„Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.” -(Hóseás 7,8)
A lángost, ha meg nem fordítják, egyik oldalán sületlen marad.
Így maradt Efraim is némely vonatkozásban érintetlen az isteni kegyelemtől, habár egyrészről bizonyos tekintetben engedelmeskedett is, de más oldalról nagyon is kitűnt sok engedetlensége.
Én lelkem, kényszerítlek, vizsgáld meg, vajon nem így van-e veled is? Ami isteni, abban állsz-e egészen?
Áthatott-e már egészen a kegyelem, megnyilvánul-e annak működése minden erődben, dolgodban, szavaid és gondolkodásodban?
Esedezz, hogy megszenteltessék szellemed, lelked és tested, nem szabad, hogy egyszer megszentelt lény látszatát, máskor meg a bűnnek uralmát tüntesd ki magadon, mert különben te is olyan leszel, mint az a lángos, melyet senki meg nem forgat.
Az a lángos, melyet nem fordítanak meg, hamarosan megég a tűz felőli oldalán. Habár az ember soha nem bírhat elegendő isteni félelemmel, mégis vannak olyanok, kik tüzes buzgalmuk által egyoldalúan feketére pörkölődnek vagy pedig érzelmükkel teljesen megegyező jámbor vallásos gyakorlataikban farizeus módra felfuvalkodnak, álszenteskedő szénné változnak.
Az a lángos, melyet nem fordítanak meg, hamarosan megég a tűz felőli oldalán. Habár az ember soha nem bírhat elegendő isteni félelemmel, mégis vannak olyanok, kik tüzes buzgalmuk által egyoldalúan feketére pörkölődnek vagy pedig érzelmükkel teljesen megegyező jámbor vallásos gyakorlataikban farizeus módra felfuvalkodnak, álszenteskedő szénné változnak.
Kitűnő szent életet utánzó látszat igen gyakran párosul az igazi isteni félelem teljes hiányával. Ki szentként lép a nyilvánosság elé, az az ő háza végső épületében ördög. Nappal lisztben vájkál, éjjel pedig koromban. Az a lángos, mely egyik oldalán megégett, a másik oldalán még nyers tészta.
Óh, Uram, ha ilyen az én állapotom, akkor fordíts meg engem! Fordítsd szentségtelen természetemet szereteted tüze felé, hadd érezze annak mennyei hőségét. Megpörkölt oldalamat pedig hűtsd le egy kissé, így majd tapasztalhatom, milyen nagy hiányát szenvedem az erőnek és melegnek, amint eltávolodom a Te mennyei lángodtól! Ne engedd, hogy én szellemi sántikálóvá legyek, hanem olyanná változzak, ki mindenható kegyelmednek hatalmas befolyása alatt áll, hiszen tudom: ha lángos maradok, akit senki meg nem fordít, ha nem tapasztalom minden oldalról kegyelmed hatását, akkor örök üszök maradok abban a tűzben, mely soha nem fog kialudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése