Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által áldotta meg Izsák a jövendő dolgokra nézve is Jákobot és Ézsaut.      Zsid 11,20

Izsák áldása úgy áll előttünk, mint hitből való cselekedet. -Először nézzük azt, aki áld. Az öreg Izsák ő, akinek testi szeme meghomályosult, de lelki szemével egészen világosan lát. Az öregkor némelyeket bosszússá és rosszkedvűvé tesz. Egyeseknél a testtel együtt fokozatosan elhal a hitélet és a szeretet is. Ennek nem kell így lennie. Az igazakról ezt mondja az Ige: "Még a vén korban is gyümölcsöznek és zöldellők lesznek" (Zsolt 92,15). Mózesról ezt olvassuk: "Százhúsz esztendős volt, mikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, s nem fogyatkozott el az ereje" (5.Móz 34,7), mint ahogy Izsák is még halófélben is áldást osztott. Kiket áldott meg Izsák? A fiait, akiknek az életében súlyos bajok és hiányosságok jöttek napvilágra. Ézsau akaratos, durva ember volt, aki anélkül, hogy szüleit megkérdezte volna, két idegen asszonyt is feleségül vett, akik aztán a szülőknek sok szívbeli keserűséget okoztak. Jákob sem volt hibátlan, szelíd természete ellenére sem. Nem volt egyenes lelkű. Izsák azonban hitben meg akarta áldani mindkét fiát. Tudta, Isten azt teheti velük, amit akar. Csodás hit! Reménysége van olyanok felől is, akik még a maguk útján járnak. Buzgó imádságunkra Isten minket is megajándékozhat ilyen hittel. Mi volt az áldás tartalma? Izsák megáldotta fiait a jövendő dolgokra nézve. Országot ígért nekik és uralmat népek fölött, csupa olyan dolgokat, amivel önmaga sem rendelkezett. Áldása több volt, mint végrendelet, amelyben hagyatéka felől intézkedett volna. "Hitben" áldotta meg fiait. És Isten tartotta magát Izsák áldásához. Vajon olyan hívő emberek vagyunk-e, akik halálukon is áldást tudnak osztani?

Varga László: Isten asztaláról

"Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok!"      Haggeus 2,9

Merész kijelentés volt ez abban az időben! Az öregek még emlékeztek rá, a fiatalok az öregek meséiből talán még szebbnek képzelték a Salamon templomát, az ókor hét csodájának egyikét. Most, a babiloni fogságból hazatérve, az itthon talált elnyomottakkal együtt újjáépítik a templomot. Milyen lehetett ez a kényszer-templom a Salamonéhoz képest! Nyomorúság, szégyen. De Isten nemcsak az embereknek, de a házaknak és a közösségeknek sem a külsejét nézi. A szégyenkező, építeni alig merő hazatérőket bátorítja az üzenet: Ne féljetek, legyetek bátrak! Építsetek hittel és jó reménységgel! Isten van veletek és utódaitokkal, akik ebben a templomban hittel fognak imádkozni. Ebbe fog eljönni a Messiás. És ebbe a templomba jött el Jézus. Mi is sokszor emlegetjük a régi egyházat, apáink lelkesedését, őseink példáját, restelkedve azon, hogy milyen romos mostani egyházi életünk. Nincs igazunk. Aki az eke szarvára veti kezét, ne nézzen hátra! A jövendőt nem szabad gyáván, megalkudva, restelkedve várni. Építeni kell bátran, nyugodt határozottsággal, ugyanabban a helyzetben, de ugyanakkora bizalommal, mint Isten népének a fogságból hazatérő maradéka. Tudva, bízva, hálát adva azért, hogy nemcsak volt, de velünk van és velünk lesz az Úr, az egyháznak, a történelemnek, a nemzeteknek mindenható Ura. Ha így építjük újjá egyházunkat, nem lesz szégyellnivalója utódainknak.

Urunk, mindenható Istenünk, küldd nekünk is bátorító üzenetedet! Sokszor látjuk reménytelennek hitünket, munkánkat. Hallva, olvasva a régiek hitét és életét, elszégyelljük magunkat. Pedig régen sem volt tökéletes az élet. Atyáink is gyarló, bűnös emberek voltak. Ők is sokszor szégyenkeztek az ő elődeik példájára gondolva, hiszen a múlt mindig szebbnek tűnik a jelennél. Én is gyakrabban nézem mai nyomorúságaimat, mint azokat a most is megadódó örömöket, melyekkel naponta megajándékozol. Kérlek, adj hitet, bátorságot, hogy előre nézzek, és teljes hittel építsem a jövőt egyházamban, családomban, közösségemben. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- AZ EZÜST CSÍK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 9,8-15

8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. 11Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. 12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: 13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. 14 Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, 15 akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.

"Szivárványszívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök."

(1Móz 9,13)

Az emberi életre állandóan fenyegető veszedelem leselkedik. Nem szeretünk erről beszélni. És ki nem állhatjuk azokat az embereket, akik felvetik a témát. De egyetlen egy józanul gondolkodó ember sem tagadhatja, hogy egy vulkán szélén élünk, hogy egy szörnyű katasztrófa peremén vagyunk, életünk minden percében. Az emberiségnek jó oka van rá, hogy féljen a hidrogénbomba gomba alakú felhőjétől. És lehet, hogy ez a bomba ma már idejétmúlt bomba. Elegendő fegyvert halmoztunk fel ahhoz, hogy elpusztítsuk bolygónkon az életet. Csak egy néhány pillanatnyi pánik vagy elmezavar kell... Akik ismerik a Bibliát, félnek Isten haragjától. Isten legősibb ítélete az özönvíz volt, amely elpusztította az őellene lázadó világot. Haragja csakugyan az a felhő, amely alatt mi élünk. Isten felhasználhatja sötét lelkű emberek meggondolatlan ostobaságát, hogy kitöltse haragját. A múltban a kegyetlen asszírokat és a kevély babiloniaiakat használta fel. Imádkozzunk hát, hogy most ne így cselekedjen Isten. Isten haragja nagyon is valóságos. Te és én megszoktuk már a szuverén Isten elleni bűnt és lázadást. De Isten nem tűri ezt el. Haragja sokkal inkább fenyeget bennünket, mint ahogy az emberek el tudják képzelni, és az ítélet közelebb van, mint ahogy a legtöbben gondoljuk. A szivárvány azonban az ezüst csík volt a haragos felhőkön belül. Isten megtartotta a földet, hogy ezzel lehetővé váljék saját üdvözítő munkája. Mind a mai napig hűséges ahhoz a fogadalomhoz, amelyet a Földnek tett. Ez az oka annak, hogy az ő napja még felragyog gonoszokra és jókra. Isten visszatartja pusztító fenyegetését. Az igazságot az irgalom mérsékli. Isten azt akarja, hogy minden ember találkozzék Jézussal Betlehemben, mielőtt majd találkozik vele, mint élete bírájával. Ez a jelenlegi világ Isten könyörülete miatt áll még fenn. Most van az az idő, amikor az emberek megmenekülhetnek az eljövendő harag elől. Ha mi úgy ismerjük őt ma, mint Megváltót, és úgy szolgáljuk őt, mint Urat, akkor az ítélet sötét felhője eloszlik majd, örökké élni fogunk szeretetének szivárványszínei alatt.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-"SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL"

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében. Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Imádság testi gyógyulásért

"Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, hogy azok imádkozzanak felette és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében. És a hitből való imádság megtartja a szenvedőt. "

(Jakab 5, 14-15)

A keresztyén embernek betegségében mindenekelőtt Istent kell segítségül hívnia. Semmi esetre se tegyünk úgy, mint Asa király, aki csupán az orvosokat kereste, nem az Urat (2 Krón 16, 12). Ezzel nem azt mondjuk, hogy ki kell kapcsolnunk a gyógyszereket. Ezékiás király gyógyulása felülről való kegyelmi ajándék volt, jóllehet Ézsaiás arra utasította, hogy tegyen fügekötést a veszélyes kelevényre. Az őskeresztyén gyülekezetekben betegségnél is Jézus nevét hívták segítségül. Napjainkban a gyógyítás kegyelmi ajándéka nincs olyan nagy mértékben jelen, még a hívő gyülekezetekben sem. Pedig a mi időnkben is bizonyságot tesz az Úr hívő emberek mellett, akik betegre teszik kezüket. A kézrátételnél ugyanis az imádkozó összekapcsolódik a beteggel, eggyé lesz vele. Az olajjal való megkenés is jelképes cselekedet volt. Pontosan gy írja le az Ige: "Kenjék meg őt olajjal és imádkozzanak felette." Tehát nem az olaj, hanem a hívő imádság a döntő. Az olaj az életerő (Zsolt 23, 5) és az öröm (Zsolt 45, 8) jelképe. - Az olajjal való megkenés tehát nem varázsszer, hanem csak külső jele a Megváltóba vetett bizalomnak. Nem az olaj hanem a hívő imádság tartja meg a beteget. De nem is maga az imádság, hanem a hit, mert a hit ragadja meg az Urat. Az Úr az, aki segít rajtad. A hit felszabadítja az Ő kezét, a hitetlenség megkötözi. Lázár feltámasztásának történetéből látjuk meg, mi a hit (Jn 11). Márta hitt abban, hogy a testvére nem halt volna meg, ha Jézus ott lett volna. Elhitte, hogy Jézus mindent megkap Istentől, amit kér. De amikor Jézus azt mondja: "Feltámad a testvéred!" - akkor így szól: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Nem tud hitben felemelkedni odáig, hogy most támad fel. Jézus mégis meggondolkoztatja: "Én vagyok a feltámadás és az élet" - tehát most és ebben az esetben is. Az igazi hit nem általánosan és valamikorra nézve ragadja meg a segítséget, hanem most, a jelenlegi helyzetben. Az ilyen hitet igazolja az Úr.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Minden körülmények között békesség

"Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak" (Ez 34,25)

A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Ő soha nem hűtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. Ahogyan a pásztor elűzi az oroszlánt és a farkast, úgy őriz minket Isten minden káros hatástól. Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. Elűzi a "vadállatokat az országból".

Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!

Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdők békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erősít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni. A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. Az erdőben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. Semmiféle külső vagy belső veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. Hit által a pusztaság a menny előcsarnokává válhat számunkra, az erdő pedig a dicsőség honának előszobájává.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Mit hoz a jövő

"...testvéreim, legyetek szilárdak..., hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (1Kor 15,58)

A futurológia tudománya módszeresen kutatja, hogy ha a világban ma zajló folyamatok így folytatódnak, hova fog az vezetni 10, 20, 50,100 év múlva. Elég ijesztő adatokat közölnek. A „föld haláláról", a „kétségbeesés társadalmáról" írnak, és egyre kevésbé remélik, hogy sikerül gyökeresen megváltoztatni az emberek gondolkozását, szokásait, igényeit, így viszont hamarosan a beszívható levegő, az elegendő víz és élelem biztosítása lesz probléma.

A hívő ember is komolyan veszi ezeket az előrejelzéseket, s törekszik minden módon védeni, megmenteni, ami az Isten által teremtett világból még ép maradt, és az életfeltételeinket jelenti.

Ugyanakkor a keresztény ember nemcsak a jövőt várja, hanem a jövő Urát is. A hívő nép kulcsszava nem a futurum (jövő), hanem az advent. Mi a világmindenség Urát várjuk, akinek a megjelenése egyben minden nélkülözés, nyomorúság, hazugság, szenvedés végét is jelenti, aki magához veszi majd a benne hívőket, és megítél minden gonoszságot, embertelenséget és istentelenséget.

Mi nem a világ végét várjuk, hanem azt a dicsőséges Krisztust, aki első ittlétekor kiváltott bennünket a pusztulás, az értelmetlen lét rabságából. Ezért is fontos, hogy ismerjük őt. Mert nem is azt kérdezzük, hogy mit hoz a jövő, hanem hogy kit hoz a jövő, pontosabban hogy ki készíti nekünk a jövendőt. Az, aki szeretett minket, és önmagát áldozta fel értünk.

A világ sok nyomorúságát nem tudjuk megoldani. Abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban. Hogy jó kezekben van a világ, a jövője is, van gazdája az életünknek, ezért tudunk reménységgel előrenézni a csüggesztő adatok ellenére is.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Akiket a Lélek vezet

"Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. "(Lk 24,31)

Ez a történet csúcsa. A két férfi behívta Jézust az otthonukba, tudomásul vették, hogy mint Úr van ott jelen, s erre lehullt a hályog a szemükről, felismerték vendégükben a megfeszített és feltámadott Krisztust. Ő pedig ezt követően eltűnt előlük. - S mi a különös? Hogy nem hiányolják, hanem minden tanácskozás nélkül olyasmit tesznek, ami már nem rájuk, hanem Krisztusra jellemző. Krisztus kezdi irányítani őket. Hogyan? Szentlelke által. Mert csak „előlük" tűnt el, de nem hagyta őket magukra. Jézus Krisztus nem testi jelenlétével akar egy ideig velünk maradni, hanem Lelke által mindörökre bennünk.

Hogyan is ígérte ő ezt? „...kérni fogom az Atyát, s másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké... nálatok lakik, sőt bennetek lesz." (Jn 14,16-17) „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet (Úrnak tekint, engedelmeskedik nekem); azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála." (Jn 14,23)

A mennybemenetellel végleg megszűnik, hogy Jézus fizikai jelenlétével segíti tanítványait. De a „másik Pártfogó", az ő Szentlelke belülről irányítja a benne hívőket. Ebből kaptak ízelítőt az emmausi férfiak, s ezt tapasztaljuk mi is ma.

Ők „még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe", hogy elújságolják: Krisztus feltámadt, él! Krisztust viszik magukkal a kétségbeesett tanítványokhoz, és Krisztus viszi őket. Már nem a külső körülmények szabják meg a magatartásukat, hanem a Szentlélek vezeti őket belülről. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14) Ez lett annak a gyümölcse, hogy hallgatták Jézus igemagyarázatát, s behívták őt a házukba és a szívükbe

Napi áhítat- A teljes öröm helye

Hét témája: A mennyország

Olvasmány: 16. zsoltár   

                   
Nincs nagyobb öröm, mint együtt lenni azzal, akivel kölcsönösen és nagyon szeretjük egymást. Istennel lehet így együtt lenni.

„Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
Magyarázat

Mindhárom lányom születésénél jelen voltam. Néhány perc múlva kézbe vehettem őket, része lettem Isten életet adó csodájának. Ringattam őket, imádkoztam értük, megáldottam és felajánlottam mindegyiket az Úrnak. Teljesen új telefonkártyáim voltak, és amíg volt egység rajta, hívtam mindenkit, és elmondtam: „Megszületett...!” Arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű lenne, ha ez az öröm soha nem érne véget, ha folyamatosan megmaradhatnánk szeretteimmel együtt ebben az állapotban!
Ugye te is vágysz, testvérem, erre, hogy a jónak, a tisztának soha ne legyen vége! Soha ne kelljen úgy szeretni, ölelni, megragadni pillanatokat, hogy tudod, egyszer vége lesz. A földi életben sajnos számolni kell a véges dolgokkal, de a mennyben...
Álltam koporsók mellett, vigasztaltam gyászolókat, nehéz elhinni ilyenkor azt, hogy eljön a pillanat, amikor a gyász örömre fordul, Isten letöröl minden könnyet a szemekről. Egy olyan világ várja a hívőket, ahol nem kell többé búcsúzni, nem lesznek fájdalmak és tragédiák. Pál így fogalmazza meg: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk, minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk...” (2Kor 4,17)
(Dani Zsolt)

Reggeli dicséret- Az elképzelhetetlen jó

"A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek."
-1Kor 2,9.

Karácsonyhoz közeledve sokan törjük a fejünket, hogy mit is adhatnánk szeretteinknek ajándékba. Ilyenkor jönnek jól a kívánság-listák. Gyermekként a Télapónak írtuk a levelet, mit szeretnénk; vagy a szüleinkkel beszélgettünk arról, vajon a Jézuska azt hozza-e, amire vágyunk. Természetes volt, hogy a bölcs felnőttek igyekeztek a lehetőségek szerint gátat szabni fantáziánk szárnyalásának. Bár minden karácsonyra örömmel emlékszem, mert mindig sok mindent kaptam, azért olyan szívesen éltem volna át egyet, amikor merhettem volna bármiről álmodni, mert megvalósulhatott volna. Mi lenne a fáink alatt, ha valaki odavarázsolná az összes meg nem kapott ajándékainkat? Természetesen tegyük félre az önzésünket és csak azokat képzeljük oda, ami szép, ami jó, ami igazán hasznos és valódi örömet okoz! Mik lennének ezek? Ma, felnőttként, már nem tárgyakban gondolkodom. Szüleim megnyugtató mosolya. Szombat esti közös, vidám vacsora "kerekoldalassal" (héjában sült krumpli) apósoméknál. Sok-sok öröm és társasjáték, meg a nagy sétálások, szánkózások. A szilveszteri hóbirkózás. De ezek is mind olyanok, amiket átéltem, és bár sokukkal már nem, de megmaradt és leendő szeretteimmel még átélhetem.


Bár a fantázia határtalan, mégis emberi mivoltunk véges volta korlátozza azt. A jót, a szépet kigondolni csak önmagunkból kiindulva tudjuk. Mivel saját világunkban a jó mellett ott a rossz, a szép mellett ott a csúnya, a hasznos mellett ott a haszontalan, az egyiket nem tudjuk elképzelni a másik nélkül. Mintha ezek az ellentétpárok örökre összeforrtak volna egymással. Pedig nem így van. Bibliai értelemben a jó a lét, a tökéletesség, az egész, a szépség és még sorolhatnánk; a rossz pedig mindezek hiánya. Isten tökéletes majdani, számunkra készített világában az egyik kizárja a másikat. Ott csak a jó, a szent marad meg; ott nem lesz semmi, ami kevesebbé tesz, ami fájdalmat, csalódást okoz. Bár számunkra mindez most elképzelhetetlen, Pál szerint mégis valóság.


Olyan jó lenne, ha az ünnepi készülődések közepette minden ember meglátná, hogy az ő világa milyen irányba halad! Olyan jó lenne, ha realitásunkkal nem szegnénk szárnyát az elképzelhetőnek, hogy örömünk idén teljesebb legyen.

Szerző: Restás László

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ábrahám egyetlen fiát vitte áldozatul.      Zsid 11,17

Micsoda parancs: "Vedd a te fiadat, az egyetlenegyedet, Izsákot, és áldozd fel!" - Ennél a követelésnél Ábrahám tévedésbe juthatott volna Isten szeretetét illetően: ez lenne a szeretet Istene, aki ilyen rettenetest követel tőlem? Egy öreg apától el akarja szakítani egyetlen gyermekét? Méghozzá olyan parancsot ad, hogy saját kezével ölje meg fiát? Borzalom! Ez nem lehet a szeretet Istene. Újra és újra jönnek ilyen órák a mi életünkben is, amikor kísértésbe jutunk Isten szeretetét illetően. A háború borzalmai, földrengések katasztrófái, vér és könny áradata szegény földünkön... Miért engedi meg ezeket a szeretet Istene? Bizony, olyan hitpróbák ezek, amikben csak akkor állhatunk meg, ha rólunk is elmondható, ami Ábrahámról: "Hitében meg nem gyengült...". Ábrahám eltévelyedhetett volna Isten igazságosságának és ígéretei valóságának tekintetében. Hát nem ígérte meg Isten, hogy Izsák utódai annyian lesznek, mint az ég csillagai? S most el akarja őt venni? Nem jutott ellentmondásba Isten önmagával? Mennyi ember szenved azért, mert úgy véli, hogy egyik Ige ellentmondásban van a másikkal! Ábrahám segíthet ezeken. Ő egy pillanatig sem kételkedett sem Isten hűségében, sem az Ő hatalmában. Rendíthetetlenül ragaszkodott Isten ígéretéhez: "Izsákban neveztetik a te magod". Ezért így gondolkozott: Ha most azt parancsolja nekem Isten, hogy áldozzam fel fiamat, akkor Őneki a halottak közül kell azt feltámasztania, mert ígérete megmásíthatatlan. - Isten látta Ábrahám hitét, s megmentette a legnehezebbtől, hogy mi ne tévelyegjünk a kísértés óráiban Isten szeretetét, igazságát és hatalmát illetően, hanem áldottak lehessünk hitünkben, mint Ábrahám!

Varga László: Isten asztaláról

"Az igaz ember a hite által él."      Habakuk 2,4

Sokat emlegetett, sokszor és sokféleképpen félremagyarázott ige ez. Pál apostol háromszor is idézi. Értették úgy, hogy az embert Isten a hite érdeme, hitének jutalmaképpen viszi be az örök életre. Ma úgy mondják, mindenki abban éljen, amiben hisz, mindegy, hogy miben, lehet az ateizmus, babona, bűnös tanítás, csak legyen következetes. Az első a visszataszító hívő gőgöt, a másik a cinizmus minden értéket elsöprő, minden közösséget szétmaró lelki nyomorúságát eredményezi. Pedig világos az ige üzenete. Hit nélkül nem lehet igazul élni. De nem akármilyen hitről van itt szó, hanem arról az Istenbe vetett hitről, amely a Heidelbergi Káté 21. kérdésének világos megfogalmazása szerint: biztos ismerete Isten akaratának és szívbeli bizalom Isten élő és cselekvő szeretetében. Az igazság Istennél van, Ő tudja, mire teremtett, mivel bízott meg, milyen úton vezet maga felé. Akit Ő irányít, aki azt követve neki szolgál, az nyer életet. Eredményes, szép életet itt a földön, örök életet majd a mennyben. Ezért érdemes élni. Igazul, szolgálva és szolgálatot nyerve, Krisztus által vezetett, élő közösségben.

Élő Istenünk, vezess el az igazságnak olyan mérvű ismeretére, amely képessé tesz az igaz életre! Szeretnék igazul élni, neked tetsző, általad megáldott, szép életet. Olyan szomorú, amikor ennek ellenére szennyesnek érzem magam, hiábavalónak vagy éppen károsnak a saját életemet. Hiszek, Uram. Hiszek benned, és hiszem, hogy igaz, jó és életadó a Te igéd. Hiszem, hogy Krisztus engem is megváltott. Hiszem, hogy engem is fel akarsz használni örök nagy terveidnek és embertársaimnak szolgálatában. Kérlek, tarts meg ebben a hitben mind engem, mind a szeretteimet, és ha lehet, egész népemet, és adj életet nekünk ebben a hitben! Különösen kérlek a fiatalokért, teremts belőlük neked szolgáló, igaz, Krisztus közösségében élő népet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-NYOMORÚSÁG ÉS REMÉNYSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 3,8-15

8 Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. 9 De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. 11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: 13 Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. 14 Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.

"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod."

(1Móz 3,15)

Amikor Mózes I. könyve 3. részét olvasod, akkor azt a helyet keresed fel újra, ahol kezdetét vette a mi nyomorúságunk, és ahol elkezdődött a mi reménységünk. Nyomorúságunk akkor vette kezdetét, amikor megszegtük az Istennel kötött szövetségünket. Reménységünk akkor kezdődött el, amikor Isten megsemmisítette az ördöggel kötött szövetségünket. Isten nem engedte, hogy az ördög szűnni nem akaró bűvöletébe kerüljünk. Rögtön ellenségeskedést támasztott közte és köztünk. Ez Isten kegyelme volt. Szeretett minket. Amikor elbuktunk és vétkeztünk, nem engedte meg, hogy a gonoszt válasszuk, hanem ellenségeskedést támasztott Éva gyermekei és a kígyó ivadéka között. Az emberiség és az ördög közt lévő szentségtelen szövetség megszakadt még aznap, amikor elkezdődött. Szövetség helyett Isten ellentétet szított: "Ellenségeskedést támasztok közted (ti. a kígyó) és az asszony közt. Isten megátkozta a kígyót. Ennek az átoknak a szavaiban az emberiség jövőjét egy kígyóval küzdő ember alakja jelképezte. Ebben a küzdelemben az ember megsebesül, a kígyó pedig összezúzódik. "Ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." A későbbi történelem és a Biblia többi része azt mutatja, hogy az ember nem sok sikert ért el ebben a gonoszság elleni küzdelemben. A kígyóméreg alaposan hatott az emberiség magatartására. De Jézus Krisztusban Isten segítségünkre sietett. Ezt jelenti karácsony. Jézus döntő csapást mért a mi ellenségünkre, egy olyan csapást, amelyből a kígyó soha sem fog már kilábalni. És Krisztus visszaállít bennünket Isten szolgálatába. Most mi még mindig harcolunk a kígyó ivadékával. A nyomorúság még mindig a társunk a maga összes formájában. "Szabadíts meg minket a gonosztól" - kiáltjuk a harctérről, ahol vagyunk. Az idő azonban fogy, a reménység pedig ragyogóbbá válik. "A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan." (Róm 16,20) De a mi lábunkat használja.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG

"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).

Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből. "Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek." Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg. A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek. Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak. Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson. Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Jézus küzdelmes imája

"És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott. "

(Lukács 22, 44)

Jézus az imádkozás dolgában is dicsőséges példáképünk. Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott. Minél erősebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erősebben kapaszkodott az Atyába. A legnagyobb gyengeség órája volt ez. Az Ő testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. Hiszen a test erőtelen és fogékony a bűn minden támadására. A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erőtlenség mélypontjára. A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30). Szenvedése a "sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben győzze le Őt. A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az előtte álló nehéz utat megjárnia. Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Őt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét. Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: "Erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erőtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek. Egy pillanatra sem győzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belőle, de nem hátrált meg. Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes győzelemre nem jutott. Jézus legyen a példaképünk! Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz. Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz, Ő hozzád hasonlóan megkísértetett, győzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Ő szeret és nem ejt el téged, mert az Ő drágán megvásárolt tulajdona vagy. Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: "Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat; megerősítette lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4).

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szüntelenül az Úrra nézni

"Szüntelenül az Úrra tekintek, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van" (Zsolt 16,8)

Így kell élnünk. Ha szüntelenül az Úrra tekintünk, akkor a miénk a legnemesebb társ, a legszentebb példakép, a legkedvesebb vigasztalás és a legnagyobb segítség. Tudatos határozottsággal nézzünk mindig az Úrra, és váljon ez állandó életformánkká. Mindig az Úr szemét keresse szemünk, hangjára figyeljen fülünk - ez az istenfélő ember helyes magatartása. Isten közel van a hívőhöz, bárhová néz, meglátja Istent. Ő irányítja a hívő életét, Ő tölti meg tartalommal a gondolatait. Mennyi hiábavalóságot kerülhetnénk el, mennyi bűnt győzhetnénk le, mennyi erényről tehetnénk bizonyságot, mennyi örömöt tapasztalhatnánk meg, ha valóban szüntelenül az Úrra néznénk. Miért nem tesszük hát ezt? Csak így lehetünk biztonságban. Ha sohasem feledkezünk meg az Úrról, egyre nagyobb biztonságot és bizonyosságot érzünk, mert valósággá válik, hogy Ő közel van hozzánk. Jobbunkon van, hogy vezessen és segítsen minket. Nem tántoríthat meg sem a félelem, sem az erőszak, sem a csalárdság, sem a ravaszság. Akinek Isten van a jobbján, az biztosan áll. Nem fél az igazság ellenségeitől. Hiába támadnak rá, Isten erősen tartja őket. Isten velünk marad. Kitől kellene hát félnünk?

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Isten ígérete szerint

"...minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben." (2Pt 3,14)


Az adventi időszak a jövőre irányítja figyelmünket. Vajon hogyan alakul az emberiség jövője, és a mi személyes életünk számára mit tartogat a jövendő?

Vannak, akik nem szeretnek ezzel foglalkozni, csak a mának élnek, azt akarják élvezni. Milliók vallják: a holnap bizonytalan, fő, hogy ma érezd jól magad.

Ez a szemlélet mérhetetlen önzéshez és felelőtlenséghez vezet. Aki így él, sose gondol a másik emberre, semmit nem tesz a közösségért, aminek tagja, képtelen áldozatot hozni bármilyen fontos ügyért, nem tud várni semmire, nem akar lemondani semmiről, viszont a maga pillanatnyi élvezete érdekében sok kárt okoz másoknak is. Ennek a torz szemléletnek szomorú következménye az a rettenetes környezetpusztítás is, aminek tanúi vagyunk.

Vannak, akik olyan fenyegetőnek és kilátástalannak képzelik a jövőt, hogy megtelnek félelemmel, szorongással.

S vannak, akik csak gúnyolódnak Isten erre vonatkozó ígéretein.

A hívő ember békességgel néz a jövőbe. Tudja, hogy arra felelősen készülnie kell. Tudja, hogy semmi oka a félelemre, mert élete Isten kezében van, s ő gondoskodik az övéiről. És bizonyos abban, hogy Isten ígéretei igazak, várja azok beteljesedését.

Napi áhítat- Az egység helye

Hét témája: A mennyország

Olvasmány: Ef 1,9–10.                              
Sokkal nagyobb egység van a világban, mint ahogy azt az apró események mutatják. De egyszer ez majd meg is mutatkozik.

„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.”

Magyarázat

Ahol két hívő találkozik, ott legalább három vélemény ütközik – legalábbis tapasztalatom szerint. A versengő, a másikat mindenáron meggyőzni akaró keresztény sok fájdalmat okoz, még a másik hívőnek is.
Aquinói Tamás, a híres középkori teológus arra törekedett, hogy lefektesse a skolasztikus teológia alapjait, és megírja a keresztény teológia összegzését. Sokakkal szállt vitába filozófiai alapokon a Szentírás kijelentéseivel kapcsolatban.
Élete vége felé volt egy látomása, ami után nem sokat beszélt, és semmit sem írt többé! Amikor rendtársa sürgetve kérte tőle, hogy írjon és fejezze be a Summáját, ezt mondta: „Nem tudok, Reginald testvér, nem tudok. Amit írtam, mind polyvának tetszik ahhoz képest, amit láttam!” Hogy mit láthatott látomásában, nem tudjuk.
A mennyei megtapasztalás olyan tökéletes lesz, aminek fényében, tisztaságában el fog tűnni mindaz, ami ma falakat épít a keresztények közé. Mindannyian szánkra tesszük a kezünket, amikor részesei leszünk a mennyei látás csodájának, és rádöbbenünk emberi igazságaink súlytalanságára. Ámulni fogunk azon, hogy Jézus Krisztus hogyan tudott ilyen sokféle egyházból, lelkiségből, kegyességi gyakorlatból egyetlen népet formálni önmaga számára.
(Dani Zsolt)

Reggeli dicséret-Ítélkező lelkület

Olyan könnyen tudunk ítéletet mondani. Gyakran negatív ítéletet. És hát inkább másokról, mint saját magunkról.

Ma reggel Pál apostol azt kéri tőlünk, hogy:

„Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja dicséretét.” 
1Korintus 4. rész 5. vers.

Az alábbi gyönyörű vers pontosan kifejezi, hogy honnan ered, és hova vezet az ítélkező lelkület.

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
Reményik Sándor

Szerző: Gyürüs Panni

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hitben haltak meg mindezek,...és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így beszélnek, nyíltan kijelentik, hogy hazát keresnek,...azért Isten készített nekik várost.      Zsid 11,13-16.

Ezek a versek az elhunyt ősatyákra emlékeznek vissza. Ha csak ez állna itt: "Ezek mind meghaltak" - az úgy tűnne, mint valami halk sírás. Azonban ez áll: "Hitben haltak meg mindezek". Micsoda vigasztalás! Örömmel tekintünk vissza rájuk, mint megelégedett emberekre. Bár az ígéreteket csak távolról látták, mégis megvigasztalódtak. Megelégedtek azzal, hogy idegenek és vándorok a földön. Milyen megnyugtató olyan emberekre gondolni, akik sorsukkal meg vannak elégedve; olyanokra mint pl. a szegény Lázár, aki nem zúgolódott, mint Pál, aki megbilincselve dicséretet énekelt és hálát adott, mint az ősatyák, akik sátrakban laktak és örültek jövevénységüknek. Az is példakép, hogyan vágyakoztak az ősatyák a mennyei haza után. "Jobb hazát kerestek", mint a káldeai Ur városa volt. Honvágyuk volt az Isten városa után. Ezt a vágyakozást mind jobban és jobban felébreszti a Szentlélek Isten gyermekeiben. Amikor az áldott életű misszionárius, Zaremba öreg korában elvesztette a beszélőképességét, jelbeszéddel közölte, hogy olyan ő, mint a madár a kalitkában, amely előtt nemsokára megnyílik az ajtó a szabadulásra. A ragyogó cél ez: "Isten készített nekik várost". Részletekben az ősatyák még kevesebbet tudtak, mint mi. Amit azonban tudtak, az megvigasztalta őket úgy, hogy pl. Ábrahám megállhatott a hitpróbában, Izsák türelmes maradt, amikor egyik kútját a másik után tömték be az ellenséges pásztorok és Jákob elhordozott fagyot, hőséget és ellenségeskedést. Mi megelégedett zarándokok vagyunk?

Varga László: Isten asztaláról

"Az adakozásban is legyetek bőkezűek. ... Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van... Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat."      2Korinthus 8,7-13

Alapos gyakorlati útmutatás az adakozásra. Sehol nem voltak gazdagok az őskeresztyének, de különbség azért volt köztük. Legnyomorultabb volt a jeruzsálemi gyülekezet a közvagyon csődje miatt. Nekik kér Pál támogatást mindenfelől. Nagyon fontosnak tartja az adakozást, a pénznél is fontosabbnak a testvéri szeretet gyakorlását, Krisztus áldozatát hozva fel példának. Olyan nagy volt az első nemzedék lelkesedése, hogy mindenüket odaadták volna, mint az első jeruzsálemiek. Pál ezt nem akarja, mert látja szomorú eredményét Jeruzsálemben. Azért adja örökérvényű józan tanácsát: Ésszerűen kell adakozni. Annak kell adni, akinek valóban szüksége van rá. Abból, amije van valakinek, nem abból, amije nincs. A mérték: a méltányosság, a lehetőség szerinti megközelítő egyenlőség. Így lehet egyensúlyban tartani a testvéri közösséget. Ezt teszik ma a holland keresztyének. Hihetetlen az a jószívűség, amivel nekünk segítenek, és attól ők se lesznek szegényebbek. Nem hittem, hogy erre mi képesek lennénk. De amikor az árvíz elmosta a csángókat, az erdélyi hívek is pár nap alatt megtöltötték hozzájuk küldött értékes adományaikkal a teherkocsikat. Hála Istennek!

Istenem, olyan nehéz eldönteni, kinek, mikor, mennyit kell adnom ajándékaidból. Adjak-e a maffiagyanús koldusnak, vagy ne adjak? Annak adjak, aki szemtelenül kér, vagy én keressem meg azt, akiről tudom, hogy rászorul? Növeljem jól működő tőkémet, vagy kényelmesen jótékonykodjam? Szegény létemre többet adjak, rád bízva, hogy úgyis gondot viselsz rólam? Megint csak a szabadság nehéz döntése a feladatom. Adj bölcsességet, hogy minden helyzetben a szeretet vezessen helyes döntésre! De ne engedd, hogy önző okossággal magamnak tartsam meg azt, amivel próbára teszel, mert másoknak szánod általam. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- JÉZUS ELJÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Thessz 1,1-10

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. 2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül 3emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; 4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. 7 Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, 8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, 9 mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.

"De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"

(Lk 18,8)

December havának nagy eseménye karácsony, tehát az az időpont, amikor az emberek a hagyományoknak megfelelően megemlékeznek arról, hogy Jézus megszületett Betlehemben, egy kis városban, amely Jeruzsálemtől nyolc kilométerre van. De az Úrnak tulajdonképpen két eljövetele van. Az elsőre karácsonykor emlékezünk. A második "közel" van, ahogy a Biblia erről biztosít minket. Ha örülünk annak, hogy Jézus eljött első ízben, akkor kimondhatatlan boldogsággal kell hogy eltöltsön minket a tudat, hogy ő ismét eljön. A keresztyének nem gondolhatnak Krisztusnak csecsemőként való eljövetelére anélkül, hogy ne készüljenek az ő Úrként való eljövetelére. Azt is mondhatnánk, hogy a Bibliának csak egyetlen mondanivalója van: Jézus jön! Az ószövetségi korban az emberek nem azt mondták, hogy Jézusra várnak. Még nem tudták a nevét. Valamiféle megváltót reméltek, akit ők úgy hívtak, hogy Dávid Fia vagy Messiás. Vagy egyszerűen azt mondták, hogy az Úr eljövetelét várják. Kutatták, hogy mely napon fogja majd Isten rendbe hozni a világ dolgait. Mindenesetre mindig örömmel várták, remélték az eljövetelt. Az Újszövetség elhozza nekünk Krisztust, és minden jótéteményét. Itt azt is megtanulhatjuk, hogy az Isten királyságáról szóló teljes kijelentésből Jézusnak két eljövetele következik: eljövetele kegyelemmel, és visszajövetele dicsőségben. Így hát a mondanivaló nem változik: Jézus jön! És az Újszövetség népe éppen úgy él, ahogy az Ószövetség népe élt: mindig örömmel várni, mindig remélni az eljövetelt. Egyetlen bibliai üzenet van: Jézus eljövetele. És mi csak egyetlen módon válaszolhatunk: készenléttel, hittel! És amikor ebben a hónapban minden előkészületet megteszünk karácsonyra, nem szabad a nagy kérdést elhallgattatnunk: Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a Földön? Örömben és józanul kell eltöltenünk ezt a hónapot. Szabad örülni annak, amit kaptunk, amíg örömmel várjuk azt, ami jön.

Reggeli dicséret- Mennyei kintsugi

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet.”

Ézsaiás próféta könyve 38:17

Sokszor előfordul, hogy kicsorbul, eltörik egy edény. Ilyenkor az ember egy könnyed mozdulattal a szemétkosárba dobja a használhatatlanná vált tárgyat. Japánban azonban kifejlesztettek egy művészetet, a kintsugit, amely a törésből értéket teremt. Először is összeragasztják a széttört csészét, és megvárják, hogy a ragasztó megszáradjon. Most már újra használható lenne a tárgy, csak úgy, mint a többi ép edény, de ekkor kezdődik a kintsugi. A lakkhoz aranyport kevernek, és ezt kenik az egykori törések vonalára. Az így keletkezett tárgy nem csak eredeti funkcióját nyeri vissza, hanem egyben – mind anyagiakban, mind művészetileg – értékesebb lett. Az arany beépítése nemesebbé tette a többi ép és tökéletes edényhez képest.

Mindenkit érnek élete során veszteségek. Ezek sokszor olyan súlyosak – munkahely elvesztése, súlyos betegség, közeli hozzátartozó halála –, hogy visszaállíthatatlan töréseket eredményeznek a lelkünkön. Egy csecsemőjét szülés közben elvesztő édesanya például így írja le fájdalmát: „Másnap már mehettem is haza. Ott álltam kiüresedve, meglopva a testem és a lelkem, és nem volt egy lény a földön, aki törődött volna a fájdalmammal.” Ilyen válsághelyzetekben megrendül az ember hite. 

– Miért történt ez?

– Miért pont velem történt ez?

– Miért engedte meg ezt Isten?

Minden egyes fájdalmas kérdés egy-egy repedés az egykor hibátlan edényen. 

De ekkor kézbe vesz minket Isten. Beragasztja a töréseinket, majd arannyal kevert lakkal kiemeli a forradások helyét. Ennek az isteni kintsuginak két funkciója van. Egyrészről a repedések jelei mindig jól láthatóak lesznek, hogy sose feledjük, milyen mélységekben jártunk, másrészről az arany arra emlékeztet, hogy „bizony, javunkra vált a keserűség”. Egy édesanya, aki két hónaposan vesztette el gyermekét, így írja le a mennyei kintsugit: „Sokkal szomorúbbnak látom a világot, hogy ő fizikai valójában nincs itt, és mégis szebbnek. (…) Hogy képessé váltam önmagamba nézni, és hogy képessé váltam arra, hogy legalább önmagamnak ne hazudjak, az annak az útnak köszönhető, amelyet Márkkal való szenvedésben együtt jártunk be. Márk nagyon sok mindenre megtanított (…). És amin a legjobban csodálkozom, közelebb vitt Istenhez.”

Ha eltörik valami az életünkben, vigyük hát el a mennyei kintsugi-mesterhez!

Szerző: Árvai Tamás

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nyert erőt Sára is, hogy szüljön..., minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.      Zsid. 11,11

Ábrahám mellett Sárát is a hithősök között említi a Biblia. Drága dolog, ha a házasok hitben is valóban egyek, mindketten ugyanazon a kősziklán állnak, mindkettőjüknek egy reménységük van: a mennyei haza. Az ilyen egyetértés drágább, mint a gazdag hozomány aranyban és ezüstben. A Lót családjában hiányzott ez. Ábrahámnál megvolt. Sára hite különösen is vigasztaló és bátorító, mert ő jelentős ideig kételkedett és hitetlenül félreállt. Nevetett, amikor azt az ígéretet hallotta, hogy ti. öreg korában fiúval ajándékozza meg Isten. Ezért maga Isten intette meg (l.Móz. 18,10-15). De mégis győzött a hitetlenségén, s minket is erre bátorít. Mi volt hitbeli győzelmének a titka? "Hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette." A hit megragadja Isten ígéreteit. Szaván fogja Istent. Elétárja ígéreteit, s megtapasztalja, hogy Isten ezeket beváltja. Gyakran megtörténik, hogy olyan közönséges gonosztevő, mint az Úr Jézus jobbja felől megfeszített lator, megragadja az ígéretet, amely az istentelen bűnösnek kegyelmet kínál. Ezáltal másokat is bátorít arra, hogy ragadják meg Isten ígéreteit. Micsoda nagy dolgokat nyer a hit! Hit által Sára erőt nyert. A természeti törvények ellenére anyává lett. Ma is megáll az Ige; minden lehetséges a hívőnek. Csak ne a saját kívánságunk legyen hitünk tárgya, hanem Isten világos, valóságos ígéretei, amelyeket az Isten az Igében Szentlelke által adott! A leggyengébb is lehet így hithőssé.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- AZ UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 22,18-21 18 Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; 19 ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. 20 Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: "Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus! 21 Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. "Kijelentem mindenkinek, aki hallja e könyv prófétai igéit: ha valaki hozzátesz ezekhez ... ha pedig elvesz e könyv prófétai igéiből..." (Jel 22,18-19) (Az idézett angol bibliafordítás szerint az első szavak így hangzanak: "Figyelmeztetek mindenkit, aki... A ford. megj.) A figyelmeztetés nem ugyanaz, mint a fenyegetés. A figyelmeztetés célja az, hogy távol tartson a veszedelemtől. A fenyegetés a veszedelem bejelentése. A szülők vég nélkül figyelmeztetik gyermekeiket. "Vigyázz amikor átmégy az utcán!", "Ne menj bele, hogy idegenek elvigyenek autózni!" "Ne felejtsd el meginni a tejedet!" Amikor a gyerekek felnőnek, viccelődnek ezzel, és ugratják egy kicsit szüleiket, de tulajdonképpen nagyra becsülik azokat a figyelmeztetéseket, hiszen azok azt tanúsítják, hogy szüleik mennyire szeretik őket. Amikor a fiúk és a lányok elhagyják az otthont, mint érett emberek, kapnak egy csókot és egy utolsó figyelmeztető szót. Így mi is, amikor a Biblia utolsó oldalán vagyunk, midőn készülünk becsukni a könyvet, kapunk egy utolsó figyelmeztető szót. Ez egyszerűen ennyi: Ne hamisítsd meg a könyvet! Nem szabad semmit sem hozzátennünk. Ez az Ige elégséges. Bármi amit hozzáteszel, túl sok. Ne higgy olyan tanításokban, amelyeket Isten nem jelentett ki. Ne hajts térdet olyan előírások előtt, amelyeket Isten nem parancsolt meg! Nem szabad semmit elvennünk abból. Ezt az Igét csorbítatlanul meg kell őriznünk. Ne engedj annak a hajlamnak, amely mérsékelni akarja az Igét arra, ami kellemes, ami felfogható vagy gyakorlatban kivitelezhető. Az Igét a mi Urunktól és Istenünktől kaptuk. Ez az ő kijelentése. Elmondja nekünk amit már megtett, amit most tesz, és amit majd meg fog tenni. És Isten intézkedett, hogy ez az egész leírassék nekünk. Lehet, hogy vannak kisebb különbségek közöttünk némelyik Igéjének magyarázatát illetően. Nincs egyetlen ember sem, aki teljesen érti azt. Szükségünk van egymásra, és szükségünk van Isten Lelkére, hogy értsük. De mivel az életed függ tőle, ne hamisítsd meg a könyvet. Ez Isten utolsó figyelmeztetése. Annyira szeret bennünket, hogy kénytelen figyelmeztetni. Csakugyan az életünk függ attól, hogy mit teszünk a könyvvel.