Napi áhítat- Nincs benne álnokság

Hét témája: A hívő jellem 

Olvasmány: Jn 1,44–51


Egyenes embernek csak azt tartjuk, akiben nincs hátsó szándék. Hol vannak ezek az egyenes emberek? Mi legyünk azok!

„Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” „Származhat-e valami jó Názáretből?” - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: „Jöjj, és lásd meg!” Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.” Nátánaél megkérdezte tőle: „Honnan ismersz engem?” Jézus így válaszolt neki: „Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.” Nátánaél így szólt hozzá: „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!” Jézus így válaszolt neki: „Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” És hozzátette: „Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.”
Magyarázat

E szónak: álnokság – többféle szinonimáját ismerjük. A legenyhébb kifejezés a „cseles”. Majd pedig következik a „csalfa”, „hamis”, „csalárd”, „álnok”.
Akiben álnokság lakik, az „olyan, mintha...” – Mintha hívő volna, pedig nem hagyta el a bűneit, csak bemerítkezett. Még Kornya bácsival is megtörtént, hogy időnkét „ördögöket” merített be, vagy­is ügyesen színlelő hamis keresztényeket. Ki ne ismerne olyan gyülekezeti tagokat, sőt, imádkozókat, akik folyékonyan beszélik a „kánaáni nyelvet”, de mivel nincs élő kapcsolatuk az Úrral, semmitmondó az imaszerű megnyilvánulásuk.
Álnokság minden olyan vallásos cselekmény, amely nem őszinte. Lásd a farizeus és a vámszedő történetét (Lk 18,9–14)!
Akik Isten gyermekének vallják magukat, fontos alapelvnek tekintjük az önkéntességet és az önzetlenséget. Nátánaél fölkeltette Jézus érdeklődését. Az Úr, aki ismeri mindenkinek a szíve állapotát és belső szándékait, elismeréssel méltatja ezt a názáreti férfiút. „Igazán izraelita, akiben nincsen álnokság!”
Rólad, rólunk, rólam mi lehet a véleménye? – Ha volna olyan lelkipásztor, aki csak hivatalnok, elhívás nélkül, az elköveti a csalárdság bűnét. – Naponta igehírdető szolgálatot végzünk. Ha csak mondjuk a szépet és a jót, de nem úgy élünk, az hamisság, becsapása az embereknek, és félrevezető kísérlet a mindent tudó Istennel szembe.
(Gerzsenyi Sándor)