Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak.      Tit. 1,12

Pál bölcsessége mellett az igazságossága is meglátszik ebben a részben. Első pillantásra a krétaiak fölött mondott ítélete túlságosan élesnek és igazságtalannak tűnik.  De közvetlenül előtte (10. v.) éppen ilyen élesen nyilatkozik arról a zsidó népről, amelyhez ő maga is tartozik. Ezt írja: "Mert sok az engedetlen, hiábavaló beszédű és hitető, különösen a zsidóságból valók közül, akiket el kell hallgattatni, ... olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene".  Itt láthatjuk, hogy Pál a bűnök feltárásában kérlelhetetlenül igazságos. A népe iránti szeretet nem befolyásolja a bűn megítélésében. A legélesebben elítéli azt, akár saját népe tagjaiban, akár idegenekben találja.  Ez az igazságosság nagyon fontos minden időben. Az igazi keresztyénnek minden bűnt élesen el kell ítélnie, akár saját népénél, akár idegen népeknél jelentkezik az. De lássuk meg Pál szeretetét is. Ebben Isten szeretetének egy sugara ragyog. - Ha úgy ismerünk meg embereket, hogy azok hazugok, gonosz ragadozó állatok és rest hasak, az ilyenektől legszívesebben teljesen elzárkózunk. Úgy gondoljuk, ilyen emberek között nem érdemes munkálkodni. Pál egészen másként gondolkozott! Nem azt mondta: "Mindenütt lehet Jézusért munkálkodni, nemcsak Krétán".  Sokkal inkább buzdítja Titust a munka folytatására, amelynek célja ez: "...hogy egészségesek legyenek a hitben".  Itt van az örömhír! A szeretet mindent remél. Bízik Jézusban, hogy Ő a legrosszabb és leghazugabb embert is megmentheti és üdvözítheti. Higgyünk, reméljünk, szeressünk Pállal, amíg Isten győzelme nyilvánvalóvá nem lesz.