| 7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, 8 de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. | | 9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. 10Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: "Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. | | 11 Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. 12Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van". |
|
 Amikor kimondjuk ezt a szót, hogy "menny", hajlandók vagyunk, arra a helyre gondolni, ahová Isten gyermekei távoznak haláluk után. Különösen is akkor van ez így, ha valamelyik szerettünk nemrég hagyott itt bennünket, hogy "az Úrral legyen". Ha ilyenkor a "menny" szót halljuk vagy olvassuk, gondolatainkban szerettünk felé fordulunk. Pedig amikor a Biblia a "mennyről" beszél, akkor azt a helyet érti ezen, ahonnan ennek a földi életnek az irányítása történik. A menny a főhadiszállás.
Mivel az elhunyt hívek "az Úrral vannak", úgy kell rájuk gondolnunk, mint akik a mennyben vannak. De a hangsúly a Bibliában a királyi széken van, a világ kormányzásán, valahányszor csak a menny szó fordul elő.
Ezért olyan jelentős hát a mennybemenetel. Amikor Jézus befejezte földi munkáját, az atya királyi székére ült, amely a mennyben van. Attól kezdve uralkodik, nem hagyva az ördögnek egy talpalatnyi helyet sem. A Jelenések könyvének a nyelvezete szerint Mihály és az ő angyalai vetették ki az ördögöt a mennyből.
Amit a Jelenések könyve mint valami mennyei háborút ír le, az ugyanaz, mint Jézusnak az evangéliumban leírt trónra emeltetése. Itt ugyanannak a históriának a két oldaláról van szó. Az evangélium az eseményt a mi szempontunkból mondja el: Jézus felvitetett a földről, és a mennybe ment. A Jelenések könyvében a másik oldal áll előttünk: Isten hűséges angyalai vereséget mérnek a démonokra.
Az ördög neve itt az, hogy ő a testvérek vádlója. Ez nem azt jelenti, hogy rágalmazza őket. (Ezt is megteszi!) Azt jelenti, hogy az ördög az ő vádlójuk. Az volt a szokása, hogy olyan vádakat hozott fel ellenünk, amelyek meggyőző erővel hatottak. A mennyei bíróságon nem létezett olyan bűn, amelyben nem voltunk bűnösök, és Istennek nem volt olyan veszedelmes fenyegetése, amely elől jogosan el tudtunk menekülni.
Most azonban a Bárány megöletett a mi bűneinkért. És mi legyőztük őt "a Bárány vérével". Ezért az ördögnek nincs többé szabad útja Isten trónjához. Vádló helyett ügyvédünk van Isten trónjánál - Jézus, a mi Megváltónk. Az ördög most már "csak" a földön van. Ez baljósan hangzik, pedig valójában jó hír. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése