"Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
"
(Lukács 12, 2)
Jézus azt akarja, hogy tanítványai nyílt
bizonyságtevéssel álljanak elő. Ragyogtassák
világosságukat, vallják meg az Ő nevét
mindenki előtt. Amit a Megváltó bizalmasan,
szinte a fülükbe súgva mondott nekik, azt a háztetőkről
hirdessék. Az Úr Jézusnak nincsenek titkos
tanai. Ő nem volt zúgprédikátor. Nyíltan
beszélt a templomban, tehát a legnagyobb nyilvánosság
előtt. Tanítványainak sem kell elrejtőzködni.
Persze ez nem könnyű.
Jézus minden igazi tanítványát
ősidőktől fogva gúnyolták,
megvetették, üldözték, félvállról
kezelték; elmaradottnak vagy túlzónak, egyoldalúnak,
betegesnek és rajongónak nyilvánították.
Ha valaki emberfélelemből megbújik, kockáztatja
a felülről kapott lelki javait. Az a legokosabb, ha
az ember nyíltan Jézus tanítványának
vallja magát, mert az emberek úgyis észreveszik,
ha valaki belsőleg, vagyis lelkileg nem egyezik velük.
"Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne
jönne." Minél óvatosabb, félénkebb
és szerényebb valaki, annál merészebben
és gonoszabbul fordul ellene a világ. Ezért
tegyünk bizonyságot az Úrról és
az igazságról, amikor gonosz beszédet, haszontalan
fecsegést és rossz vicceket kell hallgatnunk! Ne
legyünk néma ebek, hanem emeljük fel szavunkat
és védekezzünk - Urunkért! Már
az is bizonyságtétel, ha nem tartunk velük
és nem nevetünk együtt ízléstelen
tréfáikon.
A szóval és cselekedettel való bizonyságtétel
összetartoznak. A kegyes szavak, amelyek nem egyeznek meg
életünkkel, csak a világ gúnyólódását
váltják ki. A nyílt bizonyságtételt
a világ is tiszteli. Hamar észreveszik, hogy Jézus
bátor tanítványát nem tudják
befolyásolni, mert minden fáradozásuk, amivel a
hit útjáról le akarják téríteni,
hiábavaló.
Szép példa az egyre bátrabb vallástételre
Nikodémus. Először éjjel ment Jézushoz.
Azután bátorságot vett arra, hogy a tanácsban
is mellé álljon. Rátámadtak: "Te
is galileai vagy-e?"
De nyílt vallomásával
növekedett a bátorsága.
Közvetlenül
Jézus halála után a Megváltóhoz
tartozónak vallotta magát, akit az ő népe
gyűlölt és megvetett, és bebalzsamozta
Jézus testét. Ez bátor cselekedet volt, mert
az apostolok közül egy sem mert előállni
ebben a veszélyes helyzetben.
- Ha bátran Jézus
mellé állunk, akkor Ő is egészen mellénk
áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése