Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Anna odaállott..., hálát adott az Úrnak és szólott Jézus felől mindazoknak, akik Jeruzsálemben a megváltást várták."      Lk 2,38

Azok között, akik a gyermek Jézus körül voltak, egyike a legáldottabbaknak Anna. Ő tűrő, imádkozó és bizonyságtevő asszony volt. Isten nehéz életúton vezette. Hét évi házasság után elvesztette férjét. Nehéz sorsát csak az özvegyek tudják igazán megérteni. Ez a fájdalom arra indíthatta volna Annát, hogy perbe szálljon Istennel és hátat fordítson Neki. Ő azonban még inkább Istenhez fordult. Nem keserű ember lett belőle, hanem áldott, szenvedések által megpróbált tűrő és imádkozó ember. Emberi támaszát elvesztette. Özvegyi járadék nem volt még abban az időben. Anna azonban ismerte az árvák és özvegyek Atyját. Előtte öntötte ki a szívét. Kedvelt tartózkodási helye a templom volt, az a hely, ahol Isten közelségét érezte. Itt töltötte el élete idejének javát. Az Istennel való rejtett együttlétben találta legnagyobb boldogságát, miután a földi boldogság elvétetett tőle. Olyan örömöt nyert így, amely nagyobb minden családi örömnél. Ki mérhetné fel azt az áldást, amit nyert az évek során Anna az imádkozásnak ezen a csendes helyén! Minden világi élvezet és öröm szánalmas dolog volt ehhez képest. Végül úgy látjuk Annát, mint bizonyságtevőt. Az az áldás, amit Isten csendes elrejtettségben ad, nyilvánvalóvá szokott válni. Az öreg Simeonhoz odalépett Anna, hogy Istent magasztalja a gyermek Jézusért. Aztán elment Jeruzsálembe azokhoz, akik az eljövendő váltság után sóvárogtak, s elmondta nekik a jó hírt, hogy az Üdvözítő megszületett. - Az az öröm, ami Annát betöltötte, mindnyájunké lehet, s aki ezt megismeri, annak ajkán túlárad Jézus dicsérete.

Varga László: Isten asztaláról

"Bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."      Máté 2,1-2

A megszületett Messiásnak, a testté lett Igének tanúkra van szüksége. Azokat el is hívja. A zsidókból a pásztorokat, a pogányokból a bölcseket hívta születése tanújául. Ma téged hív. Bizonytalan a hited? A pásztorok tudatlan, a bölcsek zavaros tudású emberek voltak, de engedtek a hívásnak, elindultak, és némi bizonytalankodás után eljutottak Betlehembe, mert Isten vezette őket odáig. Nem a tökéleteseket hívja, hanem tökéletességre akarja vezetni a bizonytalanokat. Azért hívja magához őket, hogy biztos hitet nyerjenek. Minket is azért hív Krisztushoz. Nem azt nézi, milyen vagy, azt nézi, mivé akar tenni. Azért kell az ünnep, hogy mindig újra figyelmeztessen: Van Megváltód! Isten nem hagy magadra! Érted is jött, neked is üdvösséget szerzett. Ne állj meg félúton! Szeret téged Atyád. Halld meg hívását, fogadd el életadó szeretetét!

Istenem, szerető Atyám! Köszönöm, hogy ezen az ünnepen is magadhoz hívsz. Köszönöm a tegnapi igét, az úrvacsora kegyelmét. Köszönöm gyermekeim örömét, az egybegyűlt család meleg szeretetét. Köszönöm, hogy a gyülekezet családjában megtalálhattam gyermekeid közösségét. A megszületett Megváltó egy családdá akar tenni mindnyájunkat. Segíts, hogy hívásod engem is szíven találjon, hogy egész hittel álljak be Krisztus seregébe, úgy vállaljam az örömszerzés feladatát azok felé is, akik még nem érezték meg a hit örömét, akik most sem tudnak örülni Megváltónk születésének! Velük együtt vezess el engem is a vele való boldog találkozásra! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KARVEZETŐK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,8-14 8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."  "Dicsőség a magasságban Istennek." (Lk 2,14 Jó lenne, ha az emberek tényleg jobban odafigyelnének, amikor "az angyali hírnökök" énekelnek. Egyáltalán nem azt énekelték, hogy "dicsőség az újszülött királynak". A most született király levetette királyi köntösét. Félretette dicsőségét, és nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. És "a jóakaratú embereket" sem említették az angyalok, akikről a legtöbb karácsonyi üdvözlőlap beszél. Az angyalok így énekeltek: "Dicsőség Istennek." Isten bizonyára ezt mondta az angyaloknak: "Tanítsátok meg a föld lakóit arra, hogy hogyan kell énekelni." Akkor az angyalok elkezdték azzal a sorral, amelyik számukra a legtermészetesebb volt: "Dicsőség a magasságban Istennek." Csakhogy mi sok nehézségen megyünk keresztül, míg megtanuljuk ezt az első sort. Isten első parancsolata így hangzik: "Ne legyen más Istened rajtam kívül!" Más szavakkal: "Dicsőség a magasságban Istennek. "És az első dolog, amiért megtanulunk imádkozni: "Szenteltessék meg a te neved." Más szavakkal: "Dicsőség a magasságban Istennek." Ma van az a nap, amikor az emberek köszönés után ezt kérdezik egymástól: "Jól töltötted a karácsonyi ünnepeket?" Olyan kérdéssé formálhatnánk ezt át, amellyel a lelki élet felől érdeklődünk, mégpedig így: "Egy kicsit könnyebb most már ezt mondanod: "Dicsőség a magasságban az Istennek?" Isten üdvösséget hozott a világnak. És az angyalok a teremtett világ karvezetőivé váltak. Az egész teremtett világnak meg kell tanulnia énekelni: "Dicsőség a magasságban Istennek." Jézus belép a hívők életébe, és ennek az az eredménye, hogy újjárendeződik az életük. Mostantól kezdve Isten az első. És az élet egésze úgy szerveződik, hogy dicsőség térjen Isten nevére. Az életnek ez az átalakulása az az új ének, melyet lassan megtanulunk énekelni. Bizonyára még az angyalok is csalódnak amiatt, amit a világ énekel, de őnekik is várniuk kell, míg Krisztus befejezi munkáját. És akkor, amikor majd Isten lesz "minden mindenekben", vagy "minden mindenkinek", akkor az egész világmindenségnek egy éneke lesz. Minden, minden ember és minden angyal ezt fogja énekelni: "Dicsőség a magasságban Istennek."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-VILÁGOSSÁGBAN JÁRUNK

"Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van... Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden egyes bűntől" (1Jn 1,7). Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik. Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett. Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet. Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében. A Szent Szellem mind öntudatlan, mind tudatos életünk területén hathatóssá teszi a kiengesztelést és csak ha már munkálkodik bennünk a Szent Szellem kibeszélhetetlen hatalma, akkor értjük meg, mit jelent az 1János 1,7: "Jézus Krisztusnak... vére megtisztít minket minden bűntől." Ez nemcsak a tudatos bűnre, hanem arra a végtelenül mélyen gyökerező bűnszövevényre is vonatkozik, amit bennem csak a Szent Szellem tud felfedni, világosságra hozni. Ha világosságban járok, amint Isten is a világosságban van - nem a saját tudásom világosságában, hanem Istenében -, ha úgy járok benne, hogy semmit sem takargatok előtte, akkor legnagyobb csodálatomra felismerem, hogy Jézus Krisztus vére annyira megtisztít engem minden bűntől, hogy még a Mindenható Isten sem lát semmi megfeddnivalót bennem. Ez győz meg tudatomban arról, hogy élesen, áthatóan felismerjem mi a bűn. Isten szeretete, amely bennem munkálkodik, viszi véghez, hogy mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével, én is a Szent Szellem gyűlöletével gyűlöljem. Akkor járok a világosságban, ha mindaz ami a sötétségből való, közelebb hajt engem a világosság forrásához.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az újszülött nevei (II.)

"És hívják nevét örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. "

(Ézsaiás 9,6-7)

Örökkévalóság Atyja - ez a harmadik kettős név. Az Atya jelentette ki magát a gyermekben. Jézusban megfoghatóvá lett Isten, belőle az Atya szeretete sugárzik felénk. Ő az, aki bepillantást enged az Isten szívébe és gondolataiba. Azt mondta nekünk Istenről, hogy Ő a "mi" Atyánk! Neki adott át az Atya mindent. Elmondhatta: "Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem látott, látta az Atyát." Ezért az Atya szeretete tölti el lelkét. Így szólítja meg az övéit: "Fiam" (Mt 9, 2) "leányom" (Lk 8, 48). Földi Atyánk és nevelőnk csak egy ideig van (Zsid 12, 9-10). "Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem" (Zsolt 27, 10). A Megváltó megmarad nekünk. Szerető gondoskodása és jóakaró, de komoly fegyelmezése soha nem ér véget. "Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13, 8). Békesség fejedelme: aki békét szerez. E világ fejedelmei és hatalmasai többnyire nem szerzik, hanem megrontják a békét. Hatalmi, birtoklási és pénzvágyuk mindig újabb háborút okoz. Miattuk lesz a föld vérrel itatott harcmező. Nem szűnik meg az erőszakosság, az elnyomás miatt való sóhaj. Ennek az újszülött gyermeknek a békebirodalma naggyá, világot átfogóvá lesz - akkor, amikor Ő visszajön hatalommal és dicsőséggel. Akkor kezdődik el a földön királyi uralma. Vége lesz a háborúknak, mert félretolja a rendzavarókat, hatalmaskodókat, rablókat és igazságtalanokat - Istennek és az Ő felkentjének minden ellenségét. "Igazságban ítéli a gyengéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ézs 11, 3-4). "Igazságosan uralkodik az emberek felett; aki Isten félelmével uralkodik: olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2 Sám 23, 3-4). A béke az igazságosságon nyugszik. A bűnből viszály és háború támad. A békesség fejedelme most azoknak a szívében alapozza meg uralmát, akik megnyíltak előtte és neki adták magukat. Isten gyermekeinek békessége az ítéleten és az igazságosságon nyugszik. Az igazságtalanság helyére, amely bennünk uralkodott- mert a "bűn a törvénytelenség" (1 ln 3, 4) -igazságnak kell lépnie, amit Isten Fia keresztjén készített nekünk. Ha azután megigazultunk hit által, akkor békességünk van Istennel.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Csak Isten ígéreteiben bízzál!

"Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozom" (Mt 26,33)

Hiszen ez nem isteni ígéret - mondhatja valaki, és igaza is van. Nem Isten, hanem egy ember ígérete, és ezért nem is vált valóra. Péter komolyan hitte, hogy meg tudja tenni, amit mondott. De az olyan ígéret, amelynek nincs jobb alapja, mint egy ember elhatározása, az eleve kudarcra van ítélve. Alighogy jött a kísértés, Péter megtagadta mesterét, sőt tagadását esküvel is megerősítette. Ennyit ér az ember szava. Az első ütésre eltörik, mint a cserépedény. Mit érnek a nagy elhatározások? Annyit, mint a gyümölcsfa virága, amely Isten gondozásával gyümölccsé érhet, de magára hagyatva lesodorja az ágról az első szél. Valakinek a becsületszavára csak annyit adjál, amennyit az ér. Saját elhatározásaidban azonban egyáltalán ne bízzál. Isten ígéreteiben bízzál egyedül. Azokra építsd a jelenedet és jövődet, itteni életedet és az eljövendőt és mindent, ami csak rád és szeretteidre vonatkozik. Ezen kis könyv minden lapja egy beváltandó ígéretet, "csekket" tartalmaz a hívők számára. A mai lap figyelmeztetni akar arra, hogy nem mindegy, hogy hol váltjuk be a csekket és kinek az aláírása van azon. Csak Isten "csekkjeiben" bízzál, de azokban határtalan bizalommal. Ne bízz magadban vagy bárki másban a kelleténél jobban, hanem teljesen és kizárólag az Úrra építs!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A bölcsek útja

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben..., íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe..." (Mt 2,1)

Az ötödik századtól terjedt el az a legenda, hogy három király látogatta meg a kis Jézust Betlehemben. A Biblia híradása nem szól arról, hogy hányan mentek, csak az derül ki, hogy olyan csillagászattal is foglalkozó tudósok voltak, akik feltehetően Babilonból indultak el, ahol a fogság után ott maradt zsidóktól hallhattak arról, hogy jön majd egy nagy király, aki isteni teljhatalommal cselekszik. S amikor a Jupiter (királycsillag) és a Szaturnusz (Izrael csillaga) ritka együttállása bekövetkezett, nekik ez azt jelentette, hogy Izraelben megszületett ez a nagy király. Elmentek hát, hogy hódoljanak előtte.

Így kapcsolódik össze a hallott ige az ember sajátos gondolkozásmódjával, így beszél Isten mindenkivel a neki érthető nyelven.

Útjuknak három szakasza volt:

Először a hazájuktól Jeruzsálemig. Nagyon messziről indultak el: térben több ezer kilométerről, szellemileg pedig a komor végzethittől. Akit azonban Isten szeretete vonzani kezd, az bármilyen messzeségből el fog jutni hozzá. Akkor is, ha nem kapott vallásos nevelést, s akkor is, ha erkölcsileg mélyre került közben.

Másodszor Jeruzsálemből Betlehemig. Megérkezve a fővárosba a királytól kértek tájékoztatást. Nem tudták, hogy Heródes betegesen féltékeny, s egy új király születésének híre őt is, az embereket is félelemmel tölti el. A szakemberek megkeresik Mikeás könyvében: a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie. Az nyolc-tíz kilométerre van Jeruzsálemtől, de nem kíséri el őket senki. Ez nagy csalódás lehetett, de elindultak oda, megtalálták a gyermek Jézust. Nagy örömmel örvendeztek, és ajándékaikat átadva imádták őt.
Istenem, segíts végigjárni azt az utat, amin a te szereteted indított el Jézushoz!

Napi áhítat-Új hajtás a gyökerekről

Hét témája: Karácsony, reménység

Olvasmány: Ézs 11,1–10                     

Jézus születése a teremtés csodájának megismétlése.

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz.”

Magyarázat

A pusztulásnak nagy hatalma van. Fizikailag életképtelenné tesz, lelkileg pedig letaglóz, megbénít, cselekvésképtelenné tesz, kilátástalanságba taszít, és erőteljesen rongálja a jövőre irányuló hitet. Egy erdőirtás képe ilyesmi. Korábbi árnyas lombok és azokat benépesítő állatvilág helyett tuskórengeteg és perzselő napsütés. Elvárhatatlan csoda, hogy az élet áttörjön a pusztuláson, mégis rendszerint megtörténik.
Elsődlegesen a politikailag és vallásilag csődbe ment választott nép számára bármily hihetetlen, de volt visszatérés a meredek lejtőről – a prófétai igék jövendölése szerint. Csaknem egykori, eredeti pompájában lassacskán helyreállt az élet minden területe. Másodsorban, néhány száz évvel később Dávid házának kései leszármazottjaként a nép lelki sorvadása közepette jelent meg Jézus Krisztus a megváltást és örök életet felkínálva a haldokló emberiségnek.
Harmadrészt – ami ma még jövő – második eljövetelekor fogja az Úr maradéktalanul helyreállítani az életet annak paradicsomi zavartalanságában (6–10. v.).
E prófécia fáradhatatlan reménységre sarkall mindnyájunkat: sosem szabad feladni! A pillanatnyi (vagy épp régóta tartó) látszatkörülmények ellenére létezik újrakezdés, folytatás. Az élet Ura lehetővé tette ezt.
(Várady Endre)

Reggeli dicséret- A teljesség

"Mert Őbenne (Krisztusban) lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak" Kolossé 2.9-10

Ki tudná felmérni mi mindent jelent számunkra az, hogy Krisztusban lakozik az istenség egész teljessége testileg?! Nem csupán valamennyi az istenségből, hanem egész teljessége! Mit árul el ez Isten hozzánk való viszonyulásáról, szeretetéről, együttérzéséről? Milyen őszinteségre késztethet ez minket a hozzá való közeledésünkben? Milyen reménységet jelent ez számunkra amikor saját korlátainkba ütközünk, vagy amikor az ígéreteinek teljesedésére várakozunk?

Pál apostol azt mondja: "...Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8.31) Krisztus pedig nem csupán velünk van, hanem mi őbenne vagyunk, ő pedig mibennünk. Ennél szorosabb kapcsolat nem létezik...

"Ti Őbenne vagytok beteljesedve..." Nem önmagunkban, s nem önmagunktól nyerjük el a teljességet. Bármennyit küzdünk érte, bármennyit kísérletezünk vele, bármennyi erőt, figyelmet szánunk rá, a teljességet Krisztusban találjuk meg.

Éppen ezért az igazi kérdés az, hogy miként lehet miénk Ő maga? Mit jelent ma az, hogy mi őbenne vagyunk, ő pedig mibennünk? Hogyan ragadhatjuk meg őt és istenségének teljességét hitünkkel, és élhetjük át benne a teljességet napról napra?

Legyen áldott a napod, s ne feledd: "Velünk az Isten" (Máté 1.23)!

 

"...és közbül ragyogtak a felhők,

az Isten színpalettái, melyekre

rákeni végtelen élete minden

pompázó ragyogását..."

(Radnóti Miklós: Tájképek, Alkonyat a parton - részlet)

Örömteli mindennapok-Érted született a földre

Mert egy gyermek születik ,fiút ad nekünk az Örökkévaló,
aki vállára veszi az uralom terhét.
Így hívják: „Csodálatos, Tanácsadó,
Erős Isten, Öröklét Forrása,
Békesség Fejedelme.”Békéje és uralkodása egyre jobban kiterjed,véget nem ér soha!
Királyként ül Dávid trónján,melynek igazság az alapja.
Igazságosság által uralkodik attól kezdve örökké.
Féltő szeretetének tüze[b] által az Örökkévaló, a Seregek Ura viszi ezt véghez., Ézsaiás 9,6-7.

Egy gyermek születése mindig csoda, de a gyerek akiről Ézsaiás beszél nem csupán egy család számára születik, hanem az egész világnak.
Isten egy gyermeket adott,
Aki összeköt a mennyel, és Aki megold mindent.
Aki helyreállítja a kapcsolatot Isten és az bukott ember között.
Aki egyszer és mindenkorra lerendezi és megfizeti a bűn zsoldját.
Aki győzelmet arat a halál fölött.
Aki a sátánt az örök ellenséget a lábaink alá veti.
Aki hit által uralmat vesz a szívedben, és örök életet ad.Ámen!

Az Ő neve JÉZUS KRISZTUS!
Áldott ,Örömteli Karácsonyt :)

Cseri Kálmán: A Kegyelem harmatja - A pásztorok útja

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik. (Lukács 2,20 MBT Újfordítás)

Jézus születésének hírét legelőször a pásztorok hallották meg, mégpedig egy angyaltól. Miért éppen ők? Mert Isten a megvetett, lenézett embereket gyakran különös szeretettel részesíti előnyben. Mert ők az általános felfordulás közepette is csendben voltak, és akkor is ébren őrködtek, amikor a világ aludt. Ma nagy altatás folyik, boldog, aki éberen figyel Isten kijelentésére, sok mindent idejében meg fog hallani és érteni.

A karácsonyi prédikáció így szól: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában (Betlehemben). Ennek minden szava külön és így együtt is nagyon sokat jelent. Nem hiába lett ez nagy öröme az egész népnek. Nekünk az-e? Már a gyermek Jézus Szabadító, Úr, Messiás. Ő nekünk született, s meg lehet találni őt egy konkrét helyen.

A pásztorok hitték is, meg nem is. Mi is így vagyunk olykor Isten igéjével. Ők azonban nem érték be ezzel, felkerekedtek, és meg akartak győződni a valóságról. S meg is találták a gyermeket pontosan ott és úgy, ahogyan Isten küldötte mondta. Ez a becsületes magatartás: teljes bizonyosságra vágyom, elmegyek hát egészen Jézusig. Ott a tények meggyőzik a kételkedőt is.

És visszafelé már ezzel a meggyőződéssel lesznek ők is „angyalok", Isten követei, akik dicsőítik az Urat nagy tetteiért, és maguk is hirdetik a karácsonyi örömhírt. Teljes bizonyossággal tanúskodnak arról, hogy mi az igazság.

Mi tehát a pásztorok útja? Az éjszaka csendjében igét hallottak. Nem egészen értették, de aszerint cselekedtek, elmentek és megnézték, igaz-e. Minden tekintetben igaznak bizonyult. így ők is hirdették azt másoknak.

Ma is az ige hallgatása vezet el Jézushoz. De a templomtól el kell jutni őhozzá, személyesen meg kell ismernünk őt a hit által. Ez változtatja meg minden ember életét, betölti örömmel, és hiteles tanúvá teszi.

Kenneth E. Hagin-A felejtés ideje

Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus… még hetvenszer hétszer is.– Máté 18:21-22

Emlékszel arra, amikor…? Ezt a kérdést sokszor halljuk a karácsonyi időszakban. Családunkkal és barátainkkal felidézzük az elmúlt ünnepek emlékeit, élvezettel gondolunk vissza régi dolgokra, amíg egyszer elkerülhetetlenül eszünkbe jut olyasvalami, amit pedig szeretnénk inkább elfelejteni.
Hirtelen újra érezzük a fájdalmat. Egy szülői kritika tüskéje, egy barát be nem teljesített ígérete, visszautasítások, csalódások, szívfájdalmak…
Mit kezdjünk az ilyen emlékekkel? Évről évre magunkkal kell cipelnünk, mint sok más terhet?
Nem. Ledobhatjuk őket. Valójában le is kell dobnunk. Erre egy mód létezik: a megbocsátás.
A megbocsátás egyszerű dolognak tűnik. Mégis, valójában kevesen tesszük meg. Úgy gondoljuk, hogy a megbocsátás egy lehetőség csupán az életben, amit alkalmazhatunk, ha akarunk. De ez nem így van. Alapvető követelmény minden hívő számára. Valójában, ami Istent illeti, a meg nem bocsátás bűn. A Máté 18-ban Jézus elénk tár egy példázatot, ami jól illusztrálja a szörnyű következményeit. A történet egy szolgáról szól, aki több millió dollárnak megfelelő összeggel tartozott valakinek. Amikor a tartozás esedékessé vált, a szolga esedezett az urának: „Uram, legyél türelmes velem, és mindent visszafizetek.” Az úr annyira megszánta őt, hogy eltörölte az egész adósságot!
Nem sokkal később ugyanez a szolga megkeresett valakit, aki 15 dollárral tartozott neki. A szolgatársa nem tudott fizetni, de ő nem törődött a könyörgésével, és börtönbe csukatta.
Amikor az ura ezt meghallotta, haragra gerjedt. Magához hívatta a gonosz szolgát, és átadta a hóhéroknak, amíg vissza nem fizette a tartozását.
Figyelj fel a meg nem bocsátott tartozás nagyságára. Tizenöt dollár. A kis adósságok dühítenek fel minket a leggyakrabban. Apró-cseprő neheztelések férj és feleség vagy testvérek között. Apró meg nem bocsátások, amelyek túl jelentéktelennek tűnnek ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Vigyázz! Ezeket az adósságokat használja a sátán, hogy gyötörjön téged.
Végül is, Jézus egy hegyet kitevő adósságokat törölt el neked. Megengedheted magadnak, hogy nagylelkű légy, és elengedd mások filléres adósságait.
Tölts időt a Szent Szellemmel, hadd mutasson rá benned a meg nem bocsátás területeire. Majd térj meg, és engedd el azt magadtól. Legyen ez a karácsony több az emlékek idejénél. Legyen a felejtésideje.

Igei olvasmány: Máté 18:21-35

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ez... akkor történt, amikor Szíriában Ciréneus volt a helytartó.      Lk. 2,2

Az az idő, amelyben Jézus született, igen nehéz idő volt. Isten azt akarja mondani nekünk ezáltal, hogy a keserű nehézségek nem tartóztathatják fel az Ő áldását, sőt egyengetik annak útját. Nehéz politikai viszonyok uralkodtak akkor. Idegen hatalom tartotta megszállva az országot, amelyben Jézus született. Súlyos adót kellett a lakosságnak fizetni, ennek felemelése érdekében rendelte el Augusztusz a népszámlálást. Az országot kiszipolyozták. Súlyos teher nehezedett az életre. Úgy gondolkoztak, csak akkor fordulhat jobbra a sorsuk, ha a rómaiak kivonulnak és Izrael újra önálló lesz. S mégis az történt, hogy Isten éppen ezek között a szomorú körülmények között adta legnagyobb áldását ebbe az országba a Messiás megszületése által. A nyomorúságos körülményeknek kellett elősegíteniük azt, hogy Jézus Betlehemben szülessék meg. - A nehéz politikai helyzet nem akadálya Isten áldásának! S a szomorú lakásviszonyok? Milyen ínség volt e tekintetben Betlehemben! Egy olyan házaspárnak, mint József és Mária, legalább egy vagy két szobácskára lett volna szüksége, s ők semmi lakhelyet sem kaptak. Csak egy istálló sarkában húzódhattak meg. Egyetlen bútor sem volt itt. Nem volt semmi kényelem. De Isten ebben a lakásínségben ajándékozta meg őket minden idők legnagyobb áldásával. Micsoda vigasztalás ez azoknak, akik hasonló szükségben szenvednek! Isten ebben a helyzetben is adhatja legnagyobb áldását nekik. S végül: a nehéz anyagi viszonyok! Mikor Mária és József a gyermek Jézust a templomba felvitték, nem tudtak mást áldozni, csak egy pár galambot: a legszegényebbek áldozatát. Isten azonban a legnagyobb ajándékot adta - amit csak adhatott - ezeknek a szegény embereknek ebben a nyomorúságos anyagi körülményben. - Ezrek, akik valamikor gazdagok voltak, most szegények. - Isten rendelése az, hogy a szegények Jézus Krisztus által meggazdagodjanak!

Varga László: Isten asztaláról

"... ünnepeljünk, a tisztaság és igazság kovásztalanságával."      1Korinthus 5, 8

Az ember egyik jellemző sajátossága, hogy ünnepel, egyedül a földi lények közül. De mi is az ünnep? Kodolányi János írja meg legszebben "Az égő csipkebokor" című regényében, ebből idézek inkább néhány sort: "Amikor az anyagi világ sűrű szövevénye megnyílik, s átragyog rajta a másvilág fénye, mint felhők közül a nap... Amikor egy bezárt szobában a földi kín jajgatása elhallgat, s fölsír az újszülött gyermek első szava... Amikor két egymást szerető ember, legény meg leány, először öleli, csókolja meg egymást. Amikor legszebb ruhájába öltözve örök hűséget esküszik egymásnak... Mikor az ember búcsút int fáradt szeme pillantásával az életnek, s örökre behunyja, ágya szélén pedig egy asszony ül, fogja hidegülő kezét, pillantása megrendülten pihen a távozó arcán, biztatja is, siratja is, majd gyengéden lezárja a kialvó szemet, amilyen gyöngéden újszülött gyermekét simogatta... Mikor a templomban megkondulnak a harangok, s a tömeg felujjong: Föltámadt Krisztus e napon!... Amikor az első új kenyér, az első korsó bor megjelenik a fehérrel terített asztalon... Valaha, a paradicsomi létben, ünnep volt az ember minden napja, minden perce, hiszen az örökkévalóságban élt, együtt az Istennel. Ahogy süllyedt az ember, váltak ünnepei egyre ritkábbakká, egyre üresebbekké. Mert az ünnep: kiemelkedés, fölszárnyalás az alantasból, a térből és időből, az életből - a létbe. Abbahagyása minden tevékenységnek, magunkba fordulás, megtisztulás, szellemivé válás. Az ünnep: a szabadság. Megszabadulás minden nyűgtől... Az ünnep: csend. Megállás. Elmerülés az időtlenségben. Hangtalan ujjongás, néma zokogás. Mosoly a könnyek között. Könny a mosolyban. Az ünnep az a pillanat, mikor álomnak érezzük a valóságot. És valóságnak azt, ami láthatatlan, megfoghatatlan."

Köszönöm, Atyám, hogy ünnepelni tanítasz. Ritkán tudunk igazán ünnepelni, de olyankor érezzük, mennyire szeretsz. Igéd, a megszületett Krisztus tegye ünneppé minden napunkat, hogy képesek legyünk egymás felé átárasztani Tőled kapott szeretetünket. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KARÁCSONY

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,1-7

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."(Jn 3,16)

Emberek millióival szerte e világon ma arra emlékezünk, hogy Isten megmutatta nekünk szeretetét. Most hát csatlakozzunk a hálás emberek seregéhez, és mondjuk el Istennek: "Köszönjük neked, mennyei Atyánk, hogy Jézus Krisztusban megajándékoztál minket. Köszönjük, hogy elmondtad nekünk, mennyire szeretsz bennünket." Isten szeretete a világra irányul. "Mert úgy szerette Isten a világot..." A "világ" azt jelenti, hogy valamennyi ember. Isten ajándékát nem korlátozhatom önmagamra, családomra vagy népemre. "Úgy szerette Isten a világot..." Isten szeretett, ezért hát adott. Lehet adni szeretet nélkül, de lehetetlen szeretni anélkül, hogy adnánk. Isten az ő Fiát, az ő egyszülött vagyis egyetlen Fiát adta. Ennyire szeretett bennünket. Abban, hogy adta az ő Fiát, Isten szeretete jelentetett ki. Gondosan kell olvasnunk a történetet, és teljes szívünkből el kell hinnünk. Egy Gyermek született Betlehemben. Ebben a Gyermekben Isten megmutatta, hogy mennyire szeret minket, mert ez a Gyermek Isten Fia volt. Semmi más nem tud bennünket meggyőzni Isten szeretetéről. Lehet, hogy ezen a karácsonyon jóindulat vesz körül, és jó dolgok történnek veled, de mindig van elég boldogtalanság, amely felteteti velünk a kérdést, hogy Isten csakugyan szereti-e a világot. Isten szeretetét azonban mi nem abból tudjuk meg, hogy rátekintünk az ajándékokra, amelyek az asztalunkon vannak, hanem hogy rátekintünk az ő ajándékára, aki az istállóban van. Szeretetének bizonyítékaként Isten odaadott mindent, ami adnivalója van. Az mind benne van ebben a Gyermekben, bepólyálva és befektetve a jászol-bölcsőbe. Isten Fia nekünk "adatott". Most hát "a miénk" lehet ő. Térdeinken kell megközelítenünk, és így kell elfogadnunk őt. "Elfogadhatjuk" Jézust. Kérlek, ne utasítsd vissza azt, amit Isten szeretete készített el. Ezernyi nyelv sem képes leírni ennek az ajándéknak a gazdag voltát. "Aki hisz őbenne, nem vész el, hanem örök élete van." Ajándékában magát az Ajándékozót kapjuk meg. Betlehemben a mi Istenünkkel találkozunk. Jézusban életünk van.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az újszülött nevei (I.)

"És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek. " (Ézsaiás 9, 6)   Amilyen a neve, olyan a dicsősége is. Milyen nagyszerű, mély tartalmú nevei vannak az isteni gyermeknek! Csodálatos tanácsadó. A világ alapjának felvettetésekor is Ő adott tanácsot. Minden általa teremtetett. "Enyém a tanács és a valóság" (Péld 8, 14). Jól átgondolta terveit. Amikor az Atya kiterjesztette a mennyet, a mélységeknek határt szabott és megvetette a föld alapjait, "mellette voltam mint kézműves" (Péld 8, 30). Amikor az Atya előre látta az ember bűnét, akkor a Fiúnak csodálatos tanácsa volt: kész volt Isten áldozati bárányává lenni (1 Pét 1, 19). Egyedül neki volt joga felbontani a könyv pecséteit (Jel 5). Általa jut Isten országa teljességre és az egész világ visszakerül Isten uralma alá "Ő általa és Őbenne". "Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!" Csoldálatos tanácsos! Nekünk is tud tanácsot adni, még olyankor is, amikor mindenki tanácstalan. Ha a kétségbeesés kiáltása tör elő a szívből: "Én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?" - Ő megnyugtatóan felel. Ha valaki nem találja meg az utat, hogyan szabaduljon a testi gyönyörök, szenvedélyek megkötöttségéből és saját énje szolgaságából, Ő hoz megoldást. - A legjobb és leghűségesebb tanácsadó, amikor életünk súlyos kérdései előtt állunk és nem tudjuk, mit tegyünk, melyik utat válasszuk. De Ő nemcsak megvilágítja a sürgősen megoldandó kérdéseket, hanem erős hős is, vagy még pontosabban: erős Isten. Nemcsak jól átgondolt terveket készített, hanem nagyszerűen kivitelezi azokat. Erejével világokat teremtett és mindent hordoz. Szeretete teljességében áldozatul adta magát és megbékítette Istennel az egész világot. Előtte nincs és nem is volt lehetetlen. Olyan hatalmas és erős, hogy nincs híja semmiben. Kiemel a mélységből, amelyben elpusztulnánk. Leveri a vasajtókat és a vaszárakat bűneink börtönéről. Széttöri a bilincseket, amelyek ellen hiába védekezünk; leveszi a bűn jármát, amit nem tud senki lerázni. Az ellenség legyőzésére is erőt ad és megerősít, hogy Isten akaratát cselekedjük. Pál apostollal együtt bizonyságot tehetünk mi is: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZÜLETÉSE ÉS ÚJJÁSZÜLETÉSÜNK

"Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek" (Ézs 7,14).

Az Ő történelmi születése. "Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35). Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe. Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek", hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott. Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten. Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött. Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba - a legalsóbb rendű ajtón keresztül. Urunk születése valóban advent - idejövetel volt - felülről. Megszületése bennem. "Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19). Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie. Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára "Betlehemmé" legyen? Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem - a természetes születéshez nem hasonlítható módon. "Szükséges nektek újonnan születnetek!" (Jn 3,7). Nem parancs ez, hanem alapvető tény. Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiformálódik bennem. Mihelyt pedig Ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam. Isten megjelent testben - a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Eljött - és újra el fog jönni

"Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11)

Sokan ünneplik ma az Úr első eljövetelének feltételezett napját: fordítsuk most figyelmünket második eljövetelére. Ez éppen olyan biztos, mint amilyen az első eljövetele volt és hogy először eljött, az nagyban alátámasztja második eljövetele bizonyosságát. Jézus Krisztus, aki eljött szolgálni mint egyszerű ember, egészen biztosan eljön újra, hogy elvegye szolgálatának jutalmát. Ő, aki eljött, hogy szenvedjen, minden bizonnyal eljön újra, hogy uralkodjék. Ez a mi boldog reménységünk, mert egykor majd osztozni fogunk Urunk örömében. Most megaláztatás és irigylésre nem méltó élet az osztályrészünk, mint az Övé is az volt itt a földön, de ha majd visszajön, nyilvánvaló lesz dicsősége, és megdicsőít minket is. A meghalt szentek is feltámadnak megjelenésekor. A megrágalmazottak és megvetettek tündökölnek majd Atyjuk királyi uralmában. Királyok és papok lesznek, és a gyász napjai véget érnek számukra. Az örökkévalóság mérhetetlen békéje és ragyogása bőséges jutalom lesz a bizonyságtétel és küzdelem éveiért. Ó, bárcsak hamarosan jönne az Úr! Mert eljön! Már úton van és gyorsan közeledik. Közeledtének jelei töltsék el örömmel a szívünket. Zúgjatok hát, reménységünk karácsonyi harangjai!

Napi áhítat- Üdvözítő született ma nekünk!

Hét témája: Karácsony, reménység

Olvasmány: Lk 2,1–20                                        


A karácsonykor felidézett esemény hatása ma is tart. Engedd, hogy átjárjon!

„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”

Magyarázat

Egy-egy jelentős történelmi személy életművének hatása leginkább saját nemzedékében vagy a közvetlen következőkében érzékelhető. Vívmányaik előbb-utóbb túlhaladottá válnak, legfeljebb alapozó rétegként húzódnak meg a mindenkori felszín alatt. Tudomány, technika, politika színtere és aktualitásaik változékonyak. A kiválóságok életművei születési emléknapokká zsugorodnak. Jézusé azonban jóval több, kilóg a sorból, hiszen ő születése után több mint kétezer évvel is él, életműve pedig örök érvényű.
Az egész Biblia központi üzenete benne rejlik ebben az egyetlen mondatban. Utal Jézusnak mind emberi (Dávid háza), mind isteni (Úr!) származására. Születésével – ami végbement történelmi esemény – testi formát öltött, hogy véghez vihesse szabadító tettét. Tér („városban”) és idő („ma”) keretei közé lépett. Mindez céllal, a mi érdekünkben („nektek”) történt.
A pásztorok kiváltsága csupán abban állt, hogy elsőként értesültek a jó hírről. Érvényét ez nem vesztette, sőt azóta elhallatszik a föld végső határáig! Így jutott el hozzánk is. Elcsépelhetetlenül visszhangzik a mai ünnepnapon: kész és képes megszabadítani minket is!
Imaáhítat

Adjunk hálát a mások hasznát kereső,
megszületett Jézusért! (1Kor 10,31–33)

(Várady Endre)

Reggeli dicséret-Amit már nem tudsz elrontani

„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
Lukács evangéliuma 2:11

Nem tudom, hogyan tellt a Szentestéd, kedves olvasó, de hadd legyek ma reggel őszinte veled. A miénk pocsék volt. Adott egy fogzós, húszhónapos, aki valahogyan megint megfázott, és hiába kértem, nem volt hajlandó ebéd után negyvenöt percnél többet aludni. Ő nyűgös volt, én kapkodtam, a férjem próbált túlélni a szortyogó trónörökössel, de így sem tudtunk akkor és úgy kezdeni ünnepelni, ahogy terveztem. És mire odaértünk, hogy végre vacsora után leülhetünk együtt olvasni, beszélgetni, játszani, a poronty már inkább az altatást akarta.

Mire végeztem az esti cseppet sem rövid procedúrával, kissé keserű ízzel a számban ültem le a gép elé. Mert nem úgy sikerült az ünnep, ahogy szerettem volna. És ekkor megláttam a reggeli dicséret szövegét. És valami derengeni kezdett.

A csoda már megtörtént. Kétezer évvel ezelőtt. A csoda megtörtént, és én ezt már nem tudom elrontani. Üdvözítő született. Érted és értem. A gyermekemért. A családomért. Az életemért.

Isten cselekedett, és nekem ebbe nem lehetett semmi beleszólásom. Ő megtette, amit eldöntött. Elküldte a Fiát, aki Emberré lett, hogy mi is újból azok lehessünk, akinek Ő alkotott meg minket. Isten képmása.

Isten cselekedett tőled és tőlem függetlenül, és ezt az eseményt senki sem ronthatta el. Jézus Krisztus megszületett Betlehemben, az Úr, a Krisztus, a Megváltó. Aki azért jött, hogy bemutassa, ilyen az Isten valójában. Aki azért jött, hogy minket visszavezessen oda, ahová tartozunk, a Teremtő oldalára.

Üdvözítő született. Ezt a csodát már egyikőnk sem tudja elrontani, akár meghitt ünnep volt a Szentestéje, akár nem. Egyet tehetsz te is és én is. Dönthetünk.

Dönthetünk, hogy számunkra jelent-e ez a csoda valamit, vagy elmegyünk mellette fejünket elfordítva. Dönthetünk, hogy legyen-e Ő a mi Üdvözítőnk, a mi Királyuk, vagy ezt a helyet inkább másnak tartjuk fenn a szívünkben.

A csoda megtörtént Betlehemben. Jézus él, és szeretné, ha megosztanád Vele az életedet. Azt kéri ma reggel tőled, hogy éld át te is ezt a csodát, fogadd el a kegyelmet, az esélyt egy új, egy igazi életre! Keresd ma Őt, a Megváltót, és engedd, hogy Ő elhozza szívedbe az igazi ünnepet!

Biblia-Ige-Korinthusbeliekhez írt II. levél 9. rész

1. A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.
2. Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.
3. Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.
4. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.
5. Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.
6. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.
7. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
8. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,
9. A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.
10. A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,
11. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.
12. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;
13. A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért.
14. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.
15. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.

Az én életem ma- A dicsőség országa- ŐRANGYALOK

„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.” (Mt 18:10)

Csak az eljövendő örökkévalóságból visszatekintve érthetjük meg majd teljesen Isten gondviselését. Még nem látjuk tisztán, hogy mennyit köszönhetünk az angyalok gondoskodásának és közbelépéseinek. A mennyei lények tevékeny szerepet vállalnak a földi eseményekben. Fényruhában, emberi alakban és vándorként jelennek meg közöttünk. Elfogadják az emberek vendégszeretetét, és vezetik a sötétben járó utazó lépéseit…
Habár a Föld uralkodói nem tudják, a tanácskozásaikon gyakran angyalok szóltak. Az emberek a saját szemükkel látták őket, és fülük hallotta a felhívásukat. A tanácstermekben és törvényszékeken mennyei küldöttek védték az üldözöttek és elnyomottak ügyét. Keresztülhúzták az ellenség számításait, feltartóztatták a gonoszt, amely kárt és szenvedést okozott volna Isten gyermekeinek. Mindezek feltárulnak a mennyei iskola tanulói előtt.
Minden megváltott a saját életéből érti meg majd az angyalok szolgálatát. Milyen csodálatos élmény lesz az, amikor beszélgetést folytathatnak azzal az angyallal, aki őrzőjük volt a korábbi éveiktől kezdve. Aki vigyázott lépéseikre, és befedezte fejüket a veszedelem napján, velük volt a halál árnyékának völgyében, megjelölte nyugvóhelyüket, és aki először üdvözölte őket a feltámadás hajnalán! Megtudhatják tőle az isteni közbelépés történetét az ő egyéni életükben, és a mennyei együttműködés szerepét az emberiségért végzett minden munkájában.
(Education 304-305.)
Kezében Isten Igéjével, minden emberi lény – bárhová sodorja is a sorsa – közösségben maradhat Istennel, ha maga is úgy akarja… E világban is mennyei légkörben időzhet… [miközben] mindig közelebb jut az örökkévaló világ küszöbéhez, míg végül a kapuk megnyílnak előtte, és beléphet oda. Nem érzi majd magát idegennek. Fülébe csendül láthatatlan földi társai, a szentek hangja, akik üdvözölve fogadják őt. Ugyanaz a hang köszönti majd, amelyet megismert és megszeretett már ezen a Földön. Akik Isten Igéje által közösségben éltek a Mennyel, azok otthonosan fogják érezni magukat a mennyei lények társaságában.

Az én életem ma-A dicsőség országa- ÖRÖK BOLDOGSÁG

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16:11)

Szolgálata során Jézus többnyire a szabadban végezte a munkáját…
A legtöbb tanítását a természetben mondta el.

A Biblia az üdvözültek örökségét országnak nevezi. A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni. Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristálytiszták, partjain a lengedező fák árnyékot vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre.
A messze nyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős ormaikat. Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe, amely oly sokáig volt zarándok és vándor.

A Biblia elénk tárja a Menny kikutathatatlan gazdagságát és örökkévaló kincseit. Az embert a legerősebb vágya arra ösztönzi, hogy keresse a boldogságát. A Biblia elismeri ezt a vágyát, és megmutatja, hogy az egész Menny egyesül az emberrel az igazi boldogság elnyeréséért tett igyekezetében. Kijelenti azt a feltételt, amelynek alapján az ember elnyerheti Krisztus békességét. Bemutatja az örök boldogság és napfény otthonát, ahol többé nem lesz könny és nélkülözés.

Földi otthonunk szépsége emlékeztessen minket a kristályfolyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra… a szépségnek arra a világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, és egyetlen halandó nyelv sem képes leírni…
Véget nem érő korszakokon át növekedhetünk bölcsességben, ismeretben és szentségben. A gondolatoknak mindig új területét fedezhetjük fel. Mindig új szépségre és csodára lelhetünk. Szüntelenül növekszünk értelemben, örömben és szeretetben, tudva, hogy még mindig végtelen öröm, szeretetet és bölcsesség vár ránk.

Az én életem ma- A dicsőség országa- AZ ÉDENI KÖRÜLMÉNYEK VISSZAÁLLÍTÁSA

„Házakat építenek, és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak, és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.”
(Ésa 65:21–22)

A Mennyben foglalatosságok várnak ránk. A megváltott állapot nem egyenlő a rest semmittevéssel.
Az újjáteremtett Földön a megváltottak azt a munkát végzik, és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek a kertben és a mezőn…
Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják, és a legszentebb vágyakat is elérik. Mégis, új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig felülmúlnak; új csodát szemlélhetnek, új igazságot érthetnek meg, és új célok váltják ki testi, lelki és szellemi erejük tevékenységét.

„Az ő szolgái szolgálnak néki” (Jel 22:3). A földi élet a mennyei élet kezdete.
Az igazi földi nevelés bevezetés a Menny alapelveibe. Itteni életünk kiképzés az ottani életre. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, az biztos előképe annak, amivé leszünk.
„...Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon...” (Mt 20:28) Krisztus földi munkáját, a tanítást és pásztorolást a Mennyben is végezni fogja, és a Krisztussal való együttműködésért jutalmunk az a nagyobb hatalom és kiváltság lesz, hogy az eljövendő világban is együtt munkálkodhatunk vele.
„...Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok” (Ésa 43:12).
Krisztus tanúi leszünk az örökkévalóságban is…
Földi életünkben – habár a bűn ezt korlátozza – a legnagyobb öröm és a legmagasabb nevelés a szolgálatban van. Jövendő állapotunkban is, amikor már nem léteznek a bűnös emberiség által emelt akadályok, a legnagyobb örömünk a szolgálatban lesz. Amikor bizonyságot teszünk, újból megismerjük azt, hogy mi „...eme titok dicsőségének gazdagsága... hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).

Az én életem ma-A dicsőség országa-MINDEN SZENVEDÉSNEK VÉGE

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4)

A Menny világában nem létezhet fájdalom. A megváltottak otthonában nem lesz könny, halottsiratás és gyászolás. „Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa 33:24). A boldogság gazdag áradata egyre nagyobbra duzzad az örökkévalóság folyamán.
(Testimonies for the Church, vol.9, 286.)
Elérkezett az az idő, amely felé a szent emberek vágyakozva tekintettek, amióta a lángoló pallos kizárta Édenből az első emberpárt; az idő „Isten tulajdon népének megváltatására” (Ef 1:14). A Földet eredetileg az ember kapta, mint országot, de az ember bűnbe esése után Sátán kezébe került, és a hatalmas ellenség mindaddig megtartja, amíg a megváltás magasztos terve által vissza nem kerül az ember tulajdonába.
Mindazt, amit az első Ádám elvesztett, a második Ádám helyreállítja… Isten azért teremtette a Földet, hogy szent és boldog lények lakhelye legyen. Ez a szándéka akkor teljesedik be, amikor Isten hatalma által megújítva, a bűntől és szomorúságtól megszabadítva, a megváltottak örök lakhelye lesz…
Ott „örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság, és virul, mint őszike”. „A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik.” „Lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik... és egy kisgyermek őrzi azokat.” „Nem ártanak, és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén” – mondja az Úr (Ésa 35:1; 55:13; 11:6, 9).
(The Great Controversy 674-676.)
A bűnnek csak egy emléke marad, Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán…
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.

Az én életem ma- A dicsőség országa-HELYREÁLLÍTOTT ÉDEN

„A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.”
(Jel 2:7)

Az Éden a Földön maradt, hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte az első emberpárt. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok által őrzött kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek Isten tiszteletére. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent

elhagyniuk.
Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert a gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a Földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon át szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett; ízelítőt abból, amivé a Föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.
(Patriarchs and Prophets 62.)
Ádám visszakapja korábbi birodalmát. Elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden.
(The Great Controversy 648.)
A rég elvesztett Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei „az Úrnak, a mi Istenünknek” szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni. Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!