Smith Wigglesworth története: feltámadás a halálból

Egyszer, mikor hazamentem úgy 11 óra körül, láttam, hogy a feleségem nincs otthon. Megkérdeztem: „Hol

van?” Azt mondták, hogy elment Mitchellékhez. Mitchellt aznap láttam és tudtam, hogy a halálán van.
Tudtam, ha Isten nem tesz valamit, nem éli túl azt a napot. Sok minden adódhat egy betegségben.
Egyszer egy asszonyhoz vittek, aki haldoklott és én azt mondtam neki: „Hogy van?” Azt felelte: „Van
hitem, én hiszek.” Azt mondtam: „Ön tudja, hogy nincs hite. Tudja, hogy meg fog halni. Az nem hit, ami
magának van, ez csak üres szóbeszéd.”

 – Különbség van a szóbeszéd és a hit között. 

Láttam, hogy az ördög kezében van. Addig nincs lehetőség az életre, míg ki nem űzzük a lakásból. Gyűlölöm az ördögöt!
Megfogtam az asszonyt és ezt kiáltottam: „Jöjj ki, te halál szelleme! Megparancsolom neked Jézus nevében,
hogy jöjj ki!” Egy percen belül győztesen állt a lábán.
De hadd térjek vissza Mitchell testvér esetére. Lesiettem hozzájuk. Már amikor a közelükbe értem, nagy ordítozást hallottam. Tudtam, hogy történt valami. Mitchellné elém jött a lépcsőn és megkérdeztem: „Mi a baj?” Azt felelte: „Meghalt, meghalt!” Előtte mentem be a szobába, és azonnal láttam, hogy Mitchell meghalt. Nem tudtam megérteni ezt, de elkezdtem imádkozni. A feleségem mindig aggódik, hogy túlzásokba esem. Megfogott és azt mondta: „Ne tedd ezt, papa. Nem látod, hogy meghalt?” Én tovább imádkoztam. A feleségem hangosan kiáltotta: „Ne tedd ezt, papa, Nem látod, hogy halott?” – De én tovább imádkoztam.
Olyan messzire mentem, ameddig a hitem engedte és megragadtam Istent. Ó, ez olyan fogás volt, hogy mindent tudtam hinni. Az Úr Jézus hite megragadott és a szívembe jött. Felkiáltottam: „Ő él! Él! Ő még ma is él.”

Nagy különbség van a mi hitünk és Jézus Urunk hite között. Az Úr Jézus hite szükséges. A hitet időről időre meg kell újítanunk. A ti hitetek oda juthat, hogy hanyatlik. Krisztus hite sohase fogy el. Ha megvan ez a hited, el van intézve minden. Ha megvan ez a hited, sohasem fogod úgy látni a dolgokat, amint azok állnak, hanem úgy látod, amint az időlegest elnyeli az örök.