Varga László: Isten asztaláról

"Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben."      1Korinthus 6,19-20

Nagyon félelmetes ez az ige. A legnagyobb méltóságot jelenti, de ez már emberfeletti méltóság, nem is a mi képességeinkhez való. Borzalmas lehet egy templomban élni. Amilyen jóleső érzés bemenni, ott megtisztulni, irányítást nyerni, úgy menni vissza a mindennapi életbe, olyan félelmetes gondolat, magunkkal vinni a templomot és éjjel-nappal, asztal és ágy mellett, munka közben és jókedvű társaságban oda bezárva élni. De gondoljuk meg: mindennap kérjük, hogy Jézus legyen a vendégünk és áldja meg az ételünket. Ő ígéri: aki megnyitja az ajtaját, bemegy ahhoz, és vele vacsorázik. Meg kell tanulnunk és meg kell szoknunk a gondolatot, hogy Isten mindig velünk van. Soha nem hagy magunkra. Nincs magánéletünk, nem vagyunk a magunkéi. Ő az Úr az életünk felett. És ez nem bajt, hanem a legnagyobb biztonságot jelenti számunkra. Krisztus élete árán tett saját gyermekévé. Úgy vigyáz ránk, mint a saját tulajdonára. Belülről irányít, a gondolatainkon át. Ne féljünk hát attól, hogy Isten Szentlelke bennünk lakik! Így lesz a testünk a Szentlélek temploma. Ha ezt megértettük és elfogadtuk, akkor találunk, ígérete szerint, nyugalmat a lelkünknek. Persze, vele jár az a kötelesség, hogy ne szennyezzük be ezt a templomot.

Istenem, nem vagyunk méltók arra, hogy bennünk találj lakást magadnak. De azt is tudom, hogy itt vagy, velünk, bennünk, körülöttünk. Másképp és másfelé is jelen vagy, de azt csak mi, gyermekeid tudjuk. Az egész világ a tulajdonod, miért akarnám én kivonni magam szereteted alól? A Tied vagyok, és Te is az enyém, Édesatyám vagy. Ha én néha bűneim miatt jobban is szeretném, hogy ne figyelj oda, ha arra gondolok, hogy szeretteim, népem, jövendőm, mind a Tied, megnyugszom, és örömmel bízom minden kincsem a Te szeretetedre. Tegyél engem, házamat templomoddá, igaz lakóhelyeddé, hogy innen szállhasson tovább szereteted szava! Ámen.