Decemberben már nem volt egy köbméter fa sem a faházban! Aggodalommal voltam tele, mi lesz, hiszen a fánk mindjárt elfogy. Majd aztán hallottam, hogy egy Pethőhenyei férfi erdőt vágott ki és az ágakat ott hagyták! Elmentem hozzá, és kértem tőle egy részt, - hogy megtisztítanánk a fáért cserébe. Erre mondta rendben van, ráadásul nem is felesbe gondolta, tehát nem kell vele megfelezni a megtisztított fát, ha azt a területet rendbe tesszük, ugyanis egy nagyon rossz helyen van. Mondtam, hogy rendben van, majd elmentünk megnézni a területet. Egy elég magas hegyre kellet felmenni, és mire oda értünk már arra elfáradtunk. 2,3 kilométerre volt! A sógorom azt mondta, hogy ez nem éri meg, nem nagyon ebből elég fa. Az öcsém azt mondta, hogy megéri, mert toló lapos kocsival lett össze tolva és itt legalább 4-5 pótkocsi fa van. Így elfogadtam. Fél évvel azelőtt elcseréltem egy telefont egy fűrészre, mert úgy gondoltam magamban, hogy: „jó lesz ez még nekünk, mert legalább ez nem lopott áru, és egy jó fűrész”, majd ott az erdőben értettem meg, hogy miért is kellett akkor megvennem azt a fűrészt. Másnap elindultunk az erdőbe fát szedni. Szükségünk volt segítségre is, így az egyik fiúnak szóltam, hogy eljönne e segíteni, de pénzt nem tudok adni, csak fát. Azt mondta nem kell neki semmi érte, eljön csak úgy is, mert jó a társaság, és amúgy is mit csinálna otthon egyedül. Még a gyülekezet pásztora is eljött segíteni. Elmentünk, és 9 napig fát szedtünk. Láss csodát, - 15 m3 volt azon a helyen! Azt hozzá kell tennem, hogy ez a Pethőhenyei férfi senkinek sem adott rajtam kívül fát úgy, hogy az teljes részben odaadta, hanem csakis felesben. Most itthon van 10 köbméter akácfánk, aminek az ára 200 ezer forint! Nekünk pedig 40 ezer Ft volt az összes ráfordított költség! El kell mondanom azt is, hogy az elején nagyon féltem. Hogy is induljunk el? Lesz e benzin adalék? Lesz e segítség? De dicsőség legyen az Urnak, hogy Ő volt a mi erőnk! Egy pótkocsi fát a húgommal kettesben raktunk meg, az öcsém pedig fent a pótkocsin rakta el. Így másfél óra alatt megraktunk egy pótkocsi fát, ami 5 m3 volt! Mindezt -11 fokban! Erre azt mondta a pótkocsi tulajdonosa: „lányok, nagyon ügyesek vagytok, én azt hittem, hogy meg fogtok ijedni ettől”! Azt is hozzátette, hogy sok férfi nem dolgozik úgy, ahogy mi! Ezzel csupán el szerettem volna mondani, hogy merjünk kilépni a hétköznapok megszokott dolgaiból! Akinek van egészsége, az ne siránkozzon, hogy nincs semmije, hanem vallj és
induljon el, és cselekedjen! Az Úr
pedig vele megy, segít, és erőt ad
neki! De ehhez el kell indulni, menni
és tenni kell, mert Jézus is csak így
tud segíteni! ISTEN MONDJA HA TE
EGY LÉPÉST TESZEL, ÉN KETTŐT
TESZEK FELÉD! ÉS MINDEN NAPON
VALLJUK MEG A 23. ZSOLTÁRT, „az
Úr az én Pásztorom, nem
szűkölködöm..”
(Bogdán Gyöngyi,, 2016. karácsony)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése