Jó Istenem, immár becsukódik már a szemem, de a tied nyitva Atyám, amíg alszom vigyázz reám.”
Ezt az imát a szüleimtől tanultam. Gyermekként nagy vigaszt találtam abban, hogy ezekkel a szavakkal Isten kezébe helyeztem magam, mielőtt elaludtam.
Van egy hasonló ima szépen elrejtve a Biblia „imakönyvében”, a Zsoltárokban.
Egyes bibliakutatók szerint a „A te kezedbe helyezem lelkemet” (Zsoltárok 31,5) egy „lefekvés előtti” ima volt, amelyet Jézus korában a gyerekeknek tanítottak.
Ez az ima Jézus utolsó kiáltásaként hangzott el a golgotai kereszten.
De Jézus még egy szóval kiegészítette: Atyám.
Pontosabban: „Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet.”
Azzal, hogy ezt a szót imádkozta a halála előtti pillanatokban,
Jézus megmutatta az Atyával való bensőséges kapcsolatát, és a benne hívőket a vele való mennyei otthon felé irányította.
Jézus azért halt meg a kereszten, hogy mi az Istennel, mint mennyei Atyánkkal való kapcsolat csodájában élhessünk.
Jézus azért halt meg a kereszten, hogy mi az Istennel, mint mennyei Atyánkkal való kapcsolat csodájában élhessünk.
Milyen megnyugtató tudni, hogy Jézus irántunk tanúsított áldozatos szeretete miatt gyermekeiként Isten gondviselésében pihenhetünk!
Félelem nélkül lehunyhatjuk szemünket, mert Atyánk vigyáz ránk, és megígérte, hogy felébreszt minket a Vele való életre (1Thessz 4,14).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése