Miért kellett Jézusnak meghalnia értünk?

Miért nem volt lehetséges véráldozat nélkül?

Jézusnak azért kellett meghalnia az emberiségért, mert Ő volt az egyetlen ember a Biblia szerint, aki mentes volt a bűntől, ezért alkalmassá vált arra, hogy az egész emberiséget képviselje Isten előtt, vagyis bűneinket Isten ráhelyezhesse. Ha Jézus bűnös lett volna, akkor nem a mi, hanem a saját bűneiért halt volna meg.
A bűnért való halálra azért volt szükség, mert Ádámnak Isten azt mondta: ha vétkezel, bizonnyal meghalsz. Aki meghal, betöltötte a bűnei következményeit. Nagyon fontos igazság, hogy az áldozat ne maradjon a halál uralma alatt: vagyis a halált és annak következményeit fölszámolja önmaga számára, hogy ezáltal az emberiség számára egy új alternatívát hozzon.
Jézus ezeknek az alapkövetelményeknek teljes mértékben megfelelt. Isten kétségkívül megtehette volna, hogy áldozat nélkül, erővel fölszámolja a bűnt, de akkor nem áradt volna ki a kegyelem, csak az igazságszolgáltatás, ennek pedig az lett volna az eredménye, hogy az egész emberiség a gonosz angyalok, bukott szellemi lények sorsára jutott volna, nem részesülhettek volna a kegyelemből. Emiatt kellett az engesztelő áldozatnak megfelelnie a bűn és büntetés törvényének, valamint Istennek megadnia azt az engesztelést, amelynek következtében az emberiség bűnére kiönti a haragját.
A názáreti Jézus Krisztusban ez az igazságszolgáltatás megtörtént, az én büntetésemet hordozta, és ha én azonosulok ezzel, akkor azonosulok a föltámadásával is, ezzel pedig Isten a názáreti Jézus Krisztus érdemei miatt elfogadja, hogy én már bűnhődtem a bűneim miatt, és mentesít a kárhoztató ítélet alól. Csak Jézus vére az, amely nemcsak az igazságszolgáltatás tényét bizonyítja, hanem életet is közvetít az emberek számára, és lehetővé teszi, hogy az ember megbéküljön Istennel, ezáltal Isten javai és áldásai kiáradjanak a szellemére, lelkére...

A Szentháromság nem három Istent jelent, hanem egy és ugyanazon természetnek a három létformáját, három személyben való kinyilatkoztatását jelenti.
Jézus Krisztus szerezte meg az engesztelő áldozatával a bűnbocsánatot, amely az Istennel való közösség felvételének és az abban való megmaradásnak a feltétele. Négyezer éven keresztül az istenkeresés alapproblémája az volt, hogy a bűnbeesés által Isten igazságát megsértő emberiség nem tudta megszerezni a bűnei bocsánatát, mert azt kizárólag tökéletes, Isten számára elfogadható áldozattal lehetett. Ezért már az Ószövetségben is az engesztelő áldozat volt az istenkeresés alapja, bár az csupán jelképes tartalommal és értékkel rendelkezett.
Az Újszövetség azért jó hír, mert Jézus vére megszerezte az emberek számára a bűnbocsánatot. Azt, hogy Isten elfogadta az Ő áldozatát a föltámadása, valamint a Szent Szellem eljövetele igazolja. Így a bűnbocsánatadásban az Atya is benne van, de a Szent Szellem is, aki a Krisztus által megszerzett áldásokat közvetíti.
Ámen!    Hallelujah!

Németh Sándor-

A csodálatos fal!

Ellenséges csapatok közeledtek a faluhoz. Az emberek szörnyű dolgokat beszéltek kegyetlenségükről. Sokan elmenekültek, és üresen hagyták házaikat. A falu szélén lakott egy öreg néni az unokájával.

Úgy gondolom- mondta a nagymama az unokájának- nekünk meg kell védenünk a falut. Térdeljünk le tehát és imádkozzunk. Elővette öreg imakönyvét, feltette a szemüvegét és rákezdett az egyik egyházi énekre. „ Építs falat körénk és ments meg ellenségeinktől.”

Ó nagymama milyen jó lenne, ha a jó Isten falat építene körénk. Annál inkább jó lenne ez, mert a mi házunk a legelső és itt lesznek a legéhesebbek a farkasok.

Ne csüggedj gyermekem, Istennél semmi sem lehetetlen, még ez is megtörténhet.

Közben odakinn havazni kezdet, föltámadt a szél és hordani kezdte a havat. Az ellenséges csapatok is megérkeztek. Ezt onnan tudták, hogy kiáltozást és jajgatást lehetett hallani a faluból. Egy teljes órán keresztül hallani lehetett a lovak dobogását. A nagymama házában azonban minden rendben volt. Egyetlen ellenséges katona sem tette be a lábát. Nyugodtan lefeküdtek tehát és így várták a reggelt. Ekkor aztán felkelt nagyanyó és óvatosan kinyitotta a konyhaajtót. De mi az? Megvakult talán? Megdörzsöli a szemét és sehogy sem érti, miért nem lát ki az utcára. Hamarosan erre is rájött. A ház teljes hosszában egy hatalmas hóhegy emelkedett, amit a szél hordott össze és teljesen elzárta a házat a világtól. Ez volt az a fal amelyet Isten épített benne bízó gyermekei megmentésére. Így aztán megmenekültek az ellenség támadásától és megköszönték Istennek, hogy meghallgatta imádságukat.

Forrás: Győzedelmes Gyülekezet

KENNETH COPELAND- A probléma gyökere!

Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. – 1 Sámuel 16: 7.

Többnyire azt kérjük Istentől, hogy oldja meg a problémákat körülöttünk, amikor igazából Ő a bennünk lévő problémát akarja megoldani. Én is így voltam évekig a súlyommal kapcsolatban. Imádkoztam és imádkoztam, hogy Isten segítsen lefogyni.

Mégis, újra és újra kudarcot vallottam. Szó szerint több száz kilót adtam le és szedtem föl újra.

Végül egy napon komolyan eltökéltem magam. Azt mondtam Istennek: „Nem teszek egy lépést sem, amíg ki nem találom, mit tegyek!” Ezután böjtölni kezdtem, elzárkóztam a külvilágtól, és elhatároztam, hogy hallani fogok Istentől. Mialatt böjtöltem, az Úr megmutatta nekem a probléma valódi forrását. Azt mondta, hogy bár le akartam fogyni, az étkezési szokásaimon, hosszú távon nem szándékoztam változtatni. Olyan voltam, mint egy alkoholista, aki állandóan inni akar, és azt várja, hogy ez nem lesz hatással rá. Én kilencszer akartam egy nap enni, de nem szerettem volna többet nyomni nyolcvan kilónál! Hirtelen megértettem, hogy Isten nem elégedett meg azzal, hogy megszabadít a fölösleges kilóimtól, amik „kívül” voltak – a bennem lévő falánkságtól akart megszabadítani. Ezért azon nyomban megtértem ebből a bűnből. (Akkor értettem meg, hogy milyen nehéz egy alkoholistának beismerni, hogy alkoholista.) Majd ahelyett, hogy azt kértem volna Istentől, szabadítson meg a súlyproblémámtól, arra kértem, hogy szabadítson meg az étkezési problémámtól.

Meg is tette.

Ha úgy tűnik, hogy az imáid nem változtatják meg a körülötted lévő problémákat, akkor talán itt az ideje, hogy magadba nézz. Talán itt az ideje, hogy megkérd Istent, munkálkodjon a probléma gyökerén!

Igei olvasmány: Zsoltárok 139: 1-10, 23-24

Az én életem ma- A dicsőség országa- TEKINTSÜNK FEL!

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűnéért.” (Ésa 40:1–2)

Isten egyháza a gonoszsággal folytatott hosszú küzdelme legsötétebb napjaiban kinyilatkoztatásokat kapott Jahve örök érvényű szándékáról. Isten a jelen megpróbáltatásain túl megláttatja a jövő győzelmét és örömét, amikor a harc már véget ér, és a megváltottak belépnek az ígéret földjére. A dicső jövő látomásait, az Isten keze által rajzolt jeleneteket tartsa egyháza nagy becsben ma, amikor a korszakok küzdelmének záró jelenetei gyorsan peregnek, és a megígért áldások nemsokára a maguk teljességében megvalósulnak.
(Prophets and Kings 722.)
Nekünk, akik közvetlenül a megvalósulás határán állunk, milyen végtelenül fontos, érdekfeszítő a bekövetkezendő dolgok ábrázolása, ama eseményeké, amelyekre Isten gyermekei figyelnek, várnak, vágyakoznak, és amelyekért imádkoznak, amióta ősszüleink kiléptek az Édenből!
Zarándoktársaim! Még itt vagyunk a földi élet árnyai és zűrzavarai között. De Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy szabadulást és nyugalmat hozzon. Lássuk meg hitben a jövő áldásait, ahogy Isten megrajzolta őket! Krisztus, aki meghalt a világ bűnéért, szélesre tárja az Éden kapuit mindazok előtt, akik hisznek benne. A harc Krisztus győzelmével nemsokára véget ér, és meglátjuk Őt, akiben örök életünk reménysége összpontosul. Ha majd nála leszünk, semminek tűnik majd ennek az életnek minden próbája és szenvedése. Az előbbi dolgokra „...nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe”. „Ne veszítsétek el hát bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségünk, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen, igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” „Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé” (Ésa 65:17; Zsid 10:35–37; Ésa 45:17).
Nézz fel, nézz fel, és növekedjen a hited! Ez a hit irányítsa lépteidet azon a keskeny ösvényen, amely a város kapuin át a végtelenbe vezet, a megváltottak részére készített, végtelenül dicsőséges jövőbe.

Az én életem ma- A dicsőség országa- BŐSÉGES KÁRPÓTLÁS

„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő, és nem késik.” (Zsid 10:35–37)

Istennek csodálatos türelme van. Az igazságszolgáltatás sokáig vár, és ezalatt az irgalom védi a bűnöst. „Igazság és jogosság az ő székének erőssége” (Zsolt 97:2)… A világ vakmerően áthágja Isten törvényét. Mivel Isten régóta tűr, lábbal tiporják tekintélyét… Van azonban egy határ, amelyet nem léphetnek át, és már közel vannak a határhoz. Már most is majdnem túllépték Isten türelmének határvonalát, kegyelmének és irgalmának határát. Az Úr közbelép, hogy megvédje méltóságát, megszabadítsa népét, és visszaszorítsa a gonoszság áradatát…
Most, amikor túlsúlyban van a gonoszság, tudhatjuk, hogy közel van a végső válság. Amikor az emberek majdnem egyetemesen szembehelyezkednek Isten törvényével, amikor népét elnyomják és bántalmazzák, az Úr Isten nemsokára így szól: „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben” (Dán 12:1).
Padlásszobákból és viskókból; börtönökből és vesztőhelyekről; hegyekről és pusztaságokból; barlangokból és tengerparti üregekből fogja Krisztus magához gyűjteni gyermekeit… Földi törvényszékek Isten gyermekeire a leggonoszabb bűnözőknek kijáró büntetést szabták. De közel van már az a nap, amikor Isten lesz a „bíró” (Zsolt 50:6), és a földi ítéleteket a visszájukra fordítja.
 „Népe gyalázatát eltávolítja” (Ésa 25:8). Fehér ruhát kapnak…
Bármilyen keresztet hordtak, bármit vesztettek, bárhogyan üldözték őket, még ha földi életükkel kellett is fizetniük, Isten bőségesen kárpótolja gyermekeit. „Látják az Ő orcáját; és az Ő neve a homlokukon lesz” (Jel 22:4).

Az én életem ma- A dicsőség országa- ÖRÖK BIZTONSÁG

„És az Úr lesz az egész Földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zak 14:9)

A megváltás nagy terve eredményeképpen a világ teljes mértékben visszakerül Isten kezébe. Mindaz, ami a bűn által elveszett, eredeti formájában áll helyre. Isten nemcsak az embert, hanem a Földet is megváltja, hogy ez legyen örökkévaló lakhelye az engedelmeseknek. Sátán hatezer éve küzd azért, hogy a Földet a birtokában tartsa. Most mégis Istennek a Föld teremtésénél kifejezett eredeti terve valósul meg. „De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké” (Dán 7:18).
„Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve!” (Zsolt 113:3) „Minden végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig” (Zsolt 119:89; 111:7–8). Azokat a szent törvényeket, amelyeket Sátán gyűlölt, és igyekezett megsemmisíteni, a bűntelen világegyetem mindenütt megbecsüli.
(Patriarchs and Prophets 342.)
Krisztus megváltói munkája igazságot szolgáltat Isten uralmának. Megtudja a világ, hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán vádjai alaptalanoknak bizonyulnak; jelleméről lehullik a lepel. A lázadás soha többé nem ismétlődhet meg. Bűn soha többé nem hatolhat be a világegyetembe. A hitehagyás ellen mindenki örökre biztosítva van. Az önfeláldozó szeretet eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a Föld és a Menny lakóit Teremtőjükkel.
A megváltás munkája befejeződik. Ott, ahol eláradt a bűn, Isten kegyelme még bőségesebb lesz. A földet – amit Sátán magának igényel – Isten nemcsak megváltja, hanem meg is dicsőíti. A mi kis világunk, amely a bűn átka miatt az egyetlen sötét folt az Ő dicső teremtésén, a világegyetem minden más világát felülmúló megbecsülésben részesül. Itt, ahol Isten Fia emberi testben sátorozott, ahol a dicsőség Királya élt, szenvedett és meghalt, amikor mindent megújít, itt lesz „Isten sátora az emberekkel [...] és velük lakozik, és azok az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel 21:3). A megváltottak pedig a végtelen korszakokon át – miközben az Úr világosságában járnak – dicsőíteni fogják Őt kimondhatatlan ajándékáért, aki Immánuel, „VELÜNK AZ ISTEN!”

„A vízbe dobott kenyér visszatér...!

Valamikor egy fiúcska házról házra járva kereste meg a tanulásához szükséges pénzt, amikor azt vette észre, hogy már csak 10 centje van, ami alighogy elég vajmi kis élelemre, mert már éhes is volt. Elhatározta, hogy a következő háznál valami ennivalót kér. Ámde, elveszett a bátorsága, amikor egy szép lány nyitott neki ajtót, így étel helyett csak egy pohár vizet kért.

A lány látta, hogy éhes a fiú, hozott hát neki egy pohár tejet. Lassan megitta, majd megkérdezte:
- Mivel tartozom?
- Semmivel, felelt a lány:
Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amikor
kedvesek vagyunk.
- Hát, akkor... tiszta szívemből köszönöm.
Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem a lassan majdnem elvesztett hitében is. Pár év múltán a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, specialistákat hívtak hozzá, hogy azok foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel, konzultációra odahívták doktor Howard Kellyt is, aki amikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg jött, furcsa fény gyulladt ki a szemében.
Azonnal elindult a folyosón, ami a beteg szobájához vezetett. Bement, hogy megnézze őt. Azonnal megismerte. Visszament a konzultációs szobába azzal az eltökélt szándékkal, hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért.
Ettől a naptól különös figyelmet szentelt neki. Hosszú idő elteltével megnyerte ezt a harcot.
Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát terjesszék neki elő jóváhagyásra. Ránézett a számlára, széljegyzetet írt rá, majd beküldte a beteg szobájába.
A hölgy félt belenézni. Tudta, hogy a költségeket egész életén át fizetheti, végül mégis csak kinyitotta...
Szeme a számla szélén levő megjegyzésre tévedt.
Ezt olvasta: «teljes egészében megfizetve egy pohár tejjel». Aláírás : doktor Howard Kelly.
Örömkönnyek lepték el az arcát és hálás szívvel imádkozott: - Köszönöm Neked Istenem! Terjedjen továbbra is szereteted az emberi szíveken és kezeken keresztül!

Így szól egy közmondás:
A vízbe dobott kenyér visszatér“

"Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt. " Prédikátor 11,1

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 42. rész

1. Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
2. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
3. Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
4. Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
5. Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
7. Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
8. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
9. Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
10. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
11. Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
12. Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid!      4.Móz. 10,35

Milyen egyszerű Mózes imája! Úgy cseng, mint egy gyermek kérése apjához, hogy keljen fel és védje meg őt. Szabad nekünk ilyen gyermeki módon imádkoznunk. Mózes elsősorban azokat a veszélyeket tárja Isten elé, amik az új útszakaszban rejtőzködhetnek. Érheti őket ellenséges törzsek rajtaütésszerű támadása, mint már gyakran megtörtént. Ezért Mózes nem akkor kéri már az Úr segítségét, amikor az ellenség támadása bekövetkezett. Nem, minden alkalommal, amikor a láda indult, Isten kezébe tette a nép minden gondját ellenségeik miatt: "Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid!" - Fontos figyelmeztetés ez nekünk a reggeli imádságra. Az ellenségek, akikkel találkozunk, gyakran külső ellenségek. A láthatatlan világ hatalmasságaival van dolgunk, akik veszedelmesebbek minden amálekita és moábita seregnél. Ezek a démoni hatalmak óránként megtámadhatnak Kánaánba való vándorlásunk során. Minden reggel imádkozva kell felvérteznünk magunkat. Milyen könnyen magával ragadja a vándort a tisztátalanság, türelmetlenség, szeretetlenség és harag hatalma! Váratlanul ránk támadhatnak. Ezért fontos minden reggel Isten elé állnunk, hogy az előre nem látható veszélyekre, a nem várt látogatásokra és a Sátán támadásaira nézve kérjük Őt. Könyörögjünk így minden reggel: Uram, ismered gyengeségemet, ismered a hatalmasságokat is, akik rám akarnak törni. Uram, vigyázz rám! Ne add az ellenségnek lelkemet! Őrizz meg, mint szemed fényét! Emlékezz meg ígéretedről: "Az Úr körülveszi népét mostantól fogva mindörökké." Ha mi imádságban így felfegyverkezünk, akkor napunk úgy telik el, hogy nem hozunk szégyent az Úrra.

Varga László: Isten asztaláról

"A kígyó... ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?"      1Mózes 3,1

A kígyó kérdése logikus. Ő állat. Neki mindent szabad, amit az ösztöne megenged. A kép értelmében: egy majom nyugodtan ehetett a tiltott fáról, ha hozzáfért, számára nem szabadon teljesítendő erkölcsi parancs, hanem kötött ösztön jelenti a korlátot. Felháborító és érthetetlen tehát a tilalom: megteheted, de ne tedd, mert nem szabad! De ugyanúgy tesszük fel magunknak a kérdést, amikor állati ösztöneink elé gátat állít Isten erkölcsi törvénye. "Ne ölj!" Hát köteles vagyok minden aljasságot eltűrni? "Ne paráználkodjál!" Hát már gyönyörködni se szabad egy szép asszony látványában? "Ne lopj!" Hát tűrjem, hogy más mindent ellopjon, ami pedig nekem járna? "Tégy jót mindenkivel!" Káin felel belőlem: "Őrizője vagyok én az én atyámfiának?" És így tovább. Persze, hogy nem igaz. De olyan jó kibúvó ez az ősi kígyó-okosság. Szabad utat ad ösztöneimnek. "Dehogy haltok meg! Nem lesz abból semmi baj. Tedd meg, ha kívánod!" És így válik az istenképű ember állattá.

Uram, ha embernek teremtettél, adj erőt, hogy ember maradhassak! Érzem, tapasztalom, bennem is működnek az állati ösztönök. Testiségem tiltakozik minden parancsod, minden tilalmad ellen. Köszönöm, hogy lelkiismeretem a Te törvényedet súgja. Köszönöm, hogy belém építetted az erkölcs iránti vágyat, hogy olyan jó érzés aszerint cselekedni. Köszönöm, hogy naponta figyelmeztetsz a szabad engedelmesség emberi méltóságára. De gyenge vagyok. Ismersz, Uram, a magam erejéből nem tudok ellenállni ösztöneim követelésének. Gyarló bűnös vagyok, Te adj erőt igazi emberségemnek! Csak a Te Lelked naponkénti segítségével tudom teljesíteni emberségemhez szabott parancsaidat. Ne vond meg tőlem Lelked ajándékát! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 11,1-9

1 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2 Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3 Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4 hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5 Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7 A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8 A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. 9 Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.

"Tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja."

(Ézs 11,9)

Itt az Ézs 11-ben egy másik képe áll előttünk a remény és dicsőség földjének. Először a kiváló királyról olvasunk, aki uralja ezt az országot. A "vesszőszál", aki Dávid háza ledöntött fatörzséből sarjadt ki, Jézus Krisztus. Az Ő uralma alatt, - mondja a próféta - az országban igazság, békesség és nyugalom van. A király eltörli a gonoszságot, igazságosan bánik a szegényekkel és az alázatosokkal, s az ország békéje kiterjed emberre és állatra. Teljes a harmónia. Teljes a "shalom" (héberül: békesség). Ami ezt a világot oly nagyszerűvé teszi, az a Messiás uralma. Azt is mondhatnánk, hogy ez az ország az ígéret földje, mert "tele lesz a föld az Úr ismeretével". Ez a két dolog mindig együtt jár. Amikor Isten neve megszenteltetik, az Ország jön el, s amikor az Ország eljön, a föld telve lesz az Úr ismeretével. Egyszer egy taxisofőr megpróbált parkolni egy zsúfolt utcában, s megkarcolta egy másik autó lökhárítóját. A dühös tulajdonos kiugrott krómacél "házából", és hangosan gyalázta Jézus Krisztus nevét. A taxisofőr akkor így szólt: Uram, miért nem olyan valakinek a nevét használja, akit ismer? Az átkozódás nem csupán közönséges szokás, hanem a tudatlanságnak a biztos jele is. Amint valaki megismeri Jézust, abbahagyja az átkozódást és imádkozni kezd. Ezért nem is tudjuk, hogy mi fáj nekünk jobban: a meggondolatlan szitkozódás-e, vagy a tudatlanság, amit ez elárul. Azt mondhatnánk, Krisztus azért jött a világra, hogy megalapítsa az Országot, de azt is mondhatnánk, hogy jött, azért, hogy mindnyájunknak tanítást adjon Istenről. Ez a kettő ugyanaz. Krisztus elküldte a Szentlelket, hogy engedelmességre késztessen minket a mi Királyunk, Krisztus iránt, vagy hogy megismertesse velünk Istent, a mi Atyánkat. Amikor az Ország eljön majd, a föld tele lesz az Úr ismeretével.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-JÉZUS BIZALMASA

"Annyi idő óta veletek vagyok és mégsem ismertél meg engem?" (Jn 14,9).

Nem szemrehányásként hangzanak ezek a szavak, de nem is fejeznek ki meglepetést. Jézus csak egy lépéssel tovább akarja vezetni Fülöpöt. Jézus az, akivel legutoljára jutunk bizalmas viszonyba. Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és a lelkek felébresztésére (Lk 10,18-20). Már ez is csodálatos közelség volt, de Ő még ennél is bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatot készült teremteni: "Titeket pedig barátaimnak mondottalak" (Jn 15,15). A barátság ritka a földön. A barátság a gondolkozás, a szív és a szellem azonosságát jelenti. Életünk iskolája arra szeretne képesíteni minket, hogy eljussunk erre a Jézus Krisztussal való legszorosabb közösségre. Áldásait elfogadjuk, szavait ismerjük, de vajon Őt magát ismerjük-e? Jézus azt mondta tanítványainak: "Jobb nektek, hogy én elmenjek" (Jn 16,7). Olyan kapcsolatba kíván lépni velük, hogy továbbvezethesse őket. Jézus örül, ha tanítványa időt szentel a vele való bizalmas együttlétre. A gyümölcstermés is mindig ennek a bizalmas egységnek a bizonyítéka (Jn 15,1-4). Ha egyszer Jézus Krisztus bizalmasaivá leszünk, többé nem vagyunk egyedül. Nincs szükségünk az emberek együttérzésére, megértésére: folyvást mi adhatunk nekik anélkül, hogy azt leereszkedésnek éreznék. A Jézussal bizalmas viszonyban élő szent sohasem akar hatást kelteni, hanem érezni lehet, hogy Jézus Krisztus akadálytalanul élhet benne, hiszen Ő töltötte be lényének legmélyebb szakadékát. Az ilyen élet erős, nyugodt, szellemi egészség benyomását kelti. Ezt adja Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek vele.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Elmerülve a világba

"Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek... adtak, vettek, ültettek, építettek... "

(Lukács 17, 27-28)

Ezekben a földi foglalatosságokban merült ki az emberek élete az özönvíz előtt csakúgy, mint később, Sodomában és Gomorrában. Istent nem keresték. Eközben olyan biztonságban érezték magukat, mintha másképp nem is folyhatna az élet, míg azután jött a katasztrófa és valamennyiüket elsodorta. Az Istent nem ismerő ember e világba kapaszkodik. Ha a láthatatlanokkal és örökkévalókkal nincs kapcsolata, a láthatókba és ideigvalókba merül el. Így volt ez, így van most is és így lesz, különösen az idők végén. Az ideigvalók uralják az ember gondolkodását. Jézus visszajövetelére senki sem gondol, sőt mosolyog e gondolaton. Az Úrnak az a napja teljesen váratlanul éri majd a legtöbb embert. Isten gyermekei is esznek és isznak. De náluk nem a gyomruk a döntő s nem a körül forog minden: mit együnk, mit igyunk? Őket az foglalkoztatja: elérem-e majd én is a nagy célt és megmenekül-e a lelkem? Engedik, hogy testi jólétükről a mennyei Atya gondoskodjon, aki nem hagyja gyermekeit elveszni. Ők is "házasodnak és férjhez mennek", de nem úgy, mint e világ gyermekei, akiket ebben kizárólag a test ösztönei vezetnek. Nem akarnak mindenáron házastársra szert tenni, mintha a házasélet lenne a legfőbb jó. Isten gyermekei mindent Jézus nevében tesznek; házasságra vonatkozó döntésük is így születik. Nem lépnek olyan kapcsolatra, melynél a legfőbb dolog, a Megváltóba vetett hit és szeretet egysége hiányzik. - Ők is "adnak és vesznek", de nem a pénzkérdés áll a középpontban. Nem törekszenek tisztességtelen haszonra s nem ragaszkodnak kétségbeesetten földi javaikhoz. Ők is "ültetnek és építenek", azaz szorgalommal és hűséggel dolgoznak, de a napi munkát is istentiszteletnek tekintik. Itt a földön nem otthonra, csak hajlékra akarnak szert tenni. Tudják, hogy otthonuk odafent van és itt csak sáfárok, nem tulajdonosok: zarándokok, de nem polgárok. Nagy dolog, ha valóban szabadok vagyunk a földiektől. Isten is segít ebben, amikor lemetsz életünkről darabokat, úgy hogy belevérzünk. Különösen ott vág nagyon mélyre, ahol meg vagyunk kötözve. Ne jajgassunk és ne berzenkedjünk soha ez ellen! Mindenben és mindentől szabadon előre tekinteni, nem pedig hátrafelé; ez Isten gyermekeinek drága kiváltsága.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szüntelenül növekedve

"Ennél nagyobb dolgot fogsz látni" (Jn 1,50)

Ez az ígéret egy gyermekként bízó hívőhöz szólt, aki egyetlen meggyőző érv alapján kész volt elfogadni Jézust Isten Fiának, Izrael királyának. Aki kész arra, hogy lásson, fog is látni; reménytelen vakságunk oka az, hogy behunyjuk a szemünket. Már sok mindent láttunk. Az Úr nagy és kifürkészhetetlen dolgokat mutatott már nekünk, s ezért dicsérjük is nevét. Vannak azonban még Igéjében nagyobb igazságok, vannak mélyebb tapasztalatok, van magasabb rendű közösség, hasznosabb szolgálat, nagyobb erő, szeretet és bölcsesség. Mindez vár még ránk, ha készek vagyunk hinni az Úrban. A tévtanok kitalálása csak rombol, de nagy álgás, van az igazság keresésén és megtalálásán. Megnyílik előttünk az ég, és világosan látjuk az odavezető utat az Emberfia személyében, és jobban felismerjük a földi és mennyei világ közti összefüggést. Tartsuk szemünket nyitva a szellemi világ dolgai felé, és akarjunk egyre többet meglátni belőle! Higgyük, hogy életünk nem foszlik szét a semmibe, sőt, szüntelenül növekedni fogunk, és egyre nagyobb dolgokat látunk, amíg majd egyszer színről-színre meglátjuk magát a hatalmas Istent, és soha többé nem veszítjük el Őt szemünk elől.

Andrew Wommack- Semmi sem lehetetlen!

,,Mert az Istennek semmi sem lehetetlen.,,  (Lukács 1:37) Lukács 1:26-38.

Micsoda kijelentés! Ha azon a módon hinnék, ahogy Mária akkor hitt, amikor Gábriel szólt hozzá, mekkorát változna az életünk! Születésünktől fogva arra tanítanak bennünket, hogy ismerjük fel a korlátainkat. “Nem lehet a tiéd. Ne nyúlj hozzá! Ne rakd azt a szádba! Ne nyúlj a tűzhöz!” A lista szinte végtelen. Ahogy felnövünk, érettségünk egyik jele az, hogy felismerjük korlátainkat, és megtanulunk ezeken a határokon belül élni. Az élet egyik nagy ténye, hogy mindenben vannak korlátok.
Isten számára azonban nincsenek korlátok. Amikor belépünk az Ő természetfeletti világába, le kell rombolnunk azokat a korlátokat, amelyeket éveken keresztül felépítettünk. Meg kell újítanunk az elménket azzal az igazsággal, hogy Ő nem olyan, mint mi. Ő mindent megtehet. Olyan hatalmas Istenünk van, hogy az erejét egyszerűen fel sem foghatjuk! Ő teremtette az Univerzumot, és ez nem jelentette a képességeinek teljességét. Mégis sokszor találjuk magunkat olyan helyzetben, amiről azt gondoljuk, hogy túlságosan nehéz a számára. Nem látjuk, hogy miként is húzhatna ki belőle.
Az Úr azt mondta Jeremiásnak: „Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” (Jeremiás 32:27.) A válasz a leghatározottabb NEM! Az egyetlen, Istent korlátozó tényező a mi hitetlenségünk. (5. Mózes 7:17.)
Ma tiszteld meg Istent azzal, hogy elhiszed: számára semmi sem túlságosan nehéz. Bármivel is találkozol szembe, Ő több mint képes rá, és akar is téged megsegíteni és áldást adni.

Napi áhítat- Nem a pillanatnyi jóindulatától függ

Hét témája: Márk evangéliuma

Olvasmány: Mk 1,40–45                           

Minket, embereket sokszor vezérelnek vágyaink, megrögzöttségeink, fellángolásaink, év eleji elhatározásaink… Az Istenembert maga Isten vezérelte.

„Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” 41Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” 42És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. 43Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, 44és ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt – bizonyságul nekik!” 45Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.”

Magyarázat:

Jó volt e héten elkezdeni Márk evangéliumát! A négy evangélista közül ő ír a legszemléletesebben, rengeteg eseménysort rögzít, kevés a beszéd, még a példázat is, főképp az elmélkedés. Philip Yancey és Tim Stafford a Magyarázatos Biblia ide vonatkozó bevezetésében ezt a címet és jellemzést adták: „Evangélium nagyléptékben. Márk evangéliuma egy akciófilm forgatókönyvére emlékeztet.” Ilyen eseménysor végén vagyunk most. Egy-két nap néhány órája alapján olyan sok mindent megtudtunk Jézusról. Láttuk előfutárát, isteni megerősítését, tanításának lényegét, ördög- és betegségűző hatalmát, s mindezek forrását, az Atyával való imaközösségét. Oly elérhetetlennek tűnik ez az emberek közé jött Isten, hogy csak távolságtartó csodálatra, lényéről merengésre mer eljutni a legtöbb ember. Egy leprás, akinek már „minden mindegy”, jut el a közelébe – könyörgéssel, leborulva. „Ha akarod, képes vagy megtisztítani” – merészeli feltételezni. Jézus pedig, akit nem szeszély, hanem szánalom vezérel, merészeli megérinteni, sőt meggyógyítja őt. Ó, bárcsak hinnék benne ennyire! Az más kérdés, hogy mihez kezd gyógyultan, mennyire engedelmeskedik Jézusnak… Jézus evangéliuma elkezdődött (1. v.). A te életedben, 2017-es évedben mennyire teljesedhet ki?

(Papp Dániel)

KENNETH COPELAND: Ahogy a lelked bővölködik!

Szeretett barátom, mindenekelőtt kívánom, hogy bővölködjél, és légy egészséges, mint ahogy a lelked bővölködik. 
– 3 János 1:2[1] [1] A King James-féle bibliafordítás alapján

Ha egyszer elhiszed, hogy Isten bővölködővé akar tenni téged, biztosan el fogsz tűnődni azon, hogy miként fogja ezt elvégezni.
Bedob egy csekket a postaládádba? Vagy bankjegyek fognak rád hullani a fákról? Nem.
A lelked bővölködése által fogja azt elvégezni.
Isten a gyarapodás magjait ülteti el az elmédben, az akaratodban, az érzelmeidben, és ahogy ezek a magok növekednek, úgy óriási anyagi aratást fognak eredményezni. Lapozz Mózes első könyvére, és olvasd el József történetét.
Ez tökéletesen bemutatja azt, amiről beszélek.
Amikor Józsefet eladták rabszolgának Egyiptomba, nem volt egy fillérje sem. Még szabadsága sem volt. Rabszolgának adták el.
De Isten olyan bölcsességet és képességet adott neki, amellyel gyarapodóvá tette az urát, aki ezért mindene fölött gondviselővé tette őt. Később József börtönbe került. A börtönben aztán tényleg nem sok esély van az előrelépésre, nem igaz? De Isten olyan látást adott Józsefnek, amilyen senkinek nem volt Egyiptomban. Ez a látás bejuttatta Józsefet a fáraó személyzetébe, de nem rabszolgaként, hanem ő lett a fáraó után a legnagyobb tiszteletnek örvendő ember az egész országban. Szekéren járt körbe, és az emberek szó szerint térdet hajtottak előtte. Amikor az egész világon éhínség volt, József kezében volt az élelmezés irányítása. Ez aztán a bővölködés!

Hogyan végezte be Isten mindezt? Úgy, hogy bővölködővé tette József lelkét. Nem számított, milyen rossz helyzetbe került, milyen komoly problémája volt, Isten ki tudott neki jelenteni olyan szellemi titkokat, amelyek megnyitották a siker ajtaját számára.

Ezért olyan izgalmas az, ahogy Isten bővölködővé tesz bennünket. Bárhol működik. A föld legszegényebb országában éppúgy, mint az Egyesült Államokban. Biztos lehetsz benne: neked is működik!

Igei olvasmány: 1 Mózes 39.

Reggeli dicséret-Benned bíztak... /Reformáció 500

"Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg."
(MBT Újfordítás) -Zsoltár 22,5-6.

Atyáink hitével kapcsolatban a reformáció egyik kiemelkedő eseménye jut eszembe, amiről így ír Ellen G. White:Nagy küzdelem; A fejedelmek tiltakozása című írásában:

"A német keresztény fejedelmek tiltakozása az 1529-es speieri országgyűlésen az egyik legszebb bizonyságtevés volt a reformáció mellett. Ezeknek az embereknek - Isten embereinek - a bátorsága, hite és állhatatossága kivívta a gondolkozási és lelkiismereti szabadságot a következő századok számára. Protestálásuk adta meg a megreformált egyház protestáns nevét; elveik pedig "a protestantizmus tulajdonképpeni lényegét"...
...V. Károlynak eltökélt szándéka volt a reformáció szétzúzása,... a császár 1529-ben ismét összehívta az országgyűlést Speierben, hogy összezúzza az eretnekséget. 

Rá akarta venni a fejedelmeket arra, lehetőleg békés eszközökkel, foglaljanak állást a reformáció ellen. 

Ha pedig az nem sikerül, Károly felkészült rá, hogy erőszakhoz folyamodik...
...A császár kihirdette az országgyűlésnek, hogy mivel a lelkiismereti szabadságot engedélyező határozat súlyos zavargásokat keltett, elrendeli érvénytelenítését. Ez az önkényes cselekedet felháborította és megrémítette a lutheránus keresztényeket. 

Egyikük ezt mondta: "Krisztus újra Kajafás és Pilátus kezébe került. " 

A katolikusok még jobban felbőszültek. Az egyik vakbuzgó katolikus kijelentette: "A törökök jobbak, mint a lutheránusok, mivel a törökök tartanak böjtnapokat, a lutheránusok pedig megszentségtelenítik őket. Ha választanunk kellene Isten szent Igéje és az egyház régi hibái között, az előbbit utasítanánk el!" Melanchton így szólt: "Faber a telt házú gyűlésen naponta újabb követ vet reánk, az evangélium híveire. "...
...Luthernek, akit a Wormsi Ediktum még mindig egyházi átok alatt tartott, tilos volt Speierben megjelennie, de munkatársai és a fejedelmek, akiket Isten indított fel, hogy ügyét ebben a válságban védjék, helyére álltak...
...A papok követelték, hogy a reformációt elfogadó államok fenntartás nélkül engedelmeskedjenek a római törvénykezésnek. A reformátorok viszont a korábban élvezett szabadságot igényelték, és nem egyezhettek bele abba, hogy Róma ismét fennhatósága alá vonja azokat az államokat, amelyek oly nagy örömmel fogadták Isten szavát. Végül is elhangzott az a középutas javaslat, hogy ott, ahol a reformáció nem vert gyökeret, a Wormsi Ediktumot szigorúan érvényesíteni kell;...
...E rendelet érvényre juttatása megakadályozta volna "a reformáció kiterjesztését azokra a területekre, ahol még ismeretlen volt, gátolta volna megszilárdítását, ahová már eljutott". 

Tehát nincs szólásszabadság, és tilos áttérni....
...A tanácskozásra összegyűlt lutheránus-pártiak megdöbbenve néztek egymásra. "Mit tegyünk?" kérdezgették egymástól. Az egész világot érintő súlyos kérdések forogtak kockán....
..."Utasítsuk el ezt a rendeletet! - mondták a fejedelmek. Lelkiismeret dolgában nincs súlya a többségnek. " 

A küldöttek kijelentették: "Az 1526-os rendeletnek vagyunk adósai a birodalom békéjéért; annak eltörlése bajt és viszályt hozna Németországra. Az országgyűlés csak arra illetékes, hogy megőrizze a vallásszabadságot addig, amíg a tanács újra összejön. "

A lelkiismereti szabadság megvédése az állam feladata; vallási ügyekben csak eddig terjed a hatalma. Minden világi hatalom, amely polgári hatóság által kísérli meg szabályozni vagy kikényszeríteni a vallási előírásokat, megsérti azt az elvet, amelyért a lutheránus keresztények olyan nemesen küzdöttek."
Nagy küzdelem; A fejedelmek tiltakozása

Végül a protestáló fejedelmek elérték céljukat. A német fejedelmek közül többen hívőkké lettek. "Maga a császár is kijelentette, hogy a protestáns cikkelyek csak az igazságot tartalmazzák. 

A Hitvallást számos nyelvre lefordították, egész Európában elterjesztették, és a későbbi generációk során milliók fogadták el saját hitvallásukként."

Bejegyezte: Restás László

Az én életem ma-A dicsőség országa A SZENT VÁROS ÖRÖME

„És én, János, látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” (Jel 21:2)

Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új Föld fővárosa „ékes korona... az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén”. „Benne volt Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.” „A népek az Ő világosságában fognak járni, és a Föld királyai oda viszik be dicsőségüket.” Ezt mondja az Úr: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népe lesznek, és maga Isten lesz velük” (Ésa 62:3; Jel 21:11, 24; Ésa 65:9; Jel 21:3).

„Nem lesz éjszaka” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5).
A Nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó, és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli Nap verőfényét. A szent várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal Nap nélküli világosságában fognak járni.

Látomásaiban a próféta a bűnön és síron diadalmaskodó boldogokat Alkotójuk közelében látja. Oly közvetlenül beszélgetnek vele, mint ahogy az ember kezdetben beszélt Istennel. „Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek – mondja nekik az Úr. – Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.
Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”…
Amint a próféta nézi az Isten városában lakó megváltottakat, a bűn és az átok nyomától mentesen, elragadtatással kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel, vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind”(Ésa 66:10).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében: Halott a bûnben

,,Ez az én fiam halott volt.,, - (Lukács 15, 24)

Lelkében halott a bûnben és a vétkekben: ez a meg nem tért ember állapota. A lelkileg halott embernek nincs érzéke Isten iránt. Teljesen hidegen viselkedik Teremtõjével és Megváltójával szemben. Nem fáj neki, hogy Istent megszomorítja és megbántja. Nem örül annak, ha Istenrõl hallhat, sõt Igéjét kellemetlennek és elviselhetetlennek találja. Viszont a lelki élet egyik jele, hogy az ember érzékennyé válik fölfelé. Minél tisztább és egészségesebb az élet, annál érzékenyebb a lélek a legcsekélyebb homályra is, mely Isten arcának ragyogását eltakarhatja elõle. A bûn tompává és érzéketlenné tesz a felülrõl jövõ érintésekre.

Ahol élet van, ott mozgás van. A lelkileg holtak meg sem moccannak Isten felé. Számukra Isten nem valóság. Ha imádkoznak is, csupán az ajkak mozognak, de nem a szívek. Az ilyenek semmit sem tesznek Istenért vagy az õ ügyéért. Csak a saját maguk érdekében tevékenykednek.

A halállal megáll a testben az anyagcsere. Ahol élet van, ott állandó a körforgás. Az ember igényli a táplálékot s abból energiák lesznek. Betegség esetén elmúlik az étvágy. 

Így van ez akkor is, ha a lelki élet sorvadásnak indul. Nem éhezzük többé az Igét, sem a testvéri közösséget. A lélek nem igényel többé mennyei eledelt és ha olykor fel is vesz valamennyit, az megemésztetlen marad, nem kerül be a belsõ élet anyagcsere-forgásába és nem alakul át energiává. A lelki élet egyik legmegbízhatóbb mértéke az Isten Igéje után való éhség. „Emlékezzél meg azért - mondja Jézus a lelkileg halott szárdisi gyülekezetnek - hogyan vetted", milyen buzgósággal fogadtad az Igét és „hogyan hallottad", milyen nagy vágyakozással. S most ez a teljes igénytelenség, közöny!

Ha az ember nem ébred fel ebbõl a lelki halálból, örökre elvész. Csak az tudja, mit nyert Jézusban, aki belekóstolt valamikor az elveszettség állapotába; a halálból egyedül Õ hívhat minket életre. Amilyen bizonyos, hogy Megváltónk az Atya hatalma révén kijött a sírból, éppoly bizonyos, hogy mindazok életre jutnak, akik hit által egyek lettek Jézus Krisztussal. Persze akaratunknak sem lényegtelen a szerepe. Sokan nem is hagyják magukat ébreszteni. 

Ezért az intés, hogy „támadj fel a halálból", mihelyt szívedig ér az ébresztõ szó (Ef 5, 14).

Biblia-Ige-Rómabeliekhez írt levél 11. rész

1. Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2. Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3. Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4. De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5. Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
6. Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7. Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8. A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9. Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11. Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13. Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14. Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15. Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18. Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27. És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28. Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30. Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31. Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32. Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33. Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!
34. Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
35. Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt?
36. Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor el akarták indítani a ládát, ezt mondta Mózes: Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid!      4.Móz. 10,35

Minden alkalommal, amikor a szövetségláda tovább vonult, Mózes első dolga az volt, hogy kezét imádságra emelje. Pedig a láda indulásánál Mózesnek bizonyára nagyon sok tennivalója volt. Mondhatta volna: most ellenőriznem kell, hogy a léviták vigyáznak-e a szent sátorra; meg kell néznem, hogy Júda a sereg élén áll-e; saját dolgaimnak is utána kell néznem, hogy vajon Józsué mindent rendbe tett-e, imádságra éppen most nincs időm! De Mózes nem ezt tette. Mihelyt a felhőoszlop felemelkedett, mihelyt a vonulás elkezdődött, ő szakított időt imádkozásra. Bárcsak hasonlítanánk ebben Mózesre! Mennyi mindent elrontunk amiatt, hogy az imádságot nem az első helyre tesszük. Azt gondoljuk, időt nyerünk azzal, ha imádság helyett dolgozunk. Pedig csak sok időt elvesztünk azzal, ha dolgainkat nem imádsággal kezdjük. Eliézer bizonyára nem vesztett időt azzal, hogy Lábán városába érve leszállt a tevéről, Isten vezetéséért imádkozni (l.Móz 24,12). Így sokkal hamarabb elérte célját, mintha várakozás nélkül házról házra járva kérdezősködött volna. Nehémiás sem veszített semmit azzal, hogy mielőtt választ adott volna a király kérdésére, amikor kívánsága felől érdeklődött - előbb a menny Istenéhez könyörgött (Neh. 2,4). Szabadságot, útravalót, engedélyt Jeruzsálem falainak megépítésére - egy csapásra megkapott imádságára feleletül. Minden új nap egy útszakasz számunkra. Kezdjünk minden napot imádsággal! S ha napközben emelkedik fel számunkra Isten ládája, hogy valahová tovább vigyen minket, akkor először imádkozva nézzünk fel az Úrra, még ha egy ilyen rövid sóhajjal is: Kelj fel, Uram!

Varga László: Isten asztaláról

"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."      Máté 22,37-40

A Szentírás részletes irányítást ad az Isten akarata szerinti emberi magatartásról. Az ember könnyen elvész a sok törvény, példa, ember és Isten között, a történelem folyamán kialakult viszony részleteiben. Ezért minden időben keresték a törvények gyökerét, lényegét, vezérmotívumát. Jézust is erről kérdezték. Ő Mózes ötödik könyvéből ragadja ki ezt az ott más-más összefüggésben található két igét. Ez minden törvény lényege. Isten szeretetből, szeretettel teremti meg a világot. Az ember rendeltetése a viszontszeretet és annak megvalósítása az élet minden területén. Minden más törvény csak ennek a részletezése. Gyönyörű háromszög alakul ki belőle, kiindulhatunk bármelyik pontjáról. Kezdjük természetünk szerint: szeresd magadat! Ha igazán jót akarsz magadnak, legfontosabb, hogy milyen viszonyban vagy Isteneddel. Ő szeret, viszonozd, de ne félkézzel! Szeresd Őt érzelmeddel, értelmeddel, akaratoddal! Figyeld, mit kíván! Minden parancsa arra vonatkozik, hogy milyen szeretettel tudod szolgálni embertársaid javát. Ha Istent szereted, őket kell szolgálva szeretned. Így tartod meg Isten szeretetét, vele mindazt, ami a te javadat szolgálja. Szereted magad? Tedd meg ezt a körutat!

Uram, Istenem, olyan jó, hogy megengeded, hogy szeressem önmagamat. Ösztönöm arra biztat, hogy ezt mással nem törődve, önzően tegyem. De úgy elvesztem mind a Te, mind az emberek szeretetét, és végül önmagamat is. Adj bölcsességet, hogy megértsem tanításod nagyszerűségét, hogy csak veled és felebarátaimmal igazi szeretetközösségben tudok én is boldog lenni! Add, hogy célommá váljék minden körülöttem élő ember boldogsága, előhaladása, így tölthessem be a Krisztus törvényét, s nyerjem el a legnagyobb kincset, amit ember a földön elérhet: az örök életet, amit Krisztus az én számomra is megszerzett! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A VILÁG REMÉNYSÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 5,13-16

13 "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

"Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága."

(Mt 5,13-15)

Isten "bolondjai" a föld sója. A föld soha nem fogja elhinni ezt, és Isten népét alig lehet erről meggyőzni, de a föld teremtője kijelentette: a földet megőrző összes erő Isten kicsiny nyájánál van. A só-hasonlat az ókori embernek még sokkal többet mond, mint nekünk. Réges-régen, mielőtt a mélyhűtőt és a hűtőszekrényt feltalálták, csak egy valami létezett, amivel meg lehetett óvni az ételt a romlástól. Ez pedig a só volt. Csak a sóban volt konzerváló erő, s csak a sóval lehetett a romlandót romolhatatlanná tenni. Ezért az ókori emberek dicsőítették Istent vagy az isteneket a sóért. Nos, amikor Krisztus a föld sójának nevezi az Ő népét, arra gondol, hogy Isten kijelölte őket: visszatartani a rothadást és megmenteni a romlandót. Az Úr arról a félelmetes lehetőségről is szól, hogy a só elveszti az ízét. Ha ez megtörténik, nem üldöztetésnek tulajdonítható. Csak Isten népe belső megromlása okozhatja ezt. Ha Isten "bolondjai" egyszerre csak olyan ízűvé válnak mint a "világ", amikor épp úgy gondolkodnak és cselekszenek, mint a szomszédaik, akkor máris elveszítették a konzerváló erejüket. Miért? Mert bármit meg lehet ízesíteni sóval, kivéve magát a sót. Amint a só többé már nem só, vagyis amikor a keresztyénekbe már nincs többé bevésve Isten országának a lenyomata, akkor ők magukban már értéktelenek és a világot megrabolták a reménységétől. A világ megtartó ereje az egyház, amíg egyháznak marad meg. A keresztyének a világ világosságai is. Ha kivétetnének a világból, teljes sötétség lenne. Isten ismerete tűnne el. Alig akarjuk elhinni, hogy ennyire fontosak vagyunk. Az összes megtartó erő Isten kicsiny nyájánál van. Ezért tart meg Isten minket a világban - megtartó erőként szolgálni. De amikor már nem vagyunk többé só és világosság, Istennek nincsen szüksége ránk.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ISTEN IMÁDÁSA

"Felütötte sátorát: Bétel volt nyugatra, Hai pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak" (1Móz 12,8).

Az imádás azt jelenti: a legjobbat adjuk Istennek abból, amit Ő adott nekünk. Bánj csínján ezzel a neked jutott "legjobbal". Valahányszor Isten megáld, add vissza neki az áldást szeretetből, mint ajándékot. Legyen időd Isten előtt elmélyedni, és add vissza neki az áldásokat, felszabadultan imádva Őt. Ha valamit megtartasz magadnak, szellemi erjedés támad benned, mint ahogyan a manna is megbűzhödött, amikor felhalmozták. Isten nem engedi, hogy szellemi ajándékait magadnak tartsd meg, azt akarja, hogy visszaadd neki, hogy mások számára tehesse áldássá. Bétel az Istennel való közösség, Hai pedig a világ jelképe. Ábrahám e két hely között ütötte fel sátorát. Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke. A kapkodás sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására. De az Istennel töltött csendes napok is csapdává lehetnek. Ott verjünk sátrat, ahol tartósan csendben lehetünk Istennel, bármilyen lármás és hangos is e világban az életünk. Nem három fokozat az imádás, a várakozás és a munka. Nem ugorhatunk át az imádásból a várásba, a várásból a munkába, Isten elgondolása az, hogy ez a három együtt járjon: Urunk életében is egybefonódott. Ő nem sietett, de nem is pihent soha. Ez önfegyelem kérdése, nem érhetjük el egyszerre.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Halott a bűnben

"Ez az én fiam halott volt. " (Lukács 15, 24)   Lelkében halott a bűnben és a vétkekben: ez a meg nem tért ember állapota. A lelkileg halott embernek nincs érzéke Isten iránt. Teljesen hidegen viselkedik Teremtőjével és Megváltójával szemben. Nem fáj neki, hogy Istent megszomorítja és megbántja. Nem örül annak, ha Istenről hallhat, sőt Igéjét kellemetlennek és elviselhetetlennek találja. Viszont a lelki élet egyik jele, hogy az ember érzékennyé válik fölfelé. Minél tisztább és egészségesebb az élet, annál érzékenyebb a lélek a legcsekélyebb homályra is, mely Isten arcának ragyogását eltakarhatja előle. A bűn tompává és érzéketlenné tesz a felülről jövő érintésekre. Ahol élet van, ott mozgás van. A lelkileg holtak meg sem moccannak Isten felé. Számukra Isten nem valóság. Ha imádkoznak is, csupán az ajkak mozognak, de nem a szívek. Az ilyenek semmit sem tesznek Istenért vagy az ő ügyéért. Csak a saját maguk érdekében tevékenykednek. A halállal megáll a testben az anyagcsere. Ahol élet van, ott állandó a körforgás. Az ember igényli a táplálékot s abból energiák lesznek. Betegség esetén elmúlik az étvágy. Így van ez akkor is, ha a lelki élet sorvadásnak indul. Nem éhezzük többé az Igét, sem a testvéri közösséget. A lélek nem igényel többé mennyei eledelt és ha olykor fel is vesz valamennyit, az megemésztetlen marad, nem kerül be a belső élet anyagcsere-forgásába és nem alakul át energiává. A lelki élet egyik legmegbízhatóbb mértéke az Isten Igéje után való éhség. "Emlékezzél meg azért - mondja Jézus a lelkileg halott szárdisi gyülekezetnek - hogyan vetted", milyen buzgósággal fogadtad az Igét és "hogyan hallottad", milyen nagy vágyakozással. S most ez a teljes igénytelenség, közöny! Ha az ember nem ébred fel ebből a lelki halálból, örökre elvész. Csak az tudja, mit nyert Jézusban, aki belekóstolt valamikor az elveszettség állapotába; a halálból egyedül Ő hívhat minket életre. Amilyen bizonyos, hogy Megváltónk az Atya hatalma révén kijött a sírból, éppoly bizonyos, hogy mindazok életre jutnak, akik hit által egyek lettek Jézus Krisztussal. Persze akaratunknak sem lényegtelen a szerepe. Sokan nem is hagyiák magukat ébreszteni. Ezért az intés, hogy "támadj fel a halálból", mihelyt szívedig ér az ébresztő szó (Ef 5, 14).

Andrew Wommack- A hit szereteten keresztül munkálkodik

Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. (Galata 5:6)

Amikor elkezdtük Jamie-vel a szolgálatot, olyan szegények voltunk, mint s templom egere. Hittem, hogy Isten bőséget ad, mégis folyamatosan küszködtünk. Egy alkalommal mindössze egy zacskó keksz és némi kóla volt nálunk élelmiszer gyanánt, amit egyik barátunktól kaptunk. Napokra be kellett osztanunk.
Akkor Jamie fogta a kocsit, és az utolsó 75 centünkkel elment a mosóautomatához. Míg odavolt, néhány súlyos imát mondtam el. Úgy tűnt, hogy az Úr nem gondoskodik a szükségeink betöltéséről. Azt mondtam az Úrnak, hogy a jobb kezem odaadnám, hogy ételt adhassak Jamie-nek. Az Úr azonnal válaszolt: “a fiamat adtam, hogy tápláljalak benneteket.” Azután emlékeztetett a Lukács 12:32-re, amely azt mondja, hogy “ne félj te kicsiny nyáj, mert az Atyádnak tetszett, hogy nektek adja a királyságot.”
Ez megtörte a szívemet. Megértettem, hogy engedtem a körülményeknek, amelyek becsaptak Isten irántunk való szeretetével kapcsolatban. Megpróbáltam ugyanis szeretet nélkül működtetni a hitemet. Megtértem, és elfogadtam Isten szeretetét. Amikor Jamie visszatért, azt mondtam neki, hogy még aznap húst fogunk enni. A gyülekezeti alkalom után az egyik barátunk meghívott magához. Több mint fél kiló halat, krumplit és más élelmiszert kaptunk tőle. Éjfél előtt leültünk, hogy ünnepeljünk. Meglepő módon ez a barátunk megpróbálta már elhozni a lakásunkhoz az ételt, de nem látta a kocsinkat, így azt feltételezte, hogy nem vagyunk otthon. Csak arra a rövid időre hiányzott a kocsink, amíg Jamie elment vele az automatához ruhát mosni, és Isten megmutatta nekem a szeretetét. Pontosan abban a pillanatban, amikor elfogadtam az Úr szeretetét, a hitem működésbe lépett, a szükségünk betöltést nyert.
Hagyd, hogy Isten szeretete bővölködjön benned, így a hited is bővölködni fog!

Post navigat