Ebben a történetben Isten kimondott szavának a hatalmas erejét ismerhetjük meg.
Illés belefáradt az elkezdett harcba, és jobbnak látta feladni. De Isten ezzel a csodás igével megadja számára a kellő erőt, biztatást, ösztönzést, hogy ne adja fel az elkezdett harcot, hanem tegye meg mindazt, amire elhívta őt.
Hányszor voltunk már így! Életünk során úgy a lelki, mint a fizikai erőnk is sokszor elfogyott, de Isten akkor is ott van mellettünk. Az Úr kinyújtja a kezét, hogy segíteni tudjon. Micsoda öröm lehet a mai napra számunkra, hogy biztos segítségünk van, aki soha nem fárad el, soha nem lankad meg.
Belefáradtál jót tenni, mert úgy érzed senki sem viszonozza megfelelően? Engedd meg, hogy feltegyem a következő kérdést: Te mivel viszonozod azt a jó cselekedetet, hogy Isten Fiát adta érted a golgotai kereszten?
Reggel, amikor felkelünk, sosem tudhatjuk előre, hogy milyen nehézségekkel kell majd szembenéznünk.
De egy biztos, az aki ezeket a csodás szavakat mondta ÉL!
Ha elfáradtunk, Ő tárt karokkal vár, és az élet vizével szeretne megajándékozni bennünket, hogy soha többé meg ne szomjazzunk.
Bármilyen terheket cipelsz testvérem, rakd le őket Isten kezébe, és engedd, hogy kihúzzon téged a bűnök mocsarából, hogy majd teljes szívvel, teljes lélekkel és tiszta elmével tudd magasztalni Őt, mindazokért a csodákért, amiket a te életedben cselekedett.
Tehát, ha erőre lenne szükséged, jó helyen vagy, mert az Úr ezt üzeni neked, bizony neked: "Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van." (1Kir 19:7)
Isten hív a vele való találkozásra. Kérd őt, hogy a mutassa meg számodra azt az utat, amelyen járnod kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése