Napi Gondolatok -Krisztus hatalma

"Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit."

János 18,9

Az, amire gondolsz a legnehezebb pillanatodban megmutatja ki vagy valójában. Az, amit teszel jellemedről beszél és meghatározza sorsodat.

Az evangélium tanúbizonysága szerint Jézus Krisztus élete talán legnehezebb órájában nem magára gondolt, nem volt önző. Gecsemáné kertjébe katonák érkeztek Júdás, az áruló tanítvány vezetésével. Sokkal többen voltak, mint Jézus és követői. A főpapok bebiztosították magukat, egy egész sereget küldtek egy népszerű vezér ellen, aki szinte egyedül volt. Ezért jöttek éjjel, mert tudták, a názáreti teljesen kiszolgáltatott lesz. Amikor közel értek Júdást előre küldték, hogy megmutassa kit kell elfogniuk. Amikor az áruló előre lépett ők már a kardjuk markolatát fogták, készek voltak a csatára. A kertben levő maroknyi embercsoportnak nincs semmi esélye. Ami ezután történik az megdöbbentő: Jézus szavára a harcedzett katonák erőtlenül esnek össze. Képtelenek bármit tenni, pedig Urunk csak annyit mond a felé intézett kérdésre, hogy: "Én vagyok." Ha meg akarjuk érteni mi történik itt valójában, emlékeznünk kell arra, hogy János apostol a kezdetektől írja evangéliumát és számára ez a kezdet a teremtést jelenti, sőt magát a teremtő Istent, aki Fia által emberként született meg ebbe a világba. János számára a Krisztus a Megváltó, maga a Teremtő (Jn 1,1-3 és 14). Ez az Isten pedig szava által is képes gyakorolni hatalmát, ahogy azt tette akkor is, amikor azt mondta: "Legyen világosság!", mert "lett világosság". Jézus "vagyok" szava a Mózesnek bemutatkozó Úr "vagyok" szava. Így történhet meg, hogy a kertben a katonák képtelenek elfogni őt, amíg azt meg nem engedi nekik. Az isteni hatalom gyakorlása azonban itt sem önérdekből, hanem az emberek érdekében kerül sor. Jézus az övéit menti. Kétféle módon is teszi ezt. Először is ezzel a tettével megakadályozza követői fogságba esését, így a születendő keresztény közösség útja biztosítva van. Másodszor azzal, hogy tettével betartja ígéretét, miszerint senki sem árthat az övéinek, mert ezt egyszerűen nem engedi meg (Jn 6,38; 10,28; 17,12). Prófétai szava még életében igaznak bizonyul, így a tanítványai később, a kereszthalála miatti sokkból viszonylag hamar hitre juthatnak.

Mire gondolsz életed nehéz pillanataiban és mit teszel? A bajban is, mi emberek sokszor önzőn cselekszünk, csak magunkra a saját fájdalmunkra, csalódásunkra figyelünk. Megváltónk emberként sem volt ilyen. Szenvedésében is szilárd hittel és elkötelezettséggel azon volt, amiért ebbe a világba jött: hogy megmentse minden rábízott ember életét.

Zsoltárok 119,53-56.

Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet. Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok. Uram, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat.

Az indulat a világ legrosszabb tanácsadója! Akkor nem Isten embere az, akiben düh, vagy indulat van? Akkor mit kezdjek a dühvel, vagy indulattal? Lehet-e dühös egy keresztyén ember, az Isten embere? Oly sokszor tudatosul bennem, hogy nekem, mint Krisztus követőjének példával kell állnom mások előtt, mert a saját környezetemben én vagyok az a személy, aki képviseli Istent. Tehát ez az ige is azt mutatja: Nem az a fontos, hogy elutasítsam, vagy megtagadjam a nehéz helyzetet, (ez a keresztény ezoterika egyik jellemző vonása)[i] vagy akár egy bosszúságot, mely indulatra gerjeszt. Hanem az, hogy milyen az én hozzáállásom ahhoz, mint keresztyén ember és miként kezelem azokat. Ez az, amire kiváló példát ad ez a zsoltár is. Maga a zsoltár írója is feltárja, hogy menyire mély indulat forrt fel az ő szívében is azok ellen, akik ragaszkodva a bűnhöz, elvetették Istent és vele együtt törvényeit. De mit is tesz ebben a helyzetben? Felkiált, hogy: Megtagadlak és elutasítalak bűnös gondolat? NEM! Természetesen azt én is tudom, hogy a harag bűnös természetemből fakad, mint begyulladt sebből a genny. De akármiként is tagadom, hogy az ott van, és akár mily módon is nyomorgatom, annál nagyobb és elterjedtebb lesz. Ezért nekem is dühömmel, bűnös természetemmel, „gennyes sebemmel”, Istenhez, mint orvoshoz fordulhatok. Ezért én amondó vagyok: Ahelyett, hogy szélmalomharcot fojtatnék, az Úr lábai elé helyezem azt és annak forrását és csak, dicsérem Őt.

Drága Uram, köszönöm, hogy emlékeztetsz, miként kezeljem indulataim. Áldalak, hogy osztályrészem lehet a Te dicséreted. Ámen!
Keresztyén ezoterikának azt a ma egyre jobban elterjedt gondolkodásmódot tekintem, mely a New age és a keleti vallásokból átvett isteni köpenyegbe bújtatott azon emberi törekvést rejti, hogy mi magunk lehetünk üdvösségünk forrásai. Természetesen ezt így nem ismerik el a „keresztyén ezoterikusak”, de „gyümölcseik” elárulják őket. Tehát ezt az ezoterikus vonulatot takarják azoknak a gondolatai, akik azt vallják: hogy nem fontos beszélni az emberi problémákról, a Krisztus áldozatáról, a szenvedésről. Akik azt állítják, hogyha nem gyógyulsz meg egy imádságra, szent érintésre, vagy nem „bővölködsz” anyagilag, akkor bűn van az életedben.
Persze elismerem én is, hogy bűnös természettel rendelkezem, de az én orvosom Jézus Krisztus és nem az emberi akarat, melyet Jézus nevébe burkolva gyakorolnak a tévtanítók, megszédítve az emberek sokaságát, még azokat is, aki megismerték az Élő Istent.

Joyce Meyer- Élvezd az Istentől kapott ajándékot, az Életet!

Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt.

Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk! Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. 
 Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki!” (Prédikátor 5:18-19)

Szeretném a figyelmet felhívni a következő szavakra a fenti igénkből: „Hiszen mindezt Isten adja”, és „ez jutott nekünk” – azaz ez a mi kijelölt részünk. Salamon király, tulajdonképpen, a következő üzenetet akarja átadni nekünk: élvezd az életedet! Vedd el a kijelölt részedet és élvezd. Más szóval, fogadd el az életet – a személyiséget, az erősségeket, a gyengeségeket, a családot, a forrásokat, a lehetőségeket, a fizikai tulajdonságokat, a képességeket, az ajándékokat, az egyediséget – amit Isten adott neked.

Az egyetlen élet, amit élvezhetsz, az a saját életed. Ez az állítás annyira nyilvánvaló, hogy szinte említeni sem érdemes, de kérlek, gondolkodj el rajta. Az egyik fő oka annak, hogy sokan nem élvezik az életüket az, hogy nem elégedettek vele. Amikor erről beszélek velük, általában az első gondolatuk: „Joyce, ha a te életedet élhetném, akkor azt élvezném!” Ahelyett, hogy a saját életük valóságát ragadnák meg, ezek az emberek ilyenekkel foglalkoznak: „Bárcsak úgy néznék ki, mint XY!” „Bárcsak olyan munkám lenne, mint XY-nak!” „Bárcsak házas lennék!” „Bárcsak ne lenne ilyen nehéz a házasságom!” „Bárcsak lennének gyerekeim!” „Bárcsak már felnőnének a gyerekeim!” „Bárcsak lenne házam!” „Bárcsak ne lenne ilyen nagy a ház, hogy ne kellene ennyit takarítani!” „Bárcsak nagy szolgálatom lehetne…”

Az első lépés ahhoz, hogy élvezzük az életet az, hogy hálásak vagyunk az életért, amit kaptunk. Nem hagyhatjuk, hogy az irigység miatt egyszerűen ne legyünk jelen a saját életünkben, mert azt akarjuk, amivel más rendelkezik. Abból kell kihoznunk a legtöbbet, amink van nem a máséból.

Bízz Benne: Isten arra kér, hogy a saját életeddel kapcsolatban légy hűséges és ne a máséval kapcsolatban. Bízz benne, hogy Isten tudta, mit csinál, amikor az életedet adta.

Forrás: ahitatok.hu

Kenneth Copeland -Nyerd vissza az érzékenységedet

Nyerd vissza az érzékenységedet

Minden keserűség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, miképpen az Isten is megbocsátott néktek a Krisztusban.– Efézus 4:31-32
Néhány évvel ezelőtt Detroitban találkoztam egy asszonnyal, aki a régi kommunista blokk egyik országában növekedett fel. Amikor nála jártam, éppen híreket mondtak. Ahogy ott ültünk, és figyeltük a híreket, hirtelen könnyezni kezdett.

„Mi a baj?” kérdeztem.

Bár én nem vettem észre, a bemondó valami derogáló dolgot mondott az elnökről. „Nem szeretem, ha valaki így beszél erről az országról,” mondta. „Nem érdekel, hogy igaz vagy nem. Én nem akarom hallani.”

A bemondó kommentárját elengedtem a fülem mellett. De az ő szemébe könnyeket csalt. Miért? Mert érzékeny volt a szíve, ha erről az országról esett szó.

Nekünk is hasonlítanunk kellene erre a drága asszonyra, ha a pásztorainkról, tanítóinkról, evangélistáinkról vagy a hittestvéreinkről van szó.

Ismerjük fel, hogy a saját érzéketlenségünk űzte el a Szent Szellem kenetét sokunk életéből és számos gyülekezetből. Ismerjük fel, hogy mivel megengedtük magunknak, hogy kritizáljuk Krisztus Testének tagjait, mindannyian meggyengültünk.

Mi tesz bennünket újra erőssé?

A Szent Szellem ereje és kenete, amely minden érzékeny és kereső szívet betölt.

Legyen újra olyan gyengéd szíved, amilyen egykor volt. Távolítsd el az érzéketlenséget a szívedből azáltal, hogy megtérsz, elkötelezed magad, hogy a szeretet törvényében jársz, újra odaszánod magad az Igének, és közösségben vagy az Atyával.

Ne engedd meg, hogy a szíved állapota távol tartsa tőled a Szent Szellemet. Légy újra érzékeny!

Igei olvasmány:  Efézus 4:1-13

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Jézus nélkül

"Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt." (Lk 24,21)

Az első húsvét délutánján két szomorú férfi ballagott haza Jeruzsálemből Emmausba. Teljesen rájuk telepedett az előző napok tragikus látványa: hogyan feszítették keresztre azt a Jézust, aki mindenkivel csak jót tett, aki isteni hatalommal és személyválogatás nélküli szeretettel járt közöttük, s aki egyedül tudott volna segíteni népük elesett helyzetén is. Most azonban már ez a reményük is meghiúsult, semmi jót nem várhatnak a jövőtől.

Emmaus Jeruzsálemtől tizenegy kilométernyire nyugatra feküdt, a lemenő nappal szemben haladtak, s ez jól kifejezte lelkiállapotukat. Egyre sötétebb lesz, s végül ránk borul a sötét éjszaka.
Valószínűleg sokunknak ismerős ez a lelkiállapot. Amikor váratlanul valami tragédia történik, vagy éppen tartósan kell hordozni nehéz terheket, amikor dédelgetett remények meghiúsulnak, és már semmi jót nem tud várni az ember. Sokan mennek így „kifelé Jeruzsálemből". Sőt mindnyájan így megyünk kifelé az életből, szemben a lemenő nappal, amíg egyszer életünk napja majd leáldozik.
A két férfi csüggedésének az volt az oka, hogy elveszítették Jézust. Amikor nem sokkal ezután találkoztak a feltámadott Krisztussal, teljesen megváltozott a közérzetük. Ugyanolyan körülmények közt el is múlt a csüggedésük, depressziójuk. Jézusról úgy szólt a prófécia, hogy benne „meglátogat minket a felkelő fény a magasságból" (Lk 1,78). S aki vele jár, az egyre teljesebb világosságra jut, a hite látássá lesz, reményei megvalósulnak, míg eljut majd a mennyei beteljesedés állapotába. S ez már ebben az életben elkezdődik.
Merre tart az életünk: szemben a lemenő nappal, vagy a felkelő nap felé haladva? Jézus mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)

Kenneth E. Hagin-Isten tette

,,És Ő a feje a Testnek, a Gyülekezetnek: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül: hogy mindenekben Ő legyen az első. ,,—KOLOSSÉ 1,18.

Mi hívők itt hibáztuk el! Felismertük, hogy Jézus a feje a Gyülekezetnek, és helyesen, felmagasztaltuk Őt a hatalom helyére. Azt viszont nem értettük meg, hogy a fej teljes mértékben a testre van utalva tervei végrehajtásában. Nem értettük meg, hogy mi Krisztussal együtt ülünk a mennyekben. Nem értettük meg, hogy Jézusnak hatalma van a sátán felett. Ezt a hatalmat azonban csakis a Testen keresztül tudja használni. Annyira biztosak voltunk abban, hogy mi magunk semmit sem tehetünk, hogy így mindent Krisztusra, a Gyülekezet fejére hagytunk — a fej azonban tehetetlen, semmire sem képes a test nélkül.

Vegyük például a saját fejedet. Egy tervét sem tudja végrehajtani a test közreműködése nélkül. Lehet, hogy a fejed lát egy daloskönyvet az előtted levő polcon, de ha a tested nem segít a levételében, a fejed sohasem fog abból a könyvből énekelni. Az a szolgálat, amit Isten meg akar valósítani az Ő Fián keresztül, ebben a világban Krisztus Testén keresztül valósul meg. Nekünk pedig — a Krisztus Testének — ugyanaz a hatalmunk, mint magának a Fejnek!

Megvallás: Az Isten erejébe vetett hit által, Krisztussal együtt megeleveníttettem, és Ővele együtt ültettem a mennyekben.

JÉZUS

Jézus, az Abszolút Első!

Jézus az Ajtó!

Jézus a Békesség!

Jézus a Bárány!

Jézus a Bíró!

Jézus az Egész-ség!

Jézus az Egy(szerű)!

Jézus az Erő!

Jézus az Élet!

Jézus az Értelem!

Jézus a Fény!

Jézus a Gyógyító!

Jézus a Győztes!

Jézus a Harmónia!

Jézus a Hűség!

Jézus az Igazság!

Jézus az Iránytű!

Jézus az Irgalom!

Jézus a Kezdet!

Jézus a Kegyelem!

Jézus a Király!

Jézus a Krisztus!

Jézus az egyetlen Kiút!

Jézus a Kőszikla!

Jézus a Megbocsátás!

Jézus a Megváltó!

Jézus az Otthon!

Jézus a jó Pásztor!

Jézus a Szabadító!

Jézus a Szeretet!

Jézus a Türelem!

Jézus az Út!

Jézus a Világosság!

Prófétai Áhítatok-április14-15.

Prófétai Áhítatok

2016. április 15.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Pont akkor, amikor már úgy tűnik, hogy megtörténik az áttörésed, olyan, mintha nehézségek támadnának ellened, amelyek próbára teszik a szándékaid komolyságát. Ne add fel, amikor a nehézség első jeleit látod, hanem törekedj továbbmenni, míg végig nem érsz! Legyél határozott a hitedben és a bizalmadban, és tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy megőrizd az előrevivő lendületedet! Ahelyett, hogy más emberekre számítasz, inkább támaszkodj Rám, mondja az Úr. Máté 11:30 "Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

2016. április 14.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Egy rázós időszakon mentél keresztül, de a problémák, amelyekkel szembetaláltad magad, már megoldódnak. Emelkedj fel és a remény és a hit szellemi lencséjén keresztül nézz! Ez fog téged győzelemben átsegíteni, mondja az Úr. Ne legyél hajlandó megrekedni a múlt negatív dolgaiban. Legyél erős és bátor! 5 Mózes 31:6 "Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled."

Zsolt 119,59

Uram, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet. Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint! Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom. Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat.

Isten, ahogy már előző napokban írt áhítatomban is említettem, egy szava hihető személy, aki megtartja ígéretét, ellentétben a bűnös természetű emberrel. Ehhez az Istenhez fohászkodik, könyörög, sőt esedezik a zsoltáros is. Ezért az invokációban, Urának és örökségének nevezi Istent, de ez így is igaz. Ezért ma már ez az örökség nem csak a zsidó népre vonatkozik, hanem Jézus Krisztusban mindenkire, aki Ő hozzá fordul. Ezért fordulok én is napról napra hozzá, esedezem előtte mindenemet őhozzá igazítva, mint igaz mércéhez. Mert, ahogy az építő is mérő zsinórt és vízmértéket használ, úgy használom én is Isten kinyilatkoztatását mérceként. Mert a zsoltáros is azt mondja:

„Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom.”[1]
Így kell hát minden napon az Úr intelmeihez igazítanom magam, sietve, tétovázás nélkül. Ámen!
[1] Magyar Biblia Társulat 2004;

Kenneth Copeland -Kövesd a hűségeseket

Emlékezzetek meg vezetőitekről és elöljáróitokról, [mert ők voltak azok,] akik elhozták néktek Isten Igéjét. Jól figyelmezzetek az ő életmódjukra, és kövessétek hitüket.– Zsidó 13:7[1]
 

Az Igétől és az imádságtól eltekintve, semmi nem ér többet, mint ha igazi hitembereket figyelsz meg és követsz. Óriási felismerés volt ez számomra évekkel ezelőtt, amikor az Oral Roberts Egyetemre jártam. Másodpilóta voltam azon a repülőgépen, amely Oral Robertset és a csapatát vitte a gyógyító összejövetelekre, így lehetőségem nyílt közelről megfigyelni Roberts testvért. Követtem őt. Hallottam prédikálni. Néztem, amikor a kezét az emberekre tette.

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor lehetőségem nyílt a gyakorlatba ültetni azt, amit tőle tanultam. Éppen csak néhány alkalmán vettem részt, és szellemileg még mindig teljesen zöldfülű voltam. De az én feladatom volt, hogy segítsek a betegeknek, mozgássérülteknek felkészülni a kézrátételre. Először álltam ott, minden elképzelhető betegséggel körülvéve. Amikor Roberts testvér bejött, akkor ahelyett, hogy ő tette volna rá a kezét az emberekre, megfogott a galléromnál, és azt mondta: „Te fogsz imádkozni. Te teszed rájuk a kezedet.”

Erre a mondatra teljesen elsápadtam, mert soha nem imádkoztam olyan betegségekért. Talán imádkoztam volna egy fejfájásért, de semmi több!

Az első asszony, akihez odamentünk, gyomorrákkal küszködött. A súlya kevesebb, mint 40 kilogramm volt. Látszott rajta a halál. Odamentem hozzá, és mielőtt szóltam volna, egy hangot hallottam a hátam mögül: „Jézus nevében, vedd fel az ágyadat, és járj.” Az asszony azonnal kiköpte a rákot. Majd kiszállt az ágyából, és azt kiáltotta: „meggyógyultam,” és elkezdett szaladgálni a teremben.

Mondom neked, az a pillanat megváltoztatott engem. Amikor odamentem a következő emberhez, és felemeltem a kezemet, láttam, hogy a gyógyulása kezd megnyilvánulni. Tanúja voltam, hogy Jézus gyógyít Oral Robertsen keresztül, ezért az elmében láttam, hogy rajtam keresztül is gyógyít.

Te is megteheted ugyanezt. Keress valakit, aki nagyobb hitben és erőben munkálkodik, mint te, és tanulj tőle! Figyeld Jézust benne, és kövesd Őt! Előbb vagy utóbb, benned is meg fogják látni az Urat.
Igei olvasmány:  2 Királyok 2:1-15

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja -Látott és hitt

"Akkor bement a másik tanítvány is (Jézus sírjába)..., és látott, és hitt." (Jn 20,8)

János apostol a görög nyelv finom árnyalataival fejezi ki, hogyan jutottak el az emberek Jézus Krisztus feltámadásának napján boldog húsvéti hitre. Jézust pénteken feszítették keresztre, szombaton nem volt szabad tenni semmit, vasárnap már hajnalban kimentek a sírhoz az asszonyok. A magdalai Mária „látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől", elfutott tehát a tanítványokhoz, és azt mondta nekik, hogy elvitték az Urat a sírból.

Erre Péter és János azonnal odamentek. Péter benézett a sírba, látta, hogy a halotti leplek ott vannak szépen összehajtogatva.

Utána János is bement, ő is ugyanazt látta, de neki közben eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott, hogy a harmadik napon fel fog támadni. Ma van a harmadik nap - akkor az Úr feltámadt! Látott, és hitt.

Hármójuk látását három különböző szóval fejezi ki a szentíró. Mária éppen csak odapillantott, s annyit látott, hogy nincs a helyén a zárókő, s már futott is, hogy ezt hírül adja. Ez a legfelszínesebb „látás". - Péter alaposan szemügyre vett mindent, s közben gondolkozott, de nem tudta megfejteni a rejtélyt, hova lehetett Jézus teste. Az itt használt szó az alapos vizsgálódást fejezi ki. - János pedig - miközben szintén vizsgálódott - kijelentést kapott, a Szentlélek eszébe juttatta Jézus szavait, s az ige és a Szentlélek mindig hitet ébreszt az ember szívében, vagy megerősíti a hitet, és a teljes valóság látására segít el. Nemcsak a felszínt észlelem, nemcsak a racionális gondolkozásig jutok el, hanem komolyan veszem „a láthatatlanokat" is (2Kor 4,18), és helyes következtetésre jutok. Isten igéjének a fényébe kerül, amit látok, s így helyes távlatból a teljes valóságon tudok tájékozódni. Ne érjük be kevesebbel, ne akadjunk el az első kettőnél!

Napi Ige: Amikor Isten látást ad neked 1.)

"...nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt." (Apcsel 26:19)

Pál apostolnak mennyei látomása volt, de vannak olyanok is, akik "...saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott" (Jeremiás 23:16). Ezért biztosnak kell lenned abban, hogy Isten terve szerint dolgozol, és nem a saját akaratod vagy valaki más tervei szerint.Bábel tornyának története két dolgot tanít nekünk. Először: ha az emberek eltökélnek valamit ,abban gyakran sikerre jutnak, és másodszer : az, hogy valami sikerült, még nem biztos, hogy az az Isten akarata . A Bábel (zavar ) szó azt jelenti, hogy mások azt gondolhatják, igazad van, mégis tévedsz. Azt kérdezed: "Akkor hát nem helyes, hogy terveket készítünk és célokat tűzünk ki?" Dehogynem, ám a terveidnek és céljaidnak abból a látásból kell kiindulniuk, melyet Istentől kaptál.

Amikor Pál azt mondta: "nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt", úgy értette, hogy egyetlen elfogadható válasz van Isten tervére - az engedelmesség! A részleges engedelmesség, a válogatós engedelmesség vagy késlekedő engedelmesség mind engedetlenség.                                                   William Carey, akit a modern misszió atyjának tartanak, feladta a kényelmes életet és a vagyonát, hogy Indiába vigye az evangéliumot. 

Az egyik emlékezetes mondása ezt volt: Várj nagy dolgokat Istentől, próbálj meg nagy dolgokat Istenért!" De csak akkor mondhatod ezt meggyőződéssel, ha tudod,mire hívott el Isten. Amit Ő rendelt el, azt támogatja! Ha saját célokat tűzöl ki, hiányozni fog belőled az a szívbéli bizonyosság, hogy Isten végzi a munkát, így aztán kimerülsz attól a tudattól, hogy minden rajtad múlik. 

Ha viszont tudod, hogy Isten adott neked látást az életedre, bízol Benne, akkor is, ha nem látod semmi módját annak, hogy mindez valóra válik.

Zsoltárok 119,61-64

Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről. Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!

A vers elején a zsoltáros a bűnösök köteleiről beszél. Ezek a kötelek lehetnek fizikális kötelek, melyek rabságban tarthatnak, de lehetnek szellemi kötelékek, amelyekkel szintén gúzsba kötözhető az ember. Minden esetben, rabságot, a bűnhöz való kötelezettséget, megkötözöttséget jelent. De, akár milyen erősnek is tűnik az a kötél mellyel meg kötöznek a bűnösök, vagy maga a bűn, Isten az egyetlen, aki fel tudja azokat oldozni. Az Őhozzá való ragaszkodás és hűség az, ami kulcsa a szabadságnak. „…nem feledkezem meg törvényedről.”[1] Tehát nem az a kulcs, hogy észben tartja és tudja Isten törvényeit, hanem a hűség, az Istenbe vetett bizalom, a szív hozzáállása az atyához. – (Ennek csak vele járója az, hogy észben tartja törvényeit és tudja azt. Viszont ez már fordítva nem igaz. Lásd a sötétség fejedelmét: Tudja észben tartja isten törvényét, de a szíve sötét és gonosz.) – Ez a jó és hűséges szív az, ami kivehető a zsoltár írójának további szavaiból is: „Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért.”[2]  Tehát nem csak, hogy nem feledkezik meg arról, hanem tudatosan oda szánja neki magát idejét és mindezért dicséri az Urat, az Élő Istent.

Ez az a hűséges ragaszkodás az, amit ma meglátatott velem az Atya Isten. Ez az, ami napról-napra formál engem, ami Isten félelemre indít, hogy hálát adjak az Ő kegyelméért, amely betölti az egész földet.

Kenneth Copeland - Mi a neved?

És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.
– Kolossé 3:17

Tudtad, hogy megváltozott a neved? Többé nem az, ami az újjászületésed előtt volt. Elhagytad a régi nevedet, amikor Jézussal szövetséget kötöttél.

Ahhoz, hogy teljesen képes legyél értékelni ennek a jelentőségét, tudnod kell, miről szól a vérszövetség. Amikor valaki vérszövetségre lép, teljesen átadja magát. Többé már nem a saját tulajdona. A vagyona, az adósságai, az erősségei és gyengeségei örökre a szövetséges testvére tulajdona lesz.

Amikor vérszövetségre lépsz valakivel, annak az embernek a neve lesz a te neved. Nem hagyhatod el, bármi történjék is – a tiéd.

Amikor Jézust Uraddá és Megváltóddá fogadtad, elvette a nevedet! A te neved bűn volt. A neved gyengeség volt. A neved félelem, szegénység és minden más ördögi dolog volt, amit Ádámtól örököltél.

Jézus elvette ezeket a neveket tőled, és cserébe az Ő sajátját adta neked. Ez így van! Az Efézus 3:15 azt mondja, hogy Krisztus egész Teste Őróla neveztetik mennyen és földön. Ez azt jelenti, hogy Jézus nevét kaptad. Ebben a névben rejlő hatalom most már a tiéd!

Gondolkozz csak el azon, kiről kaptad a nevedet:

„Jézus, Hatalmas Isten, Bölcsesség, Szabadító, Júda Oroszlánja, Az Élet Igéje, Szószóló, Gondviselő, A Vagyok, Segítő, Megváltóm, Békesség Fejedelme, Csodálatos Tanácsos, Isten Báránya, Seregek Ura, Dávid Gyökere, Hitünk Szerzője És Bevégzője, Út, Gyógyító, Isten Fia, Igazság, Alapkő, Királyok Királya, Világ Világossága, Erősségem és Énekem, Igaz Bíró, Megigazultság Fia, Feltámadás és Élet, Alfa és Omega.”

Dicsőség Istennek, ezek a nevek minden szükséget fedeznek, ami bármikor is felmerülhet az életedben. Sőt mi több, Isten ereje van az Ő nevében azért, hogy ez a név megvalósuljon az életedben (ApCsel 3:16).

Nem mondhatod többé magadra, hogy bátortalan. Nem ez a neved. Nem válaszolhatsz, amikor az ördög azt kiáltja, „hé te szegény”. Nem ez a neved. Jézus elvette ezeket a régi neveidet. Nincsenek többé. Elmélkedj az Úr nevein. Az összes benne van Jézus nevében, amely minden név fölött való. Ez a név minden erejével és hatalmával neked adatott!

Igei olvasmány:  Efézus 3:16-21

REINHARD BONNKE-Az Apostolok Cselekedete

Az Apostolok Cselekedetei első fejezetei elmondják, hogyan töltekeztek be a tanítványok pünkösd napján Szent Szellemmel. A könyv hátralevő része pedig bemutatja, hogyan folytatták a szolgálatukat Szellemmel teljesen, és újra és újra betöltekezve, megszakítás nélkül. Jézus a Szent Szellemmel való betöltekezést egy áradó folyamhoz hasonlítja (János 7,38). Gondoljunk az autó akkumulátorára! Csak akkor van szüksége feltöltésre, ha a jármű hosszabb időn át nincs használatban. Ha azonban használjuk, akkor használat közben töltődik. Ha az Úrral járunk, és azt tesszük, amire Isten elhívott minket, soha nem merülünk le. ISTEN EREJE SOHA NEM HAGY CSERBEN! Ezt Isten maga ígéri nektek és nekem. Kaptál ebből áldást? REINHARD BONNKE

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A százados

"Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket..., így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54).

Erről a római tisztről csak annyit tudunk, hogy ő vezette azt a kivégzőosztagot, amely Jézus és a két gonosztevő keresztre feszítését végrehajtotta nagypénteken. Hogyan jutott el vajon arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten Fia? Három lépcsőn:

Megfeszítette Jézust. Minden bizonnyal nem sokat tudhatott róla. Tette, amit mondtak neki. Két gonosztevővel együtt egy harmadik. Úgy ölt meg valakit, hogy nem tudta, mit cselekszik. Hamis információk alapján, különösebb gondolkozás nélkül lett Krisztus-gyilkos.

De szemlélte Jézust. Hallotta, hogy így imádkozik: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ő sem tudta - talán őérte is imádkozik Jézus? Ilyet még nem hallott eddig. Aztán újra Atyjának szólította Istent. Ez volt az egyik vád Jézus ellen, hogy Isten Fiának tartja magát. És ha ez igaz? Ez lehetséges, amilyen hatalommal kijelentette a mellette szenvedőnek: még ma velem leszel a paradicsomban. Jézus szava igévé vált a számára, „szívében forgatta", gondolkozott rajta, és a Szentlélek meggyőzte őt az igazságról.

S ezek után meggyőződéssel vallotta: Bizony, Isten Fia volt ez! Az ördög és Jézus gúnyolói így kezdték: Ha Isten Fia vagy... Akit a Szentlélek elvezet az igazságra, ezt vallja: Bizony, Isten Fia vagy.

Ma is sok hamisságot, féligazságot, rágalmat, vádat mondanak Jézusról. Ezt hisszük el, vagy azt, amit ő mondott magáról? Aki előítélet nélkül olvassa a Bibliát, annak az értelmét megvilágosítja Isten Lelke, és felragyog neki Krisztus valósága. S az ilyen ember bátran meg is vallja a hitét, hadd tudják meg mások is, ki halt meg a kereszten, s mi ennek a haszna személy szerint ránk nézve is!

Hol tartok én ezeken a lépcsőkön?

Napi Ige: AZ élet próbára fog tenni 3.)

"...azért jött Isten , hogy próbára tegyen benneteket..." (2Mózes 20:20)
Emlékszel még arra az időre, amikor iskolába jártál? Amíg ti dolgozatot írtatok, a tanár csendben volt. A Biblia azt mondja :"Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra ...Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt...Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük...Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár..felkiáltottak...és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik:"Bízzatok, én vagyok ne féljetek!" Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban."(Márk 6/45-51). Ez a történet a következőket tanítja nekünk:

1:)Ha isten akarata szerint élünk, ez időnként megköveteli, hogy viharokon menjünk át. "Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr" (Zsoltárok 34:20)
2:)Attól, hogy nem látod Őt, Ő még lát téged. Soha nem kerülsz ki látóteréből, hatóköréből és gondoskodásából.
devil hangulatjel Soha nem hog olyan feladattal megbízni, amivel az Ő segítsége nélkül is boldogulni tudnál, tehát ne is próbálkozz egyedül!
4:) Ha hagyod, a félelem elhomályosítja a gondolkodásodat, és nem fogod tudni felismerni Őt, amikor feléd jön.
5:) Először hozzád fog szólni, azután pedig a körülményeikhez, melyek fenyegetnek. Amikor ez megtörténik, természetfeletti békességet fogsz megtapasztalni.
6:) Ha a hajód a vihar közepében van, tudd: a legjobb dolgok még ezután következnek!
7:) Hajnal előtt legsötétebb az éjszaka. Örülj! A nap újra fel fog kelni, isten nem hagy cserben!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem - Felment Mózes a Nébó hegyére

-Alfred Christlieb-

Felment Mózes a Nébó hegyére...és megmutatta az Úr az egész földet.

(5Móz 34,1)

Mózes utolsó társasága. Teljesen egyedül megy fel a Nébó hegyére. Egyetlen rokona sem kíséri utolsó útján, még hűséges szolgája, Józsué sem. Ennek ellenére a legdrágább társasága van.

Maga az Úr van közel hozzá.

Eljön a mi életünkben is a nap, amikor a legkedvesebb és legjobb társaink is elhagynak. Legközelebbi barátaink és hozzátartozóink is csak a halál árnyékának völgyéig kísérhetnek, de abba és azon keresztül már nem jöhetnek velünk. Abban az órában az lesz a kérdés, vajon a Mózes társasága a miénk-e?

A Nyugati Erdők vidékén egy egyedül élő kedves testvér feküdt halálos ágyán. Világias szomszédja meglátogatta és néhány sajnálkozó szót mondott a beteg magárahagyatottságára és ápolásának hiányosságaira vonatkozóan.

Ekkor felült a beteg és ezt mondta: "Mit beszélsz te, szomszéd? Azt gondolod, hogy hiányos az én gondozásom és ápolásom? Ha tudnád, micsoda drága társaság vesz engem körül, nem sajnálnál"! S aztán dicsőítette Annak a hűséges és drága társaságát, Aki mindennap vele volt, s őt az utolsó útján sem hagyta magára.

A haldoklók nem mindenkit szeretnek maguk körül látni. Olyanokra van szükségük, akik megértik őket és ismerik szükségeiket.

Senki sem ért meg úgy, s nem ismer annyira bennünket, mint az Úr. Boldogok azok, akik utolsó óráikban az Ő társaságának örülhetnek, s elmondhatják Dáviddal: "Még ha a halál árnyékának völgyében járnék is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy" (Zsolt. 23,4).

Mózes ezt a társaságot nem az utolsó óráiban kereste. Már sok évvel ezelőtt így döntött: "Inkább választotta az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét" (Zsid. 11,25).

Nem bánta meg választását. Az volt vele, akinek a jelenléte elvette a halál félelmetességét.

Mindennap az Ige fényében - Imádság bűnbánatért

-Andrew Kuyvenhoven

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 25,1-7

1 Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben! 2.Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! 3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!  4.Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.                        6 Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.            7 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!

"Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram."

(Zsolt 25,7)

Isten népének énekeskönyve egyszersmind imakönyvük is. Míg olvassuk a Zsoltárok könyvét, Isten tanít minket arra, hogyan tiszteljük őt és hogy imádkozzunk. A 25. zsoltár első hét versében egy mintaimádságot találunk, amely fokozatosan egyre mélyebb gondolatoknak ad hangot. Először szabadulásért imádkozik a zsoltáros: "Ne nevessenek ki ellenségeim!" Azután vezetésért esedezik: "Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem." És végül bocsánatért imádkozik: "Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz." Mélyen tudatában van annak, hogy bűnei számosak és súlyosak. Nem rejti el azokat Isten elől vagy önmaga elől. Az "ifjúkorom vétkei" az oly könnyen elkövetett bűnöket jelenti. Az ifjúság a meggondolatlanság ideje lehet, az az időszak, amikor a szenvedélyek olyan erősek. De az ifjúság elmúlta nem jelenti azt, hogy megszűnünk bűnt elkövetni. Ezért tesz hozzá: "és bűneimre". Ez pedig az érett személyiség tudatosan bűnös tetteit jelenti. A hozzánk legközelebb állók nem tudják személyes bűneink számát és súlyát. Még magunk elől is megpróbálhatjuk azokat elrejteni, állandóan tudatunk legtávolabbi sarkaiba gyömöszölve őket. Ne tegyük ezt! Nézzünk velük szembe becsületesen, és valljuk meg őket Istennek négyszemközt. "Bűneimre ne emlékezz!" - kéri. Majd hozzáteszi: "Gondolj rám!" Ne tekints a bűnökre, tekints a bűnösre. És Isten jóságára alapozza kérését: "mert te jóságos vagy, Uram." "Kegyelmesen gondolj rám." A Jézus mellett keresztre feszített lator hasonlóképpen imádkozott: "Emlékezzél meg rólam!" És meghallgattatott. Ugyanilyen buzgósággal és még nagyobb bizalommal kérhetjük, hogy Isten szeretete ne tekintsen bűneinkre, s hogy állítsa helyre a bűnöst. És mi nem arra alapozzuk kérésünket, hogy Isten úgy általában jó, hanem Isten jóságának legnagyszerűbb kinyilatkoztatására. Ahelyett, hogy azt mondanánk, "a te jóvoltodért", így imádkozunk: "Jézusért gondolj rám".

---

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A Szellem munkálta legyőzhetetlenség

"Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem" (Mt 11,29)

"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6). Milyen szánalmas is panaszkodásunk! 
Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk: "Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!" Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt. Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett. "Erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!" (Ézs 40,29). Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle. "Az Úrban való öröm a ti erősségtek!" (Neh 8,10). Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk: "Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!" Lebbentsd fel a fátylat. 
Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják. Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső legyőzhetetlenség. 
Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! 
Kétségkívül bűn Isten ereje birtokában gyengének lenni. 

Carl Eichhorn: Isten műhelyében -Egy gonosztevő kegyelmet talál (III.)

"Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban. "-(Luk 23, 43)

Jézus világos ígéretet tesz neki s mintegy pecsétül a "bizony" szóval erősíti meg azt. Most már a gonosztevő egészen bizonyos abban, hogy Isten őt elfogadta. Teste még a kínok poklában gyötrődik, de lelke már az üdvösségben van. Szenvedni vigasz nélkül rettenetes. Az Isten szeretetének vigasztalásában szenvedni nem elviselhetetlen. Mindenesetre a gonosztevő üdvbizonyosságát még néhány dolog próbára tette; például Jézusnak ez a kiáltása: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Hogyan? Hát még ezt a Jézust is elhagyhatja Isten? Mi lesz akkor velem? De Jézusnak a kereszten mondott két utolsó szava ismét vigasztalást nyújtott neki. Akkor azonban egy újabb próba jött, az Úr Jézus kiszenvedett. Most már egyedül maradt és Jézus látható jelenléte nem tudta többé erősíteni. Hite most már csak azokra a szavakra támaszkodhatott, melyeket az Úr mondott neki.

A hitnek mindig az ígéretnek soha meg nem ingó szavára kell támaszkodnia. Tulajdonképpen az a teljes hit, melynek nincs egyéb támasztéka, csak az Ige. S ekkor jött a legutolsó próba. Neki és társának a katonák szétzúzták végtagjaikat. Ez aztán minden egyéb volt, csak nem csendes befejezés. És mégis tudta: ma a Paradicsomba jutok. Nem mindenkinek jut a békés meghalás. Gyakran éppen Isten gyermekei a végén még súlyos szenvedéseken mennek keresztül, de a fő dolog a küszöbönálló boldog hazatérésről való szilárd meggyőződésük. Oda pedig éppen úgy eljuthatunk, mint a gonosztevő. Vállalod-e, hogy hajszállal sem vagy különb, mint ő volt? Tudsz-e te is kizárólag arra a kegyelemre építeni, mely a bűnöst saját érdeme nélkül is üdvözíti?

E gonosztevő kegyelemre jutása régóta nagy vigasztalás azoknak, akik úgyszólván életük végén ismerik meg a Megváltót. Valóban igaz az, hogy soha nincs késő az őszinte bűnbánatra. Persze a gonosztevő példája könnyen félre is magyarázható. Óvakodjunk attól a gondolattól, hogy van még idő, elég ha a halál kapuja előtt ragadjuk meg a kegyelmet. Ne feledjük el, hogy ez a gonosztevő ott a Golgotán találkozott első ízben Jézussal és már az első találkozáson átadta magát neki. Milyen gyakran lépett már Jézus a közelünkbe! Aki a megtérést halogatja, az a hozzávezető utat is lassan elrekeszti.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza -Azt választom, amit Ő választ

"Kiválasztja a mi örökségünket" (Zsolt 47,5)

Ellenségeink szűkmarkúak velünk szemben, de nem vagyunk kiszolgáltatva nekik. Az Úr gondoskodik rólunk, végtelen bölcsessége jelöli ki helyünket a világban. Sorsunkat nálunk bölcsebb értelem irányítja. Minden dolgot Isten rendez el, és mi ennek örülünk; azt választjuk, amit Isten választ a számunkra. Ha saját elképzeléseink szerint választhatnánk, akkor is azt kívánnánk: bárcsak minden Isten akarata szerint történne.
Saját balgaságunk tudatában ne akarjuk sorsunkat magunk irányítani. Sokkal biztonságosabban és nyugodtabban érezzük magunkat, ha az Úr kezében van a kormány, mintha mi irányítanánk életünk hajóját saját elgondolásaink szerint. A talán sokszor fájdalmas jelent és az ismeretlen jövendőt bízzuk Atyánkra, Megváltónkra és Vigasztalónkra.
Én lelkem, a mai napon tedd le vágyaidat Krisztus lábaihoz. Ha mostanában makacs és önfejű voltál és a magad útját jártad, tagadd meg balgatag énedet, és add életed kormányát az Úr kezébe. Mondd: "Ő majd eldönti". Ha mások vitatják is az Úr végtelen hatalmát, és az ember szabad akaratát dicsőítik, felelj így nekik: "Ő dönt majd helyettem". Teljesen önként engedem át neki a döntést, és azt kívánom, hogy Ő legyen életem korlátlan ura.

Joyce Meyer- Az Úr kezében van a jövőd!

"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
és hirdessem az Úr kedves esztendejét." (Lukács  4,18 -19.)

Egy teljesen működésképtelen családból származom, ahol rengeteg bántásban volt részem. A gyermekkorom telve volt félelemmel és gyötrelemmel. Szakértők szerint egy gyermek személyisége élete első öt évében formálódik ki. Hát az én személyiségemmel igen nagy bajok voltak! Tettetésben éltem a védelmi falaim mögött, amiket azért emeltem, hogy megvédjem magam az emberek bántásától. Kizártam másokat, ugyanakkor magamat bezártam. Annyira telve voltam félelemmel, hogy csak úgy tudtam elképzelni, hogy szembenézzek az élettel, ha szüntelenül én irányítottam, így senki sem tudott bántani.
Fiatal felnőttként megpróbáltam Jézusért élni, és követni a keresztény életstílust. Azt tudtam, honnan jöttem, de azt nem, hogy hová tartok. Úgy éreztem, a múltam mindig tönkre fogja tenni a jövőmet. Azt gondoltam: „Ilyen múlttal a hátam mögött, hogyan lehetnék valaha is rendben? Lehetetlenség!” Azonban, Jézus azt mondta, hogy Ő pont azért jött, hogy meggyógyítsa a betegeket, a megsebzetteket, az összetört szívűeket, és azokat, akiket csapások, szerencsétlenségek sújtottak.
Jézus azért jött, hogy megnyissa a börtönajtókat és szabadon bocsássa a foglyokat. Semmivel sem jutottam előrébb, amíg nem kezdtem hinni abban, hogy szabad lehetek. Magamévá kellett tennem egy pozitív látásmódot az életemre nézve. El kellett hinnem, hogy a jövőmet nem a múltam, és még csak nem is a jelenem határozzák meg.
Lehet, hogy nagyon fájdalmas múltad volt, vagy lehet, hogy a jelen körülményeid lehangolóak, negatívak. Lehet, hogy olyan helyzettel kell szembenézned, ami semmi reménnyel nem kecsegtet. 
De teljes bátorsággal mondom: nem a múltad és nem a jelened határozzák meg a jövődet!

Prófétai Áhítatok-április 13.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Ez egy új nap. Határozottan tedd a hátad mögé a múltat, és nézz Rám, hogy vezetést és útmutatást kapj Tőlem a jövőre nézve. Szükséged lesz a bölcsességemre és arra a képességre, hogy szellemi megkülönböztetést gyakorolj, hogy megtudhasd, mit kell tenned és hogyan kell kezelned a felmerülő helyzeteket. Maradj összeköttetésben Velem. A Szellemben való életed jelent mindent, mondja az Úr. Róma 8:9 Ti azonban nem test, hanem Szellem szerint éltek, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja - A lélek tápláléka

"...napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét... " (Dán 6,11)

Mi erősítette Dániel új természetét? Mi tette lehetővé, hogy kedvezőtlen körülmények között is mindvégig megmaradjon Isten engedelmes, használható, sokak számára hasznos gyermekének?

Mindenekelőtt az, hogy ismerte és komolyan vette Isten igéjét. Amikor elhurcolták Babilonba társaival együtt, nem volt hajlandó semmi olyan ételt megenni, ami a Biblia szerint tisztátalannak számított. A leghétköznapibb dolgokban is Isten írott igéjéhez igyekezett igazodni. S ha ez nehéz volt, akkor is mindent megtett ennek érdekében. Isten áldása kísérte erőfeszítését (Dán 1,8.17).

Élete ritmusát a rendszeres imádkozás adta: „napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét". S tette ezt akkor is, amikor átmenetileg megtiltották, és súlyos büntetés járt érte. Mert neki az imádkozás nem szokás volt, nem esetleges időtöltés, hanem létfeltétel. Olyan életszükséglet, mint másnak a légzés. Isten igéje volt a lelki tápláléka, a komoly imaélet a lélek oxigénje.

És nagyon fontos volt neki a testvéri közösség hívő barátaival. Amikor Nebukadneccar király azt az őrült parancsot adta, hogy találják ki, mit álmodott, és úgy fejtsék meg azt, ellenkező esetben minden tudóst kivégeztet, Dániel azonnal a barátaihoz sietett, és együtt könyörögtek, hogy Isten segítsen nekik. És Isten meghallgatta és használta őt, hogy megmentse a pogány tudósokat és Dánielt is (Dán 2,18).

Ige, imádság, közösség - ez erősíti a hívőt, és teszi áldott eszközzé Isten kezében.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja :A két gonosztevő

"Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." (Lk 23,42)

Amikor Jézus Krisztust nagypénteken keresztre feszítették, vele együtt két gonosztevőt is kivégeztek. Először mindketten csúfolták őt, azonban egyikük figyelni kezdte a Megváltót. Hallotta, amint imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Ez megrendítette, ilyet még nem hallott. Akkor felhangzott lentről a gúnyolás: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni." Kik azok a mások? Esetleg ő is? Feje felett három nyelven ott volt: Jézus, a zsidók királya. Ő lenne a Király? „Én Istenem, miért hagytál el?" Hogyan beszél a Mindenhatóhoz! - S amit hall ez az ember, igévé válik számára, és hitet ébreszt a szívében. Jézus titka megnyílik előtte, és utolsó erejével még segítségét kéri: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz királyságodba!

Ez egy tömör hitvallás. Szerinte Jézus király, aki túléli halálát, élni fog örökké, s őrajta is segíthet. A keresztre feszítés az ő trónfoglalásának előjátéka. Ez az ember már hisz, és így kér kegyelmet. És kap: „Még ma velem leszel a paradicsomban" - mondja a Király.

Nem különös, szinte botrányos? Ez a gonosztevő nem járt templomba, nem élt erkölcsös életet, nem hivatkozhat jó cselekedeteire, és mégis üdvösséget kap. Miért? Mert Jézushoz fordult. Látta a maga helyzetét „tetteink méltó büntetését kapjuk", és elhitte, hogy Jézus az, aki. Ő rászorul a kegyelemre, Jézus pedig képes megadni - el kell fogadnia. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9)

A másik ugyanolyan helyzetben volt, de sem a bűneit nem látta, sem Jézusban nem hitt. Keserűségében csak káromolta őt.

Jézus mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el..." (Jn 6,37)

Kenneth E. Hagin-Az elsőszülött a halottak közül

Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, azokat nyilvánosan megszégyenítette és mutogatta, győzelmet aratván felettük a keresztfa által. — KOLOSSÉ 2,15.

És az ellenséges fejedelmeket és hatalmasságokat lerázta magáról, és bátran közszemlére tette őket, mint az Ő győzelmének tárgyait…— Kolossé 2,15.(Weymouth)

A Biblia itt azt tanítja nekünk, hogy Jézus semmivé tette a sátánt és diadalmaskodott felette. Egy másik fordítás szerint: kifosztotta őt. Mitől fosztotta meg a sátánt?

Az ember feletti hatalmától. Amikor Jézus semmivé tette a sátánt és megfosztotta hatalmától, te voltál az Krisztusban, aki elvégezte ezt a munkát. Krisztus téged képviselt, helyetted cselekedte ezt meg. Érted tette meg. Amit Krisztus tett meg, a te javadra lett írva. Helyettesítődként cselekedett. (Ő helyetted tette meg, Isten pedig neked tulajdonította, úgy, mintha te magad tetted volna meg!) Nem, mi nem azzal dicsekszünk, hogy mik vagyunk a hústest szerint. (Test szerint nem sokra visszük.)

Arról beszélünk, hogy ki vagy te a Krisztusban.

Mondhatod: Krisztusban legyőztem a sátánt. Megfosztottam a hatalmától. És amikor Jézus feltámadt a halálból, én is feltámadtam Ővele.

Megvallás: Köszönöm Jézus, hogy meghaltál az én bűneimért. Köszönöm neked Jézus, hogy kifizetted az én adósságomat, hogy én szabad legyek!

Napi Ige-Az élet próbára fog tenni 2.rész

"...azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket..." (2Mózes 20:20)

 Isten ezt mondta népének : "Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?" (5Mózes8:2) Az élet próbái megmutatják, hogyan fogadod az utasításokat, hogy mit tanultál és hogyan fogsz cselekedni bármilyen körülmények között.                                  
Amit tanultál, az csupán elmélet, amíg ki nincs próbálva.
Az élet pedig meg fog próbálni!
Chuck Swindoll elmond egy történetet egy madárról, akit Chippynek hívtak: Chippy, a törpepapagáj soha nem gondolta volna, hogy ez fog történni. Egyik pillanatban még békésen üldögélt kalitkájában énekelgetve, a másik pillanatban valami beszippantotta, aztán csurom vizes lett, végül forró levegőt fújtak rá. A gond akkor kezdődött, amikor gazdája úgy döntött, hogy kiporszívózza a kalitkát. A hölgy benyomta a porszívócsövet a kalitkába, hogy felszippantsa a magokat, és az elhullajtott tollakat a kalitka aljáról Aztán megcsörrent a telefon. A nő ösztönösen megfordult, hogy felvegye. Épp csak annyit mondott: "halló"amikor - szipppppp! Chippy felszívódott. Torkában dobogó szívvel nyitotta ki a porzsákot.Ott volt Chippy - élve, de kábultan - mindenütt nehéz fekete por borította. Gazdája megragadta, a fürdőszobába rohant vele, kinyitotta a csapot, és Chippyt a jéghideg víz alá tartotta, és tisztára csutakolta.Aztán azt tette, amit minden érző szívű papagájtulajdonos megtett volna: előkapta a hajszárítót, és ráeresztette az ázott, remegő kismadárra a forró levegőt" Swindoll ezzel járja történetét: Chippy azóta nem sokat énekel."
Az élet próbára fog tenni, de ne engedd, hogy elrabolja az énekedet!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Hízelegnek majd néked ellenségeid

-Alfred Christlieb

Hízelegnek majd néked ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.

(5Móz 33,29.)

Mózesnek ezekből a szavaiból igaz hit és a győzelembe vetett valódi bizalom csendül ki. Erre figyeljünk!

Mózes úgy ismerte a nép vezetésével kapcsolatos nehézségeket, mint senki más. Röviddel előbb még ezt mondta: "Hűséges Isten... Gonoszak voltak hozzá, nem fiai... romlott és elvetemült nemzetség. így fizettek az Úrnak, balga és értelmetlen nép?" (5.Móz 32,5-6).

Az lett volna természetes, hogy Mózes gondterhelten nézzen a jövőbe, hiszen Kánaán elfoglalása nehéz feladatot és hitpróbát jelent Izraelnek.

Így gondolkozhatott volna: ha az én vezetésem idején is ilyen sok viszály adódott, mi lesz, ha nem leszek velük?

De ennek ellenkezőjét halljuk szájából; biztosan tudja, hogy a honfoglalás sikerülni fog. Az ellenséges népeket már legyőzve látja feküdni a földön. Hogyan volt ez lehetséges?

Mózes NEM Izrael gyengeségére és állhatatlanságára nézett, hanem ISTENRE és az Ő Igéjére. Kánaán elfoglalását Isten ígérete biztosította Izraelnek. Innen származott Mózes bizodalma.

Ő Isten ígéreteinek alapján állt, aki mindenképpen beteljesíti, amit mondott. Ezért dicséri Mózes Istent, Aki által boldog Izrael. Őt tartja népe segítségének és győzelme kardjának. Mózes utolsó erejét arra használja fel, hogy Istenét magasztalja.

A menny lakóihoz igazodik már, akik egyedül Istent dicsérik, s akiknél elnémult már a tanítványok rangvitája, akik azon tanakodtak, hogy ki nagyobb közülük.

Úgy áll előttünk Isten búcsúzó embere, mint aki népét szeretettel átöleli, egyedül Istent dicséri és hittel telve tekint a jövőbe.

Aki így hal meg, az jól hal meg.