Pál apostol Ura szolgálatában mások javát kereste, és ezért nemcsak mindent kárba veszni hagyott, hanem önmagát is odaszánta és felemésztette. Olyan borzalmas dolog egészségünket és életünket odaáldozni Jézusért? Hányan emésztik fel magukat becsvágyuk szolgálatában és őrlődnek fel idő előtt? Hányan roskadnak össze a munka terhe alatt, holott csak nyereség- meg dicsőségvágyból teszik! Hányan rövidítik meg életüket, rontják meg egészségüket a bűn szolgálatában! Az erkölcstelen élet évről évre megszámlálhatatlanul sok áldozatot követel. Az iszákosság sok drága emberi életet nyel el. Hát olyan sajnálnivaló és borzasztó, ha valakit az Úr házáért való féltő szeretet emészt? Nem sokkal inkább ez az élet legmagasztosabb célja?
Nem úgy nyerjük-e meg életünket, ha az Úrért kockára tesszük és elveszítjük? Mert aki meg akarja tartani életét, élvezni akarja és azért kíméli, hogy lehetőleg meghosszabbítsa, az elveszíti azt. Ezzel szemben Jézus a neki szentelt életet különös védelmébe veheti és védelmébe akarja is venni. Ha testedet rendelkezésére adod, akkor mindenható erejével Ő is rendelkezésedre áll. Ezt fejezi ki ez az Ige: "Az Úr a test számára." Ha valóban az Ő ügyéért tölt be tiszta buzgóság és szeretet, különös erősítést és segítséget ad még testileg is. Amíg használni akar, megtart. Arit neki áldozol oda, vissza tudja adni, ki tudja pótolni.
Nagyszerű megtapasztalásaink lesznek testi életünkre nézve is, ha odaszánjuk a Megváltónak. Ha korán halunk is meg, mégsem túl korán. Az Úr őrködik az életünkön, amit érte élünk és pontosan kimérte életünk idejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése