Hinni Isten szabadításában úgy, hogy kb. 370 napot vagy bezárva egy hatalmas úszó bárkában. Az utasok: Noé, felesége, három menye, valamint három fia és több száz állat.
Ahhoz, hogy megértsük a helyzet súlyosságát magunkévá kell tennünk a következő kérdést: Hogyan bírtam volna egy bezárt helyiségben három fiammal, három menyemmel és több száz állattal?
Maradjunk annyiban, hogy nem lehetett idilli környezet. A mai igénk azonban túlmutat az özönvíz történetén, Noé és családja karanténján. Nem csak arról szól, hogy Noé, az igaz ember hit által hogyan menekül meg, hanem Isten hűségéről is szól.
Arról olvasunk, hogy Isten megemlékezik Noéról. Ám, amikor Isten emlékezik, akkor hatalmasat szokott cselekedni egy ember életében. Mert amikor Isten megemlékezett Ábrahámról, akkor megmentette Lótot, vagy amikor Ráhelről emlékezett meg, akkor az teherbe esett. Mert Isten, ha megígérte, hogy „Veled leszek!”, akkor betartja szavát.
Bizonyára pár hónap után emberileg úgy tűnhetett, hogy Isten elfeledkezett mindenről és mindenkiről, de pont az ellenkező történt.
Figyeljük meg Noé viselkedését. Több hét után ő türelmesen vár. Nem olvasunk arról, hogy Isten beszélt volna hozzá, de ennek ellenére ő vár, méghozzá hittel. Ezért, ha biztos vagyok abban, hogy Isten milyen feladattal bízott meg, akkor azt tegyem igazi lelkesedéssel, hittel munkálkodjak, bízva abban, hogy Isten már készíti az utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése