Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Ébresztõ kiáltás

,,Serkenj fel, aki aluszol! ,,-(Ef 5, 14)

A lélek mindaddig alvó állapotban van, míg felülrõl el nem éri õt az ébresztõ szó. Semmit sem hall, Iát vagy érez abból, ami körülötte végbemegy. Fogalma sincs a veszélyekrõl, melyek fenyegetik. Ha tûz üt ki a házban, az alvó semmit sem vesz észre mindaddig, míg a füst be nem tölti a szobát, vagy már lángok veszik õt körül. Tolvaj hatol a házba: az alvó mit sem tud róla. Rablógyilkos lép az ágyához, hogy halálos csapást mérjen rá, de õ nyugodtan alszik tovább. Ilyen annak az embernek is a képe, aki még mindig távol él Istentõl. Közömbösen, nemtörõdöm módon tölti napjait s nem gondol a veszéllyel, melyben lelke van. Nem gondol az elõtte álló romlásra sem, míg végül is már túl késõ.

Az alvó ember álmodik is, akárcsak az alvó lélek. Ez utóbbi arról álmodik, hogy nem is áll õ olyan rosszul, a helyes úton halad és végül is jó helyre visz útja. Magáról azt gondolja az ember, hogy rendes, jószívû és nem is sejti, mennyire romlott, mennyire gonosz a szíve. Vannak azután olyan emberek is, akik szándékosan altatgatják a lelkeket. Nyugtatgatják a bûnöst, ahelyett hogy ébresztgetnék. Hamis reményekkel áltatják, megerõsítik önszeretetében, önigazságában vagy könnyelmûségében. Szájaíze szerint beszélnek hozzá és ha megmozduló, ébredezõ lelkiismeretében nyugtalanság támad, igyekeznek azt elhallgattatni. A lelki alvók egymást kölcsönösen erõsítgetik a rosszban.

„Serkenj fel, aki aluszol!" - ez az Igének ébresztõ kiáltása. Az élõhitû keresztyén, az igazság élõ tanúja, aki nevén meri nevezni a bûnt s annak szörnyû következményeit nem hallgatja el, felébreszti az alvókat. A szívben egyszerre csak vágyakozás támad a békesség után és a lelkiismeret ébredezni kezd. De nyugtalan is. Hiszen még az sem kellemes, ha valakit hirtelen testi álmából riasztanak fel, de ha veszély van, az alvó mégiscsak hálás ezért és gyorsan összeszedi magát. Amikor egy lelket felébresztünk a bûn álmából, elõször talán még fel is háborodik és dühös lesz arra, aki õt a hamis biztonságból felrázta. Kényelmesebb tovább aludni. Szegény, elkábított bolondok, akik kitartóan csak tovább alszanak, jóllehet az ébresztõ kiáltás lelkiismeretükig hatolt. Viszont áldott az, aki hagyja magát ébreszteni és szemét kinyitja a valóság meglátására.

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 19. rész

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
3. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
4. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:
5. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
6. Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
7. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.
8. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
9. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
10. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
11. Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
12. Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
13. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
14. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.
15. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ábrahám az egyszülöttét vitte áldozatul... úgy gondolkozott, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani.      Zsid. 11,17-19

Még egy ellentét Ábrahám életéből. Ő képes volt elengedni amihez a világ ragaszkodik, és ragaszkodott ahhoz, amit a világ elenged. Ő engedett a békesség kedvéért, amikor Lót a jobb legelőt választotta. Engedett ott, ahol a világ ezt már lehetetlennek tartotta: egyetlen fiát vitte áldozatul. Micsoda nehéz lehetett neki lépésről lépésre az út Mórija hegyére, hogy Izsákot saját kezével áldozza fel! Nyájainak, sőt saját egészségének odaáldozása is semmiség lett volna ehhez képest. A hit mégis adott neki ehhez erőt. - Ugyanez a hit azonban, amely képessé tette őt a lemondásra, erőssé tette őt a ragaszkodásra is. Egyetlen ellentmondó szó nélkül áldozott fel külső előnyöket; de példakép lehet előttünk abban is, amilyen szívóssággal ragaszkodott Isten ígéreteihez, azokat semmiképpen fel nem adva. Isten megígérte neki: "Izsákban neveztetik néked mag". Izsák lesz az ígéretek hordozója. Ehhez az ígérethez ragaszkodott Ábrahám körömszakadtáig. Ez Isten ígérete volt, amelyet Ő soha nem szeg meg. Az egyszülöttet, az áldás hordozóját Isten kérhette, de azt feltétlen bizonyossággal tudta Ábrahám, hogy amit Isten megígért, azt Ő meg is tudja tenni. Isten ígéreteinek be kell teljesedniük. Ha ő, Ábrahám, most fiát feláldozza, akkor Istennek azt újra meg kell elevenítenie, különben ígéretét nem tudná beteljesíteni. "Úgy gondolkozott, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani." Ez az igazi hit ismertetőjele. - Fordítottját cselekszi, mint a világ. A világ a külső előnyökhöz ragaszkodik, de Isten ígéreteit szó nélkül elengedi. - Mi melyikhez ragaszkodunk?

Varga László: Isten asztaláról

"József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki."      Máté 1,24

Milyen egyszerű, és milyen nagy dolog! Isten a legkülönbözőbb módokon ad nekünk személyre szóló parancsokat. A parancs emberi ítélet szerint mindig bizonytalan: egy álom, egy váratlan lehetőség, egy feladat, egy meghívás, egy lelkünkbe vágó ige, egy véletlenül meghallgatott prédikáció. Ha másnak elmondod, azt feleli: honnan tudod, hogy ezt éppen Isten, éppen neked parancsolja? De aki a parancsot kapja, az személyesen tudja, biztos benne, hogy ez most Isten akarata, ezt most nekem kell végrehajtanom. Nem a tények, nem a körülmények, Isten Lelke az, ami megadja ezt a bizonyosságot. Akkor következik a döntés: vállalom, vagy engedem magam lebeszélni. Nagy dolgok függhetnek tőle. Isten nem ad parancsot mellékes dolgokra. De komoly feladatra sem kényszerít. Ha nem vállalom, lehet, hogy nagy kár származik belőle, lehet, hogy elvégzi valaki más, de biztos, hogy számomra veszteséget jelent. S ha vállalom: Isten munkatársa, jó lelkiismeretű szolgája leszek. Mindig megéri!

Jó Istenem, használj fel engem is a szolgálatodra! Lehet, hogy ezt csak most kérem, amikor nem kaptam még parancsot, és majd ha megkapom, félni fogok tőle. Arra kérlek, ha majd megszólítasz, tégy bizonyossá akaratod felől. Addig pedig készíts fel arra, hogy hajlandó legyek a szolgálatodra! Talán éppen most parancsolsz, és én azon töprengek, vajon amit napok óta érzek, valóban a te rendelésed-e. Add, hogy el tudjam fogadni a József indulatával, aki nem okoskodott, hanem engedelmeskedett! Add, hogy én is szolgája, őrzője, ápolója legyek megváltásodnak, add, hogy eredménye legyen annak, hogy megszólítottál! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ORSZÁG JELEN VAN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 12,22-29 22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. 23 Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: "Csak nem ez a Dávid Fia?" 24 A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: "Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével." 25 Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. 26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? 27 És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! 28 Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 29 Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát.  "Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa." (Mt 12,28) Az Isten országának az ellentéte nem az ember országa, hanem a Sátán országa. Az emberek vagy az ördög uralmának az áldozatai, vagy pedig Isten országának felszabadítottai. Volt egy férfi, aki teljesen az ördög markában volt: démonikus volt. Az a tény, hogy nem tudott beszélni és nem is látott, az ördög munkájának az eredménye volt. Ez nem azt jelenti, hogy ahol csak némaság vagy vakság van, ott az ördög felelősségére kell következtetnünk. De azt csakugyan jelenti, hogy mind a betegség, mind az ördögi megszállottság eltűnik, ha Isten országa a maga teljességében eljön. Ez volt hát az az ember, akit Jézus egészen meggyógyított. Akkor vita támadt arról a hatalomról, amellyel Jézus munkálkodott. Azt a gondolatot, hogy ezt Jézus egy másik ördög erejével tette, el kellett vetni. Sátán nem pusztít el Sátánt. "Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa." Jézusnak ez a kijelentése mérhetetlen fontossággal bír a tekintetben, hogy Isten országa jelentését megértsük. Isten országa nem csupán egy eljövendő valóság, melyre várnunk kell, hanem máris jelen van, ahol csak a Sátán béklyója összetörik. És az az erő, amelyen megtörik a Sátán hatalma, az az erő - Isten Lelke. Ez a Lélek először Jézuson nyugodott meg, és most azoknak adatik, akik hisznek Őbenne. Ma Jézus Krisztus az Ő követői által munkálkodik az Ő Lelke erejével. A Sátán országa nem állhat ellent ennek az erőnek. Amilyen mértékben a Szentlélek irányítja a mi mostani életünket, olyan mértékben máris eljött Isten országa! Óriási területek vannak ezen a világon, amelyek úgy látszik a Sátán birodalmához tartoznak. De az, aki velünk van és általunk munkálkodik, erősebb, mint a Sátán. És Ő nyeri meg a csatát!

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE ÜLDÖZZE JÉZUS KRISZTUST!

"Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (Csel 26,14)

A magam külön útján járok-e Isten ügyéért? Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent Szellem tűzkeresztségét. Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust. Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem. Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el, mindig fájdalmat okozunk Jézusnak. Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk, üldözzük Őt. Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó". Mikor aztán rájövünk, hogy egész idő alatt csak Jézust üldöztük mindezzel, ez a lehető leglesújtóbb felfedezésünk. Iszonyúan élesen, keresztül-kasul átjár-e engem Isten Igéje, miközben másoknak továbbadom, vagy meghazudtolja az életem azt, amit mondok? Taníthatom én a megszentelődést, ha közben életem a Sátán szellemét ábrázolja ki, azt a szellemiséget, amely üldözi Jézus Krisztust? Jézus Szelleme csak egy dologról tud: az Atyával való tökéletes egységről. Ő mondja: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29). Minden tettem a vele való közösség alapjára épüljön, ne arra az önfejű elhatározásomra, hogy én ezentúl istenes ember leszek. Könnyen meglehet, hogy háttérbe szorítanak és megvetnek mások, de ha mindezt vállalom Őérette: megakadályozom, hogy üldözzék Jézus Krisztust.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Ébresztő kiáltás

"Serkenj fel, aki aluszol! " (Ef 5, 14)   A lélek mindaddig alvó állapotban van, míg felülről el nem éri őt az ébresztő szó. Semmit sem hall, Iát vagy érez abból, ami körülötte végbemegy. Fogalma sincs a veszélyekről, melyek fenyegetik. Ha tűz üt ki a házban, az alvó semmit sem vesz észre mindaddig, míg a füst be nem tölti a szobát, vagy már lángok veszik őt körül. Tolvaj hatol a házba: az alvó mit sem tud róla. Rablógyilkos lép az ágyához, hogy halálos csapást mérjen rá, de ő nyugodtan alszik tovább. Ilyen annak az embernek is a képe, aki még mindig távol él Istentől. Közömbösen, nemtörődöm módon tölti napjait s nem gondol a veszéllyel, melyben lelke van. Nem gondol az előtte álló romlásra sem, míg végül is már túl késő. Az alvó ember álmodik is, akárcsak az alvó lélek. Ez utóbbi arról álmodik, hogy nem is áll ő olyan rosszul, a helyes úton halad és végül is jó helyre visz útja. Magáról azt gondolja az ember, hogy rendes, jószívű és nem is sejti, mennyire romlott, mennyire gonosz a szíve. Vannak azután olyan emberek is, akik szándékosan altatgatják a lelkeket. Nyugtatgatják a bűnöst, ahelyett hogy ébresztgetnék. Hamis reményekkel áltatják, megerősítik önszeretetében, önigazságában vagy könnyelműségében. Szájaíze szerint beszélnek hozzá és ha megmozduló, ébredező lelkiismeretében nyugtalanság támad, igyekeznek azt elhallgattatni. A lelki alvók egymást kölcsönösen erősítgetik a rosszban. "Serkenj fel, aki aluszol!" - ez az Igének ébresztő kiáltása. Az élőhitű keresztyén, az igazság élő tanúja, aki nevén meri nevezni a bűnt s annak szörnyű következményeit nem hallgatja el, felébreszti az alvókat. A szívben egyszerre csak vágyakozás támad a békesség után és a lelkiismeret ébredezni kezd. De nyugtalan is. Hiszen még az sem kellemes, ha valakit hirtelen testi álmából riasztanak fel, de ha veszély van, az alvó mégiscsak hálás ezért és gyorsan összeszedi magát. Amikor egy lelket felébresztünk a bűn álmából, először talán még fel is háborodik és dühös lesz arra, aki őt a hamis biztonságból felrázta. Kényelmesebb tovább aludni. Szegény, elkábított bolondok, akik kitartóan csak tovább alszanak, jóllehet az ébresztő kiáltás lelkiismeretükig hatolt. Viszont áldott az, aki hagyja magát ébreszteni és szemét kinyitja a valóság meglátására.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Megszűnik a könnyhullatás

"Isten... letöröl minden könnyet a szemükről..." (Jel 21,4)

Igen, ennek az ideje el fog jönni a hívők számára. Egyszer végleg megszűnik a szomorúság és felszáradnak a könnyek. Most a könnyek világában élünk, de ez a világ el fog múlni. Új ég és új föld lesz, írja ennek a fejezetnek az első verse; és ott nem siratjuk többé a bűnesetet és az abból következett nyomorúságokat. Olvassuk el a második verset, és figyeljük meg, hogyan ír a menyasszonyról és menyegzójéről. A Bárány menyegzője a végtelen öröm ideje lesz, akkor már nincs helye a könnyeknek. A harmadik vers szerint Isten maga fog az emberek között lakni, és az Ő jobbján gyönyörűségek lesznek mindörökké, és nem lesz könnyhullatás. Milyen is lesz az, ha nem lesz többé sem szomorúság, sem könnyhullatás, sem fájdalom? Sokkal dicsőségesebb lesz, mintsem hogy azt el tudnánk képzelni. Ó, sírástól kivörösödött szemek, ne hullassatok többé keserű könnyeket, hiszen már csak egy kevés idő, és nem ismertek többé könnyet! Senki más nem törölheti le úgy könnyeinket, mint a szeretet Istene, és Ő jön, hogy megtegye ezt. "Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás" (Zsolt 30,6). Jöjj. Urunk, ne késlekedj, mert most még mindannyian sírunk.

Prófétai Áhítatok- Lana Vawser próféciája

Hol vannak azok, akik elidőznek a jelenlétemben most, a gyorsulás időszakában?
VOLT EGY TALÁLKOZÁSOM ISTEN SZÍVÉVEL, AMELYNEK SORÁN HALLOTTAM, AHOGY FELKIÁLTOTT: "HOL VANNAK AZOK, AKIK ELIDŐZNEK? HOL VANNAK AZOK, AKIK ELIDŐZNEK A JELENLÉTEMBEN MOST, A GYORSULÁS IDŐSZAKÁBAN?"

Nemrég volt egy erőteljes találkozásom Isten szívével, amelynek a hatására megtörten kezdtem vágyakozni Őutána, hogy dicsőségesebben és mélyebben átélhessem. Ez egy olyan élmény volt, ami nagyon mélyen megindított. Az, hogy ennyire mélyen megtapasztaltam az Ő szívét, egy gyökeres változást hozott bennem. Az, hogy ennyire mélyen hallottam a szíve vágyakozását, újra felébresztett engem, ez a mélyebbről jövő kiáltás, hogy tegyem le az életemet és mindent, hogy MEGISMERJEM ŐT! Hogy szolgáljak Neki! Hogy szeressem Őt! Hogy imádjam Őt! Hogy az életem MEGINDÍTSA AZ Ő SZÍVÉT!

Annyira mélyről jövő, annyira epekedő volt ez az Isten szívéből felfakadó kiáltás, ez a vágyakozás, amit hallottam, hogy tűzre lobbantott, de ugyanakkor mély fájdalmat is okozott a szívemben... Ezt hallottam Tőle...

"HOL VANNAK AZOK, AKIK ELIDŐZNEK? HOL VANNAK AZOK ELIDŐZNEK A JELENLÉTEMBEN MOST, A GYORSULÁS IDŐSZAKÁBAN?"

ELIDŐZNI: ott maradni valahol, tovább, mint ameddig kellene, amikor vonakodik az ember attól, hogy elmenjen. (egy definíció a Google-ról)

Ettől teljesen megsemmisültem!!!! Attól, hogy ilyen mély vágyakozással hallottam Isten szívét az Ő népe iránt, egy ennyire mélységes epekedéssel, hogy ismerhesse a népét és hogy a népe élvezze az Ő jelenlétét. Hogy egyszerűen csak Vele legyenek, leüljenek együtt, mint két jó barát, akár szavak nélkül, csak úgy egymásnak örülve.

"Mert jobb egyetlen nap nálad, mint ezer máshol!Jobb Istenem Templomának küszöbén állni, mint a gonoszok sátrában lakni!" (Zsoltárok 84:10 EFO)

Az Úr arról beszélt hozzám, hogy most, a felgyorsulás időszakában van egy kísértés arra, hogy NE IDŐZZÜNK EL OTT, pedig most, a felgyorsulás időszakában MÉG INKÁBB TUDATOSAN KELL Isten népének ELIDŐZNI az Ő jelenlétében!!!!!

"Ahogy a népem IGENT mond Nekem ebben az időszakban, Rám várva, gyönyörködve Bennem, leülve Velem, Én felemelem AZOKNAK A TÁRSASÁGÁT, AKIK ELIDŐZNEK, és ők lesznek azok, akik ISMERNI FOGJÁK az ÉN SZÍVEM titkait és elmélkedéseit!!!!!!!!"

Az Úr megmutatta nekem annak a veszélyét, hogy az embert magával ragadják "a felgyorsulás szelei", és ebben az időszakban a küszködés, az önmagunk előretolása, a "saját királyságunk építése" mind abból az életformából fognak fakadni, ami nem szokott elidőzni. Ahogy Isten népe ELIDŐZIK az Ő jelenlétében, az Ő Szelleme kezeli, megtöri és meggyógyítja azokat a problémás dolgokat.

Ebben az időszakban az "ELIDŐZÉSÜNK" KELL, HOGY LEGYEN A FONTOSSÁGI SORRENDBEN EZ ELSŐ!!

"Meg fogjátok ismerni azokat, akik ELIDŐZNEK a jelenlétemben ebben az időszakban, mivel ők egy MÉLY NYUGALOMMAL járnak, ami KÉZZELFOGHATÓ, és látni fogjátok a szívem titkainak a kijelentéseinek a tüzét a szemeikben. Akik elidőznek, meg fogják látni az életük legnagyobb FELEMELKEDÉSÉT ebben az időszakban, amit egyedül az Én Szellememnek a szele fog cselekedni. A felgyorsulás időszaka nem azt jelenti, hogy az ember "elfoglaltabb" lesz tőle, hanem azt, hogy Én gyorsabban teszem a dolgokat. Az áttörés nagy lendülettel és nagy sebességgel történik. De minél erősebben fújnak a gyorsulás szelei, annál többet kell ELIDŐZNÖTÖK, Én népem."

Akkor az Úr Józsuét mutatta nekem a 2 Mózes 33:9-11-ből:

"Valahányszor bement Mózes a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor bejáratánál. Így beszélt Mózessel az ÚR. 2Móz 33,10Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál. 2Móz 33,11Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia NEM TÁVOZOTT EL A SÁTORBÓL!!"

Józsué még ELIDŐZÖTT ott!! Mózes ELIDŐZÖTT!! Ábrahám ELIDŐZÖTT!! Dávid ELIDŐZÖTT!!

Van egy igazán mély és dicsőséges meghívás, ami arra szól, hogy ELIDŐZZÜNK az Ő jelenlétében ebben az időszakban. A legnagyobb örömöt az jelenti, hogy megismerjük Őt és az Ő szívét hordozzuk. Hogy tudjuk, miről álmodik Ő! Hogy tudjuk, mik a szívének a titkai.

Az Úr KUTAT utánunk és most ELŐHÍVJA AZOKAT, AKIK ŐT KUTATJÁK!

"Hol vannak azok, akik elidőznek? Hol vannak azok, akik elidőznek most, a gyorsulás időszakában?""

A szemei körbejárnak! A szemei kutatnak! Ő keres! Vajon ettől nem érzed megsemmisülve magadat? A Mindenható Isten szíve keresi azokat, akik ELIDŐZNEK. Miért? Azért, hogy KIJELENTHESSE a szívét és közösségben lehessen a népével.

"Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt, és szövetségére tanítja őket." - Zsoltárok 25:13 (EFO)

Ebben az ELIDŐZÉSBEN annyira benne van az Ő szívének a mélysége és a Szellem folyóiba olyan mélyen lép be Isten népe, ahogy még soha nem tapasztalták.

Isten szívének a felfedezése SOHA NEM ÉR VÉGET, és Ő most meghív téged és engem, hogy menjünk be oda. Ne vegyük könnyelműen az Ő meghívását! Ne söpörjük félre az Ő kérdését. Kiáltsunk fel együtt, hogy a Szelleme OLYAN MÉLYRE égesse belénk ezt a kérdését, hogy MEGINDULJUNK tőle! Hogy ki legyünk rázva a közöny minden területéről és ráébredjünk egy mélyebb bensőséges kapcsolatra és barátságra a Szeretettünkkel.

TUDATOSAN HÍVJUK MEG az Ő Szellemét, hogy MEGÍTÉLJEN BENNÜNKET!

Most, a felgyorsulás időszakában legyen a fontossági sorrendünk első helyén az ELIDŐZÉS. Vetődjön ránk a szeme és legyen a kérdésére a válasz a mi ÉLETÜNK és a HELYEZKEDÉSÜNK...

"HOL VANNAK AZOK, AKIK ELIDŐZNEK? HOL VANNAK AZOK, AKIK ELIDŐZNEK MOST, A FELGYORSULÁS IDŐSZAKÁBAN"

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Felkészítés a szenvedésre

"A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. "(Jn 16,33)

„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak" - mondta Jézus egyszer tanítványainak
(Jn 15,20). Erre azonban fel is készítette őket. Mai tanítványai is erőt meríthetnek ebből.

1. Jézus szeretetét mutatja, hogy előre tájékoztatja az övéit, mi vár rájuk. A bűn világában mindenképpen sok nyomorúság van, őket pedig Krisztusért is üldözni fogják. Emiatt nem kell felháborodni, bosszankodni, ezt vállalni kell. Ha az ember előre tudja, hogy valami fájni fog, könnyebben szenvedi azt el.

2. Biztosítja övéit totális győzelméről. A „világ" itt az istenellenes erőket jelenti. A háború eldőlt, de az ellenség még sokat kellemetlenkedhet. Jézus győzelme azonban végleges, és ezt az övéinek tudniuk kell. Jézus a kereszten legyőzte a gonoszt (Kol 2,15), és győzelme hit által a mienk.

3. Minden szenvedésen túlláthatunk, mert „a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk" (Róm 8,18). Jézus említi: a szülés fájdalmas, de utána azt elfelejti az anya, örül gyermekének. Ez nem olcsó vigasz, hanem boldog reménységünk alapja.

4. Aki ezt tudja, annak lesz ereje békességgel szenvedni. Itt ígéri Jézus az ő békességét, amit a világ nem tud adni, de nem tud elvenni sem.

5. Aki Jézusért szenved, soha nem marad egyedül. Ahogyan ő magáról mondta: „engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van." (Jn 16,32)

Érte vállalt szenvedésünkben a vele való lelki közösség ad béketűrést, kitartást, erőt, sőt örömöt. Ő mondta: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket ..., mert jutalmatok bőséges a mennyekben" (Mt 5,11-12).

Napi áhítat- Találgatások Jánossal kapcsolatban

Olvasmány: Mk 6,14–29

Teljesen mindegy, hogy ismerőseid mit gondoltak eddig Jézusról. Csak lássák rajtad a változásokat miatta!

„Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért vannak benne a csodatevő erők. Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem. Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt. Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! Heródiás ezért megharagudott rá, és meg akarta öletni. De nem tehette, mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. De eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét. A leány nagy sietve bement a királyhoz, és azt kérte: Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani. Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta azt az anyjának. Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.”

Magyarázat

Megtérésem előtt, mikor az igazságot kerestem, egy dolog foglalkoztatott a kereszténységgel kapcsolatban. Kicsoda Jézus Krisztus? Ha ő valóban Isten Fia, akit az Atya küldött a világba, hogy minket megszabadítson a bűneinktől, aki nagypénteken meghalt a kereszten, és húsvétkor feltámadt a halottak közül, akkor nem élhetek tovább úgy, ahogyan addig éltem.
Egy kis könyvet kaptam egy hívő barátomtól, melynek címe: Több, mint ács. Josh McDowell, a könyv szerzője végigveszi a lehetőségeket azzal kapcsolatban, hogy ki lehetett Jézus, és logikusan eljut odáig, amit akár józan ésszel is be lehet látni, hogy Jézus az, akinek mondta magát. Ő a megígért Messiás, az emberiség Megváltója.
Jézus korában is találgatások voltak személyével kapcsolatban. Furcsa elképzelések láttak napvilágot: volt, aki egy régi próféta megtestesülésének tartotta, mások szerint Bemerítő János támadt fel a halálból. Ez különösen Heródest zavarta, aki kivégeztette a Keresztelőt. Hogyan lehetett volna Jézus Bemerítő János? Ha csak egy kicsit utánajártak volna, könnyen elvethették volna ezt az állítást. 

Mi se dőljünk be a manapság divatos elképzeléseknek Jézussal kapcsolatban! Legyünk bizonyosak, és hirdessük: Jézus a feltámadás és az élet, ő az egyetlen út az Istenhez!
(Merényi Zoltán)

Reggeli dicséret- Csak nyugi!

"A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt."
Példabeszédek 15,1

Nyugalom, békesség, csendesség. Szinte alig van részünk benne. 

Izgő-mozgó, izgalmat kereső emberként alig vesszük észre milyen nagy a hiánya az életünkben. Egyébként is divat a türelmetlenség, a harag és a visszavágás. viccesnek tartjuk, hogy egyes sofőrök már úgy születtek, hogy a kezük a dudán volt, mert csak úgy tudnak létezni. Valaki egy másodperccel később indul a pirosnál és már foghatja is a fülét. Türelmetlenek vagyunk a közlekedésben is, de még-inkább a várakozások közepette. Megvan az az élmény, amikor a tömeg órák óta vár a rendelőben és valaki jön és besétál előttük pimaszul? És az is, amit kap, mikor kijön? Na ugye! 

Ilyenek vagyunk, türelmetlenek, fortyogók és jajj annak, aki ilyenkor felbosszantja a másikat, mert máris kitör a vulkán. Egyre inkább tojáson lépkedve kell élnünk az életünket. Jól jön ilyenkor a tanács, a segítség, hogy milyenek legyünk és mit tegyünk.
A bölcs válasza: dönts helyesen az ilyen helyzetekben!

A legfontosabb: Légy higgadt!
A higgadtság egy magatartásforma, ami megnyilvánul a beszédünkben, megfontolt és gondosan megválasztott szókincsben és a kellemes hanghordozásban, hangszínben. 

De megjelenik a testbeszédünkben is. 

Hirtelen, fenyegető mozdulatok kerülése helyett az alázatosság használatában. 

Dac helyett kedves mosolyban, meghajló testtartásban, barátságos érintésben.

Végül egy mese:
Volt egyszer három testvér, akik nagy kalandra indultak, de eltévedtek a sötétség erdejében. Éjjel elhatározták, hogy egyikük mindig őrködik, míg a többiek alszanak és majd kétóránként váltják egymás. 

Így is lett, elsőnek a legidősebb kezdte a strázsálást. Az első órában nem is történt semmi, de a második órában megjelent előtte a harag szelleme és közölte, hogy meg akarja enni alvó testvéreit. Ő persze nem hagyta és harcra kélt ellenségével. A küzdelemben maga is egyre indulatosabb lett, de ahogy saját haragja nőtt, úgy nőtt egyre a harag szellemének ereje is. Végül alul maradt a küzdelemben és egy ütéstől ájultan rogyott a földre. 

De akkor már ébredt is a középső testvér. Mindkét testvérét mozdulatlannak látta és azt gondolta: Ejnye, a bátyám elaludt, pedig őrködnie kellett volna! No, nem baj. Majd őrködöm én tovább. Az első óra nála is csendesen telt, de aztán jött a szellem. 

Minden úgy történt most is, mint az előbb. A harag enni akart, a fiú nem hagyta és birokra keltek. Ennek a fiúnak is nőttön nőtt a dühe a küzdelemben, de sehogy sem tudott győzedelmeskedni, mert a harag szellemének ereje annál nagyobb lett, míg végül ő is alul maradt és elterült a földön. 

Végül felébredt a legkisebb testvér is. Minden éppen úgy történt, mint az előbbiekben, de amikor a harc elkezdődött a legkisebb úgy döntött, nyugodt marad. 

Mivel mindvégig tartotta magát a döntéséhez a szellem ereje egyre csak fogyatkozott, míg végül megfutott a fiú elől. Reggel aztán magukhoz tértek a bátyjai és igen csodálkoztak a legkisebb győzelmén. 

Öccsük aztán csak ennyit mondott: 

„Ez a harag szelleme volt. Az egyetlen teendő vele szemben, hogy az ember nyugalommal gyengítse az erejét.”

Bejegyezte: Restás László

Derek Prince - Miért nem viszed az ügyedet Istenhez?

Hívd segítségül az Urat...

„Uram, Istenem, téged hívtalak segítségül, és te meggyógyítottál engem!” (Zsoltárok 30:3)

A Biblia egyik legnagyobb áldása számomra mélységes egyszerűsége. A legsúlyosabb állítások a legegyszerűbb és legrövidebb szavakban jelennek meg. Az itt idézett versben {az angolban} egyik szó sem több egy szótagnál. Tizennégy egytagú szó, mégis ezek az egyszerű szavak milyen hatalmas igazságot fejeznek ki!

Végig az egész Bibliában Isten úgy jelenti ki magát, mint a népének gyógyítóját. Izraelnek Egyiptomból való szabadulása után jelentette ki: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód.” (2.Mózes 15:26.) Ezt úgy is lehet fordítani: Én vagyok az Úr, a te orvosod. Tizenkét évszázaddal később megerősítette: „Én, az Úr, meg nem változom.” (Malakiás 3:6.)

Az Újszövetségben Jakab ezt írta a keresztényeknek: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt.” (Jakab 5:14-15.) Hálás vagyok Istennek az orvosokért és nővérekért és mindazokért, akik segítik a betegeket és erőtleneket. De az igazi gyógyító, maga Isten. A gyógyulás csatornái változhatnak, de a forrás mindig ugyanaz.

Talán te is valamilyen betegségtől szenvedsz, valamilyen elnyomástól a testedben, valamilyen tehertől, amitől az Úr boldogan megszabadítana. Gondoltál már arra, hogy segítségül hívd az Urat? Gondold meg, milyen egyszerű szavak: „Segítségül hívtalak, és te meggyógyítottál engem.” Néha átsiklunk egyszerű, kézenfekvő dolgok felett.

Miért nem viszed ügyedet Istenhez? Én már sokszor megtettem, és Ő meggyógyított. Hiszem, hogy ugyanezt fogja tenni veled is.

A hit megvallása:
Uram, Te vagy az én Teremtőm és Megváltóm. Ahogy abban bízom, hogy megmented a lelkemet, ugyanígy bízom abban is, hogy meggyógyítod a testem.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

Derek Prince- GYÓGYULÁSOK, ÉS CSODÁK

A gyógyulás lényege az, hogy a testet megszabadítja valamilyen betegségtől vagy sérüléstől. Gyakran érzékszervekkel nem tapasztalható módon következik be, ráadásul sokszor egy folyamat eredménye. Nem feltétlenül azonnal, vagy rövid idő alatt megy végbe.

Másrészt viszont a csoda rendszerint érzékszervekkel világosan tapasztalható, és azonnal vagy nagyon rövid idő alatt játszódik le, az általa létrehozott változások is messze túlmutatnak az egyszerű gyógyuláson.

A Gyógyulások ajándékai :

1Kor 12:9 (többes szám)

Gyógyítások, Ajándékok

Valahányszor gyógyulás történik akkor, újabb és újabb ajándék átadására kerül sor azon a személyen keresztül, akinél a karizma megnyilvánul.

Mint minden más ajándék a gyógyulás ajándéka kizárólag Isten uralma és ellenőrzése alatt működik.

Ján 5:2-3, 5-9 "akarsz-e meggyógyulni?"

Az akaraterő gyakorlása rendkívül fontos tényező a gyógyulás szempontjából.

A 19 vsz.-ban Jézus elismerte magáról hogy mindent kizárólag az Atya akaratával összhangban cselekedett, tőle függetlenül soha.

TEHÁT ha Jézus nem tevékenykedett függetlenül, ezt mi sem tehetjük meg. Isten vezetésére kell hagyatkoznunk. Csak akkor leszünk képesek Isten munkáját végezni, ha Ő vezet minket, és Ő cselekszik rajtunk keresztül.

A gyógyító erő nem más, mint a Szent Szellem ereje.

Rm 8:11.... a bennünk lakózó Szent Szellem által tehát ugyanaz az erő válik elérhetővé számunkra , amely Jézus holttestét is feltámasztotta a halálból.

2Kor 4:10-12 ....igényelhetjük a feltámadott életet, a halandó testünk számára. Ez az élet meg is akar nyilvánulni bennünk , ez az isteni gyógyulás és isteni egészség.

Isten akarata nem csupán az a hívő számára, hogy meggyógyuljon, hanem sokkal inkább, hogy egészséges legyen. (3Jn 2)

Zsoltár 103,5 ....megújul a te ifjúságod, mint a sasé.....

A feltámadott élet nem csak kiegyenlíti a különböző betegségek és egészségügyi problémák által a hívő testében célozott károkat, hanem bizonyos mértékben az öregedés folyamatát is képes ellensúlyozni.

5Móz 34:7 .....Mózes annyi időt töltött Isten jelenlétében, hogy voltaképpen teljesen más atmoszférában élt , mint a többi izraelita.

Annak a környezetnek tehát, amelyben élünk nagyon sok köze van ahhoz , hogy miként megyünk át az életben.

Mk 5.25-30 ... Jézus érzékelte, hogy gyógyító erő árad ki belőle.

Lk 5:17 ....ebben az esetben az egész atmoszférát átitatta ez a gyógyító erő.

Lk 6:19....itt sok emberről volt szó, akik meggyógyultak a gyógyító erő során.

Ugyanaz a gyógyító erő vette körül Pétert is az ApCsel 5:15-16-ban, hogy még az árnyéka is gyógyulást közvetített.

Ha egyszer valahol Isten ereje felszabadul ott az eredmények felbecsülhetetlenek.

Egyéni gyógyulások:

Lk 4:40...reávetvén kezüket...

Itt Jézus egyenként szolgált az emberek felé. Mindenki meggyógyult, akire rátette a kezét.

Mt 7:32-35; Mk 8:22-23 ....

Vajon miért vezette ki Jézus ezt az embert a városon kívülre? Minden bizonnyal olyan hitetlen atmoszféra uralkodott ott, amelyben a gyógyulás talán soha nem tudott volna bekövetkezni.

Le kell szögezni, hogy bizonyos mértékig az Ő szolgálata is függött az adott személy hittel vagy éppen hitetlenséggel való reakciójától.

Gyakran előfordul, hogy épp a legközelebbi rokonok jelenlétében a legnehezebb a hitet gyakorolni. A jelek szerint ez a férfi sem tudott volna meggyógyulni abban a városban.

Jn 14:12: AKI HISZ ÉNBENNEM, AZ IS CSELEKSZI MAJD AZOKAT A CSELEKEDETEKET, AMELYEKET ÉN CSELEKSZEM.

Amikor Jézus kiküldte a tanítványokat, hogy szolgáljanak ezt a parancsot adta nekik: GYÓGYÍTSÁTOK A BETEGEKET.

A Biblia nagy felelősséget helyez a hívőkre.

Horváth Ilona megosztása-

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 124. rész

1. Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
2. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
3. Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
4. Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
5. Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.
6. Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
7. Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
8. A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ábrahám kiment, nem tudva, hová megy.      Zsid. 11,8

Másik ellentét Ábrahám életében ez: nagyon keveset tudott, és mégis nagyon sokat. Keveset tudott: "Kiment és nem tudta, hová megy". Ha megkérdezte volna valaki tőle: Tisztában vagy úti programoddal? Bizonyos vagy benne, hogy az új helyen meg lesz a megélhetésed? - Ezekre a kérdésekre adós maradt volna a válasszal. Kortársai ezt gondolhatták: értelmes ember hogyan léphet olyan útra, amelyen nincs garantálva biztos jövője. De Ábrahámnak elég volt, hogy azt tudta: Isten vezetése alatt vándorol és ő magát erre a vezetésre feltétlen rábízhatja. Amilyen keveset tudott Ábrahám egyfelől, másfelől mégis többet tudott, mint e világ tudósai. Tudott arról a városról, amelynek "építője és alkotója az Isten" (10. v.). Tudott a hazáról, amely fenn, a mennyben van (14-16. v.). Tudta, hogy Isten ígéreteiben soha nem csalódik, és hogy Isten hatalmának nincs határa (19. v.). A hit ma is így van: egyfelől egészen keveset tud, másfelől pedig csodálatosan sokat. A hívők hagyják, hogy a világ ostobáknak tartsa őket, olyanoknak, akik semmit sem tudnak. Azt is elszenvedik, hogy lenézzék és elmaradottnak tartsák őket. - De várjunk csak egy kicsit! Eljön az idő, amikor nyilvánvalóvá lesz, hogy ki tudott többet és kinek volt magasabb képzettsége. Aki hitben Isten ígéreteire építi életét, az minden kevélység nélkül elmondhatja: "Miden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a Te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a Te parancsolataidra" (Zsolt. 119,99-100). - Tartozzunk örömmel azokhoz, akik Ábrahámmal keveset, mégis igen sokat tudnak!

Varga László: Isten asztaláról

"Az Úr közel!"       Filippi 4,5

Csodálatos, félelmetes három szó. Gondold csak el: az Úr olyan közel van hozzád, hogy a szeme minden pillanatban rajtad van. Amikor irigykedve nézed szomszédod új kocsiját, amikor kajánul pletykálsz a barátnődről, amikor... szóval, amikor a legkevésbé szeretnéd, hogy valakinek a szeme rajtad legyen. Jó lenne, ha csak akkor lenne melletted, amikor bajban vagy. Amikor téged gyaláznak, megaláznak, a betegágyban, a nyomorúságban. Jó lenne ezt a kettőt egységbe hozni. Úgy élni, hogy mindig tudjam, mindig tartsam számon, hogy itt van mellettem Uram, Krisztusom, és azt akarja, hogy boldog legyek, de azt is, hogy minden erőmmel szolgáljam a mások boldogságát. Az Úr közel. S a legnagyobb ajándéka ennek az igének még hátravan: közel van az Úr, a jövendő Ura, hogy elhozza végső uralmát erre a meggyalázott, szomorú földre. Azért érdemes élni, dolgozni, jövőt építeni: "Közel van ő, hogy megáldana, Jézus szavára jöjj!"1

Köszönöm, Uram, hogy közel vagy hozzám. Én sokszor menekülök előled. Sokszor teszek, beszélek, gondolkozom úgy, mintha nagyon is messze lennél, s csak akkor kiáltok segítségért, amikor ég a föld a talpam alatt. Sokszor fordítok hátat neked. De Te nem fordítod el arcodat tőlem. Szomorúan látod bűneimet, és örömmel segítesz, amikor teljes szívből kiáltok hozzád. Add, Uram, hogy érezzelek mindig magam mellett! Akkor is, amikor nagyon várlak, akkor is, amikor nagyon messze szaladtam Tőled. Tudom és köszönöm, hogy ma is mellettem voltál, maradj velem, kérlek, figyelj rám, ne engedj elsüllyedni se bűnben, se bajban! Emeld fel ma is szememet, hogy lássalak, szívemet, hogy szeresselek, akaratomat, hogy szolgálni képes legyek! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-TÜRELMETLEN VÁRAKOZÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 18,1-8 1 Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2 Ezt mondta: "Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." 6 Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7 Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"  "De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8) Ha Isten országa a mi reményünk és legfőbb vágyunk, kitartóan kell imádkoznunk és kopognunk a menny kapuján, míg meg nem kapjuk azt, amit kérünk. Hogy jól megértesse velünk az Úr ezt a leckét az állhatatosságról és béketűrésről, elmondott egy történetet egy asszonyról, akivel igazságtalanság történt. Annak dacára, hogy a bíró keményszívű volt, tehát olyan ember, aki Istent nem félt és embert nem becsült, az asszonynak mégis igazságot szolgáltatott végre, mert az kitartó volt. Krisztus szerint a példázat csattanója az, hogy nekünk sem kell megszűnnünk kérni azt, amit Ő megígért. Nekünk, akiknek igazságos bíránk van a mennyben. A kérdés nem az, hogy vajon a mennyei Bíró figyel-e ránk. A kérdés az, hogy az egyház folytatja-e a kiáltozást. "Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" És a "hit" ebben az összefüggésben a kitartó imádságot jelenti, amely állhatatosan kopog a menny kapuján. Amikor Urunk ezt a nyugtalanító kérdést tette fel (ti. "talál-e hitet...?"), azt akarta mondani, hogy mi hajlamosak vagyunk az ígéretekről lemondani, és hajlamosak vagyunk arra, hogy hozzáidomuljunk az ún. "normális élethez". Természetesnek vesszük a bűnt és elfogadjuk az igazságtalanságot, mint emberi létünk velejáróját. Vállvonogatással vesszük tudomásul, ha emberek gázolnak egymáson keresztül, és már nem is reméljük, hogy az igazak ügye győz. Elismerjük, hogy sok rossz van a világban, az egyházban és az életünkben, de úgy számolunk, hogy az ellen úgysem tehetünk semmit. A legnagyobb veszély, amely a keresztyénséget fenyegeti, nem az istentagadás, vagy az erkölcstelenség, hanem a fásultság. Az az állapot, amelyben Isten országának a látomása már nem lebeg a keresztyének szemei előtt. Már nem zörgetnek többé a menny ajtaján. Már nem hiszik igazán, hogy a Bíró figyel, és hogy az Úr eljön. Talál-e hitet? Lesznek-e férfiak és nők, akik nem a világ normáinak, hanem Isten országának vonzásában élnek?

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÚJRA FIGYELJ FEL ÉS GONDOLKOZZ!

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől" (Mt 6,25). Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk. Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától. Ha nem a ruházkodás vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, öröm vagy örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában: szüntelenül támad, és ha nem engedünk Isten Szellemének, hogy Ő harcba szálljon velük: betörnek az életünkbe, mint az árvíz. "Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől." "Csak egyre legyen gondotok" - mondja Urunk -, "a velem való kapcsolatra". Józan eszünk ellentmond: "Ez képtelenség! Törődnöm kell azzal, hogy miből éljek, mit egyem és mit igyam!" Jézus azonban azt mondja, hogy nem kell! Vigyázz, fel ne támadjon benned az a gondolat, hogy ezt olyan valaki jelentette ki, aki nem ismeri a te sajátos körülményeidet. Jézus Krisztus jobban ismeri helyzetünket, mint mi magunk, mégis azt mondja: "Ne gondold, hogy ez az életed középponti ügye! Ha a kettő összeütközik, az Istenhez való viszonyodnak add az elsőséget." "Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6,34). Már ma is hányféle baj kezdett fenyegetni? Alattomos kis gondmanók kukkantottak be hozzád: "Mit csinálsz a jövő hónapban? És ezen a nyáron?" - "Semmi felől ne aggódjatok!" - mondja az Úr Jézus. Újra figyelj Őrá és nyugodjék meg gondolkozásod a te mennyei Atyád "sokkal inkább"-ján!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.” (János 1,16)

Ezek a szavak azt bizonyítják, hogy a Krisztusban teljesség van. A valóságos Istenség teljessége, mert „Ő benne lakozik az Istenségnek teljessége valóságosan.” A tökéletes ember teljesége, mert benne az Istenség testi alakot öltött és kinyilvánította magát. Az Ő vérének engesztelő erejének teljessége, mert „az Ő fiának, az Úr Jézus Krisztusnak vére tisztít meg minden bűneinktől.” Élete megigazító igazságának teljessége, mert „semmi kárhoztatásuk nincsen immár azoknak, kik a Jézus Krisztusban vannak.” Esedezésében isteni erő teljessége van, mert „meg is tarthatja mindenestől fogva azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék Ő értük.” Halálában a diadal teljessége van, mert „halála által legyőzte azt, akinél a halálnak birodalma van, tudniillik az ördögöt.” Halálából való feltámadásában megvan a hatás teljessége, mert azáltal „újonnan szült minket az élő reménységre.” Mennybemenetelében a győzelem teljességét látjuk, mert „felmelvén a magasságba,fpgva vivé a fogságot és adott ajándékokat az embernek.” Igen, Nála feltalálható minden áldás teljessége a megbocsátás, az újjászületés, a megszentelődés, a megőrzés kegyelmének teljessége és a bevégzés teljessége. Teljesség mindenkorra és minden időre; vigasz teljessége a nyomorúságban; kegyelem vezérletének teljessége a boldogságban; minden isteni erőnek, bölcsességnek, hatalomnak és szeretetnek teljessége; átláthatatlan és kimeríthetetlen teljesség. „Mert tetszett az Atyának, hogy minden teljesség Ő benne lakoznék.” Ah, milyen teljességnek kell annak lenni, amelyből mindnyájan merítenek! Valóban teljesség van ott, ahol a folyam folyik, a forrás buzog éppen olyan frissen, gazdagon és teljesen, mint valaha. Jöjj hívő lélek és elégítsd ki itt minden vágyadat; kérj nagyot és nagyot fogsz kapni; kérj sokat, mert az Ő „teljessége” kimeríthetetlen és fel van halmozva benne minden; itt megnyeri minden szűkölködő azt, amire szüksége van: Jézusban, ki Immánuel, azaz „Mi velünk Isten”.

„Te vagy szívem kívánsága;
Add, hogy szerelmednek lángja
Szívem folyton hevítse.”

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A szív sáncai és bástyái

"A mi hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Isten szolgálatában, erősségek lerontására. "

(2 Kor 10, 4)

Az ember szíve olyan, mint egy erődítmény, melyet végső fokon csak Isten tud meghódítani. A hozzávaló fegyverzet is az ő adománya, a Lélek által élővé tett Ige. Egy szívet sem lehet megnyerni testi fegyverekkel, sürgető vagy támadó módon. Nekünk Isten fegyvertárából kell ellátnunk magunkat fegyverekkel. Lelke átütő erejű Igéjének ajándékára van szükségünk és az elsáncolt szíveket imádságainkkal kell körülzárnunk. - Ilyen hódító módszerrel dolgozott a lelki élet területén Keresztelő János. Nagyon jól ismerte azokat a sáncokat és bástyákat, amik mögött korának emberei fedezéket kerestek. "Ábrahám gyermekei vagyunk" - azaz Isten népéhez tartozunk, mondogatták egykor. Ma meg így szólnak: Mi meg vagyunk keresztelve, konfirmálva, hallgatjuk Isten Igéjét. Minek kell annyit a megtérést emlegetni? Pál apostol nem úgy fogta fel a keresztséget, mint valami nyugtatószert, inkább annak elkötelező voltára mutat rá: "Nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg?" (Rm 6, 3). Tehát aki megkeresztelkedett, úgy éljen, mint aki meghalt a bűn és a világ számára. Különben semmit sem ér a keresztsége. Izrael népe is akkor nyerte el a keresztséget, amikor odahagyva Egyiptomot, átvonult a Veres-tengeren. Az úrvacsorát pedig akkor, amikor a pusztában csodálatos módon jutottak ételhez és italhoz (1 Kor 10, 2-5). Minden megkeresztelt voltuk és úrvacsorázásuk ellenére is elvesznek azok, akik lépteiket a nagy megfordulás után nem a mennyei "ígéret földje" felé irányítják. Az Isten Lelkétől áthatott bizonyságtétel szolgálata a félszívűek felé ez: "Lerontunk okoskodásokat (azaz minden kifogást, mellébeszélést, hamis vigasztalódást és elképzelést) és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2 Kor 10, 5). Vajon a mi okoskodásaink és "szellemi magaslataink" lerontattak-e már vagy még mindig tart az ellenállásunk? Meddig nem akarjuk megadni magunkat? Vagy arra akarjuk Istent kényszeríteni, hogy Igéjén kívül más, súlyosabb fegyvereket is alkalmazzon? Mert ilyenek is vannak az ő fegyvertárában!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Valóságos megtérés

"Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el" (Ez 20,43)

Ha az Úr elfogadott minket és megajándékozott kegyelmével, békességével és biztonságával, ez arra indít, hogy kegyelmes Istenünkkel szemben elkövetett minden mulasztásunkat és bűnünket bánjuk meg. Ez a megbánás olyan értékes, mint a tiszta gyémánt, és ezt úgy ígéri Isten népének, mint az üdvösség legszentségesebb gyümölcsét. Ő, aki elfogadja a bűnbánatunkat, ad megbánást is, mégpedig nem mint keserű pirulát, hanem mint mézízű mannát, amellyel népét táplálta. Csak a vér által kapott bocsánat és a meg nem érdemelt kegyelem elfogadása tudja kőszívünket megolvasztani. Úgy érezzük, kemény a szívünk? Gondoljunk arra, micsoda szeretet van az új szövetségben, és akkor el fogjuk hagyni a bűnt, megbánjuk és megutáljuk azt, sőt megutáljuk önmagunkat is, mert ilyen végtelen szeretet ellen vétkeztünk. Járuljunk ilyen bűnbánó szívvel Istenhez, és kérjük Öt, segítsen tettünkre emlékezni, azt megbánni, elsiratni és abból hozzátérni. Ó, milyen örvendetes, ha szent szomorúság marja a szívünket! Milyen nagy megkönnyebülést jelent a könnyek áradata! Urunk, üss sziklaszívünkre, vagy szólj kőszívünkhöz, és fakassz életet adó vizet belőle!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Miért?

"Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok..."
(Jób 42,5-6)

Jób istenfélő ember volt, mégis egyszerre annyi csapás szakadt rá, hogy alig tudta elviselni. Gyermekeire ráomlott a ház, és mind odavesztek. Utána elveszítette minden vagyonát, fájdalmas betegség támadta meg, és még a felesége sem állt igazán mellette. Szíve tele volt kérdésekkel, amelyek mind így kezdődtek: miért?

Először önmagában töprengett. Saját magával akarta megbeszélni azt, amit nem értett, de semmire sem jutott.

Akkor meglátogatták barátai, nekik tette fel kérdéseit. Ők azonban nem ezekre válaszoltak, hanem mondták a magukét. Sok beszédük, vádjuk csak még keserûbbé tette ezt a szenvedő embert.

Ezután elsorolta miértjeit Istennek. Isten végighallgatta, azután emlékeztette őt arra, hogyan teremtette a világot, és ahogy hallgatta Isten nagy tetteit, Jób előtt felragyogott az Úr páratlan nagysága, szentsége, s ez többet mondott neki, mint ha egyenként felelt volna kérdéseire. Átélte, hogy nem egyenrangú felek társalognak, Isten a teremtő, ő pedig csak teremtmény. De van gazdája a világnak, akinek gondja van mindenre és mindenkire. Ő tudja, hogy mit cselekszik. Ismeri Jób helyzetét, és nála már készen van a szabadítás. Felismerte, hogy hiányos információk alapján vont le téves következtetéseket.

Isten jelenléte, hatalmának, bölcsességének, szeretetének megtapasztalása lett az igazi válasz Jób kérdéseire. Még mindig nem értett sok mindent, de bízni kezdett Istenben, és békesség, reménység, bizonyosság ébredt a szívében. Isten pedig levette róla szenvedése terhét.

Pillanatnyi szenvedésének szemüvegén át nem mindig a valóságot látja az ember. Ez a szemüveg torzít. De Isten elé állva világosságot nyer a szenvedő, s kiderül, hogy nem minden kérdésére kell választ kapnia. Meglátja, hogy

"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben
-A színéből is valamit."
(Reményik Sándor)

Kenneth E. Hagin : Valóság!

A Te Igédnek summája igazság… — ZSOLTÁROK 119,160

Az emberek gyakran helyettesítik a hitet valami mással, például az értelmük helyeslésével illetve intellektuális egyetértéssel. A fejükben egyetértenek azzal, hogy Isten Igéje igaz, és ezt hitnek hívják. Az Igével való egyetértés azonban még nem hit. Elméletben egyetérthetsz azzal, hogy a

Biblia igaz, de addig nem lesz valóságos a számodra, amíg nem cselekszel annak alapján, amit mond. Amikor cselekszel is Isten Igéje alapján, akkor válik valósággá.

Hihetsz például a feltámadás igazságában mint egy nagy tantételben (bizonyos körökben nem is jelent mást, mint tantételt, azaz dogmát) de ez az égvilágon semmit nem segít rajtad, amíg nem tudod azt mondani: „Jézus értem halt meg. Jézus feltámadt, diadalmaskodott a halál, a pokol, és a sír fölött. Értem tette. Jézus feltámadt, diadalmaskodott a sátán fölött. Helyettem győzte le a sátánt. Ezért a sátánnak nincs hatalma felettem! Szabad vagyok!”

A feltámadás semmit nem jelent az életedben addig, amíg ki nem tudod mondani ezeket a szavakat. Ezután a feltámadás igazsága az Igében több lesz számodra, mint puszta tantétel, dogma, teória vagy ‘hiszekegy’. Valósággá válik!

Megvallás: Én az Igének cselekvője vagyok. Megcselekszem azt, amiről az Ige azt mondja, hogy engem illet. Az Ige igaz. Tudom, hogy ez az igazság, így az igazság alapján cselekszem, és az Ige valósággá válik az életemben.

FIZETVE

Egy este amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft - a szobám rendberakásáért: 1000 Ft - mert elmentem tejért: 100 Ft - mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft - mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft - mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft Összesen: 4800 Ft . Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta: - mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft - az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft - a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft - könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft - mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft - minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft - az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft. Összesen: 0 Ft Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE
Így van ezzel sok keresztény is. „Uram mennyi mindent megtettem neked!” És úgy érzik ezért jár nekik az imaválasz, és mindaz amit kérnek. De az Írás azt mondja, hogy annak aki munkálkodik a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint. Igen végezd a dolgodat, de ne „fizetségért”! Ő nem tartozik nekünk!
A te Atyád az Ő szeretetéből, adta érted az Ő egyszülött Fiát és Vele együtt neked ajándékozott mindent INGYEN KEGYELEMBŐL! Nem az érdemeink és a cselekedeteink szerint fizetett nekünk, hanem az Ő kegyelmének bőséges gazdagsága szerint!

Forrás: http://kszecegled.hu/

Napi áhítat- Küldetés­teljesítő tanítványok

Olvasmány: Mk 6,7–13         

                  

Akkor lesz hiteles a bizonyságtételed Jézusról, amikor az emberek látják rajtad, hogy milyen sokat jelent neked.

„Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát. Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott addig, amíg tovább nem mentek onnan. Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük. A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.”

Magyarázat

A gnosztikus tévtanítók Jézusa egy olyan rabbi volt, aki csak a beavatottak szűk köre számára érthető titkos tudást hozott a földre. Az evangéliumok ezzel szemben egy olyan személyről beszélnek, aki nyíltan beszélt az igazságról. Üzenetét a legegyszerűbb emberek is megérthették, ha nyitott szívvel hallgatták. Jézus terve az volt, akkor is és most is, hogy tanítása minden emberhez eljusson. Ezért küldte ki kettesével a tanítványait, ezért küld minket is az emberekhez.
Az embereknek szükségük van Istenre, még akkor is, ha ők nem tudnak erről. Hallaniuk kell arról, mit tett értük Jézus, hogyan menekülhetnek meg a bűnből, a kárhozattól.
Sok ember képtelen arra, hogy önmagától keresse az igazságot, nekünk kell őket megkeresnünk. Ez elveszett drachma példázatában az elgurult pénzérme semmit sem tud tenni annak érdekében, hogy megtalálják. Ha az asszony nem gyújt lámpást, nem söpri ki a házat, és nem keresi teljes figyelmével az elveszett értékét, akkor az örökre a porban, a koszban marad.
Legyünk készen mi is Jézus küldő szavának engedelmeskedni, és hirdetni az embereknek, hogy „térjenek meg”. Egy tanítvány sem mondta, hogy nincs hozzá kedve, nem keresett kifogásokat, tette, amivel a Mestere megbízta.
(Merényi Zoltán)