"Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!" (Jeremiás siralmai 5,20-21)
Nagy nyomorúságban, vesztett háború után, nehéz rabságban kiált Urához Isten népe. Mint megvert gyermek anyja szeretetéhez, úgy fordulhatunk nyomorúságainkban Istenhez, aki megígérte, hogy el nem hagy, hogy gondja van ránk. Ezzel a bizalommal várja a megvert nép Ura szabadítását. De Isten szava szerint várja, tudva, hogy Isten mindig következetes. A bűn súlyos következményei bizonyítják következetességét. Világosan megmondja: boldogságot, jó eredményt nem lehet más úton találni, csak Krisztus követése útján. Ha más úton jár egy közösség, ne számítson jó eredményre. S ha bekövetkezik a baj, ne csodálkozzék. Tudja ezt jól a síró Jeremiás. Azért kéri először a legfontosabbat: "Téríts meg, Uram!" Enélkül hiábavaló a könyörgésünk. "Tedd újra olyanná napjainkat, mint régen voltak" - szól imája, de benne van az is, hogy előbb nekünk kell visszatérnünk az engedelmesség útjára. Tudomásul kell vennünk: hiába siránkozunk és panaszkodunk, míg engedelmeskedni nem akarunk. Sírás helyett bölcsebb Istennek engedelmeskedni. Akkor bizalommal várhatjuk szabadítását.
Jó Atyánk, annyi a baj, a nyomorúság körülöttünk, ha fel kellene sorolni, belefáradnánk. A magunkét látjuk a legnagyobbnak, de ha körülnézünk, láthatjuk, hogy más népek, más emberek ugyanúgy sírnak. Nagyon elhagyott a mi népünk, szinte szégyelli a nevedet, s nem akarja megérteni, hogy így nem fog jó eredményt elérni. Bármilyen keményen dolgozzunk, bármilyen tudást, bármilyen hatalmas lehetőségeket ajándékoztál nekünk, az is mind átokká válik a kezünkben, míg a Te szeretetparancsaidnak engedelmeskedni nem akarunk, míg Téged Urunknak el nem ismerünk. Adj, Atyánk, megtérést a népünknek! Adj jövendőt utódainknak! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése