1Pt 5,1–11
A családod a legkisebb gyülekezet. Hogyan pásztorolod?
„A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 2legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; 3ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. 4És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. 5Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 6Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok 8Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
Magyarázat:
Ha Isten megadta azt a kiváltságot neked, hogy édesapa lehetsz, akkor egy rendkívül fontos feladatot bízott rád a gyermekeidben. A családod a legkisebb gyülekezet, ahol apaként te vagy a lelki vezető, a „pásztor”. Ahhoz, hogy pásztorold a rád bízottakat, három alapvető dologra van szükséged: Először is, ismerned kell őket. Ismered a gyermekeidet? Jelen vagy az életükben, a kérdéseikben, sikereikben, kudarcaikban? A gyermekeidnek tudniuk kell, hogy mindig számíthatnak rád. Másodszor, nekik is ismerniük kell téged. Csak akkor fognak követni, ha ismernek, és hitelesnek bizonyulsz előttük. Elsősorban nem szépen csengő mondatokat szeretnének hallani, hanem látni akarják, hogy mindaz, amiben hiszel, működik is az életedben. Egyikünk sem tökéletes, de nem bújhatunk folyton e kifogás mögé. Őszintének kell lennünk, átláthatónak, s ha látják azt, hogy hibázunk, akkor lássák azt is, hogy bűnt vallunk és helyreállunk. Végül, az apaság sok időt igényel. Nagy kísértés ma az, hogy sikeresek legyünk a munkában, élvezzük a hobbinkat, miközben kudarcot vallunk apaként. Még az Istenért végzett szolgálatokat is vihetjük túlzásba, miközben elhanyagoljuk azokat, akiket legelőször bízott ránk az Úr. „Isten országát nem építhetjük a családunk romjaira.” (Claudio Freidzon)
(Uzonyi Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése