A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 10,1-11
E kép "Az Élet Világossága Baptista Misszió" emblémája, logója.
1 Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, 2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. 3 Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, 4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. 5 De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. 6 Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. 7 Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: "Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani." 8 De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. 9 Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. 10 De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. 11 Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.
"De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában." (1Kor 10,5)
Mindannyiunknak, akik Krisztusba keresztelkedtünk bele, megvolt a magunk exodusa. Elhagytuk a rabszolgaság házát, és belekóstoltunk a szabadság borába. Mi mindnyájan úton vagyunk az Ígéret Földje felé. Jézus Krisztus feltámadása révén tulajdonképpen máris részesei lettünk az új teremtésnek.
Most azonban komolyan figyelmeztet minket, elébünk tárva azt, ami atyáinkkal történt: mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan a tengeren mentek át, mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre, mindnyájan a lelki eledelt ették, mindnyájan a lelki italt itták a kősziklából. De többségükben nem lelte kedvét az Isten.
Ötször mondja Isten, hogy mindnyájukat bele kell érteni, azután meg a többségüket kirekeszti.
Semmiféle lelki előjogunk nincs, hacsak nem úgy élvezzük azokat, mint Isten népének része. A keresztyénség nem individualista. Szabadulásunk egyetlen módja az, hogy Krisztusban oltatunk, és a hívők közösségének tagjaivá válunk. Mégsem keresheti egyikünk sem a maga biztonságát abban, hogy a közösséghez tartozik. A biztonság Krisztusban van, az üdvösséget az iránta tanúsított engedelmesség erősíti meg.
A Jézus Krisztusba való beleoltatás nem egyfajta örökélet biztosítás. Soha senki nem üldögélhet kényelemben a lelki örökségén, vagy nem lehet biztonságban a jelenlegi lelki környezetében. A kérdés az, hogy miként reagálunk Isten jóindulatára.
Egyik lábunkkal már az Ígéret Földjén vagyunk. Most hát szegezzük tekintetünket a jövőre, keressük Istent és az ő országát, és gyűlöljük a bálványimádás minden formáját. Milyen irtózatos dolog hajótörést szenvedni, miközben feltűnt már a kikötő! Milyen tragikus dolog meghalni, amikor már majdnem hazaértünk a hosszú útról!
Mindnyájan, mindnyájan...! Ötször is az a "mindnyájan". És aztán: "Többségükben nem lelte kedvét az Isten." Pál folytatja: "Ezek pedig példaképpen történtek azokkal, de figyelmeztetésül írattak meg nekünk..." (11.v.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése