“Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az ÚR.”
(Jeremiás 30,17)
(Jeremiás 30,17)
Sokan mondják, hogy “Az idő mindent begyógyít!”
Engem is sokan vigasztaltak ezzel az igazságnak hitt mondattal., aztán rájöttem, hogy ez nem igaz. Az idő csak elhalványítja az emlékeket, a sebeket és sérüléseket. Aztán ha találkozol azzal az emberrel, aki nagyon mélyen megbántott, akkor, vagy minden megelevenedik benned, vagy egy nehezteléssel teli közömbösség lesz úrrá szívedben, ami annak a jele, hogy az a seb, még mindig ott van a szíveden. Legyen az akár kisebb, mint volt, de ott van.
Ott is lesz addig, míg Jézus be nem gyógyítja, mert sebeket begyógyítani, sérüléseket bekötözni egyedül Ő tud.
Mindig elszomorodom, amikor az emberek a 20 és 30 évvel ezelőtti sebeikről úgy beszélnek, mintha ma történtek volna. Hordozzák, és alkalomadtán felemlegetik. Szavaikban pedig, olyan súlyos indulatok vannak, hogy rendesen csap egyet a hallgatón.
Több figyelmet kellene fordítanunk imádságainkban arra, hogy sebeinket az Úr Jézus elé vigyük! Mert Ő azért jött, hogy bekötözze és meggyógyítsa azokat.
Ha Ő kezeli sebeinket, akkor ha azokra visszagondolunk, megtelik szívünk hálával, és bármi történt, szeretettel tudunk visszaemlékezni arra az emberre, aki egyszer megbántott.
Ha Ő kezeli sebeinket, akkor ha azokra visszagondolunk, megtelik szívünk hálával, és bármi történt, szeretettel tudunk visszaemlékezni arra az emberre, aki egyszer megbántott.
De nem azzal a szeretettel, ami csak egy vallásos máz, egy elcsépelt közhely, hanem azzal, ami le tud hajolni a bántóhoz, de nem azzal a céllal, hogy bántson, hanem azzal, hogy szerető jobbját nyújtsa.
Akarj egészséges lenni! Vidd megsebzett szívedet Jézushoz!
Akarj egészséges lenni! Vidd megsebzett szívedet Jézushoz!
A lehetőséged meg van hozzá. Élj hát vele!
