Az apostolok örömmel távoztak a tanács elől... (Csel 5,41)
Hogyan lehetséges az, hogy az apostolok örömmel térnek haza? Nem éppen most kellett-e súlyos testi fenyítést elszenvedniük? Nem nehezedett rájuk a felső hatalmasságok haragja? Nem kellett volna-e szomorkodniuk? Nem.
Beteljesült rajtuk az Úr Jézus szava: "Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek..., örüljetek és ujjongjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyben" (Lk 6,22-23).
Isten minden időben boldoggá tette övéit a szenvedésben. József boldog ember volt az egyiptomi Potifár házában (lMóz 39,2).
Anna dicsérő éneket zengett, amikor egyetlen gyermekétől meg kellett válnia (lSám 1,1).
A szerecsen főember tovább ment útján örömmel, amikor el kellett szakadnia lelki gondozójától.
Az apostolok nagy dicsőségnek tartották, hogy Jézusért gyalázatot viselhetnek. Ha a főtanácsból egy embert így megvesszőztek volna, az az utcára sem mert volna kilépni a nagy szégyentől. Mindenki ujjal mutogatott volna rá.
Az apostolok pedig dicsőséggel hordozták Jézus gyalázatát. - Micsoda bizonyságtevő bátorsággal ajándékozta meg őket Isten!
A főtanács megpróbálta az apostolokat megfélemlíteni, de szavaik nyomán ők estek félelembe. "Zavarban voltak azok miatt, hogy vajon mi lesz ebből." (24. v.) Igen, féltek a néptől, hogy megkövezik őket (26. v.). A hatalom birtokosai rettegnek.
A védtelen apostolok pedig rettenthetetlenül megállnak. Jóllehet átmenetileg az ellenség befolyásolhatja a bizonyságtételt, mint ahogy magát Jeremiást is elhallgattatták, de nem sokáig, s az elfojtott parázs új erővel gyúl fel (Jer 20,7).
A Szentlélek ereje megőriz a csüggedéstől. Adja Isten ma is népének az apostolok törhetetlen bátorságát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése