Az első így hangzik: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket...” (1Thessz 5,14)
Én nem szoktam tétlenkedni! – sokan közülünk ezt mondaná, köztük jómagam is.
Azonban az eredeti szövegben a lusta, tétlenkedő kifejezés olyan katonákra vonatkozik, akik abba akarták hagyni elkezdett küldetésüket.
Néha nehéz reggel felkelni, és elindulni munkába. Verejtékcseppek. Fáradság.
Talán ezek a szavak a legjellemzőbben ebben az időszakban. De gondoljunk azokra, akik nem tudnak felkelni az ágyból, mert egészségük nem engedi meg, vagy mert egyszerűen nincs munkájuk – pedig mindent megadnának, hogy dolgozhassanak.
Úgy gondolom, hogy az apostol buzdítani szeretne mindenkit a jó munka végzésére, hogy mindazt amit teszünk Isten dicsősére végezzük.
Úgy gondolom, hogy az apostol buzdítani szeretne mindenkit a jó munka végzésére, hogy mindazt amit teszünk Isten dicsősére végezzük.
Éppen erről ír egy másik levélben is: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6,9)
Isten egy újabb ígérete csendül fel a Biblia legelején, amikor arról olvashatunk, hogy aki kitartóan dolgozik, és bőkezűen ad – abból, amilye éppen van – azt Isten áldása fogja kísérni: „Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden vállalkozásodat.” (5Mózes 15,10)
Isten egy újabb ígérete csendül fel a Biblia legelején, amikor arról olvashatunk, hogy aki kitartóan dolgozik, és bőkezűen ad – abból, amilye éppen van – azt Isten áldása fogja kísérni: „Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden vállalkozásodat.” (5Mózes 15,10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése