💥Van Erőm💥

„Gyermekem, attól a perctől fogva, hogy megszülettél egy percre sem hagytalak magadra. Lehet, hogy néha a körülmények azt mutatták, de sosem maradt távol tőled szerető két kezem.” – Szabadító Istened.

Az előző fejezet borzalmai után, ahol pusztulásról, az Úrnak haragjáról olvasunk egyszerre felragyog az örök szeretet sugara, amikor Isten eljön, hogy az „igazak útján” hazavigye hű népét. Talán így is nevezhető ez a rész: Isten csodás kegyeleme ismét megmutatkozik.
A mai történetünk szerint a sas egy nagyon meredek sziklára fészket rakott. Miután kikeltek a fiókái, gondosan etetni kezdte őket. Egy nap hatalmas vihar támadt, ide-oda cibálta a fészket, de az a helyén maradt. Egyik fióka, amikor kibújt az anyamadár szárnyai alól kiesett a fészekből, és zuhanni kezdett. 

Az anyamadár azonnal utána zuhant, gyorsan a zuhanó fióka alá repült, így mentette meg a biztos haláltól.
Valami hasonlót élhetünk át nap, mint nap. Amikor jön a vihar, az ellenség, akkor az első reakciónk, hogy egyedül is menni fog. Mikor az események csak fokozódnak, és egyre nehezebb lesz minden, akkor jövünk rá, hogy kissé elengedtük Isten kezét.
Mi a csoda? Hogy Istennek sosem késő, hogy megmentsen. Olykor egyetlen egy biztató szava elég, hogy erősek tudjunk maradni.
Egyetlen Istentől származó szó is elegendő az embernek, hogy ne féljen.
Egyetlen Ige képes emberek ezreinek az életét megmenteni a haláltól, mert Isten szava ma is élő és ható.
Végül, a fejezet végén arról olvasunk, hogy a megszabadított nép boldogan dalolva érkezik a Sionra.