A kísértés pusztájában a vadállatok mindig ott leselkednek, hogy megtámadjanak és elpusztítsanak. Az egyik legpusztítóbb közülük a vágy, mert a vágy következménye mindig levertség. Ahogy Oswald Chambers írja: "Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. Célja: 'Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt.' A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném." A sivatagban még más vadállatokat is találhatunk: az alacsony önértékelést, a tökéletességre törekvést és a bizalomhiányt. Ezen a sivár helyen az ember hitványnak érzi magát, olyannak, akit senki sem szeret, és aki senki számára nem kívánatos. Ezek az érzések gyakran vezetnek önpusztító gondolatokhoz.
Az embereket többek között a családon belüli vagy azon kívüli, gyermekkorban elszenvedett erőszak; démoni vagy gonosz kultikus eseményben való részvétel; törvényeskedő vallási irányzat; erkölcstelenség vagy valamilyen súlyos függőség kergetheti ki a pusztába. Ezt a létet állandó depresszió jellemzi, hiszen ebben az állapotban sehol sem látjuk a reménység élő vizét, és csöppnyi árnyékot sem találunk a kétségbeesés égető sugarai ellen. A sivatag vadállatai sokszor embertársaink képében jelentkeznek: egy hitetlen vagy hűtlen házastárs, durva szülők, engedetlen gyermekek, ellenséges munka- vagy osztálytársak, zavaró magatartású szomszédok, hamis pásztorok vagy hűtlen barátok személyében. Legyen az bármilyen valószínűtlen, a puszta is kivirulhat és virágozhat, mint a rózsa (lásd: Esa 35:1). A rózsa, amit ma ismerünk tulajdonképpen egy tövises bokor, de a virágok, amelyeket növeszt, sokak szerint a legszebbek e világon. Innen csakis a Szentlélek által találhatjuk meg a kivezető utat, aki képessé tesz arra, hogy megragadhassuk azt a valóságos tényt, hogy gyermekeiként fontosak vagyunk Istennek! Jézus átment volna a pusztai tapasztalaton, és vállalta volna a golgotai kereszthalált bármelyikünkért! Ez a bizonyosság igencsak gyönyörű rózsa a pusztában! Krisztusnak abszolút üdvbizonyosságot találhatunk, ami illatos virágkosárrá és kívánatos gyümölcsös tállá változtatja a sivárságot mindenki számára, aki elfogadja az evangéliumot.
Imádság a mai napra
"Uram, oszlasd el a depressziót és a levertséget a lelkemben, és add, hogy tudatosuljon bennem: angyalaid kenyérrel és vízzel táplálnak engem." |
2017. november 22., szerda
Köszöntünk Szent Szellem!:GYŐZELEM A FENEVADAK FELETT
Andrew Wommack-Ő látta a hitüket
És íme, vittek hozzá egy bénát, aki
ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: “Bízzál,
fiam, megbocsáttattak bűneid.” (Máté 9:2)
Hogy néz ki a hit? A hit hasonló a szélhez. Nem láthatod a szelet közvetlenül, de a hatásait megfigyelheted. Láthatod azokat a dolgokat, melyeket megmozdít a szél. Hasonlóképpen, nem láthatod a hitet, de az ember cselekedeteiből megmondhatod, hogy az illető hit által cselekszik-e.
Jézus számára az, hogy látta ezeknek az embereknek a hitét azt jelentette, hogy látta a cselekedeteiket. Konkrétan azt, hogy felmásztak a tetőre, megbontották azt, majd beteg barátjukat leengedték Jézus elé egy meglehetősen ellentmondásos tömeg jelenlétében. Bizonyára erős kritikával illették őket a vallási vezetők és a ház tulajdonosa is problémázhatott, mivel épp akkor bontották meg a háza tetejét! Erősen hinniük kellett abban, hogy amit kapnak, az megéri az árát. Hittek abban, hogy barátjuk meg fog gyógyulni.
Ezek az emberek abban is hihettek volna, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a barátjukat, de végül nem történik semmi. Ha nem cselekedtek volna a hitüknek megfelelően, akkor barátjuk számára semmi jót sem jelentett volna hitük. Hitük cselekedetük nélkül nem produkált volna semmit. A cselekedetek életbevágóan fontos részét képezik a hitnek. A hit megfelelő cselekedetek nélkül egyáltalán nem hit. (Jakab 2:17.)
Milyen fajta cselekedet mutatná meg, hogy valódi bibliai hited van jelenlegi körülményeid közepette? Így is teszel? Ha nem, miért? Azért, mert még nem alakult ki valódi bibliai hited? Határozd el a szívedben, hogy ma valóságos hittel és bizalommal támaszkodsz Istenre. Ez után meglátod, hogy megváltoznak a cselekedeteid.
Hogy néz ki a hit? A hit hasonló a szélhez. Nem láthatod a szelet közvetlenül, de a hatásait megfigyelheted. Láthatod azokat a dolgokat, melyeket megmozdít a szél. Hasonlóképpen, nem láthatod a hitet, de az ember cselekedeteiből megmondhatod, hogy az illető hit által cselekszik-e.
Jézus számára az, hogy látta ezeknek az embereknek a hitét azt jelentette, hogy látta a cselekedeteiket. Konkrétan azt, hogy felmásztak a tetőre, megbontották azt, majd beteg barátjukat leengedték Jézus elé egy meglehetősen ellentmondásos tömeg jelenlétében. Bizonyára erős kritikával illették őket a vallási vezetők és a ház tulajdonosa is problémázhatott, mivel épp akkor bontották meg a háza tetejét! Erősen hinniük kellett abban, hogy amit kapnak, az megéri az árát. Hittek abban, hogy barátjuk meg fog gyógyulni.
Ezek az emberek abban is hihettek volna, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a barátjukat, de végül nem történik semmi. Ha nem cselekedtek volna a hitüknek megfelelően, akkor barátjuk számára semmi jót sem jelentett volna hitük. Hitük cselekedetük nélkül nem produkált volna semmit. A cselekedetek életbevágóan fontos részét képezik a hitnek. A hit megfelelő cselekedetek nélkül egyáltalán nem hit. (Jakab 2:17.)
Milyen fajta cselekedet mutatná meg, hogy valódi bibliai hited van jelenlegi körülményeid közepette? Így is teszel? Ha nem, miért? Azért, mert még nem alakult ki valódi bibliai hited? Határozd el a szívedben, hogy ma valóságos hittel és bizalommal támaszkodsz Istenre. Ez után meglátod, hogy megváltoznak a cselekedeteid.
Köszöntünk Szent Szellem!: A KÍSÉRTÉS, MIT SOHASEM VÁRUNK
"Akkor Jézus vitetett a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől."
(Máté evangéliuma 4:1)
Az a kifejezés, hogy Jézus "vitetett" a pusztába, magában hordozza azt a jelentésárnyalatot, hogy bizonyára vonakodott. Nyilván megértjük az érzéseit, hiszen tudjuk, hogy a kísértés nem vasárnapi piknik! Számára itt kezdődött el az ellenséggel vívott, három és fél éven át tartó konfliktus, és emberi természete egyáltalán nem vágyakozott erre. Elképzelhetjük, miként imádkozott a Szentlélekhez: "Szükségem van a segítségedre ahhoz, hogy elinduljak a harcmezőre, és rálépjek a Golgotához vezető útra! Az ellenség azonban megvárta támadásával a Megváltó legsebezhetőbb pillanatát. Negyvennapos böjtje után szervezete már táplálékért kiáltott, és ez az érzet olyan erős volt, akár egy függőségben az elvonási tünet.
Nemrégiben olvastam, hogy az Egyesült Államok egyik magas rangú kormányzati tisztviselőjének lakosztályába új, biztonsági üvegből készült ajtókat szereltek be. A titkosszolgálat szerint az 58 000 dolláros ajtókra nagy szükség volt, ám amikor egy pénzügyi ellenőr az új biztonsági ajtók értékét vizsgálta, döbbenten tapasztalta, hogy a drága ajtók mindig tárva-nyitva állnak, és nem is őrzi azokat senki! Más szóval pénzkidobás volt az egész. Pusztai megkísértése során Krisztus olyan biztonsági rendszert használt, amely Isten minden gyermekének egyformán a rendelkezésére áll. "Meg van írva" - ezzel csukta be a kísértés előtt az ajtót, és győzelme előkészítette Sátán végső vereségét.
Bár miután megkeresztelkedtünk vízzel vagy Szentlélekkel, az ellenség általában fokozottabb erővel támad, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a Lélek nem vezet bennünket kísértésekbe. Sőt, Jézus azt tanította, úgy imádkozzunk, hogy ne vitessünk kísértésbe, hanem nyerjünk szabadulást a gonosztól. Ha azonban ostobaságunk miatt olyan helyzetbe kerülünk, ahol a kísértés már ellenállhatatlannak tűnik, a Szentlélek még akkor is emlékezetünkbe idézheti a Biblia szavait, amelyek profi biztonsági rendszerként működnek! A csüggedés pusztájában ilyenkor a győzelem és öröm virágai nyílnak!
Imádság a mai napra
"Köszönöm, Uram, hogy kész voltál megtapasztalni a kísértés intenzitását, és ugyanazokkal a fegyverekkel tudtál győzni, amelyek nekem is rendelkezésemre állnak!"
(Máté evangéliuma 4:1)
Az a kifejezés, hogy Jézus "vitetett" a pusztába, magában hordozza azt a jelentésárnyalatot, hogy bizonyára vonakodott. Nyilván megértjük az érzéseit, hiszen tudjuk, hogy a kísértés nem vasárnapi piknik! Számára itt kezdődött el az ellenséggel vívott, három és fél éven át tartó konfliktus, és emberi természete egyáltalán nem vágyakozott erre. Elképzelhetjük, miként imádkozott a Szentlélekhez: "Szükségem van a segítségedre ahhoz, hogy elinduljak a harcmezőre, és rálépjek a Golgotához vezető útra! Az ellenség azonban megvárta támadásával a Megváltó legsebezhetőbb pillanatát. Negyvennapos böjtje után szervezete már táplálékért kiáltott, és ez az érzet olyan erős volt, akár egy függőségben az elvonási tünet.
Nemrégiben olvastam, hogy az Egyesült Államok egyik magas rangú kormányzati tisztviselőjének lakosztályába új, biztonsági üvegből készült ajtókat szereltek be. A titkosszolgálat szerint az 58 000 dolláros ajtókra nagy szükség volt, ám amikor egy pénzügyi ellenőr az új biztonsági ajtók értékét vizsgálta, döbbenten tapasztalta, hogy a drága ajtók mindig tárva-nyitva állnak, és nem is őrzi azokat senki! Más szóval pénzkidobás volt az egész. Pusztai megkísértése során Krisztus olyan biztonsági rendszert használt, amely Isten minden gyermekének egyformán a rendelkezésére áll. "Meg van írva" - ezzel csukta be a kísértés előtt az ajtót, és győzelme előkészítette Sátán végső vereségét.
Bár miután megkeresztelkedtünk vízzel vagy Szentlélekkel, az ellenség általában fokozottabb erővel támad, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a Lélek nem vezet bennünket kísértésekbe. Sőt, Jézus azt tanította, úgy imádkozzunk, hogy ne vitessünk kísértésbe, hanem nyerjünk szabadulást a gonosztól. Ha azonban ostobaságunk miatt olyan helyzetbe kerülünk, ahol a kísértés már ellenállhatatlannak tűnik, a Szentlélek még akkor is emlékezetünkbe idézheti a Biblia szavait, amelyek profi biztonsági rendszerként működnek! A csüggedés pusztájában ilyenkor a győzelem és öröm virágai nyílnak!
Imádság a mai napra
"Köszönöm, Uram, hogy kész voltál megtapasztalni a kísértés intenzitását, és ugyanazokkal a fegyverekkel tudtál győzni, amelyek nekem is rendelkezésemre állnak!"
Személyes kezesség terhe
Jákob Lábánnál való társalgásában, ezekben a szavakban ecseteli fáradtságát és munkálkodását: „Immár húsz esztendeje, hogy nálad vagyok, a te juhaid és a te kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. Amelyet a vadak megszaggattak, azt haza nem vittem, hanem én fizettem meg, mert az én kezemből kívántad azt meg, azonképpen, amit vagy nappal, vagy éjszaka elloptak. Noha nappal a nagy hévség emésztett meg, éjszaka a hideg; és az álom az én szemeimtől távol volt”.
Ennél még fárasztóbb volt a mi Megváltónk élete ezen a földön. Ő valamennyi juha fölött őrködött úgy, hogy végül elmondhatta: „Akiket nékem adtál, megőriztem és egy is azok közül el nem veszett”. Fejét permetezte a harmat és a hajfürtjeit az éjjeli nedvesség. Az álom elszállt szemeiről, mert éjjelenként imában küzdött térdein az övéiért. Péterért esedezett, majd meg egy másik tanítvány késztette Őt esedezésre. A hideg éjjeli égbolt alatta üldögélő és a csillagokat szemlélgető pásztorok egyikének szívéből sem szállhatott el olyan sóhaj hivatásának terhes volta miatt, mint amilyenre az Úr Jézusnak lett volna oka kemény szolgálata miatt, mellyel jegyeséül választott gyülekezetét szerezte, ha Ő panaszkodni szándékozott volna:
"Szíved szeretete
Szívünk arról meggyőzte:
Mily hévvel szerettél,
Mikor értünk szenvedtél!”
Milyen gyönyörűséges és dicső dolog, ha Jézusnak ezt a hűségét szembeállítjuk Jákob felelősségével, kinek kezéből Lábán összes juhait megkívánta.
Ha vadállatok szaggatták el azokat, Jákobnak jóvá kellett tenni a kárt, ha egy meghalt, mind kezesnek, neki be kellett számolni a teljes létszámról.
"Szíved szeretete
Szívünk arról meggyőzte:
Mily hévvel szerettél,
Mikor értünk szenvedtél!”
Milyen gyönyörűséges és dicső dolog, ha Jézusnak ezt a hűségét szembeállítjuk Jákob felelősségével, kinek kezéből Lábán összes juhait megkívánta.
Ha vadállatok szaggatták el azokat, Jákobnak jóvá kellett tenni a kárt, ha egy meghalt, mind kezesnek, neki be kellett számolni a teljes létszámról.
Nem úgy dolgozott és fáradt-e szintén az Úr Jézus is, mint aki személyes kezesség terhe alatt a felelősséget magára vállalta, hogy minden hívőt épségben visszaszolgáltasson Annak kezébe, ki azokat gondjára és őrizetére bízta?
Nézd meg a nehéz szolgálatot teljesítő Jákobot, s úgy látod benne Annak mintaképét, kiről ezt olvassuk: „Mint egy pásztor, úgy legelteti az ő nyáját!”
János Evangyélioma 5. rész 24.vers
1. Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2. Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
3. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
4. Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
5. Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
6. Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
7. Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
8. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
9. És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10. Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
11. Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
12. Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
13. A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
14. Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
15. Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
16. És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
17. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18. E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
19. Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21. Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29. És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30. Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31. Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32. Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33. Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35. Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36. De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40. És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41. Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43. Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44. Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45. Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
2017. november 21., kedd
Csendes percek: KULCS A BÁTORSÁGHOZ
,,A férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! ,,(4Móz 13,31)
Zakatolt a szívem. Nem tudtam aludni. "Uram, nem tudom ezt megtenni." - gondoltam. Bár hetek óta imádkozva készültem egy beszédre, amit egy női konferencián kellett elmondanom, az alkalom előtti estén minden magabiztosságom eltűnt. Mi van, ha elrontom? Mi van, ha nem tetszik majd nekik? Emlékeztetnem kellett magamat, hogy Isten hívott el erre a szolgálatra, amitől annyira féltem. Bátorságért imádkoztam és hitért, hogy elhiggyem, Isten ott lesz majd velem, bármi is jöjjön.
A félelem erősen hat ránk. Isten mondta Mózesnek, hogy küldjön embereket Kánaánba, hogy megnézzék, milyen. Amikor a kémek visszatértek, megerősítették, hogy ez valóban tejjel és mézzel folyó föld. De az ott élő erős emberekhez hasonlították magukat, és ezt mondták: "Nem szállhatunk szembe velük".
Miért mondta Isten Mózesnek, hogy térképezze föl a földet? Talán azért, hogy elhiggyék, Isten jelen van, és betölti az ő ígéretét, bármi is várja ott őket. Csak így győzhetik le az ellenségeiket. De az izraeliták nem hittek Istennek.
Hol van a mi hitünk, amikor félünk? Vagy bízunk abban, hogy Isten megsegít minket vagy a gyengeségeinkre figyelünk.
A bátorság kulcsa visszaemlékezni Isten tetteire az életünkben, hogy hittel mehessünk tovább.
Imádság: Urunk, ha a körülményeink miatt elfog a félelem, emlékeztess, hogy te többet tudsz tenni, mint gondolnánk! Ámen.
Félelem helyett Istenben bízok és bátorságért imádkozom.
Karen Foster (Kalifornia, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK SOKAK ELŐTT BESZÉLNI!
KENNETH COPELAND: Az engedelmesség nem jelentéktelen dolog!
– Lukács 6: 49
Vannak olyan időszakok az életedben, amikor úgy tűnik, minden istentiszteleten, és minden ima, vagy igeolvasás alatt kijelentést kapsz Istentől? Nekem vannak. Szellemi értelemben minden nagyszerűen megy. Magasabban szárnyalok, mint a Himalája. És akkor hirtelen mintha elvágták volna.
Szellemileg kezdek kiszáradni. Bár ugyanúgy imádkozom, és ugyanannyit olvasom az Igét, mégsem jutok előre. Szellemi értelemben kiszáradtam. Sokáig nem értettem, miért van ez. Nem volt bűn az életemben – erről gondoskodtam. Imádkoztam, elmélkedtem az Igén, megvallottam és megcselekedtem, mégsem láttam eredményét. Nem jutottam sehova. Álltam a tükör előtt, újra és újra megvallottam a hitemet, de csupán annyi történt, hogy kiment a hangom! Ha veled is történt már ilyen, tanácsolhatok valamit? Gondolj vissza az elmúlt időszakra, és keresd meg, mi volt az utolsó dolog, amit Isten kért tőled, és nem tetted meg – aztán tedd meg! Valószínűleg nem nagy dologról van szó, látszólag apróságról. De hidd el nekem, a kis engedetlenségek éppúgy leállítják a Szellem áradását, mint a nagyok. A legtöbben nem ismerjük fel ezt. Térdre borulunk, és azt mondjuk: Ó, Uram, elmegyek Kínába szolgálni Téged. Elmegyek Afrikába. Vagy Oroszországba. De amikor Isten azt mondja, menjünk át a szomszédba, azt nem vesszük komolyan. Ezt nem tudom megtenni. A szomszéd nem kedvel engem. Különben is olyan akarok lenni, mint Schambach testvér, és olyan nagy sátorban akarok prédikálni, mint ő.
Ha ilyesmit mondtál, térj meg, menj vissza oda, ahol letértél az útról, és tedd meg, amire Isten indított. Mostantól kezdve ne felejtsd el a következőt: nem számít, milyen jelentéktelennek tűnik az, amit Isten kér tőled, az engedelmességa fontos! Az egyszerű, engedelmes cselekedetek fogják a szellemi házadat megtartani… különben összeomlik. A sok kis dolog összessége mutatja meg azt az irányt, amerre az életünknek haladnia kell.
Igei olvasmány: Lukács 16: 1-10
Minden jó, amivel a hívő bír, Krisztustól származik
(Efézus 4,30)
Minden jó, amivel a hívő bír, Krisztustól származik és az Ő adománya, de azt csak egyedül a minden kegyelem Lelkének közvetítése révén kapja.
S mivel minden áldásban a Szentlélek által részesülsz, így a szent gondolatokat, a buzgó áhítatosságot és a szeretet munkáit illetőleg nem származhat tőled semmi jó egyébként, csak ha ennek a léleknek a megszentelő ereje munkálja azt benned. Még ha a jó mag el is lett ültetve benned, az is szunnyadó állapotban marad, ha Ő nem hozza létre benned az akaratot és a véghezvitelt az Ő ingyen való jókedvéből. Szeretnél Jézus Krisztusról vallást tenni, miként volna az másként lehetséges, mint azáltal, hogy a Szentlélek megérinti a te nyelvedet? Szeretnél imádkozni? Ó, milyen bágyadtak és restek a mi imáink, ha a Szentlélek közbe nem lép! Szeretnél a bűnnek meghalni? Szeretnél megszentelődni? Óhajtod követni Uradat és Mesteredet? Kívánnál a szellemi élet magasabb légkörébe emelkedni? Vágyódsz Isten angyalaihoz hasonlóvá válni és Urad iránti buzgósággal és tűzzel betelni?
Mindezekre képtelen vagy a Szentlélek nélkül: „Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek”.
Ó, szőlővessző, te nem gyümölcsözhetsz a tőke nélkül! Ő, Istennek gyermeke, nincs benned élet, ha távol vagy attól az élettől, melyet Isten ad neked a Szentlélek által! Azért ne illessük Őt keserűséggel és ne ingereljük haragra bűneinkkel. Az Általa felkeltett leggyöngédebb gerjedelmet se oltsuk meg lelkünkben, hallgassuk meg minden sugallatát és kövessük készséggel minden felhívását. Ha a Szentléleknek tényleg akkora hatalma van, akkor semmire sem vállalkozunk Nélküle; semmit se tegyünk fel magunkban, vállalkozásba nem fogjunk és egy munkát se végezzünk el anélkül, hogy áldásért ne esedeznénk. Adjuk meg neki az Őt megillető hódolatot, amennyiben nyíltan bevalljuk és őszintén érezzük, hogy Nélküle tehetetlenek vagyunk, és egyedül Őbenne bízunk; imánk pedig ez legyen. „Nyisd meg Előtted az én szívemet és egész lényemet, készíts bennem lakást és a Te lelkedet tartsd meg nálam, miután azt belső emberem már megnyerte.”
Isten csodálatos kegyelme: ÁBRAHÁM ÉS GYERMEKEI
''Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.'' (Galátziabeliekhez 3:29)
Nagyon megtisztelő volt az a feladat, amelyre Isten Ábrahámot elhívta, hogy atyja legyen annak a népnek, amely századokon át védi és őrzi Isten igazságát a világ számára, annak a népnek, amelyen keresztül a megígért Messiás adventjével Isten megáldotta a Föld minden nemzetét. Ábrahámot a környező népek hatalmas fejedelemként, bölcs és tehetséges vezetőként tisztelték. Nem zárta el befolyását a szomszédai elől. A bálványimádókétól élesen elütő élete és jelleme kedvező benyomást keltett az igaz hitről. Ábrahám rendíthetetlenül hű volt Istenhez; kedvessége és jóindulata pedig bizalmat és barátságot ébresztett; a lényéből áradó nagyság tiszteletet parancsolt, és megbecsülést vívott ki. Vallását nem őrizte értékes kincsként féltékenyen, amelyet csak tulajdonosa élvez. Az igazi vallást az ember nem tarthatja meg csak önmagának, mert ez a lelkület ellentétben áll az evangélium elveivel. Ha Krisztus lakik a szívben, lehetetlen elrejteni vagy elhomályosítani jelenlétének fényét.
Ellenkezőleg, egyre ragyogóbbá válik, amint a lelket körülvevő önzés és bűn ködét napról napra szétoszlatják az igazság Napjának fényes sugarai. Isten népe az Ő képviselője a Földön, és Ő azt akarja, hogy e nép minden tagja fény legyen a világ erkölcsi sötétségében. Az egész országban, a kis- és nagyvárosokban és a falvakban szétszóródva ők Isten tanúi; azok a csatornák, amelyeken keresztül egy hitetlen világ megismerheti Isten akaratának és kegyelmének csodás dolgait. Ő azt akarja, hogy mindazok, akik a megváltás csodájában részesülnek, a küldöttei legyenek. A keresztény kegyessége képezi azt a normát, amelyből a világiak megítélik az evangéliumot. A türelmesen elviselt próbák, a hálásan fogadott áldások, a nemcsak alkalmi szelídség, kedvesség, irgalom és szeretet alkotja azt a fényt, amely a jellemből ragyog fel a világ előtt.
Ellen G. White:Isten csodálatos kegyelme: MEGŐRIZVE AZ ELESÉSTŐL
KIZÁRÓLAG KEGYELEM ÁLTAL
''Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel.'' (Júdás 24)
Ezekben az utolsó napokban, amikor a gonoszság megsokasodik, a szeretet pedig sokakban meghidegül, Isten népet hív elő nevének dicsőítésére és a szentségtelenség megfeddésére. Ez a megszentelt nép hűséggel megtartja Isten törvényét akkor, amikor a világ igyekszik megsemmisíteni annak rendeléseit. Amikor Isten megtérítő ereje a szolgáin keresztül megnyilatkozik, a sötétség seregei keserű és eltökélt ellenállásban sorakoznak fel... Attól az időtől kezdve, hogy a Menny Istenének szolgálata mellett határoztuk el magunkat, szüntelenül küzdelmünk lesz mindaddig, amíg Isten ki nem ragad bennünket ebből a jelenlegi gonosz világból. Ez alól a háború alól nincs felmentés...
Kemény munkát kell végeznünk, és mint Jézus hű katonái, a véres zászlót az ellenség sorainak közepette kell magasba emelnünk... Ha kezeinket összetéve leeresztjük a vér itatta zászlót, és Sátán foglyaivá és szolgáivá válunk, felszabadulhatunk a harc és szenvedés alól. Ezt a ''békességet'' azonban csak Krisztus és a Menny elveszítésével érhetjük el. Ilyen feltételek mellett nem kívánhatunk békét. Inkább folyjon küzdelem és harc a földi történelem végéig, mintsem hogy hitehagyás és bűn által szerezzünk békét.
A hitehagyás a szív titkos lázadásával kezdődik Isten törvényének a rendelései ellen. A lélek megszenteletlen vágyaknak hódol, és törvénytelen terveket sző. A hitetlenség és sötétség elválasztja Istentől. Ha nem győzünk e felett a bűn felett, az fog győzelmet aratni felettünk... A lelki büszkeség, a megszenteletlen vágyak, a gonosz gondolatok és minden, ami elválaszt minket a Jézussal való bensőséges és szent kapcsolattól, megmérgezi a lelkünket...
Ha el kívánjuk nyerni az örök életet, meg kell harcolnunk ''a hitnek szép harcát" (1Tim 6:12). Isten hatalma őriz minket ''hit által az üdvösségre'' (1Pét 1:5). Ha a hitehagyás gondolata megterhelő a számotokra... akkor ''iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz'' (Róm 12:9).
''Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel.'' (Júdás 24)
Ezekben az utolsó napokban, amikor a gonoszság megsokasodik, a szeretet pedig sokakban meghidegül, Isten népet hív elő nevének dicsőítésére és a szentségtelenség megfeddésére. Ez a megszentelt nép hűséggel megtartja Isten törvényét akkor, amikor a világ igyekszik megsemmisíteni annak rendeléseit. Amikor Isten megtérítő ereje a szolgáin keresztül megnyilatkozik, a sötétség seregei keserű és eltökélt ellenállásban sorakoznak fel... Attól az időtől kezdve, hogy a Menny Istenének szolgálata mellett határoztuk el magunkat, szüntelenül küzdelmünk lesz mindaddig, amíg Isten ki nem ragad bennünket ebből a jelenlegi gonosz világból. Ez alól a háború alól nincs felmentés...
Kemény munkát kell végeznünk, és mint Jézus hű katonái, a véres zászlót az ellenség sorainak közepette kell magasba emelnünk... Ha kezeinket összetéve leeresztjük a vér itatta zászlót, és Sátán foglyaivá és szolgáivá válunk, felszabadulhatunk a harc és szenvedés alól. Ezt a ''békességet'' azonban csak Krisztus és a Menny elveszítésével érhetjük el. Ilyen feltételek mellett nem kívánhatunk békét. Inkább folyjon küzdelem és harc a földi történelem végéig, mintsem hogy hitehagyás és bűn által szerezzünk békét.
A hitehagyás a szív titkos lázadásával kezdődik Isten törvényének a rendelései ellen. A lélek megszenteletlen vágyaknak hódol, és törvénytelen terveket sző. A hitetlenség és sötétség elválasztja Istentől. Ha nem győzünk e felett a bűn felett, az fog győzelmet aratni felettünk... A lelki büszkeség, a megszenteletlen vágyak, a gonosz gondolatok és minden, ami elválaszt minket a Jézussal való bensőséges és szent kapcsolattól, megmérgezi a lelkünket...
Ha el kívánjuk nyerni az örök életet, meg kell harcolnunk ''a hitnek szép harcát" (1Tim 6:12). Isten hatalma őriz minket ''hit által az üdvösségre'' (1Pét 1:5). Ha a hitehagyás gondolata megterhelő a számotokra... akkor ''iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz'' (Róm 12:9).
Higgyetek abban, aki ''titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben és nagy örömmel''.
Reggeli dicséret-Hinni Istenben
„Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben!”
Márk evangéliuma 11. fejezet 22. verse
Hinni Istenben. Egyesek számára ez egy lehetetlen kérés, mások számára viszont teljesen elképzelhetetlen. Jézus egyértelművé szeretné tenni minden ember számára, hogy az Istenbe vetett hit, az ember számára szükséges. Sokan hisznek Istenben, sokat hallom, amint emberek nyilatkoznak az Istenhitükről. Lehet, hogy naiv vagyok, de amikor valaki azt mondja nekem, hogy én hiszek Istenben, akkor én azt várnám, hogy ez az életében valamilyen formában megnyilatkozzon. Miért? Azt gondolom, hogy aki hisz Istenben, az jól ismeri Őt. Ha pedig jól ismeri Őt, akkor nyilvánvalóan azok a tanácsok, törvények betartásra kerülnek és az egész ember átmegy egy jellemformáláson. De nem ezt tapasztalom. Megmaradunk sok esetben a felületességnél. Elég nekünk annyi, hogy tudjuk (illetve hisszük) van Isten. De nem járunk utána. De miért nem? Hiszen van egy nagyszerű könyv, ahonnan megismerhetjük Istent. Ez a Szentírás. Nem kell csak vakon bízni valakiben, mert Isten megismerteti magát velünk, segít nekünk azzal, hogy közelebb hozza magát, hozzánk. Az Isten valóságosságot a következő történettel tudnám illusztrálni.
Márk evangéliuma 11. fejezet 22. verse
Hinni Istenben. Egyesek számára ez egy lehetetlen kérés, mások számára viszont teljesen elképzelhetetlen. Jézus egyértelművé szeretné tenni minden ember számára, hogy az Istenbe vetett hit, az ember számára szükséges. Sokan hisznek Istenben, sokat hallom, amint emberek nyilatkoznak az Istenhitükről. Lehet, hogy naiv vagyok, de amikor valaki azt mondja nekem, hogy én hiszek Istenben, akkor én azt várnám, hogy ez az életében valamilyen formában megnyilatkozzon. Miért? Azt gondolom, hogy aki hisz Istenben, az jól ismeri Őt. Ha pedig jól ismeri Őt, akkor nyilvánvalóan azok a tanácsok, törvények betartásra kerülnek és az egész ember átmegy egy jellemformáláson. De nem ezt tapasztalom. Megmaradunk sok esetben a felületességnél. Elég nekünk annyi, hogy tudjuk (illetve hisszük) van Isten. De nem járunk utána. De miért nem? Hiszen van egy nagyszerű könyv, ahonnan megismerhetjük Istent. Ez a Szentírás. Nem kell csak vakon bízni valakiben, mert Isten megismerteti magát velünk, segít nekünk azzal, hogy közelebb hozza magát, hozzánk. Az Isten valóságosságot a következő történettel tudnám illusztrálni.
Volt egyszer egy kisfiú, aki minden áron találkozni akart Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért összepakolt magának egy hátizsákra való ételt és innivalót, majd elindult. Már nagyon régóta ment amikor elfáradt és úgy döntött leül egy padra. A padon egy öreg néni ült, hát leült mellé.
A néni galambokat etette száraz kenyérrel. A kisfiú elővette a hátizsákját, hogy a hosszú útán falatozzon egy keveset. De amikor ránézett a néni, arra gondolt, hogy ez a néni biztos nagyon éhes, és megkínálta őt. Azután a kisfiú inni akart, de arra gondolt, hogy a néni biztos nagyon szomjas is, ezért oda adta neki az üveg vizet. A néni nagyon kedves mosollyal jutalmazta a kisfiú önzetlenségét, de egyebet nem mondtak egymásnak. Már lassan besötétedett, és a kisfiú úgy döntött, hogy hazamegy, elég volt a kalandból. Amint elindult pár lépést tett, majd megállt. Hátrafordult, és megölelte jó szorosan az idős nénit. Ez a kedves idős hölgy újra bájos mosolyával ajándékozta meg a kisfiút.
A néni galambokat etette száraz kenyérrel. A kisfiú elővette a hátizsákját, hogy a hosszú útán falatozzon egy keveset. De amikor ránézett a néni, arra gondolt, hogy ez a néni biztos nagyon éhes, és megkínálta őt. Azután a kisfiú inni akart, de arra gondolt, hogy a néni biztos nagyon szomjas is, ezért oda adta neki az üveg vizet. A néni nagyon kedves mosollyal jutalmazta a kisfiú önzetlenségét, de egyebet nem mondtak egymásnak. Már lassan besötétedett, és a kisfiú úgy döntött, hogy hazamegy, elég volt a kalandból. Amint elindult pár lépést tett, majd megállt. Hátrafordult, és megölelte jó szorosan az idős nénit. Ez a kedves idős hölgy újra bájos mosolyával ajándékozta meg a kisfiút.
Aztán amikor a kisfiú hazaérkezett az édesanyja valami különös mosolyt látott gyermeke arcán, ezért hát megkérdezte, hogy mi történt ma vele? Ő csak annyit mondott: Istennel ebédeltem, akinek olyan csodálatos a mosolya. Amikor az idős néni ért haza, őt a fia várta és megkérdezte: „miért vagy ilyen boldog? Ő erre így felelt: Istennel ebédeltem. Fiatalabb, mint gondoltam
Mt. 25,45: „Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.”
Bejegyezte: Laszlo Osvald
Mt. 25,45: „Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.”
Bejegyezte: Laszlo Osvald
Thessalonikabeliekhez írt I. levél
1. Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
2. Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
4. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6. Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.
8. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10. A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.
11. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.
12. Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket;
13. És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.
14. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
15. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
16. Mindenkor örüljetek.
17. Szüntelen imádkozzatok.
18. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.
19. A Lelket meg ne oltsátok.
20. A prófétálást meg ne vessétek,
21. Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22. Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
23. Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24. Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.
25. Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.
26. Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással.
27. Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi előtt.
28. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.
2. Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
4. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6. Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.
8. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10. A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.
11. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.
12. Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket;
13. És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.
14. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
15. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
16. Mindenkor örüljetek.
17. Szüntelen imádkozzatok.
18. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.
19. A Lelket meg ne oltsátok.
20. A prófétálást meg ne vessétek,
21. Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22. Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
23. Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24. Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.
25. Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.
26. Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással.
27. Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi előtt.
28. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.
2017. november 20., hétfő
Kenneth E. Hagin: Hálaadások!
,,Buzdítalak azért, hogy mindenek előtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások, hálaadások minden emberért, királyokért és minden hatalomban lévőkért…,, — 1TIMÓTHEUS 2,1–2.
Isten Igéje világos ezzel kapcsolatban. Hiszem, hogy sok keresztény gyakorolja ezt az Igét bizonyos mértékig, de úgy látom, kissé elhanyagoltuk ezeket a „hálaadásokat”.
Isten akarata, hogy Neki ajánljuk fel a hálaadásainkat
És sok mindenért kellene hálát adnunk Istennek!
Sok az olyan keresztény, aki folyton panaszkodik, és szüntelen arról beszél, hogy mi a baj minálunk.
A Biblia nem mondja a keresztényeknek, hogy ezt tegyék.
Ehelyett int bennünket, keresztényeket, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások és hálaadások a vezetőinkért.
(Lehetetlen, hogy az értük való imáink működjenek, ha ugyanakkor kritizáljuk őket.)
Megvallás: Én hálát adok Isten Igéje alapján az ország vezetőiért. Hálákat adok ezért a nagyszerű országért.
Isten akarata, hogy Neki ajánljuk fel a hálaadásainkat
És sok mindenért kellene hálát adnunk Istennek!
Sok az olyan keresztény, aki folyton panaszkodik, és szüntelen arról beszél, hogy mi a baj minálunk.
A Biblia nem mondja a keresztényeknek, hogy ezt tegyék.
Ehelyett int bennünket, keresztényeket, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások és hálaadások a vezetőinkért.
(Lehetetlen, hogy az értük való imáink működjenek, ha ugyanakkor kritizáljuk őket.)
Megvallás: Én hálát adok Isten Igéje alapján az ország vezetőiért. Hálákat adok ezért a nagyszerű országért.
Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, SZELÍD GALAMB!
"Jézus megkeresztelkedvén azonnal kijött a vízből; és ímé, az egek megnyilatkoztak néki, és Ő látta az Istennek Lelkét alájönni, mintegy galambot és őreá szállani."
(Máté evangéliuma 3:16)
A galamb Izrael népének rabbinikus szimbóluma volt, az új szövetség idején pedig a Szentlélek jelenlétének jelképe a keresztény egyházban.
(Máté evangéliuma 3:16)
Habár a Lélek néha úgy érkezik, mint zúgó szélvihar vagy erős földindulás, az emberekkel való kapcsolatában, akiket betölt, leginkább mégis galambhoz hasonlít. Nem erőlteti rá magát senkire, csak akkor lép be az életükbe, amikor hívják. Nem követeli magának az uralmat senkinél sem, csak ha arra konkrétan megkérik. Nem csap nagy hűhót önmaga körül, hanem Jézust dicsőíti.
Meg lehet szomorítani barátságtalan, durva tettekkel, de mindig hajlandó gyorsan vissza is térni.
"Nagyon idegenkedtem a Szentlélektől, olyannyira, hogy nem hívtam be Őt az életembe - vallotta be egy nagyon eredményes lelkipásztor. - Most azonban azt tapasztalom, hogy csodálatos, személyes barátom lett, és legfontosabb társam a szolgálatban." Egyik tábori összejövetelünkön egy idős hölgy kifejezte számomra, mekkora örömöt jelent neki, hogy felfedezte a Szentlélekkel való közösséget. "Olyan közel vonz Jézushoz, és mindig ott van, hogy segítsen imáimban és Biblia-tanulmányozásom során. Nem kényszerít semmire, hanem gyengéden vezet, hogy másoknak szolgáljak."
Az egyik péntek esti imaórán körülbelül harminc másik fiatallal együtt részt vevő fiatalember így tett bizonyságot: "A Szentlélek nagyon különleges a számomra. Folyamatosan biztosít arról, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok, és Jézus az én személyes Megváltóm." Nyugodtan tekinthetsz úgy a Szentlélekre, mint a te különleges barátodra, aki soha, semmilyen módon nem fog megbántani vagy zavarba hozni.
Imádság a mai napra
"Gyöngéd Szentlélek, tölts be csöndes bizonyosságoddal és erőddel! Köszönöm, hogy biztos helyem van a családodban!"
"Nagyon idegenkedtem a Szentlélektől, olyannyira, hogy nem hívtam be Őt az életembe - vallotta be egy nagyon eredményes lelkipásztor. - Most azonban azt tapasztalom, hogy csodálatos, személyes barátom lett, és legfontosabb társam a szolgálatban." Egyik tábori összejövetelünkön egy idős hölgy kifejezte számomra, mekkora örömöt jelent neki, hogy felfedezte a Szentlélekkel való közösséget. "Olyan közel vonz Jézushoz, és mindig ott van, hogy segítsen imáimban és Biblia-tanulmányozásom során. Nem kényszerít semmire, hanem gyengéden vezet, hogy másoknak szolgáljak."
Az egyik péntek esti imaórán körülbelül harminc másik fiatallal együtt részt vevő fiatalember így tett bizonyságot: "A Szentlélek nagyon különleges a számomra. Folyamatosan biztosít arról, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok, és Jézus az én személyes Megváltóm." Nyugodtan tekinthetsz úgy a Szentlélekre, mint a te különleges barátodra, aki soha, semmilyen módon nem fog megbántani vagy zavarba hozni.
Imádság a mai napra
"Gyöngéd Szentlélek, tölts be csöndes bizonyosságoddal és erőddel! Köszönöm, hogy biztos helyem van a családodban!"
Kenneth E. Hagin: A LEGYŐZHETETLEN SZERETET
,,A szeretet] reményei semmilyen körülmények közt sem halványulnak el, a szeretet mindent kibír (elgyengülés nélkül). A szeretet sosem vall kudarcot (sohasem halványul el, nem veszíti el az időszerűségét és soha véget nem ér).,, — 1Kor 13,7-8
Ha szeretetben jársz, nem fogsz kudarcot vallani — mert a szeretet sohasem vall kudarcot!
Minket érdekelnek a szellemi ajándékok (1Kor. 12,14) és kell is, hogy érdekeljenek bennünket.
A Biblia azt mondja: a jövendőmondások eltöröltetnek, a nyelvek megszűnnek, az ismeret eltöröltetik, de hála Istennek, a szeretet sosem múlik el. Igen, én hiszek a próféciákban és a prófétálásban.
Hiszek a nyelveken szólásban. Hála legyen Istennek ezekért az ajándékokért.
Ha azonban szeretet nélkül használjuk ezeket az ajándékokat, olyanok leszünk, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
Legyenek próféciák, legyenek nyelvek, legyen meg a hit ajándéka.
Legyen meg a tudás szavának ajándéka, de legyen meg mindezekhez, a szeretet.
Tegyük a szeretetet az első helyre, mert mi a szeretet családja vagyunk és megismertük mennyei Atyánkat, aki maga a szeretet.
Akarnunk kellene megtanulni a szeretetben való felnövekedést, amíg tökéletessé nem válunk benne.
Én még nem váltam tökéletessé a szeretetben. Te igen? Én továbbra is azon munkálkodom, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljek e célhoz.
Megvallás: Én egy szeretetember vagyok. Az én reményeim semmilyen körülmények közt sem halványulnak el. Én mindent kibírok anélkül, hogy meggyengülnék. Sohasem vallok kudarcot.
Ilona Horváth megosztása-A Biblia azt mondja: a jövendőmondások eltöröltetnek, a nyelvek megszűnnek, az ismeret eltöröltetik, de hála Istennek, a szeretet sosem múlik el. Igen, én hiszek a próféciákban és a prófétálásban.
Hiszek a nyelveken szólásban. Hála legyen Istennek ezekért az ajándékokért.
Ha azonban szeretet nélkül használjuk ezeket az ajándékokat, olyanok leszünk, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
Legyenek próféciák, legyenek nyelvek, legyen meg a hit ajándéka.
Legyen meg a tudás szavának ajándéka, de legyen meg mindezekhez, a szeretet.
Tegyük a szeretetet az első helyre, mert mi a szeretet családja vagyunk és megismertük mennyei Atyánkat, aki maga a szeretet.
Akarnunk kellene megtanulni a szeretetben való felnövekedést, amíg tökéletessé nem válunk benne.
Én még nem váltam tökéletessé a szeretetben. Te igen? Én továbbra is azon munkálkodom, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljek e célhoz.
Megvallás: Én egy szeretetember vagyok. Az én reményeim semmilyen körülmények közt sem halványulnak el. Én mindent kibírok anélkül, hogy meggyengülnék. Sohasem vallok kudarcot.
Énekeljetek hálás lelkülettel, vigadjatok harsogó diadallal!
(Jer.sir. 3,58)
Figyeljétek meg, milyen határozottsággal beszél a próféta. Nem mondja: „Remélem, hiszem, úgy gondolom némelykor, hogy Isten intézi az én lelkemnek ügyét”, hanem úgy beszél arról, mint egy kétségtelen és befejezett tényről: „Megítélted Uram az én lelkemnek ítéletit”.
A szentséges vigasztaló kegyelmi támogatása mellett akarjunk megszabadulni minden kételytől és rettegéstől, melyek békénket és vigaszunkat annyira megkárosítják.
Imádkozzunk, hogy többé semmi közünk se legyen a gyanú és bizalmatlanság rekedt, krákogó hangjához, hanem, hogy tudjunk a teljes meggyőződés és kételymentes bizonyosság tiszta, hangzatos, csengő hangján szólni.
Figyeljétek meg, milyen hálásan fejezi ki magát a próféta, mert minden dicsőséget egyedül Istennek tulajdonít. Látjátok, hogy egyetlen szóval sem tesz említést sem személyéről, sem könyörgéséről. Szabadulását semmiképpen sem tulajdonítja embernek, még kevésbé a maga érdemének, hanem ezt mondja: „Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet”.
A keresztyénnek mindenkor hálás érzületre kellene törekedni, s kiváltképpen a nyomorból és szükségből való szabadulás után fel kellene készülnünk Isten dicsőítésére.
A föld templom legyen, melyet a hálás szentek dicséneke töltsön be és minden nap egy füstölő edény, mely dics- és hálaimánk kellemes tömjénfüstjétől illatozzék.
Milyen vidám hangulatban van Jeremiás, ha az Úr irgalmasságára és jóvoltára gondol! Mily diadalmi örömmel emelkedik fel imája! Noha a tömlöc mély verméből jutott ki, akkor a még mindig gyászoló próféta, mindazáltal tisztán halljuk, miként Mária dicséneket, miként ujjaival verte a dobot a körtánchoz, csengeni, miként Debóra diadalujjongását, mikor Bárák elé ment győzelmi énekekkel; Jeremiás próféta hangját is halljuk ama könyvből, mely „Siralmak” néven van említve, menny felé emelkedni: „Megítélted Uram az én lelkemnek ítéletét, megszabadítottad az én életemet”.
Ó, Istennek gyermekei, keressetek élénk kifejezést hálás érzelmeiteknek, melyet az Úr jósága és nyájassága ébreszt bennetek, és ha a helyes kifejezést megtaláljátok, úgy szóljatok arról nyilvánosan és őszintén, énekeljetek hálás lelkülettel, vigadjatok harsogó diadallal!
Reggeli ima
Segíts minket Urunk, hogy valóban tudjunk téged teljes szívből imádni. Sokszor oly cserzetté válik a lelkünk. Sok csalódás után bizalmatlanok leszünk mindenkivel szemben.
Bevalljuk bűnbánattal, hogy sokszor neked sem hiszünk. Talán rábólintunk arra, amit mondasz igédben, de adott esetben nem merjük azt komolyan venni.
Könyörülj rajtunk és segíts most felemelni a tekintetünket tereád. Fordítsd mindannyiunk szívét magad felé, és ajándékozz meg minket olyan Igével, ami megtisztít, újjáteremt, eligazít.
Könyörülj rajtunk és segíts most felemelni a tekintetünket tereád. Fordítsd mindannyiunk szívét magad felé, és ajándékozz meg minket olyan Igével, ami megtisztít, újjáteremt, eligazít.
Ajándékozz meg minket most a veled való találkozással.
Köszönjük, hogy ez lehetséges, köszönjük, hogy ez nem üres papos fordulat, hanem te ígérted meg, hogy eléje mész az úton mindazoknak, akik téged szívükből keresnek és egyedül tőled várnak mindent. Segíts el minket eddig, hogy legalább reád-szorultságunkat hadd lássuk igazán, és hadd éljük át mélyen.
Hadd nyíljék meg a szánk, amely oly sok feleslegeset és hitvány dolgot fecseg, és tudjuk megvallani: bízunk benned. Adj nekünk hitet, hogy valóban várjuk tőled az isteni megoldást és útmutatást. Engedd, hogy értsük Igédet, és magunkra tudjuk azt venni. Legye a te beszéded most is ír és gyógyító erő.
Kérünk, gyógyítsd sebeinket. Szabadíts meg hangos és dörömbölő önmagunktól. Segíts, hogy alázatosan kinyissuk magunkat, és magunkkal vigyük azokat az értékeket, amiket csak tőled kaphatunk. Te pedig osztogasd gazdagon ajándékaidat.
Könyörgünk hozzád, Úr Jézus, hogy te legyél a Magvető és Te legyél a Szabadító!
Köszönjük, hogy ez lehetséges, köszönjük, hogy ez nem üres papos fordulat, hanem te ígérted meg, hogy eléje mész az úton mindazoknak, akik téged szívükből keresnek és egyedül tőled várnak mindent. Segíts el minket eddig, hogy legalább reád-szorultságunkat hadd lássuk igazán, és hadd éljük át mélyen.
Hadd nyíljék meg a szánk, amely oly sok feleslegeset és hitvány dolgot fecseg, és tudjuk megvallani: bízunk benned. Adj nekünk hitet, hogy valóban várjuk tőled az isteni megoldást és útmutatást. Engedd, hogy értsük Igédet, és magunkra tudjuk azt venni. Legye a te beszéded most is ír és gyógyító erő.
Kérünk, gyógyítsd sebeinket. Szabadíts meg hangos és dörömbölő önmagunktól. Segíts, hogy alázatosan kinyissuk magunkat, és magunkkal vigyük azokat az értékeket, amiket csak tőled kaphatunk. Te pedig osztogasd gazdagon ajándékaidat.
Könyörgünk hozzád, Úr Jézus, hogy te legyél a Magvető és Te legyél a Szabadító!
Győzz meg mindannyiunkat arról, hogy készen van a szabadulás minden benned hívő számára.
Adj mindenkinek bocsánatot és szabadítást.
Ajándékozz meg külső-belső csenddel és add, hogy ha a te szavadat halljuk, meg ne keményítsük a szívünket. ÁMEN!
Örömteli mindennapok- Járj az Ő dicsőségében,ami már a tiéd !
,,Mert mindazok, akik hozzám tartoznak, a tieid, és mindazok, akik hozzád tartoznak, az enyémek — és általuk mutatkozik meg dicsőségem mindenki számára.,, -János 17,10-
Jársz e ebben a dicsőségben?-mert ez Isten akarata ,ez van az Ő tetszésére ,ha élünk abban ami már a miénk Jézusban ,mert ez dicsőiti meg Őt .
Atyám, most hozzád jövök, de amíg még ezen a világon vagyok, imádkozom azokért, akik hozzám tartoznak, hogy az örömöm egészen betöltse őket.-17,13-
Ő azt akarja ,hogy akik hozzátartoznak ,azoknak teljes legyen az örömünk ,hogy ne a láthatókra tekintsünk,hanem arra a dicsőségre amit Őbenne kaptunk .Az Ő akarata, hogy az Ő dicsősége ragyogjon erre a világra, hogy meglássa ez a világ az Ő jóságát.
Ehhez adta nekünk a Segítőt, a drága Szent Szellemet, aki minden utunkon segít, és minden igazságra elvezet, és támogat minket a hitünkben. Egyszerűen érezzük, hogy nem vagyunk magunkra hagyva.
Ahogy te belenézel ebbe a csodálatos élő Igébe, az néked úgy van. Erről Ő tesz bizonyságot, és Ő adja az erőt, hogy át tudj változnia arra a képre és hasonlatosságra
Amikor Mózes kérte Istent , hogy,, a Te orcád jöjjön mivelünk, hogy a Te dicsőséged jöjjön mivelünk, e nélkül nem megyek sehova,,.
Isten azt mondta neki: megmutatom az én jóságomat.Az én jóságom megy veled.
Az Ő dicsősége, és az Ő jósága karöltve együtt járnak.
Fedetlen arccal szemléld az Ő dicsőségét ,ami azt jelenti, hogy ha belenézünk az Írásokban, az Igébe, akkor semmi nincs köztünk és az Úr orcája között. Az átragyog ránk. Az orcánkra ragyog, és fedetlen arccal szemlélvén elváltozunk az Ő ábrázatára.
Ahogy ebben a dicsőségben növekszünk, egyre jobban fogunk
hasonlítani hozzá minden szempontból.
A szeretetben járásunk, a szavaink, a beszédünk, a gondolkodásunk, az életvitelünk.
,,És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott... -Róma 9,23
Szeretet,öröm és békesség általi élet! Ámen!
Az Ő dicsősége, és az Ő jósága karöltve együtt járnak.
Fedetlen arccal szemléld az Ő dicsőségét ,ami azt jelenti, hogy ha belenézünk az Írásokban, az Igébe, akkor semmi nincs köztünk és az Úr orcája között. Az átragyog ránk. Az orcánkra ragyog, és fedetlen arccal szemlélvén elváltozunk az Ő ábrázatára.
Ahogy ebben a dicsőségben növekszünk, egyre jobban fogunk
hasonlítani hozzá minden szempontból.
A szeretetben járásunk, a szavaink, a beszédünk, a gondolkodásunk, az életvitelünk.
,,És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott... -Róma 9,23
Szeretet,öröm és békesség általi élet! Ámen!
2017. november 19., vasárnap
Joel Osteen: Váltsd meg az időt, hogy be tudd tölteni a küldetésed!
Az idő a legértékesebb árucikk az életünkben.
Értékesebb, mint a pénz. Pénzt szerezhetsz, de időt nem. Amikor reggel felébredtél Isten adott neked egy ajándékot: a mai napot. És az ajándékkal együtt jár a felelősség.
A Biblia arra buzdít minket, hogy bölcsen használjuk az időt, és minden lehetőségből a legtöbbet hozzuk ki. Egyszerűen szólva ne vesztegessük el az alkalmakat.
Ne úgy éld le ezt a napot éppen ahogy jön, boldogtalanul, negatívan, a vesztes hozzáállásával. Minden napból hozd ki a legtöbbet. Isten az Ő életét bízta rád. Az Ő életének leheletét lehelte beléd. Tálentumokkal, tehetséggel, ajándékokkal ruházott fel.
A nagyság magjai vannak benned elültetve. Olyasvalaki vagy, akinek rendeltetése, célja, küldetése van ebben az életben, melyet be kell töltenie. Arra bátorítalak, hogy vizsgáld felül, mivel töltöd az idődet.
Állítsd az életed a megfelelő fókuszba. Szabadulj meg dolgoktól, melyek elvonják a figyelmedet.
Rázd le az önsajnálatot, csüggedést, a múlt miatti csalódottságot, és céltudatosan fusd meg a pályádat.
Vigyázz, hogyan élsz, és váltsd meg az időt, hogy be tudd tölteni a küldetésedet, melyet Isten készített el számodra. "Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak." (Efézus 5, 15-16)
Houstonban, ahol élek, elég sok vihar jön az öböl felől. Már számos hurrikánt átéltem, némelyik 130-140 km szélességű volt, a szél pedig 190 km/h sebességgel döntött ki fákat telefonoszlopokat, fújt le tetőket, és hatalmas pusztítást okozott. De tudod, hogy pontosan a vihar közepén van valami, amit úgy hívnak, hogy a vihar szeme? A vihar szemében mindig a legnagyobb nyugalom és békesség uralkodik, annak ellenére, hogy a szélvihar, a pusztítás és az eső mind körülötted lehetnek. Ha pár km-rel arrébb mennél, az nagyon veszélyes lenne, de ha a vihar szemében maradsz, akkor minden rendben lesz.
Lehet, hogy nagyon nagy kihívással, próbával nézel szembe, és állandóan azzal a problémával birkózol. Annyira aggódsz, hogy még aludni sem tudsz.
Lehet, hogy próbálsz valakit helyreállítani, vagy megpróbálsz valakinek visszafizetni a rosszért, amit ellened tett, vagy egyszerűen keményen próbálkozol elég hosszan imádkozni, hogy megmutasd Istennek, te komolyan gondolod.
A Biblia azt mondja, hogy aki hisz, az belép Isten nyugalmába. Ha azt akarod, hogy Isten kézbe vegye a problémádat, akkor be kell lépned a nyugalom helyére. Ha békességed van, akkor azzal megmutatod, hogy tényleg bízol Istenben. Arra bátorítalak, hogy lépj be Isten nyugalmába.
Hit által valld meg: "Istenem, bízom Benned a körülményeimben. Bízom Benned, hogy irányítod a lépteimet. Bízom Benned, hogy megőrzöl minden utamon. Köszönöm, Atyám, hogy megnyitod a kegyelem, a növekedés és áldás kapuit számomra."
Ha a gondolataiddal Rá összpontosítasz, akkor Ő megőriz téged békességében. Még ha az élet viharai vesznek is körül, biztonságban leszel és békességre találsz a vihar szemében. Ámen!
Csendes percek: Imameghallgatás
"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz."-
János 11,41-42
Egyik ismerősöm, Sarolt épp a városi park egyik félreeső sarkának csendes magányát élvezte, amikor úgy érezte, az ájulás környékezi.
Gyorsan elővette a telefonját, és tárcsázott, de nem volt elég térerő a hívás létrejöttéhez. Miközben minden elsötétült előtte, felkiáltott: "Istenem, segíts!"
Sarolt nemsokára egy mentőautóban tért magához, útban a kórház felé.
Abban a percben, amikor elveszítette az eszméletét, két egészségügyi dolgozó érkezett a parknak ugyanabba a részébe, hogy elfogyassza az ebédjét.
Amit mások véletlennek hívnak, Sarolt imameghallgatásnak tart.
Néha azt gondoljuk, valamilyen különleges helyen kell lennünk, vagy tökéletes imádságokat kell mondanunk ahhoz, hogy Isten meghallgasson.
Pedig nincs szükségünk valamilyen különleges jelre az Istennel való kapcsolatfelvételhez.
Bárhol lehetünk, Isten elérhető közelségben van. Amikor hozzá kiáltunk, ő meghallgat.
Kegyelmes Édesatyánk, még egy távoli helyen elmondott legegyszerűbb imádság is elér hozzád. Köszönjük ezt a biztonságot, és csodálatos ajándékot. Jézus nevében, Ámen.
János 11,41-42
Egyik ismerősöm, Sarolt épp a városi park egyik félreeső sarkának csendes magányát élvezte, amikor úgy érezte, az ájulás környékezi.
Gyorsan elővette a telefonját, és tárcsázott, de nem volt elég térerő a hívás létrejöttéhez. Miközben minden elsötétült előtte, felkiáltott: "Istenem, segíts!"
Sarolt nemsokára egy mentőautóban tért magához, útban a kórház felé.
Abban a percben, amikor elveszítette az eszméletét, két egészségügyi dolgozó érkezett a parknak ugyanabba a részébe, hogy elfogyassza az ebédjét.
Amit mások véletlennek hívnak, Sarolt imameghallgatásnak tart.
Néha azt gondoljuk, valamilyen különleges helyen kell lennünk, vagy tökéletes imádságokat kell mondanunk ahhoz, hogy Isten meghallgasson.
Pedig nincs szükségünk valamilyen különleges jelre az Istennel való kapcsolatfelvételhez.
Bárhol lehetünk, Isten elérhető közelségben van. Amikor hozzá kiáltunk, ő meghallgat.
Kegyelmes Édesatyánk, még egy távoli helyen elmondott legegyszerűbb imádság is elér hozzád. Köszönjük ezt a biztonságot, és csodálatos ajándékot. Jézus nevében, Ámen.
Napi remény: Miért imádkozzunk kitartóan, ha nem kapunk választ az imánkra?
"...maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban..." (Eféz 6:18/b, EFO-fordítás)
Miért kellene kitartanod az imádban, még akkor is, amikor nem kapsz arra választ?
Miért kellene kitartanod az imádban, még akkor is, amikor nem kapsz arra választ?
Négyféle okból kifolyólag.
1. A kitartó imádság segít, hogy összpontosítsd a figyelmedet.
Amikor elmondod az imakérésedet újra meg újra, az nem azért van, hogy Istent emlékeztesd arra. Őt nem kell emlékeztetni! Magadat kell arra emlékeztetned, hogy ki a válaszod és a teljes szükségleted forrása. Ha a valaha elmondott mindenkori imádra azonnal választ kaptál volna, két dolog történt volna. Az egyik, az ima pusztító fegyverré válna az életedben. Soha nem gondolnál Istenre, mert Ő csak egy automata lenne a számodra. Ha minden alkalommal, amikor imádkozol, azonnal választ kapnál, akkor csak az áldásra figyelnél. Isten azt akarja, hogy arra figyelj, aki az áldást adja.
2. A kitartó imádság segít abban, hogy pontosabban fogalmazd meg a kérésedet.
A késleltetett válasz időt ad a számodra, hogy pontosan tisztázhasd magadban, mit szeretnél, és újragondold az imádat. Amikor kitartóan imádkozol a mennyei Atyádhoz, és újra és újra elismételsz valamit, ezáltal különbséget teszel aközött, amikor sóvárogsz valami után, és aközött, ha csupán nyafogsz. A kitartásod ezt mondja. "Istenem, én tényleg nagyon szeretném ezt."
Nem arról van szó, hogy Isten nem akar válaszolni az imádra. Akar. Csak arról van szó, azt akarja, hogy biztos legyél abban, miszerint tényleg ezt akarod.
3. A kitartó ima megpróbálja a hitedet.
Jakab levelében, az 1. rész 3-4. versében azt olvassuk, hogy "Amikor a hitetek próbát áll ki, a kitartásotoknak lehetősége van növekedésre. Hagyjátok hát növekedni, mert amikor a kitartásotok teljes mértékben kifejlődik, akkor tökéletesek és teljesek lesztek, semmire nem lesz szükségetek." (NLT-fordítás) Az egyetlen lehetőség, hogy lelkileg fejlődj, ha a hited próbát áll ki. Az egyik módja annak, hogy Isten megpróbálja a hitedet, ha késik az imádságodra történő válaszolással.
4. A kitartó ima felkészíti a szívedet a válaszra.
Amikor kérsz valamit Istentől, Ő majdnem mindig jobb és nagyobb mértékben akar válaszolni, mint amiért imádkoztál. Isten néha azért utasítja vissza a kérésedet, mert túl kevésben gondolkodsz, és keveset kérsz. Ő valamit jobbat, valamit nagyobbat szeretne adni. Először azonban felkészít téged erre. Isten tehát felhasználja a késést a válaszolásban arra, hogy segítsen neked a növekedésben, a felkészülésben, és kész legyél a nagyobb és jobb válaszra.
Ne feledd! "...Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni." (Eféz 3:20/b)
Segítő kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez:
Mi az, amiért már hosszú ideje imádkozol? Hogyan kellene pontosítanod az imádat?
Ha Isten próbára tesz téged az által, hogy késik az imádra adott válasszal, hogyan tudod megmutatni neki, miszerint kész vagy a növekedésre, elfogadod az akaratát és az életedre vonatkozó célját?
Gondolj most valamire, amiért éveken át imádkoztál, és amire Isten még nem válaszolt. Hogyan tudnál úgy tekinteni erre a visszautasításra, mint ami valójában áldás az életedben?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 12. 02)
1. A kitartó imádság segít, hogy összpontosítsd a figyelmedet.
Amikor elmondod az imakérésedet újra meg újra, az nem azért van, hogy Istent emlékeztesd arra. Őt nem kell emlékeztetni! Magadat kell arra emlékeztetned, hogy ki a válaszod és a teljes szükségleted forrása. Ha a valaha elmondott mindenkori imádra azonnal választ kaptál volna, két dolog történt volna. Az egyik, az ima pusztító fegyverré válna az életedben. Soha nem gondolnál Istenre, mert Ő csak egy automata lenne a számodra. Ha minden alkalommal, amikor imádkozol, azonnal választ kapnál, akkor csak az áldásra figyelnél. Isten azt akarja, hogy arra figyelj, aki az áldást adja.
2. A kitartó imádság segít abban, hogy pontosabban fogalmazd meg a kérésedet.
A késleltetett válasz időt ad a számodra, hogy pontosan tisztázhasd magadban, mit szeretnél, és újragondold az imádat. Amikor kitartóan imádkozol a mennyei Atyádhoz, és újra és újra elismételsz valamit, ezáltal különbséget teszel aközött, amikor sóvárogsz valami után, és aközött, ha csupán nyafogsz. A kitartásod ezt mondja. "Istenem, én tényleg nagyon szeretném ezt."
Nem arról van szó, hogy Isten nem akar válaszolni az imádra. Akar. Csak arról van szó, azt akarja, hogy biztos legyél abban, miszerint tényleg ezt akarod.
3. A kitartó ima megpróbálja a hitedet.
Jakab levelében, az 1. rész 3-4. versében azt olvassuk, hogy "Amikor a hitetek próbát áll ki, a kitartásotoknak lehetősége van növekedésre. Hagyjátok hát növekedni, mert amikor a kitartásotok teljes mértékben kifejlődik, akkor tökéletesek és teljesek lesztek, semmire nem lesz szükségetek." (NLT-fordítás) Az egyetlen lehetőség, hogy lelkileg fejlődj, ha a hited próbát áll ki. Az egyik módja annak, hogy Isten megpróbálja a hitedet, ha késik az imádságodra történő válaszolással.
4. A kitartó ima felkészíti a szívedet a válaszra.
Amikor kérsz valamit Istentől, Ő majdnem mindig jobb és nagyobb mértékben akar válaszolni, mint amiért imádkoztál. Isten néha azért utasítja vissza a kérésedet, mert túl kevésben gondolkodsz, és keveset kérsz. Ő valamit jobbat, valamit nagyobbat szeretne adni. Először azonban felkészít téged erre. Isten tehát felhasználja a késést a válaszolásban arra, hogy segítsen neked a növekedésben, a felkészülésben, és kész legyél a nagyobb és jobb válaszra.
Ne feledd! "...Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni." (Eféz 3:20/b)
Segítő kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez:
Mi az, amiért már hosszú ideje imádkozol? Hogyan kellene pontosítanod az imádat?
Ha Isten próbára tesz téged az által, hogy késik az imádra adott válasszal, hogyan tudod megmutatni neki, miszerint kész vagy a növekedésre, elfogadod az akaratát és az életedre vonatkozó célját?
Gondolj most valamire, amiért éveken át imádkoztál, és amire Isten még nem válaszolt. Hogyan tudnál úgy tekinteni erre a visszautasításra, mint ami valójában áldás az életedben?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 12. 02)
Párkapcsolat: EGYEDÜL VAGY? NE ADD FEL!
Az első ránézésre egyszerűnek tűnő gondolatok néha veszélyes erővel bírnak. Amikor gyengék, fáradtak, mérgesek, éhesek, betegek vagyunk, vagy egyszerűen csak egyedül érezzük magunkat, az ilyen gondolatok könnyen befészkelődnek az agyunkba. Beszivárognak a gondolkodásunkba és elkezdik a pusztító rombolást az érzéseinken, az életünkön és a magunkról kialakított képen keresztül.
A negatív gondolkodásmód nem vezet máshoz, mint fájdalomhoz és kiábránduláshoz
Hadd mondjam el, hogy még képzett tanácsadóként is, az életem során többször is szenvedtem ezektől a gondolatoktól, én sem voltam kivétel. De az elmúlt 10 évben sokat megtanultam a gondolataim hatásáról és jobban odafigyelek arra, hogyan gondolkodom. Az az igazság, hogy a gondolatainknak sokkal nagyobb ereje van, mint az érzéseinknek vagy a magatartásunknak, viselkedésünknek. Tehát, ha még egyedülálló vagy és szomorúnak érzed magad, leleplezek néhány mentális csapdát, hogy elkerülhesd ezeket.
Velem van valami gond?
Ha rendszeresen felteszed magadnak ezt a kérdést, az azért veszélyes, mert a figyelmet Isten nagyobb tervéről teljesen rád irányítja. Ez az ártatlannak tűnő kérdés elindítja benned a kétséget az identitásoddal kapcsolatban, illetve megkérdőjelezi, hogy Isten mit akar, ki legyél. Elég hamar abban a helyzetben találhatod magad, hogy a saját személyiségeddel, a testedről kialakított képpel, a szellemi élettel küzdesz miközben azt érzed, hogy nem vagy elég jó. Egyedülállónak lenni nem azt jelenti, hogy valami gáz van veled, egyszerűen csak azt, hogy "a nagyobb tervből" még nem valósult meg az életedben minden. Nagyon fontos, hogy az életedben ezt az időszakot arra használd, hogy egészségessé és teljessé válj, de sohasem azon az áron, hogy magadat gyötröd.
Örökre egyedül fogok maradni?
Miért van mindenki másnak valakije, akit szerethet?
Semmi sem igazabb ennél. Isten haragjában nem "bünteti" a gyermekeit, sokkal inkább megvédi őket, oltalmazza őket, és szeretetben vezeti őket. Ahelyett, hogy megengedjük ezeknek a hazugságoknak és félelmeknek hogy megfertőzzék az Istenről kialakított képünket, arra kell figyelnünk, ki is Ő igazán és meg kell emlékeznünk a nagyszerű ígéretéről, mely szerint mindig vigyázni fog ránk.
Keresztény tanácsadóként őszintén hiszek abban, hogy a jövőnket alapvetően befolyásolják a gondolataink. Talán Isten elkezdi felborítani, meggyógyítani majd megváltoztatni a gondolkodásmódunkat – majd az életünk minőségét is, még ma.
A negatív gondolkodásmód nem vezet máshoz, mint fájdalomhoz és kiábránduláshoz
Hadd mondjam el, hogy még képzett tanácsadóként is, az életem során többször is szenvedtem ezektől a gondolatoktól, én sem voltam kivétel. De az elmúlt 10 évben sokat megtanultam a gondolataim hatásáról és jobban odafigyelek arra, hogyan gondolkodom. Az az igazság, hogy a gondolatainknak sokkal nagyobb ereje van, mint az érzéseinknek vagy a magatartásunknak, viselkedésünknek. Tehát, ha még egyedülálló vagy és szomorúnak érzed magad, leleplezek néhány mentális csapdát, hogy elkerülhesd ezeket.
Velem van valami gond?
Ha rendszeresen felteszed magadnak ezt a kérdést, az azért veszélyes, mert a figyelmet Isten nagyobb tervéről teljesen rád irányítja. Ez az ártatlannak tűnő kérdés elindítja benned a kétséget az identitásoddal kapcsolatban, illetve megkérdőjelezi, hogy Isten mit akar, ki legyél. Elég hamar abban a helyzetben találhatod magad, hogy a saját személyiségeddel, a testedről kialakított képpel, a szellemi élettel küzdesz miközben azt érzed, hogy nem vagy elég jó. Egyedülállónak lenni nem azt jelenti, hogy valami gáz van veled, egyszerűen csak azt, hogy "a nagyobb tervből" még nem valósult meg az életedben minden. Nagyon fontos, hogy az életedben ezt az időszakot arra használd, hogy egészségessé és teljessé válj, de sohasem azon az áron, hogy magadat gyötröd.
Örökre egyedül fogok maradni?
Ez szintén egy mentális csapda, mivel a jövőddel kapcsolatos lehető legrosszabb forgatókönyv költözik be a gondolataidba, ahelyett, hogy arra hangolódnál, mi az a jó, ami itt és most az életben veled történik. Isten pontosan tudja, mire van szükséged. Emberek százaival kerültem kapcsolatba már, akik megtanulták, hogy Isten legjobb terve az életükre vonatkozólag mindig jobb mint a saját legjobb elképzelésük, bármi is legyen az. Szóval vidd inkább Isten elé imában a kétségeidet, mivel Ő tudja, mire van szükséged és bízzad Rá, mi lesz holnap.
Miért van mindenki másnak valakije, akit szerethet?
Azért veszélyes, ha ilyesmiket gondolsz, mert mások életét helyezed nagyító alá, a jót a saját életedben pedig relativizálod. Isten arra hív, hogy nézz fel, vedd észre, amit az életedben tesz, és ne felejtkezz el azokról a dolgokról, amiket adott. Ne engedd, hogy a gondolataid belekerüljenek abba a csapdába, hogy azt nézzék, másoknak látszólag milye van; mivel amit kívülről látsz vagy gondolsz róluk, sohasem a teljes igazság.
Isten engem büntet?
Könnyen kétségbe eshetsz, ha Isten "valamit tesz ellened", amikor az életed egy bizonyos szakaszában szenvedsz. De ez a gondolat különösen azért veszélyes, mivel Isten egyik legalapvetőbb jellemzőjét kérdőjelezi meg: a jóságát. Nem az a fontos, hogyan érezzük magunkat vagy éppen mi történik velünk, helyt kell állnunk abban az igazságban, hogy Isten jó, és jót akar nekünk, és az Ő tervei a mi életünkre jobbak mint ahogy elvárhatjuk vagy elképzelhetjük.
Könnyen kétségbe eshetsz, ha Isten "valamit tesz ellened", amikor az életed egy bizonyos szakaszában szenvedsz. De ez a gondolat különösen azért veszélyes, mivel Isten egyik legalapvetőbb jellemzőjét kérdőjelezi meg: a jóságát. Nem az a fontos, hogyan érezzük magunkat vagy éppen mi történik velünk, helyt kell állnunk abban az igazságban, hogy Isten jó, és jót akar nekünk, és az Ő tervei a mi életünkre jobbak mint ahogy elvárhatjuk vagy elképzelhetjük.
Semmi sem igazabb ennél. Isten haragjában nem "bünteti" a gyermekeit, sokkal inkább megvédi őket, oltalmazza őket, és szeretetben vezeti őket. Ahelyett, hogy megengedjük ezeknek a hazugságoknak és félelmeknek hogy megfertőzzék az Istenről kialakított képünket, arra kell figyelnünk, ki is Ő igazán és meg kell emlékeznünk a nagyszerű ígéretéről, mely szerint mindig vigyázni fog ránk.
Keresztény tanácsadóként őszintén hiszek abban, hogy a jövőnket alapvetően befolyásolják a gondolataink. Talán Isten elkezdi felborítani, meggyógyítani majd megváltoztatni a gondolkodásmódunkat – majd az életünk minőségét is, még ma.
A HÁZASOK TÍZPARANCSOLATA.
Íme egy tíz pontból álló összefoglaló, hogy a házasságban mit érdemes tenni annak érdekében, hogy boldog legyen. Egyetlen szóban összefoglalva: Szeretet, igazi tiszta szeretet a kulcsa a boldogságnak, és minden amit a szeretet magával von. Lássuk most hogy látja egy keresztény ezt a 10 pontot.
4. Magaddal szemben légy szigorúbb, társaddal szemben engedékenyebb!
Ne várj mindig mindent őtőle! Ne lustulj el, légy képes Te is hozzáadni midennnap a magadét a boldogságotokhoz.
5. Házastársadat a sorban Istenen kívül senki és semmi meg nem előzheti!
Mindig mindenben ő legyen az első - nem a gyerek(ek), nem a szülők, nem a munka, nem a karrier, a pénzhajhászat. Amikor valaki házasságot köt, el kell vágni - és tudni kell elvágni - a szülőkhöz kötődő szálakat! Természetesen szeretni és tisztelni kell Őket, ahogy az ige is mondja, de Te már egy új családot alapítottál, és elsősorban ott kell helyt állni.
6. Legyen rugalmasan kialakítva a felelősségmegosztás!
Ki-ki képességei, természete szerint végezze a családban előkerülő tennivalókat, és eszerint tartozzon érte felelősséggel. Ne háruljon egy emberre a házimunka, a gyermek testi-lelki nevelése. Közös életben a feladatok is közösek, és jó ezt egyetértésben és arányosan elvégezni.
7. Legyen nyitott a család mások felé is!
Sok házaspár összeborul, mint a káposztalevél. Ez nem egészséges, elszigetelődéshez, belterjes probléma-felhalmozódáshoz vezethet. Legyetek keresztény család, és vigyétek el más családokhoz is az Örömhírt! Ahogy az nem csak a házasokra érvényes. Sajnos sok esetben a keresztény ember hajlandó csak saját magára figyelni az Istennel való közösségben. A közösség, mint például a gyülekezeti közösségben való részvétel nagy eszköz Isten kezében.
8. Tiszteld az életet. Fogadd örömmel a gyermekáldást!
Mondj igent az életre, ésszerű időn belül a gyermek Isten igazi áldása a házasságban! Isten is igent mondott Rád! Ahol a (leendő) szülők igaz szeretettel szeretik egymást és Istent, és letették életüket-jövőjüket Isten kezébe, ott minden más - anyagi, munkaügyi, szabadidős, hobby stb. - szempont eltörpül. "Ami szükséges, azt megadja az Úr." A testi szeretet Isten ajándéka a Számotokra. Gondoltál már arra, hogy megköszönd Neki?
9. Ne feledd dicsérni társadat!
Ez a szeretet, az együttlét örömének egyik kifejezése. Ne érjen véget az udvarlás az esküvővel! Végy időnként feleségednek egy-egy szál virágot "csak úgy"! Készíts néha férjednek gyertyafényes vacsorát - csak az ő kedvéért! Sok házasság azért fut zátonyra, mert "megszokják" egymást és az udvarlás véget ér, e helyébe kalandok keresése lép vagy elfásultság. Ez a házasságot tönkreteheti. Nem elég egyszer, az esküvőn elmondani: "Szeretlek!" - hanem minden nap ezer jelét kell ennek adni - és néha nem árt újra és újra elmondani. Ne mondd, hogy "Úgyis tudja!",
10. Legyen ünnep és lazítás is betervezve!
"Az Úr napját szenteld meg!" A szombat nem arra való, hogy a férj túlórákat, fusimunkát végezzen, vagy a feleség egész nap süssön-főzzön, és a héten elmaradt házimunkát csinálja! Miből akarsz adni, ha nem töltekezel? Pár óra a mézesheteket idéző békességben, egy kellemes séta a természetben - felüdít egész hétre.A szombat békessége és nyugalma nem csak az istentiszteletről kell hogy szóljon, hanem az egymás iránti szent kötelék megerősítéséből is.
Befejező gondolat
Nem angyalok, hanem emberek házasodnak, s ha nem látjuk egymás hibáit a szerelem rózsaszínű felhőin keresztül, az még nem jelenti azt, hogy nincsenek.
1. Légy nyitott és fejlődőképes!
A házasság nem révbe érkezés, nem végcél - tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal. Az igazi, teljes élet kezdete. Isten akarata szerint légy tanulékony az új helyzetekben, ha Isten lelke vezet, akkor folyamatosan építed az új család alapjait.
2. Fogadd el házastársadat!
Ne ámítsd magad, hogy majd Te megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát - na akard őt saját hasonlatosságodra formálni. Ez még egy embernek sem sikerült! Egyedül a Szentlélek képes ilyen átformáló erővel hatni egy emberre.
3. A másikat akard boldoggá tenni, ne csak a saját boldogságodat hajszold!
"Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért." | "Szeretlek, mert vagy, mert ilyen vagy. Elfogadlak és vállallak minden pozitív és negatív tulajdonságoddal együtt egy egész életre." Ajándékozd neki teljesen az igazi gazdagság minden forrását: a teljes figyelmedet, az idődet.
A házasság nem révbe érkezés, nem végcél - tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal. Az igazi, teljes élet kezdete. Isten akarata szerint légy tanulékony az új helyzetekben, ha Isten lelke vezet, akkor folyamatosan építed az új család alapjait.
2. Fogadd el házastársadat!
Ne ámítsd magad, hogy majd Te megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát - na akard őt saját hasonlatosságodra formálni. Ez még egy embernek sem sikerült! Egyedül a Szentlélek képes ilyen átformáló erővel hatni egy emberre.
3. A másikat akard boldoggá tenni, ne csak a saját boldogságodat hajszold!
"Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért." | "Szeretlek, mert vagy, mert ilyen vagy. Elfogadlak és vállallak minden pozitív és negatív tulajdonságoddal együtt egy egész életre." Ajándékozd neki teljesen az igazi gazdagság minden forrását: a teljes figyelmedet, az idődet.
4. Magaddal szemben légy szigorúbb, társaddal szemben engedékenyebb!
Ne várj mindig mindent őtőle! Ne lustulj el, légy képes Te is hozzáadni midennnap a magadét a boldogságotokhoz.
5. Házastársadat a sorban Istenen kívül senki és semmi meg nem előzheti!
Mindig mindenben ő legyen az első - nem a gyerek(ek), nem a szülők, nem a munka, nem a karrier, a pénzhajhászat. Amikor valaki házasságot köt, el kell vágni - és tudni kell elvágni - a szülőkhöz kötődő szálakat! Természetesen szeretni és tisztelni kell Őket, ahogy az ige is mondja, de Te már egy új családot alapítottál, és elsősorban ott kell helyt állni.
6. Legyen rugalmasan kialakítva a felelősségmegosztás!
Ki-ki képességei, természete szerint végezze a családban előkerülő tennivalókat, és eszerint tartozzon érte felelősséggel. Ne háruljon egy emberre a házimunka, a gyermek testi-lelki nevelése. Közös életben a feladatok is közösek, és jó ezt egyetértésben és arányosan elvégezni.
7. Legyen nyitott a család mások felé is!
Sok házaspár összeborul, mint a káposztalevél. Ez nem egészséges, elszigetelődéshez, belterjes probléma-felhalmozódáshoz vezethet. Legyetek keresztény család, és vigyétek el más családokhoz is az Örömhírt! Ahogy az nem csak a házasokra érvényes. Sajnos sok esetben a keresztény ember hajlandó csak saját magára figyelni az Istennel való közösségben. A közösség, mint például a gyülekezeti közösségben való részvétel nagy eszköz Isten kezében.
8. Tiszteld az életet. Fogadd örömmel a gyermekáldást!
Mondj igent az életre, ésszerű időn belül a gyermek Isten igazi áldása a házasságban! Isten is igent mondott Rád! Ahol a (leendő) szülők igaz szeretettel szeretik egymást és Istent, és letették életüket-jövőjüket Isten kezébe, ott minden más - anyagi, munkaügyi, szabadidős, hobby stb. - szempont eltörpül. "Ami szükséges, azt megadja az Úr." A testi szeretet Isten ajándéka a Számotokra. Gondoltál már arra, hogy megköszönd Neki?
9. Ne feledd dicsérni társadat!
Ez a szeretet, az együttlét örömének egyik kifejezése. Ne érjen véget az udvarlás az esküvővel! Végy időnként feleségednek egy-egy szál virágot "csak úgy"! Készíts néha férjednek gyertyafényes vacsorát - csak az ő kedvéért! Sok házasság azért fut zátonyra, mert "megszokják" egymást és az udvarlás véget ér, e helyébe kalandok keresése lép vagy elfásultság. Ez a házasságot tönkreteheti. Nem elég egyszer, az esküvőn elmondani: "Szeretlek!" - hanem minden nap ezer jelét kell ennek adni - és néha nem árt újra és újra elmondani. Ne mondd, hogy "Úgyis tudja!",
mert nem tudni akarja, hanem nap mint nap tapasztalni.
10. Legyen ünnep és lazítás is betervezve!
"Az Úr napját szenteld meg!" A szombat nem arra való, hogy a férj túlórákat, fusimunkát végezzen, vagy a feleség egész nap süssön-főzzön, és a héten elmaradt házimunkát csinálja! Miből akarsz adni, ha nem töltekezel? Pár óra a mézesheteket idéző békességben, egy kellemes séta a természetben - felüdít egész hétre.A szombat békessége és nyugalma nem csak az istentiszteletről kell hogy szóljon, hanem az egymás iránti szent kötelék megerősítéséből is.
Befejező gondolat
Nem angyalok, hanem emberek házasodnak, s ha nem látjuk egymás hibáit a szerelem rózsaszínű felhőin keresztül, az még nem jelenti azt, hogy nincsenek.
Idővel meglátjuk társunk tényleges hibáit. Tartós házasságot csak a lélek köthet, nem a test.
Igyekezzünk jócselekedettel elől járni
„De kerüld az ostoba vitatkozásokat” (Titusz 3,9)
A napjaink meg vannak számlálva, sokkal jobban cselekszünk, ha azokat valami jó dologra fordítjuk, mintha olyan dolgokon vitatkozunk, amelyek a legjobb esetben is teljesen alárendelt jelentőséggel bírnak. Azok a férfiak, akikre az ezelőtti nemzetség nevelése és oktatása bízatott, munkájuknál azt a ballépést követték el, hogy folyton olyan tárggyal foglalkoztak, amely a gyermekek látkörétől nagyon messze esett, s a hívő keresztyének gyülekezete pedig sok kárt vall a jelentéktelen kérdések és elrejtett dolgok fölötti kicsinyes szóharcok miatt.
A napjaink meg vannak számlálva, sokkal jobban cselekszünk, ha azokat valami jó dologra fordítjuk, mintha olyan dolgokon vitatkozunk, amelyek a legjobb esetben is teljesen alárendelt jelentőséggel bírnak. Azok a férfiak, akikre az ezelőtti nemzetség nevelése és oktatása bízatott, munkájuknál azt a ballépést követték el, hogy folyton olyan tárggyal foglalkoztak, amely a gyermekek látkörétől nagyon messze esett, s a hívő keresztyének gyülekezete pedig sok kárt vall a jelentéktelen kérdések és elrejtett dolgok fölötti kicsinyes szóharcok miatt.
Mikor mindenki elmondta a magáét, egyik fél sem lett okosabb, tehát a vitatkozás nem segíti elő sem az ismeretet, sem a szeretet; ennél fogva balgatagság, ilyen, különben termékeny földet ekképpen bevetni. Kérdést feltenni olyan dolgokról, amelyekről a Szentírás hallgat, - titkokról, melyek egyedül Istent illetik, - ingadozó magyarázattal bíró jövendölésekről és a külső isteni szolgálat rendjének neméről és módjáról, merő balgatagság és az okos emberek kikerülik azt.
A mi kötelességünk abban áll, hogy balga kérdéseket ne tegyünk fel, és ne adjunk feleletet azokra, hanem adjunk túl rajtuk, és ha az apostol utasítása szerint azon leszünk, „hogy igyekezzünk jócselekedettel elől járni”, akkor oly bőségesen el leszünk foglalva a hasznos cselekvéssel, hogy nem marad szabad időnk a hozzánk nem illő, szükségtelen és céltalan elmélkedésekre.
De vannak más kérdések, melyek nem balgák és nem idővesztegetésre valók, amelyeket nem kell kikerülnünk, hanem őszintén azon kell lennünk, hogy velük foglalkozzunk: „Hiszek-e én az Úr Jézus Krisztusban? Megújultam-e az én elmémnek lelke szerint? Növekszem a kegyelemben? Ékesíti-e az én viselkedésem Istennek és az én Megváltómnak tanítását? Várom-e az Úrnak eljövetelét és éber vagyok e, mint az a szolga, aki várja az ő Urát és Mesterét? Mit tehetnék még Jézusért?”
Ilyen és hasonló kérdések egész figyelmünket lekötik, és így felhagyva a szőrszálhasogatással, mostantól fogva hasznosabb dolgokkal fogunk foglalkozni. Tartsuk meg a békességet és legyünk rajta, hogy úgy beszédünk, mint viselkedésünk által visszatartani igyekezzünk másokat a „bolond kérdések”-től.
Mindennap az Ige fényében- A NÉGY LÓ
1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!"
2 És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.
3 Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: "Jöjj!"
4 És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.
5 Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében.
6 És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd".
7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: "Jöjj!" 8És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.
"És adatott nekik hatalom a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által."- (Jel 6,8)
Amikor az első négy pecsétet bontja fel, lovakat eresztenek szélnek. Ezek a lovak fanatikus dühvel dübörögnek végig a földön.Vannak, akik azt gondolják, hogy az első lovas Krisztust vagy az evangéliumot példázza, mert hogy fehér, és olyan a megjelenése, mint a Jel 19,11 lovasának.
Gondolhatunk azonban arra a négy lovasra vagy harci kocsira is, akiket vagy amiket Zakariás látott (Zak 6).
Ott, Zakariás látomásában ezek Isten járőrei, akiknek hatalmuk van arra, hogy végrehajtsák az ő ítéletét. Ha a Jelenések könyvének négy lova a Zakariásnál olvasható képekkel van összefüggésben, akkor a fehér ló nem az evangéliumot példázza, hanem csak egy más színű ló.
A háború, az éhínség és a döghalál végigrohannak ezen a világon, mint megannyi vad lovas. Az emberi lények megremegnek, ha hallják patáik csattogását. Bizonyára mindannyian, még a legnagyobb biztonságban lévők is, hallottuk hírét a zajnak, amit csapnak , és millióknak volt személyes találkozásuk ezeknek a lovaknak a dühöngésével.
Nem vagyunk képesek megszüntetni vagy megakadályozni a háborúkat. Éhínségek kezdettől fogva voltak, és a szakemberek azt mondják, hogy még több és még rosszabb éhínség közeledik.
A háború, az éhínség és a döghalál végigrohannak ezen a világon, mint megannyi vad lovas. Az emberi lények megremegnek, ha hallják patáik csattogását. Bizonyára mindannyian, még a legnagyobb biztonságban lévők is, hallottuk hírét a zajnak, amit csapnak , és millióknak volt személyes találkozásuk ezeknek a lovaknak a dühöngésével.Nem vagyunk képesek megszüntetni vagy megakadályozni a háborúkat. Éhínségek kezdettől fogva voltak, és a szakemberek azt mondják, hogy még több és még rosszabb éhínség közeledik.
A halál tátott szájjal nyeli el régóta a négy vad lovas áldozatait félelmetes mennyiségben.
És most egy új távlat tárul szemünk elé: Krisztus ott van e mögött a káosz mögött. Ez nem akar magyarázat lenni. Még kevésbé igazolása ez annak, hogy szabad folyást engedjünk a háborúknak, és megengedjük az éhínségek folytatódását. De a látomásnak az a célja, hogy megerősítse Isten szolgáit a hitben. A düh sötét órájában nemcsak azt kell tudniuk, hogy Krisztus mindennek ellenére ott van, hanem azt is, hogy ő parancsol.
És most egy új távlat tárul szemünk elé: Krisztus ott van e mögött a káosz mögött. Ez nem akar magyarázat lenni. Még kevésbé igazolása ez annak, hogy szabad folyást engedjünk a háborúknak, és megengedjük az éhínségek folytatódását. De a látomásnak az a célja, hogy megerősítse Isten szolgáit a hitben. A düh sötét órájában nemcsak azt kell tudniuk, hogy Krisztus mindennek ellenére ott van, hanem azt is, hogy ő parancsol.
A Bárány bontja fel a könyv pecséteit.
Feszült hittel hisszük, hogy Jézusnak hatalma van a gonosz eme áradatának mindent elnyelő ereje felett.
Andrew Kuyvenhoven -
Feszült hittel hisszük, hogy Jézusnak hatalma van a gonosz eme áradatának mindent elnyelő ereje felett.Andrew Kuyvenhoven -
Zsoltárok könyve 68. rész 20.vers
1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
3. A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
4. Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
5. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
6. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
7. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8. Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
10. Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
13. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14. Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
16. Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
19. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
20. Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22. Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
23. Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
24. Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
25. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26. Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28. Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
29. Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32. Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34. A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
35. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
36. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
Cseri Kálmán Igehirdetései- MEGSZABOTT IDŐ
Alapige:Préd 3,1-8
"Mindennek megszabott ideje van, és megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének."
Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, ennek az évnek utolsó estéjén első szavunk a hálaadás. Köszönjük azt a sok ajándékot, amit a mögöttünk levő esztendőben adtál nekünk. Köszönjük gondviselő szeretetedet.
Köszönjük, hogy gondot viseltél testünkről, és elkészítetted minden napra a lélek számára szükséges táplálékot, a te igaz igédet is. Bocsáss meg, ha csak az előbbi után kaptunk, az utóbbi sokszor nem kellett nekünk.
Hálát adunk neked azért, hogy minden jót érdemünk nélkül adtál nekünk. Köszönjük, hogy a te egyszülött Fiadra, Jézusra néztél, és rajtunk könyörültél, minket ajándékoztál meg.
Megvalljuk bűnbánattal, hogy sokszor megköszönni is elfelejtettük ajándékaidat. Légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!
Bocsásd meg, hogy sokszor a magad számára fenntartott időt is a magunk dolgaira fordítottuk. Bocsáss meg, ha sok útra elindultunk úgy, hogy nem kérdeztük, mi a te akaratod.
Bocsáss meg, ha sok mindennel dicsekedtünk, amiért egyedül neked kellett volna dicsőséget adnunk. El sem tudjuk sorolni, mennyi jót tettél velünk, és még a próbákat is a javunkra fordítottad. Nem tudjuk felsorolni azt sem, milyen sokféleképpen bántottunk meg téged és egymást.
Nincs más reménységünk, mint az, hogy te gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban.
Áraszd ki reánk kegyelmedet, és kérünk, legyen ennek bizonysága az is, hogy most szólsz hozzánk. Könyörülj rajtunk, hogy ne hiába hallgassuk igédet. Adj nekünk halló szívet. Szentlelked győzzön meg minket arról, hogy mi az igazság, mi a terved velünk.
Segíts ezt az órát azzal tölteni, amire adtad. Hadd legyen így áldásul nekünk és rajtunk keresztül másoknak is.
Ámen.
Igehirdetés
Az esztendő vége felé óhatatlanul mindig többet gondolkozunk az időről. Mi az tulajdonképpen? Mennyi van belőle? Mire kapjuk? Vajon ezt a mögöttünk levő évet arra használtuk-e, amire adta Isten? Vajon jövőre kapunk-e még? Mennyit? Eltökélt szándékunk-e, hogy arra fordítsuk, amire Ő adja.
Kétségtelenül mesterséges az a határ, amit az évek között vonunk, viszont az időt bizonyos egységekben éljük át, úgy, hogy hasznos az, ha egy-egy ilyen szakaszt lezárunk, kiértékeljük, tanulunk belőle és netán a következőt másként, jobban folytatjuk.
Azért olvastam fel ezt a hosszú felsorolást a Bibliából, mert néhány olyan fontos szempontot ad nekünk, ami segít az időről helyesen gondolkoznunk. Ezek közül hármat szeretnék most kiemelni.
1. Így kezdődik: "Mindennek megszabott ideje van." Ki szabja meg mindennek az idejét? A Biblia azt tanítja: Isten, mert az idő Istené, és Ő ad belőle nekünk valamennyit, amennyit jónak lát. Ő rendeli el mindennek az időpontját és az időtartamát is, beleértve az életünket is. A 31. zsoltárban mondja ezt Dávid: életem ideje kezedben van. Egyedül Isten tudja, hogy mikor, minek van az ideje a mi személyes életünkben is, meg a történelemben is. A mi felelősségünk az, hogy arra használjuk a tőle kapott időt, amire adta, és használjuk arra, amire adta. Aki nem így cselekszik, az feltétlenül bajt okoz magának és másoknak is.
Aki munka helyett cseverészik, aki a szükséges alvás helyett is dolgozik, aki tanulás helyett ábrándozik vagy tv-t néz, aki egy régóta esedékes és kínálkozó beszélgetés elől belemenekül az újságjába, aki imádkozás helyett a hobbijának hódol, az feltétlenül megszegényíti magát és másokat.
Így születnek a mulasztások. A mulasztás után ideges lesz az ember, ha még van lelkiismerete, megpróbálja pótolni azt, amit a legtöbbször már nem lehet pótolni. Mert a legtöbb mulasztásunk azért pótolhatatlan, mivel az arra kapott időt csak egyszer kaptuk, és az már elmúlt. Nem lehet utólag behozni.
Ha nem köszöntünk meg valamit akkor, amikor kellett és lehetett volna, ha nem kértünk bocsánatot addig, amíg az illető élt, ha nem adtuk oda azt, amire akkor lett volna szüksége, ezt később már nem lehet pótolni.
Az ilyen mulasztások általában lavinát indítanak el, mert nemcsak lelkiismeret-furdalása lesz az illetőnek, hanem elkezd kapkodni. Aki kapkod, az mindig felszínessé válik, több hibát vét. Ez a kapkodás kártékonyan hat az egészségére is, az emberi kapcsolataira, a munka minőségére, személyének a hitelére, és így tovább...
Az időnek a helytelen felhasználása vagy eltékozlása vezet a sietéshez meg a siettetéshez. És ha valami jellemez minket, úgynevezett modern embereket, akkor a sietés, meg a siettetés. Nincs türelmünk kivárni a dolgok természetes menetét. Sokszor hívő embereknek sincs türelmük kivárni, amíg Isten a maga terveit végrehajtja. Be akarunk segíteni, mint ahogy Ábrahám is Sára javaslatára. Ez a sietés és siettetés jellemzi a mai életünket. Találó kórkép Jevtusenkó verse:
A rohanás a kornak átka,
Az ember törli homlokát,
Majd időzavart konstatálva
Mint báb rohan tovább, tovább.
Mind sietve szeretnek, isznak,
míg a lélek végül lerogy.
Sietve rombolnak, s megint csak
Sietve bánják valahogy.
Nos, ennek a sietésnek ez az egyik átkos következménye, hogy mindent csak úgy "valahogy" próbálunk elintézni, megbeszélni, elvégezni.
És bekövetkezik a tragédia, amit így mond a költő: a lélek végül lerogy. Lélek nélkülivé, lelketlenné válik az élet, válnak a kapcsolatok, és megszegényedik vele mindannyiunk élete. És ennek az egyetlen oka az, hogy nem vesszük komolyan, hogy mindennek megszabott ideje van, és Isten szabja meg mindennek az idejét. Mivel kivettük Isten kezéből ezt is, és tőle függetlenül akarjuk beosztani az időnket, ezért támadnak ezek a lavinák. Mert az időt megsokszorozni nem tudjuk. Ezért aztán megpróbáljuk teletömni mindenfélével, ami már nem fér bele, azzal is.
Megpróbáljuk megváltoztatni még a születés idejét is, előbbre hozni vagy késleltetni. Egyre vakmerőbben belenyúlunk a halál időpontjának a meghatározásába, előbbre hozni, vagy minden áron késleltetni. Van már gyorsétkezde, gyorsmosoda, gyorstalpaló-tanfolyam. Szinte vég nélkül növeljük sok mindennek a sebességét, és még sincs időnk. Nincs annyi időnk, mint nagyanyáinknak volt, akik még nem gyorsmosodába vitték a holmit, hanem teknőben mosták ki állva, és mégis volt idejük egymásra odafigyelni, és egymással beszélgetni.
Ez tehát az első figyelmeztetése ennek az igének: az idő Istené. Ebből ad nekünk amennyi szükséges, de mire használjuk? Ezzel lehet elrontani az életet, vagy, ha valaki arra használja, amire Isten adta, akkor úgy érzi, a helyén van, akkor a dolgai is a helyükön vannak, békesség van a szívében. Hálás azért, amit elvégezhetett, és békessége van amiatt, amit nem tudott elvégezni, mert mindent nem lehet belezsúfolni a kapott időbe.
2. A másik, amire figyeljünk fel, hogy ez a mondat, hogy Isten mindennek megszabta idejét az életünkben, nemcsak reánk vonatkozik, hanem ezzel Ő önmagáról is beszél. Hívő emberek boldogan tapasztaljuk, hogy olyan értelemben is mindennek megszabott ideje van, hogy Isten bölcsen időzíti életünkben a különböző eseményeket, elkészíti a nekünk szükséges ajándékokat, és kimondhatatlan szeretetéből mindent a lehető legjobbkor végez el.
Isten gyermekeivel nem történhet éppen ezért semmi sem véletlenül, esetlegesen, hanem Isten bölcs gondviselése időzít mindent.
Jó lenne, az így az év utolsó estéjén megtelne a szívünk hálával ezért, felismernénk ezt a magunk életében is, és tudnánk Őt dicsőíteni, mert ez alapozza meg a jövőre vonatkozó reménységünket, hogy az, aki ilyen bölcsen időzített mindent, ezután sem fog elfeledkezni rólunk, nyugodtan reá bízhatjuk magunkat.
Ha csak ennek az évnek az eseményeit nézem, tele van a szívem Isten iránt hálával emiatt. Ahogy Ő időzítette az áldásokat és a próbákat, ahogy elkészített olyan találkozásokat, amik előbbre segítettek a lelki növekedésben, ahogy elkészítette mindig azt az igét, amire akkor volt a legnagyobb szükségem, vagy szükségünk, mert ezt sokan tapasztaljuk, nem mi keresgéltünk a Bibliában addig, amíg egy szimpatikusat találtunk, hanem ami következett, azt az igét fogadtuk el. Ahogyan a kenyeret is szeleteljük, és ami következik, azt fogyasztjuk el. És ha azonnal nem is, a nap folyamán, vagy néhány hét múlva kiderült, hogy arra volt akkor a legnagyobb szükségünk. Az Ő bölcs szeretete időzítette ezt, és így időzíti azt is, amikor megaláztatásokon vezet át, és ahogyan felemel azokból. Így érkezik meg sokszor az utolsó pillanatban, de nem későn, az általa küldött segítség. Így készíti el számunkra a feladatokat és készít fel minket a feladatok jó megoldására. Mindez azt hirdeti, hogy Isten bölcsen időzíti az életünk eseményeit. Kimondhatatlan gyöngéd szeretettel úgy, hogy az mindig a javunkat szolgálja. Mert végül is egyedül Ő tudja, hogy mikor minek van a legalkalmasabb ideje.
Szeretném javasolni: gondoljuk végig, ha lehet még ma mindenféle csinnadratta helyett ezt az esztendőt ilyen szempontból, és csodáljuk Isten bölcsességét, hogyan időzítette Ő az idén is a dolgokat az életünkben.
3. Miért van akkor mégis az, hogy sokan mondják: nincs időm, kevés az időm, kifutok az időből, állandó időzavarban vagyok.
Néhány egyszerű tényt próbáljuk azért rögzíteni.
Az egyik: Isten mindenkinek folyamatosan ugyanannyi időt ad. Minden nap kapunk tőle mindnyájan huszonnégy teljes órát. Ez buta beszéd, hogy nincs idő, kevés az idő. Mindenkinek, mindig újra ugyanannyit ad ajándékba.
A másik, amire érdemes odafigyelnünk: amire nagyon akarjuk, arra mindig van időnk. Érdekes, akkor nem az időben van a hiba, hanem bennünk nincs valami a helyén. Akkor azt kell eldönteni: mire akarjuk, hogy legyen időnk? Miért arra akarjuk? Minek a rovására akarjuk, hogy bizonyos dolgokra legyen időnk, mert mindenre nincs. Sehol nincs olyan ígéret, hogy Isten mindenre ad nekünk időt. Arra ad időt, amivel Ő bízott meg. Arra viszont ad, úgy hogy hajszoltság nélkül és jó minőségben elvégezhessük.
Most a lehetőségek kínálatának az idejében élünk, és ezért nehéz sok embernek eldöntenie, hogy mire legyen, és mire ne legyen ideje. Hogyan lehet ezen segíteni?
Úgy, hogy mindenképpen fel kell állítanunk egy rangsort. Mi az, amire feltétlenül kell, hogy legyen időm, mi az, amire jó, ha van, és mi az, amire egyáltalán nem kell. Az nem biztos, hogy rossz dolog, de nem az én feladatom, nem Istentől kijelölt cél, és jó lelkiismerettel elhagyom. Majd valaki más megoldja, vagy megoldódik magától. Nem reám tartozik. Mi az, amit rajtam kér számon az én Uram? Arra legyen időm.
Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus Krisztus sokat dolgozott. Bejárta az egész országot. Tanított, gyógyított, küszködött ellenségekkel és jó barátokkal, kötözködőkkel és érdeklődőkkel.
Márk evangéliumában van egy ilyen mondat, hogy enni sem volt idejük egyik nap. Ő tudta, hogy mi a munka, és ha szabad ilyet mondani: megfogta a munka végét. De soha nem kapkodott, sehonnan nem késett el, és sehol nem olvassuk, hogy sietett volna, mégis mindenhova idejében megérkezett. Miért? Mert mindig az Atya órájára nézett. Ő teljesen függött az Ő küldőjétől, az Atyától.
Van egy szép jelenet, a János evangéliuma 7. részében olvashatjuk, amikor az egész család készül egy nagy ünnepre Jeruzsálembe Jézussal együtt. Noszogatják Őt: menjünk el egy kicsit korábban, és ott mutasd meg magadat az embereknek. És mit mond nekik Jézus? "Jézus így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. (...) Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el." (Jn 7,6. 8).
Valaki, aki tudja, hány óra van az Atya óráján. Odanéz, és ahhoz igazodik. És mondhat bárki bármit, az édesanyja is mondhat neki akármit, szeretettel válaszol: tinektek bármikor alkalmas, nekem csak az alkalmas, amit az Atya mond. Türelmesen megvárom.
Nos ez hiányzik sokszor belőlünk, pedig ahogy Jézus az Atyára nézett minden tekintetben, az időbeosztását tekintve is, ugyanúgy lehet nekünk a mi Megváltónkra, Jézusra nézni. És akinek az életében Ő van az első helyen, aki a vele való beszélgetést, a vele való lelki közösség ápolására szánt időt nem hajlandó megrövidíteni, nem engedi, hogy kiszorítsák azt a napirendjéből a tennivalók, az tudni fogja, mikor minek van az ideje. Hogy mindennek megszabott ideje van, és ez nem baj, ez nagy ajándék. Csak azt kell felismerni: mikor minek van a megszabott ideje.
Sajnos sokszor még mi hívő emberek is a csendességünkön akarunk időt nyerni, és így veszítünk el azután nemcsak sok időt, hanem olykor még a békességünket is.
Egyáltalán nem valami kegyeskedő túlzás az, amit Luther Mártonnak tulajdonítanak, hogy ő mondta egyszer: "Ma sok dolgom lesz, ezért ma reggel a szokásosnál tovább imádkozom." Mi fordítva szoktuk. Isten igéje emerre bátorít bennünket.
Mert, ha mindennek megszabott ideje van, akkor nem rohannunk kell, a sebességet kell fokoznunk, hanem azt kell felismernünk lépésről-lépésre, hogy most minek van a megszabott ideje, mert akkor maradna idő az egymással való közösségünk ápolására is.
Ebben az esztendőben talán gyakrabban kellett látni, mint korábban, hogy sok széthulló házasság, széteső család arról árulkodik, hogy hosszú időn át nem volt idejük az embereknek egymásra.
Hogy is mondja a róka a kis hercegnek Saint-Exupéry híres regényében? Amikor nem érti a kis herceg, hogyan lehet az, hogy az ő rózsájánál szebb rózsák is vannak, s neki mégis csak az otthoni rózsácskája a fontos. Miért? Azt mondja neki: "Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat. Az emberek elfelejtették ezt az igazságot. Neked azonban nem szabad elfelejtened."
Az idő, amit nem "vesztegetünk" a párunkra, a gyerekeinkre, meg az öregeinkre, az megbosszulja magát. Amit pedig nekik ajándékozunk, az sok jó gyümölcsöt terem.
Sok belső, lelki magányosságnak is ez az oka, hogy nem szánunk időt az egymással való kapcsolatok ápolására. Ugyancsak itt olvassuk, hogy a kis herceg barátokat keres. Amikor valaki jelentkezik, hogy szívesen megbarátkozna vele, de ehhez meg kell őt szelídíteni, ahhoz meg időre van szükség, akkor hangzik el ez a párbeszéd. Azt kéri a róka: "Légy szíves, szelídíts meg! Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem! - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem. - Jó, jó, de hogyan?" - és akkor elmagyarázza neki, ehhez idő kell, türelmesen ezt meg ezt tedd, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és nem leszel többé egyedül.
Nos, ez az ige arról is beszél, hogy Isten időzíti az Ő ajándékait, nekünk pedig az időt, mint drága ajándékot meg kell becsülnünk és arra fordítani, amire Ő adta.
Most az ünnepek táján különösen is sok feladatunk volt itt a gyülekezetben. Rövid ideig - sajnos - tapasztalnunk kellett azt is, hogy amikor fejest ugrunk a tennivalókba, gyorsan, minél többet, minél előbb el akarunk végezni, összekeverednek a dolgok és nincs rajta áldás. Jó volt aztán megcsendesedni Isten előtt, megalázni magunkat, és tőle kérni el minden napnak a programját. Egészen különös volt az, ahogy Isten válaszolt, ahogy elrendezte a feladatokat, ahogy egy-két helyre nem is kellett elmenni, mert onnan jöttek ide, ahogy kiderült, hogy ott már nincs szükség segítségre, mert más valaki megoldotta, de három másik helyen van, amire nem is gondoltunk. Egyszerűen eszünkbe juttatja a tőle való feladatokat. Ad hozzá erőt, és ad utána békességet és hálát.
Isten nélkül rohanás, kapkodás, selejtek gyártása, a mulasztásaink vádja, lelkiismeret-furdalás és elégedetlenség. Istenre figyelve ugyanabból az időből sokkal többet ki lehet hozni. Ott is van szorgalmas munka, de van célszerű cselekvés, a végén a szívben a hála és békesség.
Mi jellemezte ezt az esztendőnket ebből a szempontból? Mit kell ma megbánnunk Isten előtt mint bűnt, és miben változhatunk, hogy a következő évet, ha Isten engedi megérnünk, akkor másként, az Ő akarata szerint töltsük, mivel mindennek megszabott ideje van.
Mielőtt imádkozunk, hadd olvassak fel egy imádságot. Michel Quoist francia munkáspap írta ezt. A formája szabad vers, a tartalma imádság, és lényegében ugyanez van benne, amit az igéből most megtanultunk.
Uram, van időm
Uram, elindultam,
kint mentek az emberek.
Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.
Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.
Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek.
Viszontlátásra barátom, bocsáss meg, nincs időm.
Ismét erre fogok jönni, nem várhatok, nincs időm.
Befejezem a levelet, mert nincs időm.
Szívesen segítettem volna magának, de nincs időm.
Nem vállalhatom, nincs időm.
Imádkozni szeretnék, de nincs időm.
Uram te megérted, hogy nincsen idejük:
A gyermek játszik, e pillanatban nincs ideje - majd...
A tanulónak leckéjét kell elvégezni, ideje nincs - majd...
A diáknak ott vannak a könyvei, oly sok munkája, nincsen ideje - majd...
A fiatalember sportol, nincsen ideje - majd...
Az ifjú házasnak megvan az otthona, be kell rendeznie, nincsen ideje - majd...
Az édesapa körül gyermekei, most nincsen rájuk ideje- majd...
A nagyszülőknek ott vannak az unokák, nincsen idejük - majd...
A betegnek megvan a gondja, nincsen ideje - majd...
Kihűlő ágyukon sincsen idejük...
Késő - nincsen már idejük!
Így futnak az emberek az idő nyomában, én Uram.
Futva mennek e földi tereken,
Sietve,
Tülekedve,
Túlterhelten,
Mogorván,
Megrakottan,
S nem érnek a célhoz, kevés az idő.
Nekifeszülnek, bár kevés az idő.
Sőt - igen kevés az idő.
Uram, tévedned kellett számításaidban valahol,
Alapvető hibának kell itt lennie,
Az órák túlságosan rövidek,
A napok túlságosan rövidek,
Az életkor túlságosan rövid.
Te mosolyogsz Uram, az időn kívül állva, küszködésünk láttán, és tudod, hogy mit teszel.
Nem tévedsz abban, amikor az ember idejét kiméred.
Adsz mindennek időt tenni akaratod,
De nem szabad időt veszíteni, időt elverni, időt agyonütni.
Ajándék az idő, amit te készítesz.
Elmúló ajándék.
Nem, nem tárolható.
Uram, van időm!
Minden idő az enyém, amit te nekem adtál.
Életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái, mind az enyémek.
Rajtam áll velük okosan élni, higgadt, odaadón, hogy akként
használjam fel a végső másodpercig,
hogy eléd vigyem, s időmnek ízetlen vízéből
te készíts nemes boritalt, ahogy tetted Kánában
a fiatal pár lakodalmán.
Uram, ma este nem időt kérek tőled, hogy még ezt meg amazt elintézzem. Azt a kegyelmet kérem én tetőled, hogy a nekem ajándékozott időben híven tegyen azt, amit rám bíztál - másokért.
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy ajándékozó Isten vagy. Köszönjük, hogy az idő is a te kimondhatatlan ajándékod.
Bocsásd meg, hogy sokszor elfeledjük: nem tárolható, és nem téríthető vissza. Éppen ezért szeretnénk mindig arra használni, amire adod.
Bocsásd meg, ha ebben az évben nem mindig így volt. Köszönjük türelmedet. Köszönjük, hogy még kész vagy napjainkhoz napokat adni. Tégy minket érzékenyekké arra, hogy mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod, hogy a szerint használjuk fel minden percünket.
Könyörülj rajtunk, hogy amit mégis lehet, azt hadd tudjuk még pótolni. Segíts az időt kihasználni. Segíts lassítani. Könyörülj rajtunk, hogy ne a rohanásunk fokozásával akarjunk eredményeket elérni, hanem a neked való engedelmeskedéssel. Tudjuk, hogy áldás csak azon van, amit utasításodra, és útmutatásod szerint teszünk.
Bocsásd meg sok pótcselekvésünket, ami elemésztette az energiánk jó részét. Bocsásd meg, amikor tudatosan voltunk engedetlenek veled szemben, mert nem akartuk azt tenni, amit mondtál, vagy féltünk arra menni, amerre küldtél.
Növeljed a hitünket! Add nekünk azt a békességet, azt a belső, csendes elégedettséget és hálát, ami a te gyermekeidnek a sajátja, akik azt teszik, aminek a megszabott ideje van.
Segíts, hogy tudjunk veled beszélni még ezen a napon és segíts most a csendben folytatni az imádságot.
Ámen
"Mindennek megszabott ideje van, és megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének."
Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, ennek az évnek utolsó estéjén első szavunk a hálaadás. Köszönjük azt a sok ajándékot, amit a mögöttünk levő esztendőben adtál nekünk. Köszönjük gondviselő szeretetedet.
Köszönjük, hogy gondot viseltél testünkről, és elkészítetted minden napra a lélek számára szükséges táplálékot, a te igaz igédet is. Bocsáss meg, ha csak az előbbi után kaptunk, az utóbbi sokszor nem kellett nekünk.
Hálát adunk neked azért, hogy minden jót érdemünk nélkül adtál nekünk. Köszönjük, hogy a te egyszülött Fiadra, Jézusra néztél, és rajtunk könyörültél, minket ajándékoztál meg.
Megvalljuk bűnbánattal, hogy sokszor megköszönni is elfelejtettük ajándékaidat. Légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!
Bocsásd meg, hogy sokszor a magad számára fenntartott időt is a magunk dolgaira fordítottuk. Bocsáss meg, ha sok útra elindultunk úgy, hogy nem kérdeztük, mi a te akaratod.
Bocsáss meg, ha sok mindennel dicsekedtünk, amiért egyedül neked kellett volna dicsőséget adnunk. El sem tudjuk sorolni, mennyi jót tettél velünk, és még a próbákat is a javunkra fordítottad. Nem tudjuk felsorolni azt sem, milyen sokféleképpen bántottunk meg téged és egymást.
Nincs más reménységünk, mint az, hogy te gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban.
Áraszd ki reánk kegyelmedet, és kérünk, legyen ennek bizonysága az is, hogy most szólsz hozzánk. Könyörülj rajtunk, hogy ne hiába hallgassuk igédet. Adj nekünk halló szívet. Szentlelked győzzön meg minket arról, hogy mi az igazság, mi a terved velünk.
Segíts ezt az órát azzal tölteni, amire adtad. Hadd legyen így áldásul nekünk és rajtunk keresztül másoknak is.
Ámen.
Igehirdetés
Az esztendő vége felé óhatatlanul mindig többet gondolkozunk az időről. Mi az tulajdonképpen? Mennyi van belőle? Mire kapjuk? Vajon ezt a mögöttünk levő évet arra használtuk-e, amire adta Isten? Vajon jövőre kapunk-e még? Mennyit? Eltökélt szándékunk-e, hogy arra fordítsuk, amire Ő adja.
Kétségtelenül mesterséges az a határ, amit az évek között vonunk, viszont az időt bizonyos egységekben éljük át, úgy, hogy hasznos az, ha egy-egy ilyen szakaszt lezárunk, kiértékeljük, tanulunk belőle és netán a következőt másként, jobban folytatjuk.
Azért olvastam fel ezt a hosszú felsorolást a Bibliából, mert néhány olyan fontos szempontot ad nekünk, ami segít az időről helyesen gondolkoznunk. Ezek közül hármat szeretnék most kiemelni.
1. Így kezdődik: "Mindennek megszabott ideje van." Ki szabja meg mindennek az idejét? A Biblia azt tanítja: Isten, mert az idő Istené, és Ő ad belőle nekünk valamennyit, amennyit jónak lát. Ő rendeli el mindennek az időpontját és az időtartamát is, beleértve az életünket is. A 31. zsoltárban mondja ezt Dávid: életem ideje kezedben van. Egyedül Isten tudja, hogy mikor, minek van az ideje a mi személyes életünkben is, meg a történelemben is. A mi felelősségünk az, hogy arra használjuk a tőle kapott időt, amire adta, és használjuk arra, amire adta. Aki nem így cselekszik, az feltétlenül bajt okoz magának és másoknak is.
Aki munka helyett cseverészik, aki a szükséges alvás helyett is dolgozik, aki tanulás helyett ábrándozik vagy tv-t néz, aki egy régóta esedékes és kínálkozó beszélgetés elől belemenekül az újságjába, aki imádkozás helyett a hobbijának hódol, az feltétlenül megszegényíti magát és másokat.
Így születnek a mulasztások. A mulasztás után ideges lesz az ember, ha még van lelkiismerete, megpróbálja pótolni azt, amit a legtöbbször már nem lehet pótolni. Mert a legtöbb mulasztásunk azért pótolhatatlan, mivel az arra kapott időt csak egyszer kaptuk, és az már elmúlt. Nem lehet utólag behozni.
Ha nem köszöntünk meg valamit akkor, amikor kellett és lehetett volna, ha nem kértünk bocsánatot addig, amíg az illető élt, ha nem adtuk oda azt, amire akkor lett volna szüksége, ezt később már nem lehet pótolni.
Az ilyen mulasztások általában lavinát indítanak el, mert nemcsak lelkiismeret-furdalása lesz az illetőnek, hanem elkezd kapkodni. Aki kapkod, az mindig felszínessé válik, több hibát vét. Ez a kapkodás kártékonyan hat az egészségére is, az emberi kapcsolataira, a munka minőségére, személyének a hitelére, és így tovább...
Az időnek a helytelen felhasználása vagy eltékozlása vezet a sietéshez meg a siettetéshez. És ha valami jellemez minket, úgynevezett modern embereket, akkor a sietés, meg a siettetés. Nincs türelmünk kivárni a dolgok természetes menetét. Sokszor hívő embereknek sincs türelmük kivárni, amíg Isten a maga terveit végrehajtja. Be akarunk segíteni, mint ahogy Ábrahám is Sára javaslatára. Ez a sietés és siettetés jellemzi a mai életünket. Találó kórkép Jevtusenkó verse:
A rohanás a kornak átka,
Az ember törli homlokát,
Majd időzavart konstatálva
Mint báb rohan tovább, tovább.
Mind sietve szeretnek, isznak,
míg a lélek végül lerogy.
Sietve rombolnak, s megint csak
Sietve bánják valahogy.
Nos, ennek a sietésnek ez az egyik átkos következménye, hogy mindent csak úgy "valahogy" próbálunk elintézni, megbeszélni, elvégezni.
És bekövetkezik a tragédia, amit így mond a költő: a lélek végül lerogy. Lélek nélkülivé, lelketlenné válik az élet, válnak a kapcsolatok, és megszegényedik vele mindannyiunk élete. És ennek az egyetlen oka az, hogy nem vesszük komolyan, hogy mindennek megszabott ideje van, és Isten szabja meg mindennek az idejét. Mivel kivettük Isten kezéből ezt is, és tőle függetlenül akarjuk beosztani az időnket, ezért támadnak ezek a lavinák. Mert az időt megsokszorozni nem tudjuk. Ezért aztán megpróbáljuk teletömni mindenfélével, ami már nem fér bele, azzal is.
Megpróbáljuk megváltoztatni még a születés idejét is, előbbre hozni vagy késleltetni. Egyre vakmerőbben belenyúlunk a halál időpontjának a meghatározásába, előbbre hozni, vagy minden áron késleltetni. Van már gyorsétkezde, gyorsmosoda, gyorstalpaló-tanfolyam. Szinte vég nélkül növeljük sok mindennek a sebességét, és még sincs időnk. Nincs annyi időnk, mint nagyanyáinknak volt, akik még nem gyorsmosodába vitték a holmit, hanem teknőben mosták ki állva, és mégis volt idejük egymásra odafigyelni, és egymással beszélgetni.
Ez tehát az első figyelmeztetése ennek az igének: az idő Istené. Ebből ad nekünk amennyi szükséges, de mire használjuk? Ezzel lehet elrontani az életet, vagy, ha valaki arra használja, amire Isten adta, akkor úgy érzi, a helyén van, akkor a dolgai is a helyükön vannak, békesség van a szívében. Hálás azért, amit elvégezhetett, és békessége van amiatt, amit nem tudott elvégezni, mert mindent nem lehet belezsúfolni a kapott időbe.
2. A másik, amire figyeljünk fel, hogy ez a mondat, hogy Isten mindennek megszabta idejét az életünkben, nemcsak reánk vonatkozik, hanem ezzel Ő önmagáról is beszél. Hívő emberek boldogan tapasztaljuk, hogy olyan értelemben is mindennek megszabott ideje van, hogy Isten bölcsen időzíti életünkben a különböző eseményeket, elkészíti a nekünk szükséges ajándékokat, és kimondhatatlan szeretetéből mindent a lehető legjobbkor végez el.
Isten gyermekeivel nem történhet éppen ezért semmi sem véletlenül, esetlegesen, hanem Isten bölcs gondviselése időzít mindent.
Jó lenne, az így az év utolsó estéjén megtelne a szívünk hálával ezért, felismernénk ezt a magunk életében is, és tudnánk Őt dicsőíteni, mert ez alapozza meg a jövőre vonatkozó reménységünket, hogy az, aki ilyen bölcsen időzített mindent, ezután sem fog elfeledkezni rólunk, nyugodtan reá bízhatjuk magunkat.
Ha csak ennek az évnek az eseményeit nézem, tele van a szívem Isten iránt hálával emiatt. Ahogy Ő időzítette az áldásokat és a próbákat, ahogy elkészített olyan találkozásokat, amik előbbre segítettek a lelki növekedésben, ahogy elkészítette mindig azt az igét, amire akkor volt a legnagyobb szükségem, vagy szükségünk, mert ezt sokan tapasztaljuk, nem mi keresgéltünk a Bibliában addig, amíg egy szimpatikusat találtunk, hanem ami következett, azt az igét fogadtuk el. Ahogyan a kenyeret is szeleteljük, és ami következik, azt fogyasztjuk el. És ha azonnal nem is, a nap folyamán, vagy néhány hét múlva kiderült, hogy arra volt akkor a legnagyobb szükségünk. Az Ő bölcs szeretete időzítette ezt, és így időzíti azt is, amikor megaláztatásokon vezet át, és ahogyan felemel azokból. Így érkezik meg sokszor az utolsó pillanatban, de nem későn, az általa küldött segítség. Így készíti el számunkra a feladatokat és készít fel minket a feladatok jó megoldására. Mindez azt hirdeti, hogy Isten bölcsen időzíti az életünk eseményeit. Kimondhatatlan gyöngéd szeretettel úgy, hogy az mindig a javunkat szolgálja. Mert végül is egyedül Ő tudja, hogy mikor minek van a legalkalmasabb ideje.
Szeretném javasolni: gondoljuk végig, ha lehet még ma mindenféle csinnadratta helyett ezt az esztendőt ilyen szempontból, és csodáljuk Isten bölcsességét, hogyan időzítette Ő az idén is a dolgokat az életünkben.
3. Miért van akkor mégis az, hogy sokan mondják: nincs időm, kevés az időm, kifutok az időből, állandó időzavarban vagyok.
Néhány egyszerű tényt próbáljuk azért rögzíteni.
Az egyik: Isten mindenkinek folyamatosan ugyanannyi időt ad. Minden nap kapunk tőle mindnyájan huszonnégy teljes órát. Ez buta beszéd, hogy nincs idő, kevés az idő. Mindenkinek, mindig újra ugyanannyit ad ajándékba.
A másik, amire érdemes odafigyelnünk: amire nagyon akarjuk, arra mindig van időnk. Érdekes, akkor nem az időben van a hiba, hanem bennünk nincs valami a helyén. Akkor azt kell eldönteni: mire akarjuk, hogy legyen időnk? Miért arra akarjuk? Minek a rovására akarjuk, hogy bizonyos dolgokra legyen időnk, mert mindenre nincs. Sehol nincs olyan ígéret, hogy Isten mindenre ad nekünk időt. Arra ad időt, amivel Ő bízott meg. Arra viszont ad, úgy hogy hajszoltság nélkül és jó minőségben elvégezhessük.
Most a lehetőségek kínálatának az idejében élünk, és ezért nehéz sok embernek eldöntenie, hogy mire legyen, és mire ne legyen ideje. Hogyan lehet ezen segíteni?
Úgy, hogy mindenképpen fel kell állítanunk egy rangsort. Mi az, amire feltétlenül kell, hogy legyen időm, mi az, amire jó, ha van, és mi az, amire egyáltalán nem kell. Az nem biztos, hogy rossz dolog, de nem az én feladatom, nem Istentől kijelölt cél, és jó lelkiismerettel elhagyom. Majd valaki más megoldja, vagy megoldódik magától. Nem reám tartozik. Mi az, amit rajtam kér számon az én Uram? Arra legyen időm.
Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus Krisztus sokat dolgozott. Bejárta az egész országot. Tanított, gyógyított, küszködött ellenségekkel és jó barátokkal, kötözködőkkel és érdeklődőkkel.
Márk evangéliumában van egy ilyen mondat, hogy enni sem volt idejük egyik nap. Ő tudta, hogy mi a munka, és ha szabad ilyet mondani: megfogta a munka végét. De soha nem kapkodott, sehonnan nem késett el, és sehol nem olvassuk, hogy sietett volna, mégis mindenhova idejében megérkezett. Miért? Mert mindig az Atya órájára nézett. Ő teljesen függött az Ő küldőjétől, az Atyától.
Van egy szép jelenet, a János evangéliuma 7. részében olvashatjuk, amikor az egész család készül egy nagy ünnepre Jeruzsálembe Jézussal együtt. Noszogatják Őt: menjünk el egy kicsit korábban, és ott mutasd meg magadat az embereknek. És mit mond nekik Jézus? "Jézus így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. (...) Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el." (Jn 7,6. 8).
Valaki, aki tudja, hány óra van az Atya óráján. Odanéz, és ahhoz igazodik. És mondhat bárki bármit, az édesanyja is mondhat neki akármit, szeretettel válaszol: tinektek bármikor alkalmas, nekem csak az alkalmas, amit az Atya mond. Türelmesen megvárom.
Nos ez hiányzik sokszor belőlünk, pedig ahogy Jézus az Atyára nézett minden tekintetben, az időbeosztását tekintve is, ugyanúgy lehet nekünk a mi Megváltónkra, Jézusra nézni. És akinek az életében Ő van az első helyen, aki a vele való beszélgetést, a vele való lelki közösség ápolására szánt időt nem hajlandó megrövidíteni, nem engedi, hogy kiszorítsák azt a napirendjéből a tennivalók, az tudni fogja, mikor minek van az ideje. Hogy mindennek megszabott ideje van, és ez nem baj, ez nagy ajándék. Csak azt kell felismerni: mikor minek van a megszabott ideje.
Sajnos sokszor még mi hívő emberek is a csendességünkön akarunk időt nyerni, és így veszítünk el azután nemcsak sok időt, hanem olykor még a békességünket is.
Egyáltalán nem valami kegyeskedő túlzás az, amit Luther Mártonnak tulajdonítanak, hogy ő mondta egyszer: "Ma sok dolgom lesz, ezért ma reggel a szokásosnál tovább imádkozom." Mi fordítva szoktuk. Isten igéje emerre bátorít bennünket.
Mert, ha mindennek megszabott ideje van, akkor nem rohannunk kell, a sebességet kell fokoznunk, hanem azt kell felismernünk lépésről-lépésre, hogy most minek van a megszabott ideje, mert akkor maradna idő az egymással való közösségünk ápolására is.
Ebben az esztendőben talán gyakrabban kellett látni, mint korábban, hogy sok széthulló házasság, széteső család arról árulkodik, hogy hosszú időn át nem volt idejük az embereknek egymásra.
Hogy is mondja a róka a kis hercegnek Saint-Exupéry híres regényében? Amikor nem érti a kis herceg, hogyan lehet az, hogy az ő rózsájánál szebb rózsák is vannak, s neki mégis csak az otthoni rózsácskája a fontos. Miért? Azt mondja neki: "Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat. Az emberek elfelejtették ezt az igazságot. Neked azonban nem szabad elfelejtened."
Az idő, amit nem "vesztegetünk" a párunkra, a gyerekeinkre, meg az öregeinkre, az megbosszulja magát. Amit pedig nekik ajándékozunk, az sok jó gyümölcsöt terem.
Sok belső, lelki magányosságnak is ez az oka, hogy nem szánunk időt az egymással való kapcsolatok ápolására. Ugyancsak itt olvassuk, hogy a kis herceg barátokat keres. Amikor valaki jelentkezik, hogy szívesen megbarátkozna vele, de ehhez meg kell őt szelídíteni, ahhoz meg időre van szükség, akkor hangzik el ez a párbeszéd. Azt kéri a róka: "Légy szíves, szelídíts meg! Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem! - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem. - Jó, jó, de hogyan?" - és akkor elmagyarázza neki, ehhez idő kell, türelmesen ezt meg ezt tedd, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és nem leszel többé egyedül.
Nos, ez az ige arról is beszél, hogy Isten időzíti az Ő ajándékait, nekünk pedig az időt, mint drága ajándékot meg kell becsülnünk és arra fordítani, amire Ő adta.
Most az ünnepek táján különösen is sok feladatunk volt itt a gyülekezetben. Rövid ideig - sajnos - tapasztalnunk kellett azt is, hogy amikor fejest ugrunk a tennivalókba, gyorsan, minél többet, minél előbb el akarunk végezni, összekeverednek a dolgok és nincs rajta áldás. Jó volt aztán megcsendesedni Isten előtt, megalázni magunkat, és tőle kérni el minden napnak a programját. Egészen különös volt az, ahogy Isten válaszolt, ahogy elrendezte a feladatokat, ahogy egy-két helyre nem is kellett elmenni, mert onnan jöttek ide, ahogy kiderült, hogy ott már nincs szükség segítségre, mert más valaki megoldotta, de három másik helyen van, amire nem is gondoltunk. Egyszerűen eszünkbe juttatja a tőle való feladatokat. Ad hozzá erőt, és ad utána békességet és hálát.
Isten nélkül rohanás, kapkodás, selejtek gyártása, a mulasztásaink vádja, lelkiismeret-furdalás és elégedetlenség. Istenre figyelve ugyanabból az időből sokkal többet ki lehet hozni. Ott is van szorgalmas munka, de van célszerű cselekvés, a végén a szívben a hála és békesség.
Mi jellemezte ezt az esztendőnket ebből a szempontból? Mit kell ma megbánnunk Isten előtt mint bűnt, és miben változhatunk, hogy a következő évet, ha Isten engedi megérnünk, akkor másként, az Ő akarata szerint töltsük, mivel mindennek megszabott ideje van.
Mielőtt imádkozunk, hadd olvassak fel egy imádságot. Michel Quoist francia munkáspap írta ezt. A formája szabad vers, a tartalma imádság, és lényegében ugyanez van benne, amit az igéből most megtanultunk.
Uram, van időm
Uram, elindultam,
kint mentek az emberek.
Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.
Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.
Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek.
Viszontlátásra barátom, bocsáss meg, nincs időm.
Ismét erre fogok jönni, nem várhatok, nincs időm.
Befejezem a levelet, mert nincs időm.
Szívesen segítettem volna magának, de nincs időm.
Nem vállalhatom, nincs időm.
Imádkozni szeretnék, de nincs időm.
Uram te megérted, hogy nincsen idejük:
A gyermek játszik, e pillanatban nincs ideje - majd...
A tanulónak leckéjét kell elvégezni, ideje nincs - majd...
A diáknak ott vannak a könyvei, oly sok munkája, nincsen ideje - majd...
A fiatalember sportol, nincsen ideje - majd...
Az ifjú házasnak megvan az otthona, be kell rendeznie, nincsen ideje - majd...
Az édesapa körül gyermekei, most nincsen rájuk ideje- majd...
A nagyszülőknek ott vannak az unokák, nincsen idejük - majd...
A betegnek megvan a gondja, nincsen ideje - majd...
Kihűlő ágyukon sincsen idejük...
Késő - nincsen már idejük!
Így futnak az emberek az idő nyomában, én Uram.
Futva mennek e földi tereken,
Sietve,
Tülekedve,
Túlterhelten,
Mogorván,
Megrakottan,
S nem érnek a célhoz, kevés az idő.
Nekifeszülnek, bár kevés az idő.
Sőt - igen kevés az idő.
Uram, tévedned kellett számításaidban valahol,
Alapvető hibának kell itt lennie,
Az órák túlságosan rövidek,
A napok túlságosan rövidek,
Az életkor túlságosan rövid.
Te mosolyogsz Uram, az időn kívül állva, küszködésünk láttán, és tudod, hogy mit teszel.
Nem tévedsz abban, amikor az ember idejét kiméred.
Adsz mindennek időt tenni akaratod,
De nem szabad időt veszíteni, időt elverni, időt agyonütni.
Ajándék az idő, amit te készítesz.
Elmúló ajándék.
Nem, nem tárolható.
Uram, van időm!
Minden idő az enyém, amit te nekem adtál.
Életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái, mind az enyémek.
Rajtam áll velük okosan élni, higgadt, odaadón, hogy akként
használjam fel a végső másodpercig,
hogy eléd vigyem, s időmnek ízetlen vízéből
te készíts nemes boritalt, ahogy tetted Kánában
a fiatal pár lakodalmán.
Uram, ma este nem időt kérek tőled, hogy még ezt meg amazt elintézzem. Azt a kegyelmet kérem én tetőled, hogy a nekem ajándékozott időben híven tegyen azt, amit rám bíztál - másokért.
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy ajándékozó Isten vagy. Köszönjük, hogy az idő is a te kimondhatatlan ajándékod.
Bocsásd meg, hogy sokszor elfeledjük: nem tárolható, és nem téríthető vissza. Éppen ezért szeretnénk mindig arra használni, amire adod.
Bocsásd meg, ha ebben az évben nem mindig így volt. Köszönjük türelmedet. Köszönjük, hogy még kész vagy napjainkhoz napokat adni. Tégy minket érzékenyekké arra, hogy mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod, hogy a szerint használjuk fel minden percünket.
Könyörülj rajtunk, hogy amit mégis lehet, azt hadd tudjuk még pótolni. Segíts az időt kihasználni. Segíts lassítani. Könyörülj rajtunk, hogy ne a rohanásunk fokozásával akarjunk eredményeket elérni, hanem a neked való engedelmeskedéssel. Tudjuk, hogy áldás csak azon van, amit utasításodra, és útmutatásod szerint teszünk.
Bocsásd meg sok pótcselekvésünket, ami elemésztette az energiánk jó részét. Bocsásd meg, amikor tudatosan voltunk engedetlenek veled szemben, mert nem akartuk azt tenni, amit mondtál, vagy féltünk arra menni, amerre küldtél.
Növeljed a hitünket! Add nekünk azt a békességet, azt a belső, csendes elégedettséget és hálát, ami a te gyermekeidnek a sajátja, akik azt teszik, aminek a megszabott ideje van.
Segíts, hogy tudjunk veled beszélni még ezen a napon és segíts most a csendben folytatni az imádságot.
Ámen
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)