Napi áhítat:Az utolsó jelentős mozzanatok

Olvasmány: Lk 1,56–80
Szabadon és félelem nélkül magasztalhatjuk őt.

56„Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába. 57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. 59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.” 61 Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.” 62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. 64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt. 67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: 71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” 80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.”

Mária éneke után Zakariás éneke az utolsó jelentős mozzanat Lukács evangéliumában Jézus születése előtt. Amikor megértette Zakariás Isten tervét, megtelt Szentlélekkel, és áldotta az Istent a megígért Szabadítóért. A dicsőítés egy természetes reakció, amikor megpillantjuk az Isten nagyságát és szeretetét. Ezt tette Zakariás, aki ekkor még előretekint, mégis szilárd hittel már látja az erős Üdvözítőt, a Szabadítót. Éneke bővelkedik ószövetségi idézetekben, mintha hirtelen összeállnának a kirakó darabjai, amikor az ószövetségi ígéretek beteljesülnek Jézus születésében. Mit kaptunk Krisztusban?

 „Ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.” (Lk 1,74–75) 

Először is szabadítást kaptunk! „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) 

Tehát megszabadított, megváltott, eltörölte az adóslevelet, nincs már többé kárhoztató ítélet. Foglyok voltunk, de most szabadok lettünk! Másodszor pedig félelem nélkül szolgálhatjuk őt. Nem kell félnünk már soha többé. 

A félelmeink miatt egész életünkben rabok voltunk (Zsid 2,15), de minden megváltozott, amikor Jézus eljött. Élhetünk félelem nélkül, hiszen az ő szeretete kiűzi a félelmet (1Jn 4,4).

(Uzonyi Barnabás)

„Abba, szerelmes Atya”

„Barátom, ülj feljebb!” (Lukács 14,10)

Mikor a kegyelem élete megkezdődik valamelyikünk lelkében, akkor ugyan Istenhez közeledünk, de csak is nagy félelemmel és fokozott remegéssel.

A lélek bűnössége tudatában ez alatt az Isten jelenlétének fenséges komolyságától mélyen megalázkodva legyőzöttnek érzi magát, lehanyatlik a Jehova nagyságának érzetétől, ki előtte áll. Tettetés nélküli töredelmében érzi, hogy neki a mennyországban a legalsó hely való. 

A további életben, mikor a keresztyén a kegyelemben növekedik, bár nem felejti el Istennel szemben foglalt állásának komoly voltát, s a szent tiszteletet sem veszti el iránta soha sem, ami a kegyelemben részesült embert kell, hogy átlengje, mikor Isten jelenléte előtt áll, ki teremthet és megsemmisíthet, amit és ahogy akar, de félelmétől elvétetik minden rettegtető, szent tiszteletté válik az neki, és nem árnyékot vető rémületté. 

Valami magasabb fokra hívattatik meg, szabadabb menetele lesz Istenhez a Jézus Krisztusban. Akkor közeleg az ember Istenhez, mennyei dicsőség sugaraiban járva és ez a dicső Kerubhoz hasonló arc Krisztus vére és igazsága két szárnyával eltakarva, tiszteletteljesen és alázatos lélekkel közeledik a trónhoz, a trónon pedig megpillantja a szeretet Istenét, a jóság, a kegyelem, mindenekelőtt felismeri Benne a hű, irgalmas és kegyelmes Istent. 

Istenben inkább a jóságot, mint a nagyságot, inkább szeretetét, mint felségét szemléli. Azután örvend a lélek az imának szentebb szabadságán, habár olyan alázatosságban, mint ezeknek előtte, mert amennyiben a végtelen Isten dicsősége előtt a porban hever, ama felüdítő tudat, által vitetik, hogy Ő a határtalan kegyelem és végtelen szeretet közelében van, s hogy „kedvessé tétetett, ama Szerelmesben”. 

Ezek folytán a hívő mind jobban felbátorodik arra, hogy magasabbra törekedjen, és végül magának sajátíthatja az Istenben teljes határtalan öröm előnyét és szent bizalommal Hozzá közeledve mondhatja: „Abba, szerelmes Atya”.

Oh, szeretet, ki felvetted híveidet,
Mindenekért áldoztad életedet, -
Oh, Atyánk, legdrágább ott fenn és idelent
Krisztusban hozzánk való szereteted!

Örök szeretet és örök szövetség

„Örök szeretettel szerettelek” (Jeremiás 31,3)

Az Úr Jézus némelykor kinyilatkoztatja szeretetbeli szándékait jegyesének, a gyülekezetének.

Nem elégszik meg azzal, hogy hátuk mögött magasztalja őket; megmondja fülük hallatára: „Íme, szép vagy én mátkám, íme szép vagy!” Ez ugyan nem közönséges modora; Ő bölcs barátunk és jól tudja, mikor kell visszatartania szeretete ömlengéseit, de azt is, mikor teheti ezt minden tartózkodás nélkül; vannak idők, mikor ebből nem csinál titkot; idők, mikor minden leplezgetés nélkül feltárja szívét az övéinek. Tetszik némelykor a Szentléleknek, hogy lelkünknek Jézus szeretetéről egész barátságosan és kegyelmesen szóljon. Veszi azt, ami Krisztusé, azután nyilvánítja nekünk.

Nem hallunk valami hangokat a felhőkből és nem látunk valami jelenést az éjszakán, mégis kapunk olyan bizonyos tanúságot, mint ama kettőnek egyikétől. Ha egy angyal szállna ide az égből, ki a szentet kioktatná személyesen Jézusnak iránta való szeretetéről, akkor az a bizonyíték nem lenne egy hajszálnyival sem találóbb, mint az, amit a Szentlélek maga visz a szívbe.
Kérdezd meg Istennek azon gyermekeit, kik legközelebb laknak a menny kapuihoz, s majd megmondják neked, hogy értek ők már olyan időt, hogy Krisztusnak irántuk való szeretete oly tiszta és bizonyos volt előttük, hogy azon épp oly kevésbé kételkedtek, mint azon, hogy ők valóban léteznek. Úgy ám, kedves hívő lélek; te meg én is élveztünk már az Úr jelenlétében felüdítő időket, akkor hitünk elérte bizonyossága legmagasabb tetőpontját.
A leggyermekiesebb buzgalommal hajtottuk fejünket Jézus ölébe, s ama szeretett tanítvány, mint János is legkevésbé sem kételkedtünk Mesterünk szeretetében.
Sőt többet mondok, ez a félelmes kérdés: „Uram, én vagyok-e az, aki elárul tégedet?” távolról sem jutott többé eszünkbe. Ő megcsókolt minket szájának csókjával és szívbéli ölelésével megfojtotta bennünk a kételyt. Szeretete kedvesebb lett előttünk a bornál.

Mily jó nekem! Lelkem barátja
Szerető közelében nyughatom.
El, félelem! Íme, azt várja,
Hogy csüggedésem elhagyom.
Mennyország ez már itt e földön, -
Nos, mily öröm lesz majd odafenn!

********************************
„Örök szövetséget szerzett velem” (2 Sámuel 23,5)

Ez a szövetség isteni az ő eredetében. „Örök szövetséget szerzett velem”.

Ó, nagy szó: az Úr maga! 

Figyelj kedves lélek: Isten, az örök Atya, tényleg szövetséget kötött veled; igen, ugyan az az Isten, ki egyetlen szavával teremtette a világot a semmiből; Ő, aki nyájasan leereszkedett magasztos felségéről, karon fog téged és szövetséget köt veled. 

Nem olyan tény-e ez, mely szívünket örökké elragadtatná, ha csodás leereszkedését képesek lennénk felfogni és megérteni? „Szövetséget kötött én velem”. Nem valamely király kötött velem szövetséget, már ez is sok lett volna, hanem a királyoknak Királya e földön, a seregeknek Ura, a teljes Tökéletesség, az idők Jehovája, az örök Isten kötött velem „örökkévaló” szövetséget.
De vedd figyelembe, itt valami különös viszonyról van szó. „Örök szövetséget szerzett velem”. Ebben valami kedvesség rejlik minden hívő részére. Az engemet nem illet, hogy a világnak békességet adott, nekem azt kell tudnom, velem szerzett e szövetséget? Ó, boldog bizonyosság, hogy immár tudom: „örök szövetséget szerzett velem!” Ha ezt nekem Isten, a Szentlélek határozottan biztosítja, akkor üdve az enyém, megváltása enyém, szíve enyém, Ő maga az enyém: Ő az én Istenem!

Ez a szövetség örökké tartó. „Örök szövetséget”, ez olyan szövetséget jelez, melynek nincsen kezdete, mely soha-soha véget nem ér. Milyen jól esik tudnunk e föld múlandóságai és bizonytalanságai között: „Istennek erős fundamentuma megáll, melynek pecsétje: az Úr ismeri övéit!”

Milyen becses, hogy részesei vagyunk Isten ígéreteinek: „meg nem töröm az én szövetségemet, meg sem változtatom, mely az én számból jött ki”.
Erről akarok éneket zengeni, mint Dávid az ő halála idején, habár házam nem is lenne úgy Istennel, mint a szívem kívánja.
„Mert a hegyek meginoghatnak, és a halmok megrendülhetnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és az én békességemnek szövetsége meg nem szűnik, azt mondja a te könyörülő Urad”.

Napi áhítat: Jézus születésének előkészítése

Olvasmány: Lk 1,26–35
Egy szűz fogan méhében. A lehetetlen lehetségessé lesz Istennél.

26„A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28 Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” 34 Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” 35 Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.”

Ha egy nagy hatalmú király beleszeretne egyik szolgájába, mitévő lehet? Hogyan tudhatná meg, hogy a lány őszintén viszonozza-e érzéseit, vagy csak a király hatalma, ereje, vagyona miatt mondana igent? Ha uralkodóként beszélne vele, nem tudna megbizonyosodni a lány őszinteségéről. Ki kell lépnie szerepéből, státuszából, le kell mondania vagyonáról, hatalmáról. Ez túl nagy ár lehet egy király számára. De nézzük meg, mit tett a királyok Királya: Isten megszületik, ahogy megígérte. E rövid mondat jelentőségét sosem fogjuk tudni felfogni igazán ezen a földön. Emberré lesz, és belép az általa teremtett világba. Méghozzá azon a módon lép be, ahogy mindegyikünk tette. Megszületik. El sem tudjuk képzelni, milyen alázat és megüresítés kellett ahhoz, hogy a Mindenható egy magatehetetlen újszülöttként a világba lépjen. Abba a világba lép be, amelyiket ő teremtett. Mielőtt ez megtörténne, elküldi angyalát egy szűzhöz Názáretbe. Nem a főpapokhoz, nem a vallási elithez. Egy szűz fogan méhében. A lehetetlen lehetségessé lesz Istennél. A pillanat, amire a teremtett világ vár a bűneset óta, végre eljött. Valami elkezdődött itt, ami mindent megváltoztat.

(Uzonyi Barnabás)

*****************************************

Semmi nem lehetetlen
Olvasmány: Lk 1,36–45

A szűz fogant méhében, Krisztus a földre jött, s bebizonyította, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.

36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” 38 Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal. 39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, 42 és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43 Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. 45 Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”:

„Mert az Istennek semmi sem lehetetlen” – szólt az angyal Máriához. Isten szótárában nem szerepel a lehetetlen szó. Ő a Mindenható. „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” – kérdezte az Úr Ábrahámtól, s majd egy esztendő múlva fia lett Sárának. Ő adott győzelmet az ifjú Dávidnak az óriás Góliáttal szemben, ő zárta be az oroszlánok száját. Ő adott győzelmet a hatalmas túlerővel szemben, ő állította meg a napot, ha épp arra volt szükség. Ő, az Isten. A te életedre nézve is igaz ez, hiszen ő nem változott meg, nem gyengült meg, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad. Mindegyikünknek megvannak a saját Góliátjaink az éle­tünkben. Ijesztő óriásként merednek ránk, összeszorul a gyomrunk, ha eszünkbe jutnak. Más és más alakot képesek ölteni, de egy vonásuk mindig megmarad: félelmetesek, és úgy tűnik, hogy lehetetlen legyőzni őket. A szűz fogant méhében, Krisztus a földre jött, s bebizonyította, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Legyőzte az ősi ellenséget, és diadalmat vett a halál felett. Számára eddig sem volt és ezután sem lesz sosem semmi lehetetlen. Mondj nemet a félelmeidre, bízz őbenne, és hagyd, hogy ő Isten lehessen az életedben ma is!

(Uzonyi Barnabás)

*******************************

A Magnificat személyessége

Olvasmány: Lk 1,46–55

Nincs szebb ének az Isten számára, mint amikor egy gyermeke őszintén és szívből magasztalja őt.

46„Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, 47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”

Az éneklésnek egyedi helye van az Igében. Gondoljunk csak Dávid énekeire, melyeket akár szorult helyzetében, akár nagy győzelmei után énekelt az Úrnak. Vagy mondhatnánk példaként Pált és Szilászt, akik éjfélkor a nyirkos börtön mélyén énekeltek az Úrnak és tapasztalták meg a szabadulás örömét. Sőt, Jézus maga is énekelt a tanítványaival. Jézus születésének elbeszélése során Lukács több éneket is lejegyzett. Ezek közül az egyik – s talán elfogultan mondom, hogy a legszebb – Mária éneke. Mária éneke nem Máriáról szól, hanem Mária szól arról az Istenről, aki egyedül dicséretre méltó: „Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.” 

Mária éneke elsősorban Máriáé, aki kifejezte háláját és örömét az Úr szabadítása és hűsége iránt. Van neked is ilyen éneked? 

Biztos vagyok benne, hogy ha visszatekintesz, Máriával együtt mondhatod, hogy „nagy dolgokat tett velem”. Nincs szebb ének az Isten számára, mint amikor egy gyermeke őszintén és szívből magasztalja őt. 

Gyakran megfeledkezünk arról, milyen nagy dolgokat is tett velünk az Úr. 

Emlékeztesd ma magad erre, szánj egy kis időt arra, hogy emlékezz, és magasztald az Urat!

(Uzonyi Barnabás)

Mai örömteli bátorító Igénk :)

,,Igazán, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van!,,-János 6,37-

Aki hisz , örök élete van!
Nem majd valamikor lesz,most van .Ha hiszel Jézusban,elfogadtad Őt ,Vele jársz ,akkor tiéd az örök élet. Már most abban az életben járhatsz ,amit Ő adott neked .Ő azért jött,hogy mindenben bővölködő életed legyen. (Jn.10,10)

A legdrágább ajándék a tiéd lehet ezen a karácsonyon ,amit soha senki nem vehet el tőled.
Ő ezért jött a Földre.Érted és értem született meg.
Ha nem fogadtad még el az örök életedet,tedd meg ,itt az ideje,hogy elfogadd ezen a karácsonyon,hisz erről szól az ünnep.Ehhez nem kell mást tenned, mint szívedben elfogadni Jézust egy imával.

Az újjászületés imája: (Mondd el, hangosan!)

Hiszem a szívemben, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, az én megigazulásomért.

Kérlek Jézus, legyél az én Uram!
Kérlek Jézus, legyél az én Megváltóm!
Kérlek Jézus, legyél az én Gyógyítóm!
A Te Igéd szerint: „Szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róm. 10,10.)
Én hiszem a szívemben, és most a számmal vallást teszek a hitemről:
Jézus az én Uram!
Jézus az én Megváltóm!
Jézus az én Gyógyítóm!
Meg vagyok váltva!
Köszönöm, Úr Jézus, az örök életemet!

Ámen !
Legyen örömteli napod :) Jézussal:)

Rómabeliekhez írt levél 13. rész 8.vers

1. Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.
2. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
3. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.
4. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.
5. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.
6. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.
7. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.
8. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
9. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.
10. A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
11. Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.
12. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
13. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:
14. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.

Mózes I. könyve 28. rész 3 vers

1. Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl.
2. Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közűl.
3. A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;
4. És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
5. Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.
6. És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl;
7. És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;
8. És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ő atyjának:
9. Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségűl vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.
10. Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
11. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
13. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
14. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
15. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
16. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
17. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
18. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19. És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
20. És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
21. És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
22. És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

Napi áhítat Bemerítő János születésének előzményei

Olvasmány
Lk 1,5–25

Bárcsak tudnánk tanulni Bemerítő Jánostól! Kezdjük el az útkészítést!

5„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. 6 Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. 7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. 8 Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. 10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. 11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. 12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. 13 De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” 18 Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” 19 Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” 21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. 23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: 25„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Amikor királyok idegen országba készültek látogatást tenni, előreküldték legmegbízhatóbb embereiket, hogy készítsenek elő mindent. Legyen gondjuk minden apró részletre, hogy a király érkezése tökéletes legyen. Ellenőrizték az utak állapotát, s próbálták kiegyenesíteni azokat az utakat, ahol a király el fog vonulni. Bemerítő János útkészítő volt Jézus előtt: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” – hangzott a kiáltó szó a pusztában. Jánost nem Izrael úthálózata érdekelte, hanem az emberek szívéhez vezető ösvények. „Tegyétek egyenessé ösvényeit, minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” (Lk 3,4–6) Bemerítő János üzenetének lényege az őszinte bűnbánat és megtérés volt. Mindvégig Krisztusra mutatott, tudta, hogy neki kisebbnek kell lennie, hogy a Krisztus nagyobb lehessen. Bárcsak tudnánk tanulni Jánostól! Mind vágyunk arra, hogy az emberek meglássák az Isten szabadítását, de ennek ára van. Kezdjük el az útkészítést! Kezdjük el a saját szívünkkel! Kezdjük el ma!

(Uzonyi Barnabás)

,,Először Isten országát és annak igazságát”

„Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” 

-(Példabeszédek 16,33)

Ha a sorsvetés úgy esik, ahogyan az Úr akarja, akkor kitől függ egész életünk sorsa? 

Ha Ő már az egyszerű sors vetését is kormányozza, annál inkább tartja kezében életünknek minden eseményét, már azért is, mert felmagasztalt Üdvözítőnk biztosít erről: „Nektek pedig fejeteknek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, ti sok verebecskéknél drágábbak vagytok”. „Egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül”. 

Kedves barátom, érzelmeidnek megnyugtatására szolgálna, ha ezt mindig meggondolnád. Lelked annyira megszabadulna minden rettegéstől, hogy az eddiginél képesebb volnál türelmesen, nyugodtan és békességben járni-kelni, ahogyan ez keresztyénhez illő. 

Mikor az ember félelemmel van eltelve, akkor nem képes teljes bizodalommal imádkozni; ha a világi dolgok miatt szomorkodik, nem szolgálhat Mesterének, hanem minden gondolatát a magáéra – illetve sajátjára – irányítja. 

Ha te valóban „először Isten országát és annak igazságát” kívánnád, akkor minden egyéb megadatna neked. Törődöl ugyan Krisztus ügyével, de emellett a földi gondok miatt saját üdvödet elhanyagolod. Te gondoskodni akartál, de a fő gondról elfelejtkezel, ami saját teendőd, t.i. Istennek engedelmeskedni. Légy bölcs, várj engedelmesen és hagyd Krisztust gondoskodjon rólad. 

Jöjj és őrizd Atyád készletházát és kérdezd meg Őt, hogy képes-e téged éheztetni, holott oly nagy készletet rakott el tárházában? Tekints könyörülő szívébe, lásd, vajon jóságát megváltoztathatná-e? Nézz kifürkészhetetlen bölcsességére; lásd, téved-e valamikor? Mindezek fölött nézz Jézus Krisztusra, közbenjáródra és kérdezd meg önmagadtól, Atyád jöhetne-e feléd kegyelme nélkül, holott tulajdon fia esedezik érted? 

Ha még a verebekre is gondol, mi módon felejtkezhetne el szegény gyermekei között a legcsekélyebbről? 

„Vessed az Úrra a te terhedet és Ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy az igaz ember örökké háborgattasson”.

Rajta hát, nyugodj Uradba,
Bizalmad vesd Atyád karjaiba,
Nincs Ő távol tőled segélyével,
Minden szükségedben őt keresd fel;
Megáld bőven, Ő az Úr, ne búsulj!

Köszöntünk Szent Szellem!:BIZTOS LÁTOMÁS

"Kijelentetett néki a Szentlélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát." Lukács evangéliuma 2:26)

Amikor a Szentlélek kijelenti a jövőbeni lehetőségeket, Isten hűséges gyermekei valóságként kezelik a látást. Simeon is így tett. Egyáltalán nem támadtak kétségei afelől, hogy majd egyszer karjában tarthatja a Messiást. Walter Nelson lelkész felesége hitt abban, hogy Isten megmutatott neki egy bizonyos házat Kaneohe településen, Hawaii szigetén, ahová beköltözhetnek majd, és ott nevelhetik fel három fiukat. Habár nem álltak rendelkezésre anyagi források, hogy megvásárolhassák azt az épületet, ő mégis meg volt győződve arról, hogy az Úr gondoskodni fog róluk, és lelki szemei előtt látta a felújított otthonukat, amiben majd lakhatnak. A walesi fiatalembernek, Evan Robertsnek szintén volt egy látása, amely az ébredés tüzéről szólt. 'Szívbéli kiáltás az ébredésért' című könyvében Stephen Olford az alábbiakat írja:

"Éreztem, hogy eleven erő hatja át bensőmet, ami egyre csak nő és nő, olyannyira, hogy majdnem szétrobbantam. Isten kiárasztja szeretetét! - egyre csak ez járt a fejemben. Térdre estem, patakokban folyt rólam a veríték.. Ekkor hirtelen ragyogó dicsőség töltötte be a helyet." A Szentlélek ugyanolyan szívesen ad látást emberekkel és családokkal kapcsolatosan, mint hatalmas lelki eseményekre vonatkozóan. Segíteni fog, hogy meglássuk a hatalmas lehetőséget azon túl, ami emberi erő és bölcsesség szerint lehetetlennek látszik. A bibliai Simeon tudta, hogy mielőtt meghalna, megpillantja a Messiást. Talán némelyek gúnyolták őt ezért a meggyőződéséért, de mivel kitartott Isten mellett, a látás valósággá vált.

Imádság a mai napra
"Uram, Istenem, köszönöm neked, hogy ismét megnyitod a szememet, hogy lássam, milyen csodálatos dolgokat tudsz megvalósítani ma is Lelked által."

Thessalonikabeliekhez írt I. levél 3. rész 12vers

1. Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhetők, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,
2. És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának hirdetésében, hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől;
3. Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.
4. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.
5. Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk?
6. Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket;
7. Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:
8. Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.
9. Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?!
10. Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.
11. Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok!
12. Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok;
13. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, a mikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben.

Dicsőítések: Emlékezzél meg az Úr jóságáról!

https://www.youtube.com/watch?v=aSv_X42tszk

https://www.youtube.com/watch?v=FnEBRE_E3Rk

Emlékezzél meg az Úr jóságáról! 

Emlékezzél meg oltalmáról, 

mert olyan magas, mint az ég, 

hűsége és megtartó kegyelme hozzánk. 

Nagy az Ő kegyelme népe iránt! 

Viharokban Ő erős várunk, 

mikor szélvész dúl, karjába zár. 

Amilyen távol van napkelet, 

oly messze veti el tőlünk bűneinket. 

Nem fogy el irgalma népe iránt!

*****************************************

Emlékezzél meg az Úr jóságáról,

Emlékezzél meg oltalmáról,

Mert olyan magas, mint az ég, 

Hűsége és megtartó kegyelme hozzánk, 

Nagy az Ő kegyelme népe iránt. 

Hogy feledhetném szerelmét? 

Hogy feledném el irgalmát? 

Teljesíti , megelégít, Betölti minden vágyam

angol:

https://www.youtube.com/watch?v=JcAEx8VMaFw

Sofóniás próféta könyve 3. rész 17.vers

1. Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos városnak!
2. Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!
3. Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, birái, mint az estve járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.
4. Prófétái hivalkodók, hitető férfiak; papjai megfertéztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen.
5. Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!
6. Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat, nincs, a ki átmenjen rajtok; elromboltattak városaik, egy ember sincs bennök, nincsen lakosuk!
7. Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, a mit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetöket.
8. Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!
9. Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.
10. Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.
11. Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, a melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből azokat, a kik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen.
12. És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, a kik bíznak az Úr nevében.
13. Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz a ki felrettentse őket.
14. Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya!
15. Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet, elfordította ellenségedet; Izráel királya, az Úr, közötted van, nem látsz többé gonoszt!
16. Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion!
17. Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.
18. Az ünnep miatt bánkódókat egybegyűjtöm, a kik közüled valók; gyalázat terhe van rajtok.
19. Ímé, én elbánok minden te nyomorgatóddal abban az időben, és megtartom a sántát, és összeszedem a szétszórtakat, és híresekké és nevesekké teszem őket az ő gyalázatjoknak egész földén.
20. Abban az időben elhozlak titeket, és akkor összeszedlek titeket, mert nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között, mikor megfordítom a ti fogságotokat a ti szemetek előtt, azt mondja az Úr.

Heti imagondolatok: AZ IMAMEGHALLGATÁS KULCSA A HIT

"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni: mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsidók 11:1,6) "Ami pedig hitből nincs, bűn az." (Róma 14:23)

MILYEN MÉRTÉKBEN FÜGG AZ IMA MEGHALLGATÁSA A HITTŐL? MI A HITBŐL MONDOTT IMA?

Csak hit által közeledhetünk Istenhez: "A hit az a lelki kéz, mellyel megérinthetjük a Végtelent." | "

A hit az a kéz, amellyel a lélek megragadhatja azt a kegyelmet és irgalmat, amit Isten felajánl neki." | "Igaz hit és igaz ima - mily nagy erők. Olyanok ezek, mint két kar, melyekkel az imádkozó ember megragadja a végtelen szeretet hatalmát."

Nem a hit vált meg bennünket: "Hit által kapjuk meg Isten kegyelmét, de nem a hit az üdvözítőnk. A hit nem érdem, hanem kéz, amellyel megragadjuk Krisztust, átvesszük érdemeit, mint orvosságot a bűnre."

Isten megfogja kezünket: "Isten megfogja kezünket és segít, hogy megragadjuk Krisztus Istenségét és tökéletes jellemet öltsünk magunkra."

A hit Jézust közbenjárónak tartja: "A hit meglátja Jézust közbenjárónkként Isten jobb keze felől állni." | "Ma ott áll a kegyelem oltára előtt és Isten elé tárja azok imáit, akik vágyakoznak segítségére." | "Amint a bűnös őszinte, alázatos imája felszáll Isten trónjához, Krisztus hozzájuk adja az Ő életének és tökéletes engedelmességének érdemeit. Ez a tömjén jó illatúvá teszi imáinkat. Krisztus elhatározta, hogy közbenjár érettünk, az Atya pedig szüntelenül hallgat fiára."

A hitből mondott ima lényege: "Az ima, mely őszinte szívből fakad, és a lélek egyszerű kívánságait fejezi ki úgy, ahogy segítséget kérnénk egy földi baráttól, elvárva azt, hogy megkapjuk: ez a hitből való ima."

Az igazi hit alapja: "Az igazi hit a szentírás ígéretein és ajándékain nyugszik."

"Nem saját hitünkben, hanem Isten ígéreteiben kell bíznunk."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Ha azt akarjuk, hogy imánk meghallgatásra találjon, akkor kétkedés nélkül erős hittel igényeljük és várjuk mindazt, amit Isten megígért nekünk. Isten szándékai nem változtak. Ma is ezt mondja. Kérjetek, keressetek, zörgessetek és megkapjátok, és a menny áldásai kiáradnak reátok.

Atyánk! Segíts nekünk őszinte hittel kérni, és életünket a te erőd által akaratodnak megfelelően élni, hogy a mi buzgó imánk meghallgatását semmi ne akadályozza.

A szív megszaggatása

„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” (Joel 2,13)

Az nem valami nehéz, ha mi belső, istenfélő hangulatunknak valami külső, látható módon, ruháink megszaggatásával adunk kifejezést, sőt nagyon gyakran valami képmutatásszerű ez, de valódi őszinte bánatot érezni nehéz, azért ritkább is. 

Az emberek minden habozás nélkül figyelembe veszik a külsőséges istentiszteleti rendeletek legcsekélyebb és legkényelmetlenebb szabályait, mert ez tetszik a testi érzékeknek, de az igaz istenfélelem nagyon megalázó és szívre ható, nagyon ellenkezik a testi embernek legbensőbb érzékével, sokkal inkább előnyben részesítenek valami tartalmatlant, világiast és feltűnőt. 

A külső szabályok jótékonyan hatnak a futólagos és ideig való értelemre, sőt hízeleg neki. A szem és fül meg vannak elégedve; az öncsalódás táplálódik; az önigazság felfuvalkodik, de ezek a külső megfigyelések nagyon csalárdak, mert a halálos órában és majd az ítéletnapon a léleknek valamivel többre van szüksége, támaszul valami igazabbra van szüksége, mint az üres alakiság és a tartalom nélküli látszat. 

Ha amellett nincsen meg az élő istenfélelem, akkor az istentisztelet hiábavaló és haszontalan, ha hiányzik annál az őszinte szív komolysága, akkor az istentiszteletnek minden külső alakja a mennyország felségének nagyszabású gúnyolása és vakmerő megcsúfolása. 

De a szív megszaggatása valami isteni és mélyen érzett hatás. 

Ez rejtett szenvedés, ami személyesen érezhető, nem valami külsőség, hanem a lélek mélyre ható műve a Szentléleknek, ami behat a hívő legmélyebb velejéig. Ez hatalmasan megalázó és teljesen ellentétben van mindennel, ami bűn, de épp ez által becses előkészítés azon kegyelmes vigaszra, amit dölyfös, meg nem alázkodott lelkek soha nem érezhetnek, ez teljes elhatározást munkál, ami egyedül csak az Isten választottainál található. Alapigénk arra szólít minket, hogy szíveinket szaggassuk meg, ámde ezek természetüknél fogva kemények, mint a márvány; tehát hogyan lehetséges? Fel kell vinnünk szívünket a Golgotára. 

Egykor a haldokló Üdvözítő hangja kősziklákat tépett szét, az még ma is olyan hatalmas.

Cseri Kálmán: Készülünk karácsonyra

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. Magasztalnak a népek...(Zsolt 46,11)

Ezekben a napokban nagyon sok tennivalónk van, a legtöbb ember készül karácsonyra. De hogyan?

Tervezni és szervezni kell, pénzt és időt beosztani, munka után zsúfolt üzletekben vásárolni... Aztán mire megérkezünk az ünnephez, elfogy az erő, kiürül a pénztárca, kimerülten próbálunk illedelmesen viselkedni, és sokan el is feledkeznek arról, hogy karácsony az Úr Jézus Krisztus születésnapja.

Ebben a hangos, kapkodó időben Isten különös szeretettel figyelmeztet: csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten! S aki elolvassa az egész zsoltárt, megtudja belőle, hogy

a. Isten az üdvtörténet Ura. Neki szép terve van ezzel a világgal. A gonoszság erői próbálják ezt meghiúsítani, de éppen karácsony csodája mutatja: Isten Jézus Krisztus személyében utánunk jött, hogy segítsen rajtunk.

b. Isten a történelem Ura is. Sokszor úgy tűnik, hogy a pénz, a hatalom, a hazugság diadalmaskodik, de mi tudjuk, hogy a kormány Isten kezében van.

c. És Isten a mi személyes életünk Ura is. Ő a mi erős várunk, biztos oltalmunk. Aki ismeri őt és bízik benne, annak minden körülmények közt békessége van. Őt megismerni ebben a csendben lehet.

Legyenek hát csendes adventi estéink, akár egyedül, akár családban élünk, amikor ha röviden is, de magasztaljuk őt, figyeljünk igéjére, lássuk meg nagy tetteit - köztük azt is, hogy karácsonykor Jézusban egészen közel jött hozzánk Isten!

Készüljünk karácsonyra másként, mint a világ! Az Isten előtti csendben az is hallható lesz, amit a lármában és rohanásban nem hall meg az ember. Így közelebb kerülünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz is.

"Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr-rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz!"

Napi áhítat: Alapos utánajárással megírva

Hét témája: Jézus jöttének előkészítése
Olvasmány: Lk 1,1–4

Isten igéje megbízható. Keresd, kutasd, mintha ezüstöt és aranyat rejtene!

1„Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, 2 amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, 4 hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.”

Szívesen olvasnék ma olyan újságot, melyben a híreket Lukács szerkeszti. Nem elégedett meg a félinformációkkal, nem adott a szóbeszédekre, ő mindennek pontosan utána akart járni, hogy megtudja a teljes igazságot. Ezzel a hozzáállással jegyezte le Jézus életének, halálának és feltámadásának történetét. Úgy olvashatjuk a tudósítását, hogy tudhatjuk, forrásai megbízhatóak, hitelesek, de ami a legfontosabb, maga a Szentlélek ihlette őket. 

A következő napokban megvizsgáljuk Jézus jöttének előkészítését. Születése nem spontán történt, hiszen földre jötte volt az a pillanat, amire az egész teremtett világ várt. Minden Írás róla tesz bizonyságot, reá mutat, s a több száz messiási prófécia is mind róla szól. 

Az Ige megbízható, s ha sokan kezdik is korunkban nagyon kemény vizsgálat tárgyává tenni a Bibliát, mi mégis inkább hagyjuk, hogy a Biblia vizsgáljon meg minket. 

Legyen bennünk az a hozzáállás az Isten ismerete iránt, ahogyan Lukács utánajárt mindennek alaposan: „Ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” (Péld 2,4–5) 

Keresd úgy, mintha ezüst és arany lenne – mivel sokkal többet ér, mint bármi ezüst és arany!

(Uzonyi Barnabás)

Zsoltárok könyve 33. rész 20.vers

1. Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
2. Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
3. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
4. Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
5. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
7. Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
8. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
9. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
10. Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
11. Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
12. Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
13. Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
14. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
15. Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket.
16. Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
17. Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
18. Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
19. Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.
20. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
21. Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
22. Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

Mikor e világ alapjaira helyeztetett...

„Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére” -(Jeremiás 2,2)

Olyan felüdítő és vigasztaló, hogy Krisztus olyan benső gyönyörrel emlékszik meg gyülekezetéről és tetszéssel szemlélgeti szépségét. 

Valamint a madárka többször repked össze-vissza fészke felé, meg, mint ahogy a vándor siet hazája felé, úgy kísérgeti ez érzületszeretetének tárgyát. Soha nem fárasztó nekünk kellemes arculatát látni; szeretnénk, hogy az, ami előttünk kedves és becses, mindenkor szemünk előtt lenne. Így van Jézus is vele. Örök időktől fogva gyönyörködik az emberek fiaiban. 

Gondolatai még az időket is megelőzték, hogy választottai e világra mikor szülessenek. Már előre látta őket mindentudó tükrében, mielőtt léteztek. 

„Az én testemet, mikor még forma nélkül volt, látták a Te szemeid és a Te könyvedbe mindezek beírattak, a napok is, melyeken azok formálva voltak, mikor még azokban egy sem volt”. 

Mikor e világ alapjaira helyeztetett, Ő akkor jelen volt, ekkor határt szabott a népeknek az Izrael fiainak száma szerint. Még annak előtte, mielőtt testben eljött, előbb leszállt a földre emberi ábrázatban; a Mamre völgyében (1 Mózes 18), a Jabbok patakjánál (1 Mózes 32, 24-30), Jerikó falai alatt (Józsué 5,13) és a babiloni tüzes kemencében (Dániel 3, 19. 25.); mindezen helyeken meglátogatta az embernek Fia az övéit. 

Mivel ők tetszettek az Ő lelkének, nem maradhatott távol tőlük, mert az Ő lelke kívánta őket. Soha nem voltak ők Előtte idegenek, mert neveik az Ő kezeibe jegyeztettek és oldalába vésettek. Valamint azon melltáblácskában, melyet a főpap hordott, melybe bele volt vésve az Izrael nemzetségének tizenkét neve, mi a legbecsesebb és legdicsőbb ereklyének tekintetett, - úgy lettek Krisztus választottai és szerettei az Ő legdrágább ékszerei és ott ragyognak tündöklő fényben az Ő szívén. 

Gyakran elfeledjük szívünkben forgatni Urunk, Üdvözítőnknek előnyeit és dicső tulajdonságait, de Ő nem szűnik meg ránk gondolni. Valóban bánjuk meg tehát teljes szívünkből a múltban elkövetett feledékenységünket és emiatt büntessük önmagunkat; esedezzünk kegyelemért, hogy ezek után édes emlékünkben megtarthassuk. 

Atyám, rajzold bele lelkem szeme fényébe fiadnak képét elmúlhatatlan színekkel.

Csendes percek: ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA

,,Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.,,(Lk 2,36-38.)

,,Anna abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.,, (Lk 2,38)

Anna próféta az egyik karácsonyi hősöm. Nem őrzött éjjel nyájat és nem volt a jászolnál. Mégis a karácsony részévé vált születése után 40 nappal ünnepelve a Megváltót Jeruzsálemben. Csodálom Annát, mert egész életében nyitott volt Isten tervére. Kora ellenére bízott benne, hogy Isten feladatot ad neki. Imádkozva és böjtölve Isten közelében volt, várakozással és cselekvésre készen. Amint meglátta Simeont a babával, tudta, hogy ez a gyermek a Krisztus. Azonnal dicsőítette Istent. A jó hír hírnöke lett: Örülj világ, az Úr eljött! Öröme szétterjedt az egész templomban.
Örülök, hogy Anna is része a karácsonyi történetnek. Várakozó hite bátorít.
Az angyalokkal és a pásztorokkal együtt hirdette Isten kibontakozó tervét. Hasonlóképpen a mi életünk is része lehet Isten üdvtervének, akár meglepő módon is. Csak ébernek kell lennünk, és válaszolni, ha Isten hív.

Imádság: Örökkévaló Istenünk, dicsérünk téged! Köszönjük, hogy minket is bevonsz egyre bővülő üdvtervedbe. Ámen.

Várakozással élek, tudva, hogy Isten munkálkodik.

Marion Speicher Brown (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÚJSZÜLÖTTEKÉRT!

Napi áhítat: Eljön-e az ünnepre?

Hét témája: Jézus jöttének előkészítése
 Jn 11,45–57

Jézus eljött az ünnepre, de nem ünnepelni, azért, hogy mi majd ünnepelhessünk.

45„Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus. 47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.” 49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit. 50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” 51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. 54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival. 55 Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: „Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?” 57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

Lázár feltámasztása után sokan hittek Jézusban, de a főpapok és a farizeusok elhatározták Jézus megölését. Valakikben hit támadt, mások pedig el akarják tüntetni a föld színéről is. Jézus mindig is megosztotta az embereket. Nem mehetünk el mellette szótlanul. Döntenünk kell, hogy kinek mondjuk őt.
Jézus visszavonul a pusztába közel Efraimhoz. Nem keresi a feltűnést, pedig Lázár feltámasztása után könnyűszerrel tudott volna népes tábort építeni maga köré. De nem akar elbújni sem, nem futamodik meg az elől, amiért erre a földre jött. Jeruzsálemben keresik őt, és azon tanakodnak, hogy vajon eljön-e az ünnepre. Arra az ünnepre, amelyik igazából őrá mutat.
Elment az ünnepre. A tömeg éljenezve fogadta, miközben ő siratta Jeruzsálemet. Elment, de nem ünnepelni, hanem életét adni azért, hogy mi majd ünnepelhessünk. „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24)
Jézus felment az ünnepre, de a tömeg nem azt kapta, amit várt. Nem egy szabadító jött el, hanem a Szabadító.

A saját városa nem ismerte fel őt. Te felismerted őt?

Ima:
,,Kérünk Uram, hogy már mennyei polgárokként várhassuk vissza üdvözítő Urunkat!,, (Fil 3,20–21)

(Uzonyi Barnabás)

Reggeli dicséret- A Tiéd vagyok

"Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." -Róma 14,7-8

Tulajdonomként tekinteni a másikra egy párkapcsolatban nem túl szerencsés dolog - és még enyhén is fogalmaztam.
Senki sem birtokolhatja a párját, nem uralkodhat felette, nem tehet vele azt, amit akar, hacsak (és ez itt a lényeg!), hacsak a másik is pont azt nem akarja.
A kapcsolatok lényege a kölcsönösség. Egymás teljes elfogadása és a másik önmagammal való megajándékozása.
Ha őszinte párkapcsolatban éltek, akkor pontosan tudjátok, miről beszélek. Amikor elhagyja ajkunkat a mondat: "A tiéd vagyok!" - akkor várjuk, hogy ezt a társunk is kimondja. Mert arra vágyunk mind, hogy a kapcsolatunk ne legyen egyoldalú.

Arra, hogy mindketten bele adjunk apait, anyait. Ekkor szinte felolvadunk a nagy MI-ben és vigyáznunk kell, hogy önálló személyiségként ne szűnjünk meg létezni. A MI létet tanulnunk kell, gyakorolnunk kell. Az elköteleződés után, azután, hogy beengedtük a kedvesünket az életünkbe, saját énünk háttérbe szorul. A közös helyek, a közösen eltöltött idő, a közös élmények és emlékek lesznek fontosak. Lassan egy párrá leszünk és egyre erősödik a vágyunk, hogy egy család is legyünk. Amikor pedig ez is megvalósul az énünk még inkább háttérbe szorul.
Egyre jobban eltakarja, hogy egymás szerelmesei, társai vagyunk, majd férjek - feleségek, apák és anyák, végül nagyszülők és dédszülők. Minden emberei kapcsolat arról szól, hogy aki nincs egyedül, az a másikért is létezik. Hány és hány jó példát tudnánk felsorolni önzetlen szülőkről és nagyikról, de barátokról és kollégákról, szomszédokról is. Így van ez rendjén. Emberként közösségbe, családba születtünk és boldogan élni is csak közösségi lényként tudunk. Sokan önzetlenül készek áldozatokat hozni a közös boldogságért.

A Biblia szerint az Istennel való kapcsolatunk nagyon sok hasonlóságot mutat az emberekkel való kapcsolatunkkal. Istennel való közösségünket is egy családként éljük meg.
Jézus arra tanított minket, hogy Isten a mi Atyánk (Mt 6,9), mi pedig egymásnak testvérei vagyunk (Mt 12,50; Mk 3,35).
A gyülekezet így válik második családunkká, ahová lelki újjászületés által érkezünk. Itt bennünket újszülöttként fogadnak (1Kor 3,1), gyermekként táplálnak (1Kor 3,2), hogy a lelki felnőttkorra is eljussunk.
Így hát a lelki ember sem lehet önző, magának élő. Legnagyobb küzdelmét önmagával vívja, mert tudja, hogy élete nem a sajátja. Új életét Isten legnagyobb áldozata által kapta, amit Jézus Krisztus hozott meg érte a kereszten. Isten teremtő és megváltó szeretete által formálódott azzá, aki.
Így élete akkor válik igazán boldoggá, ha válaszként erre a szeretetre ő is elmondja:
Uram, a Tiéd vagyok!

Szerző: Restás László

A kegyelem harmatja: ADVENT

„Bizony, hamar eljövök." Ámen. Jöjj, Uram Jézus! (Jel 22,20)

A karácsony előtti négy hetet adventi időszaknak szokták nevezni. Ez a szó az adventus Domini latin kifejezésből jön, ami ezt jelenti: az Úr eljövetele, és Jézus Krisztusnak a történelem végén bekövetkező második eljövetelére utal.

Bod Péter, a 18. században Erdélyben élt tudós református lelkész és irodalomtörténész ezt írja: 
A mi Urunk Jézus Krisztusnak négy adventusa, eljövetele van: 

1. midőn testben megjelent, 
2. midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti, 
3. midőn halála óráján elmégyen az emberhez, és 
4. midőn eljő az utolsó ítéletre.

Advent idején jó ezeken elgondolkodnunk. Az első megtörtént, minden Jézus eljöveteléről szóló ígéret pontosan beteljesedett karácsonykor. Jézus elvégezte a megváltás munkáját, és megígérte, hogy visszajön majd ítéletre.

Egy ember szívébe akkor száll be ő, amikor az illető rádöbben, hogy gyakorlatilag Jézus nélkül élt, és ez maga a halál. Nem akar tovább így maradni, s átadja az uralmat élete felett Jézusnak. Tőle kér bocsánatot a múltjára, rábízza a jövőjét, s neki akar engedelmeskedni a jelenben.

Halálunk órája mindnyájunknak eljön, s addig van módunk arra, hogy Jézussal összekössük az életünket. Ha ez megtörtént, magához vesz a mennyei dicsőségbe, ha azonban ez az óra nélküle, a benne való hit nélkül ér, az örök kárhozat következik.

És mi most ebben a világkorszakban várjuk, hogy egyszer hirtelen megjelenik majd a mi Urunk ítélni élőket és holtakat, véget ér a történelem mostani szakasza, s elkezdődik egy új világ, aminek már nem lesz vége.

Jó, ha meghányjuk-vetjük ezzel kapcsolatos gondolatainkat, és Istentől kérünk világosságot, hogy tisztán lássunk, és idejében rendezzük, amit kell.

Advent:
https://www.youtube.com/watch?v=sPxZVIuNZdA

Advent harmadik vasárnapja

Reménnyel a szívünkben várjuk az Úr érkezését!

Imádkozzunk: Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped karácsony ünnepét. Add, kérünk, hogy Üdvözítőnk születésének nagy napjára elérkezve örvendező lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.,,Jn.3.16

Budapest – Advent várakozása lehetőséget teremt arra is, hogy elgondolkozzunk az öröknek hirdetett esemény mai aktualitásán. Hogyan emlékezünk ma Jézus születésére? Mennyire érthető ma a kétezer évvel ezelőtti történés? Mi ennek aktuális, mai üzenete?

Ezeket kérdezte meg az evangelikus.hu, szerte az országban szolgáló evangélikus lelkészektől.

-A Messiás várás nem csak a zsidóságra jellemző, hanem örök és emberi. A születendő és megszületett gyerekekre mindig reménységgel tekintünk. Annak ellenére, hogy a világ berendezkedésével kapcsolatban sok a rossz tapasztalat. Az élet szeretete és a reménység erős ösztönünk. A betlehemi történet elég ismert, hogy az élet diadalával kapcsolatos reménység megfogalmazására alkalmas legyen.-Bartha István-Balassagyarmat


-Számomra ma is érthető, meghatározó a karácsonyi történetben a „meglátás” csodája. Amikor a felszín mögött valami mélyebb valóságot lát az ember. József meglátta állapotos feleségében a tiszta nőt. A pásztorok a gyenge gyermekben az erős Üdvözítőt. Milyen nagy adomány, amikor túl láthatunk a felszínen. Nem délibábot látunk, hanem hihetetlen valóságot.
Talán egymásra is tekinthetünk így: nemcsak azt látni, ami a szemünk előtt van, hanem amit a másikban nekünk adott Isten. Advent nemcsak Jézus születésére való emlékezés, hanem Krisztus következő eljövetelére való várakozás is.- Bencze András – a Székesfehérvár


-A kereszténység számára óriási kapcsolódási pont a társadalommal a karácsony. Nincs még egy olyan ünnepünk, amely ilyen mértékben áthatná a nem hívők és az egyháztól távol maradottak életét is. Ez roppant nagy lehetőség a párbeszédre, a kérdésfelvetésre. Ezt fel kell fedeznünk újra és meg kell ragadnunk! Nem kell megijednünk attól, hogy a mai karácsonyi szokások tele vannak nem keresztényi szimbólumokkal, konzum elemekkel, giccs kirakattal. Úgy hiszem pont a karácsonyi hagyomány, tradíció, ünnep az, ami a kétezer év alatt számtalan elemet, hagyományt tudott integrálni. S valahol a karácsony által közvetített örömhír is erről az integrációról szól: az Isten emberré lett... Karácsonykor a kereszténység által közvetített örömhír előtérbe kerül! Ez nem természetes! Nem magától értetődő! S vele együtt gyülekezeteink is reflektorfénybe kerülnek. Gondoljunk csak arra, hogy ilyenkor megtelnek templomaink. Ez több mint ajándék, ez a befogadó egyház ünnepe. S oly jó megtapasztalni azt, hogy a karácsonyi történetek mögött végre valódi emberi sorsok szólalhatnak meg. Valódi Apák, Anyák és Gyermekek történetei és nem csupán egy idealizált kép. Hogy végre felvállaljuk, hogy a „szent családban” is voltak komoly konfliktusok, hogy József kérdései mögött végre megláthatjuk a mai férfiak megpróbáltatásait. 

Hogy Mária sorsában megszólalnak a gyermeküket egyedül nevelő Anyák kiáltásai is. A szent család életében átélhetővé válik egy hajléktalan család kisemmizettsége, nélkülözése.- Czöndör István – a Balatonboglár


-Jézus születésére ugyanúgy emlékezünk, mint bármikor a történelem során, amennyiben megértjük és komolyan vesszük azt, ami a betlehemi éjszakában történt. Ha tisztán hirdetjük Isten igéjét, a Szentlélek ma is ráébreszti az embereket arra, hogy bajban vannak, szükségük van Isten cselekvésére, és ez a kegyelmes cselekvés fel is tárul előttük. Ez nem korszakfüggő. Annál is inkább, mert nem egyszerűen csak emlékezünk, hanem átélhetjük, hogy Krisztus azóta is jelen van Anyaszentegyházában.-Tubán József – a Csorna