Örömteli mindennapok: Menj tovább.

„mert hitben járunk, nem látásban.” 2 Korinthus 5:7

Isten a győzelem magjait ültette a szívedbe. Amikor az Ő jóságán elmélkedsz, abban a biztos tudatban, hogy Ő veled van és jó terve van a számodra, ezek a magok kikelnek.

Úgy fogod magad látni, ahogy Isten lát; olyasvalakinek, aki Krisztus erejével képes legyőzni az útjába kerülő akadályokat.
„Most azért indulj… Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor…” (Józsué 1:2,5-6)
Isten igy szól hozzád :„Csak menj tovább, veled leszek.”
Engedd,hogy ezek a szavak a te szívedet is érintsék meg, és bátorítsanak, hogy hitben tovább tudj menni, mindazon dolgok ellenére, amik megpróbálnak visszatartani.
Lépj előre hitben és tapasztald meg Isten áldásait!

Örömteli mindennapok: Igazi megbocsátás

,,Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.,,Efézus 4,32
Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak...
Milyen sokszor kérjük Isten kegyelmét ,de mi kegyelemmel vagyunk e mások felé?
Az igazi megbocsátás nem csak egy szó,amit kimondasz a másiknak.A megbocsátás azt jelenti, hogy annak tudatában teszed, hogy neked mennyi minden megbocsáttatott.
Minél jobban érzed Isten bocsánatát,kegyelmét, annál inkább te is megbocsátasz másoknak. Ha kemény vagy magaddal, másokhoz is így fogsz viszonyulni.„Sose állj bosszút magadért.
A megbocsátás azt jelenti, hogy jóval felelsz a gonoszra.
Csak akkor sikerülhet, ha megengeded Isten szeretetének, hogy beáradjon az életedbe. Egyedül Isten szeretete által leszel képes rá.
Meddig kell megbocsátanod valakinek? Addig, amíg szükséges, amíg a fájdalom elmúlik és megszűnik benned a bosszúvágy.

 „Nem, nem hétszer, válaszolt Jézus, hanem hetvenhétszer is!” Máté 18,21-22

Örömteli mindennapok: Végtelen szeretet

„Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk, mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
Sőt, megújul minden reggel! Bizony, nagy a te hűséged, Uram!” (Jeremiás siralmai 3:22-23, EF)

Olykor, a körülményeink teljesen kimerítenek minket; a testünket, a lelkünket és az érzelmeinket egyaránt. Ezekben az időszakokban nagyon könnyű magunkra ölteni az „áldozat vagyok” hozzáállást. Azt gondoljuk, hogy minden nap az előzőnek egy végtelenített ismétlődése. Úgy tűnik, hogy egy taposómalomban vagyunk, a változás csekély reménye nélkül.

A fenti ígéret a remény oázisa lehet ezeken a napokon. A Biblia azt ígéri nekünk, hogy Isten szeretete soha nem fogy el. Isten jósága soha nem ér véget, amikor rólad van szó! Szívének együttérzése kimeríthetetlen irántad. Bárhogyan is érzel, Istened, soha de soha nem hagy fel azzal, hogy téged erejével és jóságával megújítson.

„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”

Életed minden napján azt fogod látni, hogy hűséges Istened ott van veled és megtart. Jézus Krisztusban győztes vagy! Kelj hát fel, és nézz szembe a körülményekkel abban a biztos tudatban, hogy Isten munkálkodik, hogy valami jót hozzon ki számodra. Bízz a hűségében és a jóságában. Isteni garanciád van arra, hogy a végén nem fogsz csalódni.
Steve McVey-

Örömteli mindennapok: Királyság- tudat(1) Megigazultság

2.Pét. 1:1-3 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünk és Üdvözítőnk: Jézus Krisztus megigazítása által, kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerése által. Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és istenfélelemre való, az Ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott... 

Megigazultság. A hit hallásból van, de a hitet a megigazultság alapozza meg. Sokan megpróbálnak hitet építeni, de valahogy semmire sem jutnak. Ám nem a hit a gond, hanem az alap nem jó, nincs megalapozva a megigazultságban. Van egy erő, amely a megigazultság ellen dolgozik, s ez a vádlás. A vádlás, a bűntudat, a bűnösség érzés. Szégyen, elutasítás, értéktelenség érzése, mind az igazság ellen dolgoznak.

Az Ige: a ti drága hitetek a megigazultság által...

Ott van, hogy drága hitet adott Isten megigazultság által. Tehát szükséges a megigazultságról is beszélni. A megigazultsághoz nem a jó cselekedeteken keresztül vezet az út, hanem Isten természetéből fakad, amit újjászületésünkkor megkapunk. S ha e természet szerint éltek, ez befolyással lesz a viselkedésetekre és az életetek szentségére. Mi történik? Gyakran megpróbálnak szentként élni, megigazultság nélkül. Bizonyos mértékig ez még meg is valósítható, de maga a megigazultság nem csak azt jelenti, hogy megállhatok Isten színe előtt feddhetetlenül, hanem hogy Isten képességei is a tieid lesznek. Isten természete a bensődbe jön, és ez a természet átitat, birtokba vesz, és összeköt téged új képességekkel.

Zsolt 27:1 Dávidé.; Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

Az Ő ereje a te erőddé válik. S az emberek megpróbálnak szentek lenni enélkül a megigazultság nélkül. Emberek megpróbálnak igazak lenni saját erejükből. De Isten nem ezt tervezte számodra. Az Ő terve az volt, hogy igazságát a mi igazságunkká tegye. S ha ez megjelenik az életünkben, akkor nagyszerű dolgok történnek. A hitünk olyan szintre emelkedik, amikor már öntudatlanul is hitben tudunk járni.
Róm 10:3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

Erről beszélek, hogy az emberek nem vetik alá magukat Isten igazságának (megigazító munkájának).

1.Kor. 15:34 Serkenjetek fel igazán (a megigazulásra) és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítésetekre mondom.

Ez egy erő, amely távol tart a bűntől.

Ef 4:24 És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. 
Ef 4:25 Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.

Igazi szentségben – nem hamis szentségben. Vannak olyanok, akik önigazultak. Nem isten szerinti igazak. Amikor Isten igazsága bejön az életedbe, tökéletesen megszabadít a szégyentől, bűntudattól, értéktelenség érzéstől, minden gyengeségtől. S a hit csodatevő erővé növekszik benned.
Mert ekkor megérinted Isten teljességét és képességeit, Őelőtte már megállhatsz. Te és Isten tökéletes közösségben vagy, s ez az, amit egyébként Isten keres.
Bill Winston

Örömteli mindennapok:Az én erőm erőtlenség által végeztetik el!

,,És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el (teljesedik ki[1]). Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem.,,– 2Korinthus 12: 9

Amikor olyan helyzettel szembesülsz, amiből nem tudsz a saját erőd vagy képességeid által kikerülni, alkalmasint kísértést érzel arra, hogy feladd, és elfogadd a vereséget. Ne tedd! Inkább kiálts dicsőséget, mert az Ige szerint Isten erejének a teljessége fog megnyilvánulni benned.
Az „erő”-nek fordított szó a dünamis, azt jelenti: „Isten csodatévő ereje”. Gondolj csak bele, amikor a te erőd véget ér, Isten ígérete szerint, az Ő csodatévő ereje visz győzelemre!
Ha megnézed az Apostolok Cselekedetei 14-et, ezt az ígéretet láthatod működésben. Pál apostolt megkövezték, kivonszolták a városból, és ott hagyták, mert azt hitték, hogy meghalt. A saját erejéből semmire nem volt már képes. Teljesen erőtlen volt.
De a tanítványok köréje gyűltek, imádkoztak érte, az Úr pedig felemelte őt, és ment tovább az útjára. Más szóval, amikor Pálnak nem volt elég ereje, hogy győzedelmeskedjen, Isten csodatévő ereje elég volt neki. Ez tette képessé arra, hogy erőtlensége ellenére győzedelmeskedjen.
Ha tehát ma egy krízissel nézel szembe… ha beteg vagy, és az orvosok sem tudtak segíteni rajtad… ha a pénzügyeid kicsúsztak a kezeid közül… ha a családod szétesőben van… ha rossz szokások tartanak fogságban… ha már mindent megtettél, amit csak tudtál, mégsem értél el semmi eredményt… akkor örvendezz! Mert amikor a saját erőd véget ér, Isten ereje fog megnyilvánulni! Csak hidd el! Istenkegyelme elég neked!
Igei olvasmány: Apostolok Cselekedetei 14: 1-22

Kenneth E. Hagin: Az élet átadása

…örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet.
- 1János 5,11. 12.

Jézus azt mondta: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek… Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik…”
Az egyik ilyen jel, amelyről Jézus tanította, hogy a hívőket követni fogja — nem a korai egyházat, nem az apostolokat, nem a pásztorokat, nem a prédikátorokat, hanem a hívőket
— az, hogy „…betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16,18.)
Miért? Mert Isten élete a hívőkben van! Némelyek különleges módon fel vannak kenve, hogy gyógyítással szolgáljanak, a Márk 16 azonban nem erről beszél! Minden újjászületett hívőben benne van Isten élete, Isten természete, az isteni fajta élet — és ez az élet, kézrátétellel átvihető mások fizikai testébe!
Ezért kell a kezedet betegekre tenni. Amikor a kezedet rájuk teszed, Isten benned lévő élete átárad beléjük a kezeden keresztül.
Gyakran megtapasztalod majd, hogy ez az élet belőled egyenesen belefolyik a másikba. Isten élete van benned! Isten természete van benned! Isten gyógyító Isten. Hozd működésbe Isten erejét!
Isten így munkálkodik, a te kezeid által. Isten nincs itt a földön személyében, de benned van, a Szelleme által!

Megvallás: Én hívő vagyok. Isten élete van bennem. Isten gyógyító Isten. Én betegekre teszem a kezeimet, és azok meggyógyulnak.

Örömteli mindennapok: A megvallásod Főpapja

Annakokért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a hitvallásunk apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra.– Zsidó 3:1

Nagyon kevés hívő érti Jézus apostolságának és papságának titkát. Azt gondoljuk, hogy az apostol valamiféle szuperszent, pedig igazából azt jelenti, hogy „elküldött”. Vagyis Jézust Isten küldte, hogy megtegyen valamit értünk.
Azért küldetett, hogy a mi Főpapunkként szolgáljon. Sok hívőnek arról sincsen fogalma, mit tesz egy főpap. Úgy gondolják, hogy egy furcsa ruhában járkáló ember, aki vallásos rituálékat végez.
Valójában a főpap ennél sokkal több. Ő az, aki fel lett hatalmazva arra, hogy szolgáljon, hogy véghezvigyen, megvalósítson, teljesítsen valamit. Talán azon gondolkozol, minek a megvalósítására lett Jézus felhatalmazva. A Zsidó 3:1 szerint Jézus a megvallásunk Főpapja. Azért küldte Isten, hogy a kimondott szavaidat megvalósítsa, teljesítse.
De mi történik, ha azt mondod ki, amit érzel, és nem a hit szavát szólod? Például ha betegséget szólsz, mit fog azzal tenni Jézus? Ő nem Főpap a betegség fölött. Azt nem tudja megvalósítani. Ha azt mondod, „olyan gyenge és fáradt vagyok,” azt nem tudja megvalósítani. A Biblia így szól: „mondja a gyenge is: erős vagyok!” Amikor ezt mondod, Jézus ERŐT tud szolgálni feléd.
Jézus nem fog betegséget, szegénységet vagy bűnt szolgálni feléd. Ő ezeket már legyőzte. Jézus a szabadításunk, megigazultságunk és szabadságunk felett Főpap.
Erre tekints! És amikor Jézus elé mész, ne a legyőzöttség szavait szóld, hanem azokat, amiket meg tud valósítani – a győzelem szavait. Azért küldte Őt Isten, hogy ezeket elvégezze az életedben.
Igei olvasmány: Zsidó 7:20-28

Örömteli mindennapok: Megsokszorozott jutalom.

Ura megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt! Mt.25,21

Isten mindannyiunknak tálentumokat adott,azért hogy használjuk azokat,gazdálkodjunk velük,éljünk velük. .Megtehetjük,hogy elássuk őket és éljük a saját kis életünket ,saját elképzeléseink alapján.Vagy választhatjuk az Ő utját,Rá bizzuk az életünket és követjük akaratát.

A döntés nálunk van.A hiből való életet Istennel,vagy sajátunkat választjuk?Mindig két hang lesz,ami hivogat téged,egyik a félelem ,másik a bátoritás hangja. A hit a csata közepén is élvezi Isten gondoskodását .Ha bizol Istenben és követed Őt most a döntéseidben,akkor az örökkévalósában is élvezni fogod a következményeket.

De ha elmulasztod,vagy visszautasitod ,akkor elmulasztod a dicséretet is ,ami igy hangzik,,Jól van, jó és hű szolgám,, ...Az a kevés dolog,amit engedelmességből teszünk földi életünk során,megsokszorozott jutalmat fog eredményezni .

Köszöntünk Szent Szellem!: LÁZADÁS HELYETT ÁTADÁS

"Megharagították Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattuk." (Zsolt 106:32)

Amikor a gyülekezeti tagok ellenállnak a Szentléleknek, és engedik, hogy kritizáló, visszahúzó lelkület uralkodjon el az életükön, az egy jó lelkészre is nagyon rossz hatással lehet. Mózeshez hasonlóan sok lelki vezetőt késztetett már romboló viselkedésformára az, hogy közösségük tagjai visszautasították az igaz lelkiséget, és ráadásul vezetőjük ellen is finoman összehangolt támadást indítottak. Mózes számára nem jelent felmentést az izraeliták lázadása. Ma sem mentegethetünk egyetlen lelkészt sem azért, ha keresztényietlen módon reagál. 

Nagy tragédia azonban, amikor a gyülekezeti tagokban és a prédikátorban egyaránt felülkerekednek a gonosz hatalmak, és elfoglalják Jézus Lelkének helyét.
Saját gyülekezetedben légy te a pozitív változás kezdeményezője a Szentlélek hatalma által! Kezdd azzal, hogy személyesen járulsz Isten elé, szívedet teljesen átadod Jézusnak. Kérd a Szentlelket, hogy tárjon fel előtted minden problémát vagy viselkedésformát, ami saját életedben kezelésre szorul, és adjon neked teljes győzelmet, még ha nem is sikerül felfedezned azokat a körülményeket, amelyek eredetileg kialakították benned a negatív viszonyulást! 

Amint az Üdvözítő szeretete kezd kiáradni szívedbe a Lélek által (Rómaibeliekhez írt levél 5:5), kérd Istent, mutassa meg neked, kit kell meghívnod az imaközösségbe. Talán meglepődsz majd, kit küld az Úr!
Még a hét vége előtt beszéljetek meg egy találkozót az imacsoport tagjaival, és gyűljetek össze a teljes odaszentelődés, a bűnbánat és a megtérés lelkületével. Ha a lelkész nem tagja e csoportnak, hívjátok meg őt is, és szenteljetek időt arra, hogy kezeteket vállára téve könyörögjetek azért, hogy a Szentlélek hatalmasan áradjon ki rá és ti magatokra is. Talán ellenállást tapasztaltok majd bizonyos gyülekezeti tagok részéről, mert a lelkek ellensége a lázadás tüzét akarja szítani, de azt is át fogjátok élni, hogy ti és prédikátorotok a csodálatos, Lélekkel teli szolgálat megígért földje felé halad, amely nem más, mint a közösségetek és a környéketeken élők sokasága.

Imádság a mai napra:
"Uram, megnyitom a szívemet, előtted, kérlek, távolíts el onnan minden lázadást, Szentlelkednek való ellenállást vagy a lelkészek és gyülekezetvezetők iránti elutasítást, ami ott van esetleg az életemben!"

Garrie F. Williams írása alapján

Krisztusi élet: KRISZTUS DICSŐSÉGE A KERESZTEN A GONOSZTEVŐRE RAGYOG

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban!” -(Lk. 23:42)

A kereszten folyó haláltusája alatt a vigasztalás sugara is beragyogta Jézust, a bűnbánó tolvaj kérésén keresztül. Ez az ember nem volt megátalkodott bűnöző. A rossz társaságok vezették félre és térítették a bűnözés útjára, azonban kevésbé volt bűnös, mint azok közül sokan, akik ott álltak a kereszt mellett és gyalázták az Üdvözítőt. Ez az ember látta és hallotta Jézust, és tanításai meggyőzték őt, de a papok és főemberek eltérítették Jézustól. Miközben azon igyekezett, hogy elfojtsa meggyőződését, egyre mélyebbre és mélyebbre merült a bűnbe, míg végül letartóztatták, bűnösnek nyilvánították és arra ítélték, hogy kereszten haljon meg. A törvényházban és a Golgota felé vezető úton Jézus közelében volt. Hallotta Pilátus kijelentését is: „nem találok benne semmi bűnt” (Jn. 19:4) Megfigyelte és megjegyezte Jézus isteni viselkedését, és szánakozó megbocsátását, amit kínzói iránt tanúsított. […] Hallotta azt is, hogy a járókelők közül sokan védelmükbe vették Jézust. Korábbi meggyőződése, hogy ez a Krisztus, ismét megerősödött szívében. 

Odafordult bűntársához és ezt mondta neki: „Az Istent sem féled-é te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!” (Lk. 23:40) A haldokló tolvajoknak nem volt többé semmi félnivalójuk az emberektől. Egyikük szívében azonban már ott volt az a meggyőződés, hogy van Isten, akitől félnie kell, és van jövendő, amely remegésre készteti. […]
Visszaidézte emlékezetébe mindazt, amit Jézusról hallott, hogy miként gyógyította meg a betegeket és bocsátotta meg egyesek bűnét… A Szentlélek megvilágosította elméjét és a valóság láncszemei lassanként ismét összekapcsolódtak, s ő eljutott az igazság megismerésére. 

Jézusban, aki összetörve, kigúnyolva ott függött mellette a kereszten, meglátta Istennek ama Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Hangja reménységet, de ugyanakkor félelmet is kifejez, mikor ez a tehetetlen, haldokló ember az ugyancsak haldokló Krisztus könyörületére bízza magát: „Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban!” (Lk. 23:42)
Jézus válasza gyorsan érkezett. Gyengéd hangon, amely tele volt szeretettel, könyörülettel és erővel, Jézus ezt mondja néki:

 „Bizony mondom néked ma; velem leszel a paradicsomban” (Lk 23:43) […] Milyen üdítők voltak azért az Üdvözítő számára a hitnek és a szeretetnek azok a megnyilvánulásai, amelyekben a haldokló tolvaj részesítette.
(Jézus élete, 749-750)

Maranatha:JÖN A KIRÁLY!: Önhitt, gondtalan késlekedés

„Ímé, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.” (Jel 16,15) {Mar 34.1} 

„A gonosz szolga így szól szívében: »Halogatja még az én uram a hazajövetelt.« (Mát 24,48) Nem azt mondja, hogy Jézus nem jön el, nem gúnyolódik második eljövetelének tanításán. Szívében, tetteivel és szavaival azonban arról tanúskodik, hogy az Úr késik. Száműzi mások elméjéből azt a meggyőződést, hogy Jézus hamar eljön. Befolyásával öntelt és meggondolatlan késlekedésre bírja rá az embereket. Megerősödnek világiasságukban és lelki tompultságukban. Földi szenvedélyek, romlott gondolatok veszik birtokba elméjüket. A gonosz szolga együtt eszik és iszik a részegeskedőkkel, a világgal halad az élvezetek keresésében. Szolgatársait megvádolja, és kárhoztatja azokat, akik hűségesek Mesterükhöz. A világban érzi jól magát, és azzal együtt süllyed egyre mélyebbre bűneiben.

»Ha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.« (Jel 3,3) Krisztus adventje meglepi a hamis tanítókat. Ők azt mondják: »Békesség és biztonság!« (1Thess 5,3) Miként a papok és tanítók Jeruzsálem bukása előtt, ők is arra törekszenek, hogy az egyház földi jólétet és dicsőséget élvezzen. Az idők jelei az ő értelmezésük szerint ezt jövendölik meg. Mit mond azonban Isten szava? »Akkor hirtelen veszedelem jő rájuk.« (1Thess 5,3) Mindazok számára, akik ezt a világot teszik otthonukká, Isten napja csapdaként jön el.

A világ, amely tele van lázadással, istentelen élvezetekkel, alszik, biztonságban érzi magát. Az emberek messze dobják maguktól az Úr eljövetelének gondolatát. 

Nevetnek a figyelmeztetéseken. Gőgösen dicsekednek:

 »Minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.« (2Pét 3,4) 

»Legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb.« (Ésa 56,12)

 »Adjuk át magunkat még inkább az élvezeteknek!« 

Krisztus azonban ezt mondja: »Ímé, eljövök, mint a tolvaj.« 

Amikor a világ gúnyosan azt kérdezgeti: »Hol van az Ő eljövetelének ígérete?« (2Pét 3,4), pontosan akkor teljesednek be a jelek. 

Mialatt ezt kiáltják: »Békesség és biztonság!«, akkor közeleg a hirtelen megsemmisülés. 

Amikor a gúnyolódó, az igazság elvetője önteltté válik, amikor a mindennapi munka minden területen a pénzszerzésért folyik, tekintet nélkül a becsületesség alapelveire, amikor a tudós buzgón kutatja a mindentudást, kivéve a Bibliát, akkor jön el Jézus Krisztus, »mint a tolvaj«.” 

Reggeli gyöngyszemek: Moáb elbukott, mert nem akart megváltozni

„Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva, és pihent, mint seprőjén a bor. Nem öntögették edényből edénybe, és fogságba sem ment, ezért maradt meg az íze, illata sem változott meg.” (Jer 48:11)

Az ember elutasíthatja Isten tanácsait és feddéseit. Dönthet úgy, hogy a saját kezébe veszi az irányítást… Moábhoz hasonlóan elutasítja a megváltozás lehetőségét. Nem akarja kijavítani jellemhibáit, noha az Úr világosan megmutatta tennivalóját, kiváltságait, lehetőségeit és az előrehaladás útját, melyen elindulhat. Túl sok gonddal jár számára régi útjainak, elképzeléseinek és eljárásainak megváltoztatása. „Azért maradt meg az íze rajta” Ragaszkodik hibáihoz. 

(Letter 10, 1897.)

Sokan nem elégedettek a munkával, amit Isten rájuk bízott. Nem tudják őt megelégedéssel és jókedvvel szolgálni azon a helyen, melyet kijelölt számukra, nem képesek panasz nélkül végezni a rájuk bízott munkát. Az helyénvaló, ha elégedetlenek vagyunk kötelességünk végzésének módjával, de nem helyénvaló, ha magával a kötelességgel vagyunk elégedetlenek, mert…a gondviselő Isten olyan szolgálatot bíz az emberekre, ami orvosságul szolgál beteg elméjük számára…Vannak, akiket Isten olyan helyre állít, ahol megtanulják értékelni az időt, és annak bölcs felhasználását.

Mások arra vágynak, hogy irányító szerepet töltsenek be… Nekik olyan feladatot kell betölteniük, ahol a képességükhöz illő legnagyobb szolgálatot láthatják el. Vannak, akiket Isten csalódásokkal vagy látszólagos kudarccal nevel. Ezzel az a célja, hogy megtanulják kezelni a nehézségeket.

Sokan nem tudják, hogyan szolgáljanak Istennek. Nem azért, mert tudatlannak kell lenniük, hanem mert nem akarják elfogadni Isten nevelési eljárását. Moáb a kudarc példájává lett, mert mint az Ige mondja, „nyugodtan élt gyermekségétől fogva”. 

(Ellen G. White Manuscript 79, 1903.)

Reggeli gyöngyszemek:: Pál megvakult, hogy láthassa Krisztust

„Elment azért Anániás, bement a házba, rátette kezét, és azt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, ahogy jöttél, hogy újra láss, és beteljesedj Szentlélekkel.” (Csel 9:17)

Annak idején Mózesnek is megtanították Egyiptom iskoláiban az erő alkalmazásának törvényét, és ez a tanítás olyan erőteljesen formálta jellemét, hogy negyven évbe telt, … míg megtanulta a szeretet törvényével kormányozni Izraelt. Ugyanezt a leckét kellett elsajátítania Pálnak is.

A damaszkuszi kapunál látomást kapott a Megfeszítettről, és ez egész életét megváltoztatta. Az üldözőből tanítvány lett, a tanítóból tanuló. A vakságban töltött magányos napok ott Damaszkuszban éveknek tűntek élettapasztalatában. Az emlékezetében tárolt ószövetségi történetek alkották a tananyagot, és maga Krisztus tanította. Számára is a természet csendessége lett a megfelelő iskola. Az arábiai sivatagba távozott, hogy az Írásokat tanulmányozza és Istentől tanuljon. Kitörölte lelkéből az életét addig irányító előítéleteket és hagyományokat, és egyedül az igazság Forrásából merítette a továbblépéséhez szükséges utasításokat.

Életének további részét az önfeláldozás és a szeretet szolgálata jellemezte. „Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.” …

Habár kimagasló intellektuális képességekkel rendelkezett, Pál élete egy ennél is ritkább bölcsességről tett bizonyságot. Tanításaiban és életével a legmélyebb jelentőségű elveket tárta fel, olyanokat, amelyekről korának lángelméi mit sem tudtak. A legnagyobb bölcsesség volt az övé, ami éleslátást és együtt érző szívet kölcsönöz befogadójának, ami összeköti az embert felebarátjával és képessé teszi arra, hogy erősítse a másikban jobbik énjét, továbbá nemesebb életre ösztönözze. …

„…ha szidalommal illettetünk,” mondta, „jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; Ha gyaláztatunk, könyörgünk”; „mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.” (Education, 65-68.)

Reggeli dicséret: Vigyázzatok!

„Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”
Márk evangéliuma 13:37

Jézus sokszor beszélt második eljövetelének körülményeiről, előzményeiről, és az erre való felkészülésről. Volt, hogy példázatokban szólt, de alapvetően nyíltan beszélt arról, hogy visszatérése előtt a világ minden mással el lesz foglalva, csak azzal nem, hogy őt várják. Akik nem hittek/hisznek benne, azoknak nem is mond sokat ez a felhívás: „vigyázzatok”.
Az útra készülő ember kiadja szolgáinak a feladatot, majd elmegy, de nem mondja meg pontosan meddig lesz távol. Jézus arról beszél példázatában, hogy mivel senki nem tudja visszatérésének idejét, mindig ébernek kell lenni. Mit jelenthez az éber vigyázás? Mi a baj azzal, ha valaki a várakozás közben elalszik?
A szolgák tudják a dolgukat, de úgy tűnik, hogy az elhúzódó várakozás közben megfeledkeznek kötelességükről, vagy tudatosan elhanyagolják azokat. Úgy kezdenek el viselkedni, mintha soha nem lenne számonkérés. Máté azt is feljegyzi (Máté 24:45-51), hogy a gonosz szolga így gondolkodik: „Késik az én Uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel…” Ezzel ellentétben az „okos” szolgát munkában találja Ura, mikor megérkezik.
Azért kell vigyázni, nehogy túlzottan magabiztosan legyünk, miközben elhanyagoljuk mindennapi kötelességeinket. Aki elérhetetlen távolságba teszi Jézus eljövetelét, nem érzi kellőképpen tettei súlyát, „elalszik” – abban az értelemben, hogy nincs tudatában a körülötte lévő valóságnak.
A várakozás a jellemünket, és Jézushoz, és egymáshoz való viszonyunkat is nyilvánvalóvá teszi. Aki úgy él, mintha nem lenne advent és ítélet, valójában nem hisz igazán a visszatérő Megváltóban, ezért nem is várja őt.
Középiskolás koromban a tanműhelyben néha magunkra maradtunk osztálytársaimmal. A tanár kiadta a feladatot, majd kiment egy időre. Ekkor látszott igazán, hogy ki veszi komolyan a tanárt, és a feladatát. Volt, aki szépen tette, amit kellett, mások elkezdtek egymással szórakozni, és voltak, akik megfogtak egy szerszámot, hogy ha megjön a tanár, úgy tűnjön, mintha nagy munkában lennének. Ezek a pár perces távollétek sok mindent elárultak rólunk.
Jézus eljövetelét nemzedékek sora várta. Hol türelemmel és szolgálva, hol megfeledkezve róla. Hiszem, hogy már nem kell sokat várni. Addig is éljünk úgy, mintha bármelyik pillanatban itt lehetne!

Bejegyezte: Kis István

Reggeli dicséret: Gyógyítás

„És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.”
(Lukács evangéliuma, 13. fejezet12-13. vers)

Az evangéliumokban többször olvashatjuk, hogy mikor Jézus látta az elesetteket, a szenvedőket, a betegeket, akkor szívében megrendült, könyörületre indult, és meggyógyította őket. Ugyanakkor ezek a gyógyítások egyben az Ő Messiási mivoltát is igazolták „Vakok látnak, sánták járnak…” (Máté 11:5), aki azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Luk.19:10)

Mai történetünk, a 18 éve meggörbedt asszony meggyógyítása is erről szól. Jézus életének célja nem az volt, hogy gépiesen végigjárja a Golgotára vezető út állomásait, hanem, hogy Isten könyörülő szeretetével felemeljen, és ezáltal elmondja; számára TE, a meggörnyedt, összeroskadt ember mindennél fontosabb vagy.

Fontosabb annál, hogy mit szólnak mások, fontosabb a szombatnál, fontosabb a saját életénél is.

Ám a mai tanulság kedvéért nézzük TE, vagyis az asszony hozzáállását. Akiről betegségén kívül ugyan semmit sem tudunk, sem nevét, származását, sem a bajának valódi okát, néhány dolgot viszont igen.

Betegségéért nem vádolta az Istent, hiszen szombatonként a zsinagógában volt.

Felvállalta fogyatékosságát, hiszen mindenki szeme láttára előre ment.

Engedelmeskedett Jézus hívásának, nem keresett kifogást.

Meggyógyulása után ott maradt és dicsőítette az Örökkévalót.

Ennek alapján a mai kérdés az, TE mit teszel a betegségeddel, és mit teszel az egészségeddel? Számodra is Jézus a legértékesebb?

Bejegyezte: Szilárd

Reggeli dicséret: Gyermek és felnőtt

„Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat.” -1Korintus 13:11.

Az ugye természetes, hogy: Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. A baj ott van, ha ez továbbra is így marad. Pedig életem során de sok lelki fejlődésében megrekedt felnőtt kereszténnyel találkoztam. Itt most nem azokra gondolok, akik örömmel nyugtázzák – 60 éves korukban – hogy igen, erre a történetre emlékszem, tanultam gyerekkoromban a hittanórán. Azóta se nagyon vette a kezébe a Bibliát.
Sokkal inkább azokra gondolok, akiknek nincsenek napi tapasztalataik az Úrral. Vannak 30-40 évvel ezelőttiek, de frissek nincsenek.
A gyerek úgy válik felnőtté, hogy elesik, feláll, próbálkozik, hol sikerül, hol nem, de folyamatosan mozgásban van, míg felnő, és így válik érett ember. Néhány keresztény meg esik, kel, próbálkozik, újra visszaesik, de szinte semmi tapasztalatot nem gyűjt, csak úgy elvan, mint a befőtt. Jár gyülekezetbe, hallgatja a prédikációkat, olvas is néha meg imádkozik is, de valahogy az egészet olyan kívülállóként, olyan unottan, élettelenül, mintha nem is akarna „felnőni”.

Van néhány „gyerekes dolog”, amit felnőttként már illene elhagyni, ilyen az önzés. 

Figyeld meg, hogy mennyit tud veszekedni egy játékon két kisgyerek. „Add vissza, mert az az enyém!” Cibálják egymást, verekszenek. Mikor hagyjuk el már végre mi felnőttek ezeket a gyerekes dolgokat: Ha nem engem választotok meg gyülekezetvezetőnek vagy pénztárosnak, akkor jól megnézhetitek magatokat. Úgy itt hagylak titeket, mint tejszűrőn a habot. És akkor még a duzzogásról nem is beszéltünk.

Aztán a gyerekek jól tudnak árulkodni. „A Pistike meghúzta a hajamat!” Mi azért már nem vagyunk éppen gyerekek, de alakoskodni megtanultunk. Ájtatos arccal megkérjük a testvérünket, hogy imádkozzunk azért a harmadikért, mert megkísértette az ördög – tudod, csak neked mondom el – tiltott viszonyba keveredett a főnökével! Eszünkbe sem jutott, hogy egyedül vele beszéljünk a dologról, és csak vele imádkozzunk megoldásért. Mikor leszünk már érett felnőttek?

Aztán a gyerekekre jellemző, hogy leggyakoribb szavuk a „nem!”. „Vidd le kisfiam a szemetet!” „Nem, mert tanulok, meg ezer okom van rá, hogy miért ne fogadjak szót”. Ugye, mi már azért felnőttek vagyunk, és sokkal kulturáltabban tudunk nemet mondani, hogy hét közben miért nem tudunk elmenni az imaórára, hogy miért nem tudjuk meglátogatni a kórházban, és hogy miért nincs időnk leülni vele, végighallgatni a panaszát.

Hagyd el már végre a gyerekes dolgokat. Válj érett, hiteles, elkötelezett kereszténnyé. 

Hidd el, a környezeted is boldogabb lesz, de Te is az leszel, az biztos!

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Hivatalos szenteknek.” -(Róma 1,7)

Nagyon hajlandók vagyunk az apostolok korabeli szenteket olyanoknak tekinteni, mint akik a szó szoros értelmében, mélyebb és kiválóbb „szentek” volnának, mint Istennek többi gyermekei. Mindannyian „szentek” azok, kiket Isten kegyelme által elhívott és Szentlelke által megszentelt, de mi ama képzelet felé hajlunk, hogy az „apostolok” valami egészen rendkívüli emberek lehettek, kikben alig lehetettek gyengeségek, aligha voltak olyan kísértéseknek alávetve, mint mi. 

E vélemény mellett elfelejtjük és szem elől tévesztjük azt az igazságot, hogy minél inkább jár az ember Istennel és él Istenben, annál több alkalom nyílik neki rossz szíve felett bánkódni. 

Minél inkább vonzódik a Mester szolgálati tisztességére, annál jobban keseríti és bántja t napról-napra a bűn, mi a testéből származik. Valóban így van: ha mi személyesen ismertük volna Pál apostolt, arra a gondolatra jutottunk volna, hogy feltűnően hasonlít Istennek választott családja többi tagjaihoz. 

Ha pedig vele beszélgettünk volna, e szavakat kellett volna mondanunk: „Rájövünk, hogy az ő tapasztalatai a mieinkkel azonosak”. Ő hívebb, komolyabb, mélyebb ismerettel bír, mint mi, de ugyanolyan bajokkal és kísértésekkel kell neki is megküzdenie, mint nekünk. Sőt valóban mondható, hogy némely vonatkozásban még jobban megkísértetett, mint mi. 

Ezért ne úgy tekintsetek az első időbeli szentekre, mintha azok minden erőtlenség és bűnöktől mentesek lettek volna, se ne szemléljétek őket valami tartózkodó félelemmel, ami csaknem imádattá lesz. Szentségüket mi is elérhetjük. „Hivatalos szentek” vagyunk, híva ugyanazon hangtól, mely őket is szólította. Minden keresztyén kötelessége, hogy erővel hatoljon be a szentek közössége szűkebb körébe. Ezért kövessük őket a szentségben és buzgóságban. 

Mi ugyanazzal a világossággal bírunk, mely nekik világított, ugyan ahhoz a kegyelemhez juthattunk mi is, tehát miért elégednénk meg, míg el nem értük őket a mennyei lény érzetében? Ők Jézussal éltek, Jézusért éltek, így azután növekedtek is, mint Jézus. 

Éljünk tehát mi is ugyanolyan szellemben, mint ők éltek, „nézvén a hitnek fejedelmére és elvégzőjére”, akkor a mi szentségünk mihamarabb láthatóvá lesz.

Isten asztaláról-Varga László

  "Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje."      (1Korinthus 1,18)

Mi az értelme a keresztről szóló igehirdetésnek? Az, hogy Jézus Krisztus, Isten fia, mennynek és földnek Ura, aki egy pillantásával megsemmisíthette volna minden ellenségét, áldozatra adta életét. Az a természetes emberi megítélés szerint mindegy, hogy ezt miért, milyen célból, kinek az érdekében tette, ez őrültség. Az embernek egy élete van, ha hatalmában van, tartsa meg magának! Ennél nagyobb érdek nem létezik, bolond, aki lemond arról, ami az övé lehet. Ez a nézet természetesen ugyanolyan pusztuláshoz vezet: az érdekek öszszeütköznek, és megsemmisítik egymást. Isten bölcsessége ennek az ellenkezője: élet csak áldozatból származik. Az egymásért való élet és önátadás a földön közös boldogságot terem, a mennyben örök jutalmat. Ezt tanította és szerezte meg számunkra Krisztus keresztje. Aki ezt elfogadja, erős és biztos, mert neki semmi sem árthat, a földön mindent elveszíthet, békességét, boldogságát Isten szeretete biztosítja, örök jutalmát senki el nem veheti. "Nekünk, akik üdvözülünk" - mondja Pál, ezzel a nyugodt biztonsággal. Milyen boldog, aki ezt így tudja magáról és az övéiről! Milyen nyugodtan szolgálhatja Isten céljait! Mit jelent számára akár élete feláldozása? Mint akinek milliói vannak, és odaad egy tízest egy szegénynek. Ez az áthidalhatatlan alapkülönbség a kétféle ember között. Sokszor nem is a magatartásuk. Mindkettőnek megvannak a bűnei és a nyomorúságai. De az egyik állandó bizonytalanságban él, a másik erőben és biztonságban.
 
Urunk, Istenünk, gyengeségünkben, életünk, vagyonunk, jövendőnk mindennapi bizonytalanságában a Te szereteted, Krisztus keresztje a mi biztonságunk, erőnk, mindennapi biztatásunk. Még csak felfogni sem tudom igazán, nemhogy meghálálni, csak megköszönni vagyok képes ezt az értünk hozott áldozatot. Köszönöm, hogy megtette, köszönöm, hogy nekem is tudomásomra hoztad, köszönöm, hogy én is biztosan tudhatom, hogy a kereszt tanításában életem irányítását, érdemében jövendőm, üdvösségem bizonyosságát ajándékozod nekem. Lelked erejét kérem, vezessen, hogy követni tudjam Megváltómat, ha kell, a kereszt vállalásáig is. Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-TESTVÉRISÉG A NYOMORÚSÁGBAN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 3,9-20 

9 Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak,  
10 amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem,  
11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.  
12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.    
13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;  
14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele.  
15 Lábuk gyors a vérontásra,  
16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban,
17 és a békesség útját nem ismerik:  
18 Isten félelmével nem törődnek."
19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg.  
20 Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.

"Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik." (Róm 3,20) 

Most jön a Római levél első része tanításának a végkövetkeztetése. "Isten ítélőszéke előtt a törvény nem ügyvéded, hanem a vádlód. Ti zsidók, éppúgy, mint az egész világ, ki vagytok téve Isten ítéletének. Isten kijelentett akarata nem lesz a segítségetekre abban, hogy érdemeket szerezzetek Isten előtt. Ellenkezőleg: a törvényből a büntetéseket olvashatjátok ki, s a törvény megmutatja a bűnötök nagyságát."
A bűnről való tanítás, mint valami bevezetés az evangéliumhoz, egy szintre helyez minden embert. Mindnyájan felelősségre vonhatók vagyunk az egyetlen bíró előtt, és mindnyájan bűnösök vagyunk. Senkinek nincs joga arra, hogy bárkit is lenézzen. Természetesen vannak fokozatbeli különbségek közöttünk, mert az egyik ember gonoszabb bűnös, mint a másik. A mennyiséget illetően van különbség, de nincs minőségbeli különbség. Mindannyian bűnösök vagyunk.
Most az összes álarc lehull. Elnémul minden száj. Isten színe előtt mindenki szótlan vétkes.
A bűn félelmetes valósága lelepleződött. Úgy látszik sokkal többről van szó, mint csak arról a rossz magatartásról, amelyet mi emberek észlelünk, s amelyről vitatkozunk. A bűn olyan hatalom, amely fogságban tart minket. "Mind a bűn hatalmában vannak", (ld. 3. verset az eredeti szövegben, a ford. megj.). És senki nem tud szabadulni ebből a börtönből, amelyben mindnyájan börtöntöltelékek vagyunk. Senki sem tudja kiszabadítani magát, s másokat sem.
Vannak emberek, akik szívesen beszélnek az emberi testvériségről. Ezt a kifejezést gyakran használták az ú.n. liberálisok (liberális - szabadelvű, a ford. megj.). Ezek azt gondolták, hogy az emberek nem is olyan rosszak valójában, és hogy megvalósíthatnánk a békességet és a testvériséget, ha elég erősen megpróbálnánk "rendesek lenni".


A Róm 3,20 fényében be kell vallanunk, hogy mi együtt az összes kannibállal és liberálissal, osztozunk a bűn cinkosságában. Ez a mi testvériségünk, ha úgy tetszik. Egyetlen egy igazhitű nem állhat meg csak azért, mert igazhitű. Egyetlen egy zsidó sem csak azért, mert zsidó. Egyetlen egy liberális sem csak azért, mert aranyos. Ez a nyomorúságban való testvériség azonban nem olyan hitvallás, amely megvigasztal minket. Inkább arra késztet, hogy kivezető utat keressünk.

"Úr Jézus, nézz le rám, jöjj mosd le bűnömet" (Ref. énekeskönyv 470. ének).

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-NE HAGYD KI ISTENT A SZÁMÍTÁSODBÓL

   "Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti" (Zsolt 37,5). 

Ne számolj Isten nélkül! Isten nélkül készített számadásunkat Ő - úgy látszik - remekül fel tudja forgatni. Olyan helyzetbe jutunk, amit nem Isten vett tervbe s akkor egyszerre rájövünk, hogy nélküle készítettük a számadásunkat. Ő, az első tényező, nem volt benne! Az aggodalmaskodásoktól és tépelődésektől csak egyetlen egy őrizhet meg: ha Istent, a legnagyobb tényezőt belevesszük a számításainkba.
Megszoktuk, hogy a hitéletben Istent kell első helyre tenni, mégis afelé hajlunk, hogy arcátlanság volna az élet gyakorlati dolgaiban is neki adni az elsőséget. Ha úgy képzeljük, hogy először vasárnapi hangulatba kell öltöznünk ahhoz, hogy Istenhez közeledhessünk, akkor sohasem jutunk közelebb hozzá. Amint vagyunk, úgy kell mennünk.
Számításodban ne légy tekintettel a gonoszra. Valóban azt akarja Isten, hogy ne számoljunk a gonosszal? "A szeretet... nem rója fel a gonoszt" (1Kor 13,5). Tudomásul veszi a gonoszt, de nem tekinti számottevő tényezőnek. Ha Isten nélkül számolunk, a gonosszal számolunk, figyelembe vesszük számításunkban, és szemmel tartásával okoskodunk. A borús napokkal se számolj előre. Mi baj érhet egy borús napon, ha Jézus Krisztusban bízol? Az Úr Jézus mondja: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,1). (Szó szerint: "Ne engedd nyugtalankodni...".)
Isten nem őrzi meg szívedet a nyugtalanság lehetőségétől.
A parancs így szól: "Ne engedd..." Dobd ki magadból az aggodalmaskodást naponta akár százegyszer is, míg meg nem szokod, hogy Istennel számolj, Őrá nézve készítsd terveidet.  

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Egy őszinte, egyenes ember

   "Mind e mai napig állok. " (Cselekedetek 26, 22)

Sokatmondó Ige ez! Mennyi vihar támadt az apostolra a látható és láthatatlan világból egyaránt. De semmi nem tudta leteperni. Élete csodálatos láncolata volt Isten megmentő segítségének. Mióta állt ilyen erősen az apostol? Amióta az Úr Jézus előtt a földre hullt és összetört előtte. "Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr előtt. Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erősen áll. Erősen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján. Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a főpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket. Erősen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. "Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus nevé ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."

De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett. Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. És akkor valóban az igazság kősziklájára vethet alapot. Így erősen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végződik. A világ emberei kifelé erősnek, következetesnek mutatkoznak, belül mégig ingatagok.

Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek. Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát. De előbb Krisztusnak kellene elesni, mielőtt elesne az, aki reá épít. A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél. Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el. Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia előtt és nem vetik ki, mint salakot.

Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erőnkre! A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan. Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény. Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Ő Igéje. Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: "Mind e mai napig állok!"

Csendes percek: TÁRSAK

Amikor korán reggel Jézus a város felé ment, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet.

Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?" Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok." -Mt 21,18-22. 

,,És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.,, (Mt 21,22)

Az egyik barátnőmnek kölcsönadtam a Norman nevű lovamat. Majdnem egy egész évig nála volt. Amikor újra nyár lett, észrevettem, mennyire magányos vagyok nélküle. A fülébe szoktam elsuttogni mindazt, ami velem történt, és minden mást is.
Amíg Norman távol volt, rájöttem, hogy nem feltétlenül csak egy lónak lehet elmondani érzéseimet, megoszthatom azt Istennel is. Felismertem, hogy Isten mindig ott van mellettem, és ott lesz a jövőben is, így tehát megkeresztelkedtem. Szerettem volna jobbá tenni az életemet, és Krisztushoz hasonló lenni.
Tudtam, hogy a Szentlélek fogja világossá tenni számomra, mikor érkezik el a megkeresztelkedésem ideje. Azt is tudom, hogy nem leszek olyan tökéletes, mint Isten, de minden tőlem telhetőt meg kívánok tenni. Mindnyájan hallgathatunk az Isten szavára és a Szentlélek sugalmazására, hogy megtudjuk, hogyan erősödhetünk a hitben, és hogyan mélyíthetjük el Istennel való kapcsolatunkat.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy meghallgatod imádságainkat. Légy velünk, és segíts bátorítanunk másokat, hogy ők is megtalálják a hozzád vezető utat! "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!" Ámen. (Lk 11,2-4)

Isten mindig figyel ránk.
Lydia Harbor (Montana, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MÉG NEM ISMERIK KRISZTUST!

Köszöntünk Szent Szellem!: ÚJJÁTEREMTÉS

"Kibocsátod a Te lelkedet, megújulnak és újjá teszed a földnek színét." (Zsolt 104:30)

Istenünk kijelenti, hogy a világegyetemben senki sincs hozzá hasonló. Olyan hatalma van, mint egyetlen más lénynek sem (Ézsaiás könyve 45:9-11). Az Úr teremtő hatalma, amellyel a Szentlelken keresztül dolgozik, egyedi, és a Biblia következetesen hangsúlyozza ennek hihetetlen jelentőségét, nem csupán származásunkra vonatkozóan, hanem jelenlegi életünkkel és jövőnkkel kapcsolatosan is.
A mennyei gyógyítás a Szentlélek teremtő hatalmának különösen világos példája. Semmilyen sátáni erő vagy tudósok által kifejlesztett gyógyszer nem képes újjáteremteni élő formában egy megbetegedett vagy megbénult testrészt. Az emberek néha az ördögnek tulajdonítanak sok gyógyítási csodát, és bár igaz, hogy ő valóban okoz fájdalmat, amit azután elvesz, ám arra nem képes, hogy a szervezetben új, élő testrészt vagy szervet teremtsen.
Earnest Minns, az odaszentelt életű laikus vezető - a későbbiekben az én apósom - 1951-ben került kórházba, és egy műtét során felfedezték nála, hogy végzetes, nem műthető stádiumban lévő májrákja van. A sebész összevarrta a vágást, és azt mondta, mindössze pár hónapja van hátra az életből. Miután egy tábori összejövetelen imádkoztuk és böjtöltünk érte, Mr. Minns azonnal és teljesen meggyógyult. A sebészek, akik később megvizsgálták, azt állították, hogy most elképesztő módon olyan egészséges a mája, mint egy fiatal férfinak. Ilyen csodát csakis Isten tehet! Ez nem valami meghatározhatatlan fájdalom pszichikai megszüntetése vagy egy olcsó trükk volt, hanem annak a tagadhatatlan példája, hogyan alkalmazza a Szentlélek Isten teremtő erejét. Az a máj további 35 éven át működött egészségesen és normálisan, míg Mr. Minns egyéb okok miatt el nem hunyt.
Semmilyen sátáni hatalom vagy tudós géniusz nem tudja azt véghezvinni, amit Isten megtehet. Ő az élet Lelke, a földi és mennyei örök életünk Lelke. Figyeld meg az Úr alkotó erejét önmagadban és környezetedben! Dicsőítsd Őt mindezért! Engedd, hogy teremtő hatalma nyilvánuljon meg olyan élethelyzetekben, ahol már emberi megoldás nem létezik. Meglepődsz majd a következményeken!

Imádság a mai napra
"Mennyei Atyám, Istenem, boldogan szemlélem kezed munkáját! Köszönöm, hogy létezésem nem véletlen, jövőm pedig nem az örök elmúlás. Veled enyém az élet és a gyógyító hatalom!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek: Siessenek Krisztus iskolájába mindazok, akiket megvisel a bűn uralma

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
(Mt 11:28)

Most van itt az ideje, hogy fületek meghallja az irgalom gyengéd hangját. A mai nap érkezik el hozzátok a mennyei hívás. Ma az Égben minden azt mondja: Jöjj.

(The Review and Herald, August 17, 1869.)

Jöjj, mert minden készen áll. Aki csak akarja, jöjjön és vegye az élet vizét ingyen. Most van itt az ideje, hogy gyermeki egyszerűségre törekedjünk. Látni akarjuk, ahogy a büszkeség, a hiúság és a könnyelműség mind eltűnik. Az ítélet napja már közel van hozzánk. Férfiak és nők elszántan fognak majd vágyakozni arra az erőre, amely mindenféle más emberi támasznál nagyobb segítséget jelent számukra. Támaszunk csak a hatalmas Jahve karja lehet. Közel már a nap, amikor az emberek cselekedetei és erőfeszítései megítélésre és kiértékelésre kerülnek, és azt szeretnénk, hogy készen álljatok. Könyörgünk nektek, hogy számoljatok le a világ büszkeségével, a hiúsággal és a könnyelműséggel és az élet kérkedésével. Jézus szeret titeket. Jézus szán benneteket. 

Az angyalok sokaságát a megsegítésetekre küldi. És vajon most, miközben az egész Menny rád figyel, neked van-e gondod önmagadra? 

(The Review and Herald, August 17, 1869.)

Vannak, akik félnek szaván fogni Istent, mintha ez elbizakodottság lenne. Imádkoznak az Úrhoz, hogy tanítsa őket, de ugyanakkor félnek bizakodni Isten szavának ígéretében és nem mernek hinni abban, hogy Ő tanított minket. Amíg alázatosan és tanulékony lelkülettel járulunk Mennyei Atyánkhoz, buzgón vágyakozva arra, hogy tőle tanuljunk, addig miért is kételkednénk abban, hogy Isten teljesíti saját ígéreteit? Mikor az ő akaratának megismerésére törekszel, akkor tudnod kell, hogy a vele való együttmunkálkodásban a te részed az lesz, hogy hidd: ő vezetésével, támogatásával és áldásával segít, hogy teljesíthesd akaratát…Krisztus ma is vezeti népét és megmutatja nekik, hol és hogyan munkálkodjanak. 

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Illés ezt mondta nekik: Fogjátok meg a Baál prófétáit és megfogták őket és levitte Illés őket a Kison patakja mellé és ott megölte őket. ( l.Kir 18,40)

    

Nem kell-e itt Illésnek szemrehányást tennünk hamis buzgóság és szeretetlen fanatizmus miatt? Nem! Illés az ószövetség embere volt. Ő Isten törvényéhez volt kötve, amely a Mózes könyvében volt megírva. Az 5.Móz 13,1-16 és 17,2-7 pedig nyilvánvalóan megparancsolja, hogy minden bálványimádást és a népnek idegen istenek tiszteletére való csábítását Izraelben halállal kell büntetni.

Számunkra nem érvényes ez betű szerinti értelemben, de a törvény lelke ránk is érvényes. Illés ezzel a tettével ezt mondta a megindultságban ott álló népnek: most bizonyítsátok hiteteket ne csak szátokkal, hanem cselekedeteitekkel is járjatok el Isten akarata szerint! Számunkra, akik az újszövetségben élünk, azt jelenti ez: gondolkozásotok megváltozását Isten iránti engedelmességgel a gyakorlati életben kell hitelesítenetek. A száj bizonyságtétele helyett hitünk bizonyíttassék cselekedettel és élettel!

Illés büntető ítélete a Baál papokon a hitbeli bátorság nagy tette is volt. Illés tudta, hogy a Baál papok Jézabel királynő különös védelme alatt állnak, s hogy ő most ennek a veszedelmes asszonynak minden dühét magára vonja. Isten parancsának a teljesítésétől azonban ez sem riasztotta vissza.

Keresztelő János is így állt Heródes előtt és Pál is Félix előtt.

Illés egy hajszálnyira sem tért el Isten parancsától az uralkodóháztól való félelem miatt.

Ha a hamis prófétákkal külsőképpen egészen másként is kell bánnunk, Illés hitbeli bátorsága példakép marad számunkra arra nézve, hogyan kell az embernek Isten világosan felismert akaratát véghezvinnie anélkül, hogy emberek kedvére vagy haragjára tekintene.

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-A ZSIDÓK BŰNÖSÖK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 2,12-24 

12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet.  

13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.  

14 Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. 

15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd,

16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.  

17 Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és az Istennel dicsekszel,  

18 és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből;  

19 és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága,  

20 az oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója, mivel tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége:  

21 ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? 

22 Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? 

23 Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?  

24 Bizony "miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között", úgy amint meg van írva. 

"Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?" (Róm 2,23)  

Nem szabad belefáradnunk abba, hogy Istentől tanítást kapunk a bűnre vonatkozóan. A Római levélnek ez az egész első része azt a célt szolgálja, hogy megmutassa nekünk: Krisztus evangéliuma az egyetlen reménység mindnyájunk számára. Ki kell vernünk a fejünkből, hogy hamis támaszokat keressünk. Az összes más ajtónak be kell zárulnia. Akkor majd egyedül Krisztusban fogunk bizakodni, és azon a kapun lépünk be, amelyet Isten nyitott ki.
Ezúttal azt tudjuk meg, hogy a zsidók Isten ítélete alá kerülnek.
Amióta Izráel állam megalakult (1948.), sok beszéd hangzott el, és sok könyvet írtak arról, hogy a zsidóságnak "sajátos a helyzete" Isten előtt. És többnyire keresztyének mondják e beszédeket és írják e könyveket.
Ezért kétszeresen is fontos, hogy elolvassuk a bibliai szakaszt, amelyik azt mondja, hogy az evangéliumon kívül nincs üdvösség a zsidóknak. Ahhoz, hogy üdvözüljenek, nekik is, akárcsak nekünk többieknek, el kell égetniük az összes "hitelkártyát", és egyedül Jézusban kell reménykedniük.
A nem zsidók sem üdvözülhetnek lelki örökségük alapján. Pál maga írta meg, hogyan kellett neki átmenni egy olyan folyamaton, amelynek során feladott mindent, amiről valamikor azt hitte, hogy érdemként szolgálhatna neki Isten előtt - a faj eredetéből fakadó büszkeséget, a vallásos neveltetéséből eredő dölyföt, azt a bizodalmat, amelyet az Isten ügyéért végzett buzgó munkájába vetett. Egy időben azt hitte, hogy ez mind "jól jön majd neki". Aztán felfedezte, hogy teljesen el kell vetnie, és semmi mást nem szabad kívánnia, csak azt, hogy megismerje Jézus Krisztust (Fil 3,4-11).
A zsidók hajlottak arra, hogy dicsekedjenek a törvénnyel. Büszkék voltak arra, hogy birtokolják a kijelentést. Pál azt állítja, hogy ők megszegték a törvényt, még nyilvánvaló törvényszegésekkel is.
Itt valóságos kísértés rejlik a zsidók és mindazok számára, akik valamiféle vallásos tradíció áramlatában állnak. Isten kijelentésének birtoklása semmire nem garancia. Ami számít, az az, hogy mit teszünk. Az élet célja nem az, hogy miénk legyen "a könyv", hanem, hogy engedelmeskedjünk az Igének. S mivel erre képtelenek vagyunk, ez oda kell, hogy hajtson bennünket az evangéliumhoz. Csak az evangélium ad erőt ahhoz, hogy engedelmeskedjünk.

Andrew Wommack-Már a Tiéd! – Szóval ne erőlködj!

Tapasztald meg a Győzelmet – ami Már a Tiéd!

Andrew Wommack: Csaknem negyven esztendőre visszatekintő bibliatanítói szolgálata ma milliókat ér el naponta!

Van olyan az életedben amit megszeretnél változtatni?

Beteg vagy? Hiányod van? Szeretnél valamit megkapni? Az életedben még vannak olyan területek amit megszeretnéd, hogy változzon?

Akkor tegyél meg mindent az életed változásáért! Neked is hozzá kell tenned valamit, magadat:)!

Mindennap hallgass meg egy-egy videót és meglátod megkapod azt amit szeretnél!

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/09/andrew-wommack-mar-tied-szoval-ne.html

Kattints  a linkre:                                                        
https://www.youtube.com/playlist?list=PL_On1ggr0vvrPu124PfZX8fC1TYqtJkM1

Gondoltad már valaha: “Legjobb tudásom szerint minden tőlem telhetőt megteszek, mi hát a baj velem? Mit tegyek még, hogy Isten az oldalamra álljon!” Ezzel nem vagy egyedül! Ez egy olyan kérdés, amit a legtöbb keresztény feltesz, de a kapott válaszoktól mégis frusztráltak maradnak.

A válasz általában valami ehhez hasonló szokott lenni: “Ha egy kicsit többet imádkozol és őszintébben teszed, ha többet böjtölsz, ha naponta és többet olvasod a Bibliát, ha felhagysz a felesleges, időt pazarló tévénézéssel, akkor majd Isten megválaszolja imádságodat. Csak terád vár és arra, hogy összeszedd végre magad.”

Más szavakkal a teljesítményeddel van baj. De az igazság ennek pontosan az ellenkezője:
MÁR A TIÉD! Ez a videó sorozat arról az örömhírről szól, hogy Isten válasza nem azon múlik, amit neked kell megtenned, hanem azon múlik, amit Jézus már megtett. A videó által megtanulhatjuk, hogy miképp bízhatunk Istenben és vehetjük át ami már eleve a miénk!
A megismert igazság tesz szabaddá bennünket!

Andrew Wommack-

Csaknem negyven esztendőre visszatekintő bibliatanítói szolgálata ma milliókat ér el naponta!

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-ISTEN EGYIK NAGY TILALMA

   "Ne bosszankodjál, csak rosszra vinne" (Zsolt 37,8).  

Bosszankodni azt jelenti: szellemileg vagy értelmileg a könyökömet használom. Könnyű azt mondani: "Ne bosszankodj", de egészen más, ha van benned valami, ami képessé tesz rá, hogy ne bosszankodj. Könnyűnek hangzik kimondani: "nyugodj meg az Úrban", vagy "várj türelmesen az

Úrra", amíg a ház a feje tetején nem áll, és zűrzavar és aggodalmak között élünk, mint oly sok ember. Lehetséges-e akkor is megnyugodni az Úrban? Ha ilyen helyzetben nem érvényesülhet ez a "ne", amit az Ige mond, akkor sehol sem. Igaznak kell bizonyulnia zavaros és békés napokban egyaránt, másként nincs semmi értelme. Ha a te különleges esetedre nem érvényes, akkor nem érvényesül senki másnál sem. A megnyugvás az Úrban egyáltalán nem függ külső körülményektől, hanem egyedül Istenhez való viszonyunktól. Az izgulás mindig bűnben végződik.

Azt képzeljük, hogy bölcsek vagyunk, pedig ez sokkal inkább annak a jele, hogy gonoszok vagyunk. A bosszankodás ott születik, ahol elhatározzuk, hogy a magunk útján járunk.
Urunk sohasem aggodalmaskodott, soha nem gyötörte magát, mert sohasem a saját gondolatait akarta megvalósítani, hanem Isten gondolatainak a megvalósítására törekedett. Isten gyermeke életében a bosszankodás gonosz dolog.
Nem áltattad-e azzal együgyű lelkedet, hogy a te körülményeid túl nehezek Istennek is?
Tedd félre minden feltételezésedet és maradj meg a Mindenható árnyékában!
Mondd meg Istennek határozottan, hogy nem akarsz többé bosszankodni.
Minden bosszankodásunknak és gyötrődésünknek az az oka, hogy Istent kihagyjuk a számításunkból.