Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 37. rész

1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. 8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13. Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív.      Zsid.13,9

A Szentírás sokat beszél a szív helytelen állapotáról. Van kemény, megsötétült, szűk, kevély, megátalkodott, elcsüggedt, tisztátalan és állhatatlan, de őszinte, alázatos, bölcs, hű és tiszta szív is. Igénk erős szívről beszél. Ilyen szívű emberekre lenne szükség, kiváltképpen ilyen apákra és anyákra. Hogyan nyer az ember erős szívet? Úgy áll a dolog, hogy minden keresztyén eleve erős szívet kap? Nem! A Zsid. 13. azt mutatja, hogy sokan azért nem nyernek erős szívet, mert különböző idegen tanításokat fogadnak el. A galatáknál és zsidóknál felléptek olyan emberek, akik különféle szabályokat állítottak fel, amelyek teljesítése által a kevélység tápot kapott. A hívőket gyorsan magasabb lépcsőfokra akarták felvezetni. Az ilyen tanításoknak a hatása hasonlított a szélviharhoz, amely a hajócskát vadul hányja ide s tova. Mennyi hajótörést szenvedett lélek van ma is, akik a Biblia egészséges tanítását elhagyták és tévelygésbe estek! Hogyan nyerünk erős szívet? A Biblia ezt mondja: kegyelem által. Az ember szíve elveszítette szeretetének igazi tárgyát. Nyugtalanul keres itt is, ott is, keresi a biztos támaszt. Akkor találja meg, amikor legyőzi Isten meg nem érdemelt jósága: a kegyelem. Ez egyre mélyebbre vezet bennünket lelki szegénységünk és elveszettségünk tudatában, segít bennünket, hogy ne bízzunk a saját cselekedeteinkben, segít abban, hogy megszabaduljunk kevélységünkből, és egyedül Istentől függjünk. Ott, ahol mi kicsik leszünk és Jézus lesz naggyá, ott, ahol lelepleződik szívünk gonoszságának mélysége és feltárul Isten kegyelmének végtelensége, ott, a Jézus Krisztus keresztjénél nyerünk erős szívet, és sehol máshol. Ha minden drága dolog elveszti is értékét, az erős szív értéke mindig megmarad.

Varga László: Isten asztaláról

"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult."      Máté 7,24-27 Vége az esztendőnek. Hallottuk, olvastuk Isten üzeneteit. Mindennap beszélgethettünk vele. Ő szólt az igében, mi válaszolhattunk az imádságban. Volt valami eredménye? Ráépült az életünk az Ő igéjére? Mert naponta ömlik a zápor, és árvizek vesznek körül, és vágtatnak a szelek. Állandóságra, biztonságra van szükségünk. A mindenható Isten, mindnyájunk szerető Édesatyja ezt akarja nekünk megadni. Biztonságot, nyugalmat, boldogságot. Tőlünk függ, hogy elfogadjuk-e az Ő kezéből. A mai társadalom fövenyre épít. Nem is tagadja. Bolond világban élünk. Kár elpusztulni, ha jönnek a szelek. Kérjük el Istentől mindazt az áldást, amivel egész éven át biztatott! Ezer évek óta kipróbált életút az. Minden körülmények között meg tudta tartani azokat, akik következetesen azon jártak. A világ változhat, Isten ugyanaz marad. Milliók pusztulhatnak, a testi romlásba belesodorhatják Krisztus követőit is, de Isten itt is megtarthatja, a halálban pedig magához vonja az övéit. Uram, Istenem, megköszönöm, hogy eddig velem voltál. Amikor nem ismertelek, akkor is mellettem voltál. Amikor megismertelek, atyai szeretetedbe vontál. Jó volt és jó marad naponta veled találkozni, veled beszélgetni. Te minden kérdésünkre felelsz, ha rád figyelünk. Meghallgatod gyarló szavainkat, szóba állsz velünk. Maradj velünk, Urunk, és adj nekünk elég okosságot, hogy ne a folyton változó emberi bölcsesség fövenyére, hanem igéd kősziklájára építsük életünket, munkánkat, jövőnket, bízzuk rád népünket, családunkat, utódainkat. Egyedül benned bízunk, őrizz meg Fiad közösségében, és fogadj magadhoz, mikor majd mennyei ajtódon kopogtatunk! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-MEGKERESNI ÉS MEGMENTENI

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 5,27-32

27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" 28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" 31 Jézus így válaszolt nekik: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."

"Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet." "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem a bűnösöket."

(Lk 19,10; Lk 5,32)

Kérdezzük meg a tömeget, amelyik éppen most ünnepelte karácsonyt, hogy miért jött Jézus erre a világra. Vagy pedig szakítsuk félbe az egyik városi gyülekezetben folyó istentiszteletet. Írja rá egy darab papírra minden férfi, nő, fiú és leány, egyetlen rövid mondatban megfogalmazva, hogy miért jött Jézus erre a világra. Milyen feleleteket kapnánk? Sajnos, a legtöbb ember valószínűleg képtelen lenne olyan választ adni, amely akárcsak megközelítőleg is helyesnek mondható. Az is lehet, hogy egy sereg olyan helyes választ kapnánk, amelyek különböznek egymástól. Az Újszövetség különbözőképpen határozza meg Jézus küldetését. Néha úgy írja körül, hogy ez az Isten országának a meghirdetése, vagy az ördög munkájának a lerontása, vagy az Atya akaratának a teljesítése, vagy Isten dicsőítése. Van azonban egy alapvető felelet, amelyet mindenkinek ismernie kell: Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse azokat, akik elvesztek. Jött, hogy megmentse a bűnösöket. Hogy Jézus küldetésének ez a célja, azt mindenekelőtt a saját vigasztalásunkra kell tudnunk. Mindannyian elvesztünk, és mindannyiunknak megmentésre van szükségünk. Amikor Jézus azt mondta a tisztességes embereknek, hogy ő nem értük jött, akkor nem volt hozzájuk túl kemény. Azt szokta volt mondani, hogy az orvos a betegeket jön meglátogatni. És amikor azt mondta, ezzel nem akart egészségügyi igazolást adni a farizeusoknak és az írástudóknak. Ehelyett arra gondolt, hogy rá kell jönniük, mennyire szükségük van őrá. Nincs egyetlen egy ember sem, akinek ne lenne szüksége Jézusra. Másodszor, mint az ő egyháza tagjainak is tudnunk kell, hogy ez Jézus küldetésének a célja. Ha a mi Mesterünk azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket, akkor nekünk kötelességünk, hogy kövessük példáját. Módot kell találnunk arra, hogy rátaláljunk azokra, akik elveszett állapotban vannak, mégpedig azért, hogy "megkeressük és megmentsük" őket. Csak az elveszetteket lehet megtalálni. Csak a bűnösöket lehet megmenteni. Az üdvösségre jelöltek mindig azok, akik a legkevésbé alkalmasak erre. Azokat, akik "nem elég jók", meg lehet menteni. Akik azonban önmagukkal megelégedettek, azoknak nincs szükségük Jézusra.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MINDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN...

"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7). Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről. "Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24). Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik. A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit. Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni. Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek! Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk. Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett. Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket; de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk. Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak, amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek. Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk, de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz, amit Jézus Krisztus vár tőlünk. Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság. De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel, amit Isten ültetett belénk, akkor megteremti bennünk azokat az erényeket, amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai. Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.

Isten műhelyében- Felkészülés az Úr napjára

"Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondolnátok, abban jön el az Ember Fia. "

(Lukács 12, 40)

Mi az igazi készenlét? Ha várunk Jézusra, mint ahogyan a szolgák várják az ő urukat. Várjuk-e feszülten az Ő eljövetelét, vágyakozunk-e megjelenésére? (2 Tim 4, 8). A menyasszony örömmel várja a menyegzőt. Vagy szívesebben vesszük, ha ez a nap még távol van? Úgy gondolkozunk, mint a haszontalan szolga? (Lk 12, 45). - Övezzétek fel derekatokat, azaz legyetek készen az indulásra! Aki pihenni tér, megoldja derekán az övet, de aki útra készül, felveszi azt. Amikor az Úr jön, szabadnak kell lenni az övéinek minden földi megkötöttségtől. Mindent ott kell hagyni és késedelem nélkül sietve az Úr elé menni! Akit a földiek kötnek, az nem találkozhat az Úrral (Lk 17, 31). Ezért: vigyázzatok! Az igazi készenléthez tartozik az égő lámpa is. Mindenekelőtt a hit fénye égjen szívünkben. De a szeretet fényének is világítani kell és a reménység lobogó fáklyája mutassa az utat előre. Ha a hit, szeretet és reménység által világosságot árasztó emberek vagyunk, akkor az Úrra emlékeztetünk, aki fényben és dicsőségben jön el. Hasson át minket a tisztaság és a szentség fénye: az Úr Jézus, a világ világossága. Csak azoknak lesz részük az első feltámadásban, akik élő kapcsolatban vannak vele (1 Thess 4, 16; 1 Kor 15, 23). Gondoskodjunk bőségesen olajról, törekedjünk a Lélek teljességére. Jel 19, 8 szerint legyünk teljesek az igazsággal. "Megmosták ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Nem elég egyszer megtisztulni, a finomabb foltocskáknak is el kell tűnniök. Ezeket csak a növekvő fényben ismerjük fel, de akkor ne nyugodjunk mindaddig, amíg el nem törölte őket a Bárány vére és szeplő nélkül jelenhetünk meg előtte! Akkor megadatik majd nekünk, hogy felöltözhetünk ragyogó tiszta fehérbe. Ez a megdicsőült test fénylő ruhája, amit csak az új ember kap, aki Jézus igazságában és tisztaságában áll Isten előtt, dicsőségesen. És végül: "Imádkozzatok, hogy méltókká legyetek és megállhassatok az Embernek Fia előtt!" Imádság által nyerjük el Isten erejét; Isten jelenlétének fényébe lépünk, amely mindent felfed. Szívünket emeljük fel Őhozzá, merüljünk el kegyelme gazdagságában, így az élet gondjai, az érzékiség nem uralnak minket, hanem felkészülünk az Úr napjára, s részünk lesz az első feltámadásban.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Tökéletes szeretet

"...szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1).

"...szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1)

Ez a tény alapjában véve ígéret, hiszen az Úr ma is az, aki egykor volt, és Ő ma is úgy szereti az övéit, mint egykor tanítványait - és ez mindig is így lesz. Szerette őket - és ez volt a csoda! Hogy Ő szerette az embert valaha is, az a legnagyobb csoda. Ugyan, mi szeretnivaló volt azokban a szegény tanítványokban, és mi szeretnivaló van bennem? De ha egyszer megszeretett, akkor lényéből kifolyólag állhatatos marad a szeretetben. Szeretetből nevezi a hívőket "az övéi"-nek - és milyen kitüntető cím ez! Vérén vásárolta meg és drága kincsének vallja őket. Mivel az övéi lettek, soha nem hagyja el őket. Mivel szeretett gyermekeivé lettek, soha nem szűnik meg szeretni őket. Téged sem szűnik meg szeretni soha. "Mindvégig" szerette őket - tehát egészen haláláig a szeretet uralkodott szívében. De ez a szó azt is jelenti, hogy mindhalálig, azaz a lehető legnagyobb szeretettel. Ennél jobban nem szerethette volna őket, hiszen Önmagát adta értünk. Más fordításban így olvassuk: tökéletesen a végcélig. Bizony, tökéletes szeretettel árasztotta el őket, amelyben nem volt semmi fogyatkozás, semmi ellenkezés, semmi meggondolatlanság, semmi hűtlenség, semmi fenntartás. Ilyen szeretet Jézus Krisztus szeretete népe minden egyes gyermeke iránt. Magasztaljuk hát szeretetét zengedező énekkel!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Emlékezés és magasztalás

"Ezért magasztallak, Uram..., zsoltárt éneklek nevednek." (2Sám 22,50)

Élete alkonyán Dávid király visszatekintett a megtett útra, számba vette és értékelte élete eseményeit, és megtelt a szíve hálával. Ezt egy hosszú imádságban tárta Isten elé, amelyben többször idézte a 18. zsoltárt is.

Ennek az évnek az alkonyán hasznos lehet visszaemlékezni nekünk is, és Isten előtti világosságban értékelni az eseményeket.

Dávidnak sok minden eszébe jutott: évekig tartó menekülése Saul király féltékeny haragja elől, a filiszteusokkal való örökös hadakozása, győzelmek és vereségek, fia lázadása, külső ellenségek és belső bajkeverők, saját bűnei... De nem a maga sérelmeit és hőstetteit sorolja, hanem Isten kegyelmes tetteit. Ő védte meg Dávidot sok veszélyes helyzetben (pajzsa volt neki), ő futamította meg ellenségeit (nem Dávid), ő adott gondolatokat, helyes döntéseket, fizikai erőt, bűneire bocsánatot. „Megmentettél lázadó népemtől..." „Ő tanítja kezemet a harcra..." Ő, ő, ő...

Hogyan emlékezünk az elmúló év eseményeire, és mi következik az emlékezésünkből? Követjük-e Dávid kezét, aki felfelé mutatott, meglátta az események mögött a hatalmas és kegyelmes Istent, és magasztalta őt? Sok minden történt velünk is. Történt-e valami fontos változás bennünk? Isten kezéből tudjuk-e fogadni az áldásokat és a veszteségeket is?

Hisszük-e, hogy azoknak, akik őt szeretik, valóban minden a javukat szolgálja (Róm 8,28)?

Olvassuk el ezt a hosszú imádságot (2Sám 22), és egészítsük ki a magunkéval! Isten megtölti közben a szívünket hálával és békességgel. Ez lesz szép lezárása ennek az esztendőnek.

Napi áhítat- Benne reménykedünk a jövőre nézve

Hét témája: Karácsony, reménység

Olvasmány: 2Kor 1,3–11                

Jézus azért jött a jelenünkbe, hogy utat mutasson a jövő felé.

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.”

Magyarázat

A természeti törvények prédikálnak: Alkotójuk tulajdonságairól árulkodnak. Ilyenek a sorozatok is. Három azonos szabály alapján egymást követő elemből lehet következtetni a továbbiakra. Megbízhatóság, következetesség.
Pál apostol reménysége a korábbi istenélményeiből táplálkozik. Abból, hogy megtapasztalta a Mindenható csodálatos oltalmát a missziójával járó életveszélyek közepette. Ennek alapján szilárdan hitte a folytatását. Hite elérte célját, ugyanis nyugalmat és lelki békét nyert általa, ami elősegítette az evangélium további hirdetését. Hiszen félelemmel küszködve nem lehet hatékonyan betölteni a küldetést.
A reménység hatalmas áldása, hogy hidat képez a jelen nyomorúsága és az enyhítő jövő között. A földre született Jézus Krisztus ennek megvalósítója, aki a végtelenségből az idő keretei közé érkezett, hogy kiemeljen bennünket a jelen reménytelenségének fogságából, és a reményteljes jövő felé irányítsa figyelmünket. A szabadítás persze nem feltétlenül a test épségben maradását jelenti, hiszen maga Pál apostol is idővel mártírként végezte. Inkább a lélek győzedelmes célba érkezését foglalja magában. Ez a mindennél szebb jövő!
(Várady Endre)

MIÉRT SZERET?

„💞Nem azért szeret az Úr, és nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és azért szabadított meg a szolgaság házából, az egyiptomi fáraó kezéből, mert szeret titeket az Úr, és megtartja az esküt, amellyel megesküdött atyáitoknak.”
5Mózes 7:7-8.

Elérkeztünk a 2016-os év legutolsó napjaihoz. Élénken vissza tudok emlékezni a 16 évvel ezelőtti ilyenkor tájt történt eseményekre. Az egész világ felbolydult. Ezredfordulóhoz érkezünk! Már csak néhány óra van addig. Kíváncsiságot, aggodalmat, érdeklődéstközvetített az összes hírközlő eszköz. Nagy dolog átlépni egy ezredfordulón. Nem gyakran fordul elő ilyesmi. Sokan megértük, átéltük és túléltük.
Azóta eltelt 17 év. Isten mindezideig megtartott. Nem azért, mert olyan jók vagyunk. Nem is azért, mert megérdemeltük. (A szlogen szerint: „Mert megérdemled!”) Nem, nem ezért. 

Egyszerűen azért, mert szeret minket és irántunk érzett szeretetéből így döntött.
De hát miért?
Talán, mert szeretné, ha képviselnénk az Ő határtalan szeretetét a környezetünkben élők között.
Vagy, hogy bemutassuk jellemét.
Lehet, azért, hogy minél több embernek beszéljünk arról az otthonról, ahova készülünk, és ahol vár minket a mi drága Megváltónk, mert nemcsak nekünk, hanem barátainknak is helyet készített a Mennyben.

De az is lehet, hogy éppen rajtunk keresztül szeretné bemutatni az egész világegyetem számára, hogy a nehéz körülmények között is lehet valaki hűséges, és kitartó.
Nem tudom a választ. De egyet tudok. Egy igazi szülő akkor is szereti gyermekét, ha az érdemtelen a szeretetére. Azért szereti, mert a gyermeke. Valahogy így van velünk a mi Istenünk. 

Nem azért szeret, mert annyira jók vagyunk. Nem vagyunk azok. 

Azért sem, mert megérdemeljük. 

Nem érdemeljük meg. Tökéletesek lennénk? Messze nem vagyunk azok. 

Azért szeret minket, mert drága áron vásárolt meg magának, és megváltott gyermekei lettünk. És mint ilyen gyermekek, szeretnénk a mi mennyei Édesapánk kedvében járni. 

Valamilyen módon kifejezni, mennyire boldogok vagyunk, hogy nem hagyott magunkra, hogy felemelt, hogy ilyen fontosak vagyunk neki, hogy ennyire szeretett. 

Ezért próbáljuk bemutatni az Ő jellemét a környezetünkben. Ezért hívunk az Ő követésére másokat, mert szeretnénk, ha mások is ennek a határtalan szeretetnek az erőterébe kerülnének.
Lassan belépünk a 2017-es esztendőbe. Isten tudja egyedül, hogy mit hoz számunkra. 

De a magunk részéről indíthatjuk az Új Évet egy erős elhatározással, hogy bemutatjuk ezt a szerető Istent a környezetünknek sokkal, de sokkal élénkebben, érthetőbben és hitelesebben, mint eddig – valaha is tettük.

Isten, aki minket érdemtelenül ennyire szeretett, segítsen, hogy elhatározásunk kitartson a nagy találkozásig!

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Ésaiás próféta könyve 58. rész

1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
14. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

Biblia-Ige-Efézusbeliekhez írt levél 1. rész

1. Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek.
2. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3. Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,
4. A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,
5. Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,
6. Kegyelme dicsőségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,
7. A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.
8. Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,
9. Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,
10. Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak;
11. Ő benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik,
12. Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban:
13. A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,
14. A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei a templomba, hogy érte a törvény szokása szerint cselekedjenek, akkor Simeon karjaiba vette a gyermeket és áldotta az Istent.      Lk. 2,27-28

Szemléljük most az agg Simeon megragadó alakját! A Szentírás bizonyságtétele szerint úgy áll ő előttünk, mint a "váró Simeon". Nincs nagy méltósága. Ő csak "egy ember" volt Jeruzsálemben, de lelkülete ilyen drága volt, várta Izrael megvigasztalását. Nem a külső állapotok megjavulását várta, hanem az Üdvözítő eljövetelét. Vajon a mi várakozásunk erre irányul-e? Simeon telve volt bizalommal. A Szentlélektől kapott kinyilatkoztatást. Micsoda drága ajándék! Isten bizonyossá tette afelől, hogy megéri a Messiás eljövetelét. - Ha szívünk Istenre és az Ő Igéjére néz, mi is feleletet, világosságot, és bizonyosságot kapunk a kellő időben. - Egy meghatározott órában belső indíttatást érzett Simeon arra, hogy a templomba menjen. Engedelmeskedett ennek, és átélte ott élete legdrágább óráját. Aki engedelmeskedik a Lélek ilyen indíttatásának, az olyan hittapasztalatokat szerez, amik mások előtt elzárva maradnak. Simeon meglátta a gyermek Jézust. Első pillantásra csak azt látta: szegény szülők gyermeke. Isten azonban megnyitotta a szemét: "... látták szemeim a Te üdvösségedet!" Most már elmehet Simeon. - Sok ember szomorúságban ünnepli a karácsonyt. Könny ül a szemekben. Talán hiányzik az édesapa, a gyermek, az anya, vagy a korábbi jólét. Ha azonban Isten megérinti hitünk szemét, ha Jézusban az Üdvözítőnket látjuk, Aki meg tudja gyógyítani a megtört szíveket, akkor megtanít bennünket Isten Simeon énekére, amely soha örökké el nem némul. Akkor belőlünk is fénysugár vetődik környezetünkre, s mi is tudjuk áldani a körülöttünk lévőket, mint Simeon.

Varga László: Isten asztaláról

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."      Máté 11,28-30

Nyugalomra, a nyugtalanságban megnyugvásra vágyik minden ember. Ahhoz pedig biztonság, állandóság szükséges. Száz évvel ezelőtt az emberek húszéves korukban tudták, hogyan fogják befejezni az életüket. (Nem tudhatták, hogy számításukat két világháború borítja fel.) Abban az állandóságban nem mindenki érezte jól magát, de megvolt a biztos keret mindenki számára. Ma minden bizonytalanná vált. Senki nem tudhatja, mi lesz az élete kerete tíz év múlva. Munkahely, család, otthon, minden ideiglenes. És nincs nyugalma a léleknek. Fáradtak, kedvetlenek az emberek, tele vannak az idegklinikák. Ebben a nyugtalan világban mégis vannak békés emberek. Boldog családok, akik letették életüket, jövőjüket Isten kezébe. Változhat a világ, változhatnak saját körülményeik, Isten kezéből kiesni nem lehet. Krisztus hív, nála találunk nyugalmat, tudva, hogy ebben az életben Ő vezet, s bármi történik velem, velünk, biztos otthon vár a mennyben. Nem kell hozzá egyéb, mint felvenni a Krisztus igáját, a magunk gondja helyett a másokét. Kedves ez az iga, mert Ő irányítja hordozását. Könnyű ez a teher, mert mindig könnyebb a más gondján aggódni, mint a sajátunkon, ha a sajátunkat átadtuk Istennek.

Istenem, hallom hívásodat. Megpróbálom követni Krisztust. Az én utam bizonytalan, de az Ő útja biztos út. Azon kívánok járni. Ha a körülöttem zsongó nyugtalanság beszűrődik az életembe, megint csak hozzád fordulok. Ameddig van ereje hitemnek, hogy teljes mértékben rád bízzam magam, megnyugszom. Add, hogy ez a békesség megmaradjon holtom napjáig, míg kiszakadva a nyugtalanság világából beléphetek hozzád, a teljes, végső biztonságba. Add, hogy ezt a nyugalmat örököljék gyermekeim, unokáim! Tedd igádat kedvessé, terhünket könnyűvé, közösségünket állandóvá szereteteddel! Ámen.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZÖKEVÉNY VAGY TANÍTVÁNY

"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).

Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait. Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MINDKÉT LÁBBAL A FÖLDÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 6,1-6

1 Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. 2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? 3 Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne. 4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." 5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. 6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.

"Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik."

(Lk 2,51)

Jézus földi élete nagyrészt meglehetősen mindennapi volt, pont úgy, mint ahogy a mi életünk mindennapi. Részese volt a nappal és éjjel, az étkezés és a munka egyhangúságának. És kapcsolatban volt szüleivel, fitestvéreivel és nőtestvéreivel, éppúgy mint mi a mieinkkel. József valószínűleg korán meghalt. Még élt, amikor Jézus tizenkét éves volt, de nevét nem említi a Szentírás többé, miután Jézus megkezdi hivatalos működését 30 éves korában. Anyjáról, fitestvéreiről és nőtestvéreiről viszont történik említés (Mk 3,31.6,3). Az az ötlet, hogy Jézus Máriának az egyetlen gyermeke volt, akkor támadt, amikor az emberek elkezdték imádni Máriát. Jézusnak, mint a család legidősebb fiának, keményen kellett dolgoznia, különösen akkor, ha József Jézus fiatal korában távozott el az élők sorából. Isten bölcs döntése folytán semmit sem tudunk azokról az évekről. Semmit sem tudunk Jézus életéről csecsemőkorától kezdve egészen addig, amíg tizenkét éves lesz. Akkor hallunk templomi útjáról. Aztán pedig megint jön tizennyolc esztendő, amelyről semmit sem tudunk. Később sok történetet kiagyaltak Jézus gyermekkori csodáiról. Ezek azonban a kegyes képzelőerő szüleményei. Biztosak lehetünk afelől, hogy Jézus feltűnés nélkül dolgozott a megélhetésért. Nem változtatta a köveket kenyérré. És nem alkalmazott varázslatot, ahogy azt a televízióban a szuperemberek csinálják. Názáret városában, ahol felnőtt, az emberek úgy hívták Jézust, hogy "az ács" (Mk 6,3). Ezt mondja el történetünk. Kisvárosokban az emberek ismerik egymást. Jézus egyszerűen úgy volt ismerős, mint "az ács". Ha ács lennék, ma ezt mondanám: "Kezdjük csak el újból a mindennapi robotot." A mindennapi munka minden bizonnyal szép. Máskülönben Jézus nem tölthette volna életének javát egy ácsműhelyben. "Jézus jön!" Amikor az Úr visszajön, és a mindennapi munka végzése közben talál minket, akkor ez teljesen rendben van. Ezt csinálta ő maga is, földi életének nagyobbik részében.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Halálunk napjára vagy az Úr napjára

"Bizony hamar eljövök. Ámen, Jövel, Uram Jézus! " (Jelenések 22, 20)   Hívő őseink valamikor komolyan és buzgón készültek arra, hogy boldog haláluk legyen. Korunk életvidám nemzedéke, amely csak az ideigvalókban leli örömét, kiveri fejéből a halálnak még a gondolatát is. De Isten gyermekei Mózessel, Isten emberével együtt így imádkoznak: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" és ne értelmetlenül éljünk. Számoljunk azzal, hogy életünk rövid, nehogy a legfőbb dolgot elmulasszuk. Legyen gondunk arra, hogy békességben térhessünk haza. Még sokkal inkább kell hogy betöltse lelkünket Jézus megjelenésének várása és erre a páratlanul örvendetes napra való felkészülés. A régiek az utolsó ítéletre vártak, amit az Úr tart majd, ha eljön. Jézusnak, mint királynak és vőlegénynek a visszajövetelével kapcsolatban nemigen volt lelki látásuk. Jézus ezeréves földi királyságáról hallgattak, mert azt a rajongók nemegyszer maguk akarták megvalósítani. Az Úr napja nekik a harag és borzalom napja volt. Valóban az lesz az Úr ellenségeinek a számára és akik megvetik Őt. Akik azonban az Úr Jézushoz ragaszkodnak és menyasszonyi szeretetben összekapcsolódtak vele, azoknak ez a nap a világosság és az öröm napja lesz. Akkor érkezett el a teljes váltságuk. János apostol hallja a nagy sereg hangját, mint "sok víz zúgását és mint erős mennydörgés zengését, ezt a szózatot: Halleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!" (Jel 19. 6). Kezdődik a felüdülés ideje az Úrnak színétől (Csel 3, 19). "Örüljünk és örvendezzünk, adjunk neki dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője!" Hazaviszi menyasszonyát az atyai házba. Tagjaival már össze volt kapcsolva, amióta eljegyezte őket és azok egész lelkükkel igent mondtak neki. De csak hitben, lélekben voltak kapcsolatban mennyei vőlegényükkel, nem látásban. És most a megromlott földi test átváltozik elmúlhatatlan szépségű, dicsőséges testté. Örökre az Úrnál lehetnek. Elérkezett az ezeréves menyegző, a nagy páskaünnep, a minden földi szenvedéstől, valamint az Istennel ellenséges világ nyomásátol való teljes megváltás (Lk 22, 18). Ne elsősorban halálunk napjára, hanem erre a nagy, dicsőséges napra, Krisztus megjelenésének napjára tekintsünk és készüljünk fel!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Tudjunk békességben megöregedni!

"Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4)

Végéhez közeledik az év, és íme itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik. Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek. Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy "Én vagyok". Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el. Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket. Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is. Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk. Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha. Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit. Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában. Ezért így szól hozzájuk az Úr: "Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra". Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Idő és örökkévalóság

"Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk..., örökkévaló mennyei házunk. "(2Kor 5,1)

A filozófusok írnak az idő aszimmetriájáról, vagyis arról, hogy megfordíthatatlanul egy irányba halad. Mérni tudjuk, de megállítani és visszahozni nem. Megszoktuk, hogy egyik pillanat követi a másikat, egyik esztendő jön a másik után, de ritkán gondolunk arra, hogy eljön majd egy pillanat, ami után nem következik másik, mert vége szakad az időnek, és beletorkollik az örökkévalóságba, mint folyók az óceánba. A folyókat is csak a torkolatig tudjuk mérni. És mi lesz utána?


A sátán arra törekszik, hogy ne gondoljunk a jövőre, csak a pillanatra figyeljünk, hogy most jól érezzük magunkat. Isten azonban messzebbre enged látni. Mert van, ami elmúlik, de van, ami megmarad. Van, ami összeomlik, és van, ami örökkévaló.

Igénk az emberi testet és ezt a földi életet sátorhoz hasonlítja, amely ideiglenes tartózkodási hely. Ez azonban egyszer összeomlik, s belépünk az örökkévalóságba, amelynek nem lesz vége. Ott kétféle állapot létezik: Istennel az örök élet, Isten nélkül az örök szenvedés amiatt, hogy itt nem hittünk benne. Ezt a tényt nem szabad elködösíteni.

Hol töltjük az örökkévalóságot - ez minden ember számára a legfontosabb kérdés. Fontosabb, mint az, hogyan sikerül egy napunk vagy egy vállalkozásunk.
Ne feledjük, hogy minden itteni tettünknek örökkévaló következménye van! A jelenünkkel alapozzuk meg a jövőnket. És Isten megtanítja a benne hívőket már itt mindent az örökkévalóság nézőpontjából értékelni. Aki ezt gyakorolja, tudja, hogy nem az a fontos igazán, hogy ki mit szól hozzá, hanem hogy Istennek kedves-e egy tettünk. Nem az dönt, hogy van-e kedvem valamihez, hanem hogy most annak az ideje van-e, s az fontos-e másnak. Az ilyen ember könnyedén átlép az őt ért sérelmeken, de fontos lesz neki mások üdvössége. Itt áll két lábbal a földön, de mennyei normákhoz igazodik. Jellemez ez engem?

Napi áhítat-A reménység nem semmisül meg

Hét témája: Karácsony, reménység

Olvasmány: Péld 23,15–26       

Sok minden tépázza a reménységet. Tápláld megfelelő forrásból, hogy túlélje!

„Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!”

Magyarázat

Az emberi bölcsesség maximum addig jut, mint az állítólagosan mexikói eredetű szólás: a remény hal meg utoljára. Eszerint sokáig, a végsőkig ki tud tartani a reménység, mindvégig érdemes bízni, de előbb-utóbb mégis összeomlik. Több ez, mint a teljes reménytelenség, de így is csak ideig-óráig hatásos, és legfeljebb embertársi bátorításokból tud táplálkozni. Ezzel szemben az isteni bölcsesség igéje arról biztosít, hogy „reménységed nem semmisül meg”. Bátran hozzátehetjük: soha. Ha minden sorstársunk kidőlne is mellőlünk, akkor sem szűnik meg a reményt tápláló forrás: az örökkévaló.
Az ígéret első része az enyhülést hozó jövőt, egyúttal a fordulat lehetőségét helyezi kilátásba. Vigasztaló ez, hiszen jelenleg a tisztességtelenek látszólag sikeresebbek, már-már irigylésre méltó mértékben. Erről a vágyakozó keserűségről lebeszél az ige, sugallva, hogy mindez csak a pillanatnyi állás. Célravezetőbb alternatívaként fogalmazza meg az Úr félelmét. Ilyenképpen az Istent tisztelő félelem és a reménység karöltve jár. Amint Jézus Krisztus elpusztíthatatlannak, legyőzhetetlennek bizonyult, úgy az őbenne gyökerező reménység is az!
(Várady Endre)

Reggeli dicséret-A üdvösség ruhája nem szűk

„Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.” Ézsaiás próféta könyve 61:10

Egy tucat felelősségemre bízott fiatallal vonatoztam keresztül a fél Kárpát-medencét, hogy valahol a Gyimesi szorosnál egy túratáborban vegyünk részt. A hosszú és unalmas utat úgy terveztük, hogy félúton megpihenünk az egyik városban, sőt másnap se utazunk tovább, hanem részt veszünk a helyi istentiszteleten, és csak harmadik nap folytatjuk zötykölődésünket Magyarország történelmi határvidéke felé.
Este, amint megérkeztünk a félúton fekvő városba, a hitközség vezetője felkért, prédikáljak másnap a gyülekezetnek. Akkoriban még igencsak kezdő voltam ilyen dolgokban, de azért szívesen elvállaltam. Igen ám, de én túratáborba készültem. 

Volt nálam sportszandál, oldalzsebes, lábszárnál lecipzározható túranadrág, no és – épp az istentiszteleti alkalomra gondolva – egy rövid ujjú kék vasalt ing. 

Másnap reggel ebben a felszerelésben meg is jelentem a szervezők előtt. Ők kétszer is alaposan végigmértek, tetőtől talpig, majd talptól tetőig.
– Így akarsz prédikálni fiam? – mondta ki végül a legidősebb mindenki közös gondolatát.
– Én túratáborba készültem, nem pedig szószékre - szabadkoztam.
A gondnoknak megesett rajtam a szíve:
– Hozok én majd a fiatalembernek ruhát – és pár perc múlva visszatért egy zöld zakóval és egy tarka nyakkendővel. Kicsit kényelmetlen volt ugyan abban a nyári melegben az a három számmal kisebb zakó, de - a gyülekezeti elöljárók tekintetét figyelve - be kellett látnom, ez ebben a helyzetben másodrendű probléma. Így történt, hogy túraszandálban, oldalzsebes túranadrágban, szűk zakóban és tarka nyakkendőben prédikáltam Isten szeretetéről.

Talán megmosolyogni való ez a történet? Mindenképpen. Mégis, mikor az „üdvösség ruhájáról” olvasok a Bibliából, ez az élményem jut az eszembe. 

Annak a hitközségnek volt egy elvárása az igehirdetőkkel kapcsolatban, tudniillik, hogy zakóban és nyakkendőben legyenek. 

Én ennek nem feleltem meg, úgy is fogalmazhatnék, hogy méltatlan voltam a feladatra. 

Ők azonban méltóvá tettek az által, hogy biztosították számomra a szükséges ruhát.

Épp így van ez Isten országával is. A mennybe csak a bűntelenség ruhájában léphetünk be. Ki az közülünk, aki rendelkezik evvel? Ki az, aki még soha nem haragudott, aki soha nem irigykedett, vagy soha nem pletykálkodott még? 

Legyünk őszinték magunkhoz, ezt egyikőnk sem mondhatja el magáról. 

Ott állunk Isten előtt, önzésünktől foltos és szakadozott ruhában (ez még túrafelszerelésnek se menne el), és be kell látnunk, saját erőnkből alkalmatlanok vagyunk a mennyországra. Isten azonban azt mondja:

– Hozok én ennek az embernek megfelelő ruhát! – és biztosítja számunkra az „üdvösség ruháját”, illetve az „igazság palástját”. Isten országába csak kegyelemből juthatunk be, nem saját érdemeinkből – ez Ézsaiás üzenete. Fogadjuk hát el a felkínált ruhát! 

Mindenkit biztosíthatok, nem szűk, Isten a te méretedre szabta.

Bejegyezte: Árvai Tamás -

Biblia-Ige-Kolossébeliekhez írt levél 3. rész

1. Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,
2. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
3. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
4. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
5. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;
6. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira;
7. Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.
8. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.
9. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.
10. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:
11. A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
12. Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
13. Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;
14. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.
15. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
16. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
17. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
18. Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban.
19. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek.
20. Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.
21. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.
22. Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent.
23. És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;
24. Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.
25. A ki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás.

KENNETH COPELAND-A gyógyulás mindig eljön!

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik… betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.– Márk 16: 17- 18.

Régebben felzaklatott, ha valakire rátettem a kezemet, és nem lett jobban. Egyszer imádkoztam, kerestem Istent ezzel kapcsolatban, és így szólt a szellememhez: „A gyógyulás mindig eljön.” Emlékszem, azt mondtam: „Hogy érted, Uram, hogy a gyógyulás mindig eljön? Hiszen nem mindenki gyógyul meg.”

”Nem azt mondtam, hogy mindenki elfogadja a gyógyulását” — válaszolta. Majd nagyon komolyan szólt hozzám: „Én megteszem a részemet. És azt mondtam, ők meggyógyulnak!”
Ezek a szavak szíven ütöttek. Isten azt mondta, meggyógyulnak. Ő soha nem hazudik. Tehát, ha Isten azt mondja, hogy meggyógyulnak, az azt jelenti, hogy a gyógyulás mindig eljön. Nem Isten tartja vissza. A „fogadók” azok, akik ellenállnak. Azóta soha nem volt problémám azzal, hogy rátegyem a kezemet az emberekre, és higgyek a gyógyulásukban. Akár jobban lettek, akár nem, hitben álltam értük. Tudom, hogy ha valaki betegen távozott is az ima után, bármikor egy nevezőre juthat Isten hitével és az enyémmel – nem számít, ha akár öt év múlva – és akkor meggyógyul.

Ha rátetted valakire a kezedet, és az illető nem fogadta el a gyógyulását, ne akadályozd meg Isten erejének áradását azzal, hogy ellankadsz a hitedben. Állj meg szilárdan. Továbbra is hidd el, hogy a gyógyulás eljön, és egyszer csak az illető úgy dönt, hogy egyetért veled!

Igei olvasmány: Márk 10: 46 - 52

Biblia-Ige -,,Zsoltárok könyve 43. rész

1. Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.

2. Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

3. Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

4. Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

5. Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

József küldött apjának tíz szamarat egyiptomi kincsekkel megterhelve... S Jákob ezt mondta: Elég nékem, hogy József, az én fiam még él...      l.Móz 45,23. 28

Karácsonykor ajándékokat kaptunk. Különösen az esett jól, ahogy a gyerekek örültek vágyaik beteljesedésének. Karácsonykor azonban nem szabad megállnunk a földi ajándékoknál! -Igénk egyedülálló ajándékozásról számol be. József, Jákob halottnak vélt fia, tíz szamarat küld apjának Egyiptom válogatott drágaságaival megrakva. Milyen kincsek lehettek ezek? A Szentírás nem beszél róla, de beszél arról, hogy mit mondott Jákob, amikor látta a nagy halom ajándékot. S nem ezt mondta: "Nézzétek ezeket a gyönyörű egyiptomi ruhákat! Micsoda gyönyörűek ezek az arany tálak, ezek a drágagyöngyök és fejdíszek!" Nem. Erről egy szó sincs a Bibliában. Jákob ezt kiáltja: "Elég nékem, hogy az én fiam, József még él." Mit számít nekem a sok ajándék! Megyek, hogy Józsefet megláthassam és örülhessek neki. Hasonlónak kell lenni a keresztyének szívének karácsonykor. Jóllehet nem kapunk tíz szamarat kincsekkel megrakva, hanem csupán valami csekélységet. De a fontos: oda tudunk-e sietni a földi ajándékoktól Isten ajándékához?! Elmondhatjuk-e Jákobbal: Elég ez nekem?! - Jézus, az igazi karácsonyi ajándék sokkal gazdagabbá tesz bennünket, mint amilyen Jákob lett a kincsekkel és fia viszontlátásának örömével. A halálban csak el kellett válnia tőle. Az Úrban való öröm az egyedül maradandó, igazi, örök öröm! Él ez a szívedben?

Varga László: Isten asztaláról

"Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad."      Ézsaiás 54,7-8

Isten nem tehet mást, meg kell engednie a bűnök következményeit. Nem lehet elégszer ismételni: kényszerrel nem lehet se szeretetet, se önkéntes engedelmességet kierőszakolni, ami pedig az ember rendeltetése. Nem kell külön büntetés, megbüntetjük mi eléggé magunkat és egymást. Isten csak annyit tesz: elhagy, nem szól bele, elrejti arcát, szeretetét, kegyelmét előlünk. A többit, a büntetést elvégezzük mi magunk. De amikor már igen sok a nyomorúság, Isten visszafordul. Megállítja az emberi bűn tombolását, lefogja az egymás ellen acsarkodó öklöket, új hitet és szeretetet áraszt választottaiba, sikert, eredményt ad azoknak, akik a jót akarják, új, őt szolgáló vezetőket küld, és egyenesbe jönnek népének dolgai. Ez a mi reménységünk. Ez jelenti imáink meghallgatását. Erre várnak azok, akik a legnagyobb nyomorúságban is Istenhez kiáltanak. Ez a világ egyetlen reménysége. Isten nem büntetni akar, hanem boldogságot adni. Ezért jött hozzánk Krisztus, ezért adta Isten a törvényt, ezért törli el bűneinket, ezért kell tanulni, olvasni, hallgatni igéjét, ezért kell naponként beszélgetni vele az imádságban. Úgy lehet megismerni szeretetét, hűségét, megígért, soha el nem múló irgalmát, és megnyerni újra kegyelmének ránk áradó ajándékait.

Uram, Istenem, most nem magamért, népemért imádkozom. Számodra szempillantás, számunkra nemzedékek sora, mióta magunkon érezzük sújtó kezed. Pedig nem hagytál el. A benned bízókat ezalatt is megtartottad. Népünknek is adtál lehetőséget arra, hogy hozzád térjen. Szinte gúny tárgya lett, aki rólad bizonyságot tesz. Irgalmazz nekünk! Fordítsd újra felénk arcodat! Adj nekünk, népünknek, egyházunknak benned bízó, jó vezetőket! Fiataljainkat tanítsd meg, hogy érteni és értékelni tudják igédet! Unják meg a céltalanságot, szolgálni tanuljanak! Engem és családomat is áldd meg hűséggel, igazsággal, hogy mi is szolgálhassuk népünk megújulását! Ámen.