2017. május 6., szombat
Zsoltárok könyve 41. rész
1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
3. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
4. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
5. Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6. Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
7. Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
8. Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
9. Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
10. Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
11. De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
12. Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
13. Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
14. Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-VÉG ÉS KEZDET
A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 1,6-14
6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?"
6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?"
7 Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.
8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig."
9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.
10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában,
11 és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."
12 Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.
13 Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia.
14 Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.
"Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, mind ama napig, melyen fölviteték." (ApCsel 1,1 és 2a, Rev. Károli ford.)
Lukács első könyvét úgy ismerjük, mint "Lukács evangéliumát". Saját szavai szerint Lukács írásai közül ez az első annak feljegyzése, amit Jézus "kezdett cselekedni és tanítani". Ezzel a szerző arra céloz burkoltan, hogy második könyvével folytatja Jézus történetét, ti. elmondja amit Jézus cselekedett és tanított, miután "felvitetett".
Az első könyv Jézus földi szolgálatával foglalkozott. Ez a szolgálat egy jászolban kezdődött és a mennybemenetellel ért véget. A második könyv Jézus mennyei szolgálatával foglalkozik. Ez a mennyei szolgálat a mennybemenetellel kezdődött és még tart ma is, mikor e szavakat olvasod. Ezért Lukács második könyve (ApCsel), midőn leírja Jézus még befejezetlen mennyei szolgálatát, azzal kezdődik, hogy részletesebben számol be a mennybemenetelről.
Láthatólag némely keresztyén ember úgy hiszi, hogy csak az evangéliumok (Máté, Márk, Lukács és János) tartalmazzák Jézus cselekedeteit és tanításait. Talán az Újszövetség úgynevezett "vörös betűs" kiadásai erősítették ezt a nézetet. Mélységesen tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy Jézus csak az evangéliumokban beszél, míg az ApCsel és az apostoli levelek azt mondják el nekünk, amit Péter, Pál és János tettek és tanítottak. Egy ilyen elképzelés azt bizonyítaná, hogy nem értjük az összefüggést Jézus földi és mennyei tevékenysége között.
Az Újszövetség azt állítja, hogy Jézus, miután befejezte földi szolgálatát, a világmindenség trónjára lépett. Onnan folytatja megváltói munkáját. Az a mód, ahogy folytatja munkáját, különbözik attól, ahogy munkálkodott földi szolgálata idején. De maga Krisztus az, aki továbbra is munkában van és tanít. A Bibliának az evangéliumokat követő részében a feltámadott Úr munkái és szavai jelentetnek ki nekünk.
Először meg kell tudnunk, hogy kicsoda az Úr, mit tett és mit tesz. Aztán majd meg tudjuk érteni, hogy mi a Biblia és mi az egyház.
"Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, mind ama napig, melyen fölviteték." (ApCsel 1,1 és 2a, Rev. Károli ford.)
Lukács első könyvét úgy ismerjük, mint "Lukács evangéliumát". Saját szavai szerint Lukács írásai közül ez az első annak feljegyzése, amit Jézus "kezdett cselekedni és tanítani". Ezzel a szerző arra céloz burkoltan, hogy második könyvével folytatja Jézus történetét, ti. elmondja amit Jézus cselekedett és tanított, miután "felvitetett".
Az első könyv Jézus földi szolgálatával foglalkozott. Ez a szolgálat egy jászolban kezdődött és a mennybemenetellel ért véget. A második könyv Jézus mennyei szolgálatával foglalkozik. Ez a mennyei szolgálat a mennybemenetellel kezdődött és még tart ma is, mikor e szavakat olvasod. Ezért Lukács második könyve (ApCsel), midőn leírja Jézus még befejezetlen mennyei szolgálatát, azzal kezdődik, hogy részletesebben számol be a mennybemenetelről.
Láthatólag némely keresztyén ember úgy hiszi, hogy csak az evangéliumok (Máté, Márk, Lukács és János) tartalmazzák Jézus cselekedeteit és tanításait. Talán az Újszövetség úgynevezett "vörös betűs" kiadásai erősítették ezt a nézetet. Mélységesen tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy Jézus csak az evangéliumokban beszél, míg az ApCsel és az apostoli levelek azt mondják el nekünk, amit Péter, Pál és János tettek és tanítottak. Egy ilyen elképzelés azt bizonyítaná, hogy nem értjük az összefüggést Jézus földi és mennyei tevékenysége között.
Az Újszövetség azt állítja, hogy Jézus, miután befejezte földi szolgálatát, a világmindenség trónjára lépett. Onnan folytatja megváltói munkáját. Az a mód, ahogy folytatja munkáját, különbözik attól, ahogy munkálkodott földi szolgálata idején. De maga Krisztus az, aki továbbra is munkában van és tanít. A Bibliának az evangéliumokat követő részében a feltámadott Úr munkái és szavai jelentetnek ki nekünk.
Először meg kell tudnunk, hogy kicsoda az Úr, mit tett és mit tesz. Aztán majd meg tudjuk érteni, hogy mi a Biblia és mi az egyház.
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZABADSÁG AZ EVANGÉLIUM MÉLYSÉGE ALAPJÁN
"A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg" (Gal 5,1
A szellemi gondolkozású ember sohasem fog téged arra kérni, hogy "hidd ezt vagy azt".
Azt kéri, hogy számolj Jézus Krisztus mértékével. Nem azt kívánja tőlünk, hogy a Bibliában higgyünk, hanem, hogy higgyünk abban az egyetlenben, akit a Biblia kijelent (Jn 5,39-40).
Arra hívott el, hogy a lelkiismeret szabadságát mutassuk meg az embereknek, nem a vélemények szabadságát. Ha Krisztus szabadságával lettünk szabaddá, akkor mások is eljutnak majd ebbe a szabadságba, amelyben Jézus Krisztus uralma valósul meg. Tartsd magadat Jézus Krisztus követelményeinek mértékéhez. Nyakadat egyedül az Ő igájába hajtsd, ne végy magadra más igát és ne fogj be mást olyan igába, amit nem Jézus Krisztus tesz rájuk. Isten csak sokára tud megszabadítani minket attól a gondolattól, hogy aki nem úgy lát, mint mi, az okvetlenül téved. Isten soha nem így nézi ezt. Csak egy szabadság van, Jézus szabadsága, amely lelkiismeretünkben munkálkodik, hogy képesek legyünk megtenni azt, ami helyes. Ne türelmetlenkedj! Gondold meg, hogyan bánt veled Isten - türelemmel és gyengédséggel; de sohase hígítsd fel Isten igazságát!
Haladjon csak a maga útján tovább, ne magyarázkodj a védelmében.
Jézus Krisztus azt mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19), nem pedig ezt: "nyerjétek meg őket a saját véleményeteknek".
A szellemi gondolkozású ember sohasem fog téged arra kérni, hogy "hidd ezt vagy azt".
Azt kéri, hogy számolj Jézus Krisztus mértékével. Nem azt kívánja tőlünk, hogy a Bibliában higgyünk, hanem, hogy higgyünk abban az egyetlenben, akit a Biblia kijelent (Jn 5,39-40).
Arra hívott el, hogy a lelkiismeret szabadságát mutassuk meg az embereknek, nem a vélemények szabadságát. Ha Krisztus szabadságával lettünk szabaddá, akkor mások is eljutnak majd ebbe a szabadságba, amelyben Jézus Krisztus uralma valósul meg. Tartsd magadat Jézus Krisztus követelményeinek mértékéhez. Nyakadat egyedül az Ő igájába hajtsd, ne végy magadra más igát és ne fogj be mást olyan igába, amit nem Jézus Krisztus tesz rájuk. Isten csak sokára tud megszabadítani minket attól a gondolattól, hogy aki nem úgy lát, mint mi, az okvetlenül téved. Isten soha nem így nézi ezt. Csak egy szabadság van, Jézus szabadsága, amely lelkiismeretünkben munkálkodik, hogy képesek legyünk megtenni azt, ami helyes. Ne türelmetlenkedj! Gondold meg, hogyan bánt veled Isten - türelemmel és gyengédséggel; de sohase hígítsd fel Isten igazságát!
Haladjon csak a maga útján tovább, ne magyarázkodj a védelmében.
Jézus Krisztus azt mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19), nem pedig ezt: "nyerjétek meg őket a saját véleményeteknek".
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Küldetés
"Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!" (Jón 1,2)
A bibliai Jónás története sok fontos tanulsággal szolgál, vegyük ezeket sorra most néhány napig!
Az ókori Asszíria gonoszsága, kegyetlen, harácsoló telhetetlensége közismert volt. Isten is látta ezt, és ő minden bűnt megítél, de előbb figyelmezteti a bűnöst. A megtérésre hívó ige mindig Isten kegyelmének a jele. Jónást választotta ki arra, hogy a fővárosban, Ninivében hirdesse ezt az igét.
Jónás azonban nem ért egyet Istennel, mert nem tudja megbocsátani Ninivének, amit az ő népe ellen is elkövetett, és nem akar elmenni oda.
Ma ezen gondolkozzunk el: olyan Istenünk van, aki a gonosz miatt is bánkódik. Nem nézi közönyösen az emberek gonoszságát, ő igazságos és bűnt gyűlölő Úr. De ad lehetőséget a megtérésre, nem akarja a bűnös halálát, s ha az megtér, nem hajtja végre az ítéletet.
Mindennek a közlésére viszont követekre van szüksége. Jónást akarja küldeni, hogy képviselje őt Ninivében, legyen a szószólója. A Biblia azt tanítja, hogy Isten minden embernek készített valami szép küldetést. Nem kötelező azt teljesíteni, de az az életünk értelme, hogy Istentől kapott feladatunkat elvégezzük. Ebben az engedelmességben valósul meg mindenki. Az Istentől elszakadt ember azonban alkalmatlan erre, így előbb Isten Jónást hozza rendbe, hogy utána használhassa őt mások megmentésére.
Aki nem önmagát akarja megvalósítani, hanem végzi Istentől kapott küldetését, az isteni áldásokat tud közvetíteni másoknak. Az ember életének értelme ez a közvetítő szolgálat. Aki Istennel kapcsolatba kerül, annak nem marad üres az élete, hanem tőle kap olyan értékeket, amelyekkel gazdagítani tud másokat. Ennek sokféle változata van. Történik-e ez az én életemben?
A bibliai Jónás története sok fontos tanulsággal szolgál, vegyük ezeket sorra most néhány napig!
Az ókori Asszíria gonoszsága, kegyetlen, harácsoló telhetetlensége közismert volt. Isten is látta ezt, és ő minden bűnt megítél, de előbb figyelmezteti a bűnöst. A megtérésre hívó ige mindig Isten kegyelmének a jele. Jónást választotta ki arra, hogy a fővárosban, Ninivében hirdesse ezt az igét.
Jónás azonban nem ért egyet Istennel, mert nem tudja megbocsátani Ninivének, amit az ő népe ellen is elkövetett, és nem akar elmenni oda.
Ma ezen gondolkozzunk el: olyan Istenünk van, aki a gonosz miatt is bánkódik. Nem nézi közönyösen az emberek gonoszságát, ő igazságos és bűnt gyűlölő Úr. De ad lehetőséget a megtérésre, nem akarja a bűnös halálát, s ha az megtér, nem hajtja végre az ítéletet.
Mindennek a közlésére viszont követekre van szüksége. Jónást akarja küldeni, hogy képviselje őt Ninivében, legyen a szószólója. A Biblia azt tanítja, hogy Isten minden embernek készített valami szép küldetést. Nem kötelező azt teljesíteni, de az az életünk értelme, hogy Istentől kapott feladatunkat elvégezzük. Ebben az engedelmességben valósul meg mindenki. Az Istentől elszakadt ember azonban alkalmatlan erre, így előbb Isten Jónást hozza rendbe, hogy utána használhassa őt mások megmentésére.
Aki nem önmagát akarja megvalósítani, hanem végzi Istentől kapott küldetését, az isteni áldásokat tud közvetíteni másoknak. Az ember életének értelme ez a közvetítő szolgálat. Aki Istennel kapcsolatba kerül, annak nem marad üres az élete, hanem tőle kap olyan értékeket, amelyekkel gazdagítani tud másokat. Ennek sokféle változata van. Történik-e ez az én életemben?
Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-
,,Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat..., hogy oda szaladjon a gyilkos, aki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan,,. (Józs 20,2-3)
Néha előfordul, hogy valaki nem szándékosan, meggondolatlanságból pusztít el emberéletet. Abban az időben, amikor a vérbosszú szokása uralkodott, az ilyen gyilkos élete nem volt biztonságban. Az ilyen emberek megmentésére a menedékvárosok egész sorát alapították, ahová a gyilkosok menekülhettek és biztonságban lakhattak.
A keresztyén egyházban ezek a menedékvárosok ősidők óta azt a menedéket jelképezik, amit az Úr Jézus hozott az embereknek.
Isten nagyon komolyan veszi a bűnt. A Szentírás ezt mondja: "Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az" (1.Ján 3,15).
Ez a gyűlölet olyan általános, hogy ha egy gyermeket megkérdeznének: "Ki élne közületek, ha a gondolatok ölni tudnának?"- már az is habozás nélkül azt felelné: "Senki!"
Minket úgy tekint Isten, mint annak az emberi nemzetségnek tagjait, akik Isten Fiát megölték, s mint ilyenek kerülünk ítélet alá. Sokszor nézünk a keresztre és énekelünk arról, hogy mindezt ki cselekedte - s nem gondolunk arra: én és az én bűnöm.
Áldott legyen Isten, hogy Ő mégis menedéket készített nekünk, s éppen a Megfeszített Jézus Krisztusban!
"Így a bűnök, halál, ördög, engemet ha rettentnek, Rejtekhelye vagy reménye, Ó Krisztus én lelkemnek. - Sebeidben rejts el engem, hol bízvást megmaradok. Bár meghaljak, vagy kínt valljak, Jól tudom: Hozzád jutok. - Te énnékem ellenségem haláloddal meggyőzted. Boldog helyem, üdvösségem a mennyben megszerezted."
Boldog, aki itt keres és talál menedéket!
Isten Igéje ezt mondja: "Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki"! (l.Móz 9,6)
Néha előfordul, hogy valaki nem szándékosan, meggondolatlanságból pusztít el emberéletet. Abban az időben, amikor a vérbosszú szokása uralkodott, az ilyen gyilkos élete nem volt biztonságban. Az ilyen emberek megmentésére a menedékvárosok egész sorát alapították, ahová a gyilkosok menekülhettek és biztonságban lakhattak.
A keresztyén egyházban ezek a menedékvárosok ősidők óta azt a menedéket jelképezik, amit az Úr Jézus hozott az embereknek.
Isten nagyon komolyan veszi a bűnt. A Szentírás ezt mondja: "Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az" (1.Ján 3,15).
Ez a gyűlölet olyan általános, hogy ha egy gyermeket megkérdeznének: "Ki élne közületek, ha a gondolatok ölni tudnának?"- már az is habozás nélkül azt felelné: "Senki!"
Minket úgy tekint Isten, mint annak az emberi nemzetségnek tagjait, akik Isten Fiát megölték, s mint ilyenek kerülünk ítélet alá. Sokszor nézünk a keresztre és énekelünk arról, hogy mindezt ki cselekedte - s nem gondolunk arra: én és az én bűnöm.
Áldott legyen Isten, hogy Ő mégis menedéket készített nekünk, s éppen a Megfeszített Jézus Krisztusban!
"Így a bűnök, halál, ördög, engemet ha rettentnek, Rejtekhelye vagy reménye, Ó Krisztus én lelkemnek. - Sebeidben rejts el engem, hol bízvást megmaradok. Bár meghaljak, vagy kínt valljak, Jól tudom: Hozzád jutok. - Te énnékem ellenségem haláloddal meggyőzted. Boldog helyem, üdvösségem a mennyben megszerezted."
Boldog, aki itt keres és talál menedéket!
Napi áhítat: Zúgolódás nélkül
Hét témája: Megéri dolgozni
Fil 2,14–18.
Örömmel végezni a munkád a panaszkodás helyett: a legjobbak kiváltsága. Tartozz közéjük!
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.”
Magyarázat
Az evangélium mezején dolgozni nem kívánságműsor. Gyakran megtörténik, hogy az ember jól megvizsgálja azt, amit zúgolódás és vonakodás nélkül kellene tennie. A nagyon jól ismert példázatban az Úr Jézus a szőlőmunkásokról beszél. Amikor a gazda harmadjára is kimegy munkásokat alkalmazni, így szól: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” (Mt 20,6) Vajon nem azért, mert nem kaptak fogukra való munkát jó pénzért? Könnyen megtörténhet, hogy igen. Szintén ebben a jézusi prédikációban felcsendült a zúgolódás hangja is, amikor a bér elszámolására került a sor: „Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.” (Mt 20,11) Pál apostolt elárasztotta az öröm, hogy tehette azt, amit Isten rábízott. Nagy megtiszteltetésnek vette, hogy az Úr Jézus Krisztus nemes feladatokat bízott rá, és tudta, hogy szolgálata nem hiábavaló. Az ő esetében egész biztos nem volt érvényes a szőlősgazda parancsa, amit a vincellérnek mondott: „Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?”
(Dániel Zalán (Erdély))
Fil 2,14–18.
Örömmel végezni a munkád a panaszkodás helyett: a legjobbak kiváltsága. Tartozz közéjük!
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.”
Magyarázat
Az evangélium mezején dolgozni nem kívánságműsor. Gyakran megtörténik, hogy az ember jól megvizsgálja azt, amit zúgolódás és vonakodás nélkül kellene tennie. A nagyon jól ismert példázatban az Úr Jézus a szőlőmunkásokról beszél. Amikor a gazda harmadjára is kimegy munkásokat alkalmazni, így szól: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” (Mt 20,6) Vajon nem azért, mert nem kaptak fogukra való munkát jó pénzért? Könnyen megtörténhet, hogy igen. Szintén ebben a jézusi prédikációban felcsendült a zúgolódás hangja is, amikor a bér elszámolására került a sor: „Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.” (Mt 20,11) Pál apostolt elárasztotta az öröm, hogy tehette azt, amit Isten rábízott. Nagy megtiszteltetésnek vette, hogy az Úr Jézus Krisztus nemes feladatokat bízott rá, és tudta, hogy szolgálata nem hiábavaló. Az ő esetében egész biztos nem volt érvényes a szőlősgazda parancsa, amit a vincellérnek mondott: „Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?”
(Dániel Zalán (Erdély))
Varga László: Isten asztaláról
"Eltávolítom körödből a gőgösen vigadozókat, nem fogsz többé kevélykedni szent hegyemen. De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az Úr nevében keres oltalmat." Zofóniás 3,11-12
Igen, ez így valósult meg, akkor is, azóta is. A más bőrén gőgösen vigadozók, akár a bűnök mocsarában, akár az egyház szent hegyén kevélykedők rendre mindig eltűnnek a mindennapi élet vagy a történelem süllyesztőjében. De mindig megmarad az a nép, mely dicsekedés nélkül, magától értetődő hűséggel, a maga nyomorúságában, sokszor gyengeségében elkövetett bűnei között is próbálgatja követni Krisztusát, és elég gyakran sikerül is neki. A mi életünkben nagy a veszély: megpróbálták, sajnos elég sikeresen, szétverni "a szegény és nincstelen hívő népet" is. Megmaradt a szegénység és a nincstelenség hit nélkül. Viszont ma sincs, ezután sem lesz más reményünk, más vigasztalásunk, más erőforrásunk, mint a hit és a következetes kitartás Krisztus követésében. Az mindig meghozza a gyümölcsét: a gőg- és dicsekvésmentes, nyugodt, őszinte, egyszerűségében is eredményes életet. Ez fogja megtartani, egyensúlyba hozni, felemelni egyházunk és - reméljük - népünk jövőjét.
Istenünk, gondviselő Atyánk, sok nyomorúságunkban hozzád fordulunk. Bocsásd meg nekünk, egyházadnak, népünknek, vezetőinknek sokszor gőgös, dicsekvő múltját, bocsásd meg, hogy erre ma is nagy a hajlandóságunk. Keményen megpróbáltál, hogy ezt a hajlandóságot kiverd belőlünk. Alázatos bűnbánattal fogadjuk ezt, és arra kérünk, legyen meg az eredménye. Tégy minket újra hívő népeddé! Szegényen és nincstelenül is legyünk és maradjunk a Tied. Ne váljunk a Mammon szolgáivá, éljünk egyszerűen, elégedetten, kölcsönös szeretetben, a Krisztus testeként, egyházunk Őt hirdesse és képviselje ezen a földön! Ne irigyeljük, és ne csábítson el a gőgösen vigadozók hangos kevélysége, maradjunk meg annak, amivé tettél: benned bízó, egymásért élő keresztyén közösségnek! Ámen.
Igen, ez így valósult meg, akkor is, azóta is. A más bőrén gőgösen vigadozók, akár a bűnök mocsarában, akár az egyház szent hegyén kevélykedők rendre mindig eltűnnek a mindennapi élet vagy a történelem süllyesztőjében. De mindig megmarad az a nép, mely dicsekedés nélkül, magától értetődő hűséggel, a maga nyomorúságában, sokszor gyengeségében elkövetett bűnei között is próbálgatja követni Krisztusát, és elég gyakran sikerül is neki. A mi életünkben nagy a veszély: megpróbálták, sajnos elég sikeresen, szétverni "a szegény és nincstelen hívő népet" is. Megmaradt a szegénység és a nincstelenség hit nélkül. Viszont ma sincs, ezután sem lesz más reményünk, más vigasztalásunk, más erőforrásunk, mint a hit és a következetes kitartás Krisztus követésében. Az mindig meghozza a gyümölcsét: a gőg- és dicsekvésmentes, nyugodt, őszinte, egyszerűségében is eredményes életet. Ez fogja megtartani, egyensúlyba hozni, felemelni egyházunk és - reméljük - népünk jövőjét.
Istenünk, gondviselő Atyánk, sok nyomorúságunkban hozzád fordulunk. Bocsásd meg nekünk, egyházadnak, népünknek, vezetőinknek sokszor gőgös, dicsekvő múltját, bocsásd meg, hogy erre ma is nagy a hajlandóságunk. Keményen megpróbáltál, hogy ezt a hajlandóságot kiverd belőlünk. Alázatos bűnbánattal fogadjuk ezt, és arra kérünk, legyen meg az eredménye. Tégy minket újra hívő népeddé! Szegényen és nincstelenül is legyünk és maradjunk a Tied. Ne váljunk a Mammon szolgáivá, éljünk egyszerűen, elégedetten, kölcsönös szeretetben, a Krisztus testeként, egyházunk Őt hirdesse és képviselje ezen a földön! Ne irigyeljük, és ne csábítson el a gőgösen vigadozók hangos kevélysége, maradjunk meg annak, amivé tettél: benned bízó, egymásért élő keresztyén közösségnek! Ámen.
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
„Benne maradunk.” (1 János 4,13)
Kívánnál egy házat, - egy hont lelked részére? Kérdezed: „Mennyibe kerülne?” Ó, annak ára jóval csekélyebb, mint amennyit a büszke emberi természet szívesen megadna érte. Annak az ára: „Ingyen és pénz nélkül”. Te örömest letennél érte tetemes összeget? Szívesen tennél valamit Krisztus megnyeréséért? Ezt a hont azonban nem tudod megszerezni, mert annak nincs ára. Ki akarod-e bérelni Uramnak házát és honát az egész örökkévalóságra, úgy, hogy azért egyebet nem fizetsz szereteted és szolgálatod helypénzén kívül, melyet neki örökre megígérsz és megtartasz? Elfogadod Jézust és akarsz Ő benne lakni? Akkor tehát lásd: ez a ház el van látva mindennel, amire szükséged van. Telve van kincsekkel, melyeket egész életeden át nem meríthetsz ki. Itt a legbensőbb közösségben lehetsz minden nap Krisztussal és szeretetének asztalához ülhetsz. Itt dúsan megrakott asztalok vannak jó ízű ételekkel megrakva, melyek örökké táplálnak téged. Ha gyenge és fáradt vagy, itt enyhe nyugalmat találsz Jézusban. Körös-körül szép kilátásod van és látod a mennyet megnyílni. Kell neked ez a ház? Ó, ha még nem leltél sehol honra, lelked nyugalma helyére, s már kénytelen vagy mondani: „Szeretném, ha ez a ház az enyém lehetne, de hozzá juthatok e?” Nos, nézd, itt van a kulcs. A kulcs ez: „Jöjj Jézushoz.” De azt mondod: „Egy olyan dicső házhoz nem illik az én rossz ruházatom.” Ne hidd azt, van abban elég ruha számodra. Habár bűnösnek és kárhozatra méltónak érzed is magad, azért csak jöjj, s ha a lakás túl jó a te részedre, úgy az Úr Jézus alkalmassá tesz téged a lakásnak megfelelően. Megmos és megtisztít téged s nemsokára vígan fogod énekelni: „Mi Ő benne lakozunk.” Hívő lélek! Háromszorosan boldog és szerencsés vagy, hogy ilyen lakást találtál! Nagyon jól el vagy látva, mert „erős várad” van, amelyben biztonságban laksz. S „ha Ő benne maradsz”, nem csak tökéletes és biztos lakásod van, hanem örök honod is. Ha ez a világ elmúlik is, mint az álom, a mi házunk megmarad mozdulatlanul és törhetetlenül áll, mint a márvány vagy a gránit, örökké, mint Isten, mert ez Isten maga: „Benne maradunk”.
Napi Ige: Szellemi fegyverek
,,Legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
És felsarúzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével;
Mindezekhez vegyétek fel a hitnek pajzsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és Istennek kardját, amely az Isten beszéde. ,,
Ef. 6:11-17
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Kor 4:18
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Kor 4:18
Carl Eichhorn::Isten műhelyében-Az újjászületés kegyelme
"Akik nem vérből, sem testi ösztönből, sem valamely férfiú akaratából, hanem Istentől születtek. " (János 1, 13)
Az újjászületés nem választható
el a megigazulástól. A megigazult embert Isten előhozza
a bűn halálából és élővé
teszi. A megigazult ember tehát újjászületett
ember is. Ugyanannak a kegyelemnek két oldala ez. Éppen
úgy nem oszthatók meg, mint maga Jézus sem
osztható ketté. - Isten gyermekeinek életében
két születés van. Az elsőben az Ádámtól
örökölt életet nyerik el, a másodikban
a krisztusi életet. Egy új emberiségnek lettek
a tagjai, mely Krisztustól ered. Az első ember,
Ádám, földi és éppen ezért
mi is földi teremtések vagyunk. A második ember,
Krisztus, mennyei s így az övéi egyben mennyeiek
is. Ami testtől született, test is marad; csak az
újjászületés útján jutunk
Isten országába.
"Szükséges nektek újonnan születnetek" - mondja Jézus. Mindaz, aki vérből és a test akaratából születik, bűnös és gonosz természetet hoz magával a világra. A rosszra való hajlam bennünk van és ez a sötét, önző testi akarat plántálódik tovább. Természettől fogva a "harag gyermekei" vagyunk, tehát nem vagyunk részései a szeretet országának. Csak újjászületés révén juthatunk be abba az új emberi közösségbe, mely Jézussal vette kezdetét. Szüleinktől örökölt vér szerinti származásunkban is akadnak használható jellemvonások és hálaadást kiváltó adottságok. De a gonosz tulajdonságok is tovább öröklődnek és tapasztalatból tudjuk, milyen nehéz ezeken a gonosz hajlamokon úrrá lennünk, melyeket úgyszólván vérünkben hordozunk. Mennyi bajt és fájdalmat okozott már például az átöröklött terheltség! De Jézus még ezeken a természeti tehertételeken is úrrá tud lenni. Senki ne gondolja tehát, hogy ennek így kell lennie s ez vagy az a bűn már a vérében van. Isten Fiának vére a mi szennyezett ádámi énünket is tisztává teheti. Az Istentől született emberben egy új, felfelé mutató élet indult meg. A testi gondolkodás Istennel való ellenségeskedést hoz magával. Isten gyermekei viszont összhangban élnek mennyei Atyjukkal. Új életüket nem egy férfi indulatának, hanem a szent Isten akaratának köszönhetik (Jak 1, 18). Szent szeretetének ez az akarata nyomja rá bélyegét gyermekeire. Volt-e már ilyen második születésben részed, melyben Istentől új, és tiszta életet kaptál ajándékba, vagy még mindig az első, a földi, azaz bűnből való születésed hatásai alatt élsz csupán? |
Charles H. Spurgeon: sten ígéretének tárháza-Gyógyulj meg irigységedből!
"Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert
van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg" (Péld 23,17-18)
Mikor látjuk a gonoszok boldogulását, hajlamosak vagyunk arra, hogy irigykedjünk. Mikor halljuk vidám lármájukat, miközben mi szomorkodunk, már-már azt gondoljuk, hogy ők választották a jobbik részt. Nos: ez ostoba és bűnös gondolat. Ha jobban ismernénk őket, és főleg ha arra gondolnánk, milyen végre jutnak majd, inkább szánakoznánk rajtuk.
Az irigység gyógyszere az, ha szüntelenül Isten jelenlétének tudatában élünk, Őt imádjuk és vele vagyunk egész napon át, akármilyen hosszúnak tűnik is a napunk. Az igazi hit magasabb szintre emeli az ember lelkét, ahol tisztábban lát és kívánságai is magasabb rendűek lesznek. Minél több a mennyei elem az életünkben, annál kevesebb földi vágyunk lesz. Isten félelme megszüntet bennünk minden irigykedést.
Halálos csapást az mér az irigységre, ha nyugodtan végiggondoljuk a jövőt. Az istentelenek gazdagsága és dicsősége hiú díszlet csupán. A pompás látszat csak rövid ideig csillog, aztán mindörökre eltűnik. Mit ér majd a bűnösnek minden gazdagsága, amikor az ítélet elé kell állnia? A hívőt azonban béke és üdvösség várja, és örömétől senki sem foszthatja majd meg. Hagyd el azért az irigységet, és telj be édes megelégedettséggel!
Mikor látjuk a gonoszok boldogulását, hajlamosak vagyunk arra, hogy irigykedjünk. Mikor halljuk vidám lármájukat, miközben mi szomorkodunk, már-már azt gondoljuk, hogy ők választották a jobbik részt. Nos: ez ostoba és bűnös gondolat. Ha jobban ismernénk őket, és főleg ha arra gondolnánk, milyen végre jutnak majd, inkább szánakoznánk rajtuk.
Az irigység gyógyszere az, ha szüntelenül Isten jelenlétének tudatában élünk, Őt imádjuk és vele vagyunk egész napon át, akármilyen hosszúnak tűnik is a napunk. Az igazi hit magasabb szintre emeli az ember lelkét, ahol tisztábban lát és kívánságai is magasabb rendűek lesznek. Minél több a mennyei elem az életünkben, annál kevesebb földi vágyunk lesz. Isten félelme megszüntet bennünk minden irigykedést.
Halálos csapást az mér az irigységre, ha nyugodtan végiggondoljuk a jövőt. Az istentelenek gazdagsága és dicsősége hiú díszlet csupán. A pompás látszat csak rövid ideig csillog, aztán mindörökre eltűnik. Mit ér majd a bűnösnek minden gazdagsága, amikor az ítélet elé kell állnia? A hívőt azonban béke és üdvösség várja, és örömétől senki sem foszthatja majd meg. Hagyd el azért az irigységet, és telj be édes megelégedettséggel!
Reggeli dicséret: Hogy ne haljunk meg soha...
"Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust."
-János 17,3
Az emberben mindig élt a vágy az örök élet után. Amíg a régmúlt fiai a vallásban, addig a ma embere leginkább a tudományban, netalántán a sci-fi-ben keresi annak megvalósulását. Az ipari forradalom magával hozta az ember helyettesítésének lehetőségét a munka világában a gépekkel, így hamarosan megjelentek a robotok. Később felfedeztük az egészségügyben is a robotika hasznosságát. 2003-ban végezték el az első olyan műtétet, ahol a súlyos áramütést szenvedett villanyszerelőnek, Jesse Sullivennek mindkét karját bionikus, azaz a saját idegpályájához kapcsolódó és annak segítségével mozgatható és érző karra cserélték. Így ő lett a világ első kiborgja. Egy tavaly megjelent cikk szerint (http://www.origo.hu/tudomany/20160427-bionikus-kez-bionika-muvegtagok-muszervek-kutatas-technologia.html) lehetséges műszemmel helyettesíteni megbetegedett látószervünket, sőt már az agyi implantátumok orvosi lehetőségeiről is komolyan gondolkodnak. Szinte elérhető közelségbe került az 1995-ben készült japán anime, a "Ghost in the Shell" fantazmagóriája, ahol az emberek az egész testüket lecserélhetik úgy, hogy csupán a szellemüket, belső személyiségüket tartják meg. Szinte hihetetlen mire képes az ember azért, hogy jelenlegi mivoltát átvihesse az örökkévalóságba. Csak pontosan ezzel van a baj. Lehetséges, igen, lehetséges lecserélni egyes testrészeinket jobbakra, professzionálisabbakra, de mi ugyanazok maradunk. A belső, az emberi elme, a szellemünk nem változik. De valóban alkalmas lenne a ma embere, mindenféle lelki változás nélkül az örökkévalóságra. Milyen lenne egy olyan világ, ahol örökre fennmaradna az emberi önzés? Ahol nem vetnénk le kicsinyes és alantas jellemhibáinkat, mint az irigység, kéjsóvárság, hazugság és még sorolhatnám. Valóban csodás lehetőségnek tartanánk egy ilyen világot? Nos, a sci-fi írók és filmrendezők is számtalanszor megválaszolták már ezt a dilemmát: Nem. Ezekben a művekben számos remek feldolgozását láthatjuk annak, hogy az ember hogyan teszi tönkre önmaga világát. A modernitás optimizmusát rég felváltotta a posztmodern csalódott szkepticizmusa. Ha mi nem változunk meg, a világunk sem fog, és ez szinte lehetetlen vállalkozás. Mert saját magunkat kellene megváltoztatnunk, ami nem megy, ugyebár? Vagy mégis?
Bár sokan kiábrándultak mára a vallásból, tény, hogy képes átformálni az ember jellemét. Sőt, mindezt sokszor pozitív irányba teszi. Alkoholisták, drogosok, függők nyerik vissza általa normális életüket. Sírók és szenvedők nyernek vigasztalást, elesettek új lehetőséget. Bár pontosan ez az, ami miatt például a kereszténységet is sokan a gyengék vallásának tekintik, mert mankót ad a szükséget szenvedőknek. De ki marad erős örökké?
A hit tehát segít, mert a hit adományozója, az igaz Isten segíteni akar rajtunk. Ezért az örök élet titka nem a robotokban, kiborgokban és nem a tudomány csodálatos fejlesztésében van (bár igencsak méltó a dicséretre, hogy ilyen nagyszerű lehetőségeket ad), hanem az igaz Isten megismerésében. Őt pedig egyvalaki képviselte és képviseli hitelesen a világon: akit elküldött hozzánk, Jézus Krisztus. Hát ismerkedjünk Vele!
Bejegyezte: Restás László
Zsoltárok könyve 20. rész
1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
3. Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.
4. Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
5. Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
6. Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet!
7. Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.
8. Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.
9. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.
10. Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.
2017. május 5., péntek
Rick Warren-Napi remény
Megbocsátottam nektek a Krisztusban, azért, hogy a sátán nehogy túljárjon az eszünkön. Mert tisztában vagyunk az ő fondorlataival." (2 Kor 2:10b-11 angol NIV fordítása)
Az ördög romba akarja dönteni házasságodat. Minden jó kapcsolatot le akar rombolni. Miért?
Az ördög romba akarja dönteni házasságodat. Minden jó kapcsolatot le akar rombolni. Miért?
Mert nagyon szereti a konfliktusokat és a vitákat. Össze akar zavarni, vitát, stresszt, sérelmeket, csalódásokat, dühöt, káoszt gerjeszt. Szereti ezt csinálni. Jakab azt mondja, meg kell adnod magad Istennek és engedned kell, hogy Ő vegye kézbe az irányítást. Majd ezután tenned kell néhány védelmi lépést. Ellen kell állnod az ördögnek, fel kell ismerned, hogy mit tesz. Ha fölkelsz reggel és nem rohansz neki fejjel az ördögnek, akkor már egy irányba haladtok.
Pál ezt mondja a 2 Kor. 2-ben: "Igen, feltétlenül szükséges, hogy így bocsássunk meg egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól tudjuk, hogy mik a szándékai." Más szóval: légy bölcs! Ismerd fel a Sátán taktikáit. Tanuld meg, ő hogyan működik.
Hogyan dolgozik az ördög? Nos, nem járkál körülöttünk vasvillával, vörös ruhában. Büszkeségünkre játszik - főleg a megsebzett büszkeségünkre. Azt mondja nekünk, amit hallani akarunk. Fülünkbe suttogja apró gondolatait, javaslatait, ötleteit. Amikor egy vita kellős közepén vagy, elkezdi a füledbe suttogni pl. ezt: "Nem kell ezt csinálnod. Bosszuld meg. Kinek képzelik ők magukat? Számolj le. Érvényesítsd az akaratodat. Ne érd be ennyivel. Mutasd meg nekik, ki itt a főnök." Elmondja az összes olyan dolgot, amit a büszkeséged hallani akar.
Ezt kell válaszolnod: "Sátán, tudom, hogy te vagy az." Állj ellen a sátánnak.
Állj ellene úgy, ahogy Jézus tette: Ő a Szentírást idézte. Tanuld meg a Péld. 13:10-et: "A büszkeség konfliktushoz vezet" (NLT fordítás). Legközelebb, amikor vitába keveredsz, az Úr eszedbe fogja juttatni ezt az igeverset. Állj meg és kérdezd meg magadtól: "Hogyan lettem én büszke ebben a dologban? Mit nem akarok beismerni? Miért nem akarok megegyezni? Miért csak magamra gondolok és nem pedig másik szükségleteire, kívánságára és viselkedésére?"
Van egy óriási ígéret a Jakab 4:7-ben: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." Nem kell eltűrnöd őt. Add át magad Istennek, állj ellen az ördögnek.
Beszéljetek róla
Gondolj a legutóbbi vitás helyzetedre. Mikor jelent meg a büszkeséged a vitában?
Kérj meg egy barátot, segítsen igeverseket tanulni, nem kezdhetnétek rögtön a Példabeszédek 13:10-zel?
Pál ezt mondja a 2 Kor. 2-ben: "Igen, feltétlenül szükséges, hogy így bocsássunk meg egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól tudjuk, hogy mik a szándékai." Más szóval: légy bölcs! Ismerd fel a Sátán taktikáit. Tanuld meg, ő hogyan működik.
Hogyan dolgozik az ördög? Nos, nem járkál körülöttünk vasvillával, vörös ruhában. Büszkeségünkre játszik - főleg a megsebzett büszkeségünkre. Azt mondja nekünk, amit hallani akarunk. Fülünkbe suttogja apró gondolatait, javaslatait, ötleteit. Amikor egy vita kellős közepén vagy, elkezdi a füledbe suttogni pl. ezt: "Nem kell ezt csinálnod. Bosszuld meg. Kinek képzelik ők magukat? Számolj le. Érvényesítsd az akaratodat. Ne érd be ennyivel. Mutasd meg nekik, ki itt a főnök." Elmondja az összes olyan dolgot, amit a büszkeséged hallani akar.
Ezt kell válaszolnod: "Sátán, tudom, hogy te vagy az." Állj ellen a sátánnak.
Állj ellene úgy, ahogy Jézus tette: Ő a Szentírást idézte. Tanuld meg a Péld. 13:10-et: "A büszkeség konfliktushoz vezet" (NLT fordítás). Legközelebb, amikor vitába keveredsz, az Úr eszedbe fogja juttatni ezt az igeverset. Állj meg és kérdezd meg magadtól: "Hogyan lettem én büszke ebben a dologban? Mit nem akarok beismerni? Miért nem akarok megegyezni? Miért csak magamra gondolok és nem pedig másik szükségleteire, kívánságára és viselkedésére?"
Van egy óriási ígéret a Jakab 4:7-ben: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." Nem kell eltűrnöd őt. Add át magad Istennek, állj ellen az ördögnek.
Beszéljetek róla
Gondolj a legutóbbi vitás helyzetedre. Mikor jelent meg a büszkeséged a vitában?
Kérj meg egy barátot, segítsen igeverseket tanulni, nem kezdhetnétek rögtön a Példabeszédek 13:10-zel?
Maranatha: JÖN A KIRÁLY- Isten ítéletei
„Az emberek elhalnak a félelem miatt, és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Luk 21,26)
„Bárcsak érzékelné Isten népe a városok ezreinek küszöbön álló pusztulását – a városokét, amelyek most szinte teljesen a bálványimádásnak hódolnak!
Nem túl régen egy igazán impozáns helyszín elevenedett meg előttem. Láttam óriási, gyönyörű kastélyokra hulló tűzgömböt, amely azonnal elpusztította őket.
„Bárcsak érzékelné Isten népe a városok ezreinek küszöbön álló pusztulását – a városokét, amelyek most szinte teljesen a bálványimádásnak hódolnak!
Nem túl régen egy igazán impozáns helyszín elevenedett meg előttem. Láttam óriási, gyönyörű kastélyokra hulló tűzgömböt, amely azonnal elpusztította őket.
Hallottam, amint néhányan azt mondják: »Tudtuk, hogy Isten ítéletei eljönnek a földre, de nem tudtuk, hogy ilyen hamar.« Mások azt mondták: »Tudtátok? Akkor miért nem mondtátok el nekünk is? Mi nem tudtuk!« Mindenfelől efféle szavakat hallottam…
Nemsokára súlyos nehézségek támadnak a nemzetek között – olyan bajok, amelyek nem szűnnek meg, amíg Jézus el nem jön. Úgy kell összefognunk, mint soha azelőtt, szolgálva Őt, aki elkészítette királyi székét a mennyben, és aki mindenen uralkodni fog. Isten nem hagyja cserben az Ő népét, és erőnk abban rejlik, ha mi sem hagyjuk el Urunkat.
Isten ítéletei már elérték a világot. A háborúk, a háborúk hírei, a tűz és árvíz pusztításai világosan beszélnek arról, hogy a nyomorúságos idő, amely a történelem végéig egyre növekszik majd, igen közel van. Nincs elvesztegetni való időnk. A világot háborús légkör hatja át. Dániel könyve 11. fejezetének jövendölései már szinte elérték végső beteljesedésüket…
Az elmúlt péntek reggel, éppen mielőtt felébredtem, megrendítő jelenet tárult fel előttem. Úgy tűnt, hogy épp felébredtem, de nem a saját otthonomban. Az ablakból rettenetes tűzvészt láttam. Nagy tűzgolyók hullottak a házakra, és ezekből tüzes nyilak repültek mindenfelé.
„A nagyvárosokra szigorú ítélet vár, de néhányan még elszakadnak az ellenség megtévesztéseitől, megbánják bűneiket és megtérnek, miközben a tömegek haragot gyűjtenek maguk ellen, a harag ama nagy napjára.” (Evangelizálás, 9. o.)
Nemsokára súlyos nehézségek támadnak a nemzetek között – olyan bajok, amelyek nem szűnnek meg, amíg Jézus el nem jön. Úgy kell összefognunk, mint soha azelőtt, szolgálva Őt, aki elkészítette királyi székét a mennyben, és aki mindenen uralkodni fog. Isten nem hagyja cserben az Ő népét, és erőnk abban rejlik, ha mi sem hagyjuk el Urunkat.
Isten ítéletei már elérték a világot. A háborúk, a háborúk hírei, a tűz és árvíz pusztításai világosan beszélnek arról, hogy a nyomorúságos idő, amely a történelem végéig egyre növekszik majd, igen közel van. Nincs elvesztegetni való időnk. A világot háborús légkör hatja át. Dániel könyve 11. fejezetének jövendölései már szinte elérték végső beteljesedésüket…
Az elmúlt péntek reggel, éppen mielőtt felébredtem, megrendítő jelenet tárult fel előttem. Úgy tűnt, hogy épp felébredtem, de nem a saját otthonomban. Az ablakból rettenetes tűzvészt láttam. Nagy tűzgolyók hullottak a házakra, és ezekből tüzes nyilak repültek mindenfelé.
Nem lehetett eloltani a fellobbant tüzeket, és hatalmas volt a pusztulás. Az emberek rémülete leírhatatlan volt.”
Napi áhítat: Az evangélium szolgálatában
ApCsel 20,32–38.
Azért vagyunk a világon, hogy küzdelmünk gyümölcseként mások élete is jobbá váljon.
„Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.”
Magyarázat
Napjainkban olyan időket élünk, amikor az evangélium szolgálatára egyre kevesebben vállalkoznak. Úgy néz ki, hogy nem sokat változott a helyzet az utóbbi 2000 esztendőben, hiszen az Úr Jézus egy adott pillanatban így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Mt 9,37) Ennek a hátterében az van, hogy a munkásnak rá kell tennie magát az oltárra, hogy jó illatú áldozat legyen. Az evangéliumért le kell égnie, mint a gyertya. Ez a munka látványosságmentes. Földi kincseket ebből szerezni, ki van zárva. Pál apostol a sikeres farizeusi életét felszámolta, és napszámosi munkát vállalt a maga fenntartásáért és mások segítéséért. Róla lehet tudni, hogy hányszor volt börtönben, hányszor volt megvesszőzve… (2Kor 11,22–31) De nem tudjuk, hogy mennyi volt a fizetése. A tegnap említett Páska testvér immár több mint hat éve nem tudja, hogy mi a szabadnap. De az évek során több száz életet mentett meg, s ha kérdezed, ő se tudja, hogy mennyi a fizetése, csak annyit, hogy amit Krisztusért tesz, az megmarad.
(Dániel Zalán (Erdély))
Azért vagyunk a világon, hogy küzdelmünk gyümölcseként mások élete is jobbá váljon.
„Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.”
Magyarázat
Napjainkban olyan időket élünk, amikor az evangélium szolgálatára egyre kevesebben vállalkoznak. Úgy néz ki, hogy nem sokat változott a helyzet az utóbbi 2000 esztendőben, hiszen az Úr Jézus egy adott pillanatban így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Mt 9,37) Ennek a hátterében az van, hogy a munkásnak rá kell tennie magát az oltárra, hogy jó illatú áldozat legyen. Az evangéliumért le kell égnie, mint a gyertya. Ez a munka látványosságmentes. Földi kincseket ebből szerezni, ki van zárva. Pál apostol a sikeres farizeusi életét felszámolta, és napszámosi munkát vállalt a maga fenntartásáért és mások segítéséért. Róla lehet tudni, hogy hányszor volt börtönben, hányszor volt megvesszőzve… (2Kor 11,22–31) De nem tudjuk, hogy mennyi volt a fizetése. A tegnap említett Páska testvér immár több mint hat éve nem tudja, hogy mi a szabadnap. De az évek során több száz életet mentett meg, s ha kérdezed, ő se tudja, hogy mennyi a fizetése, csak annyit, hogy amit Krisztusért tesz, az megmarad.
(Dániel Zalán (Erdély))
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
„Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.”(2 Korintus 6,16)
Milyen kedves név: „én népem!” Milyen dicső kinyilatkoztatás: „Istenük leszek!”
A legédesebb tartalom teljessége van egybefoglalva e két szóban! Először is kitüntetésről van abban szó. Mert az egész világ Istené; az ég és az egeknek egei az Úré, ki uralkodik az emberek fiain, de azokról, akiket kiválasztott és vérével megvásárolt, olyasmit mond, amit másokról nem mond. „Én népem” –nek nevezi őket. Ebben a mondatban megvan a tulajdonjog fogalma. Egészen különleges értelemben van mondva: „az Úrnak része az Ő népe és Jákób az Ő öröksége”.
E földön minden nemzet az Övé; az egész világ hatalma alatt van, de népe, melyet magának választott, egészen különleges értelemben tulajdona – mert velük és értük többet tett, mint másokért, vérével vette meg őket, megához vonta őket csupa jóvoltából, teljes hévvel buzgott feléjük, szíve értük dobog. Meg nem szűnő örök szerelemmel szerette őket, úgy, hogy a vizek hullámai el nem olthatják ezt a szeretetet, még a folyó vizek sem fojthatják el azt.
Olyan szeretet ez, melyet az idők folyama sem moshat el, legkevésbé sem gyengíthet meg.
Kedves barátom felemelheted szemeidet az ég felé és mondhatod:
„Én Uram és én Istenem! Az enyém, azon kimondhatatlanul kedves rokonság folytán, mely feljogosít engem arra, hogy Téged Atyámnak szólítsalak. Az enyém, azon megszentelt barátság és közösség kapcsán, amely az én legnagyobb gyönyörűségem, mivel szent tetszésed folytán kijelented magad nekem, de nem úgy, mint ahogy e világnak.”
Felnyithatod-e az Istentől adatott írások könyvét és olvashatod-e abból megváltásod végrendeletének leírását? Megtalálod-e neved, amely drága vérrel van felírva?
Képes vagy e érinteni Jézus ruhájának prémjét alázatos hittel és mondani: „Krisztusom!”? Ha igen, akkor úgy beszél Isten rólad és azokról, akik hozzád hasonlók, mint az Ő népéről.
Mert ha Isten, a te Istened és Krisztus a te Krisztusod, akkor az Úr különös és benső vonzalommal van irántad. Választott gyermeke vagy, kedvessé lettél az Ő szerelmes Fiában.
Reggeli gyöngyszemek: Ha gyermekek vagyunk, akkor örökösök is
„Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Rm 8:17)
Mindenki, aki szövetségre lép Jézus Krisztussal, Isten fogadott gyermekévé válik. Az Ige újjáteremtő ereje által megtisztulnak, és Isten angyalokat rendel melléjük megsegítésükre. Megkeresztelkednek az atya, a fiú és a Szentlélek nevében. Elkötelezik magukat, hogy Isten földi egyházának aktív tagjai lesznek. Meghalnak minden világi kívánság csábításának; ugyanakkor istenfélelmük és a Lélek megszentelése által az isteni befolyás közvetítőivé válnak.
„Örökösei Istennek, és örököstársak Krisztussal” – milyen dicső és méltóságteljes pozíció! Elkülönülve élni a világtól, és biztonságban lenni Sátán álnok csapdáitól! Azok, akik Isten követőinek vallják magukat, keresztségi fogadalmuk által arra vállalkoztak, hogy szembefordulnak a gonosszal. A lelkek ellensége minden ravaszságával azon lesz, hogy megrontsa gondolkodásukat. Azon fáradozik, hogy saját módszereit beépítse Mesterükért végzett szolgálatukba. De biztonságban lehetnek, ha megszívlelik az intelmet: „Legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben.”
Az ember abban a tisztességben részesült, hogy együtt munkálkodhat Istennel annak a hatalmas felépítménynek a munkásaként, melyet létrehozott…Megváltó Urunk Isten örökösévé lett, azok pedig, akik együtt végzik vele a lélekmentés munkáját, társörökösök lesznek vele együtt…Az ebben való győzelem elérése felér azok tisztességével, akik a túláradó, örökkévaló dicsőség részesei.
Vágyakozhatnánk-e nagyobb tisztességre, mint hogy Isten gyermekei legyünk?
Mindenki, aki szövetségre lép Jézus Krisztussal, Isten fogadott gyermekévé válik. Az Ige újjáteremtő ereje által megtisztulnak, és Isten angyalokat rendel melléjük megsegítésükre. Megkeresztelkednek az atya, a fiú és a Szentlélek nevében. Elkötelezik magukat, hogy Isten földi egyházának aktív tagjai lesznek. Meghalnak minden világi kívánság csábításának; ugyanakkor istenfélelmük és a Lélek megszentelése által az isteni befolyás közvetítőivé válnak.
„Örökösei Istennek, és örököstársak Krisztussal” – milyen dicső és méltóságteljes pozíció! Elkülönülve élni a világtól, és biztonságban lenni Sátán álnok csapdáitól! Azok, akik Isten követőinek vallják magukat, keresztségi fogadalmuk által arra vállalkoztak, hogy szembefordulnak a gonosszal. A lelkek ellensége minden ravaszságával azon lesz, hogy megrontsa gondolkodásukat. Azon fáradozik, hogy saját módszereit beépítse Mesterükért végzett szolgálatukba. De biztonságban lehetnek, ha megszívlelik az intelmet: „Legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben.”
Az ember abban a tisztességben részesült, hogy együtt munkálkodhat Istennel annak a hatalmas felépítménynek a munkásaként, melyet létrehozott…Megváltó Urunk Isten örökösévé lett, azok pedig, akik együtt végzik vele a lélekmentés munkáját, társörökösök lesznek vele együtt…Az ebben való győzelem elérése felér azok tisztességével, akik a túláradó, örökkévaló dicsőség részesei.
Vágyakozhatnánk-e nagyobb tisztességre, mint hogy Isten gyermekei legyünk?
Birtokolhatnánk e nagyobb rangot, találhatnánk e hatalmasabb örökséget, mint ami azoknak jár, akik Isten örökösei és társörökösei Krisztusnak? (The Youth’s Instructor, December 8, 1892.)
Reggeli dicséret: Elégedett vagy?
„Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk, és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”
1Timóteus 6:6-8.
Semmit sem hoztunk magunkkal, tehát mindenünk, amivel rendelkezünk, az Úré.
Feltehetnéd a kérdést: Hát akkor mim van nekem? Tényleg, minden az Úré? A földem is? A telkem is? A házam is? A pénzem is? Az értékem is? Az életem is? A férjem/feleségem is? A gyermekeim is? Tehát nekem semmim sincs?
Így igaz! Semmink sincs!
„Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit!’ (1Timóteus 6:7)
Viszont van egy hatalmas Királyunk, aki a gyermekeivé fogadott minket, és gyermeki jogon mindenünk megvan. Igaz, hogy végül el kell számolnunk mindennel, mert kölcsön kaptuk, de ez azt is jelenti, hogy nem kell aggódnunk, mert amire szükségünk van, arról gondoskodik a mi mennyei Atyánk. Azonban ez azt is jelenti, hogy nincs mivel dicsekednünk, hiszen mindenünk az Úré. Elszámolási kötelességünk van mindazzal, amit ránk bízott. Az anyagi javainkkal, hogy miképpen használtuk el, illetve fel. A gyermekeinkkel, hogyan neveltük őket. Az egészségünkkel, hogy milyen módon őriztük meg, mennyire vigyáztunk rá. Az időnkkel, hogy mire pazaroltuk. A férjünkkel/feleségünkkel, mennyire segítettük, bátorítottuk őt. A képességünkkel, hogy kamatoztattuk-e, vagy önzőn magunknak tartottuk-e meg.
Mint a világmindenség királyának gyermekei, mérhetetlenül gazdagok vagyunk! Belegondoltunk ebbe?
MICSODA ELŐJOG! De milyen NAGY FELELŐSSÉG is ez! Tényleg, mondd csak, úgy őszintén: Elégedett vagy? Valóban az vagy?
Bejegyezte: Gyürüs Panni
Feltehetnéd a kérdést: Hát akkor mim van nekem? Tényleg, minden az Úré? A földem is? A telkem is? A házam is? A pénzem is? Az értékem is? Az életem is? A férjem/feleségem is? A gyermekeim is? Tehát nekem semmim sincs?
Így igaz! Semmink sincs!
„Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit!’ (1Timóteus 6:7)
Viszont van egy hatalmas Királyunk, aki a gyermekeivé fogadott minket, és gyermeki jogon mindenünk megvan. Igaz, hogy végül el kell számolnunk mindennel, mert kölcsön kaptuk, de ez azt is jelenti, hogy nem kell aggódnunk, mert amire szükségünk van, arról gondoskodik a mi mennyei Atyánk. Azonban ez azt is jelenti, hogy nincs mivel dicsekednünk, hiszen mindenünk az Úré. Elszámolási kötelességünk van mindazzal, amit ránk bízott. Az anyagi javainkkal, hogy miképpen használtuk el, illetve fel. A gyermekeinkkel, hogyan neveltük őket. Az egészségünkkel, hogy milyen módon őriztük meg, mennyire vigyáztunk rá. Az időnkkel, hogy mire pazaroltuk. A férjünkkel/feleségünkkel, mennyire segítettük, bátorítottuk őt. A képességünkkel, hogy kamatoztattuk-e, vagy önzőn magunknak tartottuk-e meg.
Mint a világmindenség királyának gyermekei, mérhetetlenül gazdagok vagyunk! Belegondoltunk ebbe?
MICSODA ELŐJOG! De milyen NAGY FELELŐSSÉG is ez! Tényleg, mondd csak, úgy őszintén: Elégedett vagy? Valóban az vagy?
Bejegyezte: Gyürüs Panni
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem- Mikor elvégezték a föld örökbevételét
Mikor elvégezték a föld örökbevételét..., akkor adtak Izrael fiai örökséget Józsuénak. (Józs 19,49.)
Figyelemre méltó örökségeket osztottak ki Kánaán felosztásakor. A legjobb rész a Lévitáknak jutott, akikről ezt mondja az Ige: "A Lévi nemzetségének pedig nem adott Mózes örökséget. Az Úr, Izraelnek Istene az ő örökségük". (Józs 13,33)
Jelentős Káleb öröksége, amit hit által nyert el, kedves az Aksza része, amely kérésére megnagyobbodott és áldott lett.
Példaszerű az a mód, ahogy Józsué örökségéhez jutott. Józsué Izrael népének hadvezére, fejedelme. Neki köszönheti Izrael az új hazát.
Ő atyai módon gondoskodik arról, hogy minden törzs megkapja az őt megillető részt. Magáról azonban nem gondoskodik. Senkinek sem jut eszébe, hogy tulajdonképpen Józsuét kellett volna elsőként tekintetbe venni. Csak akkor gondolnak már rá, amikor mindenki megkapta a részét.
Józsué Isten embere volt. Evilági hadvezér bizonyára éppen fordítva bánt volna a zsákmány elosztásakor. Józsué háttérbe szorította saját igényét.
Hogyan állunk mi ezen a ponton? Tudunk mi várni az örökség kiosztásakor addig, amíg mások megkapják részüket?
A Példabeszédek 20,21 így figyelmeztet bennünket: "Amely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik". Fontos az a körülmény is, hogy Józsuét felhívják arra, hogy mondja meg, mit kíván. Ő Timnath-Szeráhot kérte az Efraim hegyén. Abban lakott.
Nekünk, keresztyéneknek Józsué némely vonatkozásban Jézus Krisztus előképe. Ő többet tett értünk, mint Józsué Izraelért. Ő sem magáról gondoskodott, hanem övéiről.
Végül azonban neki is van egy kívánsága, kérése. Józsué kívánságát örömmel teljesítették.
Figyelemre méltó örökségeket osztottak ki Kánaán felosztásakor. A legjobb rész a Lévitáknak jutott, akikről ezt mondja az Ige: "A Lévi nemzetségének pedig nem adott Mózes örökséget. Az Úr, Izraelnek Istene az ő örökségük". (Józs 13,33)
Jelentős Káleb öröksége, amit hit által nyert el, kedves az Aksza része, amely kérésére megnagyobbodott és áldott lett.
Példaszerű az a mód, ahogy Józsué örökségéhez jutott. Józsué Izrael népének hadvezére, fejedelme. Neki köszönheti Izrael az új hazát.
Ő atyai módon gondoskodik arról, hogy minden törzs megkapja az őt megillető részt. Magáról azonban nem gondoskodik. Senkinek sem jut eszébe, hogy tulajdonképpen Józsuét kellett volna elsőként tekintetbe venni. Csak akkor gondolnak már rá, amikor mindenki megkapta a részét.
Józsué Isten embere volt. Evilági hadvezér bizonyára éppen fordítva bánt volna a zsákmány elosztásakor. Józsué háttérbe szorította saját igényét.
Hogyan állunk mi ezen a ponton? Tudunk mi várni az örökség kiosztásakor addig, amíg mások megkapják részüket?
A Példabeszédek 20,21 így figyelmeztet bennünket: "Amely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik". Fontos az a körülmény is, hogy Józsuét felhívják arra, hogy mondja meg, mit kíván. Ő Timnath-Szeráhot kérte az Efraim hegyén. Abban lakott.
Nekünk, keresztyéneknek Józsué némely vonatkozásban Jézus Krisztus előképe. Ő többet tett értünk, mint Józsué Izraelért. Ő sem magáról gondoskodott, hanem övéiről.
Végül azonban neki is van egy kívánsága, kérése. Józsué kívánságát örömmel teljesítették.
Hogyan állunk Megváltónk kérésével: "Adjad, fiam - lányom - a te szívedet nekem"!
Varga László. Isten asztaláról
"Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek..., kiszáradtak. Mások tövisek közé estek..., megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott..." Máté 13,3-8
Így hull az ige magja az emberek közé. Sok függ a magvetőtől, az igehirdetőtől, hogyan szórja a rábízott magvakat. De legtöbb mégis attól függ, milyen talajra hull. Szokás osztályozni az embereket: melyik milyen talaj. Jogunk sincs hozzá, de nem is hiteles ez így.
Nem mindig egyforma talaj ugyanaz az ember. Hányszor mész úgy haza a templomból, hogy amikor otthon megkérdezik, mit hallottál, nem tudod elmondani. Ugyan miféle madarak kapkodták fel a lelkedből, ezernyi magaddal hurcolt gond és gondolat útszéléről? Kárba veszett magvetés volt. Te vagy az is, aki máskor örömmel hallottad a szót, de másnapra már eszedbe se jutott. Te vagy az is, akinek lelkében a bűn, a szórakozás vagy a megfeszített munka tövisei fojtották meg az ige nyomán felbukkant jó elhatározásokat. De az is, aki az igét hallva hagytál el rossz dolgokat és indultál el jobb célok felé. Isten nem sajnálja a magot, bőven hinti. A kérdés az: mennyire sikerült végül úgy fogadni be az ige magvát, hogy gyümölcstermés, megújult élet, megtisztulás, eredményes szolgálat, önzetlen szeretet gyümölcsei teremjenek belőle? Vegyük számba lelkünk gyümölcseit, Isten azokat keresi. Azért teremtett meg, arra rendelt, azt várja, hogy végül mint érett, értékes gabonát, betakaríthasson készen álló mennyei csűrébe.
Istenem, úgy sajnálom, igehirdetésednek hány áldott alkalma veszett el az én számomra úgy, hogy nem lett semmi gyümölcse. Zaklatott életemben oda se tudtam figyelni, el is felejtettem, nem engedelmeskedtem, mennyi elprédált, drága kincs! De nézd, Uram, mégis itt vagyok. Vágyom az ige magvaira, mert tudom, ami szép volt, értékes, maradandó eredménye munkámnak, életemnek, mind abból származott, amivel igéd ajándékozott meg.
Ne sajnáld, szórd rám szavaidat, tégy képessé arra, hogy azoknak gyümölcseit megteremhessem, hogy ne maradjon életem üres és hiábavaló! Ámen.
Így hull az ige magja az emberek közé. Sok függ a magvetőtől, az igehirdetőtől, hogyan szórja a rábízott magvakat. De legtöbb mégis attól függ, milyen talajra hull. Szokás osztályozni az embereket: melyik milyen talaj. Jogunk sincs hozzá, de nem is hiteles ez így.
Nem mindig egyforma talaj ugyanaz az ember. Hányszor mész úgy haza a templomból, hogy amikor otthon megkérdezik, mit hallottál, nem tudod elmondani. Ugyan miféle madarak kapkodták fel a lelkedből, ezernyi magaddal hurcolt gond és gondolat útszéléről? Kárba veszett magvetés volt. Te vagy az is, aki máskor örömmel hallottad a szót, de másnapra már eszedbe se jutott. Te vagy az is, akinek lelkében a bűn, a szórakozás vagy a megfeszített munka tövisei fojtották meg az ige nyomán felbukkant jó elhatározásokat. De az is, aki az igét hallva hagytál el rossz dolgokat és indultál el jobb célok felé. Isten nem sajnálja a magot, bőven hinti. A kérdés az: mennyire sikerült végül úgy fogadni be az ige magvát, hogy gyümölcstermés, megújult élet, megtisztulás, eredményes szolgálat, önzetlen szeretet gyümölcsei teremjenek belőle? Vegyük számba lelkünk gyümölcseit, Isten azokat keresi. Azért teremtett meg, arra rendelt, azt várja, hogy végül mint érett, értékes gabonát, betakaríthasson készen álló mennyei csűrébe.
Istenem, úgy sajnálom, igehirdetésednek hány áldott alkalma veszett el az én számomra úgy, hogy nem lett semmi gyümölcse. Zaklatott életemben oda se tudtam figyelni, el is felejtettem, nem engedelmeskedtem, mennyi elprédált, drága kincs! De nézd, Uram, mégis itt vagyok. Vágyom az ige magvaira, mert tudom, ami szép volt, értékes, maradandó eredménye munkámnak, életemnek, mind abból származott, amivel igéd ajándékozott meg.
Ne sajnáld, szórd rám szavaidat, tégy képessé arra, hogy azoknak gyümölcseit megteremhessem, hogy ne maradjon életem üres és hiábavaló! Ámen.
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- MENNYBEMENETEL
44 Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban."
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
46 és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,
47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
48 Ti vagytok erre a tanúk.
49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."
50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52 Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe;
53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
"Nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe." (Lk 24,52b) |
Kontinensünkön majdnem mindenki tud valamit Krisztus születéséről. Hagyományosan karácsonykor emlékeznek meg róla. Nagyon kevesen tudják, hogy az egyház kijelölt egy külön napot arra is, hogy megemlékezzék Jézus földről való eltávozása napjára. Nagyon sokan vannak, akik soha nem ünneplik meg a mennybemenetelt. Nem lepődünk meg, és nem is haragudhatunk amiatt, hogy karácsony inkább magára vonja a figyelmet, mint a mennybemenetel napja. Ez amiatt a rengeteg ünnepség miatt van, ami karácsonyhoz fűződik. Nem tudnád elkerülni karácsonyt, még ha akarnád is. De aggasztania kellene minket, hogy Krisztus mennybemenetelével nem törődnek az egyházon belül. Miért nem örülnek jobban a keresztyének a mennybemenetelnek? Itt aztán helye lenne a kitörő örömnek. Mennyből való leszállása Krisztus megaláztatását jelöli, de mennybemenetele felmagasztalását jelenti. Születése egy földi élet kezdete volt, mely a halállal véget ért. Mennybementele viszont egy mennyei uralom kezdete volt, amely teljes győzelemmel végződik majd. Mit kell hát az egyháznak ünnepelnie? Van egy történet, amely egy gazdag emberről szól, aki 27 befejezetlen tervrajzot hagyott maga után. Érdeklődést tanúsított a kezdet iránt, de nem volt gondja arra, hogy tovább fejlessze, és egyáltalán nem érdekelte az, hogy befejezze a terveket. Sok keresztyén emlékeztet erre az emberre. Szeretnek elindulni, de elvesztik a fejlesztés fonalát és nincs gondjuk a befejezésre. Tudjuk-e azt, hogy Krisztus földre jövetele és az ő mennybemenetele, valamint visszajövetelének ígérete mind megannyi szakasza annak a hatalmas mozgásnak, amellyel Isten beharangozza az ő országát? És ha ez az isteni terv, mely telve van Isten szeretetével, erejével és bölcsességével, nem köti le figyelmünket, akkor ugyan mi tarthat még egyáltalán számot érdeklődésünkre? Urunk mennybemenetele egyike keresztyén hitünk nyugvópontjainak és szilárd alapja annak, hogy reménykedjünk egy ragyogó jövőben. Örvendjetek! Az Úr - király! |
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL
"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17).
Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás.
A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket. Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj.
Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával. Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából.
Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önhitségünket. A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk.
Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás.
A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket. Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj.
Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával. Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából.
Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önhitségünket. A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk.
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten műhelyében-Jézus megújító munkája
"Azt tanácsolom neked, végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy.
"
(Jelenések 3, 18)
Az Úr tűzben megpróbált arany birtokában van, melynek megbízható és valódi volta pontos ellentéte minden látszólagos értéknek és selejtes munkának. Isten Igéje szerint az ember a maga megtéretlen állapotában tartalmatlan és üres. Így is mondja a Biblia: "hiábavaló". Minden a láthatók és a mulandók körül vagy saját személyünk körül forog. Minden, amit ez a világ produkál, beleértve a legnemesebbet is, salakos, azaz szennyezett. Vannak például emberek, akik újjászületés nélkül is hűségesek, becsületesek, kötelességtudók, de mindezek a jó tulajdonságok az önszeretet salakját hordják magukon. Mindjárt észre lehet ezt venni az illetők érzékenységén vagy megkeseredésén, mihelyt szorgalmukat vagy nemes törekvésüket félreismerik, vagy éppen hálátlansággal viszonozzák. Tehát még erényeink is salakosak.
Mit értsünk most már az aranyon? Azt az Istenből való életet, melyet a megigazult bűnös nyer. Krisztus gondolkodásmódja, a mennyei bölcsesség, az új értelem az, mely Isten gyermekeinek osztályrészül jut. Az önzéstől mentes tiszta szeretet, egyszóval az az isteni teljesség és a Lélekkel való megteljesedés, amit Jézustól nyerünk, midőn őáltala bűneinkből megtisztulunk.
Az Úr itt vételről beszél. "Végy tőlem aranyat." Különös kifejezés ez. Hát nem ad az Úr mindent ingyen? Dehogynem! Olyan pénz nélküli vételre vonatkozik ez, amilyenről Ézsaiás próféta beszél (Ézs 55, 1).
A "venni" igének itt kettős értelme van. 1.) Az, hogy valamire igényt tartunk és kérjük a magunk számára. Kérjed tehát tőle buzgón és sürgetőileg imádságban ezt az aranyat és fogd szaván az Urat. Ha egyszer azt a tanácsot adja neked, hogy "végy", akkor nem tagadhatja meg tőled ajándékát. Csak könyörögj érte állhatatosan! - 2.) Venni azt is jelenti, hogy valamit valamiért felkínálni, mint árat adni. Ha te például Jézustól szeretnéd megkapni azt a világosságot, hogy minden körülmények között felismerjed az igazságot, oda kell adnod minden eddigi hamis tündöklést és hamis elképzelést. Ez pedig nem könnyű dolog, mert az ember szívesen ringatódzik édes álmokban és visszariad a meztelen valóság felismerésétől. Mindazt a szegényes rongyot, melybe oly szívesen takargatod magad, oda kell adnod. Ekkor tesz Jézus gazdaggá mennyei javakban és örömökben.
Az Úr tűzben megpróbált arany birtokában van, melynek megbízható és valódi volta pontos ellentéte minden látszólagos értéknek és selejtes munkának. Isten Igéje szerint az ember a maga megtéretlen állapotában tartalmatlan és üres. Így is mondja a Biblia: "hiábavaló". Minden a láthatók és a mulandók körül vagy saját személyünk körül forog. Minden, amit ez a világ produkál, beleértve a legnemesebbet is, salakos, azaz szennyezett. Vannak például emberek, akik újjászületés nélkül is hűségesek, becsületesek, kötelességtudók, de mindezek a jó tulajdonságok az önszeretet salakját hordják magukon. Mindjárt észre lehet ezt venni az illetők érzékenységén vagy megkeseredésén, mihelyt szorgalmukat vagy nemes törekvésüket félreismerik, vagy éppen hálátlansággal viszonozzák. Tehát még erényeink is salakosak.
Mit értsünk most már az aranyon? Azt az Istenből való életet, melyet a megigazult bűnös nyer. Krisztus gondolkodásmódja, a mennyei bölcsesség, az új értelem az, mely Isten gyermekeinek osztályrészül jut. Az önzéstől mentes tiszta szeretet, egyszóval az az isteni teljesség és a Lélekkel való megteljesedés, amit Jézustól nyerünk, midőn őáltala bűneinkből megtisztulunk.
Az Úr itt vételről beszél. "Végy tőlem aranyat." Különös kifejezés ez. Hát nem ad az Úr mindent ingyen? Dehogynem! Olyan pénz nélküli vételre vonatkozik ez, amilyenről Ézsaiás próféta beszél (Ézs 55, 1).
A "venni" igének itt kettős értelme van. 1.) Az, hogy valamire igényt tartunk és kérjük a magunk számára. Kérjed tehát tőle buzgón és sürgetőileg imádságban ezt az aranyat és fogd szaván az Urat. Ha egyszer azt a tanácsot adja neked, hogy "végy", akkor nem tagadhatja meg tőled ajándékát. Csak könyörögj érte állhatatosan! - 2.) Venni azt is jelenti, hogy valamit valamiért felkínálni, mint árat adni. Ha te például Jézustól szeretnéd megkapni azt a világosságot, hogy minden körülmények között felismerjed az igazságot, oda kell adnod minden eddigi hamis tündöklést és hamis elképzelést. Ez pedig nem könnyű dolog, mert az ember szívesen ringatódzik édes álmokban és visszariad a meztelen valóság felismerésétől. Mindazt a szegényes rongyot, melybe oly szívesen takargatod magad, oda kell adnod. Ekkor tesz Jézus gazdaggá mennyei javakban és örömökben.
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Miért maradnál fogoly?
"Akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr" (5Móz 30,3)
|
Isten népe fogságra adhatja önmagát a bűn által. A keserű gyökérnek igen keserves gyümölcse ez. Micsoda szomorú fogság az, amikor Isten gyermeke eladja magát a bűnnek: megkötözi a Sátán, megfosztja szabadságától, imája erejétől és az Úrban való örömétől. Vigyázzunk, hogy ne kerüljünk ilyen fogságba. Ha azonban mégis így jártunk, akkor viszont ne essünk semmi esetre sem kétségbe. Nem maradhatunk örökké ebben a szolgaságban! Az Úr Jézus túl drága árat fizetett szabadulásunkért, semhogy az ellenség kezében hagyhatna minket. Ez a szabadulás útja: "Ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez". Ahol először szabadulást találtunk, ott újra megtaláljuk azt. Ha Krisztus keresztjének lábánál bűneinket megvalljuk, bocsánatot és szabadulást nyerünk. Szeretné az Úr továbbá, ha mindenben engedelmeskednénk, amit parancsol nekünk. Ha teljes szívünkből ezt tesszük, akkor hamarosan vége lesz a fogságnak. Gyakran elmúlik szellemi fásultságunk és lelkünk szomorúsága, mihelyt elhagyjuk bálványainkat, és engedelmesen hódolunk az élő Isten előtt. Nem kell mindvégig fogságban maradnunk! Visszatérhetünk Sion polgárai közé, mégpedig azonnal. Urunk, szabadíts meg fogságunkból! |
Zsoltárok könyve 38. rész
1. Dávid zsoltára emlékeztetőül.
2. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3. Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5. Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
6. Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7. Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8. Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
10. Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
11. Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.
12. Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13. De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14. De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15. És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16. Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17. Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18. És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
19. Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
20. De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
21. És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
22. Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
23. Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Nevelve nevelődünk
"Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak. "(1Kor 11,1)
A Szentírás a gyermekek lelki nevelését elsősorban az apák feladatává teszi. Fontos igazság: a család papja a család apja. Nagy lehetőség és nagy felelősség is kicsi kortól tanítani a gyermekeket Isten igazságaira, felvértezni őket a rájuk váró küzdelmekre, és felkészíteni a győzelmekre.
A komolyan végzett lelki nevelés azonban ránk is visszahat, mi is nevelődünk közben.
Mert az ige, amit másnak mondunk, számunkra is igévé lesz, Isten hozzánk is szól általa. S a szavainkat kísérnie kell a tetteinknek is, egész magatartásunkat kötelezi, amit a gyerekeknek mondunk.
A tanítás csődje, ha mást lát a gyerek, mint amit hallott. Miközben tehát a gyermekek lelki nevelése folyik, maga Jézus Krisztus neveli az egész családot - és ennek nagyon sok áldása van. Természetesen ez érvényes az úgynevezett csonka családokra, meg azokra is, ahol csak az egyik szülő hívő.
Nyilvánvaló, hogy nem mi üdvözítjük a ránk bízottakat. De mutathatjuk nekik az üdvözítő Jézushoz vezető utat. Úgy is, mint egy útjelző tábla, de ennél sokkal hitelesebb, ha úgy, ahogyan Pál apostol írta: legyetek követőim, mint ahogy én is a Krisztusé. Ez nem nagyképű kijelentés, hanem a Krisztus-követés komolyan vétele.
Akinek pedig nincsenek vér szerinti gyermekei, követheti szintén az apostol példáját, aki ezt írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg" (Gal 4,19).
Mert ő mindenkit Jézushoz akart vezetni, és úgy tekintett mindenkire, mint akiért Isten felelőssé tette. Így mutatta az utat, így imádkozott hűségesen, néha nagy távolságból is értük, tudván, hogy közben Jézus Krisztus munkálkodik bennük. Akkor is, ha ő erről nem hall, vagy majd csak az örökkévalóságban tudja meg az eredményét.
A Szentírás a gyermekek lelki nevelését elsősorban az apák feladatává teszi. Fontos igazság: a család papja a család apja. Nagy lehetőség és nagy felelősség is kicsi kortól tanítani a gyermekeket Isten igazságaira, felvértezni őket a rájuk váró küzdelmekre, és felkészíteni a győzelmekre.
A komolyan végzett lelki nevelés azonban ránk is visszahat, mi is nevelődünk közben.
Mert az ige, amit másnak mondunk, számunkra is igévé lesz, Isten hozzánk is szól általa. S a szavainkat kísérnie kell a tetteinknek is, egész magatartásunkat kötelezi, amit a gyerekeknek mondunk.
A tanítás csődje, ha mást lát a gyerek, mint amit hallott. Miközben tehát a gyermekek lelki nevelése folyik, maga Jézus Krisztus neveli az egész családot - és ennek nagyon sok áldása van. Természetesen ez érvényes az úgynevezett csonka családokra, meg azokra is, ahol csak az egyik szülő hívő.
Nyilvánvaló, hogy nem mi üdvözítjük a ránk bízottakat. De mutathatjuk nekik az üdvözítő Jézushoz vezető utat. Úgy is, mint egy útjelző tábla, de ennél sokkal hitelesebb, ha úgy, ahogyan Pál apostol írta: legyetek követőim, mint ahogy én is a Krisztusé. Ez nem nagyképű kijelentés, hanem a Krisztus-követés komolyan vétele.
Akinek pedig nincsenek vér szerinti gyermekei, követheti szintén az apostol példáját, aki ezt írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg" (Gal 4,19).
Mert ő mindenkit Jézushoz akart vezetni, és úgy tekintett mindenkire, mint akiért Isten felelőssé tette. Így mutatta az utat, így imádkozott hűségesen, néha nagy távolságból is értük, tudván, hogy közben Jézus Krisztus munkálkodik bennük. Akkor is, ha ő erről nem hall, vagy majd csak az örökkévalóságban tudja meg az eredményét.
2017. május 4., csütörtök
TANÍTÁSOK: Új élet Krisztusban
“Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”
2 Korinthus 5:17.
Az ige szerint, Krisztusban csak az az ember lehet, akinek eljött az életében egy olyan pillanat, amikor jött Isten elé teljesen megalázkodva, megbánta személyesen Neki a bűneit és befogadta hittel Jézus Krisztust személyes Urának az életében.
Csak egy igazi bűnbánat által és megtéréssel Istenhez, lehet új életet kapni Krisztusban és Isten gyermeke lenni, az Ő benne vetett hit által.
.Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.” Apostolok Cselekdetei 3:19 és 2:38
“Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” Galata 3:26.
“De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,
Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,
Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;” Titus 3:4-6
Ezek által lesz csak az ember keresztyén is, vagyis a Krisztusban vetett hit által, a megtérés, a szívből való bűnbánat, az újjászületés által, ami a Szentlélek megújító ereje által történik, válaszul az ember hitére Krisztusban.
Amely ember egyszer az újjászületés csodáját átélte, azt a Szentlélek megnyugtatja, hogy Jézus Krisztus a személyes Megváltója és hogy Isten gyermeke: “...a (Szent) Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róma 8:16
Amely ember egyszer az újjászületés csodáját átélte, azt a Szentlélek megnyugtatja, hogy Jézus Krisztus a személyes Megváltója és hogy Isten gyermeke: “...a (Szent) Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róma 8:16
Ez a bizonyság Isten részéről az embereknek egy belső nyugalom formájában jön, amit nem lehet elmagyarázni szavakban. A megmentett ember elfogadva fogja érezni magát, egy erős belső bizonysága lesz az Isten szavaira alapozva, hogy a bűn rabsága alól fel van szabadulva és hogy van örök élete.
Nagyon sokszor ezek nehezen hihető és elfogadott dolgok, még azok névleges „keresztyének” is, akik még nem élték át Isten szabadításának csodáját, de ezekről mind bizonyságot tesznek mind azok a megváltozott életű emberek, akik átélték az Isten Szent Lelke által az újjászületésnek és a bűn rabsága alól való felszabadulásnak a kimondhatatlan csodáját.
Nehéz kifejezni ezeket szavakban. Nem valami mulandó érzelmek, hanem ezek mind folytonos élet tapasztalatok, amiket az Isten az Ő kegyelméből megenged élni minden nap, mindazoknak, akik hisznek igazából Benne és ráhagyatkoznak Krisztusra.
Nagyon sokszor ezek nehezen hihető és elfogadott dolgok, még azok névleges „keresztyének” is, akik még nem élték át Isten szabadításának csodáját, de ezekről mind bizonyságot tesznek mind azok a megváltozott életű emberek, akik átélték az Isten Szent Lelke által az újjászületésnek és a bűn rabsága alól való felszabadulásnak a kimondhatatlan csodáját.
Nehéz kifejezni ezeket szavakban. Nem valami mulandó érzelmek, hanem ezek mind folytonos élet tapasztalatok, amiket az Isten az Ő kegyelméből megenged élni minden nap, mindazoknak, akik hisznek igazából Benne és ráhagyatkoznak Krisztusra.
Az ember, ha hittel befogadja Jézus Krisztust az életében és ráhagyatkozik teljes mértékben, Isten az Ő érdeméért, amit a kereszten végzett értünk a Golgotán, megbocsátja a bűneinket és megigazít Ő általa: “Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” 1 János 1:7 és 9.
,,Mert azt (Jézust), aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne (Jézusban).,, -2 Korinthus 5:21.
A keresztyén, vagyis a Krisztust követő ember, úgy élhet, mint megváltott ember és a Szentírás azt mondja, hogy:
- A megváltott embernek, Krisztussal egy személyes kapcsolata jön létre és Ő általa a Mindenség Istenével: „Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,” 1 Korinthus 1:9
- Az ilyen embernek, akit Isten kinyilvánít igaznak a Krisztus érdeméért, nincsen semmi kárhoztatása többé, mert Krisztusban Isten igaznak nyilvánítja ki:
“Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Róma 8:1,2
“Mert (Jézus) egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”(a megtért és újjászületett embereket). Zsidók 10:14
- Az Isten hatalma tartja meg az üdvösségre: “A kiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” 1 Péter 1:5
- A Szentlélek elpecsételi és benne lakozik: “Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban:
A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, üdvösségetek evangéliumát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.” Efézus 1:12-14
“A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ő vele.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” 1 Korinthus 6:17-20
- Nagy főpapja, maga az Úr Jézus Krisztus fog érte közbenjárni és Általa, az Ő neve által nyer üdvösséget minden ember, aki hittel elfogadja Őt és ráhagyatkozik:
“... Ő (Jézus) mindenképpen üdvözítheti is azokat, a kik Ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük.” Zsidók 7:25
“És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Apostolok Cselekedetei 4:12
“A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” János 3:36
- Nincsen semmi sem ezen a földön, ami elválaszthatná a megtért embert Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban van:
“...sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Róma 8:38,39
- A keresztyénnek élő reménye van, hogy ebben az életben megvan az örök élet bizonysága. Ezt a biztonságot az Isten írott igéjére alapozza, amit ha nem is ért teljes mértékben, hittel elfogadja, belekapaszkodik és él vele:
“Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” János 5:24
A Biblia azt is tisztán kijelenti, hogy az újjászületés által, a Szentlélek munkája által, a megváltottak, “ugyanazon ábrázatra” el kezd változni, mint az Úr Jézus Krisztus, ami változás, az ige szerint biztos, hogy az örökkévalóságban fog befejeződni.
“Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől .“2 Korinthus 3:18
Krisztusban, a Mindenható Atya a legteljesebb kijelentést adta magáról, hogy megismerjük Őt. És az Úr Jézus emberi élete által megmutatta, hogy nekünk, mint Isten képmásainak, hogyan kellett volna élnünk.
De hála, hogy a Megmentő Úr Jézus azért jött, hogy akik Vele hitben eggyé válnak és Őt követik ez életben, az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá alakuljanak majd át az eljövendő örök életben:
“Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” Filippi 3:20,21
“Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van.” 1 János 3:2
A fenti ige szerint, de nem csak, az is kiderül, hogy a megváltottaknak a mennyek országában van fenntartva hely és ezzel a reménységgel a szívében éli le a keresztyén ezt az életét, akármilyen nehéz is lenne.
János apostol azt mondja a fenti ige szerint, hogy: “még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk”.
Ez azért is lehet, mert Isten tudja azt is, hogy milyen korlátozottak vagyunk. Pál apostol által Isten azt mondja, hogy ezzel az ésszel fel sem tudjuk fogni az eljövendő dolgokat: “A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az Őt szeretőknek.” 1 Korinthus 2:9
Nekünk megtért és újjászületett embereknek Isten az írott ige által, ami a Szentlélek szerzeménye, általános dolgokat kijelent az eljövendő dolgokról. De nem az a mi feladatunk ebben az életben, hogy az írott ige mellett, az eljövendő dolgokról kezdjünk fantáziákat táplálni.
A mi dolgunk az, hogy hálával a szívünkbe örökké imáinkban megköszönjük Istennek, azért amit tett értünk, hogy megmentsen és kérjük Istent, hogy tartsa meg az Ő végtelen bölcsessége szerint a szívünket az Úr Jézus Krisztusban: “Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:4-6
Befejezésül adjon a Mindenható Atya Isten egy győzedelmes és gyümölcsöző új életet minden embernek, aki Krisztusban van és mondhassa bizalommal, hogy:
"Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít" Filippi 4:13
“Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.” Ámen. Galata 4:6,7
Forrás: Jézus a megmentőm-
Zsoltárok könyve 50. rész 15.vers
1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
,,Aksza ezt mondta apjának, Kálebnek: Adj áldást nékem! Adj nékem vízforrásokat!,,-
Józs 15,19
Józs 15,19
(Bír 1.)
Ne menjünk hát el mi sem mellette.
Aksza Káleb leánya volt, azé az emberé, aki egykor Józsuéval együtt hű kémnek bizonyult. Nagy örökséget ígértek neki, amit meg is kapott. De ezen még mindenféle kanaániták laktak. Káleb azt ígérte, hogy aki egy különösen erős kanaánita erődítményt elfoglal, annak adja lányát, Akszát feleségül.
Othniel volt az a hős, akinek ez sikerült. Mikor ifjú feleségével az új otthonba költöztek, akkor derült ki, hogy az a vidék déli fekvésű föld volt, vagyis a perzselő napnak kitett szántók és legelők.
Apjánál való első látogatása alkalmával így kérte őt Aksza: "Adj áldást nékem! Adj nekem vízforrásokat"! Az apa szívesen meghallgatta a szeretett lány kérését és neki adta a felső-forrást és az alsó-forrást. Így öntözhették bőségesen a réteket és földeket és gazdagon arathattak.
Aksza példaképünk lehet. Ő felismerte a hiányosságot, de nem nyugodott bele. Vannak, akiknek életük - noha az újszövetség fiai - olyan száraz és sivár, mint Aksza déli földje.
Ki érzi ennek fájdalmasságát? Aki érzi, az hasonló a kérő Akszához! Mint ahogy ez a lány egyszerűen és gyermeki módon áldást kér, úgy szabad nékünk a mi mennyei Atyánknak egészen egyszerűen ezt mondani: Hiányzik keresztyénségemből az élet és az erő. Add nékem Szentlelkedet és annak erejét!
Nézzük végül a meghallgatást talált Akszát! Káleb azonnal teljesíti szeretett lányának a kérését.
És mi? Nem hiába mondta az Úr Jézus: "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik Tőle". (Lk 11,13)
Varga László: Isten asztaláról
"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."-Máté 7,12
Ez a nevezetes "aranyszabály". Fontos szó benne a "tehát". Azt jelenti: itt a tanulsága mindannak, amit eddig hallottatok. Ha igaz az, amit Jézus tanított, ha magunkévá tesszük annak igazságait, ha elfogadjuk szeretetét, ígéreteit, ajándékait, ha kérjük gondviselését, az örök életet, és mindazt, ami ezekből következik, akkor "tehát" fogadjuk el, tartsuk meg egész életünkben ezt a rövid, de nagyon nyomatékos parancsot. Végtelenül egyszerű. Más törvény vonatkozásában hajlamosak vagyunk arra, hogy egy adott, kellemetlen esetben megkérdőjelezzük: vajon ránk vonatkozik itt Isten parancsa, vagy sem? Ezt a parancsot nem lehet félreérteni, nem lehet megkérdőjelezni, nem lehet kibújni alóla. Tetszene nekem, örülnék-e annak, ha velem azt tennék, amit én éppen most, ebben az esetben tenni szándékozom? És már meg is van a tanács vagy éppen a megcáfolhatatlan ítélet szándékom felett. Aki ennek ellenére nem a saját meghozott ítélete szerint cselekszik, és azt gondolja, hogy Istennel majd ráér később elszámolni, kibúvókat keres, hogy más se tenne másként énvelem, az a lelkiismeretét igyekszik becsapni. Nem lehet. Isten parancsát nem teljesítette!
Jó Istenem, milyen sokszor feledkezem én el erről a nagyon világos parancsolatról! Pedig az egész világ, egész életünk más lenne, ha ez lenne intézkedéseink vezérfonala, a világpolitikától a családi életünkig. Mindnyájan tudjuk, én is jól tudom, hogy így kellene élni. Rossz is a lelkiismeretem emiatt. Add meg nekem azt az örömöt, ami mindig eltölt, ha sikerül parancsolatod szerint viselkedni! Adj, Uram, több hitet nekem is, másoknak is, hogy annak vezetése alatt magától jöjjön az indulat, úgy cselekedni, ahogy magamnak kívánom! Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)