Keserédes nap ez a mai. Hiába telt el már több év, és történt megannyi esemény, te még mindig piszkosul hiányzol. Ha ma itt lennél, úgy kívánnék neked boldog anyáknapját, ahogy eddig még soha, az unokád pedig körbeugrálna, és percenként megkérdezné, hogy "Nagyi, mit csinálsz?" Két játék között innánk egy jóféle gyümölcsteát, amit legalább 20 percig áztattam a kedvedért, és feltenném az összes öt éve belém-szorult kérdést. Hogy te ezt hogy csináltad?
Mert persze, ott vannak az emlékeim, de az csak az én szemszögem. Te mit éltél meg? Hogyan élted meg, hogyan élted túl? Hogyan tudtad ennyire jól csinálni? Hogyan tudtad ilyen magasra tenni a mércét? De ma Neked nincs lehetőséged a válaszadásra.
Isten sem mondja ki helyetted, viszont úgy érzem, nem hagy kétségek között. Válaszol, de nem a te nevedben, azt meghagyja neked az örökkévalóságra. Válaszol maga helyett, és másra már nincs is szükségem.
A megoldás onnan felülről jön. Ő tud mindehhez türelmet, kitartást és bölcsességet adni. Ő az, Aki békéssé tehet, szeretővé. Ő az, aki erőt tud adni az érem másik oldalához. Ő az, akinek a támogatásával igazán hiteles lehetek.
Ma ezért imádkozom. A Vele való kapcsolatért. Mert csak Vele tudom megugorni azt a mércét, amit elém állítottál. Csak Vele lehetek az, akire a lányomnak szüksége van. Csak Vele. Csak onnan felülről.
Bejegyezte: Sz-Cs. Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése