A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 20,1-17
1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: 2 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3 Ne legyen más istened rajtam kívül! 4 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. 6 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! 8 Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 10 De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11 Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját. 12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 13 Ne ölj! 14 Ne paráználkodj! 15 Ne lopj! 16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!
"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más Istened rajtam kívül."(2Móz 20,2-3)
Ha gondosan megfigyeljük azt az időt, amikor a törvény adatott, meg fogjuk tanulni azt is, hogy milyen célt kell a törvénynek betöltenie a megváltottak életében.
A törvény az exodus (kivonulás) és az Ígéret Földje közötti időben felel meg a maga rendeltetésének. Izráel most a pusztaságban van, a Sínai-hegy lábánál. Az exodus mögöttük van. Már megváltattak. Nem parancsolatok megtartása, hanem Isten kegyelme és hatalma szabadította meg őket a szolgaság házából. Isten megkönyörül rajtuk. Szabadságukat nem a saját cselekedeteiknek, hanem Isten szeretetének köszönhetik. Megmenekülésük Isten cselekedete volt.
Most hát a pusztaságban vannak, amelyen át kell utazniuk, hogy eljussanak rendeltetési helyükre. Ezen a ponton kapják a törvényt, mint a megváltott nép életére vonatkozó térképet és útikalauzt. Ez a törvény az ő Megváltójuk és a közöttük kötött szövetség alkotmánya. Ezek az Isten népének adott szabályok, amelyek az ő Urukkal való partneri viszonyt határozzák meg.
Ezért tisztán kell látnunk, hogy a törvény soha sem az üdvösség útja.
Mégis, alig lehet megszabadulni attól a hajlandóságtól, hogy a törvényt az üdvösség útjának tartsuk.
Az izráeliták a törvény birtoklását - vagy a törvény megtartását - olyan eszköznek tartották, amellyel megigazulásra tehetnek szert. Mióta csak Pál apostol megírta leveleit, az evangélium valamennyi hirdetőjének rengeteg időt kell arra fordítania, hogy megmagyarázza: a törvény nem az üdvösség útja, és nincs hatályon kívül helyezve.
Az exodus az üdvösség. És ez a hatalmas tett Isten műve. A törvény kicövekeli az engedelmesség útját. Megmagyarázza, hogy egy választott népnek most már hogyan kell élnie, Megváltója iránti hálából.
Később, az Újszövetségben, a törvény értelme elmélyül, és kijelentés által megjelenik a törvény megtartásához szükséges erő. A törvény szerepe azonban változatlan: az Isten törvényének való engedelmességben Isten népe hódolatát fejezi ki az exodus Istene előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése