,,Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.,, János első levele 1:4
János ott volt Jézus életének főbb pillanataiban – azokban, amiket mi is olvashatunk az evangéliumokban. A társaival együtt hallotta beszélni a Mestert, közvetlenül tőle tanult.
Látta, ahogy számtalan csodát tett Izrael népe között, látta bevonulni Jeruzsálembe, majd ugyanazon a helyen meghalni. Találkozott vele halála után, és hallotta, ahogy azt mondta: "ne féljetek!"
Nem tudom, a te életedben volt-e olyan meghatározó tapasztalat, mint ez lehetett János számára.
Ha volt, bizonyára mindenkinek tovább akartad adni az élményt: aki csak szembe jött veled, mindenkinek elmesélted, mert úgy gondoltad, ezt meg kell osztani velük is.
Az ember nem csak azért akar továbbadni egy jó hírt, hogy a másik ember is örüljön neki – lehet, hogy a másikat hidegen hagyja az, ami számomra örömhír. Azért akarjuk elmondani, mert az örömünk akkor teljesedik ki, ha továbbadjuk, legyen szó bármiről: egy gyermek születése, egy ritka munkahelyi elismerés, vagy bármilyen más öröm hatványozódik, ha elmondhatom a másiknak.
Ha nem érdekli, akkor is azt mondja: "örülök neki", még ha csak azt is érti alatta, hogy "örülök, hogy örülsz". Valahogy így érzi magát János a levele elején is. "Megjelent az élet" – mi lehet ennél örömtelibb dolog? Ez maga az evangélium, az örömhír, amiről Péterrel együtt úgy nyilatkozott, amikor a jeruzsálemi vezetők elé citálták őket, és megtiltották nekik, hogy hirdessék: "nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." (Az Apostolok Cselekedetei 4:20)
Ez olyan jó hír, hogy egyszerűen lehetetlen magunkban tartani, ország-világ előtt hirdetni akarjuk.
Nem csupán azért érezzük ezt a hirdetésre késztető belső nyomást, hogy mások velünk együtt örüljenek.
Ez is része, persze, de meglepő módon János motivációja az öröm elmélyítése. "Ezt [az evangéliumot] azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen." Nem a ti örömötök! A miénk.
Az üzenet hordozóié. Mert az evangélium örömhíre is annál nagyobb, minél több emberrel tudom megosztani.
Látni az életeket jó irányba változni, hallani, ahogy Isten rég bekövesedett problémákat old meg, mérhetetlen boldogság. És ez az arcunkról sugárzó, mérhetetlen boldogság lesz vonzó más emberek számára is. Az evangélium öröme csak továbbadva teljesedhet ki.