Kenneth E. Hagin: A növekvő hit!

,,Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, tiérettetek, ahogy ez méltó is, mivel felettébb megnövekedett a ti hitetek. ,,(2Thessalonika 1,3) 

Isten minden hívőt a hitnek ugyanazzal a mértékével indít el, miután újjászületik. Nem ad az egyik csecsemő kereszténynek több hitet, mint a másiknak. Miután újjászületünk, már rajtunk múlik, hogy fejlesszük azt a hitmértéket, amit megkaptunk. Túl sokan tették azt a hitükkel, amit az a bizonyos ember az egy talentumával: becsomagolta, és elrejtette, nem használta fel. A saját hited mértékét lehet növelni - növekedhet. 
De te vagy az, aki növeled - nem pedig Isten! Két dolgot tehetünk a hitünk növekedéséért:
1/ Isten Igéjével tápláljuk
2/ gyakoroljuk, azaz a gyakorlatban alkalmazzuk.

Megvallás: Isten megadta nekem a hit mértékét. Gondom lesz arra, hogy a hitem felettébb megnövekedjen. Táplálni fogom a hitemet Isten Igéjével. Gyakorolni fogom a hitemet - gyakorlatban fogom alkalmazni. Az én hitem növekszik. Ámen!

Joel Osteen: ISMERJÜK FEL AZ AJÁNDÉKAINKAT

A szemléletmódunk nem mindegy, hogy milyen. Amikor az életünkben a jelenlévő dolgokra kezdünk koncentrálni, visszatér az örömünk és az életkedvünk.

Amikor nehezünkre esik bizakodni és hálásnak lenni, hasznos lehet összeírni, mi mindennel áldott meg bennünket eddig Isten, az, hogy jól látunk, van munkánk, családunk, barátaink, gyermekeink, és az összes többi áldás, mind - mind felkerülhet a hálaadólistára.

Amit aztán naponta többször is átnézhetünk, hogy ezzel is hozzásegítsük magunkat, ahhoz, hogy helyes maradjon a gondolkodásmódunk.

Szeretném , ha kedves olvasóim megértenék: minden egyes napunkat Istentől kapjuk ajándékba - nem szégyenletes dolog tehát depressziósan, lehangoltan, panaszkodva és zúgolódva eltölteni őket! Minden ember életében vannak próbák, nehézségek, de a problémák közepette is fontos megőrizni a helyes hozzáállást, és reggelente megvallani: Tudom, hogy Istené minden hatalom, és az Ő életem egyedüli ura.

Az Ígérete alapján csupa jót készített számomra, nem pedig rosszat, úgyhogy a mai nap nem a vereség, a depresszió vagy a panaszkodás napja lesz. Megváltoztatom a szemléletmódomat: hálát adok Istennek élek, lélegzem, egészséges vagyok, megköszönöm neki a családomat, és igyekszem minden napból a maximumot kihozni.

Vannak emberek, akiket teljesen leterhelnek a különböző kötelességek és felelősségek, pedig valójában azok is ajándékok. Egyesek amiatt panaszkodnak, hogy "munkába kell menniük" vagy "gondoskodniuk kell a gyerekekről".

Pedig ezek feladatok nem kötelességek, hanem lehetőségek. Isten ad nekünk leheletet – nem lennénk képesek dolgozni vagy gondját viselni a gyermekeinknek, de még csak füvet nyírni sem, ha Ő nem adna hozzá erőt.

Tőle származik a munkalehetőségünk is, nélküle munkába sem tudnánk menni. Kezdjük el más szemszögből nézni a dolgokat!

Az, hogy munkába megyünk vagy gyermekeket nevelünk nem keserves kötelesség, hanem nagyszerű lehetőség. Gondoljunk csak bele, milyen sok házaspár él a földön, akik bármit megadnának, csak, hogy gyermekük születhessen! Vannak, akik több ezer dolláros, fájdalmakkal járó orvosi beavatkozásokat vállalnak a gyermekszülés reményében.

Ők bizonyára örömmel takarítanának fel a gyerekeik után, bármennyire kimerítő feladat is. Adjunk hát hálát a gyermekeinkért, mindennap, mert ők Isten ajándékai! Semmi nem szabad természetesnek venni.

Még azt sem, hogy reggel segítség nélkül felkelünk az ágyból, vagy hogy mikor kinyitjuk a szemünket, látunk. Nem kézenfekvő, hogy a lábaink engedelmeskednek, ha járni akarunk, meghalljuk, mikor a házastársunk azt mondja: "szeretlek", érezzük a gyerekünk ölelését és élvezni tudjuk a finom ízeket.

Ha szeretnénk a megfelelő látószögből szemlélni az életet, meg kell tanulnunk értékelni Isten áldásait a hétköznapjainkban. Ámen!

Horváth Ilona megosztása-

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Az én angyalom te előtted megy és bevisz téged... Ne imádd azoknak isteneit, hanem inkább döntsd le és törd össze bálványaikat!- 2Móz 23,23-24

Ezt az Igét azért mondta Isten, hogy az izraeliták az első pillanattól fogva tudják magukat mihez tartani, amikor a kanaánitákkal találkoznak. Isten ezt parancsolta: irtsátok ki a bálványokat! Halálos ellenségei legyetek a pogányok bűnös üzelmeinek!

Ebben a parancsban fontos tanítás van számunkra a bűn elleni harcra nézve. Éppen úgy vonatkozik ez az első érintkezésre: legyetek halálos ellenségei!

Felmerülnek bennünk tisztátalan gondolatok, s azt akarják, hogy foglalkozzunk velük. Azonnal nézzünk Jézusra, hitünk elkezdőjére és bevégezőjére, és mondjuk neki: "Uram! Látod, milyen gonosz gondolatok támadtak bennem. Irtsd ki őket"! A gonosz gondolatok úgy elpusztulnak, mint a baktériumok a napsugártól. Mennyi baj származott már abból, hogy a bűnnel való találkozás első pillanatában nem léptünk fel ellenségként! Némelyek ezt a mulasztást később keservesen megsiratják.

Isten egykor ezt a parancsát ezekkel a szavakkal vezette be: "Az én angyalom előtted megy, és bevisz téged". Arra akarta emlékeztetni Izraelt, hogy angyalai által Ő maga van ott, mint segítő.

Ez számunkra is igen jelentős. A harcban nem vagyunk egyedül. Velünk van Megváltónk, Akiről az 1.Ján 4,4 ezt mondja: "nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki a világban van".

Ezért tehetetlenségünk tudata sohase tartson vissza bennünket attól, hogy a harcot az erősebb ellenséggel szemben Jézus nevében azonnal felvegyük.

Legyetek halálos ellenségei a bűnnek az első pillanattól kezdve!

"Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia; az ég és föld Ura; Ő a mi diadalmunk."

Varga László: Isten asztaláról

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal."- János 1,14

János, Jézusnak legfiatalabb, legtanultabb, legszeretettebb apostola, akire még az édesanyját is rábízta, a legközelebbről látta Krisztus dicsőségét. Ő értette meg legvilágosabban, ő tudta kifejezni legmélyebben, ki volt az, akit ő követett. Az első bizonyságtételt Péter mondta ki: "Te vagy a Messiás, az Isten Fia." János még mélyebben fogalmaz: Ő az Ige, Isten önkijelentése. Az jelent meg emberi testben, valóságos emberként közöttünk. Emberként pedig Isten egyszülöttje, soha nem volt és soha nem lesz más, akiben Isten személyesen mutatja meg, jelenti ki önmagát. Nem azért jött, hogy bámulják, hódoljanak neki az emberek. A legegyszerűbb formában élte földi életét, hogy a legegyszerűbb emberektől a legmagasabb bölcsekig mindenki megismerhesse. Mert kegyelmet és igazságot hozott minden embernek. Kegyelmet: Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, hogy megszabaduljunk a közös bűntömeg rombolásától, hogy a már itt megkezdődő örök élet birtokosai legyünk. Igazságot: a világ, a történelem, a mindenkori emberi társadalom sokféle okoskodásától független, örökké érvényes igazságot, melynek irányítása alatt értékes, eredményes életet élhetünk. Ezt tanította, erre adott példát, ezt valósította meg a kereszten. Ez a megváltás.


Köszönöm, Istenem, hogy Krisztusban nekünk ajándékozod az igét, az örökké érvényes tanítást és példát, mely életre vezet bennünket. Köszönöm, hogy nekem is kegyelmet és igazságot ajándékozol általa. Olyan zsúfolt ez a mi mindennapi életünk, olyan ritkán tudunk elgondolkozni azon, kicsoda az, aki hozzánk leszállt, és aki most is jelen van mellettünk, ha kérjük, ha megszólítjuk. Adj időt, erőt, és elég bölcsességet ahhoz, hogy elgondolkozzam felette, és erősödjön meg bennem is a vágy és elhatározás, hogy követni akarom és követni is fogom Őt, Megváltómat, életadómat. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A LÉLEK ELJÖVETELE

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,1-13 

1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 

2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 

3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 

4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 

5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 

6 Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 

7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 

8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 

9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 

10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 

11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." 

12 Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" 

13 Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."

"Megteltek mind Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni ... halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól."- (ApCsel 2,4 és 11)

Mi csak test és vér emberek vagyunk. Ezért képtelenek vagyunk felismerni Isten Lelkének jelenlétét, hacsak ő nem alkalmaz olyan jeleket, amelyeket észlelni tudunk emberi érzékszerveinkkel. Amikor a Szentlélek Isten eljött, hogy az övéiben lakjék, tetszett neki, hogy oly módon mutassa meg jelenlétét, amelyet minden ember észrevehet.
Először is ott van az a jel, amelyet a fül meg tud hallani, nevezetesen a zúgó szél hangja. Aztán az a jel, amelyet a szem meg tud látni, vagyis a gyertyaszerű lángok Isten összes választottján ott a felházban. A Szentlélek jelenlétének a legmeggyőzőbb jele azonban ezeknek az embereknek a beszéde. Úgy látszik, hogy a nemzetek közötti ősrégi korlátok mindegyike ledől. Egyetlen üzenet hallható minden nyelven. Ez pedig Isten csodálatos munkáinak a története. Egyetlen név hirdettetik minden nyelven. Ez a név Jézus neve.
A Lélek mind a mai napig sok jelet választ, hogy jelenlétét bebizonyítsa. Teljesen rátartozik a jelek megválasztása. Azok a jelek, amelyeket akkor, az első pünkösdkor választott (a szél zúgása, a tüzes nyelvek, a beszéd), soha nem ismétlődtek meg, amennyire tudjuk. Még a nyelveken szólás jele is, mellyel később találkozunk, eltér az első pünkösdétől, amikor egyetlen üzenet minden nyelven érthetővé vált.
Mégis, létezik egy biztos jel, mely által mindig meghatározhatjuk, hogy jelen van-e a Lélek, vagy nincs. Ő készteti arra az egyházat, hogy beszéljen Krisztusról. Ő mondatja el az emberekkel Isten csodálatos munkáit. Ez a Lélek jelenlétének bizonysága, és ez az élet jele.
Ahol csak jelen van a Lélek, az egyház merészen és világosan beszél Megváltójáról és Uráról. 

Ma Jézus nevét dicsérik a világ minden részén. A földkerekségén mindenütt a Lélek az, aki életet ad az embereknek, megérintve szívüket. És ahol csak ez megtörténik, az embereknek valami mondanivalójuk lesz Isten csodálatos munkáiról. Ha a Lélek bennünk van, nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen is, hogy Krisztust dicsőítsük.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- SZOKD MEG, HOGY JÓ LELKIISMERETED LEGYEN

"Botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt mindenkor" (Csel 24,16)

Isten az Ő parancsait Fiának bennünk lévő életéhez intézi. Ebből következik, hogy nehezek az Ő parancsai annak az emberi természetnek, amelyben az Ő Fia kiábrázolódott. Amint azonban engedelmeskedünk, csodálatosan könnyűvé válnak. A lelkiismeret az a képesség bennem, amely összekapcsol a legmagasabbal, amit ismerek és megmondja: mit kíván tőlem ez a legmagasabb. 

A lelkiismeret a lélek szeme, amely vagy Isten felé, vagy a legmagasabbnak tartott felé kutat, ezért más-más emberben másképp nyilvánul meg. Ha megszoktam, hogy mindennel mindig Isten elé állok, akkor lelkiismeretem Isten tökéletes törvényét tárja elém és megmutatja, mit tegyek. 

Csak az a kérdés, akarok-e engedelmeskedni. Igyekeznem kell lelkiismeretemet olyan érzékenyen tartani, hogy botránkozás nélkül éljek. 

Olyan tökéletes egyetértésben kellene élnem Isten Fiával, hogy gondolkozásom szelleme minden helyzetben megújuljon és azonnal "megvizsgáljam, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róm 12,2). Isten mindig nevel minket a legapróbb részletekig. Olyan éles-e már a hallásom, hogy meghallom a Szellem leghalkabb suttogását is és tudom, mit kell tennem? "Meg ne szomorítsátok Istennek Szent Szellemét" (Ef 4,30). 

Nem mennydörgő hanggal közeledik, az Ő hangja olyan halk, hogy könnyen semmibe vehetjük. Egyetlen dolog tartja meg lelkiismeretünket érzékenynek iránta: ha megszokjuk, hogy állandóan nyitva legyünk Isten előtt. 

Ha vita támad, hagyd abba! Ha ezt mondod: "Miért ne tenném meg?" - már rossz vágányra kerültél. Amikor a lelkiismeret megszólal, nem lehet tovább vitatkoznunk. 

Saját vesztedre engeded meg, hogy valami elhomályosítsa az Istennel való közösségedet. Ejtsd el, bármi legyen is az, és ügyelj arra, hogy belső látásod mindig tiszta maradjon!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az Ige és az újjászületés

"Nem mulandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élő és maradandó beszéde által. "

-(1 Péter 1, 23) 

Az újjászületésnek Isten Igéje az eszköze. A Jézusról való bizonyságtétel vezet a Jézusban való hitre, és a benne való hit által vesszük a Szentlelket s leszünk új emberekké. Az Ige személyünkben szólít meg minket, lelkiismeretünkhöz és akaratunkhoz szól. Az Ige vezet hitre, ami azt jelenti, hogy egész lényünket alávetjük Krisztusnak és evangéliumának.

A keresztség önmagában véve nem elegendő. Ha nem kerül sor az üdvösségnek személyes megragadására, ha elzárkózunk Jézus elől és a világnak, valamint bűnös hajlamainknak élünk, akkor megkeresztelt voltunk ellenére is a gonosz gyermekei vagyunk. Isten fiai csak a Jézus Krisztusban való hit által vagyunk (Gal 3, 26).

Jézus szerint víz és Lélek által kell újjá születnünk. Ezt sokan úgy értelmezték - tévesen -, hogy ez a keresztségre vonatkozik. Jézusnak ezek a szavai a vízre vonatkozólag csak a Keresztelő János keresztségére utalhattak, aki magáról azt mondotta: "én vízzel keresztelek, de aki utánam iön, Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket". Nikodémus, akivel Jézus ezekről a dolgokról beszélt, csupán a János keresztségére gondolhatott. A keresztyén értelemben vett keresztségre vonatkozólag Jézus csak később adott parancsot.

Jánosnak a vízkeresztsége a bűnbánatot példázta. Aki ezt vállalta, az arról tett bizonyságot, hogy a bűnnek tisztátalanságától szeretne szabadulni. Nyilvánvaló, hogy a víz csak külső tisztulást eredményez, új életet ném ad. Erre csak a Szentlélek képes, aki az élet Lelke. Azonban a bűnbánat és a bűnnel való szakítás elengedhetetlen feltétele a Szentlélek elnyerésének. Tehát mind Jánosnak, mind Jézusnak a tanítása minden időkre érvényes; mert az újjászületéshez két dolog szükséges: a mi részünkről bűnbánat, gondolkodásmódunk megváltozása, őszinte elhatározás, hogy elszakadjunk régi énünktől; de - és ez a fődolog - valaminek felülről kell megtörténni, amikor is a Szentlélek új lelkületet teremt. Gondolataink új irányt kapnak, melynek szükségességét már a bűnbánat felismertette velünk. De amennyire a természeti életet sem mi adjuk önmagunknak, éppen úgy a lelki élet is adatik, mégpedig az Isten Igéjébe vetett hit által.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Közel ama nap

"És annak adom a hajnalcsillagot" (Jel 2,28)

Hajnal előtt, még az éjszaka homályában milyen áldás Krisztusban látni a "hajnalcsillagot". Emlékszem, amikor az újságok szétröppentették a kitalált hírt, hogy újra megjelent a betlehemi csillag. Alapos vizsgálat kiderítette, hogy az csak az esthajnalcsillag volt, de azért hitem szerint nem tévedtek nagyot.

A legjobb, ha úgy látjuk Krisztust, mint napot. Ha még nem tudjuk Őt így látni, jó úgy látnunk Őt, mint a napfelkeltét jelző csillagot, amely az örök világosság közelségét mutatja. Ha ma nem tudok olyan lenni, mint reméltem, de látom az Úr Jézust, akkor bizonyos lehetek abban, hogy egy napon olyan leszek, mint Ő. Ha hitben szemlélem Krisztust, ez záloga annak, hogy egykor átváltoztat majd az Ő képére. Ha most nincs is meg bennem az a fény és öröm, amit szeretnék, de tudom, hogy egykor meglesz. Mert amilyen biztos, hogy látom a hajnalcsillagot, olyan biztos, hogy meg fogom látni a napot is. A hajnalcsillag soha nem lehet távol a naptól.

Én lelkem, neked adta az Úr a hajnalcsillagot? Megragadtad a tőle kapott igazságot, kegyelmet, reménységet és szeretetet? Ha igen, akkor már benned van az eljövendő dicsűség hajnala. Ő, akinek ereje által legyőzöd a gonoszt és megmaradsz az igazságban, Ő adta neked mindezek zálogául a hajnalcsillagot.

Andrew Wommack-Akik csak az Írásokról tudnak

Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. (Lukács 6:7)

Az írástudók a Szentírásokat másolták. Megőrizték a szájhagyomány útján terjedő törvényt és hűségesen lejegyezték az Ószövetségi írásokat. Ezsdrás egy írástudó volt a zsidók babiloni fogsága idején, istenfélő ember volt. Az írástudó hivatala értékes volt, mégis Jézus gyakran megfeddte kora írástudóit azért, mert túlléptek a feladatukon, az Írások másolásán. Hatalmas mennyiségű értelmezést gyűjtöttek össze, ami a hagyományokon alapult. Hozzátettek az Írásokhoz, ezzel pedig hatástalanították Isten Szavát (Márk 7:13.)

Az írástudók független társaság lettek a törvények értelmezői és a nép vezetői között. Néha még saját parancsolataikat is megkerülték (Máté 23:2-4.)

Jézussal is összetűzésbe kerültek, mivel Ő hatalommal tanított és elmarasztalta a külsődleges formalizmust, amit ők annyira kedveltek. (Máté 7:28,29.)

Pétert és Jánost üldözték (Apcsel 4:3-7) és részesei voltak István megkövezésének is. (Apcsel 6:12.) Bár az írástudók többsége Jézus ellen volt, néhányan azonban hittek benne. (Máté 21:15.)
Az írástudók külsőleg szentnek tűntek, azonban a szívük messze volt Istentől. Nem ismerték el Jézust Messiásuknak.

Ez velünk is megtörténhet, amikor mindent tudunk a Bibliáról, de megfeledkezünk az Istennel való személyes, intim kapcsolatunkról. A fejünk ismerettel lesz tele, amiről a Biblia azt mondja: “az ismeret felfuvalkodottá tesz”. (1 Korinthus 8:1.)

Büszkék, ítélkezők és követelődzők leszünk, mint az írástudók.
Nagyon fontos, hogy a szívünk lágy és befogadó legyen a Szent Szellem számára, ahogy az Isten Beszédét olvassuk. Gondolkozz azokon a dolgokon, melyeket érted tett ma és légy hálás.

Csendes percek Istennel: Először a terv született meg...

A kezdet nagyon fontos. Valójában a kiinduló pont igencsak meghatározza az utazás minőségét és a célba érkezés milyenségét.

Az én utam, - akárcsak a tiéd, - Isten szívében és gondolataiban kezdődött. Mielőtt még egyetlen lélegzetet vettem volna, Isten már megtervezett, életre hívott és szeretett engem. És ez az igazság rád is vonatkozik. Nem a véletlen műve vagy. Téged és engem Isten a terve szerint, szeretetből alkotott meg. Nem tévedésből vagy ezen a világon, Isten nem lépett hátra, és nem ijedt meg születésedkor, és nem szólt így: „Jaj, megszületett, mit kezdjek most már vele?!”

Először egy terv jött létre.

Az életem során gyakran megkérdőjeleztem értékemet. Igyekeztem minden percet igazán hasznos dolgokkal kitölteni, abban bízva, hogy ily módon talán elég jó leszek. Nem értem el a célom.

Amikor az orvos közölte velünk, hogy nem lehet biológiai gyermekünk, összetörtem, de valójában nem voltam igazán meglepődve. Úgy gondoltam: nem érdemlem meg az ilyen jellegű örömet.

Klinikai depresszióval való két évi kemény küzdelmem teljesen összetört, reménytelenségbe taszított, és egy mély, sötét, magányos gödörben találtam magam. Tökéletes hely egy magamfajta vesztes számára.

Az MRI vizsgálat eredményét megnézve az orvosom a következőt mondta: „Most már értem, miért vannak ekkora fájdalmaid, Mary. Súlyos gerincferdülésed van.
Miért is ne? A diagnózis még inkább megerősített abban, hogy nem vagyok más mint egy hibás edény.

Hozzátok hasonlóan, nem volt könnyű az életem. Pedig minden vágyam az volt, hogy azzá a nővé váljak, akinek Isten megalkotott, és Isten akaratát cselekedhessem.

És pontosan ezt teszem, és ez vagyok én… a fájdalmaimmal és hibáimmal együtt. Isten még a gyengeségeimet is felhasználja, annak érdekében, hogy a tervét megvalósíthassa az életemben.

Abban pedig egészen bizonyos vagyok, hogy minden egyes küzdelmem tökéletes lehetőséget teremt arra, hogy az Ő fénye a legcsodálatosabban ragyoghasson. Ezek nem csupán üres szavak, ezek tények:

Amikor szembesültünk a valósággal, miszerint nem lehetnek biológiai gyermekeink, örökbe fogadtunk egy kisfiút és egy kislányt… el sem tudom képzelni az életünket nélkülük. Mára már csodálatos felnőtté váltak, saját családot alapítottak. Mindketten élő bizonyítékai Isten kegyelmének és gondviselésének.

Klinikai depresszióval való küzdelmem még mindig tart, de ez az állapot folyamatosan arra késztet, hogy Isten jelenlétét keressem. A mélységben töltött két évem során sok mindent átértékeltem, és ez az időszak számos félelmemtől és bizonytalanságomtól szabadított meg engem.

A gerincferdülésem fájdalmas tüneteket produkál, melyeket kezelni lehet, de gyógyítani kevésbé. Ez a tapasztalat viszont képessé tesz engem, hogy együtt tudjak érezni a krónikus fájdalmakat megtapasztalókkal. A fájdalom pedig megállásra kényszerít, akkor is amikor pörögnék tovább, annak ellenére, hogy tudom, mennyire szükségem lenne a pihenésre, feltöltődésre ...

És valóban… soha sem tudok elég jó lenni ahhoz, hogy megnyerjem Isten szeretetét. Igazán jó hír az, hogy nem is kell ezen görcsölnöm. Az én értékem abban rejlik, hogy Isten már a születésemkor kiválasztott, mert tudta, hogy az Ő gyermeke leszek. A teremtő Isten tervezett meg, hívott életre és szeret engem… Lenyűgöző igazság: magának, Istennek, gondja volt az én – és a te – formáltatásunkra.

„ Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” 139. Zsoltár 14-16

Amikor azt az örökkévaló igazságot kezded megérteni és megélni, hogy a Teremtő Isten megtervezett, megalkotott, kiválasztott és szeret téged, akkor az Ő életedre vonatkozó csodálatos terve minden egyes nap ki fog bontakozni előtted. Az Ő szemében te különleges vagy. Az életedre vonatkozó terve felülmúlhatatlan. Ne érd be hát kevesebbel!

Atyám, egyre inkább meg szeretnélek ismerni téged, és az életemre vonatkozó tervedet. A te szereteted, megbocsátásod és kegyelmeden keresztül kívánom szemlélni önmagamat. Akaratod szerinti nővé kívánok válni. Köszönöm szeretetedet. Segíts minden napomat abban a tudatban megélnem, hogy a gyermeked vagyok. Jézus nevében jövök Hozzád, Ámen.

(Mary Southerland, The Plan Came First, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission, www.girlfriendsingod.com, fotó: pinterest.com)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Meglepő megoldás

"Amikor megteltek az edények,... nem folyt több olaj." (2Kir 4,6)

Tud-e adni Isten reménytelen helyzetben is megoldást? Igen, a kérdés csak az, hogy elfogadjuk-e olykor meglepő segítségét.

Ki képes elfogadni? Aki tudja, hogy rászorul, aki nem az öklét rázza, hanem a kezét nyújtja és kér Istentől, s aki okoskodás nélkül megteszi azt, amit Isten parancsolt neki. Alázat, hit, engedelmesség szükséges a mi részünkről.

Isten a prófétán keresztül felel ennek az özvegynek, s ez olyan, mintha ma valaki a Bibliából érti meg, mit üzen neki Isten. Azt a parancsot kapta, hogy gyűjtsön össze üres edényeket, s a maradék kis olajukból töltsön azokba. Ez furcsa utasítás volt, de szót fogadott, s így minden edény tele lett. Az eladott olajból ki tudta fizetni az adósságot, s maradt nekik is bőségesen.

Milyen fontos volt az, hogy a gyerekek látták édesanyjuk hitét, és látták, hogyan cselekszik Isten! Válaszolt az imádságra, könyörült a nyomorultakon, s bőséges ajándékot adott. A Biblia ezt nevezi kegyelemnek. Az, hogy csorgott az olaj az üres edényekbe: a kegyelem. Az, hogy az asszony Isten szavára egymás után rakta oda az üres edényeket: a hit. Kegyelemből - hit által van az üdvösségünk is.

Jézus Krisztus így jelentette be a programját: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (Jn 10,10) Az emberiség helyzete is reménytelenné vált a bűn miatt, s rabszolgák maradtunk volna, ha ő nem segít rajtunk. Boldog ember az, aki megragadja az általa felkínált szabadulást és életet.

Minden nyomorúságunkból bizalommal kiálthatunk az Úrhoz segítségért.

Napi áhítat: Az ajándék feladat is!

Hét témája: Az anyaság kihívásai
Lk 1,39–45                                                  

Sose felejtsd el, hogy áldott vagy!

„Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”

Magyarázat

Azt hiszem, hogy nekünk is gyakrabban kellene megtelnünk Szentlélekkel, és hangosan kellene felkiáltanunk édesanyákat, édesapákat látva, hogy áldottak vagytok! Vagy amikor tükörbe nézünk, felkiáltani és azt mondani, hogy bizony áldottak vagyunk! Az élet nagy áldás! A házasság nagy áldás! Ne feledjük, hogy a házasságnak nem célja a gyermek, hanem ajándék. Nélküle is lehetünk áldottak, de ha megajándékozott Atyánk gyermekkel, akkor még hangosabban kiáltunk hálát neki, úgy, hogy mások is „meghallják”!
„Gabe ist Aufgabe”– mondják német testvéreink, azaz az ajándék egyben feladat is! Felelősséggel tartozunk mi, megajándékozottak! Mikor imádkoztunk legutóbb szenvedéllyel, hittel társunkért, gyermekünkért, a ránk bízottért?!
Kedves barátom mesélte, hogy egyszer, amikor vonaton utazott és épp Bibliát olvasott, leültek mellé rockerek, akikről kiderült, hogy sátánisták, és azt mondták neki, hogy rendszeresen, böjtölve imádkoznak azért a gonoszhoz, hogy keresztény házasságok menjenek tönkre… Mikor imádkoztál böjtölve – áldottként – legutóbb házasságodért?!…
(Floch Gábor Barnabás)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” -(Zsoltárok 30, 6)

Kedves keresztyén! Ha a nyomorúság éjében búslakodsz, várd a reggelt, vigasztald lelked Urad eljövetelének reménységével. Légy türelmes, mert

„Az embernek Fia eljön
Az Ő dicsőségében”.

Légy türelmes! A földműves vár, míg behordhatja a termést. Légy türelmes, mert hiszen tudod ki az, aki ezt mondta: „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint”. Ha még oly nyomorult volnál is, most légy bátor!

„Emeljétek fel fejeteket,
Mert elközelgett a ti váltságotok!”

Most talán a nyomorúság többféle tövisével van fejed megkoronázva, de egykor csillagkoronát fog hordani, ez pedig már nem sokáig késik. Nehéz a kezed a sok gond miatt? Nemsokára az égi hárfát fogja pengetni. Ruhádat bepiszkolhatja e világnak pora és szennye, azonban vigasztalódjál, mert egykor fehér lesz, mint a hó. Csak várj még egy keveset. Óh, milyen jelentéktelenek lesznek megpróbáltatásaink és szenvedéseink, ha majd azokra visszapillanthatunk! Ha most azokat közelről megfigyeljük, mily határtalannak tűnnek fel előttünk! De hogyha majd bemegyünk a mennybe, akkor dicsekedni fogunk.

„Sírásomnak immár vége,
Jézus lelkem Vőlegénye!”

Akkor csak könnyű és hamar elmúló meglátogatásnak fognak feltűnni szenvedéseink. Azért bátran előre! Ha még sötétebb volna is az éjszaka, majd jön a reggel, mely korán sincs oly messze, mint azt azok képzelete sejti, kik majd a pokol sötétségébe fognak záratni. 

Tudod – kedves olvasó – mi az: a jövőből élni, remény által táplálkozni – már előre a mennyet élvezni? Óh, a hitnek boldog gyermeke vagy, ha ilyen bizonyos és vigasztaló reményed van! 

Most, mintha minden be lenne borulva, de nemsokára kiderül, most még talán mindenfelől nyomorúság környékez, de nemsokára úszni fogsz a gyönyör tengerében. 

Talán nem baj az, ha „este szállást vesz a sírás”, mert „reggelre itt az ujjongás”.

Heti imagondolatok: AZ ANGYALOK SZOLGÁLATA AZ IMÁBAN

"Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az ő királyi székében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani" -(2Krónikák 18:18)

Milyen szolgálatot töltenek be az angyalok az imával kapcsolatban?

Az angyalok Isten elé tárják és feljegyzik imáinkat: "Mindazok naponta, sőt óráról órára Jézusra néznek, és imádkozva figyelnek, közel kerülnek Jézushoz. Az angyalok kiterjesztett szárnyakkal sietnek, hogy imáikat Isten elé vigyék, és feljegyezzék azokat a mennyei könyvekbe."

Válaszadásra jelölve: "Isten mennyei lényeket jelölt ki, hogy válaszoljanak azok imáira, akik önzetlenül tevékenykednek az Ő művében. A mennyei udvar legmagasabb rangú angyalfejedelmeit jelölték ki, hogy teljesítsék azokat az imákat, melyek Isten művének előmeneteléért szállnak fel. Minden angyalnak megvan a maga posztja, amit nem hagyhat el semmilyen más helyen végzendő szolgálat érdekében."

Azonnal engedelmeskednek: "A szolgálatukat végző angyalok ott várakoznak a trón körül, hogy azonnal teljesítsék Jézus Krisztus megbízását, és válaszoljanak minden imára, amit komoly, élő hittel mondtak el."

Segítségünkre jönnek: "Hit és ima által mennyei angyalok kíséretét kérhetjük oldalaink mellé, hogy megőrizzenek bennünket minden romboló befolyástól."

Áldást hoznak: "... állandóan fel-alá járnak az angyalok, fölviszik az Atyához a szegények és nyomorgók sóhaját és áldást, reményt és bátorítást hoznak le az embereknek."
"Krisztusban erőt és kegyelmet nyerhetünk, melyet Isten szolgálattévő angyalai minden egyes hívő léleknek készek vinni.

Megválasztják szavainkat, befolyásolják cselekedeteinket: "Amikor reggel felkelsz, érzed-e elesettségedet és azt, hogy Isten segítségére szorulsz?... Ha igen, az angyalok megjegyzik imádat, és ha ezek az imák nem tettetésből származnak, amikor olyan veszélybe kerülsz, hogy akaratlanul is rosszat tennél, vagy másokat rossz cselekedetre indítanál, őrző angyalod melletted fog állni, és jobb útra fog vezetni azáltal, hogy segít megválasztani szavaidat és befolyásolja tetteidet."

Miért imádkozunk oly keveset: "Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértéseknek kitett emberiségről, mikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek?! Az angyaloknak öröm Istent szolgálni és közelében tartózkodni. Legnagyobb örömük, hogy Istennel közösségben lehetnek; ám e föld fiai, akiknek pedig oly nagy szükségük van arra a segítségre, melyet egyedül Ő adhat, elégedetteknek látszanak Isten Lelkének világossága és a vele való közösség hiányában is."

Összefoglalás és imagondolatok
Azokat, akik napról napra, óráról órára, sőt pillanatról pillanatra Jézusra néznek, soha nem győzheti le az ellenség. Isten minden gyermekét hatalmas angyalok szolgálják és védik. Ha imáink bizakodó szívből erednek és élő hittel párosulnak, akkor nincs oly romboló erő, mely megronthatna bennünket. Hála Istennek azokért a hatalmas angyalokért, akik mindig mellettünk állnak. De ezek az angyalok szomorúan távoznak mellőlünk, ha rossz, romboló tv-műsorokat nézünk és ördögi zenéket hallgatunk, vagy ha tudatosan követünk el olyan tetteket, melyek arról tanúskodnak, hogy jobban szeretjük a bűnt, mint a tisztaságot.

Mennyei Atyánk! Segíts nekünk, hogy soha ne felejtsük el: Te készségesebben adsz erőt a győzelemre, mint ahogy szülők adnak ajándékokat gyermekeiknek.

Jelenések könyve: Élet az Új Földön

Jelenések könyve 22. fejezet

A világegyetem fővárosa az Új Jeruzsálem. Alapterülete Magyarország egész területének többszöröse. A városban található az élet vize, ami Isten trónjánál ered. Itt látható az élet fája, ami tizenkét alkalommal terem, minden hónapban más és más gyümölcsöt. 

Levelei a népek egészségét szolgálják. Semmi gonosz dolog nem lesz többé. A fővárosban együtt leszünk minden alkalommal, amikor Isten dicsőítésére összejövünk, egyébként pedig benépesítjük, belakjuk a földet. Egy másik próféta – Ézsaiás – így ír erről: házakat építünk, bennük lakunk, szőlőket ültetünk, és elfogyasztjuk azt. Kimondhatatlan öröm lesz találkozni szeretteinkkel, barátainkkal, ismerkedni velük. Aztán lehetőségünk lesz bejárni az egész világegyetemet, miután már nem kötnek azok a törvényszerűségek, amik a bűn következtében hatezer éven át megkötöztek minket.
Lehet, hogy hihetetlennek, talán elképzelhetetlennek hangzik mindez. De figyelj csak! Próbáld magad elé képzelni Jánost ott a szigeten. Végig szemléli a világ- és egyháztörténelem eseményeit. Vajon hányszor mondhatta magában, hogy ez hihetetlen! Ez nem lehet igaz! Aztán mi most, amikor visszatekintünk a mögöttünk lévő kétezer évre, azt láthatjuk, hogy minden, pontosan, a legapróbb részletekig bekövetkezett, megtörtént. S ha mindez így volt, miért kételkednénk abban, ami a finis lesz. A végső Hallaluja! Amikor Isten találkozik népével és a bűnnek még a csírája is eltűnik. Ez a mi reménységünk! Hogy amiket ott Isten elmondott Pátmoszon Jánosnak, mindaz megtörtént, és befejeződik. Ehhez sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem szabad. Ezek Isten beszédei.
Az Úr mindannyiunkat hív ebbe a gyönyörű otthonba, ami készen áll már számunkra. 

A Jelenések könyve úgy kezdődött, hogy Jézus eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt. És így fejeződik be. Jézus jön hamar. Jutalma vele van. A tiéd is és az enyém is. Ő hív, és vár. Ma még imában, a Biblia olvasásakor kerülhetünk Vele szoros kapcsolatba, de nemsokára meglátjuk Őt, ahogy eljön értünk az ég felhőiben, hogy attól kezdve örökké Vele legyünk. Ez a mi reménységünk. Ez a mi életünk végső célja. Légy bátor, tekints az égre, lásd meg a jeleket, amik ennek a hatalmas eseménynek a közelségét mutatják!
Jelenések könyve így fejeződik be: Bizony hamar eljövök! Ámen. Legyen a válaszod: Igen, jöjj drága Jézusom hamar! Ámen.
Bejegyezte: Gyürüs Panni

A SZENTLÉLEK ELJŐ REÁTOK: A LÉLEK ÍGÉRETE

"És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké." (Jn 14:16) 

Amikor Jézus megígérte tanítványainak a Szentlelket, tanítói működésének befejezéséhez közeledett. Ott állt a kereszt árnyékában, a bűnteher súlyának teljes tudatával, amit neki, mint Bűnhordozónak kellett viselnie. Azonban mielőtt feláldozta magát, kioktatta tanítványait a legfontosabb, legtökéletesebb adomány felől, melyet követőinek adni akart. Olyan adományról, mely kegyelmének határtalan segélyforrását tárja fel előttük.

"És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad." (Jn 14:16-17)

Az Üdvözítő ezzel utalt a jövőre, amikor eljő a Szentlélek, mint földi képviselője, és hatalmas munkát végez. Annak a sok rossznak és gonoszságnak, mely évszázadokon át halmozódott fel, az ember ezentúl a Szentlélek isteni ereje által álljon ellen.

A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem fajra. Krisztus kijelentette, hogy Lelkének szent befolyásában követői a világ végezetéig részesülnek. Pünkösd napjától mind a mai napig el is küldte a Vigasztalót mindazoknak, akik életüket Krisztus szolgálatára szentelték. Mindazokhoz, akik Krisztust elfogadták Üdvözítőjüknek, eljött a Szentlélek, mint tanácsadó, megszentelő, vezető és tanú. Minél szorosabb összeköttetésben éltek a hívők Istennel, annál világosabban és erőteljesebben tettek bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről. 

Férfiak és nők, akik az üldöztetés és próbatétel hosszú évszázadai alatt a Lélek segítségét nagymértékben élvezték, jelként és csodaként álltak a világ előtt. Angyalok és emberek előtt bizonyították be a megváltó Szeretet átformáló hatalmát.

 (The Acts of the Apostles, 47-49. oldal) 

Köszöntünk Szent Szellem!: AZ ELLENSÉG MEGSEMMISÍTÉSE

"Ekkor felindította őt az Úrnak Lelke, és elment Askelonba, és megölt közülük harminc férfiút, és elvette ruhájukat, és azoknak adta ez öltöző ruhákat, akik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az ő atyjának házához." (Bír 14:19)

Isten már születése előtt kiválasztotta Sámsont arra, hogy megszabadítsa népét a filiszteusoktól. Ennek a fiatalembernek odaszentelt életű szülei voltak. Étrendjében nem fordultak elő tisztátalan ételek vagy függőséget okozó szerek. Fizikai értelemben szupermen volt, mégis végzetes jellemhiba ütötte fel a fejét nála: az erkölcsi gyengeség. Ez a fogyatékosság indította arra, hogy egy olyan nő után vágyjon, aki az ellenséges nép közé tartozott. Hamar rájött azonban az asszony hűtlenségére, és - amint a Szentlélek ereje kiáradt rá - Isten győzelemmé alakította Sámson ostobaságát. A férfi megsemmisítette az ellenség csoportját, majd hazafelé indult.

A Szentlélek az újjászületés tapasztalata során költözik az egyén életébe (Efézusbeliekhez írt levél 1:13; Ez 36:25—27). 

Ekkor kezdődik el a munkája, hogy megsemmisítse az ellenséget, amely természetes születése óta uralta az adott személy gondolatait, szavait és tetteit. Sajnos, Sámson esetéhez hasonlóan, ma is előfordulnak olyan ellenségek, amelyekkel még a Lélekkel telt keresztények is szerelembe esnek. Egy híres televíziós evangelizátor a menny csodálatos adományaival szolgált másoknak, de rabul ejtette a kéjvágy. Egy másik az anyagi javak hajszolásával elégítette ki vágyait. Mindketten rájöttek, hogy ez az ördög csalása volt, és egyikük ezt írta később a börtönből: "Mindazoktól, akik előadásaimat hallgatták, kérem, bocsássanak meg nekem, hogy egy olyan evangéliumot hirdettem, amely a földi gazdagságra helyezte a hangsúlyt."
Az egykori igehirdető tragikus körülmények között írta le bűnvallomását, ám mindeközben Isten segítségével megsemmisített több mint "harminc filiszteust". Bizonyságtétele nyomán az emberek betekintést nyerhettek abba, milyen szörnyű veszélyek leselkednek a Lélekkel telt keresztényre is, ha vonzódik az olyan ellenségekhez, mint a büszkeség, az egoizmus, az önelégültség, a becstelenség, a kéjvágy, a kapzsiság, az egyházpolitika vagy a kritizáló lelkület.

Imádság a mai napra:
"Uram, ha belső ellenségeim lefegyvereznek, és végül megtapasztalom a csalfaságuk okozta szívfájdalmat, kérlek, segíts, hogy eszembe jusson: Lelked mégis győzelmet ad. Nincs olyan erős kötelék, amit a Te hatalmas erőd ne tudna megtörni. Szentlélek, kérlek, vezess mindig vissza Atyám házához!"

Reggeli gyöngyszemek: Ha vétkezünk, Ő szót emel értünk a Mennyben

„Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha vétkezik valaki, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2:1)

Az Úr nem tekinti befejezettnek a megváltás tervét, amíg abban csak az Ő szeretete játszik szerepet. Oltárára egy Szószólót helyezett, aki a mi természetünkbe öltözött. Közbenjárónkként Krisztus feladata az, hogy Isten fiaiként és leányaiként mutasson be minket.

Krisztus arra vállalkozott, hogy helyettesünk és kezesünk lesz, és hogy senkit sem hagy figyelmen kívül. Az Ő engedelmességéből a tökéletes engedelmesség kiapadhatatlan forrása származik. A mennyben az ő érdemei, önmegtagadása és önfeláldozása olyan értékes tömjén, melyet népének imáival együtt mutatnak be. Amikor a bűnös ember őszinte, alázatos imádsága felszáll Isten trónja elé, Krisztus hozzáadja azokhoz az Ő életének érdemeit és tökéletes engedelmességét. Imádságainkat ez a tömjén illatosítja be. Krisztus arra vállalkozott, hogy közbenjárjon érdekünkben, az Atya pedig mindig meghallgatja Fiát.

Ez a kegyesség titka. Hogy Krisztus emberi természetet öltött, és alázatos élete által felemelte az embert az erkölcsiség magas szintjére; hogy Isten trónja elé vitte felvett természetét, hogy ott bemutassa gyermekeit az Atyának, és angyaloknak kijáró tisztességben részesítse őket – ez a világegyetem csodája, a titok, melybe angyalok vágynak betekinteni. Ez az a szeretet, mely meglágyítja a bűnös szívét.

Ő, aki nem nézheti a romlásnak kiszolgáltatott embereket anélkül, hogy Lelkét a végsőkig ki ne árasztaná rájuk megmentésük érdekében, szánalommal és sajnálattal tekint minden emberi lélekre, aki belátja, hogy nem lehet saját maga megmentője.
Krisztus a Szószólód. Isten szeretetének hatalmát felismerve ragadd meg Krisztus kezét és szorítsd erősen. Az Ő keze erősebben fog téged, mint ahogyan te belé kapaszkodsz. 

Reggeli dicséret: Velük együtt

"Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk."- 1 Thesszalonika 4,16-17

Bánatunkban látjuk-e az örökkévalóságot? Fájdalmunkban felfigyelünk-e Isten gondviselésére, szeretetére?

A gyász az egyik legnagyobb próbánk. A seb, amit kapunk, olyannak tűnik, mint ami sohasem fog begyógyulni. Egyedül maradtunk és amíg a másikat sajnáljuk, tulajdonképpen magunkat is siratjuk. "A halál lehetetlenné teszi a kapcsolat folytatását, végtelennek tűnő elszakadás" - gondolják sokan. Akik nem akarják átélni, megtartják szerettük hamvait a szoba díszhelyén, hogy még sokáig beszélgessenek. Mások szentélyt emelnek az elhunyt szobájából, tárgyaiból, ami úgy marad, ahogy utoljára hagyta. Jelezve ezzel is, hogy bármikor visszatérhet. Vannak, akik segítséget vesznek igénybe, hogy felvehessék a kapcsolatot a túlvilággal, mert mindenáron ott akarják folytatni, ahol abbamaradt. Együtt lenni és együtt maradni örökké. Ez a vágyunk. De teljesülhet-e?

Pál több jó hírt is közöl a Thesszalonikaiakkal.
1. Maga az Úr jön értünk.
Akiben hiszünk, Aki megváltott minket, Akinek szeretete elérte a szívünket és megváltoztatott minket, igaz emberré tett.

2. Krisztusban elaludt szeretteink feltámadnak.
Akik hitben is társaink voltak amellett, hogy végig élték velünk örömeinket, bánatunkat.

3. Lesznek élő igazak, akik tanúi lesznek mindennek.
Ha figyelembe vesszük az utolsó időkre vonatkozó próféciákat, a várható próbatétel nehézségeit, az ellenség pusztító törekvéseit, ez mindenképp nagy öröm.

4. Együtt ragadnak bennünket az angyalok az Úr elé.
Valahogy úgy képzelem, hogy azzal, akit leginkább vártam, aki leginkább hiányzott. Volt özvegyek, akik újra szerelmük szemébe nézhetnek. Szülők, akik keblükre ölelhetik elsiratott gyermeküket. Árvák, akik sok szenvedés után végre érezhetik, otthon vagyok, mert itt vannak a szüleim. Régi barátok, kik mindig számíthattak egymásra...

5. Végül mind együtt leszünk.
"Az Életadó az első feltámadáskor elő fogja hívni megvásárolt tulajdonát. Addig a dicsőséges óráig, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik és az óriási sereg előjön az örök győzelemre, Isten drágakőként és biztonságban őriz minden alvó szentet, akiket név szerint ismer. A Megváltó bennük lakozó hatalma által, és mert az isteni természet részeseivé lettek, Isten előhívja Őket a halottak közül." (E. G. White: Válogatott Bizonyságtételek 2. kötet 271 old. 2. bekezdés)

Bejegyezte: Restás László

Zsidókhoz írt levél 4. rész

1. Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
2. Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
3. Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
4. Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.
5. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
6. Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
7. Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
8. Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
9. Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
10. Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,
11. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
12. Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
13. És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.
14. Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
16. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által tegye próbára Izraelt, hogy tanítsa őket hadakozásra. ... A kananeusok mindnyájan, akik a Libanon hegyén laknak... Kik azért hagyattak meg, hogy próbára tegye általuk az Úr Izraelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e az Úr parancsolatainak.,, -Bír 3,1-4

A következő magyarázatok egy olyan bibliaóra-sorozat fő gondolatait tartalmazzák, melynek célja az volt, hogy helyes megvilágításba állítsák Izraelnek a kanaánita törzsek maradványaival való harcait. Ezeknek a harcoknak szimbolikus (jelképes) jelentőségük van, jelképezik a keresztyén embernek a megszentelődésben vívott harcait. Még az olyan írásmagyarázók is, akik nem kedvelik a Szentírás szimbolikus magyarázását, ezen a helyen nem tudják kikerülni, hogy Izrael harcának és a keresztyén ember saját szíve romlottsága elleni harcának hasonlóságára rá ne mutassanak.

A saját belső életemre nézve én hálás vagyok Istennek azért az örömért, békességért és világosságért, amit e bibliai helyek tanulmányozásánál a bűn elleni személyes harcomban nyertem.

Ezt a nyereséget szeretném másokkal is megosztani, kiváltképpen azokkal, akiknek a bennük lakozó bűn már sok könnyet okozott. Nehéz ezt megérteni, hogy a bűnök még a kegyelem állapotában is titokzatos szívósságukkal mennyi bajt okoznak nekünk. Könyörgéseimmel együtt kettős kívánság kíséri ezeket az igemagyarázatokat: az őszinte harcosok találják meg e bűnök elleni törvényeskedő harc helyett, a hit harcának a titkát!

A langymeleg és rest harcosok pedig érezzenek meg valamit abból, hogy Isten nagyon komolyan veszi a bűnt és a harcra a fegyverzetet is megadja választott népének.

Az Újszövetség egyik legnagyobb titka marad, hogy egyrészt mindent Istennek kell elvégeznie: az akarást és a véghezvitelt is, az ember semmire sem képes, másrészt a hívőknek teljes igyekezettel kell törekedniük hitben - ahogy Péter mondja - minderre. 2.Pt 1,5

Varga László: Isten asztaláról

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak."- Jakab 4,17

Hány őszinte, Istent kereső keresztyén ember él a földön, aki állandóan attól fél, nehogy rosszat tegyen, és inkább nem tesz semmit. Van erről egy szörnyű emlékem. A bombázások alatt Sopronban éltem. Egy időben naponta déli 11 és 2 óra között jöttek az amerikai gépek, nem lehetett tudni, hol fognak bombázni. A város határán kívül mély pincék voltak, többek közt egy olyan apácazárda alatt, ahol a legszigorúbb, meditáló apácák laktak, szinte légmentesen elzárva a külvilágtól, csak az imádságnak éltek. A pincékbe csak riadó alatt lehetett bemenni, hogy ne fogyasszuk el a levegőt. Tél volt, 11 órától a havas mező megtelt oda menekülőkkel, gyermekekkel, betegekkel is, akik alig várták, hogy szóljon a riadó, hogy bemehessünk a meleg pincékbe. A zárda épületébe egy ideig befogadták a gyermekeket, de azok bizony rendetlenkedtek, azért egy idő után nem engedték be többé, mert "zavarták az apácák imádságait". De az, hogy ott fagyoskodtak sírva a hóban, az nem zavarta. Vajon többé-kevésbé nem vagyunk mi is hasonlók? Ne mentegessük magunkat el nem követett vétkeinkkel! Megtettük azt, amit megtehettünk volna, ha nem lettünk volna restek, vagy nem találtunk volna valami jó kifogást, hogy elkerüljük kényelmetlen tennivalóinkat?

Jó Istenem, Te engem is arra rendeltél, hogy valódi tettekkel szolgáljam többi gyermekeidet. Hányszor éreztem, szinte hallottam utasításodat: itt van egy ember, rád van szorulva, segíts rajta! Hányszor kértek, mert hivatalomból adódóan lehetőségem volt rá, hogy tegyek valamit a közösségért. Volt, amikor tettem, s erre büszke is vagyok. De máskor, amikor kellemetlen volt, főnökeim rossz néven vették volna, amikor magamtól kellett volna elvonnom, amikor időt kellett volna szakítanom rá, amit pihenésre szántam, amikor olyan valaki kért, aki szerintem nem érdemelte volna meg, találtam valami kifogást, és nem tettem. Már késő, azok az alkalmak elmúltak. Bocsásd meg nekem, Uram, adj új lehetőségeket; és ezután kevesebbet vétkezzem mulasztással! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-TÍZ NAPNYI VÁRAKOZÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 11,5-13 

5 Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 

6 mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; 

7 - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! 

8 Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." 

9 "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 

10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. 

11 Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, 

12 vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? 

13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" 

"...ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."-(Lk 24,49)

Isten a rend Istene. Bárki megfigyelheti az ő rendjét a teremtésben. Először jön a rügy, aztán a virág, majd a mag. És az évszakok rendjét is az isteni bölcsesség rögzíti. Rend van a megváltásban: Krisztus születésének, szenvedésének, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének tényei egy visszafordíthatatlan rendet alkotnak. És rend van abban is, ahogy részesülünk Krisztus jótéteményeiben: hallanunk kell, mielőtt hinni tudunk, és újjá kell születnünk, mielőtt a Krisztusban való érett hitre eljutnánk. Isten ragaszkodik ahhoz, hogy az egyházban minden "szépen és rendben történjék" (1Kor 14,40). Még a halálból való feltámadásnak is rendje van: "Mindenki akkor, amikor sorra kerül: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik Krisztuséi". (1Kor 15,23)
Isten tervének rendje szerint 40 napnak kellett lennie Krisztus feltámadása és mennybemenetele között. Azokban a napokban a tanuk felkészültek feladatukra. 40 napon át az Úr arról győzte meg az apostolokat, hogy ő él, valamint további tanítást adott nekik Isten országáról. De ugyan miért rendelte el Isten, hogy legyen egy tíz napnyi időszak a mennybemenetel és a Lélek eljövetele között?
Krisztus azt mondta apostolainak, hogy tartózkodjanak Jeruzsálemben. Az ApCsel 1,14 szerint " egy szívvel és egy lélekkel" tartottak ki az imádságban és a könyörgésben. A tíz napnyi várakozás tíz napnyi imádság volt. Csak azután "ruháztattak fel mennyei erővel".
Mi keresztyének állandóan hajlunk arra, hogy elfelejtsük: Isten a forrása a mi erőnknek. Ugyanolyan rohangáló emberek vagyunk, mint mindenki. Úgy érezzük, hogy vezetői képességre, intellektusra, szervezőkre és előkészítő ülésekre van szükségünk. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy nincs erőnk.
Az a hatalom, amelyet a keresztyének nélkülöznek, nem az intellektus, a pénz vagy a szervezés hatalma, hanem "a mennyei erő". A tíz nap maradandó tanulsága ez: amíg nem vagyunk hajlandók várni az Úrra és imádkozni mennyei erőért, semmit nem fogunk elvégezni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID

"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" 

(2Pt 1,8).

Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk. Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk. Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak. Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia. Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat. Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne. Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat. Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg. Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt. Neked hol nincs kapcsolatod Istennel? Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az új élet - engedelmesség

"...hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. " (Róma 8, 4) 

Most nem arról az engedelmességről van szó, ami a feladatunk, hanem arról az engedelmességről, melyet Isten Lelke munkál bennünk; tehát ami ajándék. Ha egyszer már Jézusban vagyunk, akkor többé nem állunk a törvény alatt, hanem a törvényben. Annak követelése, mint az apostol mondja, bennünk teljesül be, tehát nem általunk, mert Jézus Lelke által megtelik szívünk Isten és emberek iránti szeretettel, és a szeretet a törvény beteljesülése. Az ószövetségi jövendölés egy új szövetséget helyezett kilátásba, melynek keretében Isten a szövetség tagjainak szívébe írja majd bele a törvényt. Ez teljesedik be mindazokon, akik hisznek Jézusban és megkapták az ő Lelkét. Isten akarata lesz az ő akaratuk is. "Szívesen cselekszem a te akaratodat, Uram." - Előzőleg az ember ellentétben áll Istennel és titkos ellentmondásban akaratával szemben.

Akiben a Lélek él, az a Lélek szerint is jár majd. Sokan szeretnének Istennek tetsző módon élni, anélkül hogy előzőleg újjászülettek volna. Ez olyan, mint amikor valaki puszta sziklákon akar szántani és később aratni. Aki még testi, az testileg gondolkodik és aki lelki, az lelki módon is gondolkodik. Ez a kettő úgy különbözik egymástól, mint az ég és a föld. A test szerinti ember mindent magának akar megszerezni és maga akar élvezni. A Lélek szerint gondolkodó ember mások számára szeretne valamit jelenteni és nekik akar szolgálni. Az egyik a maga akaratát akarja keresztülvinni, a másik egy felülről jövő vezetésnek akar engedelmeskedni. Engedd, hogy a te cselekvéseidet is valóban Jézus Lelke irányítsa.

A mi természeti énünk maga akar elintézni mindent, lehetőleg harc és erőfeszítés nélkül. Másként van ez a lelki életben. Ott határozottan és őszintén át kell magunkat engedni a Lélek vezetésének. A Jézus Krisztussal kapcsolatos hitbeli döntéseink mindig küzdelmet, harcot jelentenek, de valahányszor hitben Jézusra nézünk, ő is ránk tekint és új erőket ad a Lélek által. Mint ahogy a víz sodra működésbe hozza a malomkereket, úgy nekünk is engedelmességben a Szentlélek alá kell rendelnünk magunkat, hogy hajtóerő lehessen lelki életünkben.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A szolga tisztességet nyer

"Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik" (Péld 27,18).

Aki gondoz egy fügefát, élvezheti annak gyümölcsét fáradságáért. Aki híven várja jó urát, tisztességet nyer jutalmul. Krisztus Jézus pedig az uraknak Ura, a legkiválóbb gazda, micsoda kitüntetés, ha érte a legkisebb szolgálatot is végezhetjük. A földi urak szolgálata olyan, mintha vadalmafát gondoznánk és jutalmul vadalmát kapnánk. Az Úr Jézus szolgálatában a legédesebb fügét termő fügefát gondozzuk. A neki való szolgálat maga a gyönyörűség: ha kitartunk benne, az előléptetést jelent, legnagyobb eredménye az áldott élet itt e földön, jutalma pedig az odaát ránk váró dicsőség.

A legnagyobb elismerést akkor nyerjük majd, amikor beérnek a fügék, tehát az eljövendő életben. Az angyalok, akik itt szolgálattevőink, hazavisznek, amikor földi munkánk lejárt. A menny lesz dicsőséges otthonunk, ahol az Úr Krisztus lakik, az örök élet lesz dicsőséges jutalmunk, és mi az Úr Jézus társai lehetünk a dicsőségben. Ki tudná teljes egészében felmérni ezt az ígéretet: "Aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik"?

Uram, segíts, hogy vigyázva szolgáljam Gazdámat. Ne akarjak másfajta megbecsülést, csak azt az egyet, amelyet Te magad adsz majd! A Te Szent Szellemed tegyen engem alázatosan és türelmesen várakozó szolgáddá és munkásoddá!

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: JÉZUS NEM VOLT RÉSZREHAJLÓ

„Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten” (Csel. 10:34)

Jézus Krisztus vallása az elfogadót nemesebb gondolkodásra és cselekvésre ösztönzi, mialatt az embereket mint Isten szeretetének tárgyait mutatja be, akiket Fia áldozatával megvásárolt. Jézus lábainál egyesülnek a gazdagok és a szegények, a műveltek és a tanulatlanok, világi rang – és kasztkülönbség nélkül. Minden különbséget elfelejtünk, ha arra tekintünk, akit bűneink átszegeztek. Annak az önmegtagadása, leereszkedése és határtalan részvéte, aki oly fenséges helyet töltött be a mennyben, megszégyeníti az emberi büszkeséget, az önbecsülést és a társadalmi rangot. Egy tiszta vallás kinyilvánítja mennyei alapelveit úgy, hogy az igazság által megszentelteket egységbe vonja. Mindnyájan egyesülnek mint véren megvásárolt lelkek, mindannyian egyformán függnek Őtőle, aki Isten számára megváltotta őket.
Az Úr az embernek adományokat adott, hogy azokat értékesítse. Azok, akikre az Úr pénzt bízott, hozzák az adományokat, eszközöket a Mesternek. Befolyásos férfiak és nők használják fel azt, amit Isten adott nekik.
A bölcs hozza adományát Krisztus keresztjéhez, hogy az Ő dicsőségének használjon vele.
A szegények is kaptak adományokat, amelyek talán még értékesebbek lehetnek: a jellem egyszerűsége, alázatosság, kipróbált erények, bizalom Istenben. Türelmes munkával és az Istentől való teljes függőségük által környezetüket Jézushoz, Megváltónkhoz vezetik. Együtt éreznek a szegényekkel, házuk nyitva áll a lesújtott és elnyomott előtt, s világosan tanítják, hogy mi őnekik Jézus. A mennyei dicsőségre és a halhatatlanságra törekszenek, s jutalmuk az örök élet lesz.
Az adományok minden fajtájára szükség van, hogy tökéletes testvériséget alkossunk az emberiség között. Krisztus gyülekezete különböző képességű, más-más tehetséggel megáldott férfiakból és nőkből áll, minden társadalmi osztályból. Istennek sosem volt szándéka, hogy az emberi büszkeség feloszlassa, tönkretegye azt, amit Ő bölcsen elrendezett – a különböző lelkek és tehetségek egybeszerkesztését tökéletes egésszé. Isten nagy munkáját végezve sehol, senki ne nyilatkozzék lebecsülően senkiről, akár magasabb, akár alacsonyabb rendű emberi eszközökről van szó. Mindenkinek – ha különböző mértékben is – része van az igazság terjesztésében… Mindnyájan az emberiség nagy szövedékébe vagyunk beleszőve – nem vonhatjuk meg egymástól a munkában való részvétel jogát anélkül, hogy hátrányunk ne származna belőle.

(Az evangélium szolgái, 330-331)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Van kiút?

"..férjem meghalt... Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. "(2Kir 4,1)

Ez a történet egy özvegyasszonyról szól, aki Kr. e. 700 körül élt, és megoldhatatlan helyzetbe került. Egyedül nevelte két fiát, s mivel a kölcsöneit nem tudta törleszteni, a hitelező el akarta vinni rabszolgának a fiúkat. Mit lehet itt tenni? Az asszony kétségbeesésében Istenhez kiáltott, és az Úr különös megoldást adott. Erről majd holnap olvasunk, most csak azt nézzük meg, milyen bajok halmozódtak itt egymásra.

Az első baj az volt, hogy a gyerekeknek nem volt apjuk, az asszonynak pedig nem volt társa, támasza. Sok gyerek nő fel ma is apa nélkül, rendszeresen megfigyelhető pozitív apakép nélkül. És sok asszony hordoz ilyen terhet: mindent egyedül kell eldönteni, roskasztó a felelősség. Sose hagyjuk, hogy a társunk „özveggyé" váljék, és a gyermekeink árván nőjenek fel mellettünk!

A másik baj a nagy szegénység volt, az asszony nem tudott enni adni a fiainak. A világon ma is naponta több ezer gyermek hal éhen, és az emberiség egynegyede alultáplált. A mi országunkban is van ilyen probléma. Ugyanilyen szörnyű a lelki éhezés, tömegek nem kapják meg az egészséges lelki fejlődéshez szükséges táplálékot, sőt sokan szellemi mérgekkel etetik a gyermekeiket, miközben ők maguk is azt fogyasztanak. Legyünk ezen a téren nagyon éberek!

A harmadik veszedelem a hitelező volt, aki el akarta vinni a fiúkat. A világ irgalmatlanul meg akarja kaparintani az ifjúságot, s különböző csalikkal rabul ejti őket.

Mit tett ez az asszony a maga tehetetlenségében? Nem törődött bele, hogy mindnyájan elpusztulnak, hanem Isten emberéhez fordult. Istenhez kiáltott, aki „árváknak atyja, özvegyek védője" (Zsolt 68,6), és Isten különös megoldást adott neki.

Imádkozzunk ma az árvákért, özvegyekért, nehéz helyzetben levőkért, nélkülözőkért, népünk fiataljaiért!