Heti imagondolatok: KRISZTUS LEGFŐBB TERHE

"De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok." (János 16:7)

AMIKOR KRISZTUS A FÖLDÖN ÉLT, MIVEL TÖLTÖTTE IDEJE NAGY RÉSZÉT?
MI VOLT A FŐ TÉMA, AMIRŐL PRÉDIKÁLT?

Krisztus imában töltött sok időt: "Egész napokat töltött munkával és egész éjszakákat imával, hogy megerősödjön a Sátánnal szembeni küzdelemre, és hogy segíthessen azokon, akik szabadulásért jöttek hozzá."

Az ima napi programjának része volt: "Reggelenként - az Istennel töltött órák után - a menny világosságát hozta az embereknek. Naponta részesült a Szentlélek keresztségében. Az új nap hajnalán az Úr felébresztette szendergéséből, lelkileg megerősítette, hogy szavaival áldást áraszthasson másokra."

Jézus imaélete nagy hatással volt a tanítványokra: "Ez a jelenet (az imádkozó Jézus) mélyen meghatotta a tanítványok szívét. Gyakran vették észre, hogy Mesterük néha több órát tölt el egyedül Atyjával beszélgetve. Az Atyával eltöltött reggeli órák tették lehetővé, hogy az embereknek mennyei világosságot vigyen. Szavainak és cselekedeteinek erejét a tanítványok már régtől fogva ezekkel az imaórákkal hozták kapcsolatba. Gyakran az egész éjszakát a hegyen imádkozással töltötte.'"

Prédikációinak fő témája: "Krisztus, a nagy Tanító igen sokoldalú témakörrel rendelkezett, melyből válogathatott, de az a kérdéskör, mely körül a legtöbbet időzött, a Szentlélek eljövetele volt. Mily nagy dolgot ígért az Ő egyházának ezzel. Mégis, van-e még egy témakör, mellyel oly keveset foglalkozunk most? Van-e ígéret, amely kevésbé teljesedett, mint ez? Csupán egy-egy alkalmi előadás hangzik el a Szentlélekről, majd későbbre halasztjuk a téma további tanulmányozását."

Más áldásokat is hoz: "A Szentlélek kitöltetése az apostolok idejében a korai eső volt, mely dicső eredményeket hozott. A késői eső azonban még bőségesebb lesz. A Lélek ígérete oly dolog, amiről keveset gondolkodunk, és ennek megvan a maga eredménye: lelki sötétség, hanyatlás és halál. Sokkal kisebb jelentőségű dolgok kötik le figyelmünket, ezért az a mennyei erő, mely nélkülözhetetlen lenne a gyülekezet növekedéséhez és fejlődéséhez, és ami más áldásokat is magával hozna, hiányzik annak ellenére, hogy kimeríthetetlen gazdagságában kínálta fel Isten. A Lélek jelenlétének hiánya teszi oly erőtelenné az evangélium szolgálatát. Könyörögjetek a Szentlélekért, mert Isten ott áll minden ígérete mögött, melyet tett."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

A Szentlélek ígérete oly bizonyos és annyira építhetünk rá, mint arra, hogy a nap minden reggel felkel. De nem jön el erejével, ha nem hívjuk Őt. Igen, mindenkor velünk van; de csak a korán kelők élvezik melegét. Csak azok, akik korán felkelnek, vagy napközben tesznek erőfeszítéseket azért, hogy nagyobb mértékben betöltse őket, fogják elnyerni az Ő erejét. Krisztus megígérte, hogyha mi kérünk és zörgetünk, akkor gazdagon kapunk.

Szerető Megváltónk! Segíts, hogy hinni tudjunk szavaidban, különösen Szentlelked ajándékában. Engedd, hogy örömmel tapasztaljuk meg Szentlelked erejét, amint kiárad a veszendő világ iránti szeretettel és együttérzéssel.

Isten, az örökkévaló Isten, a mi támaszunk és védelmünk minden időben

„Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” - (5 Mózes 33,27)

Isten, az örökkévaló Isten, a mi támaszunk és védelmünk minden időben. 

Hatalmas karjain hordoz minket, átölel szeretetkarjaival, befed minket védő karjaival, ha nyomorba és szükségbe kerülünk. Van idő, mikor a keresztyént igen mélyen megalázzák. 

A nagy bűnösség érzése alatt annyira semminek érzi magát Isten előtt, hogy alig mer imádkozni, mivel nagyon méltatlannak tűnik saját szemei előtt. Ám, te, Istennek szegény és kedves gyermeke, gondolj arra, hogy ha a legnyomorultabb és legrosszabb állapotban vagy is, mégis „alant vannak örökkévaló karjai”. Bármennyire megalázzon téged a bűn, Krisztus engesztelő nagy szeretete annál sokkal mélyebbre ér le. Lehet, hogy mélyre, nagyon mélyre estél, de mégsem eshetsz olyan mélyre, hogy „mindenkor el volnál veszve”, mert „meg is tarthatja mindenestől fogva azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez”. Gyakran merül bele a lélek a külső nyomorba és gondba. 

El van rabolva minden földi támasza. Mi lesz most? Íme, mindazáltal „alant vannak örökkévaló karjai” és Istenének szerető támogatása alatt áll „örökké”. Nem eshet mélyebbre a bánatba és gyötrődésbe, mint amennyire a hűséggel teljes Isten megengedi azt. A keresztyén heves küzdelmei folytán belső kísértésbe is eshet, de akkor sem süllyedhet olyan mélyre, hogy „az örökkévaló karok” hatáskörén kívül esne. Felette, körülötte és alatta vannak, s minthogy ilyen Oltalmazója van a Sátán fortélya és gonoszsága semmit sem árthat neki.
Ez a biztos isteni oltalom nagy vigasztalás mindazok részére, akik az Úr szolgálatában állnak. 

Ez az ígéret felüdülést biztosít nekünk minden napra, kegyelmet minden szükségben és erőt minden munkához. És ha majd a halál jön, ez az ígéret akkor is szilárdan áll. Ha a tomboló Jordán közepén állunk, mondhatjuk Dáviddal: „Nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy”. 

Leszállunk a sírba, de mélyebbre nem, mert „az Ő örökkévaló karjai” fognak minket hordozni, azok a karok, melyek nem fáradnak, nem lankadnak, erejük változatlanul megmarad, mert „az örökkévaló, mindenható Isten nem fárad, és nem lankad”.

Rómabeliekhez írt levél 11. rész 36.vers

1. Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2. Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3. Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4. De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5. Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
6. Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7. Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8. A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9. Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11. Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13. Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14. Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15. Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18. Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27. És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28. Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30. Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31. Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32. Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33. Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!
34. Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
35. Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt?
36. Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Köszöntünk Szent Szellem!: ÍME, A TŰZ!

"Akkor alászállt az Úr tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt." (1Királyok könyve18:38-39)

Az északi féltekén januárban szeretnek a tűz mellé húzódni az emberek. A tűz vidámságot és ragyogást áraszt; melegít és megnyugtat; lángjánál felmelegszik az étel, és megóv a kihűléstől. A tűznek fertőtlenítő és pusztító hatása is van.

Illés - a Szentlélekkel telve - tüzet hozott alá az égből a Kármel hegyén felállított oltárra. A tűz a Lélek egyik fontos szimbóluma. A pünkösdre előretekintvén így szólt Jézus: "Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! (Lukács evangéliuma 12:49; új protestáns fordítás) 

Amikor végül eljött pünkösd, tüzes nyelvek lobogtak, és olyan forrón melegítettek, hogy ezrek estek a kereszt lábához, és kiáltottak fel: "Az Úr az Isten!
Az emberek sokszor megkérdezték Billy Brayt, miért ugrált, táncolt vagy kiáltozott, nem lehetett volna csendesebben örülni az Úrban? 

Ilyen válaszokat adott: "Tűzben születtem, nem élhetek füstben! "A gonosz azt szereti, ha kételkedni lát, nem pedig énekelni." 

A Lélek tüze olyan hevesen lángolt Billyben, hogy égő gyertyához hasonlították őt. Nem akart bányászlámpaként pislákolni, amit csak munkaidőben használnak, és templomi világításként sem, amit csupán egyszer-kétszer kapcsolnak fel hetente. Ő éjjel-nappal túláradó örömmel hirdette: "
Az Úr az Isten!

A tűz vonzza a tekintetet. Amikor felfigyelsz, hogy valami fényesen lángol, rá akarsz jönni, mi is történik ott. "Mi a tűz?" - kérdeztem évekkel ezelőtt a kémia tanáromat. "Állapotváltozás! - válaszolta. Tehát amikor a keresztény olyan tűzzel ég, ami őt magát is megváltoztatja, mások felfigyelnek rá, és megismerik Isten szeretetét!

Imádság a mai napra
"Uram! Bár Lelked égetné ki életemből a port és a köveket, és tenne képessé, hogy érted lángoló tanúd lehessek ma!"

Garrie F. Williams írása alapján

MAI IGE : Tanuld meg biztatni önmagadat!

„Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.” (1Sámuel 30:6 Károli)

Dávid épp most aratott sorozatos győzelmet, de amikor hazatért a csatából, otthonát lerombolva találta, hozzátartozóit pedig elhurcolták az amálékiak. Ez teljesen összetörte a szívét. Ő és emberei a földre roskadtak, és addig sírtak, míg már sírni sem maradt erejük. Dávid azonban nem maradt a padlón. „Dávid pedig megkérdezte az Urat: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket?
Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket.” (1Sámuel 30:8). Dávid önbizalom-erősítése Isten útmutatásával párosítva eljuttatta őt a következő győzelemhez. Van egy tanulság ebben: meg kell tanulnod, hogyan beszélj megfelelően önmagadhoz, hogyan idézd fel Isten ígéreteit, és hogyan imádkozz önmagadért. 

Van egy ígéret a Zsoltárokban, amire támaszkodhatsz: „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Örömöd vissza fog térni. Isten megígérte! Ezért ma nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Ez is el fog múlni. Ami nem pusztít el, erősebbé tesz. Közben pedig engedem, hogy ez a helyzet közelebb vigyen hozzád, Uram.” Rajta, kezdd el biztatni önmagadat! A legnagyobb csaták hozzák a legnagyobb győzelmet. Gyengeségeid által fedezhetsz fel olyan erőt, amiről nem is sejtetted, hogy birtokodban van. 

Életének legrosszabb időszakára visszaemlékezve József ezt mondta: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” (1Mózes 50:20). Ő ma is ezt teszi! Nem más emberek kezében van a sorsod, hanem Isten kezében – és ő nem olyan, mint mások. Ő a fájdalmadat nyereséggé tudja változtatni, és sebhelyeidet kitüntetésekké! Szedd össze magad, állíts a fókuszon, és eltökélten menj tovább! A mai ige számodra ez: tanuld meg biztatni önmagadat!

„Az örök Isten a te menedéked”

„Hajlékod az örök Isten” -(5 Mózes 33, 27)

Ez a vers egy másik fordítás szerint így hangzik: „Az örök Isten a te menedéked” vagy „állandó helyed”, amely azt jelenti, hogy Isten a mi otthonunk. 

Nagy teljesség és valami rendkívül kedves van ebben a képletben; mert otthonunk szívünknek mindig drága, legyen az a legkisebb, legalacsonyabb sátor, a legszűkebb kamara: s még sokkal drágább nekünk a mi szeretett Istenünk, mert Ő általa élünk, mozgunk és vagyunk. 

Otthonunkban biztonságban érezzük magunkat; kizárjuk magunkból a világot és biztos nyugalomban időzünk. Ha Istennel vagyunk „nem félünk a gonosztól”. 

Mert Ő a mi védelmünk, oltalmunk és örök menedékünk. 

Odahaza kipihenjük magunkat; itt üdülést találunk a nap terhe és hévsége után. Így talál lelkünk is nyugalmat Istenben, ha az élet küzdelmeitől és zűrzavarától kimerülve, Hozzá folyamodunk, és szívünket Neki adjuk. Otthon szabadon érez szívünk; nem tartunk attól, hogy félre leszünk értve, vagy, hogy szavainkat elcsavarják és rosszul magyarázzák. És úgy van az, ha Istennel időzünk is, feltartóztatatlanul és akadálytalanul mozoghatunk körülötte és Előtte nyilvánosságra hozhatjuk valamennyi titkos kívánságunkat; s ha „az Úrnak titka azoknak adatik, akik Őt félik”, akkor azoknak titka, kik Őt félik, az Úrnál van és kell is, hogy legyen. Az otthon igazi és legtisztább boldogságunk helye is; s lelkünk Istenben találja fel legédesebb gyönyörűségét. Őbenne van a mi örömünk, mely minden más örömöt messze felülmúl. Az otthonias tűzhelyre való gondolat erőt és bátorságot nyújt a mindennapi munka terhének hordozásához; ugyan úgy erősít minket az Isten iránti szeretet, ha Ő a mi otthonunk. Megemlékezünk Róla szeretett Fiában; s a Megváltó szenvedő arcának sugara indít minket, hogy Őneki munkálkodjunk. 

Érezzük, hogy dolgoznunk kell, mivel vannak testvéreink, kiket szintén meg kell mentenünk és Atyánk szívét azzal kell örvendeztetnünk, hogy eltévedt gyermekeit felkeressük és hazavigyük; azt a kedves családot, amely között lakunk, szeretnénk megtölteni szent örömmel és gyönyörrel. „Boldog az, akinek segítője a Jákób erős Istene és akinek reménysége van az Ő Urában Istenében”.

Isten csodálatos kegyelme: IZRÁEL LÁTHATATLAN KIRÁLYA

''És a Sínai hegyre leszálltál, s szóltál velük az égből, s adtál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat.'' 
(Nehémiás 9:13)

A történelem szent könyvének minden oldalán, amelyre Istennek az Ő választott népével való kapcsolatát jegyezték fel, a nagy ''VAGYOK'' égető lenyomata van. Az emberek fiainak Isten soha nem adott nagyobb kinyilatkoztatásokat hatalmáról és dicsőségéről, mint akkor, amikor egyedül Őt ismerték el Izráel uralkodójának, és amikor törvényt adott népének. Itt nem emberi kézben volt a jogar. Izráel láthatatlan királyának méltóságteljes megjelenése elképzelhetetlenül fenséges és leírhatatlan volt. Az Isteni jelenlétnek e kinyilatkoztatásaiban Isten dicsősége látszott meg Krisztus útján.
Nemcsak az Üdvözítő adventje alkalmával, hanem a bűneset és a megváltás utáni korszakokban is. Krisztusban békéltette meg Isten önmagával a világot (Korintusbeliekhez írt második levél 5:19). Krisztus volt az alapja és a középpontja az áldozati rendszernek, a pátriárkák korszakában csakúgy, mint a zsidók idejében. Ősszüleink bűne óta nem volt többé semmiféle közvetlen érintkezés Isten és az ember között.

Az Atya Krisztus kezébe adta a világot, hogy az Ő közbenjárói tevékenysége útján megválthassa az embert, és igazolhassa Isten törvényének tekintélyét és szent voltát. Az ég és a bűnbe esett emberi nemzetség közötti közösség csak Krisztus útján jöhetett létre. Isten Fia volt az, aki ősszüleinknek a megváltás ígéretét adta. Ő volt az, aki a pátriárkáknak kijelentette magát. Ő volt az is, aki Izráelnek a törvényt adta. A Sinai hegy félelmetes dicsősége közepette Krisztus az egész nép hallatára kijelentette Atyja tízparancsolatát. Krisztus volt az, aki a kőtáblákba vésett törvényt odaadta Mózesnek. Népének Jézus volt a világossága, a világ világossága, még mielőtt emberi testben eljött a Földre. A fény első felvillanása, amely behatolt abba a homályba, amellyel a bűn burkolta be a világot, Krisztustól eredt és érkezett. Krisztustól jött a mennyei ragyogás minden sugara, amely a Föld lakóira áradt. A megváltás tervében Krisztus az Alfa és az Omega, az első és az utolsó.

Dicsőítések: Halluja Néked Mennyei Atyám

Roma dicséret a 90'-es évek elejéről. Bofi Radics György énekel.
https://www.youtube.com/watch?v=hqUjSeH_C-I

Rupa Testvérektől
https://www.youtube.com/watch?v=azfPhW8qDW4

Halluja Néked Mennyei Atyám 

Felöltöttem én a hófehér ruhát 

Igérem tenéked Drága Jézusom

Meg fogok maradni a te utadon 

Halleluja néked Mennyi Atyám 

Hozsanna az égben Dicső szent Bárány 

A Te Szent Lelkeddel töltsd be szívemet 

Erősítsd meg bennem gyenge hitemet 

Igazíts meg engem a te utadon 

Hófehér ruhácskád tiszta maradjon 

Halleluja néked Mennyei Atyám 

Hozsanna az égben dicső Szent Bárány 

Halleluja néked Mennyei Atyám 

Hozsanna az égben dicső Szent Bárány

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 46. rész

1. Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
2. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
3. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
4. Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
5. Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6. Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
7. Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
8. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
9. Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
10. Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
11. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
12. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. 

Örömteli mindennapok: Az Ő akarata szerint.

,,Ezért teljes bizalommal fordulhatunk Istenhez: ha az ő akarata szerint kérünk valamit, biztos, hogy meghallgat bennünket!,, -1 János 5,14-

Mivel Isten gyermekei vagyunk,ezért bátran és teljes bizalommal fordulhatunk Hozzá,
Ő biztosan meghallgatja és megválaszolja az imáinkat .Megadja a kérésünket,amennyiben az egyezik az Ő akaratával.Ő tudja mi a legjobb számunkra,ezért ha valamit nem kapunk meg,azért van,mert Ő sokkal jobbat készített számunkra.
A kéréseinknek mindenkor összhangban kell lennie az Ő akaratával.
Imádkozzunk a családunkért ,a testvéreinkért,egymásért .
Hálaadásokban menjünk Isten elé mindenkor ,és az Ő békessége betölti a szivünket.
Imáinkban szabadon kifejezhetjük Isten iránti szeretetünket, hálánkat és dicséretünket, anélkül, hogy szavaink helyes megválasztása felől aggódnánk.
Istent nem az ékesszólásunk, hanem a szívünk állapota érdekli.

Azt szeretné, ha az imádkozás valódi és személyes kapcsolatot teremtene közte és köztünk.

Aranyosi Ervin: Imádkozás

Befelé fordultam, imádkozni kezdtem.

Lelkem tiszta mélyén az Istent kerestem!
Mert tudom, hogy ott van, biztos megtalálom,
nem kívül keresem, túl égi határon.

Itt van a mennyország, ha hiszem, ha látom,
mert akit szeretek, itt mind megtalálom.
Azt is aki elment, más létsíkra lépett,
mert róla is őrzök sok-sok szép emléket.

Mikor imádkozom, magamhoz is szólok,
és szép imám szerint változnak a dolgok.
Hálám új kincseket vonz az életembe,
amit így álmodok, az jön velem szembe.

Nem csak imádkozom, most meg is bocsájtok,
amikor haragszom, önmagamnak ártok!
Lelkemet mérgezem, nem azt, aki bántott.
Haragom leveszem, mint egy rossz kabátot.

Amit mások tettek, azon sem rágódom,
inkább a szeretet szép köntösét hordom.
Amim van, azt szívből tudom másnak adni,
így lehetek képes a fényben maradni.

Befelé fordultam és kitárulkoztam,
háborgó lelkemre szép megnyugvást hoztam.
Hitem erősödött, megnyugodott lelkem,
imám erőt adott, fogódzóra leltem!

Háznál gyülekezés

Most Németországban élek. 

Itt is vannak helyi templomok, gyülekezetek ahová eljárnak az emberek. 

Ez mellett, vagy csak háznál gyűlnek össze, hetente együtt töltenek egy-két órát. 

Nálam is van minden héten egy ilyen alkalom! Teázunk, imádkozunk, mindenki elmeséli a hetét, a problémáját ami  foglalkoztatja, imádkozunk egymásért. Van egy -egy téma, tematikus tanítás amit közösen átveszünk! Nagyon -nagyon jó, erősítő, szívet melengető!

Csodálatosan megáldott alkalmak!!

Gyerekeknek is van minden héten a hét utolsó napján, pénteken egy közös játszó délután. Körbe mennek egymáshoz, így sokkal jobb kapcsolat alakul ki köztük és az iskolában is jobbak! 

Ez csak rajtunk áll! Valakinek el kell kezdenie! Ennyi..

Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Mert az Istentisztelet, a gyülekezeti biblia iskolák nem adnak erre lehetőséget, azok nem erre valók!

A házi csoportok meg általában többen vannak, ezért nem tud kialakulni személyesebb kapcsolat.

Otthon is volt nálam szombatonként, közös főzésekkel! 

Csodálatosan megáldott alkalmak voltak ezek is!

Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”
(Mt 18,19-20).

A bibliai gyülekezés házaknál volt. Ma is így kellene lennie, amit már nem igen becsülnek. 

Együtt törték meg a kenyeret, és ittak bort. Megvárták a vacsorával a többieket is majd együtt fogyasztották el az asztalnál ülve. Az Úr dolgairól beszélgettek és együtt imádkoztak, ahol megmozdult a hely, jelezte a Szent Szellem, Ő is ott van közöttük és tanítja őket. 

Betegekre vetették a kezeiket, - nem csak a vezetőjük, és azok meggyógyultak. 

Nem csak gyógyulgattak, hanem még a halottak is feltámadtak. 

Megszabadultak a bűneiktől azzal, hogy kimondták, megvallották. 

Megtanulták, nem a törvény a vezetőjük, nem fizetnek tizedet, nincs zsidó és görög, nincs nő és férfi, hanem egyek, - ami azt jelenti, nincs közöttük nagyobb, hanem mindenben egységben vannak. 

Segítik a szegényeket és gyűjtést szerveztek, - no nem a pásztornak, hanem a rászorulóknak és más gyülekezetben élő szegényeknek is. Ragaszkodtak az erkölcsi élethez és a hitük megvallásához. 

Senkit nem tartottak többre, de a szeretet megtanította őket tisztelni kell az elöljárójukat és nem ő harcolta ki magának. 

Mindenkinek volt zsoltára, kijelentése, bizonyságtétele az Úr dolgairól amit elvégzett velük és nem csak a pásztor prédikált órákon, heteken, éveken át egyedül.

Igei megvallások:

URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Zsoltárok 36:6

,

,Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-é valami lehetetlen nékem?,,  Jer. 32,27

,,Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz. ,, Jer. 33,3

,,És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. ,,Zsolt. 50,15

,,Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.,,  Róm. 10,13

,,Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é õ valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?,,
4 Mózes 23:19-21

Krisztus képének hasonmása

„Akképpen járjatok Ő benne.” -(Kolossé 2, 6)

Mihelyt az Úr Jézust magát a szívünkbe fogadtuk, azonnal megnyilvánul a mi új életünknek Vele való közeli rokonsága, a Belőle vett hitből való járásban. 

A járás tevékenységgel van összekötve. Isteni félelmünknek nem szabad csupán imakamaránkra szorítkozni. 

Azt, amit hiszünk, tevékeny élettel kell megvalósítanunk. Ha egy ember Krisztusban jár, akkor úgy cselekszik, ahogyan Krisztus cselekedne; mert ha Krisztus az ő reménye, szeretete, élete, akkor ő Krisztus képének hasonmása. 

Az emberek ezt mondják az ilyen emberről: „Olyan, mint Mestere; úgy él, mint Jézus Krisztus”. A járás haladást jelent. „Akképpen járjatok Ő benne.” Lépdeljetek kegyelemtől-kegyelemhez; siessetek előre, mígnem kedves Barátunk ismereteinek ahhoz a végső fokához juttok, melyet az ember elérni képes. A járás kitartást jelent. Szüntelen Krisztusban kell maradnotok. 

Milyen sok keresztyén van, aki úgy vélekedik, hogy a vasárnapot a Krisztussal való társalgásnak kell szentelni, a hétköznapokat pedig saját munkájára kell felhasználni. Van, aki beképzeli magának, hogy ha reggel és este társalog az Úrral, a nap többi része egészen a világé. Óh, milyen szegényes élet. Nekünk mindig Vele kell maradni, közelében elűzhetetlenül kitartani, lábnyomába járni és akaratát teljesíteni. A járás fogalmával össze van kötve a szokás jelentősége. 

Ha valamely ember életéről és járásáról beszélünk, azalatt szokásait és életmódját értjük. De ha csak néha élvezzük Krisztust és azután ismét elfelejtjük, az nem szokás: akkor nem járunk Vele. Hozzá kell ragaszkodnunk. Bele kell kapaszkodni és soha el nem bocsátani, hanem Őbenne kell élni és mozogni. „Amiképpen vettétek az Úr Jézus Krisztust, akképpen járjatok Ő benne.” Tartsatok ki azon az úton, amelyen elindultatok, és ha kezdetben az Úr Jézus Krisztus hitetek bizodalma, életetek forrása, tetteitek zsinórmértéke és lelketek öröme volt, úgy maradjon Ő az életetek végéig. Maradjon az, ha a halál árnyékának sötét völgyében jártok és bementek az örök örömbe, Isten népe nyugalmába.

Csendes percek Istennel: Amikor nagyon el vagy keseredve

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,5-6

A fiam szeret vicces videókat küldeni nekem. Egyik a Herkules filmből volt.
A szóbeszéd szerint a forgatókönyvben a színész egyik mondata után a „csalódottan” szó jelezte, hogy milyen hangsúllyal kell mondania a szövegét. Mikor a színész a kérdéses mondathoz ért, érzelmesen felkiáltott: „Csalódottan!” Ekkora bakit!
Azóta, mikor csalódottnak érzem magam, mindig eszembe jut ez a jelenet a Herkulesből, s általában elnevetem magam.

De maga a csalódottság senkit sem késztet nevetésre. Ha hagyjuk, hogy eluralkodjék, mélységes csüggedés lehet úrrá rajtunk.
Az elkeseredés mindenkit utolér élete valamelyik szakaszában. Egyedinek éljük meg, csak ránk jellemzőnek hisszük, mint egy ujjlenyomatot, pedig sokan megélnek nagy csalódásokat.
- Amikor főiskola helyett egy rehabilitációs intézetbe viszed a gyermekedet.
- Amikor válási papírokat írsz alá, ahelyett, hogy a házassági évfordulótokra készülnél.
- Amikor felmentenek az állásodból, pedig előléptetésre számítottál.
- Amikor egy könyvvel a kezedben kuporogsz a kanapén ahelyett, hogy a férjedhez simulnál.
- Amikor temetést tervezel a jövő helyett.
- Amikor a legkedvezőbb akciót keresed ahelyett, hogy aláírnál egy csekket.
- Amikor feljebb lépsz a karrierlétrán, ahelyett, hogy egy csecsemőt ringatnál a karodban.
Igen, mindenkivel előfordul, hogy szertefoszlik egy álma.
Én azt álmodtam valamikor, hogy tele lesz a házunk gyerekekkel. A fiam születése után készen álltam, hogy megvalósuljon az álmom.
Imádtam anya lenni! Steven, a maga seprűnyi szempillájával, rózsaszín arcocskájával, selymes, fekete hajával elvarázsolt már az első pillanatban, amikor megpillantottam.
Tizennyolc hónappal később készen álltam, hogy kihordjam következő gyermekemet. Steven minden gond nélkül fogant, azt hittem, a testvérke ugyanilyen könnyen fog érkezni.
Stevennek is megmondtuk: Anyu és apu kéri a Jóistent, hogy ajándékozzon neked egy testvérkét! Közös esti imádságunk végén Steven mindig hozzátette: És Istenem, adj anyunak és apunak még egy Jaynes babát!
De a következő hónap úgy telt el, hogy nem érkezett hír az új Jaynes babáról. A következő hónapban sem. Meg a következőben sem. Jöttek az orvosi ellenőrzések, a meddőségi kezelések, és a szívem minden hónapban újra meg újra összetört. Nem erről volt szó. Nem így kellett volna folytatódnia a történetnek.
A csalódottság földre tepert. Zsigeri csüggedést éltem át.
Steven még ötéves korában is minden este imádkozott a testvérkéért, de úgy tűnt, hiába. Nem tudtam, mit mondjak kisfiamnak, aki ennyire tele volt hittel.
Istenem, ha ez a te terved családunk számára – sóhajtottam –, kérlek, oldd meg ezt a problémát Steven imádságával.
Egyik nap a konyhában Steven felnézett rám, és édes kis gyerekhangján így szólt. – Anyu, gondoltál már arra, hogy Isten azt akarja, hogy csak egy Jaynes babátok legyen?
– Igen, nekem is eszembe jutott – válaszoltam. – És ha ez az ő akarata, akkor hálás vagyok Neki, hogy megadta egybecsomagolva mindazt, amiben reménykedtem: TÉGED!
Oldalt hajtotta a kis fejét, és előállt az imatervvel: – Szerintem folytassuk az imádkozást az új babáért addig, míg olyan öreg nem leszel, hogy már nem lehet több gyereked. És akkor tudni fogjuk, hogy Isten így akarta!
Kiváló ötlet! Én egyfolytában Steven hitéért aggódtam, pedig végig az én hitem volt beteg.
Csalódottságomban kételkedni kezdtem Isten irántam való szeretetében.
Steven nem tudhatta, hány éves, aki „olyan öreg”, de gyermeki hittel tudta, hogy Isten mindenre képes. Ha Isten nemmel válaszol a kérésére, akkor nincs azzal semmi gond. Én is sokszor mondtam nemet neki, és tudta, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem. A NEM annyit tesz, hogy azért nem, mert az édesanyád vagyok, és tudom, mi neked a legjobb.
Ez az, amire Isten meg akart tanítani. Amikor nemet mond, azt nem azért teszi, mert nem szeret, hanem mert ő tudja, mi nekem a legjobb, még ha én ezt nem is értem.
Nem tudom, téged mi bánt, de azt tudom, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, aki szeret minket, és tudja, mi a legjobb nekünk. A Biblia bátorít: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,5-6).
Lehet, nem értem a füstbement tervek miértjét, de tudom, hogy az összetört álmok egy olyan csodálatos mozaik darabkái lehetnek, amilyet el sem tudtam volna képzelni. A megpróbáltatások megtisztítják életünk szövetét az önelégültség csomóitól, és a csodák nyersanyagává válnak.
Nincs vége a történetnek. Mindig van tovább. A te történetedben is. A kisfiam, az egyetlen gyermekem, megtanított rá, hogy adjam át Istennek szertefoszló álmaimat, hogy még szebb álmokkal gazdagodjam. Add át Neki te is a tiedet, jó?

Uram, segíts, hogy Rád bízzam meghiúsult álmaimat. Kezemet és szívemet eléd tárom, bennük álmaim széttört darabkáival, amikből Te majd egy mesteri terv alapján csodálatos műalkotást készítesz. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: When You’re Struggling with Disappointment of the Worst Kind, Encouragement for today, 2017.05.12., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordító: eszmelkedesek.blogspot

Csendes percek Istennel: Nem lesz tenger?!

,,És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.,,- (Jelenések könyve 21:1-2)

Először, amikor ezeket a verseket olvastam, elkezdtem nyafogni: "Jól értem, hogy az új mennyben és az új földön nem lesz tenger? És a középpontjában egy város fog állni?" Mivel a vidéket mindig jobban szerettem a városnál az újjáteremtett Földről szóló bibliai leírás először nem tűnt túl vonzónak.
C.S. Lewis régen leírt sorai épp a félelmeimet szólították meg:

"A mennyről alkotott elképzelésünk gyakran tiltások sorozatát fogalmazza meg: nem lesz étel, ital, házasélet, és nem lesz idő sem...ezeket ellensúlyozva, hogy megerősítsük magunkat, inkább a pozitív dolgokra koncentrálunk, mégpedig arra, hogy szemtől szembe fogjuk látni az Urat, és az Ő jelenlétét élvezhetjük majd...A szemünkben a tiltások mégis egyfajta igazságtalanul nagy hangsúlyt kapnak, mert úgy gondoljuk, hogy az Isten jelenléte nem kiteljesíteni fogja személyiségünket, hanem inkább elnyomja majd azt. De nem szabad így gondolkodnunk. Inkább higgyük azt, hogy ezek a "nem lesz" felsorolások a kiteljesedett életünk fordított oldalát mutatják csupán."

Teljesen egyetértek Lewis-al. Arra irányuló vágyamat, hogy az új Földön legyen óceán és festői táj, csupán korlátolt emberi elképzelésem ihleti. Mert a Mennyben tapasztalt látvány nem szegényesebb lesz az eddig tapasztalt élményeimnél, hanem hiszem, hogy sokkal nagyobb gazdagságot és szépséget fogok majd az új otthonomban megélni, mint most, itt, ezen a Földön.

Milyen is lesz mindez? Lewis bővebben rávilágít erre: "A megélt földi tapasztalataink olyanok, mint a ceruza rajzok fehér papíron. Ha a földi élményeink elhalványulnak az újjáteremtett életünkben, azt olyan értelemben kell értenünk, mint ahogy a vonalrajz is halovánnyá válik a valódi táj mellett. Ne úgy gondoljunk rá mint az elfújt gyertyafényre, hanem úgy mint egy gyertya lángra ami csak azért válik láthatatlanná, mert valaki elhúzta a sötétítő függönyt, vagy szélesre tárta a spalettákat, és beengedte a felkelő Nap sugarát."

Hiszem, Uram, hogy a Menny nem kevesebbet, hanem sokkal többet tartogat annál mint amit valaha megéltem ezen a Földön. Kérlek tedd ezt a tényt valóságossá számomra ezen a napon.


(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, No Sea?! http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/kép:pinterest.com)

Örömteli mindennapok: Én veled vagyok!

,,Mikor vízen kelsz át,veled vagyok. Ha folyókon,azok el nem borítanak...,, -Ézsa.43,2

Nem számít, mivel kell szembenézned a jövőben, mert soha nem egyedül kell tenned.

Lehet, hogy most úgy érzed, egyedül vagy, de nem vagy egyedül! Isten látja, hogy éppen min mész keresztül. Ő törődik veled. Isten veled van ebben a helyzetben, és megsegít, csak bízzál Benne! Soha ne felejtsd: Isten és az ember, így ketten, erős többséget jelent.

A kételkedés és félelem csíráit Sátán elülteti majd a gondolkozásunkba: „Mi lesz veled, ha elveszted a munkádat, vagy megbetegszel? Mi lesz, ha munkaképtelenné válsz? Mihez fogsz, ha megint leül a gazdaság? Szorongásunknak, persze, más okai is lehetnek. Ilyenkor különösen fontos Isten ígéretére emlékezni, arra, hogy soha nem hagy el, és mindig velünk lesz. Nem is kell tudnunk, mit hoz a jövő, mert ismerjük azt, akinek a kezében van.
„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsidó13:5)
Nincs okom a félelemre, mert tudom, Isten közel van hozzám.

Zsoltárok könyve 119. rész 112.vers

1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23. Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28. Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33. Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41. És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43. És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45. És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49. Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56. Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58. Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59. Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65. Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66. Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68. Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70. Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72. A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74. A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76. Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77. Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79. Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80. Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81. Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82. A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83. Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84. Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85. Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86. Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87. Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88. A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89. Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95. Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96. Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97. Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102. Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103. Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104. A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106. Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107. Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108. Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109. Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110. Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111. A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112. Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113. Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114. Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115. Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116. Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118. Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119. Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120. Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121. Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122. Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123. Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124. Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125. Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126. Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129. Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130. A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131. Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132. Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133. Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134. Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135. A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136. Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137. Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138. A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139. Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140. Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141. Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142. A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143. Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144. A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145. Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149. Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150. Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154. Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156. Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159. Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160. A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166. Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169. Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170. Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171. Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173. Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174. Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175. Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176. Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Péter Apostol I. levele 2. rész 24vers

Azt üzeni az Úr NEKED Testvérem aki ezt a pár sort olvasod,
hogy ÉRTED is meghalt a Golgotán és MINDEN átkot, betegséget elhordozott 🙂
ELVÉGEZTETETT! Dicsőség az Úrnak, mindörökké! Halleluja, Ámen

,,A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.,,
/ Péter Apostol I. levele 2. rész 24vers /

💖

1.
Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2.
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3.
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4.
A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5.
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6.
Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11.
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12.
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13.
Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
14.
Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.
15.
Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
16.
Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
17.
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18.
A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
19.
Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
20.
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21.
Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22.
A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23.
A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
24.
A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
25.
Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

Csendes percek: A TEHER LEVÉVE!

,,Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.,,-Jak 5,13-16.

,,Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket. ,- (Jak 5,16)

Az egyik hétfőn kora reggel egy idősebb szomszédom csengetett az ajtómon.
"Fogd a Bibliádat!" - mondta. "Olvasd a Jak 5,16-ot! Ezért jöttem most hozzád!"

Nagyon elcsodálkoztam. Ez az ember egy nyugdíjas iskolaigazgató és a település egyik vezetője volt. Példamutató hívő emberként tisztelték, hetente imaórákat tartott az otthonában. Hallgattam, miközben beszélt, és felszabadult a terhei alól, majd imádkoztam érte. Nagyon megható volt ez az élmény.
Azóta a fenti igevers nagyon fontossá vált számomra. A bűn megvallása a gyengeség beismerése. Azt kívánja, hogy bízzunk egymásban. 

Jézus azt mondta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28)
A hibáink beismerése adhat némi megkönnyebbülést, egyfajta békességet, de csak Jézus nyújthatja azt a bizonyosságot, vigasztalást, erőt és gyógyulást, amire szükségünk van.

Imádság: Drága Úr Jézus, köszönjük, hogy megérted gyarlóságainkat, és hordozod terheinket. Erősíts minket, miközben másokat hallgatunk és imádkozunk értük. "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket..." 
Ámen. (Lk 11,2-4)

Bűneim megvallásával utat nyitok Krisztus bocsánata felé.
Marie Braam (Fokváros, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK A SZOMSZÉDJAINKÉRT!

MAI IGE : Próbáld ki!

1.rész:

„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róma 12:4–5)

Bob Buford sikeres üzletember volt, aki érezte, hogy Isten valamilyen szolgálatra hívja. Abban azonban nem volt biztos, hogy mire, ezért úgy döntött, hogy utánajár a dolognak. Összehívta néhány nagyobb gyülekezet lelkészét, hogy megérdeklődje, vajon hasznát tudnák-e venni afféle szervezési munkatapasztalatnak, amivel ő rendelkezik. Ez nem került sokba, így ha esetleg zsákutcának bizonyult volna a kezdeményezés, könnyen másra összpontosíthatott volna helyette. Ha gondolkodás nélkül otthagyta volna vezérigazgatói állását, és elfoglalt volna valamilyen beosztotti állást valamelyik gyülekezetben, akkor valószínűleg nem találta volna meg az elhívását, és talán nem is kereste volna tovább. Átgondolt tervezésének köszönhetően azonban ma szolgálata szó szerint az egész világra hatással van. Nos, nem lehet csak úgy otthagyni korábbi kötelezettségeinket. Ámós vállalta a prófétai küldetést, de közben megmaradt pásztornak. Pál folytatta sátorkészítői munkáját, miközben a gyülekezetplántálást végezte. Isten akaratának felismeréséhez idő és türelem kell, és legtöbbünknek vannak befizetésre váró számlái és van családunk, akikről gondoskodnunk kell. Mit tehetsz tehát? Tartsd meg az állásodat – de próbáld ki az új utat is! Ne feledd, nem vagy egyedül! Isten sokkal inkább elkötelezte magát a sikered mellett, mint te magad. Ha úgy érzed, hogy zöld utat kaptál tőle, akkor óvatosan lépj a gázra, és indulj el! Arthur Miller drámaíró mondta: „Nem helyes megmaradni abban a helyzetben, amiről tudod, hogy nem illesz oda… Isten nem azért helyezett e földre, hogy olyan munkára pazarold éveidet, amelyben nem azt alkalmazod, amit ő az életedre tervezett, amiben nem az életcélodat valósítod meg – bármennyit is fizetnek érte.”

Próbáld ki! (2)

„Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.” (Galata 6:4)

Egy lelkész írta: „Fiatal koromban száz tesztet is elvégezhettem volna a képességeimre vonatkozóan, mégsem jöttem volna rá soha, hogy a tanításra van ajándékom – mivel azt még sohasem csináltam. Csak akkor fedeztem fel, miután elvállaltam néhány lehetőséget előadások tartására, láttam az eredményeket, visszajelzéseket kaptam másoktól, és megértettem, hogy Isten erre adott nekem ajándékot.” Ha nem vállalod a vele járó kockázatot, sosem fogod tudni, hogy miben vagy jó. Nyilván hibázni is fogsz – és néhány kudarc talán annyira elcsüggeszt, hogy nem akarsz újra próbálkozni, inkább feladnád. De ha hibáidat olyan tapasztalatoknak tekinted, melyekből tanulhatsz, akkor nemcsak azt fedezed fel, mire hívott el Isten, de növekedni is fogsz, és gyakorlott leszel. Pál azt írja: „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza.”(Galata 6:4–5). Majd még hozzáteszi: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:9–10). Ma komolyan gondold végig, hogy mennyi van még hátra az életedből, és döntsd el, hogy azt úgy éled meg, hogy valóban számítson. Az élet legszomorúbb összegzése egy sírkövön állt: „Amikor eljött halálom órája, rájöttem, hogy nem is éltem.” Nehogy veled is ez történjen!

Isten csodálatos kegyelme: Isten gyermekei

„Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben.” (Ef 1:5-6) 

A Föld alapjainak lefektetése előtt döntés született arról, hogy mindazok Isten gyermekeivé válhatnak, akik a bővölködő kegyelem megragadása által engedelmesek lesznek, és jellemük szentté és szeplőtelenné válik Isten előtt.

Isten szabad és fenséges kegyelmének köszönhetünk mindent. A kegyelem volt az a része a szövetségnek, amely lehetővé tette örökbe fogadásunkat. Az Üdvözítő kegyelme teszi lehetővé megváltásunkat, újjászületésünket és azt, hogy Krisztus örököstársai lehetünk.

Ha teljesen hisszük, hogy örökbe fogadás által Istené lettünk, már most a Menny előízét élvezhetjük... Isten közelségében járunk, és édes közösséget ápolunk vele. Közelről megismerjük együttérző és gyöngéd lényét, és szívünk összetörik és meglágyul a nekünk adott szeretet gondolatára. Igazán érezzük a lelkünkben lakozó Krisztust. Mi is Őbenne vagyunk, és otthon érezzük magunkat mellette... Tapasztalatból ismerjük Isten szeretetét, ezért megpihenünk abban. Semmilyen szó nem írhatja le ezt a minden ismeretet meghaladó szeretetet. Egyek vagyunk Krisztussal. Életünk el van rejtve vele Istenben. Bizonyosságunk van afelől, hogy amikor Ö, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt mi is megjelenünk dicsőségben. Mivel erős bizodalmunk van benne, atyánknak nevezhetjük Istent. 

Mindazok, akik beleszületnek a mennyei családba, bizonyos értelemben a mi Urunk, Jézus Krisztus testvérei. Krisztus szeretete köti össze egymással az Ö családjának tagjait. Ahol ez a szeretet nyilvánvalóvá lesz, ott feltárul, megmutatkozik ez az isteni kapcsolat...

Az emberek iránt való szeretetünk az Isten iránti szeretetünk földi kinyilatkoztatása. A dicsőség királya azért vált eggyé velünk, hogy ezt a szeretetet belénk plántálhassa, és egy család gyermekeivé tehessen bennünket. Amikor búcsúszavai beteljesednek, „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket” (Jn 15:12), amikor majd úgy szeretjük ezt a világot, ahogy Krisztus szerette, számunkra akkor teljesedik be Krisztus küldetése. 

Ekkor alkalmassá válunk a Menny számára, mert a Menny a szívünkben él. 

Krisztus valósággá és igazsággá válik előttünk

„Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust.” -(Kolossé 2,6)

A hitélet úgy nyilvánul meg, mint elfogadás. S ez olyan tevékenység, mely éppen az ellenkezőjét foglalja magába mindannak, ami legkevésbé látszik érdemesnek. Az csupán csak egy adomány elfogadása. Ahogy a föld az esőt beissza, a tenger a folyókat felveszi, az éj a ragyogó csillagok fényét kapja, úgy van nekünk, kik semmit nem adhatunk, részünk az Isten kegyelmében. Az a feltevés, hogy mi valamit kapunk, a valóság gondolatát ébreszti fel. Az a dolog, amelyre gondolunk, ezáltal valósággá lesz előttünk. Hiszen árnyékot nem vehet az ember, azt vehetjük el, aminek valósága van. 

Így áll a dolog a hitéletben is: Krisztus valósággá és igazsággá válik előttünk. 

Míg hit nélkül élünk, Jézus csak üres név marad részünkre, mint valamely ember, aki valamikor évekkel ezelőtt élt, olyan régen, hogy életének csak történeti értéke van számunkra. 

Hit által az Úr Jézus lelkünkben valóságos személlyé lesz, akiben szívünk része van. 

De az elfogadás egyszer s mindenkor megfogást, birtokbavételt is jelent. Az a dolog, amit elfogadok, tulajdonommá válik. Elsajátítom, ami nekem adatik. Ha Jézust elfogadom, Megváltómmá lesz, olyannyira, hogy sem élet, sem halál el nem szakíthatja Őt többé tőlem. Az egész annyi, mint Krisztust elfogadni, mint Istennek szabad adományát szívem előtt Őt valósággá tenni és magamnak elsajátítani.
Az üdvöt úgy tekintjük, mint a vaknak adott látást, a süketnek adott hallást, a halottnak ajándékozott életet. 

De mi nem csak ezeket az adományokat nyertük, hanem az Úr Krisztus Jézust magát vettük. Igaz, hogy minket megelevenített a halálból, bűnbocsánatot ajándékozott és igazságát nekünk tudta be. Mindezek felséges dolgok, de mi nem elégszünk meg azzal. Mi Krisztust magát vettük. 

Az Isten Fia belénk született és mi vettük és elfogadtuk Őt. 

Milyen nagyon telve kell, hogy legyünk Jézussal, hiszen az ég és az egeknek egei Őt be nem fogadhatják.

Zsoltárok könyve 121. rész

1. Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
4. Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
5. Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
6. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
8. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

Köszöntünk Szent Szellem!: Ő MINDIG ITT VAN!

"Cselekedjétek az Igét, amellyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Egyiptomból, és az én Lelkem köztetek marad. Ne féljetek! (Agg 2:5)

Amikor a zsidók, akik még szemtanúi voltak Salamon templomának, összehasonlították emlékeiket Zorobábel új építményével, szinte pánikba estek. Ilyen helyen aztán nem sok mindent tud kezdeni a Mindenható! A próféta azonban bátorította a népet. Biztosította őket, hogy a Szentlélek velük marad, és a Messiás meg fogja tisztelni ezt a szerény építményt is az Ő jelenlétével. Bármilyen kicsiny legyen is az imádság háza, az mégis a Szentlélek hatalmának helye lehet Jézus szeretete és jelenléte által, aki minden nemzet reménye.

Az egyik csapda, amibe a kereszténység beleesett, éppen ez: inkább épületközpontú lett, mint személy-centrikus. Constantinus idejétől egészen napjainkig hatalmas vagyonokat költöttek monumentális építmények létrehozására, miközben a szolgálatra adományozott pénz éppen csak csordogált. A korai keresztények nem küzdöttek efféle problémákkal. 

A hívők és az érdeklődők házaknál találkoztak vagy kint a természetben, és mindnyájan tudták, hogy fejlődni fognak, és majd hitben erősödnek ezekben a hívő otthonokban, hiszen a Lélek munkálkodik azokon az embereken keresztül, akiknek lényét betöltötte.

Annyira lelkesít ez a gyülekezet! - mondta egy nyugalmazott orvos azon a megújulási héten, amit Eoin Giller lelkésszel tartottunk. Tudtam, hogy nem az épületről beszél. "A feleségem és én az ország túlsó végéből költöztünk ide csak azért, hogy ennek a közösségnek lehessünk a tagjai - folytatta. - Szükségünk van az itt érzett szeretetre. A testvérek barátságosak, a lelkész valóban Isten Igéjéből táplál bennünket, és a Szentlélek csodálatosképpen működik." 

Bármilyen épületben is gyűltök össze Istentiszteletre ezen a héten, bízhattok benne, hogy Isten Lelke veletek marad, és képessé tesz titeket Krisztus megdicsőítésére.

Imádság a mai napra
"Mindegy, milyenek a külsőségek, én megnyitom a szívemet jelenléted, szereteted és hatalmad előtt, Uram!"

A KÉTELKEDÉS

„Íme, az én markaimba metszettelek fel téged.” -(Ézsaiás 49,16)

Kétség nélkül csodálkozásra méltó az, amely az „íme” szóban nyilvánul meg, melyre az előző kifejezés hitetlen panaszkodása adta meg az alkalmat.
Azt mondta a Sion: „Elhagyott engem az Úr, és az Úr elfelejtkezett én rólam”.

Milyen borzasztó lehet az isteni érzület előtt az ilyen gonosz hitetlenség! Mi lehetne hitetlenebb dolog, mint Isten kedvenceinek alaptalan kételkedése és ijedelme? 

Az Úr szeretetteljes intő szava mélyen megszégyeníthet minket.
Felkiált: „Hogyan felejtettelek volna el téged, hiszen tenyerembe véstelek be?” Miért vonod azt kétségbe, hogy szüntelen rád emlékezem, mikor az emléklevél testembe van vésve? Ó hitetlenség, milyen megfoghatatlan, bámulatos valami vagy te! 

Nem tudom, min csodálkozzam inkább, az Isten hűségén-e, vagy népe hitetlenségén? 

Ezerszeresen beváltja ígéretét és mégis kételkedünk Benne a legközelebbi kísértés alkalmával. Ő sohase tagadja meg segítségét. Ő nem csapolt forrás, nem leáldozó nap, nem pislogó gyertyafény, nem eltűnő köd. S mégis aggodalomnak adjuk magunkat minden újabb gond miatt, kételkedő gyanúra hagyjuk magunkat ragadtatni és megzavartatni a félelemtől, mintha Isten csupán a lég játéka volna.

„Íme”, ez olyan szó, mely csodálkozásunkat kell, hogy felkeltse. Igen, valóban, itt ok van a legnagyobb ámulatra.
Az ég és föld teljesek lehetnek csodálattal, hogy a lázadók oly nagy kegyelemben részesülnek és oly közel vonzatnak a végtelen szeretet Urához és kezére lesznek felírva. „Tenyerembe véstelek be”. Nem: „a te nevedet”. 

A név is ott van mindenesetre, de az nem minden: „Tenyerembe véstelek be”. Lásd és figyeld meg ezt a teljességet! Bevéstem személyedet, képedet, gondjaidat, viszonyodat, bűneidet, kísértéseidet, gyengeségedet, szükségedet, munkáidat. Felirtalak téged! Mindent, ami rád vonatkozik, mindent, ami téged illet. Egészen ide helyeztelek téged. 

Nos, mondod-e még újra, hogy Istened elhagyott téged, mikor saját kezére írt fel?