Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból.
Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár.
Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.
Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni!
Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.
Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.
Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.”
Máté 14:13-21
💥Van Erőm💥
💥Van Erőm💥
Jézusnak is szüksége volt egy kis csendességre, miután megtudta, hogy egy közeli ismerőse halott. Azért megy egy lakatlan helyre, hogy békét, nyugalmat, magányt találjon.
Azonban a túlsó parton megszámlálhatatlan sokaság várta. Jézus félreteszi a saját nehézségét, a gyász fájdalmát, hogy másokon segíthessen. Amíg csak ereje tart, kész az utolsó elesett embert is megkeresni, mindezt azért, mert szeret.
Ha egészen egyszerűen szeretném megfogalmazni a történet mondanivalóját, akkor így hangzana: Isten törődik velünk. Nem hagyja az embereket betegen, hanem meggyógyítja őket; nem engedi, hogy éhesen távozzanak el, hanem enni ad nekik. Emlékezteti őket, és ezáltal minket is, hogy minden ajándék, a mindennapi betevő kenyér, sőt még a lélegzetvételünk is Isten hatalmas áldását tükrözi, amelyet kiáraszt ránk.
Krisztusnak olyan emberekre van szüksége, akiknek adhat, és ők is adhatnak másoknak.
Ne gondoljuk értéktelennek magunkat, vagy azt, hogy mi erre nem vagyunk képesek, mert ez a történet azt bizonyítja, hogy Jézus a keveset is naggyá teszi. Ha felajánljuk Jézusnak a szerény képességeinket, ő meglepő módon tudja használni azokat.
Ahhoz, hogy szeretetet tudjunk adni, nem kell sem tudósnak, sem gazdagnak lenni.
Azonban a túlsó parton megszámlálhatatlan sokaság várta. Jézus félreteszi a saját nehézségét, a gyász fájdalmát, hogy másokon segíthessen. Amíg csak ereje tart, kész az utolsó elesett embert is megkeresni, mindezt azért, mert szeret.
Ha egészen egyszerűen szeretném megfogalmazni a történet mondanivalóját, akkor így hangzana: Isten törődik velünk. Nem hagyja az embereket betegen, hanem meggyógyítja őket; nem engedi, hogy éhesen távozzanak el, hanem enni ad nekik. Emlékezteti őket, és ezáltal minket is, hogy minden ajándék, a mindennapi betevő kenyér, sőt még a lélegzetvételünk is Isten hatalmas áldását tükrözi, amelyet kiáraszt ránk.
Krisztusnak olyan emberekre van szüksége, akiknek adhat, és ők is adhatnak másoknak.
Ne gondoljuk értéktelennek magunkat, vagy azt, hogy mi erre nem vagyunk képesek, mert ez a történet azt bizonyítja, hogy Jézus a keveset is naggyá teszi. Ha felajánljuk Jézusnak a szerény képességeinket, ő meglepő módon tudja használni azokat.
Ahhoz, hogy szeretetet tudjunk adni, nem kell sem tudósnak, sem gazdagnak lenni.
Jézus egy istállóba született, egyszerű körülmények között, most meg az egész világ ismerheti szeretetét.
Légy bátor, és kérd Istent, hogy használjon. Ne bátortalanodj el, hanem mindig néz fel Jézusra.
Légy bátor, és kérd Istent, hogy használjon. Ne bátortalanodj el, hanem mindig néz fel Jézusra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése