💥Van Erőm💥Ne engedj el!

„Ne engedj el, apa!” „Nem foglak. Itt vagyok melletted. Ígérem.”

Kisfiúként rettegtem a víztől, de édesapám azt akarta, hogy megtanuljak úszni. 

Szándékosan elvitt a medence szélétől olyan mélységbe, ahol már nem értem el a medence alját, ahol ő volt az egyetlen támaszom. Aztán megtanított lazítani és lebegni.
Ez nem csak egy úszólecke volt; ez egy lecke volt a bizalomról. 

Tudtam, hogy szeret engem, és soha nem hagyná, hogy bajom essen, de féltem is. 

Szorosan a nyakába kapaszkodtam, amíg meg nem nyugtatott, hogy minden rendben lesz. 

Végül a türelme és a kedvessége győzött, és elkezdtem úszni. 

De előbb bíznom kellett benne.
Amikor úgy érzem, hogy egy nehézségen „túl vagyok”, néha visszagondolok azokra a pillanatokra. 

Segítenek felidézni, amikor maga az Úr is megnyugtatta népét:

 „Vénségetekig ugyanaz maradok… én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” (Ézsaiás 46,4)
Lehet, hogy nem mindig érezzük Isten karját alattunk, de az Úr megígérte, hogy soha nem hagy el minket (Zsidók 13,5). 

Miközben megpihenünk az Ő gondoskodásában és ígéreteiben, Ő segít megtanulni bízni az Ő hűségében. Felemel minket gondjaink fölé, hogy új békességet fedezzünk fel benne.