Olvasmány: 1Thessz 2,1–12
A nevelés kiváltság, amiben a tökéletes példát mennyei Atyánkban találjuk meg.
1„Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok.
2. Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben.
3. Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból.
4. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 5. Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk:
6. nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.
7. Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.
8. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.
9. Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 10. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.
11. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként
12. intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
” Imádkozzunk hitben és szolgálatban egységes családokért! (Józs 24,15)
Magyarázat:
Vannak olyan pillanatok, amelyek képesek megváltoztatni egész hátralevő életünket. Egy ilyen meghatározó pillanat volt számomra, mikor megszületett a gyermekünk. Gyökeresen megváltozott az Istennel való kapcsolatom, amikor én magam is édesapa lettem. Elsőszülött gyermekemet kezemben tartva azon gondolkodtam, lehetséges-e az, hogy mennyei Édesatyám így szeret engem. Feltétel nélkül, érdemeimtől függetlenül, csupán azért, mert a gyermeke vagyok? Azóta számtalan esetben adta tudtul nekem, hogy az én szeretetem fiam felé meg sem közelíti azt a szeretetet, ahogyan ő szeret minket. Pál úgy intette és buzdította a gyülekezetet, mint apa a gyermekeit. A szülő-gyermek kapcsolaton keresztül megtapasztalhatjuk Isten atyai szívét, amint egyszerre int és buzdít. Ő ránk bízta, hogy ugyanezt tegyük a gyermekeinkkel is. A tökéletes példát benne találjuk meg ehhez: feltétel nélküli szeretettel, megalkuvást nem tűrő igazsággal, mindennap megújuló kegyelemmel, igazi megbocsátással nevel minket mennyei Atyánk. Ő megsebez, de be is kötöz, mert nem a pillanatnyi örömünket, hanem a hosszú távú javunkat akarja. Édesapaként legyünk követői, hagyjuk, hogy rajtunk keresztül nevelhesse gyermekeinket! Tegyük fel őszintén a kérdést magunknak: úgy neveljük gyermekeinket, ahogy minket nevel mennyei Atyánk
(Uzonyi Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése