Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által emlékezett meg élete végén József Izrael fiainak kivonulásáról." "József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket, és felvisz arra a földre, amelyet esküvel ígért... vigyétek fel innen az én csontjaimat magatokkal!      Zsid 11,22;l.Móz 50,24

Három tanulságos dolog van József búcsúzásában. Először: egészen megbocsátott testvéreinek. Tudjuk, hogy azok irigységből, gonoszságból és a pénz szeretete miatt adták el rabszolgaságra, rimánkodása és sírása ellenére. Józsefnek hatalma lett volna ahhoz, hogy félelmetesen bosszút álljon rajtuk. Ő azonban megbocsátott nekik és végig szerette őket. Igazán megbocsátott. Tanítson ez bennünket arra, hogy még a gonosz emberektől is békességben búcsúzzunk el, hogy bemehessünk a békesség honába! József megparancsolta, hogy vigyék magukkal csontjait, amikor majd visszamennek atyáik országába. Ezzel bizonyságát adta annak, hogy utolsó leheletéig szilárdan bízott Isten ígéretében, amit Isten atyáinak adott. Boldog az az ember, akinek hite még halálos ágyán is így fénylik! Ezzel szemben milyen kétségbeesettek mindazok, akik még a halálos ágyukon is földi vagyonukon csüggnek! Végül József hitét is legjobban mutatja ez a rendelkezése, hogy csontjait vigyék magukkal, amikor Isten visszaviszi őket atyáik országába. Hiszen József ezzel arról is bizonyságot tett, hogy ő nem e világ hatalmasainak, előkelőinek és gazdagjainak társaságában van otthon, hanem a megvetett és lenézett hívő atyák társaságában. Az Egyiptom fejedelmeivel való együttélés József lelki életét könnyen megbéníthatta volna. Utolsó rendelkezése azonban azt mutatja, hogy hitével elszakíthatatlanul kapcsolódott azokhoz az emberekhez, akiket nem becsült a világ, de akik élő hitben jártak. Így búcsúzott el József: felebarátainak megbocsátva, Isten ígéreteiben bízva, és Isten népéhez belsőleg hozzákapcsolódva.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."      János 14,1-3

Ez a Krisztusban hívők végső, életet, boldogságot, reménységet adó bizonyossága. Krisztus nem azért adta értünk az életét, nem azért adta kezünkbe Istennek örökké érvényes tanítását, nem azért várja el tőlünk, hogy rövid földi életünket annak szolgálatára szánjuk, hogy az élet után eldobjon magától. Azt akarja, hogy ahol Ő él, mi is ott legyünk. Abban a csodálatos világban, ahol nincs idő, nincs szenvedés, ahol Isten szemtől szemben való látásában nem kételkedhetünk, és nem tévelyeghetünk többé, de élő, személyes valóságban vehetünk részt az Ő örök munkájában. Ezért vállalták az apostolok, akik személyesen találkoztak a feltámadt Krisztussal, a legkínosabb halált is, mert ők látták, tudták, megtapasztalták a halálon túli életet, s alig várták, hogy részesei lehessenek. Ez vár téged is, testvérem. Az a végtelen szeretet, ami Krisztusnak ezekből a szavaiból árad feléd. "E világon nyomorúságotok lesz" - figyelmeztet azzal a furcsa ígérettel, amivel ember soha nem hívogathat másokat, de ő megteheti, mert sokkal többet ígérhet, mint a földi örömöket, melyeket a földi próféták és hatalmasságok kínálnak. A hitből fakadó biztonságot és boldogságot itt a földön csak előlegképpen, ráadásul ajándékozza híveinek.

Istenem, szédelgek, ha teljes mélységében belegondolok ez ige ígéretébe. Tudom, hogy velem vagy földi életemben. Tapasztalom szereteted ajándékait. Azt is hiszem, hogy van örök élet. Mégis mindig újra át kell gondolnom, hittel meg kell bizonyosodnom arról, hogy Krisztus számomra személy szerint készen tartja eleve elrendelt helyemet a mennyben. Add, Uram, hogy földi kínjaim, sok keserves gondom, kemény munkám között el ne feledkezzem erről a legnagyobb ígéretről, s ha kell, nyugodtan tudjak lemondani bármiről, mert nagyobb kincset, biztosabb nyereséget úgysem tud adni semmi, mint Krisztus a megígért örök életet. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ISTEN SZENTSÉGE ÉS AZ EMBERI BŰN

A mai napon olvasandó igeszakasz: 3Móz 3,1-5 1 Ha valakinek az áldozata békeáldozat, és marhát akar áldozatul bemutatni, akár hímet, akár nőstényt, csak hibátlant áldozzon az ÚR előtt. 2 Tegye kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátrának a bejáratánál. Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 3Azután a békeáldozatból mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, amely a beleket takarja, és mindazt a kövérjét, amely a beleken van. 4 Fejtse le a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. 5 Füstölögtessék el ezt Áron fiai az oltáron, rátéve az égőáldozatra, amely a tűzre rakott fán van. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.  "Tegye kezét áldozatának a fejére..." (3Móz 3,2) Bármi is az az isteni tulajdonság, ami mostanában nagy hatással van ránk, az bizony nem az ő szent volta. Ezért hát Mózes III. könyvének az olvasása lehet az az orvosság, amire nekünk szükségünk van. Isten szentsége ad jelentőséget ennek a könyvnek. Mózes III. könyve azt mutatja meg, hogy milyen módon közeledhet a szent Istenhez egy bűnös, de kiválasztott nép az ószövetségi rendelkezések értelmében. Ahhoz, hogy a nép odamehessen Istenhez, mégpedig tőle jóváhagyott úton-módon, ahhoz sokkal többre volt szükség, mint valamiféle ingcserére. Úgy látszik, ma sok ember nemcsak azt hiszi, hogy bármikor, bárhol és bármilyen módon odamehet Istenhez, hanem azt is, hogy Istennek örülnie kellene, amiért egyáltalán valamilyen figyelemre méltatják őt. Isten igazi jellemének ez a nem ismerése veszélyesebbnek bizonyulhat, mint amikor nem ismerjük az elektromosságot, és ennek megfelelően bánunk a magasfeszültségű vezetékkel. Isten, akit mi imádunk, az az Isten, aki Mózes III. könyvében megállapította azokat az "aprólékoskodó" előírásokat. Izráelnek keresnie kellett Isten orcáját, de a papoknak és az egyszerű embereknek meg kellett tartaniuk a szigorú szabályokat és hajlíthatatlan előírásokat. Ki volt jelölve a hely, elő volt írva az áldozat, annak a módnak pedig, ahogy azt be kellett mutatni, egy lépésről lépésre előírt tervet kellett követnie. Bármiféle eltérés a szabályoktól, még egy nem szándékos hiba is, elnyerte szigorú büntetését. És ez a kultusz évszázadokon át fennmaradt, Isten parancsára. Állatok milliói pusztultak el, először a szent sátor kapujánál, később a templom udvarában. Izráeliták tízezrei álltak ott, tenyerüket rátéve az áldozatul bemutatott állatok fejére. Ezzel a kézmozdulattal tudatuk tartalmát és érzéseiket vitték át azokra. Azután pedig, amikor látták a vért, a tüzet és a füstöt, meghajtották fejüket, tudva, hogy a szent és kegyelmes Isten színe előtt állnak. Rájöttünk-e már, hogy egyikünk sem közeledhet Istenhez úgy, hogy életben is marad, hacsak nem az értünk meghalt Jézus Krisztus által járul oda? Neked is, nekem is Jézus fejére kell helyeznünk kezünket. Ha nem tesszük, örökre megbánjuk.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÍV A FELHŐKBEN

"Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján. Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22). Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten meghallgat, de a maga módján

"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, örökkön órökkél! " (Ef 3, 20-21)   Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt imádkozott. Talán még a börtönőrre is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket." De hogy Isten még az éjjel csodálatosan ki fogja hozni őket a börtönből és hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus előtt, eszükbe sem jutott. Ennyire merészen nem mertek kérni. Néha, mintha Isten nem hallgatna meg minket, de azután minden elképzelésen felül, túláradóan cselekszik. Pál azt gondolta, sokkal jobban szolgálhatná az Urat, ha megszabadulna "töviseitől", melyet a "Sátán ökölcsapásainak" is nevez. Kérte az Urat egyszer; bizonyos várakozási idő után másodszor, azután megint várt. Végül újra, harmadszor is kérte a szabadulást. Az Úr látszólag visszautasította kérését, de mégis meghallgatta imádságát. Feleletet kapott és megvilágosodott előtte az Úr útja; hogy az Ő ereje a gyengékben mutatkozik meg igazán hatalmasan; megrepedt, összetört edényekben lesz nyilvánvaló; "cserépdarabokkal" többre jut, mint sértetlen emberi erővel. Ez a drága Ige ezreket erősített meg már azóta. Kimondhatatlan vigasztalás lett ez az ígéret: "Az én erőm erőtlenség által jut el céljához." Pálnak harmadik missziós útja végén, a jeruzsálemi látogatás alkalmával leginkább elkeseredett ellenségeitől, a hitetlen zsidóság orvtámadásaitól kellet félnie. A rómabeli keresztyének imádságát kéri levelében. Bizonyosan ő maga is imádkozott, hogy az Úr mentse ki a hitetlenek keze közül Júdeában (Róma 15, 31). De ez a kérés sem talált meghallgatásra - látszólag. A kezükbe esett. Mégis meghallgatta őt az Úr, mert kiragadta onnan. Cézáreába kerül két évi fogságba. Pihenő időt rendelt neki az Úr, amire bizonyára nagy szüksége volt. Két év múlva mégiscsak eljutott Rómába, de másképpen, mint ahogyan gondolta. Ott is hirdethette Jézus Krisztus győzelmes evangéliumát, nem úgy, mint világi nagyság, hanem mint szegény fogoly. Az Úr más úton vezet, mint ahogy elgondoljuk és kérjük, de mindig dicsőségesebb módon.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-János munkája

"Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! "(Lk 3,4)

Keresztelő János nagyon fontos lelki munkát végzett az egész nép életében. Fő erénye az volt, hogy hirdette az igazságot, és kemény mondanivalóján semmilyen meggondolásból nem volt hajlandó változtatni. Tudta, hogy hallgatóinak kell megváltozniuk, ha nem akarnak elveszni. Bármire hivatkoznak, semmi nem segít rajtuk, csak az Istenhez való visszatérés.

Mikor szeretjük mi egymást: ha szó nélkül nézzük, hogy valaki tönkreteszi magát és családját, vagy ha szeretettel megmondjuk neki az igazságot, akkor is, ha az kényelmetlen feladat? Az lenne a szeretet, ha finomkodásból nem beszélünk az üdvösség és kárhozat tényéről? Akkor szeretjük a gyermekeinket, ha a korszerűség jegyében nem fegyelmezzük, nem is neveljük őket?

Aki az igazságot hirdeti, annak ez mindig áldozatba kerül. Keresztelő János is vállalta a minden komfort nélküli életet, távol a családtól. Nem mindenkinek kell így élnie, de készek vagyunk-e áldozatot is hozni az igazságért?

Akik elfogadták, amit mondott, azokat bemerítette a Jordán vizébe, jelképezve, hogy az illető meghalt a régi életének, s a vízből egy új ember emelkedik fel. Ezt pedig egészen konkrét változásnak kellett követnie az emberek életében (Lk 3,1-14).

Ezért nevezi Jánost a Biblia Jézus útkészítőjének. Mert Istentől a bűneink választanak el, ezt az akadályt úgy lehet félretenni az útból, ha nevén nevezzük, megvalljuk és elhagyjuk a bűnt. Bocsánatot rá Jézus Krisztus kereszthalála szerzett. János különösen az emberi gőg, önhittség, képmutatás, büszkeség ellen prédikált.

Legyen ez a mi adventi programunk: feltérképezni, mi áll leginkább Jézus útjában, és ne halogassuk annak eltávolítását!

A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelenik (V. Thilo, ford. Czeglédy Sándor)

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Átmégy rajta, de nem nyel el

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg" (Ézs 43,2).

Nincs híd, mégis át kell mennünk a vízen, és éreznünk kell a folyó sodrását. De Isten jelenléte a sodrásban többet ér számunkra, mintha egy komphajó vinne át bennünket a másik partra. Meg kell próbáltatnunk, de diadalmaskodhatunk, mert maga az Úr lesz velünk, és Ő hatalmasabb, mint a vízáradat. Még ha máskor távol is lenne tőlünk, a nehézségek és veszedelmek között bizonyosan velünk van. Bár csapjanak magasra az élet bajainak hullámai körülöttünk, az Úr minden alkalommal átsegít rajtuk.

Isten ellenségei kiagyalhatnak sok mindent a vesztünkre, és kegyetlen csúfolódásaik hasonlók lehetnek a tüzes kemencéhez, de mit árt ez nekünk? Átmegyünk a tűzön. Ha Isten velünk van, nem perzselődünk meg; még a tűz szaga sem érződik meg rajtunk.

Milyen csodálatos biztonságban van a felülről született és a menny felé tartó zarándok! Az áradatba nem fullad bele, a tűz nem égeti meg.
Ó Uram, a Te jelenléted a legjobb védelem utunk számtalan veszedelme között. Íme, hittel rád bízom magam, és szellemem nyugalomra talál benned.

Andrew Womack: A bővölködésről

Az Egyházban bővelkedés-ellenes hozzáállás tapasztalható, sokan akarnak mégis bőségben élni. Annak, hogy ilyen hozzáállás az uralkodó, oka van. Néhány bővelkedést hirdető tanító életvitele kritikát érdemelne. Ezt megértjük.
A hit azonban hallásból ered ( Róm. 10:17), és a bővelkedéshez vezető hit a bővelkedésről szóló tanítások hallásából származik.

Tudnunk kell, mit tanít az Ige a bővelkedésről. Az 1Krón. 29:12. szerint: 

A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése. 

Azt mondja az Úr, hogy a benne bízók semmilyen jóban nem szenvednek hiányt (Zsolt. 34:10.). 

A magadba, vagy e világ rendszerébe vetett hit viszont biztos recept a katasztrófára.
 „Az embernek nincs hatalmában az ő útja.”
( Jer. 10:23.). 

Van egy jobb út: Istené. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van. 5Móz. 8:18. 

Isten ad erőt a gazdagság megszerzéséhez. Ne feledd azonban: Isten nem közvetlenül adja a vagyont, hanem a megszerzéséhez szükséges erőt, képességeket adja meg. Ha észreveszed, ha nem, akkor is Ő a jóléted forrása. Mondhatod persze: „Hisz én dolgoztam meg a pénzemért! Nem Isten adta, én kerestem meg!” Hadd kérdezzek valamit: Mit tettél azért, hogy a történelemnek ebben a csodálatos időszakában jöhess világra? Születhettünk volna rabszolgáknak egy olyan országba, ahol nincsenek gazdasági kilátások. Nem mi adtunk magunknak képességeket és tehetséget. 

Fejleszthetjük a tehetségünket, de mindannyian olyan ajándékokkal rendelkezünk, melyeket Isten adott számunkra. Azt nem fejleszthetjük, amit nem ad nekünk. Ha a vegyületek csak kicsit is másként lennének az agyadban, lehetnél veszettül dühöngő őrült. Ha lenne valamilyen debilitást okozó fogyatékosságod, nem tudnál dolgozni. Tehát ismét mondom: akár felismered, akár nem, Isten a forrása jólétednek. A pénzügyi bővelkedés nem abból áll, hogy Isten pénzt ad neked. 

Ő a kenetet adja, ami képessé tesz a bővelkedésre. Az igazi érték nem a pénz, a ház, egy autó vagy anyagi, megfogható dolgok, hanem a kenet ahhoz, hogy vagyonhoz tudj jutni. A pénz nem gazdagság, a pénz a bővelkedés ‘mellékterméke’. Az igazi érték Isten támogató jóindulata. Sok keresztény esik abba a hibába, hogy a bővelkedést az anyagi javak mennyisége alapján méri. 

A bővelkedés az, hogy Istenre támaszkodunk, mint forrásunkra. Vannak bővelkedő emberek, akik nem bíznak Istenben, de rendszerint romba is döntik életüket (1Tim. 6:9.). 

Nehézségeik, házassági problémáik vannak, stresszben élnek, stb. (1 Tim. 6:10.). Lehet, hogy gazdagok, de ez más életterületeken sokba kerül nekik. 

Ha azonban Isten szerint bővelkedsz, akkor Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást. (Péld. 10:22.). Hiszem, hogy a bővelkedéshez vezető első lépés az, hogy felismerjük: Isten pénzügyeinek csak sáfárai vagyunk. Ez nagy gondolkodásbeli változtatást igényel ahhoz képest, ami a világ mai látásmódja a pénzről. A világ arra bátorít, hogy tulajdonos legyél, ne sáfár. Nem tőled függ azonban, mit teszel a pénzeddel. Isten adja az anyagiakat, hogy azzal kapcsolatban is Őbenne bízz. Ő fog aztán bővelkedővé tenni. Tudom, hogy ez már szinte hihetetlenül jónak hangzik, de igaz. Istennek terve van az életeddel. Indulj ki a sáfári hozzáállásból, és engedd, hogy Ő legyen a tulajdonos. Áldott leszel. Ha Isten lesz a forrásod, minden szükségletedet be fogja tölteni. Nem a világi gazdaság állásától függően, mely válságokkal és recesszióval terhelt, hanem a saját gazdasága alapján.
Márpedig az hatalmas! Fil. 4:19.: Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. Isten azt mondja, minden szükségedet megelégíti! Nem a világi berendezkedés alapjain. Ha Isten lesz a forrásod, nemcsak természetfeletti jólétnek fogsz örvendeni, hanem olyan békességben lesz részed, mely a világiaknak nem adatik meg. Amikor az emberek adakoznak, sokszor úgy érzik, abból adnak, amit ők kerestek meg. Végül is ők dolgoztak a fizetésért. Minden meg fog azonban változni, ha úgy tekintenek magukra, mint Isten forrásainak kezelőire. Az a sáfár, aki felelősnek érzi magát azért, amit Isten rá bízott. Gyerekjáték lenne Istenben bízni az anyagiak területén! Ha viszont nem vagy erre képes, akkor az Úr mennyei gazdagságot sem fog rád bízni, ahogy Jézus is mondja Lukács evangéliumának 16. fejezetében:
Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? Lk. 16:10-11. Némelyek azért nem gyógyulnak meg, mert nem fejlődik a hitük az anyagiak terén. Ne érts félre: nem azt mondom, hogy megvásárolhatod a gyógyulást. Ez téves gondolkodás. Vannak azonban, akik azért nem látják meg testükön a gyógyulást, mert a „kevesen” (Lk. 16:10.) nem bíztak Istenben. Nem minden esetben ez a helyzet, de elég gyakori. Ez a kiindulópont. Nem ugorhatod át. Ha igazán megérted az anyagi sáfárság gondolatát, az áldássá tesz mások számára is. 

Ahogy a 2Kor. 9:8. írja: Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Isten azért árasztja rád kegyelmét, hogy te is 'áraszthass' másokra – hogy adhass. 

Az anyagiak hátterében ne a szerzés legyen a mozgatórugó, hanem az adás. Ez kulcsfontosságú. Sokan azért utasítják el a bővelkedés evangéliumáról szóló tanítást, mert úgy tartják, önző, pénzsóvár okok vezérlik. Azt mondják: „Eleget kaptam már. Lehet, hogy nem vagyok gazdag, de tető van a fejem felett, és alapvető szükségleteimet Isten betölti. Nem akarok többet.” Ez az önző hozzáállás! Ha mindened megvan, amit kívánhatsz, bízz abban, hogy Isten még többet fog adni, hogy segíthess másoknak. Azt gondolni: „Nekem van elég – a többiek pedig nem érdekelnek!" - igazi önző hozzáállás. Nem azért kell jólétben élnünk, hogy nekünk több legyen, hanem hogy nagyobb áldás lehessünk mások számára. 

Az Úr azt mondta Abrámnak, hogy megáldja és áldássá teszi (1Móz. 12:2.). 

Nem adhatod oda, amid nincs. Abrám sem lehetett áldássá mások számára addig, míg nem nyert áldást. Ugyanígy, nem tölthetjük be Isten számunkra eltervezett céljait, ha nem leszünk részesei gazdagságának. Isten Királysága nem jut előbbre, ha népe szükségben van. 

Szükségünk van erre a kijelentésre. Meg kell értenünk, hogyan érhetjük el a jólétet Isten által. 

Engem Isten hívott el, hogy létrehozzam a Charis Bibliaiskolát (Charis Bible College), mely tízezrek életét változtatja meg, akik aztán Krisztus egész Testére hatással lehetnek a világon. 

Nagy dolog ez, és sok pénzbe kerül. Imádkozom, hogy ti, barátaim, engedjétek Istent, hogy kiárassza rátok jókedvét, és ezzel képessé tegyen minden jó cselekedetre (Zsolt. 35:27.)

Napi áhítat- A megtartott ige kinyitja az ajtót

Hét témája: Ajtók

Olvasmány: Jel 3,7–13                                   

Úgy olvasd a Bibliát, mintha először és utoljára olvasnád, s akkor megnyitja számodra a mennyet.

„A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. 

Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

Magyarázat

A nyitott ajtó képe a lehetőségeket fogalmazza meg. A zárt ajtó Noé bárkáján és a jézusi példázatban a vőlegény megérkezése után a kegyelem és a lehetőségek végét jelentette, végleg. Nyitva van az ajtó az Atyához Jézusban, aki a juhok ajtajának határozta meg önmagát. Nyitva volt az ajtó egy sajátos történelmi lehetőségre, az igehirdetésre. Az újszövetségi kor egésze egy nyitott ajtó. A megtérés lehetőségének ideje. Nehezen találhatnánk fontosabb lehetőséget annál, mint hogy az ember bemehet a szoros, de nyitott kapun az örök életre.
Érzékeljük és értjük-e a nyitott kapu vonz­erejét és rendkívüliségét? Tragikus lenne, ha annak boldog illúziójában élnénk, hogy ha belátunk a nyitott kapun Isten országának áldásaiba, örömeibe, akkor velünk minden rendben. Más dolog tudni arról, hogy sírás nem lesz többé, gyász nem lesz többé, bűn oda nem jut be, és más benne élni a vigasztalásban és a szentségben.
A nyitott ajtó egy erős felszólítás: Lépj be Isten országába! Térj meg! Bánd meg és hagyd el a bűneid! De egy gyülekezet előtti nyitott ajtó a munkára is hív: Hívjatok be mindenkit! Mit kezdünk a nyitott ajtóval?
Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy az olvasott ige megértése által felismerjük Krisztust és az ő akaratát! (ApCsel 8,29–36)
(Katona Béla)

Az én életem ma: A dicsőség országa-ISTEN DICSŐSÉGES TERVE

„Hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.”  (Róm 5:21)

Az a terv, amely által az ember megváltható – és csakis általa váltható meg –, az egész Menny mérhetetlen áldozatát igényelte. Az angyalok nem tudtak örülni, amikor Krisztus feltárta előttük a megváltás tervét, mert látták, hogy az ember üdvössége szeretett parancsnokuk kimondhatatlan szenvedésébe kerül. Fájdalommal és csodálattal hallgatták, amikor elmondta, hogy miként kell a Menny tisztaságát és békéjét, örömét, dicsőségét és a halhatatlanságot otthagyva alászállnia, és együtt élnie a földi romlottsággal, vállalva a fájdalmat, szégyent és halált. A bűnös és a bűn büntetése közé kell állnia; de kevesen fogják Isten Fiaként elfogadni. Elhagyja a Menny királyaként elfoglalt magasztos helyét, megjelenik a Földön, emberré alázva magát, és tapasztalatból tudja meg, milyen fájdalmakat és kísértéseket kell az embernek kiállnia. Erre mind szükség van, hogy segíthessen azokon, akiket Sátán megkísért (Zsid 2:18).
Krisztus elmondta, hogy tanítói küldetése végén gonosz emberek kezébe kerül, és úgy sértegetik és kínozzák, ahogy csak Sátán ösztönzésére tudják. A legkegyetlenebb halállal, bűnözőként, ég és Föld között kell meghalnia. Hosszú órákig tartó haláltusája oly szörnyű lesz, hogy az angyalok elfedik arcukat, mert nem bírják nézni. Miközben a törvényszegés bűne – az egész világ bűnének súlya – reánehezedik, az Atyja arcának elrejtésével járó lelki gyötrelmet is ki kell bírnia…
Krisztus kérte az angyalok seregét, hogy működjenek együtt azzal a tervvel, amelyet az Atya elfogadott, és örvendezzenek, hogy halála által az ember megbékélhet Istennel.
Ekkor öröm, kimondhatatlan boldogság töltötte el a Mennyet. 
Egy megváltott világ dicsősége és szépsége felülmúlta az élet Fejedelmének gyötrelmét és áldozatát. A Menny visszhangozta annak az éneknek az első dallamait, amely később Betlehem dombjai felett csendült fel,
 „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és e Földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2:14).

Forrás: (The Ellen G. White Comments)

Reggeli dicséret- Jó munkát végez

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
Pál Filipiekhez írt levele 1. fejezet 6. verse

Pálnak ez a levele akkor keletkezett, amikor fogságban volt, és mégis az öröm levelének hívjuk. Az üdvözlés után Pál hálaadással kezdi a levelet, amiből egy verset olvashatunk e mai napon.

Szorongattatott helyzetben hálát adni példaadó cselekedet. Pedig a börtön sötétjében is az a tény, hogy egy Krisztus követő gyülekezet megalakult, csoda, tehát ok van a hálaadásra. De nemcsak a puszta létezésért örül, hanem annak is, hogy szolgál.

Az élet sok veszélyes szakaszán vezetőre van szükségünk, amint a hajónak révkalauz kell a homokzátonyok között vagy a sziklás folyón. Hol találunk ilyen vezetőre? A Bibliához utasítunk benneteket, kedves testvéreink. A Bibliát Isten ihlette, szent emberek írták. Pontosan és világosan megmutatja mind az ifjak, mind az idősek kötelességeit. Emelkedetté teszi a gondolkodásunkat. A Biblia a jellem tökéletes mértékét tárja elénk, csalhatatlan útmutató minden körülmények között, egészen életünk végéig.

A Biblia lecsillapítja szívünket, szent örömmel tölti el lelkünket. Fogadjátok el, mint tanácsadótokat, mint mindennapjaitok mértékét. Igénybe kell vennünk a kegyelem valamennyi eszközét, hogy szívünk Isten szeretetében bővelkedjék, „hogy el tudjátok bírálni, mi a helyes. Akkor tiszták és kifogástalanok lesztek Krisztus napjára, és bővelkedni fogtok az igaz élet… gyümölcseiben.” (Fil. 1:10–11) Keresztény életünknek erősödnie, izmosodnia kell. A Szentírásban elénk tárt magas színvonalat el lehet, s el is kell érnünk, ha Isten gyermekei akarunk lenni. Nem topoghatunk egy helyben. Vagy előrehaladunk, vagy visszaesünk. Lelki jellegű ismeretekkel kell bírnotok, hogy „felfoghassátok minden szentekkel együtt, mi a szélessége és hosszúsága, magassága és mélysége, megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetét, és beteljetek Isten egész teljességével” (Ef. 3:18–19).

Szerző: Laszlo Osvald

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Jákob botja végére hajolva imádta Istent.      Zsid 11,21

A haldokló Jákobnak ezt a mozdulatát a hit cselekedeteként állítja elénk a Szentírás. Miért? Az 1.Móz 47. szerint amikor Jákob halálát közeledni érezte, ünnepélyesen megígértette fiával, Józseffel, hogy őt nem Egyiptomban, hanem atyáinak, Ábrahámnak és Izsáknak sírjába temeti el. Miután erre József esküvel kötelezte magát, Jákob botja végére hajolt, szó szerint "Istent imádva borult ágya fejére". Nem mindennapi dolog, hogy valaki szívesen válik meg ettől az élettől. Sokaknak nehéz harcot és nagy keserűséget jelent ez. Jákobnak a hite tette lehetővé, hogy hálás imádatban váljon meg a földi élettől. Egyiptomban Jákobnak bizonyára igen díszes temetést rendeztek volna, neki azonban sokkal fontosabb volt az isteni ígéretek hordozóival való közösség. Amikor e kívánságának teljesítését József biztosította, imádva borult le Jákob Istene előtt. Mi is békében haza mehetünk, mint Jákob és mint Simeon, ha hitben egyek vagyunk Ábrahámmal, az ősatyával, akit a Szentírás a "hívők atyjának" nevez (Róm 4,11)! Végül a hálás imádattal ezt akarta Jákob kifejezni: Fiam hű lesz hozzám és ígéretét meg fogja tartani. Micsoda mélységes öröm, ha hívő édesapa abban a bizonyosságban búcsúzhat, hogy gyermekei és utódai Isten jó tetszésének útján fognak járni! Így tért a mennyei hazába Trudel Dorottya Maennedorfban, azzal a határozott bizonyossággal, hogy az akkor még fiatal Zeller Sámuel, akire az egész intézetet hagyta, hűséges lesz. Trudel Dorottya nem vallott szégyent hitében. Milyen boldogság Istent imádva hazamenni abban a biztos tudatban, hogy egy vagyok azokkal a hívőkkel, akik már előttem hazamentek, s bizonyos vagyok abban, hogy Isten az utódoknak is hűséges, hívő szívet ajándékoz!

Varga László: Isten asztaláról

"Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az Úr -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig... és keresik az Úr igéjét, de nem találják."      Ámósz 8,11-12 Nem lehetne jobban jellemezni mostani korunkat. Kenyere, itala bőven van a keresztyén népeknek, jutna másoknak is elég, mégis fél, mégis szerencsétlennek, veszélyben lévőnek érzi magát minden nép. Kétségbeesetten keresik a megoldást, a megmentő eszmét, az igazságot. A Kárpátokban történt, hogy két sízőt meglepett a köd. Megfagyott holttestük mellett látták másnap, hogy körbe-körbe jártak, néha egészen közel a menedékházhoz, de nem találták meg. Így keresi ma a világ az igét, s ha nem találja meg, úgy járhatunk mind, mint azok a sízők. Az emberek persze nem tudják, hogy Isten igéjét keresik. Honnan tudnák, ha az el van rejtve előlük? Ha az egyház csak óvatosan hirdeti, maga se tudja, hogy az az egyetlen megoldás. Ha a tömegek elhitték, hogy már elavult, nem kell komolyan venni. Ezer szekta, babona, idegen vallás szédíti a népet, mindegyik bőven talál híveket, mert annyira szomjazza különösen az ifjúság az igazságot. "Támolyognak tengertől tengerig, és nem találják." Ebből az ördögi körből emberileg nincs kiút. Egyedül Isten tehet csodát, ébredést, amit hasonló helyzetben már többször megtett. Imádkoznunk kell, hogy újra megtegye. Uram, Istenem, nagy gazdagságában és hatalmában annyira megromlott volna már az emberiség, hogy nem tudsz vele mit kezdeni? A technikai csodák dicsősége annyira elködösítette értelmünket, hogy nem látjuk meg tőle a mélységből kivezető egyetlen utat? A Te igazságod, a szolgáló szeretet nélkül nem lesz jövője gyermekeinknek! Ha rajtunk már nem lehet, könyörülj rajtuk, a jövendő nemzedékeken! Add szájukba és szívükbe igédet, a megváltó, felszabadító, jövőt jelentő igazságot! Add, hogy gyermekeink megtaláljanak, és készek legyenek szolgálni Téged! Ments meg, Uram, minket! Ámen.

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Keresztelő János születése

"...meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül... nagy lesz ő az Úr előtt..." (Lk 1,13-15)



Az első advent jeles alakja Keresztelő János volt. Ismerjük meg az ő életét!

Júdea hegyes vidékének egy kis falujában egy házaspár régóta imádkozott gyermekért. Most már abba is hagyták, mert megöregedtek. Egyik nap azonban, amikor Zakariás éppen a papi feladatait végezte Jeruzsálemben, Isten azt üzente neki, hogy fiuk születik, aki a Messiás útkészítője lesz. Hitte is, nem is. Hitetlensége miatt addig, amíg a kis János meg nem született, megnémult. Amikor újra tudott beszélni, hálás szóval magasztalta Istent (Lk 1. rész).

Most csak azt vegyük észre, hogyan építi be Isten kis emberek csendes imádságát a maga világot kormányzó tervébe! Isten nagyszabású üdvterve már a világ megteremtése előtt készen volt. Ezt ő lépésről lépésre feltartóztathatatlanul megvalósítja. Ehhez emberekre is szüksége van. Például Zakariást is kiválasztotta arra, hogy az ő fia legyen Jézus előfutára. De még nincs is fia, s ők már öregek. Ez nem akadály. Lesz gyermekük idejében, egészen megszokott módon. A csoda benne az, ahogyan Isten ezt a nekik már elképzelhetetlen eseményt időzíti és megvalósítja. Mert miközben Isten nagy terve kibontakozik, ő számon tartja az éveken át elhangzott imádságokat is, és felel azokra.

Istennél minden időzítve van, nincs összevisszaság. Ő nem rögtönöz, és nem kapkod, mindent végtelen bölcsessége szerint, a mi érdekünkben valósít meg.

Így merjük-e rábízni életünk apró és jelentős dolgait és a világ sorsdöntő ügyeit egyaránt? Zakariás hitetlensége nem lett akadálya Isten cselekvésének. Az ő tettei nem a mi hitünktől függnek, de magunkat szegényítjük meg, ha kételkedünk ígéreteiben. Szálljunk szembe mindig a magunk kételyeivel! „Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amil az Úr mondott neki." (Lk 1,45)

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ITT VAN ISTEN KÖZTÜNK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 40,33-38

33 Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Mózes a munkát. 34 Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 36 Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt. 37 Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt. 38 Mert nappal az ÚR felhője volt a hajlékon, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.

"És az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot." "Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?"

(2Móz 40,34; 1Kor 3,16)

Az egy félelmetes pillanat volt. Amikor Mózes befejezte a szent sátor építését, a mindenható Isten beköltözött. Az Úr dicsősége töltötte be a sátrat. Azt gondolnánk, hogy amikor Isten ennyire közel jön, és jelenléte ennyire látható lesz, akkor az emberek, akiket Isten így meglátogatott, napjaikat mélységes hódolatban és engedelmességben töltik. De tudjuk, hogy Izráel népe a pusztai vándorlás évei alatt sokszor volt lázadó és engedetlen. Jézus személyének fenséges csodája az volt, hogy úgy jött hozzánk, mint testben megjelent Isten. Ahogy János mondja: "Az Ige testté lett, itt élt ("sátorozott") közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét..."(Jn 1,14). Azt gondolnánk, hogy amikor Isten annyira közel jön hozzánk, hogy ő maga találkozik velünk testben, s így jelenvalóvá válik, akkor az emberek hinni és élni akarnak. Nagyon sok ember volt azonban, aki nem engedelmeskedett ennek az evangéliumnak. A hitetlen emberek mind a mai napig azt mondogatják, hogy Jézus nem lehetett Isten, hogy ő egy rendkívüli hittel bíró mindennapi ember volt. Pünkösd napja óta a keresztyének együtt alkotják Isten templomát, mivel Isten Lelke lakik bennük. Most Isten az ő szent templomában van. Sok országban lakik, és sok nyelven beszél. Sok ember viszont ezt nem hiszi el. Manapság sok ember úgy gondolja, hogy ha Isten egyáltalán lakik valahol a Földön, akkor annak horribilis összegből felépített templomnak kell lennie, sok e világi berendezéssel. Ezzel szemben az a teljes igazság, hogy Isten azokban a férfiakban, nőkben és gyermekekben lakozik, akik hisznek Jézusban. Isten jelenléte az olyan emberi életekben válik láthatóvá és kézzel foghatóvá, akiket az ő kegyelme megáldott, és akik az ő Lelkének uralma alatt élnek. Az Úr dicsősége egy napon - nem is olyan sokára - be fogja tölteni a Földet. Akkor majd senki sem fogja mondani, hogy az lehetetlen, hogy az nem így van. Meg fogjuk tapasztalni azt, amit mindig hittünk. Mások meg fogják látni azt, amit szívük nem volt hajlandó elfogadni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A SZENT SZELLEM TEMPLOMA

"Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40).

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt. Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné. Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett. Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek. A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12). Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan. "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27). Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent. Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket. Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal. Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos. "Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul" (Róm 12,1). Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés: testem a Szent Szellem temploma.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében: A meghallgatás nem-je és igen-je

"Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse Őt. "

(Lukács 22, 42-43)

Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitől a Megváltó visszaborzadt. És mégis meghallgatást nyert Jézus esengő imádsága! Angyal erősítette meg Őt. Ez volt a felelet a kérésére. A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Őt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, de erőt adott neki a nehéz út megjárásához. A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erősítést az "elrejtett mannából" (Jel 2, 17). Végül is az Atya szabaddá tette Őt a félelemtől és a rettegéstől. Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevő halála a kereszten. Az a gondolat, hogy a világ bűnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig. Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tőle. Nyugodtan mondhatta: "Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26, 46). Nem menekült el, hanem győztesként ment az ellenség elé. Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. Viszont megszabadult a halálfélelemtől. Meg kellett ízlelnie a halál keserűségét értünk, de megkapta a szükséges erőt erre a legnehezebb szolgálatra. Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet. Számtalan megváltott bűnös dicsőíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta. Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Őt előbb, hogy később dicsőségesebben cselekedhessen.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A védelem bástyái

"Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van" (Ézs 33,16).

Akinek Isten megadta a tiszta élet ajándékát, az tökéletes biztonságban élhet.

A magasban lakozhat, felülemelkedve a világon, túl az ellenség lőtávolságán, az éghez közel. Magasztos céljai és indítékai vannak, igazi vigasztalásra és társakra talál. Örvendezik az örök szeretet hegyei között, ott talált lakóhelyet is.

Óriási sziklák védelmezik. A világmindenség legerősebb sziklái ezek, a változhatatlan Isten ígéretei, ezek őrzik az engedelmes hívőt.

Övé a nagy ígéret: "kenyerét megkapja". Ahogy az ellenség nem tudja megmászni ezt az erődítményt, sem lerombolni a falait, nem tudja azt kiéheztetéssel vagy ostrommal sem bevenni. Az Úr, aki mannát hullatott a pusztában, mindig ellátja népét élelemmel, még akkor is, ha a körülvevő ellenség ki akarja éheztetni.

De mi lesz, ha a víz fogy el? Ez sem történhet meg, hiszen "vize állandóan van". Soha ki nem apadó kút van a bevehetetlen erődítményben. Az Úr gondoskodik arról, hogy az övéi semmiben se lássanak hiányt. Sion polgárának senki nem árthat. Akármilyen ádáz legyen is az ellenség, az Úr meg tudja őrizni választottait.

Az én életem ma: A dicsőség országa-AZ ISTEN DICSŐSÉGÉRE TEREMTETT EMBER

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.” (1Kor 10:31)

Isten a maga dicsőségére teremtette az embert, hogy próbája után az emberi család eggyé válhasson a mennyei családdal. Isten célja az volt, hogy az emberi családdal népesítse be a Mennyet, ha engedelmesnek bizonyul minden szava iránt. Ádámnak át kellett esnie a próbán, hogy világossá váljon, vajon a hűséges angyalokhoz hasonlóan engedelmes kíván-e lenni, vagy az engedetlenséget választja. Ha kiállta volna a próbát, leszármazottait csakis hűségre tanította volna. Értelme és gondolatai olyanok lettek volna, mint Isten értelme és gondolatai…
Saját jellemének megfelelően, Isten tisztának és egyenesnek teremtette Ádámot. Az első Ádámban nem éltek romlott és gonoszságra való hajlamok. Olyan hiba nélküli volt, mint az Isten trónja előtt álló angyalok. Ezek a dolgok megmagyarázhatatlanok, de sok minden, amit most még nem tudunk megérteni, magyarázatot nyer majd akkor, amikor úgy látunk, ahogyan Ő lát minket, és úgy ismerünk, ahogyan Ő ismer.

Az ősi szentekkel kapcsolatban mondja az Ige, hogy Istent nem szégyellték Istenüknek nevezni [Zsid 11:16]. Nem világi vagyonszerzésre áhítoztak, és nem világi tervekben és nagyravágyásban keresték a boldogságukat, hanem mindenüket Isten oltárára helyezték. 
Isten országának építésére rendezték be az életüket. Kizárólag Isten dicsőségének éltek, és félreérthetetlenül kijelentették, hogy vándorokként és jövevényekként élnek a Földön. Jobb haza után törekednek, tudniillik a mennyei után. Életükkel hirdették hitüket. Isten rájuk bízhatta igazságát és azt, hogy a világ rajtuk keresztül ismerje meg az akaratát.
De ma hogyan tartja fönn Isten hitvalló népe nevének becsületét. Hogyan ismeri fel a világ, hogy különleges nép vagyunk? Milyen bizonyítékokat szolgáltatunk arra, hogy a mennyei haza polgárai vagyunk?…
Puritán tisztaságnak és egyszerűségnek kellene jellemeznie mindazok lakását és ruházkodását, akik hisznek a mai időkre szóló ünnepélyes igazságban… Ruházatunknak, lakásunknak és szavainknak bizonyságot kell tennie az Istennek való odaszentelődésünkről. Micsoda erő kísérné azokat, akik ekként tanúsítanák, hogy mindenről lemondtak Krisztusért.

Forrás: (The Ellen G. White Comments.)

Napi áhítat- A mennyben énekelni fogunk

Hét témája: A mennyország 

Olvasmány: Jel 15,2–4.                           

Énekelj sokat magadban és másokkal! Már itt készülj a mennyre!

„És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid”.”
Magyarázat

Az ember legnagyszerűbb és legfájdalmasabb pillanataiban is énekelhet. Az olimpián győztesek, a dobogó legfelső fokán állva éneklik himnuszukat. Fájdalmas és reménytelen időszakban sokan merítenek erőt az éneklésből. A zsoltárokban mindkét végletet megtalálhatjuk!
Az istentiszteleteken az éneklés adja meg mindenki számára a bekapcsolódás lehetőségét Isten imádatába. Ez nem képesség kérdése, hanem a szív kérdése.
Egy felmérés szerint kb. 250 000 keresztény éneket használnak ma különféle gyülekezetekben. Ha ehhez hozzávesszük a történelem folyamán énekelt, de mára elfeledett keresztény énekeket, akkor ez a szám még tekintélyesebb. Ezeknek egy hívő csak töredékét ismeri. És akkor ott vannak még a mennyben komponált énekek! Tényleg kell egy örökkévalóság, hogy mindezt elénekeljük!
Az ige itt két népszerű éneket említ, egy régit és egy újat: Mózes énekét és a Bárány énekét. Mindkettőhöz van zenei kíséret, és minden jelenlevő szívből énekli az énekeket. Hogy mit fogunk énekelni ott, azt nem mi határozzuk meg, de Isten dicsősége egységbe olvasztja a földi sokféleséget. Ezt minden jelenlevő élvezni fogja!
Ha ez a jövő, akkor kezdjük el gyakorolni istentiszteleteinken a mennyei mintát!
(Dani Zsolt)

Reggeli dicséret- Különbségtétel a jó és a rossz között

,,És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben és minden értelmességben.
Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó, hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára.,,
Filippibeliekhez írt levél 1:9-10                  

A helyes értékítélet, az egyes élethelyzetek átlátása és a helyes döntés meghozatala sokszor állít bennünket válaszút elé, és ilyenkor átérezzük, hogy mekkora bölcsességre van szükségünk. Mivel ezek a helyzetek naponta ismétlődnek, bizonyára a mai nap sem lesz kivétel ez alól.

Pál apostol szavaiból kiderül, hogy ennek a képességnek a megléte nem velünk született adottság, amit sem elnyerni, sem elveszíteni nem tudunk, hanem tanulható, kérhető, elnyerhető, sőt – az idézett vers tanúsága szerint – egymás javára, számára is kérhetjük. Jakab apostol is arra bátorít, hogy ha már felismertük ezt a szükségletünket, akkor ne habozzunk, ne legyünk szégyellősek, hanem „akinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől” (Jak. 1,5). Bölcsességnek nevezi, hiszen ez az igazi bölcsesség, amely segít eligazodni az élet dolgaiban. Hiába rendelkeznek sokan tudományos fokozatokkal, ha az életük irányítására nem képesek, és ezért hibát hibára halmoznak a hétköznapokban.




Keresztényként azt is tudjuk, hogy nem pusztán a körülmények, a véletlenek alakítják számunkra a döntési helyzeteket, hanem maga Sátán, aki ezzel arra akar késztetni bennünket, hogy hibázzunk. Az igazi kihívás pedig nem az, amikor már tudjuk, hogy mi lenne a helyes, és csak erő kell a végrehajtásához, hanem amikor nem egyértelmű a számunkra, hogy mit vár tőlünk Isten abban az adott helyzetben.




A zsidóság a Talmudban kész képleteket alakított ki, hogy milyen helyzetben mit kell tenni. Az élet azonban összetettebb annál, hogy az egyes élethelyzetek teljes körűen kódexbe foglalhatóak lennének. Ezért is van szükségünk személyes értékítéletre, a Lélek vezetésére.

Kérjük ezt a mai napon is buzgón önmagunk számára, és bátran mások számára is!

Szerző: Stramszki István

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által áldotta meg a haldokló Jákob a József két fiát.      Zsid 11,21

Jákob József fiainak adott sajátságos áldásából előragyog erős hite. Jákob - Isten vezetése folytán - eltér attól a szokástól, hogy a nagyobb áldást az idősebb fiúnak adja. Ez annál feltűnőbb volt, mivel József az idősebb fiát, Manassét Jákob jobb keze elé, Efraimot pedig bal keze elé állította, Jákobnak pedig keresztbe kellett tenni a kezét, hogy jobb kezével Efraimot áldhassa meg. Mikor Jákob így cselekedett, ezzel mutatta meg, hogy a hit szokatlan és kitaposatlan utakon is járhat, és nem sablonosan munkálkodik. Akinek ez felfoghatatlan, az vizsgálja meg magát, hogy vajon benne lakik-e az élő hit titka! Aztán Jákob hite meglepő határozottságot mutatott. Józsefnek nem tetszett az apja cselekedete. Megfogta Jákob jobb kezét és megpróbálta Manassé fejére tenni. Ha arra a nagy szeretetre gondolunk, amely Jákobban volt József iránt, azt hihetnénk hogy Jákob ezt a kívánságot teljesíti. De Jákob hit által, Isten vezetése alatt áldotta meg a gyermekeket. Hiába volt József hatalmas, s hiába követelt tekintélyt magának és kívánságának, Jákobot ez egy cseppet sem térítette el Isten vezetésétől. "Tudom, fiam" - mondta, ez is nép lesz, de öccse nagyobb lesz nálánál". Amint látjuk, a hit nemcsak sajátságos módon cselekszik, hanem határozott is. S végül: Jákob jövevény, aki idegen országban lakik, s Kánaánból egy talpalatnyi földet sem mondhat magáénak. Mégis gondolkozás nélkül ad részt az országból unokáinak. Hitben már az övé, s hitben ajándékozza tovább. A hitnek semmi sem olyan biztos, mint Isten ígéretei. - "Uram, ajándékozd nekem Jákob hitét...!"

Varga László: Isten asztaláról

"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, ...aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét."      1János 2,9-11

Milyen egyszerű megtudni magamról, hol állok Krisztus megítélése szerint. Nincs itt szó a hit mélységeiről, parancsolatok teljesítéséről, több vagy kevesebb imádságról. Ezek mind fontosak. Legfontosabb a szeretet. De még abban is könnyű hazudni magam előtt is. Amiben nem lehet hazudni, tehát könnyű megállapítani az ítéletet magam felett: van-e bennem gyűlölet? Pedig még ez sem olyan egyszerű. Van egy tanár barátom, aki egész életét román vidéken élte le, román gyermekeket tanított hihetetlen lelkiismeretességgel, komoly román értelmiségieket nevelt egyszerű parasztgyermekekből. Közben állandó a félelme, hogy nem üdvözülhet, mert ő gyűlöli a románokat. Haragszik, ha biztatom, hogy nyugodtan beismerheti az érzéseit, amíg olyan hűségesen szolgálja őket. Az érzelem felett az ember nehezen tud úrrá lenni. A magatartás számít. Aki rosszat tesz felebarátja ellen, arra vonatkozik az ige ítélete. Az is, hogy a gyűlölet sötétsége megvakítja, s már nem tudja, mit cselekszik, saját magát is képes romlásba dönteni indulatában. Milyen megnyugvás kiszabadulni ebből a sötétségből, megbocsátani és bocsánatot nyerni, testvérként segíteni azt, akit ellenségemnek tartok, így jutni ki a szeretet világosságára!

Jó Istenem, nem tudom megítélni magamat. Én nem akarok gyűlölni senkit, mégis előfordul, hogy valakinek, ha nem is teszem, de szívemből kívánom a rosszat. A rajtam esett sérelmet könnyebb megbocsátani, de amikor a gyalázatos kizsákmányolást, a besúgást, az irigységből fakadó rosszakaratot, népem és egyházam elleni súlyos bűnöket látom, nem tudom megállni, hogy ne szoruljon ökölbe a kezem. Csendesítsd le, Uram, az indulataimat, és adj erőt, hogy ha tehetek valamit a rossz legyőzésére, áldozatainak védelmére, tegyem meg; én pedig ne kövessem el ugyanazokat a bűnöket, nehogy én is ítéleted alá essek! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- A POGÁNYOK REMÉNYSÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12,1-3 1 Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. "...az Írás ... előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: Általad nyer áldást a föld minden népe." (Gal 3,8) Kétezer éven át Istennek szövetsége volt Ábrahámmal és az ő gyermekeivel - és csakis ővelük. Nem szabad azt mondanunk, hogy ez az intézkedés méltánytalan volt a kínaiakkal vagy az egyiptomiakkal szemben. Isten üdvtervét szorgalmasan és hódolattal kell tanulmányoznunk, de nem szabad megkísérelnünk, hogy mi majd egy annál jobbat készítünk. Magasztaljuk az Urat, mert ő nem feledkezett meg rólunk, akik megfeledkeztünk róla, és akik születésünkre nézve nem vagyunk zsidók. Gondolt ránk már akkor, amikor Ábrahámmal "a föld minden nemzetségéről" beszélt. Az 1Móz 12,3-ban hallhatod ezt az evangéliumot, mondja Pál. Isten minden faj minden népéhez odafordult, amikor Jézus Krisztus először eljött. Amikor Jézus mindössze 40 napos volt, Simeon karjaiban tartva a gyermeket így szólt: "...hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak" (Lk 2,32). És a pogányok a nem zsidók. Isten nem változtatta meg az Ábrahámmal kötött szövetséget. Az a kegyelmi szövetség még érvényben van. De most már a Jézusban hívő pogányok is tagjai ennek a szövetségnek. És Isten kiválasztotta Pált, "a pogányok apostolát", hogy ő értelmezze ezt a pogányságot is felölelő tervet, s hogy általa kezdje el ennek a tervnek a kivitelezését. A Biblia ezen tanításának, amely az Ábrahámtól mind a mai napig terjedő kegyelmi szövetség folyamatosságáról, és a pogányoknak a Jézus Krisztusban való hit által e szövetségbe történő befogadásáról szól, mindenféle következménye van, amelyeket tanulmányoznunk kell. Először is: Isten jóindulata elnyerésére egyetlen módunk van, nevezetesen az, ha betagolódunk Izráelbe, ha mint Ábrahám gyermekei leszünk állampolgárokká. Nem segít rajtunk ha az indiánok ivadékai, vagy a Zarándok Atyák gyermekei, vagy más pogány eredetű nemzeti hősök leszármazottai vagyunk. Az üdvösség a zsidók közül támad, és Isten az Ábrahámmal kötött szövetségben adja áldását. De mivel mi, sőt még a zsidók is, csak a Jézusban való hit által lehetünk a kegyelmi szövetség részesei, eredetünk kérdése lényegtelenné válik. Nem az számít, hogy honnan jössz, hanem az, hogy hol vagy.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE

"Aki győz..." (Jel 2,7).

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát. Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk. Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg. Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal. A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.