A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 46 -
1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 8 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsolt 46,2)
Ez a hit éneke. A hit Istenre összpontosít, aki volt, aki van és aki eljövendő. Ő volt az, aki teremtett (2-4). Ezért a természet felfordulásától nem kell félnünk, "ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe." Ez a bolygó Isten tulajdona, ő alkotta azt. Ez az Isten ott van népének történelmében (5-8). Támadás érheti városukat, de Isten közöttük van. Az egyházat szorongathatják, de nem fog elveszni. "Isten van benne, nem inog meg." A hit abban az Istenben bízik, aki volt, van és eljövendő (9-12). A világkatasztrófa utolsó félelmetes eseményeiben a hit meghallja a közelgő Úr lépéseit és köszönti a Béke Országának jöttét. Erős vár a mi Istenünk! Ő, azaz Ő maga (nem a vele kapcsolatos gondolatok, vagy a tőle jövő adományok) az egyetlen szilárd és örökkétartó támasz, melyre az ő népe építhet. Egyesek azt állítják, hogy a világ éghajlata változik és a sarki jégsapka olvadóban van. Azt minden bizonnyal megfigyelhetjük, hogy földünket árhullámok és más természeti katasztrófák ostromolják. A hit azonban bízik Istenben, aki volt. A Teremtő fenntartja azt, amit alkotott. Isten városa, az egyház éppúgy a támadások kereszttüzében áll, mint korábban is szüntelen. "Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk" (Ref. énekeskönyv 390. 2.v.). Ami a jövőt illeti, nekünk úgy tűnik, hogy a történelmi események felgyorsult tempóban követik egymást. Ezek a sebes változások (minden területen és gyakran egyetlen nemzedéken belül) elbátortalanítóak, mégis vigasztalóak. Minden embercsinálta támasznak össze kell omlania. De Isten jön már. Az utolsó felfordulásnak hamarosan vége lesz. Az utolsó rádióadás félbe fog maradni, és felrobban majd az utolsó bomba. Akkor Isten mindannyiunkat le fog fegyverezni.
"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése