Az „első karácsony” nem ilyen volt. Valójában a nagy gyengeség napja volt.
Képzeljük csak el a díszletet: a megszálló rómaiak által elrendelt kötelező népszámlálás, egy jelentéktelen vidéki falu, egy istálló, egy fiatal asszony, akit kimerített a hosszú utazás - és néhány pásztort leszámítva nincs senki, hogy fogadja a királyok Királyát...
Betlehem nem volt egy közismert, népszerű hely!
Egy elveszett térség elveszett falva volt... Jelentéktelen hely.
Egy elveszett térség elveszett falva volt... Jelentéktelen hely.
Tudod-e azonban, hogy Isten szívesen használ fel jelentéktelen dolgokat, hogy dicsőségét megnyilvánítsa?
Tudod-e, hogy szívesen mutatkozik meg olyan helyeken, amiket senki sem lát, és olyanok által ismerteti meg magát, akik nem közkedveltek? „és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Korinthus 1,28–29)
Tudod-e, hogy szívesen mutatkozik meg olyan helyeken, amiket senki sem lát, és olyanok által ismerteti meg magát, akik nem közkedveltek? „és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Korinthus 1,28–29)
Gyengének, fáradtnak, jelentéktelennek érzed magad?
Ne veszítsd el bátorságod! Isten nem csodálkozik gyengeségeden.
Gyengeséged pontosan eszköz, ami által megnyilvánítja majd benned és általad dicsőségét. Isten maga válik emberré, jelentéktelen és sebezhető emberré.
Jézus, a dicsőség Királya az, aki hozzánk, gyengéhez odajön.
A béke Hercege az, aki azért jön, hogy olyan életről adjon példát, ahol akkor vagyunk erősek, amikor gyengék vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése