A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 24,36-48.
36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
37 Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38 Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?
39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van."
40 És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?"
42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 Elvette és szemük láttára megette.
44 Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban."
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
46 és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,
47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
48 Ti vagytok erre a tanúk.
"Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat."(Lk 24,45)
Jézus feltámadása és az ő mennybemenetele között 40 nap telt el, s ezalatt Jézus megjelent tanítványainak. Nem kételkedhettek abban, hogy ő ugyanaz a személy volt, akit annyira bizalmas módos ismertek a halála előtt. Még azt is megengedte nekik, hogy meglássák a keresztre feszítés sebhelyeit, csakhogy hitre segítse őket.
Mégis, a dolgok már mások voltak. Az az áldott közelség, melyet korábban tapasztaltak, megszűnt. Többé már nem élt velük együtt. Jézus megjelent és ők nem tudták, honnan jött. Eltűnt, és nem tudták, hogy hová ment.
Bizonyos változást figyelünk meg Krisztus és tanítványai kapcsolatában. Igaz, a jól ismert gyengéd hangszín megmaradt. Gondolj csak arra, ahogy mondta: "Mária", és "Mondd meg az én testvéreimnek", és "Békesség néktek". De sokkal fenségesebb volt. Elváltozott. Krisztus a szomorúság és a halál határán túl volt már. És a tanítványokban valami mélyebb megilletődöttség nyomait látjuk. Keveset beszélnek, legfeljebb ezt: "Mester" és "Én uram, és én Istenem!".
Mindamellett a tanítványok jobban megismerték Jézus Krisztust ez alatt a 40 nap alatt, mint bármikor azelőtt. Ez idő alatt ő "megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat". Most első ízben látták meg az ő halálának szükséges voltát. Láthatták, hogy Krisztus halála Istennek bemutatott áldozat volt és hogy Isten a feltámadás segítségével adja tudtul, hogy elfogadta az áldozatot. A tanítványok világosabb képet kaptak Jézusról ezeknek az esetenkénti megjelenéseknek a során, mint amikor ő velük volt éjjel és nappal. Miközben figyeltek a Bibliára, Jézussal való közösségük szorosabbá vált, mint amilyen volt, amikor naponként látták és érintették őt.
Jézusról ismerete nem függ attól, hogy jártunk-e azon a helyen, ahol Jézus járt, Galileában és Jeruzsálemben. A feltámadott Úrral való közösségünk attól függ, hogy milyen mértékben nyílt meg számunkra az Írás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése