Alfred Christlieb:Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Vállald a szenvedést!      2.Tim. 4,5

Így szól Pál apostol szeretett fiatal munkatársához, Timótheushoz. Ez a szolgálat szenvedéssel jár. Tartósan külföldön kellett élnie. Az állandó utazás sok fáradtságot és veszélyt jelentett. Sok mindenről lemondott naponként. Emellett Timotheus gyenge fizikumú ember volt. Gyakran volt beteg. Krónikus gyomorfájása sok bajt okozott neki. Mint Pál munkatársának, el kellett szenvednie mind a zsidók, mind a pogányok ellenségeskedését. Harag, gyűlölet és üldözés volt az Ige szolgájának sorsa. Sok szenvedést elkerülhetett volna Timotheus, ha nem Pál utasítását követte volna, hogy ti. minden helyen először a zsinagógát keresse fel, és ott hirdesse az evangéliumot. Akkor kikerülhette volna a fanatikus zsidókkal való súlyos összetűzéseket. Pál ismerte a terhet, amely fiatal munkatársára nehezedett. Semmit sem vett le azonban ezekből, hanem ezt mondja: vállald a szenvedést! Ne riadj attól vissza, hogy a zsinagógákban halálos ítéletet hirdess az emberek saját igazságára! Tégy bizonyságot a megfeszített Úr Jézus Krisztusban való hit általi megigazulásról! Ha Isten Jánosnak azt parancsolta, hogy intse meg Heródes királyt házasságtörése miatt, akkor János a börtöntől való félelem miatt nem vonakodhatott a feladat teljesítésétől. Ha az Úr Nátánt Dávidhoz küldte, hogy megmutassa neki azt a mélységet, amibe a király bűne miatt jutott, akkor Nátánnak a "kardot" a király szívébe kellett szúrnia, ezt mondva: "Te vagy az az ember!" Jaj annak az igehirdetőnek, aki a rábízott üzenetért nem kész vállalni a szenvedést! A megigazulásról, megtérésről szóló üzenetnek nem szabad az élét elvenni, nem szabad ezektől az óembert csak azért megkímélni, hogy magunknak kellemetlenséget ne szerezzünk. Ezért "vállald a szenvedést"!