Napi áhítat- Bizonyságot tesznek róla mind

Hét témája: A hívő jellem

Olvasmány: ApCsel 22,12–17.

Hogy hiteles-e az életed, azt abból is tudhatod, hogy mennyire idéznek téged, mennyire hivatkoznak rád.

„Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind, eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét. Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem,”
Magyarázat

Mint kiváló jellemű hívő embert mutatja be nekünk Lukács ezt az Anániás nevű zsidó férfit. Akik csak ismerték őt Damaszkuszban, jó tanúbizonyságot tettek róla. Az ige három kiváló vonását is kiemeli. Érdemes e hármat külön is aláhúzni. „Eljött hozzám”, „mellém állt”, és legnagyobb bátorítása abból fakadt, hogy Anániás Pált „testvérem”-nek nevezi.
Akik ismerjük az apostol életét és leveleit, tanúsíthatjuk, hogy szívében ezeknek a tulajdonságoknak a magvetője Anániás volt. A később sorra létrejövő gyülekezetek éltető ereje lett ugyanis e három apostoli erény. Elment hozzájuk, bármennyit kellett hajózni, gyalogolni, imádkozni. Bárkiről volt szó, segítő lelkülettel mellé állt, megsegítette, gyógyítgatta, tanácsolta, erősítette. „Bátorította őket, és még a pogány bálványimádókat is testvérül fogadta, miután részesültek Jézus bocsánatában.”
Ha azt hallod napjainkban, hogy „börtönmisszió”, „cigánymisszió”, „iszákosmentő szolgálat” – mit érzel a szívedben? Rólad milyen véleménnyel vannak, akik ismerik az imaházon kívüli életedet is? Te hogy vélekedsz azokról, akikkel ugyanazon gyülekezetbe vagy kénytelen tartozni? Akiknek így köszönsz: „Az Úr áldjon meg, testvér!” – imádkozol is értük?
Pál apostolnak ellenségei voltak. Mi is ugyanazon a bolygón élünk. Hogy viseled a szeretetlen támadásokat? Jézus mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok!” (Mt 5,44)
(Gerzsenyi Sándor)

Napi áhítat- Feddhetetlen, romlatlan

Hét témája: A hívő jellem

Olvasmány: Fil 2,14–18.

                

Csillogni sokkal könnyebb, mint álló csillagként irányt mutatni. De csak az utóbbiban van szeretet.

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.”
Magyarázat

Hitelődeink meghonosítottak Isten földi országára, a gyülekezetre nézve egy szokatlan, bár jól ismert kifejezést. Vagyis: mi, megváltottak, bárhol éljünk, bármilyen életkorúak lennénk, mi valamennyien Krisztus katonái vagyunk, és így szolgáljuk a szent ügyet.
Istenünknek mára szóló „napi parancsa” tehát ez: Légy feddhetetlen és romlatlan! E két szónak elég széles a jelentéstartalma. Az elsőt így is mondhatnánk: Maradj becsületes, megbízható, tiszta kezű! – A második pedig arra utal, hogy ne vállvonogatva, morgolódva éld keresztény életedet! Ha a „vér” megtisztított, meggyógyított, maradj romlatlan, egészséges. És mivel önként vállaltad, engedelmeskedj a „Főparancsnok” törvényeinek!
Két nagy elvárásról beszél az ige: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből... A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat!”
Körültekintve úgy tapasztalom, hogy a régi buzgóságot a lazaság, a szorgalmat a kényelmesség, a teljes átadottságot a maga-féltő visszafogottság kezdi felváltani. Csak egy példa: a nyugalomnap megszentelése. Miért van az, hogy vasárnap délutánra kiüresednek az imaházaink?!
Feddhetetlen az, akit nem kell minduntalan feddeni, dorgálni. A romlatlanság pedig úgy lesz érthetőbb, ha például romlott ételre gondolunk. „Hogy romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei.”
Ragyogsz, mint a csillagok, vagy olyan vagy, mint a füstölgő mécses?
(Gerzsenyi Sándor)

Napi áhítat- Szomjazni az igazságra

Hét témája: A hívő jellem

Olvasmány: Mt 5,6.

Aki egész életében az Igazságot keresi (nem az igazát), azt a keresés újra és újra megelégíti teljesen.

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Magyarázat

A legelső rákérdezés az igazságra – közvetlenül a bűneset után olvasható (1Móz 3,1). „Csakugyan azt mondta Isten?” – teszi fel a ravasz kérdést az ősgonosz, és a kígyó be akarja bizonyítani, hogy mégsem az az igazság. A sátán azóta is próbálja sötét jelenlétével eltakarni, beárnyékolni az igazságot. Az ember ebbe nem tud belenyugodni, és égen-földön lázasan keresi az alétheia-t (igazság görögül) évezredek óta.
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra!” – mondja a meghalt és feltámadt Üdvözítő, mert most már megtalálható. Pilátus fölteszi a „költői” kérdést: „Mi az igazság?” Ha kitudódott volna, ő akkor is kimondja a szentenciát, és „kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék” (Jn 19,16).
Amint tudjuk, Jézus már jóval korábban kijelentette az örök igazságot: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!”
Szomjazni az igazságra – nem egyéb, mint vágyakozni a Jézus Krisztussal való személyes találkozásra. Ennek szomjoltó hatása abban mutatkozik meg, hogy „ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék”. És „annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (Jn 7,37). Ez pedig a Szentháromság-Istenbe való betagolódásunkat jelenti, és itt kezdődik a kegyelemben részesült szomjazó örök élete.
Idézd fel azt az élményt, amikor – a sivatag vándoraként – rátaláltál a hűs oázisra, ahol a Megváltó várt rád ezekkel a szavakkal: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik” (Jn 4,14).
Én is azóta vagyok boldog, mert Isten magadta, amire vágytam, és részesültem a megigazulás ajándékában.
Imaáhítat

Könyörögjünk testvéreink iránti nagylelkűségért! (Fil 2,4)


(Gerzsenyi Sándor)

Napi áhítat- Igazán hívő?

Hét témája: Mi vagy?

Olvasmány: 2Kor 13,1–10

Igazán hívő az, aki döbbenten felismeri, hogy benne Jézus Krisztus van.

„Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha mégegyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából közöttetek. Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. Imádkozunk az Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk a ti épülésetekért. Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott.”
Magyarázat

A héten talán keményebben szólt hozzánk Isten beszéde. De látnunk kell, hogy komoly tétje van annak, hogy helyesen gondolkodunk önmagunkról, helyesen látjuk az Úrral való kapcsolatunkat, hitünk valódiságát. Kovács Ákos popzenész Az utolsó hangos dal című slágerében ezt énekli: „Az idő lejár, a világ megáll, hogy hited mit ér, arról bírád ítél”. Azon a napon valóban kiderül, hogy mit ér a hitünk, és lesz, aki „örvend, ünnepel”, mások akkor döbbennek rá arra, hogy mindent elrontottak, s nincs már lehetőségük a javításra.
Ezért lényeges, hogy még földi életutunkon mérlegre tegyük önmagunkat, megtérésünk valódiságát. Ha pedig nincs békességünk, még mindig van lehetőségünk arra, hogy segítségül hívjuk Jézus Krisztus nevét.
Egy éjszaka egy idős vallási vezető látogatta meg Jézust, Nikodémus. Egész addigi életét leélte egyfajta istenhittel, de mikor Jézussal találkozott, a Megváltó rámutatott szíve állapotára. Szüksége volt arra, hogy újjászülessen, mert különben nem láthatta volna meg Isten országát.
Járuljunk tehát mi is Jézus elé, és kérjük, vizsgáljon meg bennünket, s ha hitünk nem teljes, ne érezzük megalázónak azt, hogy megtérünk hozzá, akár több évtizedes gyülekezetbe járás után.
(Merényi Zoltán)

Napi áhítat- A kereszt ellensége?

Hét témája: Mi vagy?

Olvasmány: Fil 3,15–21.

Sokan mondják magukat valamelyik egyház tagjának, akik szégyenfoltjaik egyházuknak, de leginkább Krisztus ügyének.


„Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk. Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek.Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.”
Magyarázat

„Sokan élnek másképpen” – fogalmaz Pál apostol mai igénkben. Ma is sokféle életeszmény van előttünk, olyanok, amelyeket a média vagy a korszellem népszerűsít, és olyan, amit a Szentírás. Vannak, akik azt mondják, a Biblia etikája, üzenete már elavult. Nem korszerű például a házasság előtti tisztaságról beszélni, vagy a tisztességről, netán önfeláldozásról. Mások azt vallják, hogy nem lehetetlen vállalkozás a Biblia értékeit vegyíteni a világ örömeivel. Egyfajta könnyebb útról beszélnek, mely nem jelent sok lemondást azok számára, akik kereszténnyé akarnak válni.
A Biblia azonban nagyon radikálisan fogalmaz: a világ és Isten útja két különböző út. Akik Jézust akarják követni, azoknak szakítaniuk kell a világi gondolkodásukkal, életszemléletükkel, vágyaikkal. Ebben a kérdésben nincs kompromisszum, nincs köztes út, csak a széles és a keskeny közül választhatunk, akik pedig nem kívánnak a keskeny úton járni, azok Krisztus keresztjének ellenségei. Pál apostol itt azokról a magukat keresztényeknek valló emberekről beszél, akik megpróbálják összemosni a földi és a mennyei célokat.
Mindenkinek el kell döntenie, hogy melyik utat választja, de ne próbáljunk köztes utat találni!
(Merényi Zoltán)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Azokat ültetitek-e a bírói székbe, akiket semmibe se vesznek a gyülekezetben?      l.Kor. 6,4

Most lássuk a második csoportját azoknak a dolgoknak, amiket Pál egyrészt kicsivé, másrészt naggyá tesz. Kicsivé teszi az evilági bíráskodást. A bírókat "igaztalanoknak", "hitetleneknek", "a gyülekezet előtt megvetetteknek" nevezi. Ezekben a kifejezésekben vajon a világi felsőbbség és a bírói hivatalnokok megvetése rejtőznék? Egyáltalán nem! Pál tiszteli a felsőbbséget, és elismeri tekintélyét Rm 13,1-7). Pál azonban itt mást tart szem előtt. Ezt mondja: a pogány bírók semmit sem értenek a belső, lelki életből, Istenben és az Úr Jézusban való hitből. Minden tiszteletük mellett, amelyet emberektől nyernek, Isten előtt kárhozatra méltó bűnösök. Nincs meg az az igazságuk, amely Isten előtt érvényes, mivel hitetlenségük miatt Isten nem mondhatja ezt nekik: "előttem igaz vagy", ezért "igaztalanok". Ezért mondja Pál: ilyen emberekhez szaladtok peres ügyeitekkel? Nem tudja ezt köztetek egy hívő sem elintézni? S milyen naggyá teszi Pál a civakodó emberek balgaságát és bűnét! Így kezdi: hogyan vetemedhettek arra, hogy hitetlenek előtt törvénykezzetek? Vakmerőség és arcátlanság kell ahhoz, hogy a Jézus Krisztussal közösségben lévők a perlekedésben így megfeledkezzenek magukról. Pál ezt írja az 5. versben: "Megszégyenítésetekre mondom!" - S Pál nem túloz, amikor Isten Lelke által így szól: "Ti okoztok sérelmet és kárt, méghozzá atyafiaknak". Ennyire megfeledkezhetnek a keresztyének magukról! A kapzsiság, a Mammon-imádat így elragadtatja még azokat az embereket is, akik megismerték az Urat! Ne gyengítsük, és ne okoskodjuk el ezeknek a bibliai kifejezéseknek az élét, amik a pereskedő keresztyének ellen szólnak! A civakodó keresztyének veszélyes tévúton vannak. "Miért nem tűritek inkább a sérelmet? Miért nem viselitek el inkább a kárt?" (7. v.)

Isten asztaláról-Varga László

"Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően."      Filippi 2,12-13

Különös ige. Kemény ellentmondás feszül benne, a hit kettőssége. A hit örök kérdése: mi magunk kell, hogy megszerezzük az üdvösséget magunknak, vagy Isten adja kegyelemből, saját tetszése szerint. Azt várnánk, hogy Pál, ha erről beszél, tisztázza a kérdést. Ő pedig mind a két lehetőséget egyetlen mondatatban úgy foglalja össze, hogy látszólag ellentmond önmagának. Nézzük a mondat első felét: "Félelemmel és rettegéssel kell munkálnunk üdvösségünket" – tehát tőlünk függ. Teljes felelősséggel kell úgy élnünk, hogy elnyerhessük. Mindennap megújuló félelemmel, nehogy olyant tegyünk, amivel elveszíthetnénk. Ez így világos. Nézzük a másik felét: Még az erre való akarást is Isten ébreszti bennünk. Tetszése szerint irányít. Ha Ő akarja, képesek vagyunk cselekedni, ha nem, még az akarás is kihal belőlünk. Hogy jobb legyen, Pál egy "mert" szóval köti össze a kettőt. Akkor találjuk meg a helyes utat, ha a mondat mindkét felét, a kettős igazságot együtt fogadjuk el. Nekünk éppen azért kell teljes, önként vállalt felelősséggel szolgálnunk Isten akaratát, mert még a gondolataink is az Ő hatalmában vannak. Ő rendelt a feladatra, Ő adta meg a hozzá való képességeinket, Ő adja meg a lehetőséget, Ő indít cselekvésre, az eredményt is Ő hozza létre. Ez az eleve elrendelés. Fogadjuk el, bízzuk rá magunkat, menet közben fogjuk megérteni annyi keresztyén vallomását: igen, így van, így igaz. Ez az Isten irányítása.

Uram, Téged szeretnélek követni. Te ültetted belém a nyugtalanságot, hogy nem elég jól végzem munkámat, hogy elhanyagolom szolgálatodat. Közben örömmel hallom szavaidat, hogy egész életem a Te kezedben van, mert szeretsz, vezetsz, békességet, nyugalmat adsz nekem. Add meg nekem is azt a kegyelmet, hogy egyben lássam életemet és munkámat. Hogy soha ne legyek megelégedve magammal, mert mindig tehetnék többet, jobbat, mégis bízzam rá magam áldó, irányító kezedre, hogy Te úgyis végrehajtod általam rendelésedet! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A BÁRÁNY HARAGJA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 6,12-17 12 És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, 13 és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14 az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15 A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, 16 és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, 17 mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?"  "Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi széken ülő arca elől, és a Bárány haragja elől." (Jel 6,16) Ez a kép a harag napjáról egy nyugtalanító kép. Ha ezt az oldalt a harag napja eljötte előtt olvasod, akkor még egy olyan világban élsz, ahol Jézus úr volta nem látható világosan. Vannak emberek, akik tiszteletet tanúsítanak Krisztus iránt, és ezért szenvednek is, mások tagadják őt, és jól megy nekik. Eddig még nincs semmiféle valóságos bizonyíték arra nézve, hogy Jézus Úr. Amíg a harag napja nem jött el, addig a kegyelem napja még tovább tart. Ha a nap még ragyog, míg mindezt olvasod, ha az emberek továbbra is nevetnek, és a templom harangjai továbbra is szólnak, akkor még mindig a kegyelem napjait éled. Isten keze még kitárva minden ember felé, és hangja továbbra is hív, gyengéden, de kitartóan: "Jöjjetek haza!" De még a Bárány türelmének is van határa. A trónon ülő szent haragja eléri azt a fokot, amikor már nem lehet visszafojtani. A föld megrendül, és az összes idáigvaló támasznak vége lesz. A kék ég meghasad. A csillagok viharos gyorsasággal hullanak alá, mint fáról a gyümölcs, amelyet az őszi szélvihar lesodor. És a romantikus holdfény vértócsává válik. Az emberek, mint megriadt állatok rohangálnak majd. Hangyaként fognak elrejtőzni a hasadékokban. Ez lesz a "Dies irae" - a harag napja. Ez úgy hangzik, mint valami önellentmondás - a Bárány haragja. Talán ez az oka annak, hogy olyan nehéz elhinni. Lehet, hajlandók vagyunk elhinni, hogy Juda oroszlánja mint megölésre szánt Bárány jelentetett ki nekünk. Meg kell azonban arról is győződnünk, hogy a Bárány oroszlán is. Még az egyház tagjai is hajlamosak szemük elől téveszteni Isten szentségét - szeretetének tökéletes tisztaságát és haragjának mélységét. Isten kegyelme máris megengedi nekünk, hogy tudjunk erről. Ha semmi más nem képes bennünket hazavinni, akkor végre ijedjünk meg megtérésre és hitre. És szánalomra méltó az a szegény ember, aki már többé megijedni sem képes.

Krisztus mindenek felett-SZELLEMIVÉ LETT ÉLET

"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak; íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).

Hogyan képzeled el a lelked megmentését? A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt? Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted? A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje. Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned. Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban. Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál. Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted. Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy. Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem? Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek? A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen. Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót, mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent, nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.

Isten műhelyében- A lagymatagság veszélye

"Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem forró: kiköplek a számból. " (Jelenések 3, 16)   Semmi sem elviselhetetlenebb az Úr Jézusnak, mint a lagymatagság. Inkább legyen valaki hideg, mint langymeleg! Vajon miért? Mert a lagymatagságban hamisság van és Jézus előtt minden utálatos, ami nem őszinte, nem világos. Ez ellentmond lényének, mert Ő maga az igazság. A hideg emberből könnyebben lehet még forró, mint a langymelegből, aki önmagát csapja be. A Megváltó égő szívű embereket keres, akik égnek a buzgóságtól és szeretettől. Valószínű, hogy Laodiceában is jólétben éltek. Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy gazdag és lelkileg betelt. A langymeleg ember valójában sohasem gazdag Istenben, csak annak képzeli magát. Az Úrban gazdag lelkek önmagukban szegénynek érzik magukat, ezért újra meg újra vágyakozva nyúlnak ki Isten ajándékai után. A lelki szegénység Isten országa polgárainak első ismertetőjele (Máté 5, 3). A lagymatag lélek mindig betelt, s mert nincsen egészséges étvágya, élvezeti és izgatószerek után vágyódik. Isten egyszerű Igéje nem elég neki. Elkényeztetett ízlése van, válogat az Ige magyarázatában, kritizálja az igehirdetőket. Ebbe a lelki elteltségbe jutottak a korinthusiak is. Ezért ítélkeztek a prédikátorok felett, ahelyett hogy mindegyikük szolgálatát a maguk lelki ajándéka szerint elfogadták volna. "Immár jóllaktatok!" - mondja nekik az apostol. - Nem lettünk mi is ilyenek? Vagy a szomjas földhöz hasonlítunk, amely bőségesen fogadja magába a vizet? Az igénytelenség dicsérni való a földi dolgokban, de lelki vonatkozásban nagyon rossz. A lelki életben úgy haladunk jól előre, ha az Úr Jézus kegyelmére mindjobban rászorulunk és egyetlen óráig sem tudunk nélküle élni. - Langymelegek lehetünk a magunk túlbecsülése vagy világias gondolkozása miatt is. Az elbizakodottság és beképzeltség mögött önámítás van. Az ember bebeszéli magának, hogy gazdag, pedig szegény, szánalomra méltó és nyomorult. - Legyünk éberek! Sámson elveszítette az erejét és nem is tudta. Így van ez Jézus tanítványainál is. "Ó, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdeklek én későn, korán. Segíts, ó Jézusom, hogy én téged nagyon s mindig jobban szeresselek. - És hogyha baj, nyomor övez körül, A Sátán cselt vet rám s titkon örül; Te őrizd szívemet, hogy én csak tégedet, csakis téged szeresselek!"

Isten ígéreteinek tárháza- A megszentelt lelkek megelégülnek

"... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR" (Jer 31,14)

Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal. Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.

Ezek az emberek "jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek.

Nem csoda, ha Isten népe "jóllakik" az Úr "javaival". Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad teljesítenie.

Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!

Andrew Wommack- Szombat – Mindennap

A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. (János 5:16)

A szombat (Sabbath) először a 2Mózes 16-ban kerül említésre, amikor az Úr csodálatos módon mannával kezdte ellátni Izráel gyermekeit a pusztában. Azt parancsolta nekik, hogy a hatodik napon kétszer annyi mannát gyűjtsenek, mivel a hetedik napon nem fog részükre mannát adni. Nem sokkal ezután az Úr a Tízparancsolatban parancsolta meg a szombat megtartását. (2Móz 20:8-11) Ebben a parancsban Isten a szombatot a teremtéskori hetedik napi pihenéssel kötötte össze.

A Kolosszé 2:16-17 kijelenti, hogy a szombat jelképes értelmű volt.

A 2Mózes 23:12 szerint a szombat egyik célja az volt, hogy minden héten egy nap pihenést adjon mind embernek, mind állatnak.

A mai orvostudomány bizonyította, hogy testünknek hetente legalább egy nap pihenésre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjön. Az 5Mózes 5:15 világosan mutatja, hogy a szombat emlékeztetőül szolgált a zsidóknak az egyiptomi szolgaságra és a szolgaságból való szabadulásra - mely nem saját erőfeszítésükből, hanem Isten természetfeletti hatalma által történt.

Az Újszövetségben még világosabb célja van a szombatnak. A Kolossé 2:16-17-ban Pál feltárja előttünk, hogy a szombat csupán az eljövendő dolgok árnyéka volt és most Krisztusban teljesedett be igazán.

A Zsidó 4:1-11 egy szombati nyugalomról beszél, mely már elérhető a számunkra, de nem szükségszerűen működik minden újszövetségi hívőben.

Az újszövetségi szombatnapi nyugalom egyszerűen az Istennel való kapcsolat, melyben megszűnünk különböző dolgokat cselekedni saját erőfeszítésünkből, és engedjük, hogy Isten cselekedjen rajtunk keresztül. (Galata 2:20; Zsidó 4:10)

A szombat nem egy naptári nap, hanem az Istennel való kapcsolat, Jézuson keresztül. Nyugodj meg az Ő szeretetében, és engedd, hogy használjon ma.

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-A gyógyuláson túl

Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek 
(3 János 1:2)

Az emberek megkérdezhetik: lehetséges-e az, hogy Isten meggyógyít valakit, majd az adott személy elveszíti a gyógyulását? Válaszként emlékeztetnélek a sánta ember történetére, akit Jézus
meggyógyított a Bethesda tavánál a János ötödik fejezetében. Jézus látta az embert a templomban, miután meggyógyult, és azt mondta neki: “Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” (János 5:14). Ez a kijelentés
választ ad a kérdésre: az emberek elveszíthetik a gyógyulásukat, sőt, rosszabb állapotba is kerülhetnek annál, mint amilyenben a gyógyulásuk előtt voltak.

Jézus hasonló dolgot mondott a tisztátalan szellemekről: “Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja:
Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja
gonoszabb lesz az elsőnél…” (Máté 12:43-45).

Isten azt akarja, hogy nézz túl a gyógyuláson. A gyógyulás ideiglenes. Mindenki, akit Jézus meggyógyított, az tovább élt, azután végül meghalt. Ezért a Gyógyító Iskolában nem csupán arra tanítjuk meg az embereket, hogy hogyan vegyék át a gyógyulásukat, hanem arra is, hogy hogyan maradhatnak meg az isteni életben. Valaki, aki meggyógyult egy bizonyos betegségből, újra megbetegedhet, más diagnózissal.

A legfontosabb dolog az életedben az Istennel való járásod – a szellemi életed. Milyen életet élsz valójában Istennel? Nem a gyógyulásról van szó, hanem Isten Igéjéről és az életedről. Tedd Isten Igéjét a forrásoddá és az életed alapjává. Élj benne,
és általa tanuld meg az életeddel megdicsőíteni Istent. Engedd, hogy az életed Isten dicsőségének és igazságának az eszközévé váljon, és diadalmaskodsz a betegségek, a bűn, a Sátán, a sötétség és a halál fölött a világban. Halleluja!

Ima:
Drága Atyám, köszönöm a bennem munkálkodóó
Igédet. Igéd folyamatosan és következetesen megújítja
az elmém, így a tökéletes akaratodban járok, és megtermem az igazság gyümölcseit. Az Atya felmagasztaltatik bennem
a mai napon, és újra és újra betölt engem Isten dicsősége
Jézus nevében. Ámen.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Elizeus elhívása 1.)

"Elizeus... elindult, követte Illést, és szolgálatába állt. "(1Kir 19,21)

Illés próféta szolgálata befejeződött, és Isten azt parancsolta neki, hogy hívja el utódául Elizeust. Ő éppen szántott, amikor erről értesült, de azonnal engedelmeskedett, s így Kr. e. 850 táján a bálványtisztelővé lett északi országrészben ő folytatta Illés munkáját.

Istennek szüksége van emberi eszközökre. Olyanokra, akik már ismerik őt, kapcsolatban vannak vele, hogy közvetítsenek közte és az őt még nem ismerő emberek közt. A próféta feladata az volt, hogy mondja el a népnek Isten üzenetét, és járjon közben Istennél a nép érdekében. Ma az új szövetség idején ez minden Jézusban hívő ember nagy lehetősége és feladata.

Erre a szolgálatra Isten hív el. Nem mi jelentkezünk, nem is személyes kiválóságunk alapján szemelnek ki, hanem Isten úgy dönt, hogy elhív. Jézus mondta: nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket. Ő bárkit alkalmassá tud tenni.

Ahhoz, hogy valaki beálljon ilyen munkába, ott kell hagynia azt, amit addig végzett. Jézus tanítványai otthagyták a halászhálót, Elizeus a gazdaságát. Akik még nem ismerik igazán Istent, félnek ettől, azt hiszik, hogy szegényebb lesz az életük, csupa lemondásból áll. Aki azonban bátran meglépi, úgy tapasztalja, sokkal többet kap.

Elizeus szolgálata kicsiben kezdődött. Isten kijáratja választottaival az alázat iskoláját. Aki hű a kevésen, arra bíz egyre többet. De az ő szolgálatában a legcsekélyebb feladat is kitüntetés.

Figyeljünk Isten hívására, vállaljuk örömmel a legkisebb szolgálatot is, és az ő szavára ne féljünk elengedni semmit, sokkal többet kapunk, mint gondoljuk.

Az én életem ma: HOGYAN JUTHATUNK IGAZ ISMERETEKHEZ?

Növekedés a bölcsességben

„Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és Istennek ismeretére jutsz.” (Példabeszédek könyve 2,3–5)

Soha ne gondoljuk, hogy már nem kell több tudást és ismeretet szereznünk. Az emberi értelem behatárolt, a földi szerzők művei megtanulhatók, azonban az emberi képzelet legmagasabbra szárnyalva sem képes kikutatni Istent. Mindazon túl, amit mi megérthetünk, még mindig ott a végtelenség. Az isteni dicsőségnek csak halvány sugarait láthatjuk. Az ismeret és bölcsesség végtelenségének csupán halvány fényét szemlélhetjük. Úgy vagyunk, mint akik a bánya felszínén dolgoznak, miközben a felszín alatt gazdag aranyérc rejtőzik, hogy megjutalmazza azt, aki leás érte. A tárnák mindig mélyebbre és mélyebbre hatolnak a bányában, így érhetők el a dicsőséges kincsek. Valódi hit által az ember az isteni ismeret birtokába juthat.
Senki nem kutathatja a Szentírást Jézus Krisztus lelkületével anélkül, hogy gazdag jutalmat ne nyerne. Ha az ember készségesen elfogadja az oktatást, mint egy kis gyermek, ha teljesen alárendeli magát Krisztusnak, akkor megtalálja az igazságot az Ő Igéjében. Ha engedelmesek lennénk, akkor megértenénk Isten kormányzásának tervét. A mennyei világ megnyitná előttünk kegyelmének és dicsőségének kincseit. Egészen mások volnánk, mint most, mert az igazság kincsesbányájának feltárása által nemesebbé válnánk. A megváltás titka, Krisztus megtestesülése, engesztelő áldozata nem lenne előttünk olyan homályos, mint most. Nemcsak jobban megértenénk, hanem többre is értékelnénk.
Isten és Krisztus tapasztalatból való megismerése átalakítja az embert Isten képmására. Önuralmat ad, mivel minden indulatot és szenvedélyt alárendel az értelem magasabb rendű erőinek. Így Isten gyermekévé és a menny örökösévé tesz bennünket. Kapcsolatba hoz a Teremtő gondolataival, és megnyitja előttünk a világegyetem gazdag kincstárát.

KÖSZÖNTÜNK, TELJES BIZONYOSSÁG!

"Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek a ti érdeketekben." (IThessz 1:5; új protestáns fordítás)

Fanny Crosby, a vak dalszövegíró 1873-ban, miközben térden állva imádkozott így fogalmazta meg egy ének kezdő sorát "Tudom és érzem, Jézus enyém!" Milyen meglepő, hogy hívők sokasága énekli: "megtisztít vére, Lelke vezet", és mégsincs szívükben az áldott üdvbizonyosság! Az Újtestamentum azt tanítja, hogy a keresztényeknek teljes bizonyosságuk lehet efelől, ha megértették az evangélium lényegét (Kol 2:2). Abban is teljesen meggyőződhetnek, hogy Jézus a nagy főpapuk (Zsid 6:11, 19-20), és a hit teljessége is az övék lehet (10:22). Ha a gyülekezetben vagy kis csoportban, ahová Istentiszteletre jársz, az igehirdetés és a tanítás nem erősíti benned a teljes bizonyosságot, lehetséges, hogy az evangélium "csak szavakban" jut el hozzád. A "csak szavakkal való" kommunikáció átadja az evangélium teóriáját, de annak erejét már nem. Hiányzik a dünamisz, ami csodákat tesz, és megváltoztatja az emberek életét. Ez azért történhet, mert a Szentlelket figyelmen kívül hagyják vagy elutasítják, és a gyülekezet erőtlen, csak szavakban élő vallássá változik. Ilyen szituációban nem csoda, ha a "tudom és érzem..." kiüresedik, és kevesen mondhatják el Fanny Crosby szavaival, hogy "dicsérem Jézust boldogan én". Figyeljük meg az adventista úttörő, Ellen White szavait, akit mélyen aggasztott az a tény, hogy a gyülekezeteket nem tölti be a Lélek. "Az üzenetet nem félénken, erőtlenül kell hirdetnünk a világnak, hanem Lélekkel és hatalommal.. A beszéd száraz és lélektelen, ha nincs benne szó Krisztus igazságának ingyen ajándékáról.. Ha ragyogó és egyértelmű bizonyosság él szívünkben üdvösségünk felől, akkor olyan öröm és boldogság tölti be szívünket, ami Jézus Krisztus minden követőjének sajátja." Imádság a mai napra "Uram, ma is dicsőítelek téged, hogy üdvbizonyosságom csakis Jézustól függ és nem saját cselekedeteimtől!" Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- A KERESZTÉNY TAPASZTALAT LÉNYEGE

''A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká.'' (1Péter 5:10)

Az igazság elfogadása gyökeres változást eredményez az ember életében és jellemében. A vallás annyit jelent, hogy Krisztus a szívbe költözött, és ahol Ő van, ott az ember lelki változáson megy át, növekedik a kegyelemben, és halad a tökéletesség felé... Az igazság hatása az érzelmekre nem igazi bizonyítéka annak, hogy keresztény vagy. A kérdés az, hogy növekedsz-e Krisztusban. Jézus kegyelme megmutatkozik-e az életedben? Isten a kegyelmében részesíti az embert, aki ennek nyomán még több kegyelemre, vágyik. Ez szüntelenül munkálkodik az emberi szívben. Ha valaki befogadja ezt a kegyelmet, annak életében és jellemében ez megmutatkozik... Jézus kegyelme mindig befolyást gyakorol a lelki életre, és növekedést eredményez... Nem látjuk a virág növekedését, mégis bizonyosak vagyunk felőle. Ugyanígy tudnunk kell saját lelki erőnk és növekedésünk meglétéről...

A keresztényi kegyelem és tapasztalat lényege a Krisztusba vetett hit, valamint Istennek és Földünkre küldött Fiának megismerése. Ezen a ponton azonban sokan elbuknak, mert hiányzik belőlük az Istenbe vetett: hit. Ahelyett, hogy részesülni kívánnának Krisztus önmegtagadó és alázatos életében, ők szüntelenül az énjüket kívánják uralomra juttatni... Ha úgy szeretnétek Őt, ahogyan Ő szeret titeket, akkor nem utasítanátok vissza az Isten Fiának szenvedéseiben való részesülést... Amikor Krisztus megaláztatásáról elmélkedünk, önmegtagadó és önfeláldozó életére tekintünk, csodálkozással tölt el bennünket a bűnös emberért megnyilvánuló Isteni szeretet. Amikor a Krisztus nevéért megalázó megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk, akkor, ha a Krisztuséhoz hasonló indulat van bennünk, szelídséggel fogjuk elhordozni azokat, nem ütve vissza a sérelmekre, és nem szállva harcba a minket ért gonoszság miatt. A Krisztusban lakozó lelkület nyilatkozik meg bennünk... Vegyük magunkra Krisztus igáját! Dolgozzunk úgy, ahogyan Ö dolgozott az elveszettek megmentéséért! Akik részt vállalnak szenvedéseiben, dicsőségében is részesülni fognak majd.

Reggeli dicséret- Mennyibe kerül egy veréb?

"Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!"
Lukács 12,6-7

Kicsit utánajártam és azt találtam, hogy a veréb eszmei értéke, legyen az mezei- vagy házi veréb, egyaránt huszonötezer forint. Hát, kicsit felment az ára a bibliai időkhöz képest, de adna valaki érte annyit? Talán 1852 táján, amikor az első verebeket szabadon engedték New Yorkban, az európai beszerzők adhattak érte valamennyit, de manapság... A Természetvédelmi Világszövetség listáján évtizedek óta "nem fenyegetett faj"-ként tartják számon, ami azt jelenti, hogy szerte az egész világon van belőle elég. Olyan madár, amivel keveset törődünk, amivel nem foglalkozunk, hiszen nem kell vigyáznunk rá, mint az egyre ritkuló kedves madarainkra, a fecskére, gólyára, gémre és még sorolhatnám. A veréb ott él körülöttünk falun és városban, télen és nyáron egyaránt. Nem etetjük, sőt, még tán haragszunk is rajaira, ha kedves cinegéink elől télen kieszik az etetőből az elemózsiát.

Mennyit ér neked egy veréb? Amikor gyerek voltam emlékszem, hogy páran a szerencsések közül, rajtuk próbálták ki céllövő tudományukat a vadi új, csehszlovák légpuskáikkal. Mi, szegényebbek legfeljebb a csúzlijainkkal próbálkozhattunk. Vagyis nem sokat értek akkor és ma sem.

Mi van a hajunk szálával? Mióta múlnak felettem az évek, kicsit gyakrabban figyelem, hogy deresedik-e; vagy azt, hogy nem hagyja-e el túl sok buta haj, az okos fejet... De a viccet és a hiúságot félretéve, a hajszálaink sem érnek valami sokat.

Jézus mégis azt mondja, Isten még az általunk lényegtelennek tartott dolgokra is nagy figyelmet fordít. Számára minden fontos ami velünk, ami teremtett világával kapcsolatba hozható. Nincs olyan dolog, amire ne szentelne időt és figyelmet, mert az Ő gondoskodó szeretete mindenre kiterjed. Sőt, az ember külön figyelmet kap Tőle, mert számára igen értékesek vagyunk. Milyen csodálatos a mi Istenünk! Most, a nyugalom perceiben gondolkodjunk el egy kicsit azon, mit tett értünk Isten és mit érdemelnénk valójában! Ha ennyire szeret minket a mi Urunk, akkor van-e még félnivalónk?
Szerző: Restás László

ÁHÍTAT-MORZSÁK: ELJÖTT A BÁRÁNY MENYEGZŐJE – Jelenések 19:7

És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna:

“Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”. Így szólt hozzám: “Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” 

Ezt is mondta nekem: “Ezek az Isten igaz igéi”. (Jelenések 19:6-9)

Gyönyörű, verőfényes, forró júliusi szombat délután volt. Négyen, barátnők, egy vendégszeretetéről híres kúria hétvégi vendégei voltunk. Gyönyörű, ízléses, hangulatos kétágyas szobákban aludtunk, a természettől egy karnyújtásnyira. Reggelente lovak nyerítésére, madarak csicsergésére ébredtünk, s csak úgy szívtuk magunkba a friss, tiszta vidéki levegőt. Reggel és este elhalmoztak bennünket finomságokkal, olyan sokkal, amit képtelenség volt elfogyasztani. Minden alkalommal degeszre ettük magunkat a szabadban felállított asztalok köré ülve, miközben a vendégeket és munkájukat egyaránt értékelő pincérek vettek bennünket körbe, s vidámítottak, megállás nélkül. Nap közben pedig a medence mellett hűsöltünk, vagy éppen a vízbe lógattuk lábunkat, lubickoltunk, vég nélkül csevegtünk, órákon át csak lazítottunk. Azon a hétvégén önfeledt pillanatok sokaságával találkoztunk, ahogy semmi mást sem tettünk, csak a természet lágy ölén magunkat teljesen elengedve kikapcsolódtunk.

Azon a szombat délutánon elhatároztuk, hogy a medencétől nem messze, a tó mellett, a sportpályák közelében, gyönyörű füves, zöld környezetben, egy kirakott asztalhoz letelepedve négyesben istentiszteletet tartunk: igét olvasunk, rövid igehirdetést tartunk, egymásért imádkozunk, és rövid bizonyságokat osztunk meg, hogy mindannyian felbátorodjunk. S ahogy az Úrral és egymással közösségben voltunk, istentiszteletünk kellős közepén egyszer csak a legmeghatóbb élményben volt részünk. A tó túloldalán, egy gyönyörű zöld tisztáson, alig 50-100 méterre tőlünk egy menyegzőt tartottak. A szertartás rövid, egyszerű, mégis méltóságteljes volt, ahogy az alkalomhoz illő zene megszólalt, és a menyasszony és a vőlegény előrejöttek aláírni a hivatalos dokumentumokat. A szertartás végével, fehér lovas hintón a feleség férjével elhagyta a házasságkötés helyszínét, éppúgy, ahogy menyasszony és vőlegényként nem sokkal azelőtt odaérkeztek.

Bár igyekeztünk az Úr jelenlétében maradni mindvégig, mégis istentiszteletünket a szertartás idejére félbeszakítottuk, és mindannyian a kibontakozó eseményekre és a megható pillanatokra összpontosítottunk. Ahogy lecsengtek az események, a zene elhalkult, visszafordultunk istentiszteletünkhöz, s az Urat tovább imádtuk, egymást bátorítottuk. Mindannyian meghatódtunk, ahogy istentiszteletünk kellős közepén egy gyönyörű menyegző szem és fültanúi voltunk!

Ahogy később a történtekről elmélkedtem, megértettem, hogy mindannyiunknak része lesz majd ebben az élményben, ahogy életünkben az Urat imádjuk. Ha egész életünk istentisztelet, akkor egy nap, a mennybe kerülve, hivatalosak leszünk a Bárány menyegzőjére, s istentiszteletünk kellős közepén egy házasságkötésben lesz nekünk is részünk. S ahogy a menyegzői vacsora véget ér, újra visszafordulunk majd istentiszteletünkhöz, s az Urat tovább imádjuk és egymást bátorítjuk – egy örökkévalóságon át. Halleluja!

Írta: BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei 
 („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). 
A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/

Kenneth E. Hagin- Imádkozni, és megvallani!

Azért mondom néktek: Amit csak kívántok, amikor imádkoztok, higgyétek, hogy megkaptátok, és meglesz az néktek. — MÁRK 11,24.

A hit működik megvallás által, ima nélkül is (figyeld meg: a Márk 11,23. nem említi az imát), meg ima által is. Igaz, amikor imádkozol, akkor is ki kell mondanod (vagyis meg kell vallanod), amit akarsz.

Szeretném megismételni: A hited működik MEGVALLÁS ÁLTAL is, meg IMA ÁLTAL is, de amikor IMÁDKOZOL, akkor is KIMONDOD.

A Márk 11,23. és 24. keltett fel engem a betegágyamból sok évvel ezelőtt. Miután imádkoztam, elkezdtem mondani (nem csak gondolni) hangosan a szobámban:

„Én hittel elfogadom a szívbetegségből való gyógyulásomat. Én hittel elfogadom a paralízisből való gyógyulásomat. Hittel elfogadom a gyógyulásomat a gyógyíthatatlan keringési problémámból.”

Végül, arra az esetre, ha kihagytam volna valamit, azt mondtam:

„Hittel elfogadom a gyógyulásomat a fejem búbjától a lábam ujjáig.”

Egy órán belül a fizikai betegség minden tünete eltávozott a testemből, én pedig ott álltam az ágyam mellett — gyógyultan!

Megvallás: Bármit is kívánjak, amikor imádkozom, hiszem, hogy megkapom. Megvallom, amit hiszek. Kitartok a megvallásom mellett. És mindig megkapom, amit kérek.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ha közületek valakinek keresztyén atyjafiával valami peres ügye van, hogyan vetemedhetik arra, hogy hitetlenek előtt törvénykezzék és nem a szentek előtt?      l.Kor. 6,1

Fájdalmas téma! Korintusban Isten gyermekei pogány bírók előtt pereskedtek egymással. Milyen nagy kárt jelentett ez a korintusi gyülekezetnek! A pogányok ujjal mutogathattak a pereskedő keresztyénekre!  A Biblia nem hallgatja el a szentek bűneit. De nemcsak ezeket nevezi meg, hanem a győzelem útját is megmutatja. - Figyeljünk először a pereskedés tárgyára! A 2. versben Pál "jelentéktelen ügyek"-nek nevezi őket. Figyeljük meg, ha két ember valamin pereskedik, akkor a pereskedés tárgya legtöbbször olyan fontos, mintha maga a mennyország lenne. S ha az ember az igazi világosságnál megnézi, semmiséggé olvad. Mi egy barázdányi föld a szomszéddal való békességhez képest? Mi a pénzbeli veszteség az örökkévaló kárhozathoz képest?! Ne engedjük, hogy az ördög hamis szemüveget tegyen a szemünkre! Ő ezerszeresre nagyítja fel a perlekedés tárgyát és lekicsinyíti a lélek kárát. - Ezzel szemben a Biblia mindent helyes megvilágításba állít. Csendessé tesz és erőt ad a lemondásra. Pál előtt kicsi a perlekedés tárgya, de nagy a keresztyén ember méltósága. Csodálkoznunk kell! A keresztyéneket az örökkévalóság bíráinak nevezi. Micsoda méltóság! Már itt e földön nagy tisztelete van a bírói hatalomnak, pedig ez a halállal megszűnik. Az igazi keresztyénnek azonban olyan méltósága van, amely odaát is érvényes. A földi limlomról való lemondás semmi ahhoz képest, amit Jézus ad. A szelídek öröklik a földet! Ezért: sohase keveredjünk hiábavaló peres ügyekbe. A mennyei célt tartsuk szem előtt, akkor távol maradunk a perlekedéstől.

Mindennap az Ige fényében- MEDDIG MÉG?

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 6,9-11

9 És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És hatalmas hangon kiáltották: "Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?" 11 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.

"Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?"

(Jel 6,10)

A látomás az oltár lábára összpontosítja a figyelmünket. Az oltár alján a felszáradt vér azoknak a lelkeit jelenti, akik Krisztus ügyéért estek áldozatul. A mártírokról van szó, "akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak." Közülük némelyeknek a neve egyháztörténeti könyveinkben szerepel. Isten ismeri mindegyikük nevét, - meg vérüket, beleértve a mi korunk névtelen mártírjainak a vérét is, akik úgy vélték, hogy jobb dolog szolgálni, mint népszerűnek lenni. Isten többi szolgája pedig az amerikai üzleti világ dzsungelében halt meg. Ők inkább azt vállalták, hogy tönkremennek, mintsem hogy engedetlenek lesznek. A mártírok igazi szenvedése nem a testi kín, vagy az anyagi hátratétel. Legmélyebb fájdalmukat kiáltásuk fejezi ki: "Szent, hűséges Mesterünk, meddig vársz még? Legfőbb Urunk, te szent és igaz, meddig még?" Minden szó az Isten tulajdon jellemére és az ő saját ígéreteire való hivatkozás. Hát ha Ő a Legfőbb Úr, és ha képes arra, hogy szájának leheletével eltépje a fűszálat, akkor miért engedi, hogy ez így folyjon tovább? Hát ha ő szent és igaz, aki nem tűri a bűnt, s aki hűségében rendületlen, akkor mi miért élünk úgy, és miért halunk meg úgy, mintha nem lenne oltalmazónk? Ha nem csupán az életmódodat, hanem puszta életedet is arra tetted fel, hogy Jézus az Úr, akkor a legfájóbb seb az, hogy az Úr nincs jelen. Emberek tagadják ezt az Urat széltében-hosszában. Megölik a hűségeseket, és kifosztják az igazakat, és az Úr hagyja, hogy ezt büntetlenül megtegyék. A bűn és az ördög még mindig uralkodik az embereken. És ez így megy állandóan, oly sok évvel azután, hogy Jézus megkapta a koronát. "Meddig még, Uram?" Meddig fogod még elrejteni fenségedet, és meddig engeded még meg, hogy a te szolgáid elvérezzenek? Halld meg a mártírok kiáltását! Nyisd meg a mennyei kapukat! Jöjj, és szabadíts meg minket! Hadd elevenítse meg a te megfáradt gyermekeidet az ő Uruk dicsősége!" Tartsunk ki a várakozásban, és maradjunk hűségesek.

Krisztus mindenek felett-A DÖNTŐ EMELKEDŐ

"Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).

Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk! Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk. Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie! Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban. "És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott." Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtelvérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak. Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet. Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet. Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben. Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét. Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán. Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.

Isten műhelyében- Rejtett visszaesés

"De azért van panaszom ellened; hogy az első szeretetedet elhagytad. "

(Jelenések 2, 4)

Az Úr Jézus sok jót elismer az efézusi gyülekezettel kapcsolatban. Munkálkodnak az Úrért és kitartanak. Nem tűrik a gonoszt, kivetik maguk közül. Fegyelmet gyakorolnak. Erkölcsi komolyság uralkodik köztük. A próbákban megálltak, leleplezték azokat az evangélium-hirdetőket, akik Jézus követeinek mondták magukat és nem voltak azok. Végül még szenvedni is készek Jézusért, a nyomorúság sem téríti le őket útjukról. Mégis egy súlyos, aggasztó "de" hangzik fel: "De azért van panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." - Mi ez az első szeretet? Képzeld magad elé a jeruzsálemi keresztyéneket! Szívük teli volt magasztalással. Nem tudtak betelni az Ige hallgatásával, buzgón imádkoztak, odaadón szerették testvéreiket úgy, hogy minden vagyonuk közös volt. - Hogyan dicséri Pál a galaták első szeretetét? "Milyen boldogok voltatok! Ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok és nekem adtátok volna." A legdrágábbat és legjobbat is készek voltak odaadni. A macedóniai keresztyéneknél is láthatjuk, milyen az első szeretet. Sokat kellett szenvedniök, mégis túláradó volt az örömük. Szegények voltak, mégis bőségesen adakoztak (2 Kor 8, 1-5). Hogyan lanyhul meg az első szeretet? Az egyiknél a földi gondok, az evilági lelkület fojtja el azt, a másiknál a gőg és a becsvágy. Ez utóbbi történhetett Efézusban, ebben a kis-ázsiai anyagyülekezetben. Pál maga alapította, első helyen állt, a legnépesebb és legtekintélyesebb gyülekezet volt. Ez veszélyes lett a számára. Titkos igények támadtak bennük, mint az először felfogadott szőlőmunkásokban (Máté 20, 10-12). Ilyenkor elapad a szeretet, mert ez csak mély, belső alázatosságból fakad, mint a tékozló fiúnál vagy a bűnös asszonynál (Luk 15, 11-21; 7, 36). Az Úr Jézusnál nem az a döntő, ami szembeötlik. Ő szeretet után kutat és ahol ez hiányzik, ott csupán lélektelen gépiesség van. "Emlékezzél meg azért, honnét estél le!" Az első szeretet meglanyhulása Jézus szemében már bukás. Az ember maga észre sem veszi. Efézusban nem az Úr Jézus, hanem az ő saját - Isten országáért végzett - munkájuk állt első helyen. Először csak kicsit hidegül meg a szeretet. Azután beáll a lagymatagság, végül a lelki halál, mint Sárdisban.Csak ismételt bűnbánat tartja frissen Megváltó iránti szeretetet. "Térj meg, mert ha nem,gyertyatartódat kimozdítom helyéből!"

Isten ígéreteinek tárháza- Szabadok vagyunk, nem a bűn szolgái

"Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek" (Róm 6,14).

A bűn uralomra tör: nem elégszik meg szerényebb hellyel, mint a szívünk trónjával. Olykor félünk, hogy legyőz minket, és ilyenkor az Úrhoz kiáltunk: "Ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!" (Zsolt 119,133, Károli ford.) Erre kapjuk Istenvigasztaló válaszát: "A bűn nem fog uralkodni rajtatok". Megtámadhat minket, meg is sebezhet, de soha nem fog uralomra jutni bennünk.

Ha a törvény alatt lennénk, bűneink ereje fokozódnék, és a bűn végül eluralkodna rajtunk, mert a bűn büntetése éppen az, hogy az ember teljesen a bűn hatalmába kerül. Mivel azonban a kegyelem szövetségében élünk, ez önmagában elegendő biztosíték arra, hogy ne szakadhassunk el az élő Istentől. Isten nekünk kegyelmet ígért, amely által visszafordulunk tévelygéseinkből, megtisztulunk tisztátalanságainkból és megszabadulunk utálatos szokásaink láncaitól.

Ha rabszolgaként, keservesen kellene megdolgoznunk az örök életért, kétségbeesett kimerültséggel kidőlnénk és feladnánk a harcot, mint a pusztában vándorló nép, amikor visszavágyott az egyiptomi fogságba (2Móz 16,3). Mivel azonban az Úr szabad gyermekei vagyunk, merítsünk bátorságot és vegyük fel a harcot minden romlottságunkkal és kísértésünkkel, abban a biztos tudatban, hogy a bűn soha többé nem hajthat uralma alá bennünket. Isten maga adja nekünk a győzelmet Krisztus Jézus által, akié a dicsőség örökkön örökké. Ámen.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Honnan - hová?

"Hágár...! Honnan jössz és hová mégy?... Térj vissza úrnődhöz..." (1Móz 16,8-9)

Vannak emberek, akik nem találják a helyüket, sehol sem érzik igazán jól magukat, s mindig valamilyen környezetváltozástól remélik a boldogságukat. Részben ilyen volt Hágár is, aki elfutott úrnője elől, a pusztában azonban a biztos pusztulás várt volna rá. Isten utánaküldött egy angyalt, és ezt üzente neki: „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte", és utódaira nézve nagy ígéretet adott neki.

Ebben a történetben benne van az egész emberiség történelme. Mi is megszöktünk otthonról, pedig velünk jól bánt mennyei Atyánk. Ma a puszta nyomorúságait éljük át, keressük a helyünket, sokan menekülnek valami elől vagy valamibe. A világ tele van menekülő emberekkel munkába, tanulásba, szenvedélyekbe, újabb és újabb kapcsolatokba futnak sokan, miközben már el is felejtették, honnan jönnek, és egyáltalán nem tudják, hova tartanak vagy hova fognak megérkezni ennek az útnak a végén.

Isten azonban utánunk is küldött valakit, aki által eszméltet és hív vissza magához. Jézus Krisztus eljött ebbe a pusztaságba, ahova kerültünk, és kérdezi: honnan jössz, és hova mész? Kiderül, hogy Istennek terve van velünk, feladatokat készített számunkra (mint Hágárnak is), jövőt és életet tartogat még. Ezt azonban csak otthon, vele közösségben tudjuk megvalósítani. A bűn pusztájában nem lehet más célja az embernek, csal a puszta lét, a túlélés. Igazán emberré válni, kibontakozni, a helyére zökkenni „otthon" tud, Istennel közösségben.

Hágár így válaszolt erre: láttam azt, aki engem sokkal előbb látott. Átéli Isten jelenlétét és örökkévaló szeretetét, és visszamegy oda, ahonnan elmenekült.

Napi áhítat- Gyümölcstelen szőlővessző?

Hét témája: Mi vagy?

Olvasmány: Jn 15,1–8


A fa a gyökeréből táplálkozik. A mi gyökérzetünk maga Isten.

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”
Magyarázat

Mi végre való az életünk? Miért vagyunk még ebben a világban? A Biblia egyértelmű választ ad kérdéseinkre, hogy gyümölcsöt teremjünk Isten dicsőségére. Életünk nem lehet öncélú, ahogyan szőlőt sem azért ültet az ember, hogy csak legyen, hanem azért, hogy felnövekedve termést hozzon.
Világunk gyakran hangoztatott jelszava az önmegvalósítás. Ez alatt azt érti, hogy az embernek senkire és semmire sem kell tekintettel lennie, csak önmagára, hogy elérje saját boldogságát.
Ennek az alapelvnek köszönhetően korunk embere végletekig önzővé vált, szinte semmit sem tesz anélkül, hogy érdeke fűződne a dologhoz. Saját forrásból táplálkozva akarunk gyümölcsöket teremni a saját dicsőségünkre és élvezetünkre. Ebből az állapotból mozdít ki bennünket Isten a megtérésünkkor és a hívő életünk során folyamatosan.
A Biblia szerint nem abban találhatjuk meg boldogságunkat, ha saját álmainkat kergetjük, vagy a környezetünk által diktált életcélokat próbáljuk elérni, hanem abban, hogy Isten céljainak rendeljük alá életünket, hogy gyümölcsöt termünk az ő dicsőségére. Önmagunktól pedig erre képtelenek vagyunk. Szükségünk van az Istennel való szoros kapcsolatra, ahogyan a szőlővesszőnek is a szőlőtőkén kell maradnia és belőle táplálkoznia
(Merényi Zoltán)

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:

Nagyobb boldogság adni, mint kapni. 

(Apostolok cselekedetei 20,35)

Napi Gondolat:

Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek (Lukács 6:38).

A világi mentalitás ezt hirdeti:„Takarékoskodj és gazdag leszel"
Isten viszont azt parancsolja hogy: „Adjatok, és nektek is adatik!"
Sok esetben keveset adunk, aztán meg megharagszunk ha ugyanolyan keveset kapunk vissza.
Isten egy nagylelkű, szerető Isten. Ő NEM a fölöslegéből adott!
Ő azt adta érted és értem amiből neki csak egy volt, az egyszülött, szeretett Fiát!


Légy te is nagylelkű! Légy adakozó! Adhatsz másoknak szeretetet, időt, törődést, pénzt.

Van aki bőkezűen adakozik,mégis egyre gyarapodik,s van, aki mindent megtart magának,mégis elszegényedik.A bőkezű adakozó bővelkedik,s aki másokat felüdít, maga is felüdül.
Példabeszéd 11:24-25.         

                                                       
Ámen!