"Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." Pál apostol Efézusnak írt levele 6. rész 12. verse
A gonosz valóban létezik! Azt gondolom ez, amit most leírtam, egészen félelmetes mondat, de sajnos mégis igaz.
Van egy olyan elképzelés az emberi gondolkodásban, hogy nem is létezik abszolút jó és abszolút gonosz, csak emberek vannak, akik jók-rosszak, esetleg a kettő között lévő szürkék.
Ez a teória azonban nem fejti meg a titkot, hogy miért lettünk ilyenek.
Miért lett jó, aki szépen, helyesen, erkölcsösen éli az életét és miért vannak olyanok, akik az ellenkező oldalt választják.
Az sem világos, hogy mi, az emberiség többsége, miért vagyunk a kettő között a szürke zónában. Könyvek, filmek, filozófiák és tanítások szólnak erről, hogy a lényeg valójában az, melyik oldalt választod.
Pál apostol gondolatai ebben a témában igen érdekesek. Először is egyértelmű, hogy az ő hitvilágában nagyon is létezik a jó és a rossz oldal. Másodszor a gonoszság oldalát körülöleli a misztika.
Nem test és vér ellen kell küzdeni, ha velük állsz szemben, hanem egyfajta erők, hatalmak és lelkek ellen, akik nem ebben a világban születtek és nincsennek is mindig itt.
A hely is nagyon érdekes, ahonnan származnak: a mennyei magasság.
A legtöbb keresztény úgy gondolja, hogy a mennyi magasság Isten lakhelye, aki az abszolút jót képviseli.
Az örök, a gonosz, az csakis az alvilágból származhat, mert annak az ura.
És harmadszor, nekünk velük van küzdelmünk és nem az emberekkel.
Amiből két dolog is következik: egy, hogy a jó oldalon kell állnunk, amit maga Pál is képvisel.
És kettő, hogy saját magunk nem győzhetünk az ellenséggel szemben, mert túl erős.
Szövetségesre van szükségünk.
A Biblia valóban komolyan beszél a jó és rossz közötti nagy küzdelemről.
A jó természetesen maga az Isten. Ő mindmáig a mennyben lakozik, Ő az, ki szövetségesének hívja az embert és mindent megtesz azért, hogy megmentsen minket ebben a csatában.
Mivel eleve vert helyzetből indultunk - bukásunkkal az ördög oldalára álltunk - Isten Jézus Krisztust küldte hogy áldozatával lehetőséget nyisson számunkra. Halálával megfizette a bűneink árát és mi visszatérhetünk ahhoz, Aki igazán szeret minket.
Az ellenség csalárd, erős és ezért nagyon veszélyes. Sokkal jobban ismeri a küzdőteret, mint mi magunk.
A Szentírás szerint Sátán is a mennyből származik, Isten udvarában nevelkedett, sőt az angyalok fejedelme volt.
Az ő angyalai is közülük származnak, azok akiket lázadásakor sikerült maga mellé állítania.
Bár ő egy teremtmény, így volt kezdete, mégis nagyon öreg és régóta, kezdettől fogva ismeri az embert.
Hogyan tudnék harcolni valakivel, aki fogantatásomtól ismer?
Hogyan tudnék győzni ellene, ha ismeri minden gyengeségemet, minden bűnömet.
Képes volnék diadalt aratni azok felett az angyalok felett, akik gyerekkoromtól fogva úgy sodortak a bűnbe, hogy nem láttam őket, sőt leiezésükben sem hittem?
Ki győzhet azzal szemben, aki láthatatlan és rendelkezésére áll akár a világ összes hatalma és ereje?
A válasz egyértelmű: Isten.
Végül újra két fontos tanulság. Az első, ahogyan Pál, aki Saul volt az Úr oldalára állt ebben a küzdelemben, hogy győzzön, úgy kell nekünk is megtennünk ezt, különben elveszünk.
A második, sohasem gondoljuk azt, hogy az emberek az ellenségeink.
Még akkor sem, ha bántanak. Mert ők is csak emberek és Sátán áldozatai.
Ellenségesek, mert az ördög a maga oldalára állította őket, de szeretettel vissza lehet fordítani őket onnét. Honnan tudom? Onnan ahonnan Pál is.
Mindenki, aki most Isten oldalán áll, valaha Jézus Krisztus ellensége volt.
De Ő az Ő nagy szeretetével megváltoztatott minket...
(Restás László)
