„Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.”

Magyarázat

Pál apostol rövid, szemléltető leírást ad arról, hogy a hívő embernek kifogástalan építőmesternek kell lennie. Az a tény, hogy nem rombolók, hanem Isten munkatársai vagyunk, eszembe juttatja az Úr Jézus hegyi beszédének utolsó gondolatát: „aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Mt 7,24).
Mivel egyre gyakoribb napjainkban a társadalmi, lelki, gazdasági, politikai megrázkódtatás, nem mindegy, hogy az ember mire építi a hitét. Sajnos sok olyan emberrel találkozom, akik hitükben hajótörést szenvedtek. Csalódottak, eltántorodtak, mivel a fundamentum nem Jézus Krisztus volt. Elhamarkodva, megfontolás nélkül homokra építették házukat, amelynek eleve meg voltak számlálva napjai. Aztán az se mellékes, hogy milyen anyagból készül a ház. Aki spórolni akar, az kegyetlenül ráfizet ama napon. De az, aki a drága dolgokat áldozza fel, hogy lelki háza szilárd maradjon, jól teszi, mert az Atya a legdrágábbat áldozta fel értünk: Fiát, az Úr Jézus Krisztust.
(Dániel Zalán (Erdély))