Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által áldotta meg a haldokló Jákob a József két fiát.      Zsid 11,21

Jákob József fiainak adott sajátságos áldásából előragyog erős hite. Jákob - Isten vezetése folytán - eltér attól a szokástól, hogy a nagyobb áldást az idősebb fiúnak adja. Ez annál feltűnőbb volt, mivel József az idősebb fiát, Manassét Jákob jobb keze elé, Efraimot pedig bal keze elé állította, Jákobnak pedig keresztbe kellett tenni a kezét, hogy jobb kezével Efraimot áldhassa meg. Mikor Jákob így cselekedett, ezzel mutatta meg, hogy a hit szokatlan és kitaposatlan utakon is járhat, és nem sablonosan munkálkodik. Akinek ez felfoghatatlan, az vizsgálja meg magát, hogy vajon benne lakik-e az élő hit titka! Aztán Jákob hite meglepő határozottságot mutatott. Józsefnek nem tetszett az apja cselekedete. Megfogta Jákob jobb kezét és megpróbálta Manassé fejére tenni. Ha arra a nagy szeretetre gondolunk, amely Jákobban volt József iránt, azt hihetnénk hogy Jákob ezt a kívánságot teljesíti. De Jákob hit által, Isten vezetése alatt áldotta meg a gyermekeket. Hiába volt József hatalmas, s hiába követelt tekintélyt magának és kívánságának, Jákobot ez egy cseppet sem térítette el Isten vezetésétől. "Tudom, fiam" - mondta, ez is nép lesz, de öccse nagyobb lesz nálánál". Amint látjuk, a hit nemcsak sajátságos módon cselekszik, hanem határozott is. S végül: Jákob jövevény, aki idegen országban lakik, s Kánaánból egy talpalatnyi földet sem mondhat magáénak. Mégis gondolkozás nélkül ad részt az országból unokáinak. Hitben már az övé, s hitben ajándékozza tovább. A hitnek semmi sem olyan biztos, mint Isten ígéretei. - "Uram, ajándékozd nekem Jákob hitét...!"

Varga László: Isten asztaláról

"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, ...aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét."      1János 2,9-11

Milyen egyszerű megtudni magamról, hol állok Krisztus megítélése szerint. Nincs itt szó a hit mélységeiről, parancsolatok teljesítéséről, több vagy kevesebb imádságról. Ezek mind fontosak. Legfontosabb a szeretet. De még abban is könnyű hazudni magam előtt is. Amiben nem lehet hazudni, tehát könnyű megállapítani az ítéletet magam felett: van-e bennem gyűlölet? Pedig még ez sem olyan egyszerű. Van egy tanár barátom, aki egész életét román vidéken élte le, román gyermekeket tanított hihetetlen lelkiismeretességgel, komoly román értelmiségieket nevelt egyszerű parasztgyermekekből. Közben állandó a félelme, hogy nem üdvözülhet, mert ő gyűlöli a románokat. Haragszik, ha biztatom, hogy nyugodtan beismerheti az érzéseit, amíg olyan hűségesen szolgálja őket. Az érzelem felett az ember nehezen tud úrrá lenni. A magatartás számít. Aki rosszat tesz felebarátja ellen, arra vonatkozik az ige ítélete. Az is, hogy a gyűlölet sötétsége megvakítja, s már nem tudja, mit cselekszik, saját magát is képes romlásba dönteni indulatában. Milyen megnyugvás kiszabadulni ebből a sötétségből, megbocsátani és bocsánatot nyerni, testvérként segíteni azt, akit ellenségemnek tartok, így jutni ki a szeretet világosságára!

Jó Istenem, nem tudom megítélni magamat. Én nem akarok gyűlölni senkit, mégis előfordul, hogy valakinek, ha nem is teszem, de szívemből kívánom a rosszat. A rajtam esett sérelmet könnyebb megbocsátani, de amikor a gyalázatos kizsákmányolást, a besúgást, az irigységből fakadó rosszakaratot, népem és egyházam elleni súlyos bűnöket látom, nem tudom megállni, hogy ne szoruljon ökölbe a kezem. Csendesítsd le, Uram, az indulataimat, és adj erőt, hogy ha tehetek valamit a rossz legyőzésére, áldozatainak védelmére, tegyem meg; én pedig ne kövessem el ugyanazokat a bűnöket, nehogy én is ítéleted alá essek! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- A POGÁNYOK REMÉNYSÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12,1-3 1 Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. "...az Írás ... előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: Általad nyer áldást a föld minden népe." (Gal 3,8) Kétezer éven át Istennek szövetsége volt Ábrahámmal és az ő gyermekeivel - és csakis ővelük. Nem szabad azt mondanunk, hogy ez az intézkedés méltánytalan volt a kínaiakkal vagy az egyiptomiakkal szemben. Isten üdvtervét szorgalmasan és hódolattal kell tanulmányoznunk, de nem szabad megkísérelnünk, hogy mi majd egy annál jobbat készítünk. Magasztaljuk az Urat, mert ő nem feledkezett meg rólunk, akik megfeledkeztünk róla, és akik születésünkre nézve nem vagyunk zsidók. Gondolt ránk már akkor, amikor Ábrahámmal "a föld minden nemzetségéről" beszélt. Az 1Móz 12,3-ban hallhatod ezt az evangéliumot, mondja Pál. Isten minden faj minden népéhez odafordult, amikor Jézus Krisztus először eljött. Amikor Jézus mindössze 40 napos volt, Simeon karjaiban tartva a gyermeket így szólt: "...hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak" (Lk 2,32). És a pogányok a nem zsidók. Isten nem változtatta meg az Ábrahámmal kötött szövetséget. Az a kegyelmi szövetség még érvényben van. De most már a Jézusban hívő pogányok is tagjai ennek a szövetségnek. És Isten kiválasztotta Pált, "a pogányok apostolát", hogy ő értelmezze ezt a pogányságot is felölelő tervet, s hogy általa kezdje el ennek a tervnek a kivitelezését. A Biblia ezen tanításának, amely az Ábrahámtól mind a mai napig terjedő kegyelmi szövetség folyamatosságáról, és a pogányoknak a Jézus Krisztusban való hit által e szövetségbe történő befogadásáról szól, mindenféle következménye van, amelyeket tanulmányoznunk kell. Először is: Isten jóindulata elnyerésére egyetlen módunk van, nevezetesen az, ha betagolódunk Izráelbe, ha mint Ábrahám gyermekei leszünk állampolgárokká. Nem segít rajtunk ha az indiánok ivadékai, vagy a Zarándok Atyák gyermekei, vagy más pogány eredetű nemzeti hősök leszármazottai vagyunk. Az üdvösség a zsidók közül támad, és Isten az Ábrahámmal kötött szövetségben adja áldását. De mivel mi, sőt még a zsidók is, csak a Jézusban való hit által lehetünk a kegyelmi szövetség részesei, eredetünk kérdése lényegtelenné válik. Nem az számít, hogy honnan jössz, hanem az, hogy hol vagy.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE

"Aki győz..." (Jel 2,7).

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát. Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk. Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg. Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal. A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A biztosan meghallgatott kérés

"Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. " (Jakab 1, 5)   Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. "Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Ő megismerésében" (Ef 1, 17). Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által. Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent. Tehát nem az ismeret, hanem a lelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. Ismerheti valaki jól a Bibliát, és Isten szemében mégis bolond. A bölcsesség az életnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúlnak és az Istennek tetsző magatartásban mutatkoznak meg. "Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségében" (Jak 3, 13). Az a bölcs, aki beszédében és tetteiben helyesen jár el és mindig a helyes utat választja. Sok bölcsességre van szükségünk a mindennapi életben, az emberekkel való érintkezésben, a gyermeknevelésben és földi hivatásunkban is. Akinek hiányzik még - és ki mondhatná, hogy teljesen az övé? -, az kérje Istentől. Ő bizonyosan meghallgatja. Isten készségesen ad, szemrehányás nélkül. Ez Istennek csodálatos jellemvonása. Osztatlanul szerető szív, nincsenek hátsó gondolatai és eltitkolt szándékai. Isten maga a készség. Teljesen odaadja magát teremtményeinek. Az eléje tárt kéréseinket is szívügyének tekinti. - Bennünk a bűn tönkretette ezt az egyszerű készséget, őszinteséget. Az önző embernek, mégha jót tesz is, mindig vannak mellékgondolatai; saját hasznát és dicsőségét keresi. Isten szemrehányás nélkül ad. Szeretete folytán semmi mást nem tart szem előtt, mint az ember javát. Nem vár mást, csak hálát. Nem is vet szemére senkinek semmit. Nem veti szemünkre, hogy tegnap kértünk utoljára, vagy éppen egy órával ezelőtt. Hozzá nem lehet elég sokszor jönni és inkább az bántja, ha túl ritkán jövünk. Isten tulajdonképpeni öröme, ha adhat. Elfedezi múltunkat, amint megalázkodunk miatta és bocsánatot kérünk tőle. Isten nagylelkűen elfedezi mulasztásainkat, tévedéseinket. Nem régi bűneinken át néz minket, hanem Jézus Krisztus ártatlanságán és igazságán keresztül. Milyen jó is az Isten!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Betakar és megvéd

"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4).

Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket? Hallottad-e már örvendező csipogásukat? Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!

Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.

Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket. Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.

Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! Ott igazán boldog lehetsz!

Az én életem ma: A dicsőség országa-ISTEN DICSŐSÉGE

„Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő dicsőségével!” (Ésa 6:3)

A Teremtője kezéből kikerült Éden és az egész Föld is rendkívül szép volt. A bűn és a halál leghalványabb árnyéka sem rontotta meg a nagyszerű teremtést. Isten dicsősége elborította az eget, és dicséretével megtelt a Föld (Hab 3:3); amikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok (az angyalok), és Istennek fiai vigadoztak (Jób 38:7). Így a Föld kifejező jelképe volt annak, aki „nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6). Az Úr a saját képmására alkotott embernek a tanulmányozásra is szánta a Földet.
Az Éden azt példázta, hogy Isten kívánsága szerint milyennek kellett lennie az egész Földnek. Isten azt akarta, hogy bolygónk olyan legyen, mint az Éden. Azt akarta, hogy a szaporodó emberiség olyan otthonokat és iskolákat alapítson, amilyeneket Ő adott. Így az idő folyamán az egész Földet betölthették volna azok az otthonok és iskolák, ahol Isten kijelentéseit és műveit tanulmányozzák, és ahol a tanulók a végtelen korszakokon át egyre jobban visszatükrözik az Ő dicsőségének fényét.

Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását. „...Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté...” (1Móz 1:27), és az volt a szándéka, hogy minél tovább él az ember, annál tökéletesebben mutassa be az Ő képmását, és sugározza vissza dicsőségét. Minden képessége kifejlődhetett; befogadóképessége és életereje növekedhetett. Roppant széles látóhatár tárult a szeme elé. Dicső terület nyílt meg kutatásai számára. A látható világ titkai, „...a tökéletes tudásnak csudái...” (Jób 37:15) tanulásra késztetnek bennünket.
Ádám abban a kiváltságban részesült, hogy szemtől szembe, közvetlenül érintkezhetett Teremtőjével. Ha hű maradt volna Istenhez, ez a kiváltság örökre az övé maradt volna. Az örökkévalóságon át az ismeret új kincseit, a boldogság friss forrásait fedezte volna fel, ami által egyre világosabban látta volna Isten bölcsességét, hatalmát és szeretetét. Egyre jobban elérte volna teremtetésének célját, és egyre jobban visszasugározta volna a Teremtő dicsőségét.

Kenneth E. Hagin-Megvallások 4.rész

Megvallás: Köszönöm neked, Atyám, hogy Te alkalmassá tettél engem, hogy az örökségembõl már most részesedjek. Én meg vagyok váltva, meg vagyok szabadítva a sátán hatalmából, most. A Te szerelmes Fiadnak királyságába helyeztél át. A világosság királyságának állampolgára vagyok, a világosságban élek, a világosságban járok. Egy szented vagyok a világosságban!

Megvallás: Én gyõztes vagyok, legyõzöm az ördögöt minden egyes összecsapásban; õ sohasem gyõz le engem. Én gyõzöm le õt a Bárány vérével és a bizonyságtételem beszédével.

Napi áhítat- A mennyben nem lesz éhség és szomjúság

Hét témája: A mennyország 

Olvasmány: Jel 7,9–17              

A menny az, amikor Isten minden hiányt pótol, és minden szükséget betölt. Nagyszerű lesz.

„Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent eképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen”. Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
Magyarázat

Molnár Ferenc A fehér felhő című drámájában igyekszik enyhíteni az I. világháború tragédiáját, az özvegyek és árvák fájdalmát. A megölt katonák egy fehér felhőn találkozhatnak árván maradt gyermekeikkel. A darab végén megtörténik a csoda: a megöltek megkapják a világ legdíszesebb huszár egyenruháját, és úgy mehetnek tovább az égbe, az árvák pedig láthatják apjuk dicsőségét, és így jöhetnek vissza a földre. Egy gyönyörű mese, amely vigasztalni akar. A mese nem gyógyít, csak segít elviselni az elviselhetetlent.
A földön legszebb pillanatainkat is úgy éljük meg, hogy azért lehetett volna ez jobb is, több is, szebb is! Bennünk van valami mély éhség és szomjúság a teljesség után. Mindig marad bennünk hiányérzet. De a tökéletlen soha nem képes teljességet nyújtani. Vágysz a teljes megoldás után? Küzdj hittel a földön, örülj győzelmeidnek az Úrban, és gondolj arra, amikor eljön a teljesség, akkor töröltetik el a töredékes!
A mese nem gyógyít, az igazság viszont igen: most reményt ad, néha megengedi, hogy belekóstoljunk a teljességbe, aztán pedig bevisz a mennyeibe, ahol minden eddigi hiányunk be lesz töltve.
(Dani Zsolt)

Cseri Kálmán Igehirdetései: Kilenc részből álló sorozat

Kilenc részből álló sorozat Cseri Kálmán igehirdetéseiből

01 Ki az Isten? 01 Ki az Isten?
02 Ki az ember? 02 Ki az ember?
03 Mi a bűn? 03 Mi a bűn?
04 Ki Jézus? 04 Ki Jézus?
05 A Szentlélekről. 05 A Szentlélekről.
06 Mi a kegyelem? 06 Mi a kegyelem?
07 Mi a hit? 07 Mi a hit?
08 Menny és pokol. 08 Menny és pokol.
09 Utolsó időkről. 09 Utolsó időkről.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Az utolsó idők jellemzői

"De aki mindvégig kitart, az üdvözül. "(Mt 24,13)

Jézus Krisztus gondosan felkészített bennünket a visszajövetelét közvetlenül megelőző időkre (Mt 24. rész). Egyrészt tájékoztatott, hogy a gonoszság, hazugság és erőszak elhatalmasodik a világon, másrészt megígérte jelenlétét, oltalmát a benne hívőknek. Az események irányítása az ő kezében marad, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

Említi, hogy sok tévtanító támad majd, akik sokakat megtévesztenek. Többen egyenesen Krisztusnak adják ki magukat. Megnő a háborúk és természeti csapások száma és pusztító ereje. A szeretet helyét közöny, sőt gyűlölet foglalja el a legszorosabb emberi kapcsolatokban is. A benne hívőket üldözni fogják, és sokakat meg is ölnek közülük.

Ugyanakkor az evangélium terjed, s a végén már mindenkinek lesz lehetősége arra, hogy meghallja az Isten üdvözítő szeretetéről szóló jó hírt. Aki minden próbatétel közt is ragaszkodik őhozzá, azt megtartja. Az övéire a nagy nyomorúság idején is gondja lesz, érettük megrövidíti a legnehezebb időket.

Ha ilyen jelekkel találkozunk napjainkban, gondoljunk arra, hogy Jézus Krisztus megjelenése és ennek a világkorszaknak a vége egyre közelebb jön! Serkentsen bennünket minden ilyen esemény is arra, hogy amíg lehetőségünk van, készüljünk fel a vele való találkozásra! Ő először mint Megváltó jött ebbe a világba, másodszor mint ennek Bírája érkezik. S akkor már nem lesz mód bármit is megváltoztatni, amilyen lelkiállapotban talál, aszerint ítél majd meg.

Olyan jó Péter apostol biztatására gondolnunk: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben." (1Pt 1,5)

Reggeli dicséret- Mondd ki!

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” 
-Pál levele a rómaiakhoz 10:9.

Már a második gyertyát készülsz meggyújtani az öt perc alatt összetákolt koszorún, mert kellett a jelkép a várakozáshoz, visszatekintéshez. Szívedben emlékek kavarognak, és a jövő eddig még nyitott kérdéseivel járják a keringőt.


Közeledik az év vége, és ilyenkor mindig többet gondolsz bele, mint amit akkor érzel, amikor megtörténik. Ilyenkor még misztikus, a téli rövid nappalok is jótékony ködbe burkolják ezt a hónapot és a vele járó gondolatokat. És szívedben ott a várakozás. És meséled a gyermekednek, hogy mire emlékeztek ilyenkor, és mi az, ami felé a tekinteteteket előre emelitek. De ott van benned a félelem, hogy ne csak annyit jelentsen ez, mint az év végi forduló.


Mi is az advent? Mit jelent, hogy Isten megváltott? Hogyan lehet erre igazán emlékezni? Isten ma ezen az igén keresztül szeretne neked útmutatást adni.


Szív és száj. Hinni és megvallani. Megvallani és hinni. Önmagában egyik sem elég. Mert hinni kell. Hinni, hogy mindez valóság volt, hinni, hogy van Isten, és te fontos vagy ennek az Istennek. Hinni, hogy szeret, és a végsőkig elmenne és el is ment érted. Hinni, hogy megszületett, meghalt és feltámadt érted. Hinni, hogy győzött, és az Ő győzelme a tiéd is, ha akarod.


És kimondani. Beszélni róla. Mert vannak dolgok, amik akkor válnak igazán valósággá az életedben, amikor ki mered mondani. Amikor a szádra veszed, és világgá ereszted a hangokat. Amikor veszed a bátroságot, hogy íly módon testet adj az addig csak szívedben létezőknek.


És most ennek van itt az ideje. Hogy beszélj róla. Beszélj a családodnak, a gyermekednek, a barátaidnak arról, mire emlékezünk és mit várunk. Hidd, hogy Jézus Krsiztus valóság, és merd kimondani, hogy neked kapcsolatos van vele! Legyen ez olyan természetes számodra, mintha a Kedvesről vagy a csöpp Utódról beszélnél. Legyen ez az életed része!


Állj meg egy percre, és mondd ki! Mondd ki, ha kell, az üres lakásban a négy fal között is: Hiszem! Hiszem, hogy Jézus él, és ezért élek én is.

Szerző: Sz-Cs. Andi

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által áldotta meg Izsák a jövendő dolgokra nézve is Jákobot és Ézsaut.      Zsid 11,20

Izsák áldása úgy áll előttünk, mint hitből való cselekedet. -Először nézzük azt, aki áld. Az öreg Izsák ő, akinek testi szeme meghomályosult, de lelki szemével egészen világosan lát. Az öregkor némelyeket bosszússá és rosszkedvűvé tesz. Egyeseknél a testtel együtt fokozatosan elhal a hitélet és a szeretet is. Ennek nem kell így lennie. Az igazakról ezt mondja az Ige: "Még a vén korban is gyümölcsöznek és zöldellők lesznek" (Zsolt 92,15). Mózesról ezt olvassuk: "Százhúsz esztendős volt, mikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, s nem fogyatkozott el az ereje" (5.Móz 34,7), mint ahogy Izsák is még halófélben is áldást osztott. Kiket áldott meg Izsák? A fiait, akiknek az életében súlyos bajok és hiányosságok jöttek napvilágra. Ézsau akaratos, durva ember volt, aki anélkül, hogy szüleit megkérdezte volna, két idegen asszonyt is feleségül vett, akik aztán a szülőknek sok szívbeli keserűséget okoztak. Jákob sem volt hibátlan, szelíd természete ellenére sem. Nem volt egyenes lelkű. Izsák azonban hitben meg akarta áldani mindkét fiát. Tudta, Isten azt teheti velük, amit akar. Csodás hit! Reménysége van olyanok felől is, akik még a maguk útján járnak. Buzgó imádságunkra Isten minket is megajándékozhat ilyen hittel. Mi volt az áldás tartalma? Izsák megáldotta fiait a jövendő dolgokra nézve. Országot ígért nekik és uralmat népek fölött, csupa olyan dolgokat, amivel önmaga sem rendelkezett. Áldása több volt, mint végrendelet, amelyben hagyatéka felől intézkedett volna. "Hitben" áldotta meg fiait. És Isten tartotta magát Izsák áldásához. Vajon olyan hívő emberek vagyunk-e, akik halálukon is áldást tudnak osztani?

Varga László: Isten asztaláról

"Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok!"      Haggeus 2,9

Merész kijelentés volt ez abban az időben! Az öregek még emlékeztek rá, a fiatalok az öregek meséiből talán még szebbnek képzelték a Salamon templomát, az ókor hét csodájának egyikét. Most, a babiloni fogságból hazatérve, az itthon talált elnyomottakkal együtt újjáépítik a templomot. Milyen lehetett ez a kényszer-templom a Salamonéhoz képest! Nyomorúság, szégyen. De Isten nemcsak az embereknek, de a házaknak és a közösségeknek sem a külsejét nézi. A szégyenkező, építeni alig merő hazatérőket bátorítja az üzenet: Ne féljetek, legyetek bátrak! Építsetek hittel és jó reménységgel! Isten van veletek és utódaitokkal, akik ebben a templomban hittel fognak imádkozni. Ebbe fog eljönni a Messiás. És ebbe a templomba jött el Jézus. Mi is sokszor emlegetjük a régi egyházat, apáink lelkesedését, őseink példáját, restelkedve azon, hogy milyen romos mostani egyházi életünk. Nincs igazunk. Aki az eke szarvára veti kezét, ne nézzen hátra! A jövendőt nem szabad gyáván, megalkudva, restelkedve várni. Építeni kell bátran, nyugodt határozottsággal, ugyanabban a helyzetben, de ugyanakkora bizalommal, mint Isten népének a fogságból hazatérő maradéka. Tudva, bízva, hálát adva azért, hogy nemcsak volt, de velünk van és velünk lesz az Úr, az egyháznak, a történelemnek, a nemzeteknek mindenható Ura. Ha így építjük újjá egyházunkat, nem lesz szégyellnivalója utódainknak.

Urunk, mindenható Istenünk, küldd nekünk is bátorító üzenetedet! Sokszor látjuk reménytelennek hitünket, munkánkat. Hallva, olvasva a régiek hitét és életét, elszégyelljük magunkat. Pedig régen sem volt tökéletes az élet. Atyáink is gyarló, bűnös emberek voltak. Ők is sokszor szégyenkeztek az ő elődeik példájára gondolva, hiszen a múlt mindig szebbnek tűnik a jelennél. Én is gyakrabban nézem mai nyomorúságaimat, mint azokat a most is megadódó örömöket, melyekkel naponta megajándékozol. Kérlek, adj hitet, bátorságot, hogy előre nézzek, és teljes hittel építsem a jövőt egyházamban, családomban, közösségemben. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- AZ EZÜST CSÍK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 9,8-15

8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. 11Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. 12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: 13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. 14 Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, 15 akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.

"Szivárványszívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök."

(1Móz 9,13)

Az emberi életre állandóan fenyegető veszedelem leselkedik. Nem szeretünk erről beszélni. És ki nem állhatjuk azokat az embereket, akik felvetik a témát. De egyetlen egy józanul gondolkodó ember sem tagadhatja, hogy egy vulkán szélén élünk, hogy egy szörnyű katasztrófa peremén vagyunk, életünk minden percében. Az emberiségnek jó oka van rá, hogy féljen a hidrogénbomba gomba alakú felhőjétől. És lehet, hogy ez a bomba ma már idejétmúlt bomba. Elegendő fegyvert halmoztunk fel ahhoz, hogy elpusztítsuk bolygónkon az életet. Csak egy néhány pillanatnyi pánik vagy elmezavar kell... Akik ismerik a Bibliát, félnek Isten haragjától. Isten legősibb ítélete az özönvíz volt, amely elpusztította az őellene lázadó világot. Haragja csakugyan az a felhő, amely alatt mi élünk. Isten felhasználhatja sötét lelkű emberek meggondolatlan ostobaságát, hogy kitöltse haragját. A múltban a kegyetlen asszírokat és a kevély babiloniaiakat használta fel. Imádkozzunk hát, hogy most ne így cselekedjen Isten. Isten haragja nagyon is valóságos. Te és én megszoktuk már a szuverén Isten elleni bűnt és lázadást. De Isten nem tűri ezt el. Haragja sokkal inkább fenyeget bennünket, mint ahogy az emberek el tudják képzelni, és az ítélet közelebb van, mint ahogy a legtöbben gondoljuk. A szivárvány azonban az ezüst csík volt a haragos felhőkön belül. Isten megtartotta a földet, hogy ezzel lehetővé váljék saját üdvözítő munkája. Mind a mai napig hűséges ahhoz a fogadalomhoz, amelyet a Földnek tett. Ez az oka annak, hogy az ő napja még felragyog gonoszokra és jókra. Isten visszatartja pusztító fenyegetését. Az igazságot az irgalom mérsékli. Isten azt akarja, hogy minden ember találkozzék Jézussal Betlehemben, mielőtt majd találkozik vele, mint élete bírájával. Ez a jelenlegi világ Isten könyörülete miatt áll még fenn. Most van az az idő, amikor az emberek megmenekülhetnek az eljövendő harag elől. Ha mi úgy ismerjük őt ma, mint Megváltót, és úgy szolgáljuk őt, mint Urat, akkor az ítélet sötét felhője eloszlik majd, örökké élni fogunk szeretetének szivárványszínei alatt.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-"SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL"

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében. Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Imádság testi gyógyulásért

"Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, hogy azok imádkozzanak felette és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében. És a hitből való imádság megtartja a szenvedőt. "

(Jakab 5, 14-15)

A keresztyén embernek betegségében mindenekelőtt Istent kell segítségül hívnia. Semmi esetre se tegyünk úgy, mint Asa király, aki csupán az orvosokat kereste, nem az Urat (2 Krón 16, 12). Ezzel nem azt mondjuk, hogy ki kell kapcsolnunk a gyógyszereket. Ezékiás király gyógyulása felülről való kegyelmi ajándék volt, jóllehet Ézsaiás arra utasította, hogy tegyen fügekötést a veszélyes kelevényre. Az őskeresztyén gyülekezetekben betegségnél is Jézus nevét hívták segítségül. Napjainkban a gyógyítás kegyelmi ajándéka nincs olyan nagy mértékben jelen, még a hívő gyülekezetekben sem. Pedig a mi időnkben is bizonyságot tesz az Úr hívő emberek mellett, akik betegre teszik kezüket. A kézrátételnél ugyanis az imádkozó összekapcsolódik a beteggel, eggyé lesz vele. Az olajjal való megkenés is jelképes cselekedet volt. Pontosan gy írja le az Ige: "Kenjék meg őt olajjal és imádkozzanak felette." Tehát nem az olaj, hanem a hívő imádság a döntő. Az olaj az életerő (Zsolt 23, 5) és az öröm (Zsolt 45, 8) jelképe. - Az olajjal való megkenés tehát nem varázsszer, hanem csak külső jele a Megváltóba vetett bizalomnak. Nem az olaj hanem a hívő imádság tartja meg a beteget. De nem is maga az imádság, hanem a hit, mert a hit ragadja meg az Urat. Az Úr az, aki segít rajtad. A hit felszabadítja az Ő kezét, a hitetlenség megkötözi. Lázár feltámasztásának történetéből látjuk meg, mi a hit (Jn 11). Márta hitt abban, hogy a testvére nem halt volna meg, ha Jézus ott lett volna. Elhitte, hogy Jézus mindent megkap Istentől, amit kér. De amikor Jézus azt mondja: "Feltámad a testvéred!" - akkor így szól: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Nem tud hitben felemelkedni odáig, hogy most támad fel. Jézus mégis meggondolkoztatja: "Én vagyok a feltámadás és az élet" - tehát most és ebben az esetben is. Az igazi hit nem általánosan és valamikorra nézve ragadja meg a segítséget, hanem most, a jelenlegi helyzetben. Az ilyen hitet igazolja az Úr.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Minden körülmények között békesség

"Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak" (Ez 34,25)

A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Ő soha nem hűtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. Ahogyan a pásztor elűzi az oroszlánt és a farkast, úgy őriz minket Isten minden káros hatástól. Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. Elűzi a "vadállatokat az országból".

Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!

Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdők békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erősít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni. A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. Az erdőben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. Semmiféle külső vagy belső veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. Hit által a pusztaság a menny előcsarnokává válhat számunkra, az erdő pedig a dicsőség honának előszobájává.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Mit hoz a jövő

"...testvéreim, legyetek szilárdak..., hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (1Kor 15,58)

A futurológia tudománya módszeresen kutatja, hogy ha a világban ma zajló folyamatok így folytatódnak, hova fog az vezetni 10, 20, 50,100 év múlva. Elég ijesztő adatokat közölnek. A „föld haláláról", a „kétségbeesés társadalmáról" írnak, és egyre kevésbé remélik, hogy sikerül gyökeresen megváltoztatni az emberek gondolkozását, szokásait, igényeit, így viszont hamarosan a beszívható levegő, az elegendő víz és élelem biztosítása lesz probléma.

A hívő ember is komolyan veszi ezeket az előrejelzéseket, s törekszik minden módon védeni, megmenteni, ami az Isten által teremtett világból még ép maradt, és az életfeltételeinket jelenti.

Ugyanakkor a keresztény ember nemcsak a jövőt várja, hanem a jövő Urát is. A hívő nép kulcsszava nem a futurum (jövő), hanem az advent. Mi a világmindenség Urát várjuk, akinek a megjelenése egyben minden nélkülözés, nyomorúság, hazugság, szenvedés végét is jelenti, aki magához veszi majd a benne hívőket, és megítél minden gonoszságot, embertelenséget és istentelenséget.

Mi nem a világ végét várjuk, hanem azt a dicsőséges Krisztust, aki első ittlétekor kiváltott bennünket a pusztulás, az értelmetlen lét rabságából. Ezért is fontos, hogy ismerjük őt. Mert nem is azt kérdezzük, hogy mit hoz a jövő, hanem hogy kit hoz a jövő, pontosabban hogy ki készíti nekünk a jövendőt. Az, aki szeretett minket, és önmagát áldozta fel értünk.

A világ sok nyomorúságát nem tudjuk megoldani. Abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban. Hogy jó kezekben van a világ, a jövője is, van gazdája az életünknek, ezért tudunk reménységgel előrenézni a csüggesztő adatok ellenére is.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Akiket a Lélek vezet

"Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. "(Lk 24,31)

Ez a történet csúcsa. A két férfi behívta Jézust az otthonukba, tudomásul vették, hogy mint Úr van ott jelen, s erre lehullt a hályog a szemükről, felismerték vendégükben a megfeszített és feltámadott Krisztust. Ő pedig ezt követően eltűnt előlük. - S mi a különös? Hogy nem hiányolják, hanem minden tanácskozás nélkül olyasmit tesznek, ami már nem rájuk, hanem Krisztusra jellemző. Krisztus kezdi irányítani őket. Hogyan? Szentlelke által. Mert csak „előlük" tűnt el, de nem hagyta őket magukra. Jézus Krisztus nem testi jelenlétével akar egy ideig velünk maradni, hanem Lelke által mindörökre bennünk.

Hogyan is ígérte ő ezt? „...kérni fogom az Atyát, s másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké... nálatok lakik, sőt bennetek lesz." (Jn 14,16-17) „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet (Úrnak tekint, engedelmeskedik nekem); azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála." (Jn 14,23)

A mennybemenetellel végleg megszűnik, hogy Jézus fizikai jelenlétével segíti tanítványait. De a „másik Pártfogó", az ő Szentlelke belülről irányítja a benne hívőket. Ebből kaptak ízelítőt az emmausi férfiak, s ezt tapasztaljuk mi is ma.

Ők „még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe", hogy elújságolják: Krisztus feltámadt, él! Krisztust viszik magukkal a kétségbeesett tanítványokhoz, és Krisztus viszi őket. Már nem a külső körülmények szabják meg a magatartásukat, hanem a Szentlélek vezeti őket belülről. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14) Ez lett annak a gyümölcse, hogy hallgatták Jézus igemagyarázatát, s behívták őt a házukba és a szívükbe

Napi áhítat- A teljes öröm helye

Hét témája: A mennyország

Olvasmány: 16. zsoltár   

                   
Nincs nagyobb öröm, mint együtt lenni azzal, akivel kölcsönösen és nagyon szeretjük egymást. Istennel lehet így együtt lenni.

„Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
Magyarázat

Mindhárom lányom születésénél jelen voltam. Néhány perc múlva kézbe vehettem őket, része lettem Isten életet adó csodájának. Ringattam őket, imádkoztam értük, megáldottam és felajánlottam mindegyiket az Úrnak. Teljesen új telefonkártyáim voltak, és amíg volt egység rajta, hívtam mindenkit, és elmondtam: „Megszületett...!” Arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű lenne, ha ez az öröm soha nem érne véget, ha folyamatosan megmaradhatnánk szeretteimmel együtt ebben az állapotban!
Ugye te is vágysz, testvérem, erre, hogy a jónak, a tisztának soha ne legyen vége! Soha ne kelljen úgy szeretni, ölelni, megragadni pillanatokat, hogy tudod, egyszer vége lesz. A földi életben sajnos számolni kell a véges dolgokkal, de a mennyben...
Álltam koporsók mellett, vigasztaltam gyászolókat, nehéz elhinni ilyenkor azt, hogy eljön a pillanat, amikor a gyász örömre fordul, Isten letöröl minden könnyet a szemekről. Egy olyan világ várja a hívőket, ahol nem kell többé búcsúzni, nem lesznek fájdalmak és tragédiák. Pál így fogalmazza meg: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk, minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk...” (2Kor 4,17)
(Dani Zsolt)

Reggeli dicséret- Az elképzelhetetlen jó

"A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek."
-1Kor 2,9.

Karácsonyhoz közeledve sokan törjük a fejünket, hogy mit is adhatnánk szeretteinknek ajándékba. Ilyenkor jönnek jól a kívánság-listák. Gyermekként a Télapónak írtuk a levelet, mit szeretnénk; vagy a szüleinkkel beszélgettünk arról, vajon a Jézuska azt hozza-e, amire vágyunk. Természetes volt, hogy a bölcs felnőttek igyekeztek a lehetőségek szerint gátat szabni fantáziánk szárnyalásának. Bár minden karácsonyra örömmel emlékszem, mert mindig sok mindent kaptam, azért olyan szívesen éltem volna át egyet, amikor merhettem volna bármiről álmodni, mert megvalósulhatott volna. Mi lenne a fáink alatt, ha valaki odavarázsolná az összes meg nem kapott ajándékainkat? Természetesen tegyük félre az önzésünket és csak azokat képzeljük oda, ami szép, ami jó, ami igazán hasznos és valódi örömet okoz! Mik lennének ezek? Ma, felnőttként, már nem tárgyakban gondolkodom. Szüleim megnyugtató mosolya. Szombat esti közös, vidám vacsora "kerekoldalassal" (héjában sült krumpli) apósoméknál. Sok-sok öröm és társasjáték, meg a nagy sétálások, szánkózások. A szilveszteri hóbirkózás. De ezek is mind olyanok, amiket átéltem, és bár sokukkal már nem, de megmaradt és leendő szeretteimmel még átélhetem.


Bár a fantázia határtalan, mégis emberi mivoltunk véges volta korlátozza azt. A jót, a szépet kigondolni csak önmagunkból kiindulva tudjuk. Mivel saját világunkban a jó mellett ott a rossz, a szép mellett ott a csúnya, a hasznos mellett ott a haszontalan, az egyiket nem tudjuk elképzelni a másik nélkül. Mintha ezek az ellentétpárok örökre összeforrtak volna egymással. Pedig nem így van. Bibliai értelemben a jó a lét, a tökéletesség, az egész, a szépség és még sorolhatnánk; a rossz pedig mindezek hiánya. Isten tökéletes majdani, számunkra készített világában az egyik kizárja a másikat. Ott csak a jó, a szent marad meg; ott nem lesz semmi, ami kevesebbé tesz, ami fájdalmat, csalódást okoz. Bár számunkra mindez most elképzelhetetlen, Pál szerint mégis valóság.


Olyan jó lenne, ha az ünnepi készülődések közepette minden ember meglátná, hogy az ő világa milyen irányba halad! Olyan jó lenne, ha realitásunkkal nem szegnénk szárnyát az elképzelhetőnek, hogy örömünk idén teljesebb legyen.

Szerző: Restás László

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ábrahám egyetlen fiát vitte áldozatul.      Zsid 11,17

Micsoda parancs: "Vedd a te fiadat, az egyetlenegyedet, Izsákot, és áldozd fel!" - Ennél a követelésnél Ábrahám tévedésbe juthatott volna Isten szeretetét illetően: ez lenne a szeretet Istene, aki ilyen rettenetest követel tőlem? Egy öreg apától el akarja szakítani egyetlen gyermekét? Méghozzá olyan parancsot ad, hogy saját kezével ölje meg fiát? Borzalom! Ez nem lehet a szeretet Istene. Újra és újra jönnek ilyen órák a mi életünkben is, amikor kísértésbe jutunk Isten szeretetét illetően. A háború borzalmai, földrengések katasztrófái, vér és könny áradata szegény földünkön... Miért engedi meg ezeket a szeretet Istene? Bizony, olyan hitpróbák ezek, amikben csak akkor állhatunk meg, ha rólunk is elmondható, ami Ábrahámról: "Hitében meg nem gyengült...". Ábrahám eltévelyedhetett volna Isten igazságosságának és ígéretei valóságának tekintetében. Hát nem ígérte meg Isten, hogy Izsák utódai annyian lesznek, mint az ég csillagai? S most el akarja őt venni? Nem jutott ellentmondásba Isten önmagával? Mennyi ember szenved azért, mert úgy véli, hogy egyik Ige ellentmondásban van a másikkal! Ábrahám segíthet ezeken. Ő egy pillanatig sem kételkedett sem Isten hűségében, sem az Ő hatalmában. Rendíthetetlenül ragaszkodott Isten ígéretéhez: "Izsákban neveztetik a te magod". Ezért így gondolkozott: Ha most azt parancsolja nekem Isten, hogy áldozzam fel fiamat, akkor Őneki a halottak közül kell azt feltámasztania, mert ígérete megmásíthatatlan. - Isten látta Ábrahám hitét, s megmentette a legnehezebbtől, hogy mi ne tévelyegjünk a kísértés óráiban Isten szeretetét, igazságát és hatalmát illetően, hanem áldottak lehessünk hitünkben, mint Ábrahám!

Varga László: Isten asztaláról

"Az igaz ember a hite által él."      Habakuk 2,4

Sokat emlegetett, sokszor és sokféleképpen félremagyarázott ige ez. Pál apostol háromszor is idézi. Értették úgy, hogy az embert Isten a hite érdeme, hitének jutalmaképpen viszi be az örök életre. Ma úgy mondják, mindenki abban éljen, amiben hisz, mindegy, hogy miben, lehet az ateizmus, babona, bűnös tanítás, csak legyen következetes. Az első a visszataszító hívő gőgöt, a másik a cinizmus minden értéket elsöprő, minden közösséget szétmaró lelki nyomorúságát eredményezi. Pedig világos az ige üzenete. Hit nélkül nem lehet igazul élni. De nem akármilyen hitről van itt szó, hanem arról az Istenbe vetett hitről, amely a Heidelbergi Káté 21. kérdésének világos megfogalmazása szerint: biztos ismerete Isten akaratának és szívbeli bizalom Isten élő és cselekvő szeretetében. Az igazság Istennél van, Ő tudja, mire teremtett, mivel bízott meg, milyen úton vezet maga felé. Akit Ő irányít, aki azt követve neki szolgál, az nyer életet. Eredményes, szép életet itt a földön, örök életet majd a mennyben. Ezért érdemes élni. Igazul, szolgálva és szolgálatot nyerve, Krisztus által vezetett, élő közösségben.

Élő Istenünk, vezess el az igazságnak olyan mérvű ismeretére, amely képessé tesz az igaz életre! Szeretnék igazul élni, neked tetsző, általad megáldott, szép életet. Olyan szomorú, amikor ennek ellenére szennyesnek érzem magam, hiábavalónak vagy éppen károsnak a saját életemet. Hiszek, Uram. Hiszek benned, és hiszem, hogy igaz, jó és életadó a Te igéd. Hiszem, hogy Krisztus engem is megváltott. Hiszem, hogy engem is fel akarsz használni örök nagy terveidnek és embertársaimnak szolgálatában. Kérlek, tarts meg ebben a hitben mind engem, mind a szeretteimet, és ha lehet, egész népemet, és adj életet nekünk ebben a hitben! Különösen kérlek a fiatalokért, teremts belőlük neked szolgáló, igaz, Krisztus közösségében élő népet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-NYOMORÚSÁG ÉS REMÉNYSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 3,8-15

8 Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. 9 De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. 11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: 13 Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. 14 Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.

"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod."

(1Móz 3,15)

Amikor Mózes I. könyve 3. részét olvasod, akkor azt a helyet keresed fel újra, ahol kezdetét vette a mi nyomorúságunk, és ahol elkezdődött a mi reménységünk. Nyomorúságunk akkor vette kezdetét, amikor megszegtük az Istennel kötött szövetségünket. Reménységünk akkor kezdődött el, amikor Isten megsemmisítette az ördöggel kötött szövetségünket. Isten nem engedte, hogy az ördög szűnni nem akaró bűvöletébe kerüljünk. Rögtön ellenségeskedést támasztott közte és köztünk. Ez Isten kegyelme volt. Szeretett minket. Amikor elbuktunk és vétkeztünk, nem engedte meg, hogy a gonoszt válasszuk, hanem ellenségeskedést támasztott Éva gyermekei és a kígyó ivadéka között. Az emberiség és az ördög közt lévő szentségtelen szövetség megszakadt még aznap, amikor elkezdődött. Szövetség helyett Isten ellentétet szított: "Ellenségeskedést támasztok közted (ti. a kígyó) és az asszony közt. Isten megátkozta a kígyót. Ennek az átoknak a szavaiban az emberiség jövőjét egy kígyóval küzdő ember alakja jelképezte. Ebben a küzdelemben az ember megsebesül, a kígyó pedig összezúzódik. "Ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." A későbbi történelem és a Biblia többi része azt mutatja, hogy az ember nem sok sikert ért el ebben a gonoszság elleni küzdelemben. A kígyóméreg alaposan hatott az emberiség magatartására. De Jézus Krisztusban Isten segítségünkre sietett. Ezt jelenti karácsony. Jézus döntő csapást mért a mi ellenségünkre, egy olyan csapást, amelyből a kígyó soha sem fog már kilábalni. És Krisztus visszaállít bennünket Isten szolgálatába. Most mi még mindig harcolunk a kígyó ivadékával. A nyomorúság még mindig a társunk a maga összes formájában. "Szabadíts meg minket a gonosztól" - kiáltjuk a harctérről, ahol vagyunk. Az idő azonban fogy, a reménység pedig ragyogóbbá válik. "A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan." (Róm 16,20) De a mi lábunkat használja.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG

"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).

Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből. "Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek." Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg. A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek. Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak. Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson. Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Jézus küzdelmes imája

"És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott. "

(Lukács 22, 44)

Jézus az imádkozás dolgában is dicsőséges példáképünk. Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott. Minél erősebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erősebben kapaszkodott az Atyába. A legnagyobb gyengeség órája volt ez. Az Ő testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. Hiszen a test erőtelen és fogékony a bűn minden támadására. A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erőtlenség mélypontjára. A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30). Szenvedése a "sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben győzze le Őt. A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az előtte álló nehéz utat megjárnia. Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Őt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét. Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: "Erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erőtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek. Egy pillanatra sem győzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belőle, de nem hátrált meg. Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes győzelemre nem jutott. Jézus legyen a példaképünk! Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz. Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz, Ő hozzád hasonlóan megkísértetett, győzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Ő szeret és nem ejt el téged, mert az Ő drágán megvásárolt tulajdona vagy. Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: "Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat; megerősítette lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4).