Andrew Wommack- Fogadd el a megbocsátás ajándékát

Jézus pedig így könyörgött: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. (Lk 23:34)

A bűnök bocsánata egyike a Biblia hatalmas témáinak. Olyan sok ige foglalkozik vele, hogy könyvek sokaságára lenne szükség, hogy megfelelően foglalkozhassunk vele. Egyelőre elegendő, ha azt mondjuk, hogy Jézus vére biztosította számunkra a bűnök bocsánatát. Ez az áldozat olyan hatalmas volt, hogy valamennyi bűnünket túlhaladta. A világ minden bűnét elfedte – a múlt, a jelen és a jövő bűneit is. A legtöbb keresztény úgy gondolja, hogy azok a bűnök, amelyeket a hite megvallása előtt követett el az üdvösségkor Krisztusban megbocsátásra találtak, de az azt követő bűnök addig nem lesznek megbocsátva a számunkra, amíg meg nem térünk és nem kérünk bocsánatot értük. Ám nem ez a helyzet. Valamennyi bűnünk, a múlt, a jelen és a jövő bűnei is Jézus egyszeri áldozata által meg lettek bocsátva.

Ha Isten nem képes megbocsátani a jövő bűneit, akkor egyikünk sem képes megmenekülni, mivel Jézus egyetlen egyszer halt meg, közel 2000 évvel ezelőtt, mielőtt még egyáltalán elkövethettük volna a bűneinket. Minden bűnünket megbocsátotta Isten. A bűnök bocsánata nem jelenti az üdvösség végső célját. Ez csupán egy szükséges lépés. Az üdvösség valódi célja az Atyával való kapcsolat és a bűn akadályt jelent ebben a kapcsolatban. Tehát foglalkozni kellett vele, és ez Jézus Krisztus vérén keresztül meg is történt. De azok, akik lehorgonyoznak a bűnök bocsánatánál és nem mennek tovább az örök élet felé, elvétik az üdvösség lényegét. A bűneink azért találtak megbocsátásra, hogy beléphessünk az Úrral való intim kapcsolatba. Isten kegyelmének gazdagságán keresztül kaptunk bűnbocsánatot. Semmit sem tehetünk a megbocsátás elnyeréséért, kivéve azt, hogy megalázzuk magunkat és elfogadjuk a megbocsátás ajándékát a Krisztusban való hiten keresztül. Örökké élni Őbenne örök élet

János 11,26: És aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?

Némelyek úgy értelmezik ezt a verset, hogy lehetséges elkerülni a fizikai halált. Tehát vannak olyanok, akik abban hisznek, hogy élni fognak Jézus második eljövetelekor, még akkor is, ha az az esemény ezer év múlva történik csak meg. Bár érthető, hogy miért gondolják ezt némelyek, kérdéses azonban, hogy Jézus ezt értette volna alatta. Először is, egy ennyire erőteljes tanítást bizonyára más igehelyek is megerősítenének. Van néhány ige, amely alátámaszthatná ezt az állítást, de nem egyértelműen állítják ezt. Úgy értelmezni, hogy egy hívő egészen Jézus második eljöveteléig is élhet, meglehetősen előítéletes gondolkodás lenne, ez pedig nem egészséges Biblia értelmezés. Másodszor, nincs egyetlen olyan bibliai példa sem, hogy valaki megkapta volna ezt. Így pedig gyanússá válik a dolog.

Énokhot és Illést szokták példaként idézni, azonban ők a mennybe vitettek.

Nincsenek jelen fizikai testükben ezen a földön.

Végül, némely igazság elveszett, majd újjáéledt ugyan az egyház története során, de Jézus eljöveteléig élni, nem tartozik ebbe a kategóriába. Egyetlen hívő sem tette ezt meg. Ebből következik, hogy a halál elkerülésének tanítását általában a szellemünkre vonatkoztatják. Amikor újjászületünk, Isten örökkévaló életét kapjuk, szellemileg sohasem halunk meg újból. Ez az ígéret sokszor előkerül az Írásban, amely minden hívőre vonatkozik. Mivel hiszed azt, hogy Jézus feltámadt a halálból és megvallottad Őt Uradnak, üdvösséget kaptál (Rm 10:9, 10); ez pedig azt is jelenti, hogy szellemed sosem fog ismét meghalni, vagy Istentől elválasztottan létezni. Szellemed közösségben lesz az Ő Szellemével, most és mindörökké! Amikor nehézségekkel találkozol, csak emlékeztessed magad erre, a jövőd pedig örök élet, szeretet és áldás lesz.

A hálaadás Istent dicsőíti örök élet Lukács 17:12-19

Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” (Lk 17:18)

Jézus meggyógyított tíz leprás embert, majd azt mondta nekik, hogy mutassák meg magukat a papoknak Mózes törvénye szerint. Ahogy engedelmeskedtek Neki, gyógyulást nyertek; mégis csak egyikőjük tért vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. A 16. vers azt mondja, hogy ez az ember Jézus lábaihoz esett és köszönetet mondott. Majd a 18. versben Jézus azt mondja, hogy ez az ember Istent dicsőítette. Tehát a hálaadás Istent dicsőíti. Azzal, hogy hálát adsz és dicséred Istent, az áldásaid forrásának ismered el Őt. Megalázod magad és azt hirdeted, hogy az Ő képességei, nem a tiéid emeltek fel téged. A hálátlanság olyan gyerekhez hasonlítható, akinek a szülei minden költségét fedezték, hogy iskolába járhasson, de ő miután végez és büszke arra, amit elért, egyáltalán nem tesz említést a szülei nagylelkűségéről. Azt gondolhatjuk, hogy ez a fiatal pökhendi és elkényeztetett, és igazunk is van. Hasonló módon pökhendi és arrogáns dolog elmulasztani a hálaadást Isten részére.

Hálánk Istent dicsőíti. Nagyon egyszerű, mégis mély teológia ez: “Csak egy Isten van, és Ő nem én vagyok.” Nem mi alkottuk önmagunkat. (Zsolt 100:3) Isten a forrásunk és ennek megfelelően dicsőséget kell adnunk Neki. Azzal tesszük meg ezt, ha hálásak vagyunk mindazért, amit értünk tett. Ahogy a sokunk által jól ismert dicséret mondja: “Dicsőség Istennek, akitől minden áldás származik.” Amikor kifejezed a háládat Istennek mindazért, amit elértél, minden áldásért, nagyért és kicsiért egyaránt, akkor te olyan valaki vagy, aki az életével dicsőíti Őt. Nem lesz kemény szíved. Sohasem fogod letaszítani a trónról Őt magadat ültetve helyette szíved trónjára. Láthatod, a hálával teljes hozzáállás Isten dicsőíti, téged pedig biztonságban megőriz a kezeiben.