Biblia-Ige: Ésaiás próféta könyve 60. rész

1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Szólj Áronnak, ha lesz valaki utódod közül, akiben fogyatkozás lesz, ne áldozza Istenének kenyerét!      3Móz 21,17

Zeller Sámuel egyszer ezzel a címmel szolgált: "Isten szépérzéke". Nem lehetett pap, akiben fogyatékosság volt, ha valaki béna, csonkaorrú, rokkant kezű vagy -lábú, púpos, kancsal, sömörgős vagy sérves volt. Az újszövetségben ennek a törvénynek a betű szerinti érvénye megszűnt. Vannak béna és vak prédikátorok, akik Szentlélekkel és erővel telve szolgálnak nagy áldással. Lelki értelme azonban megmaradt a 3.Móz 21-nek. Pál erről az l.Tim 3-ban beszél, és rámutat arra, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy valaki Isten országának áldott munkása lehessen. Isten Igéje szolgájának nem szabad mértéktelennek lennie. Különösen vonatkozik ez az italra, anyagiakra és a házaséletre. Egy részeges lelkész szolgálata éppen olyan lehetetlen, mint azé, aki az egyház pénzét lopja, vagy hűtlen a feleségéhez. Az ószövetségi lévitáknak nem lehetett birtokuk. Az Úr maga akart örökségük lenni. Az Újszövetség szolgáinak ezt kell mondaniuk a szó szoros értelmében: "Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm a földön". Pál fontosnak tartja azt is, hogy a lelkipásztor ne újonnan megtért ember legyen. Ha egy csikót már kétéves korában befognak, nem lesz ép ló belőle. Ha a gyümölcsfát kicsiny korában megerőltetik, elszárad. Ha egy ember éppen hogy megtért és már evangélizátor, kegyes fecsegővé válik, aki a rágalmazók csapdájába esik. Isten őrizzen meg bennünket ezektől a hibáktól, és engedje meg, hogy alkalmas szolgái legyünk az újszövetségi papi szolgálatban.

Varga László: Isten asztaláról

"Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."      Márk 12,41-44

Nem szoktunk arra gondolni, hogy Jézus ma is ott ül a persely mellett, és nézi, hogy mit dobunk bele. Nemcsak a templomi persely mellett. Ugyanúgy tudja és számon tartja, mit áldozunk Isten és embertársaink ügyéért. Valljuk be, mi is csak a feleslegünknek egy kicsi részét. Az a vigasztaló, hogy mi is elég szegények vagyunk, nem olyan sok a feleslegünk. Isten elfogadja tőlünk a keveset is, éppen olyan értékben, mint a leggazdagabbak legnagyszerűbb ajándékát. Előtte sohasem a mennyiség számít. Ezen a téren sem az áldozat mennyiségét nézi, hanem azt, miről vagyunk képesek lemondani Isten vagy embertársaink hasznáért. Ha nem is vagyunk olyan bőkezűek, mint az az özvegyasszony, de tudunk legalább annyit adni, hogy egy kicsit megérezzük? Tanítványait, minket akar elgondolkoztatni a fenti példával.

Uram, én szeretek adakozni. Olyan jó érzés az, hogy adhatok. De mindjárt ott van a kísértés, hogy különbnek érezzem magam annál, akinek adok, elvárjam a köszönetet érte, és fentről mondjam: ugyan, nem számít. Jó, hogy arra tanítasz: "ne tudja a bal kezem, mit csinál a jobb" (Máté 6,3), hogy maradjon el ennek a kísértésnek a lehetősége. A Te ajándékod az a titkos öröm, ha gyönyörködhetem annak örömében, aki nem tudja, hogy nekem köszönheti. Ha kevésre vagyok képes, legalább ez az örömöm maradjon meg, ha többre, köszönöm, hogy megbíztál bennem, hogy arra fogom adni, amire Te szántad. Te intézd úgy, hogy legyen meg az eredménye! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÁLDOTTAK AZ IGAZAK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 1

1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, 2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. 4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. 5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. 6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

"Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa... Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva..."

(Zsolt 1,3-4)

Isten népének az énekeskönyve szerint az igaz ember áldott ember. A világ embere így énekel: "Boldog az az ember, aki agyafúrt, és háromszoros éljen azoknak, akiknek minden sikerül." Némelyik mai keresztyén éneke így hangzik: "Boldog a megváltott ember", vagy: "Boldog az, akinek útja a mennyekbe visz." De a Zsoltárok könyve 1. része mélyebben fogalmaz: "Boldog az az ember, aki igaz az Isten előtt". Tartósan csak azok boldogok, akik az Úr akarata és Igéje szerint élnek. Akik távol tartják magukat a "bűnösök tanácsától", nem járnak a "vétkesek útján", akiket nem a vallásból gúnyt űzők társaságában lehet megtalálni, tehát "a csúfolódók székében". Ellenkezőleg: kegyességüket állandóan gyakorolják. Nappal és éjjel Isten felé fordul a szívük, ahogy az iránytű is kitartóan északi irányba fordul. Igazságot cselekszenek, nem csupán azért, mert nekik "kell" ezt tenniük, hanem mivel akarják. "Gyönyörködnek az Úr törvényében". Hogy igaz életet éljünk, újjá kell születnünk a Lélektől, és meg kell mosódnunk a "vér által". Ezt mi még jobban tudjuk, mint az ősi énekes. A mai hívőnek is egyet kell azonban értenie az ősi énekessel: Boldog (áldott) az az ember, aki már most igaz az Isten előtt. Nekünk, akik énekeljük a templomi énekeket míg ülünk Krisztus egyházában, sok tanulnivalónk van az atyáktól, akik a régi szövetség alatt éltek. Ők nem azt mondták, hogy a hívők akkor kezdenek élni, miután elmentek a mennybe, és hogy a hitetlenek majd a másvilágon kapnak büntetést. Számukra a kérdés már itt és most eldőlt. Az igaz él, a bűnös halott. Vagy fa vagy, vagy pedig polyva. Boldog (áldott) az az ember, aki már most igaz az Isten előtt. Az ilyen valóban él. Olyan, mint fa a folyóvíz mellett. Ami a bűnösöket illeti, ők semmi egyebek, mint polyva. Isten szele el fogja fújni őket.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZÍVESSÉG VAGY SZÍVTELENSÉG MÁSOKKAL SZEMBEN

"Krisztus az, ...aki esedezik érettünk." "A Szent Szellem... esedezik a szentekért" (Róm 8,34.27).

Van-e szükségünk más indokolásra ahhoz, hogy közbenjáró imádkozókká legyünk, mint az, hogy "Krisztus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk" és hogy "a Szent Szellem esedezik a szentekért"? Olyan eleven kapcsolatban vagyunk-e embertársainkkal, hogy mint Istennek a Szent Szellem által tanított gyermekei végezzük értük a közbenjáró imádság szolgálatát? Kezdjük azokon a körülményeken, amelyek között élünk: otthonunk, foglalkozásunk, a minket, vagy másokat érintő jelenlegi válságos idők vajon letörnek-e bennünket? Nem vonnak-e ki Isten jelenlétéből, hogy ne maradjon időnk Őt dicsérni és neki hálát adni? Akkor álljunk meg és lépjünk Istennel olyan élő közösségbe, hogy a másokkal való kapcsolatunk megmaradjon a közbenjárás talaján, ezáltal Isten csodákat tehet. Vigyázz, nehogy elébe vágj Istennek, miközben túlbuzgóan az Ő akaratát kívánod teljesíteni! Ezerféle tevékenységünkkel túlfutunk rajta és ennek következtében annyira túl vagyunk terhelve emberekkel és nehézségekkel, hogy már nem magasztaljuk Istent és nem járunk közbe másokért. Ha nyomorúság és szorongattatás tör ránk és már nem imádjuk Istent, akkor nemcsak vele szemben keményedünk meg, hanem saját magunkban is kétségbeesés támad. Isten olyan emberekkel hozhat össze minket, akik iránt egy cseppet sem vonzódunk és ha nem dicsőítjük Istent, akkor mi sem természetesebb, mint hogy szívtelenül bánunk velük. Elintézzük őket egy bibliai Igével, amely tőrdöfésként hat rájuk, vagy egy futtában odavetett tanáccsal magukra hagyjuk őket és odébbállunk. A szívtelen keresztyén rettenetes fájdalmat okozhat Urunknak. Urunk és a Szent Szellem közbenjárása alatt élünk-e?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Izrael, vagy: éjszakából világosságra

"...és amikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípöjének forgócsontját és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. "

(1 Móz 32, 25)

Hogy értendő ez, hogy Isten nem tudott rajta erőt venni? Hát erősebb volt Jákób, mint Isten? A mindenható Isten szét tudná zúzni az embert, de az emberi akaraton nem akar hatalommal erőt venni. Magának az embernek kell azt önként kiszolgáltatnia. Isten nem kényszeríti az embert erőszakkal a megadásra. Belülről kell annak jönnie. Az ember a lelkiismeretét el is tudja hallgattatni! De amikor lelkiismeretének szavára hallgat, az belülről győzi meg őt. Nem tehet mást, kénytelen Istennek igazat adni. Tehát az igazságnak az ereje az, amin keresztül meggyőzi Isten az embert. Van azonban egy másik erő is, amivel Isten meg tud győzni. Ez az ő szeretetének hatalma, mely által szívünket meglágyítja, önzésünket megtöri s térdre kényszerít bennünket. Persze Isten szeretete elől is el tud zárkózni az ember, de mégis az igazsággal együtt ez az az erő, mely önátadásra kényszerítheti. Az igazság önmagában véve ezt még nem végzi el. A szereteté a döntő szó. Istennek azonban sok más egyéb eszköze is van, hogy megtörjön minket. Valamikor Jákóbnál a csípőjének a forgócsontját ficamította ki. A régiek gondolkodása szerint a csípőben összpontosult az erő. Isten tehát mintegy az ő természeti erőit bénította meg s rakott rájuk minden időkre szóló féket. Így vett rajta erőt Isten. Megéreztette Jákóbbal haragját, megrettentette lelkét. Haragja azonban tulajdonképpen nem Jákób ellen irányult, hanem bűne ellen, régi gonosz énje ellen. Tehát Isten nem ellenségünk. Mi vagyunk vele ellenségeskedő, ellenszegülő viszonyban. Amikor az ember igazi ismeretre jut el, megnyílik a szeme és felfedezi, hogy nem Isten az ő ellensége, hanem ő ellenségeskedik Istennel. Így Jákób lelkében is világossá lett abban az órában: hiszen Isten jót akar velem! Már húsz éve, hogy állandóan szeretetével közelít felém. - Már akkor, amikor a menekülés magános útját járta, a sötét éjszakában ő jött felé, de nem fenyegetőlég és büntetőlég. Szeretetét és jóságát ízleltette meg vele és ezt a vigasztaló biztatást nyújtotta: Én veled vagyok. Isten tehát szerető módon közelített Jákóbhoz s ez a felismerés mélyen megalázta őt. Isten erőt vett rajta és győzött.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Imádság, hálaadás, dicséret

"Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Fil 4,6-7).

Ne aggodalmaskodj, hanem imádkozz! Ne félj, hanem keresd az Istennel való örvendező kapcsolatot. Add elő kívánságaidat életed Urának, lelked őrizőjének. Ha imádságod kétharmad része könyörgés, egy harmad része őszinte dicséret legyen. Hálás bizalommal imádkozzál, ne kétkedve. Gondolj arra, hogy kérésedet már meghallgatta, és ezért adj mindjárt hálát is Istennek kegyelméért. Ő kegyelmét adja neked, te hálát adj neki. Ne titkolj el semmit! Ne engedd, hogy bármi kívánság ólomsúllyal meglapuljon a lelkedben! "Tárjátok fel kívánságaitokat!" Ne futkoss emberekhez! Csak Istenedhez fordulj, aki Krisztus érdeméért szeret téged! Ez meghozza számodra Isten békességét. Olyan békesség ez, amelyet nem fogsz megérteni, Isten határtalan szeretetét megsejtető békesség. Szíved és lelked elmerül a nyugalom tengerébe. Jöjjön élet vagy halál, szegénység, rágalmazás vagy akármi, te Krisztusban fölülemelkedsz a süvítő szeleken és a sötét felhőkön. Akarsz-e engedelmeskedni ennek a drága parancsnak?

Igen, Uram, én hiszek benned; de kérlek, légy segítségül az én hitetlenségemben!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Csókoljon meg engem szája csókjaival!” (Énekek Éneke 1,2)

Néhány nap óta Megváltónk szenvedésének történetével foglalkozunk és a következő napokban is emellett fogunk időzni. A hónap elején olyan vágyat törekszünk kelteni magunkban az Úr iránt, mint amilyen egy kiválasztott jegyes szívében lángol. 

Nézd, hogyan fut Vőlegénye elé; nem használ bevezető szót; nevén se szólítja, hanem mindjárt azon kezdi, ami szívében van, s úgy beszél róla, mint akin kívül nem létezik más számára e világon. Milyen merész az Ő szeretete? Már az nagy nyájasság volt, mely megengedte, hogy egy könnyező, bűnbánó nő az Ő lábait drága kenettel megkenhette; bőséges szeretet volt az, mely azt megengedte, hogy a szelíd Mária az Ő lábaihoz üljön és tanuljon Tőle. De itt az erős és benső szeretet még nagyobb fokon reméli a vonzalom bizonyságát és várja a barátságnak bensőbb nyilvánulását.
Eszter remegett Ahasvérus jelenlétében, de a menyasszony nem ismer félelmet a tökéletes szeretet boldogító szabadságában.
Ha mi a szabadságnak azonos lelkét vettük, akkor mi is számíthatunk hasonló élvezetre.
A csók a szeretetnek azon különböző megnyilvánulását jelzi, mely által a hívő Megváltójában boldognak és leírhatatlanul szerencsésnek érzi magát.
A kiengesztelés csókját megtérésünk alkalmával kaptuk, mely oly édes volt, mint a csepegő méz. Az elfogadás csókjának helye még meleg homlokunkon, mivel tudjuk, hogy a mi cselekedetünk és lényünk kedvessé lett a kegyelem gazdagsága folytán.
A naponként megújuló közösség csókja az, ami után mi folyton kívánkozunk napról-napra, míg végre az az elnyerés csókjává válik, mely a lelket gyönyörrel tölti meg.
A hit a mi eljárásunk, az érezhető közösség azonban nyugalmunk. A hit az út, az Úr Jézussal való közösség pedig az a forrás, melyből merítve felüdíti magát a zarándok.
Lelkünk barátja, oh, ne maradj hozzánk idegen; hadd közeledjen a te kegyelmednek ajka a mi könyörgésünk ajkához; hadd érintse teljességednek ajka a mi szegénységünknek ajkát, így a benső közösség csókja által teljes lesz a szeretet pecsétje.

Biblia-Ige: Péter Apostol I. levele 3. rész

1. Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;
2. Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.
3. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
4. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.
5. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek.
6. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek.
7. A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.
8. Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek:
9. Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek,
10. Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:
11. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.
12. Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön.
13. És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?
14. De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;
15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.
17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.
18. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;
19. A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált,
20. A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
21. A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;
22. A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.

Biblia-Ige-Ésaiás próféta könyve 54. rész

1. Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3. Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4. Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6. Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7. Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
8. Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.
11. Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12. Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből;
13. És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad.
16. Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17. Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ne járjatok annak a népnek rendtartásai szerint... Ti örökölni fogjátok földjüket... Szentek legyetek nékem!      3Móz 20,23

Kánaán lakói a legistentelenebb emberek voltak, akik a legszörnyűbb bűnöket követték. Azért parancsolta meg Isten, hogy ki kell irtani őket, s földjüket Izraelnek kell elfoglalnia. Ez az eset előképe annak a nagy újjárendezésnek, amely előtt ez az egész Föld áll. Hovatovább a Föld a gonosz emberek hatalma alá kerül, akik botránkoztató bűnökben élnek. Isten Igéje szerint a helyzet egyre súlyosabbá válik. Végül is Isten olyan ítéletet bocsát a Földre, amelyben ellenségei elpusztulnak. Akkor teljesedik be az Úr Jézus ígérete: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." (Öröklik = uralkodnak rajta az Úr Jézus nevében.) Nem messze vagyunk ettől az időtől. Vajon nem kiáltanak-e az égre a bűnök a földről?! Isten pedig szent. Amikor három és félezer év után betelt a kanaániták bűneinek mértéke, beállt az ítélet. Így lesz a napok végén is, amikor beteljesedik a dánieli prófécia: "Az ország és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének, az Ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik." (Dán. 7,27) Mindez megtörténik, amikor az Antikrisztus megítéltetik. Ez a sátáni ember uralkodni fog az egész földön. Istent, a Magasságost káromolja, és Jézus követőit üldözi és gyilkolja bosszútól lihegve - mint egykor Saulus. Ezt a szörnyet elpusztítja az Úr, és az Úr Jézus gyülekezete - amely az üldöztetésekben megtisztul, mint József a börtönben - az Úr Jézussal él és uralkodik a földön ezer esztendeig.

Varga László: Isten asztaláról

"Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."      Ézsaiás 40,30-31

Kétféle biztatást kapunk ezekben a gyönyörű verssorokban. Az első, hogy ne rémüljünk meg, ha elfáradunk és megbotlunk! Velejárója ez az emberi életnek. Nem lehet egy életen át folyton lelkesedni, egyfolytában boldog örömmel dolgozni, mindent pontosan, jól végezni. Igen, tudni kell, hogy el fogunk fáradni. Meg fogunk botlani. Hibákat fogunk elkövetni, és el fogunk keseredni. Csalódni fogunk önmagunkban és másokban, és nagyon szomorúak leszünk. Amikor ez bekövetkezik, tudnunk kell: igen, ez olyan természetes, mint nyár után az ősz. De azt is tudnunk kell, hogy ez akkor következik be, amikor eltévesztettük a helyes irányt. Olyankor meg kell torpanni, körül kell nézni, hogy újra megtaláljuk. A másik biztatás a fontosabb: tudatosítani kell magunkban, hogy Isten akkor is velünk van, tőle kaphatunk új iránymutatást, azzal együtt új erőt. Ha benne bízunk, ha rá figyelünk, akkor ahogy a helyes irányt megtaláljuk az Ő segítségével, meg fogjuk kapni a hozzá való új erőt is. Erőnk megújul, szárnyakat kapunk, feladataink kedvesek lesznek, újra lendülettel vághatunk neki az élet rengetegének. De csak ha Istenben bízunk. Ez az, amit nem szabad elfelejteni.

Jó Istenem, édes Atyám, elfáradt gyermekként jövök hozzád segítséget kérni. Megfáradtam, megbotlottam. Nagyon nehéz ez a mi életünk. Annyi a tévút, annyi az árok, annyi a veszedelem. Túl sok az, amit kérnek tőlem, nem vagyok hozzá elég erős. Nem tudok megállni, új erőt gyűjteni, a mindennapi hajszában egy kicsit megpihenni. Nem bízhatom másban, egyedül csak benned. Kérlek, adj új erőt, több erőt! Szállni szeretnék, repülni feléd és az emberek felé, jókedvvel, lendülettel végezni a rám váró feladatokat. Állj mellém, kérlek, és Szentlelked erejét újítsd meg bennem! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-RÖVID IDEIG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Pt 5,6-11

6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

"A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban, az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni..."

(1Pt 5,10)

Dicsőségre hívattunk el, nem szenvedésre. A szenvedés az útnak az a szakasza, amelyen végig kell mennünk mielőtt elérjük célunkat. "Miután rövid ideig szenvedtünk", eljutunk az örök dicsőségbe. De vajon miért úgy van szó szenvedésünk idejéről, hogy az "rövid ideig" tartó? Mindenekelőtt azért, mert az csupán rövid időtartam, ha összevetjük azzal az "örök dicsőséggel", amelyre elhivattunk. Éppúgy, ahogy a szülési fájdalomról megfeledkeznek, amint a gyermek megszületett, és éppen úgy, ahogy Jákób ősatya csak néhány napnak találta a Ráhelért végzett 7 évi munkát, az örök dicsőség túláradó öröme csak rövid ideig tartóvá teszi jelenlegi szenvedésünket. Ugyanakkor Isten ezekkel a szavakkal biztosít minket afelől, hogy nem fogunk mértéken felül, vagy tűrési határon túl szenvedni. A "rövid ideig" azt jelenti, hogy Isten bizonyos határokat szabott. Hirtelen vége szakad, s akkor bevalljuk majd, hogy nem is volt olyan hosszú. Emlékeztetésül azt a vigasztalást is megkapjuk, hogy a "minden kegyelem Istene" az, aki elhívott minket. Nemcsak arról van szó, hogy kegyelemből hivattunk el, és végképp nem arról, hogy méltók voltunk az elhívásra, hanem arról, hogy Ő, aki elhívott minket, kegyelmét is adja minden körülmények között, szenvedésünk idején. Ezért ő "a minden kegyelem Istene". Kegyelme végigkíséri életünket. Ő maga fog minket felkészíteni, megszilárdítani és megerősíteni. Péter, aki ilyen bizonyosságról beszél nekünk, nagyon jól tudja, mennyire szükségünk van még mindig Isten kegyelmes karjára, mely felemel és erősen tart, miután engedelmeskedtünk a hívásnak: vedd fel a keresztet és kövesd a Mestert. Az út örök dicsőségbe vezet. Sokat nem mondhatunk erről. A dicsőség Isten létének kisugárzása, és az ő jelenlétének élvezete. Képzelőtehetségünk csődöt mond. Minden bizonnyal nagyszerűbb és gazdagabb lesz, mint ahogy előre látjuk. Tökéletesen távol lesz azonban minden szenvedés, mert teljesen jelen lesz maga Isten. Miután rövid ideig szenvedtél, meg fogod látni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK

"Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik" (Jn 5,16).

Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk. Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk értük. Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik." Vigyázz magadra, különben képmutatóvá válsz, idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat megjobbíts, mielőtt te magad imádnád az Istent! Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az éleslátás más lelket illetően. Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása alakuljon ki bennünk. Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik". Nem mi hozzuk kapcsolatba Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk. Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme fáradozásaiból? Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk. Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Izrael, vagy: éjszakából világosságra

"Egy férfiú tusakodott vele egész a hajnal feljöveteléig. "

(1 Mózes 32, 24)

Jákóbnak úgy kellett megtapasztalnia Istent, mint ellenfelet. Hiszen Istennek még oly sok ellenvetése volt vele szemben. Igaz, hogy Ézsaúnak is sok kifogása volt Jákóbbal kapcsolatban, de az semmi sem volt ahhoz képest, ami Istennek volt irányában. Ott volt például az a hazugság, amit valamikor atyjával szemben elkövetett. Azután ahogyan kiravaszkodta magának az elsőszülöttségi áldást. Micsoda álnokság volt benne, amivel mindent saját előnyére igyekezett fordítani. - Milyen különös az, ahogy Jákób, Izrael népének ősatyja magán viseli a mindenkori ember jellemvonásait. Persze nemes vonás is akadt benne; valami magasztosabbra, nagyobbra vágyott. Ebben a tekintetben egészen más volt, mint Ézsaú, akiről az Írás azt mondja, hogy istentelen volt, azaz földhözragadt gondolkodású, szentségtelen ember, aki egy tál lencséért oly könnyelműen lemondott örökségéről. De Jákóbban még sok hiábavaló, nemtelen vonás is volt. Nem véletlen a neve sem. A Jákób név több mindent is jelent: valakinek a sarkát fogó, ravasz és alattomos. Emellett tele volt energiával; szívós volt és kitartó. Ez az embernek a természeti alkata, mindig szeretne elöl lenni, vezetőszerepet vinni. Ravaszsággal és álnok hazugságokkal előnyökre próbál szert tenni; becsvágy és pénzsóvárság uralják. Istennek kell itt belenyúlnia, midőn az embert elviszi egészen Penielig s ott megkóstoltatja vele a bűn felett kimondott isteni ítéletet és az arra kiszabott büntetést. Jákóbnak is le kellett vetnie régi énjét. Izraellé kellett lennie, hogy be tudja tölteni isteni hivatását. Amidőn azon az éjszakán egy ismeretlen hatalommal került szembe, a tusakodásban egyrészt felismerte bűnét, de másrészt Isten jelenlétét is. Hirtelen minden világossá lett előtte. Isten jelenléte mindig olyan, mint a tiszta és finom tükör, amelyben a legkisebb szeplő is azonnal meglátszik és nem rejthető el. Az a szorongás, ami ebben az éjszakai tusakodásban elfogta őt, a bűn miatt való szorongás volt. Hóseás azt mondja róla, hogy "sírt". Egész mélységében átérezte engedetlenségét és akaratosságát. Megalázta magát. Már előzőleg is volt egy ilyen érzése: "kisebb vagyok minden te jótéteményednél, melyet szolgáddal cselekedtél" - most azonban egészen összetört. Bűne ellene tett bizonyságot. Könyörögni és fohászkodni kezdett.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Lélekjelenlét

"Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától" (Péld 3,25-26)

Mikor Isten ítél, nem az övéit akarja megijeszteni. Nem azért ítél, hogy ártson az igazaknak, hanem éppen azért, hogy megvédje őket. Azt akarja, hogy népe bátor legyen. Akiket Isten jelenléte örömmel tölt el, tanúsítsanak lélekjelenlétet. Mivel az Úr maga is hirtelen jelenik majd meg, nem szabad meglepődnünk semmi váratlan történésen. Isten szeretetének felséges ajándéka, hogy a váratlanul támadt baj közepette is tudunk nyugodtak maradni. Az Úr választottainak legyen ítélőképességük, és lássák meg, hogy nem a gonosz támadása jelenti az igazi szerencsétlenséget a világ számára, hanem egyedül csak a bűn. A reá következő büntetés olyan, mint a tartósító só, amely megóv a bomlástól. Sokkal inkább féljünk a bűntől, amely a kárhozatra visz, mint a pokoltól, amely a bűn következménye. Ezért legyen az Úr népe szellemében nyugodt, csöndes. Bár a Sátán és cimborái rendkívül ravaszak, akik Istennel járnak, nem esnek rejtett csapdáikba. Menj hát, hívő testvérem és bízzál az Úrban!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Rendkívüli lélek

"Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne... "(Dán 6,4)

Dánielt tizenéves korában hurcolták el Júdából a babiloni fogságba. Ott idővel magas rangú tisztviselő lett a királyi udvarban. Istenfélő ember a pogány környezetben. Lépten-nyomon kiderült, hogy van valamije, amire gyakran szükségük van a többieknek, de ami nincs meg mindenkiben. Így emlegették: rendkívüli lélek van benne.

Miben állt ez? Dániel olyan kérdésekre is tudott válaszolni, amikre az udvar bölcsei nem. Olyan segítőkészség volt benne, amit csodáltak. Olyan becsületesen végezte hivatali munkáját, hogy nem lehetett hibát találni benne. Csendesen élt, de az élő Istennel való közösségét bátran vállalta, akkor is, ha ezért szenvednie kellett. Sugárzó ember volt: az Istennel való lelki közösségben feltöltődött, és olyan értékeket tudott továbbadni, amelyekre mindenki vágyik, de az ember magából nem tud árasztani. Átjárta Isten szentsége, és ez rendkívüli jellemet formált ki benne, ami a leghétköznapibb helyzetekben is megnyilvánult. A pogány világ pedig rászorul azokra a kincsekre, amelyeket Isten Lelke ad a benne hívőknek.

Jézus Krisztus ezt a rendkívüli lelket, az ő Szentlelkét minden benne hívő számára hozzáférhetővé tette. Isten ad Szentlelket azoknak, akik neki engedelmeskednek (ApCsel 5,32). Ne érjük be kevesebbel, ne legyünk kis igényűek a hívő életben! Isten újjászületett gyermekei kapják ezt a rendkívüli lelket, s a Szentlélek jézusi jellemet formál ki bennünk. Megtanít mindig ugyanannak maradni, hitetlen közegben is tiszta életet élni, ad olyan bölcsességet, szeretetet, ami túlmutat rajtunk Istenre, s amikor az emberek látják tetteinket, dicsőítik mennyei Atyánkat (Mt 5,14). A világnak nagy szüksége van azokra, akiket Isten Lelke vezet.

MIT TENNE JÉZUS? - A BESZÉLGETÉS

Egy képzeletbeli beszélgetés a W.W.J.D. – What Would Jesus Do? (Mit tenne Jézus?) felfogásról.

Vajon tényleg mit jelent a gyakorlatban?

Isten: Egész jól néz ki.

Rich: Köszi, de mégis micsoda?

Isten: Ez a W.W.J.D. – What Would Jesus Do? (Mit tenne Jézus?) karkötő, amit viselsz.

Rich: Ah. Igen, van belőle még öt darab.

Isten: Tudom. Így mindig van egy, ami passzol a ruhádhoz.

Rich: Bizony. Szuper, ugye?

Isten: Igen, van választék.

Rich: Bizony.

Isten: Csak az a kár, hogy nem több.

Rich: Nos, igen, talán veszek még egy párat.

Isten: Nem, nem arra gondoltam, hogy még több WWJD – karkötőt kellene vásárolnod a gyűjteményedbe.

Rich: Oh, Isten! Szerintem mi most két külön dologról beszélünk.

Isten: Nem.

Rich: Khm, kissé sietős a dolgom Uram, szóval, ha valamit mondani akarsz, akkor nem tudnád egyszerűen közölni velem?

Isten: Már megtettem.

Rich: Szerintem még mindig nem tudom, hogy miről van szó.

Isten: Fussunk neki még egyszer, oké? Lapozd fel az János első levele 2: 4-5-öt.

Rich: Uh. Rendben, adj egy percet.

Isten: Ott van az ágyad alatt.

Rich: Micsoda, kicsoda?

Isten: A Bibliád.

Rich: Honnan tudod, hogy mit ke…

Isten: Én vagyok az Isten, már elfelejtetted? Mindent tudok.

Rich: Oh, tényleg. Oké. Az ige tehát így szól: "Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;" Uram… mondd meg nekem, hogy mégis mit értesz ez alatt?

Isten: Én csak azt szeretném mondani, hogy jó lenne, ha a WWJD – karkötőd többet jelentene, mint egy menő ruhadarab. De abban az esetben bizony némileg többe is kerülne…

Rich: Hé, álljunk csak meg egy szóra! Én ezt a karkötőt nem csak divatból hordom! Tudom, hogy mit jelent, és hiszek is benne!

Isten: Hinni egy mondatban és azon életmód szerint élni, az bizony két különböző dolog.

Rich: Hallgatlak.

Isten: Nos, a WWJD – életstílus szerinti élet némi szabadidő áldozattal jár.

Rich: A barátnőm?

Isten: És néhány barátod.

Rich: A haverjaim?

Isten: És esetleg olyan dolgok, amiket a szabadidődben szoktál csinálni.

Rich: A TV-sorozataim?

Isten: A WWJD-nek az a mondanivalója, hogy mielőtt bármit cselekednél, megkérdezed magadtól, hogy
"Mit tenne Jézus".

Rich: Igen, persze… elméletileg.

Isten: Hogy micsoda?

Rich: Izé, úgy gondolom… hogy mindannyian tudjuk, hogy mit jelentenek azok a betűk.

Isten: De…?

Rich: De ahhoz, hogy komolyan vegyük, mármint tényleg nap mint nap minden esetben feltegyük magunknak a kérdést… nos úgy gondolom, hogy az mindent megváltoztatna, vagy legalábbis nagyon sokat!

Isten: Keresd meg János első levele 2: 6-ot.

Rich: Oké. Megvan. "A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, mint ő járt." Hm.

Isten: Szóval akkor most mi a helyzet? Mert ez a felirat a karkötőn vagy egy divatos kijelentés, vagy egy életstílus, melyhez komoly kötelezettség társul?

Rich: De Uram, nem hiszem, hogy érted miről beszélek. Ha én valóban minden alkalommal feltenném a kérdést, hogy Te mit tennél, akkor nem tartom valószínűnek, hogy Te elmennél a haverjaimmal péntek este a moziba megnézni azt a filmet.

Isten: Azt a filmet biztosan nem.

Rich: És gondolom, hogy Karla-val sem töltenél annyi időt.

Isten: Nem először fordult elő, hogy lopott, és te semmit sem tettél ez ellen, és rólam sem szoktál vele beszélgetni. Hátráltat téged! És szerintem is jobb lenne, ha nem töltenél vele olyan sok időt.

Rich: Isten, ha ezt a kérdést…

Isten: Ha ezt nem teszed, és továbbra is ezt a karkötőt hordod, akkor hazug vagy.

Rich: Szerintem kicsit túlzol, nem gondolod?

Isten: Olvasd el még egyszer a szavaimat: János első levele 2: 4. Az ige utolsó részét.

Rich: "…hazug az, és nincs meg abban az igazság". Aú!

Isten: Igen… aú. Én meghaltam ezekért a szavakért.

Rich: Tudom.

Isten: És azért is, hogy neked adhassam az erőt, mely e szavak betartásához szükségeltetik.

Rich: Istenem, én nem vagyok olyan erős.

Isten: Tudom. Én teremtettelek, tán már elfelejtetted? Ismerem a gyengeségeidet, tudok minden egyes megkísértésedről. De hatalmamban áll felruházni téged azzal az erővel, amire szükséged van ahhoz, hogy teljesíteni tudd, amire elhívtalak.

Rich: Te tudod, hogy ez mit jelent, de vannak péntek esték, amikor egyedül vagyok odahaza.

Isten: Nem, nem vagy egyedül. Megígértem, hogy soha nem hagylak el. Nagyon örülnék neki, ha ezeket a magányos péntek éjszakákat velem töltenéd.

Rich: Komolyan mondod?

Isten: Annyira komolyan, hogy a véremet adtam ezért.

Rich: De… péntek este… egyedül Istennel??

Isten: Oh, drága gyermekem, a dolgok, melyeket az életedben megcselekedni vágyok, az álmok, melyeket neked készülök adni, a látomások arról, hogy mi mindent szeretnék veled közösen véghezvinni. Oly sok mindenem van számodra, hogy az elméd fel sem tudná fogni, ha most egyszerre elmondanám.

Rich: Húha. Nekem? Ez nagyon izgalmas. Te tényleg zseniális vagy. Én is hatalmas terveken szoktam álmodozni. Abban nagyon jó vagyok.

Isten: Igen, az vagy. De az én álmaim sokkal nagyobbak, mint a képzelőerőd! Nézd meg az Efézus 3:20-as igeverset!

Rich: Oké, meg is van: "Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,".

Isten: És mi áll a Jeremiás 29: 11-ben?

Rich: Ótestamentum. Ez az: "Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek." Tyűha.

Isten: Édes fiam. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy hagyjalak eltévelyedni. Szomorúsággal tölt el látnom, hogy a WWJD karkötőd csak egy darab anyag, mely a csuklódon pihen, viszont sokkal többet jelent annál.

Rich: Bocsáss meg nekem Atyám. Igazából sosem gondolkodtam el ezen.

Isten: Sokkal több kínon mentem keresztül, mint amennyit el tudnál képzelni… és mindezt azért, hogy te a WWJD életet élhesd, ahelyett, hogy csak felveszed, mint egy ruhadarabot!

Rich: Valóban nagyon sok mindent el kellett szenvedned.

Isten: És mindezt azért tettem, mert szeretlek.

Rich: De Atyám, én ezt a szeretetet egyáltalán nem érdemlem meg.

Isten: És tudod mit? Ha te lennél az egyetlen személy az egész világon, akkor is felvettem volna a keresztet – egyedül érted!

Rich: Jézusom, meg tudsz nekem bocsátani? Annyira sajnálom. Nem akarom a halálodat magától értetődő cselekedetként kezelni. Nem szeretnék hazug lenni. Az igazság útján akarok veled járni, hogy az emberek lássák a különbséget az életemben. Bocsáss meg, hogy természetesnek vettem az áldozatodat. Jézusom tölts el a Te erőddel és vezess utadon. Hadd legyek egy megmunkálásra váró anyag a kezedben. Változtass engemet a Te hasonlatosságodra.

Isten: Úgy legyen!

Rich: Uram, most sietnem kell, hogy el ne késsek a zongoraóráról, mert utána van egy nagyon fontos találkozóm.

Isten: Tényleg? Kivel?

Rich: A Bibliámmal és az én mennyei Atyámmal. El kell beszélgetnem vele a barátaimról, a szabadidőmről és a szórakozási szokásaimról.

Isten: Na látod!

Rich: Mit?

Isten: Pontosan ezt tenné Jézus is!

Az én életem ma: ODASZENTELEM MINDENEMET

Az én odaszentelődésem ma

„Kérlek azért titeket, atyámfiai, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Római levél 12,1)

Isten arra kér bennünket, hogy teljes szívvel szenteljük oda magunkat az Ő szolgálatára, mások megsegítésére. Gondosan fejlesztenünk kell a képességeinket. Isten a talentumainkat jó célokra adta nekünk, nem azért, hogy megrontsuk azokat, vagy visszaéljünk velük. Használat által kell fejlesztenünk az adottságainkat, hogy Isten munkáját végezhessük általuk.

Arra van szükségünk, hogy átadjuk magunkat Isten szolgálatára, és áldozatunkat oly tökéletessé tegyük, amennyire csak lehetséges – mert Isten szolgálatában nem elégedhetünk meg kevesebbel, mint a legjobbal, amit felajánlhatunk. Akik teljes szívükből szeretik Istent, a legteljesebb szolgálatot kívánják adni Teremtőjüknek, és állandóan arra törekszenek, hogy lényük minden erejét összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek fejlesztik a képességeiket, hogy Isten akaratát cselekedhessék.

Személyes odaszentelődésre van szükségünk, amire csak akkor leszünk képesek, ha tökéletesítjük és ápoljuk szívünk szentségét.

Kérd imádban: „Mennyei Atyám, vonj magadhoz engem teljesen! Minden tervemet lábaidhoz teszem. Használj fel engem ma szolgálatodban. Maradj velem, és engedd, hogy minden munkámat általad végezzem!” Tedd meg ezt minden napon.

Ha minden erőnkkel odaszenteljük magunkat Istennek, az Ő szolgálatára, ez sok mindent egyszerűbbé tesz számunkra, és segít megoldani a problémákat, nehéz kérdéseket. Megkönnyíti és megrövidíti a természetes, érzéki szív szenvedélyeivel vívott ezernyi küzdelmünket. A hit aranykötele ifjak és idősek szívét egyaránt Jézushoz köti. Általa a készséges és engedelmes szívűek biztosan eljutnak Isten városába.

Amikor kibontakoztak előttünk Isten mélységei, becsüljük meg ezeket a drága alkalmakat! Fogadjunk be és őrizzünk meg minden mennyből küldött fénysugarat, s akkor ösvényünk egyre világosabb lesz, a teljes délig.
,,Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.,, (Példabeszédek könyve 4,18).

Reggeli dicséret: Jó tett helyébe hót várj!

„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.”

Példabeszédek 11. fejezet 27. verse

Azok a fránya elvárások... Jó tett helyébe jót várj! J Ismerjük a közmondást, ám a magyar szépen átköltötte ezt a népi bölcsességet arra, hogy jó tett helyébe jót ne várj. Mintha a gyakorlat szülte volna ezt az állítást, vagy néhány rossz tapasztalatot begyűjtő ember hangos szava? Nem tudom, de tény az, hogy én személy szerint nem értek ezzel egyet.

Azok közé tartozom, akik ha látnak bajba jutott embert megyek és megpróbálok segíteni valahogy. Legutóbb éppen a szomszédunktól kérdeztem, hogy miben segíthetek neki, miközben láttam, hogy egy elemlámpával a Volvo motorja előtt hajlong. Gondoltam nem az általános tiszteletadás jele ez közte és az autó között. Egy egeret keresett... nem tudtam segíteni... együtt hajlongtunk tovább a kombi előtt. A feleségem aggódva telefonált, hogy hol késlekedek, de mondtam, hogy nyugodjon meg, mert együtt tisztelgünk a kisegérnek... Más dolgokban is igyekszem az emberek segítségére lenni. Úgy gondolom, hogy ez kötelességem, nem csak azért, mert keresztény vagyok és Jézus is ezt tette volna, hanem azért, mert emberek vagyunk, és jól esik, ha segítséget kapunk, és ez mosolyra fakaszt mindkettőnket. Túl ezeken ez egy bibliai alapelv.

Itt Angliában kb. másfél hónappal ezelőtt történt, egy szombati nap volt, amikor a feleségemmel elkészültünk, hogy induljunk a gyülekezetbe. Felöltöztünk, megreggeliztünk, és beültünk az autóba. Éppen Kinga vezetett, és legnagyobb szerencsétlenségünkre az autónk úgy gondolta, hogy a második körforgalom kapujában leáll. Próbálta újra indítani a motort, de nem történt semmi. Gyorsan helyet cseréltünk, hogy hátha a férfi, erős akaratára beindul, de semmi. Négy autós állt meg és kérdezték, hogy segíthetnek e rajtunk, de nem tudtak tenni semmit értünk. Azért jól esett az együttérzésük. Megállt az ötödik autós, kérdezte hogy segíthet-e valahogy, de én csak annyit mondtam, hogy attól tartok, nem fog beindulni az autó. Erre azt felelte, hogy semmi baj akkor arrébb kell húzni, mert itt nagyon rossz helyen állunk. Én csak annyit mondtam: csináljuk. Kiszállt a férfi az autójából és annyit mormog félhangosan magyarul, hogy: „hogy is mondják, hogy vontatókötél?” Nagyon megörültem, és válaszoltam magyarul. Kiderült, hogy két percre lakunk egymástól, hazáig húzott, jót beszélgettünk, és néhány magyar autószerelőnek a telefonszámát is megkaptam, valamint kaptunk egy autót, amit addig használhattunk, amíg a mienk kész nem lett. Vannak még csodák!

Én nem vagyok nagy ember, és nem tettem soha nagy dolgokat, de aki jóra törekszik, az jóakaratot szerez. Megéri!

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Biblia-Ige: Mózes IV. könyve 6. rész

1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát:
3. Bortól és részegítő italtól szakassza el magát; boreczetet és részegítő italból való eczetet ne igyék, és semmi szőlőből csinált italt se igyék, se új, se asszú szőlőt ne egyék.
4. Az ő nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyék, a mi a szőlőtőről kerül, a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig.
5. Az ő nazireusi fogadásának egész idején, beretva az ő fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, a melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ő fejének hajfürteit.
6. Az egész időn át, a melyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen.
7. Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne fertőztesse magát, mikor meghalnak, mert az ő Istenének nazireussága van az ő fején.
8. Az ő nazireusságának egész idejében szent legyen az Úrnak.
9. Ha pedig meghal valaki ő nála hirtelenséggel, és megfertőzteti az ő nazireus fejét: nyírja meg a fejét az ő tisztulásának napján, a hetedik napon nyírja meg azt.
10. A nyolczadik napon pedig vigyen két gerliczét vagy két galambfiat a papnak a gyülekezet sátorának nyílásához.
11. És készítse el a pap egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul, és szerezzen néki engesztelést, a miért vétkezett a holttest miatt; és szentelje meg annak fejét azon napon.
12. És az ő nazireusságának napjait szentelje újra az Úrnak, és vigyen az ő vétkéért való áldozatul egy esztendős bárányt; az elébbi napok pedig essenek el, mert megfertőztette az ő nazireusságát.
13. Ez pedig a nazireus törvénye: A mely napon betelik az ő nazireusságának ideje, vigyék őt a gyülekezet sátorának nyílásához.
14. Ő pedig vigye fel az ő áldozatját az Úrnak: egy esztendős, ép hím bárányt egészen égőáldozatul, és egy esztendős, ép nőstény bárányt bűnért való áldozatul, és egy ép kost hálaáldozatul.
15. Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített lánglisztből való lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, a hozzájok való étel- és italáldozatokkal.
16. És vigye azokat a pap az Úr elé, és készítse el annak bűnéért való áldozatát és egészen égőáldozatát.
17. A kost is készítse el hálaadó áldozatul az Úrnak, a kosárban lévő kovásztalan kenyerekkel egybe, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is.
18. A nazireus pedig nyírja meg az ő nazireus fejét a gyülekezet sátorának nyílásánál, és vegye az ő nazireus fejének haját, és tegye azt a tűzre, a mely van a hálaadó áldozat alatt.
19. Vegye azután a pap a kosnak megfőtt lapoczkáját, és egy kovásztalan lepényt a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a nazireus tenyerére, minekutána megnyirta az ő nazireus fejét.
20. És lóbálja meg a pap azokat áldozatul az Úr előtt; a papnak szenteltetett ez, a meglóbált szegyen és a felemelt lapoczkán felül. Azután igyék bort a nazireus.
21. Ez a nazireus törvénye, a ki fogadást tett, és az ő áldozata az ő nazireusságáért az Úrnak, azonkivül, a mihez módja van. Az ő fogadása szerint, a melyet fogadott, a képen cselekedjék, az ő nazireusságának törvénye szerint.
22. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
23. Szólj Áronnak és az ő fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik:
24. Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.
25. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
26. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.
27. Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam őket.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„bűnösök közé sorolják” (Ézsaiás 53,12)

Miért engedte magát az Úr Jézus a bűnösök közé számláltatni? E csodálatos leereszkedéshez több fontos ok szolgáltatott alapot. Ezen állapotában annál inkább lehetett testvérei szószólójává. Némely ítélkezésnél a védő teljesen védencének a helyébe áll és a törvény értelmében nem lehet őket különböző személynek tekinteni. Ha a bűnös az égi törvényszék előtt megjelenik, az Úr Jézus maga helyettesíti őt. Ott áll, hogy a vádakra feleljen. Oldalára, kezeire és lábaira mutatva, felszólítja az igazságszolgáltatás figyelmét, hogy az általa képviselt bűnös ellen minden lehetőt hozzon fel, de Ő hivatkozik vérére és mivel magát a bűnösök közé engedte számláltatni s azok pártjára állt, oly nagy sikerrel végzi védőbeszédét, hogy a bíró ezt az ítéletet hirdeti ki: „Ezeket bocsássátok el; ők fel lettek mentve az örök tűz kárhozatától, mert Jézusban meg lettek váltva”. A mi Urunk Jézus a gonoszok közé lett számlálva, hogy azok teljes szívükből vonzódhassanak Hozzá. Hogyan félhetnénk attól, aki velünk egy jegyzékbe van felvéve? Tartózkodás nélkül jöhetünk Hozzá és Neki megvallhatjuk vétkeinket. Mivel hozzánk hasonlóvá lett téve, nem kárhoztathat bennünket. Nem azért lett-e a gonoszok közé számítva, hogy az Ő szentjeinek piros könyvébe legyünk bejegyezve? Ő szent volt és a szentek közé lett számlálva; mi vétkesek voltunk és a bűnösökhöz lettünk számlálva; Ő átíratta nevét abból a jegyzékből a fekete könyvbe, a mi nevünk pedig ki lett törölve a fekete könyvből és be lett írva az élet könyvébe, mert Jézus és az övéi között teljes csere történik. A mi nyomorult, bűnös állapotunkat teljesen magára vette, azt pedig, amivel Ő rendelkezik, nekünk adja. Igazsága, vére és minden, ami az Övé, ami javunkra lesz írva. Hívő lélek, örülj Azzal való egységednek, aki a bűnösökkel egyenlőnek lett tekintve; mutasd meg, hogy tényleg meg lettél váltva, mivel te is azokhoz számíttatsz, akik Őbenne nyilvánulnak meg, mint új teremtmények.

Biblia-Ige-Efézusbeliekhez írt levél 6. rész

1. Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.
2. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel).
3. Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.
4. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.
5. Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;
6. Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből,
7. Jó akarattal, mint a kik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;
8. Tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.
9. Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ő velök, elhegyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen Ő nála.
10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15. És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19. Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,
20. A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom.
21. Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekeszem, mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban;
22. Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat, és megvígasztalja a ti szíveteket.
23. Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!
24. A kegyelem legyen mindazokkal, a kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mikor földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a vetéseid szélét... fedd meg a te felebarátodat nyilván... igaz (pontos) mérték legyen köztetek!      3Móz 19,9.17. 36

Fontos tanításokat tartalmaz ez a rész. Megmutatja, hogy miben kellett és miben nem kellett Izraelnek pontosnak lenni. Nem kellett pontosnak lenni az aratásban és szüretben. Kalászokat és fürtöket kellett otthagyniuk, hogy a szegényeknek is maradjon. Pontosnak kellett azonban lenniük a mértékekben, súlyokban és a felebarátról való beszédben: "Ne gyűlöld atyádfiát szívedben, fedd meg felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed bűneinek terhét!" (17. v.) Olyan szent művészet ez, amelyre csak a Szentlélek taníthat meg bennünket. Nézzük Jonathánt, milyen alázattal és gyengédséggel, mégis milyen határozottan figyelmezteti apját, hogy igazságtalanul jár el, amikor meg akarja ölni Dávidot. Vagy tekintsünk Ábrahámra (l.Móz 21,25), aki határozottan, de tisztelettel beszél Abimélekkel a kutakról, amit Abimélek szolgái erőszakkal elvettek tőle. Így sikerült Abimélekkel olyan szövetséget kötnie, amelyből mindkettőjüknek áldás származott. Vagy nézzük Dánielt (Dán. 5,17), aki Istentől kapott hatalommal feddi meg a megittasodott királyt e szavakkal: "nem aláztad meg szívedet... sőt felemelkedtél az egek Ura ellen". Könyörögjünk Isten Lelkéért, aki elvégzi bennünk, hogy ne gyűlöljük felebarátunkat, hanem szeretettel s határozottsággal figyelmeztessük őt hibáira! A Lélek tanít meg arra is, amiben nem kell pontosaknak lennünk, vagyis kapzsisággal nem kell a forintokat kuporgatnunk, de arra is, amiben pontosaknak kell lennünk: megadni azt mindenkinek, amivel tartozunk: pénzben, beszédben, cselekedetben.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."      Máté 10,28

Bizony, félünk azoktól, akik megölhetik a testünket. Nem annyira a gyilkosoktól félünk, gyakrabban attól, aki elveheti a szabadságunkat, a munkánkat, a fizetésünket, aki kidobhatja az iskolából a gyermekünket. Jó, hogy van, akihez menekülhetünk. Aki biztat, hogy megvéd. Aki erősebb minden ellenségünknél. Aki olyan sokszor elmondja a Szentírásban - azért mondja, mert tudja, hogy okunk van a félelemre -, hogy "ne félj, én vagyok veled!". De ha Ő az egyetlen, aki megvédhet, milyen fontos az, hogy vele jóban legyünk! Ki védhet meg vele szemben, ha Ő ítél? Az Ő ítélete nem erre a néhány esztendőre szól, hanem mindörökre. Tudnunk kell, nem mindenki jut el az örök életre. Hogy hány százalék fog oda kerülni, nem ránk tartozik. De az biztos, hogy akire Isten kimondja, hogy "nem ismerlek téged", az úgy hull ki a létből, az öröklétből, mint a gyári selejt a szemétdombra. A gyehenna Jeruzsálem szemétégető telepe volt. Nehogy én is oda kerüljek! Azért kell sürgősen, még ma kérnem Isten kegyelmét, megbocsátó szeretetét.

Ítélő Uram, nem akarok félni Tőled. Olyan jó biztonságban tudni magam gondviselésedben és ígéreteidben. Mégis sokszor olyan vagyok, mint a szemtelen gyermek, aki sírva kéredzkedik apja vállára, és mikor felvették, kinyújtja a nyelvét. Lehet, hogy amikor minden kérésemet meghallgattad, másnap káromkodva gyalázom nevedet, hálaadás helyett nagy hangon dicsekszem, vagy el is feledkezem rólad. Taníts hálára, amire nem neked van szükséged, hanem azoknak, akiket Te bízol rám. Add, hogy én képviseljem feléjük azt a biztonságot, amit Tőled már megkaptam, és biztassam a félőket: ne félj, veled van az Úr! Ámen.