Varga László-Isten asztaláról

"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává."      1Korinthus 6,12

Nem gondolná az ember, hogy ez a Szentírásnak talán a legnehezebb tanítása. Még az is könnyebb talán, ha azt parancsolja, hogy adjam magam halálra Krisztus szolgálatában. Úgy hittel legyőzöm ösztöneim ellenállását, és teljesítem az egyértelmű parancsot, gondolkozás, tépelődés nélkül. Azért szeretik az emberek a törvényvallásokat, mert nem kényszerítenek gondolkozásra, állásfoglalásra, felelősségvállalásra. Félelmetes szó: minden szabad nekem. Akkor leihatom magam a sárga földig, elszerethetem a barátom feleségét? Csakhogy közvetlenül ezelőtt olvassuk az egyik legkeményebb bűnlajstromot, folytatva azzal, hogy "megmosattatok, megigazultatok Istenünk lelke által". A megtisztult, Krisztust követő ember szabad lelkiismerete megmutatja, mi az, ami "használ", magamnak, embertársaimnak, Isten ügyének. Azt kell cselekednem. De szabaddá válok abban, hogy ha tehetem, azt eszem, ami jól esik, megiszom egy pohár jó pezsgőt, szabadon örvendek a házasélet minden gyönyörének, felkeresem a világ legszebb helyeit, és elgyönyörködöm a művészet csodáiban. De meddig? Itt van a nagy kérdés, melyre senki más nem felelhet meg, csak a lelkiismeretem. Kemény felelősség, amit Isten a vállamra tesz.

Uram, Istenem, nem tudom, köszönjem-e meg, hogy ennyi szabadságot adtál nekem, vagy borzadjak meg a szabadságnak ekkora felelősségétől? Milyen sokszor szeretném vagy éppen kérem, mondd meg pontosan, mit tegyek. Lehetőségek állnak előttem, és tanácstalan vagyok, melyik a Te akaratod. Súlyos veszedelem fenyeget, és nem tudom, vállalnom kell, vagy meneküljek előle. Családom, gyermekeim jövője, talán egész közösségem sorsa függ a döntésemtől, hogyan döntsek? Csak egyben bízhatom, hogy mellém állsz, és végül a Te Lelked meg fogja mutatni, mi a tennivalóm. Kérlek, légy mellettem a szabadság nehéz döntéseiben! Állíts le, ha rosszul döntök, mutasd meg a helyes utat! Ámen.