Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A nép felkiáltott: Isten szava ez, és nem emberé!      Csel 12,22 Senki se mondja azt, hogy a nép valóban istennek tartotta Heródest. Túlzott módon akarták dicsérni és tiszteletüket kimutatni. De éppen az ilyen órákban kell nagyon figyelnünk az igazság finom határaira, amikor egyeseket elragad a kábító hangulat (Jn 2,21; Zsolt 15,2; Jób 27,4; Péld 8,7; Csel 26,25). Ha Istennek olyan szolgáját hallgatjuk, akinek a beszéde nagy hatással van ránk - ne mondjunk többet neki, mint ami javára van. Éppen úgy őrizkedjünk az emberek megvetésétől és lekicsinylésétől is, ha azok nem szánk íze szerint beszélnek, vagy éppen megsértenek bennünket! Az igazság határát mindig pontosan tartsuk szem előtt. A hízelgők Heródesnek még nagyobb kárt okoztak, mint maguknak. A pusztulás útjára űzték. Mennyi kárt okoztak már a hízelgők az emberi lelkekben! Hány lányt megmérgeztek már a hízelgő bókok. Hány művészt zátonyra juttattak! Igehirdetők letévedve az áldások útjáról szó szoros értelmében az elmegyógyintézetekben kötöttek ki a hízelkedők miatt. A hízelkedés elveszti még a vezetőket is. Nem hiába imádkozott az idős evangélizátor, Schrenk azért, hogy Isten őrizze meg azoktól, akik tömjénezve futnak utána! A belső életben való igazi előrehaladás abban mutatkozik meg, hogy mind mélyebb lelki szerénységre és alázatra jutunk. A hamis próféták mindig hízelgően beszélnek, az igazi próféták pedig olyanok, mint az operáló orvos kése, amely az elevenbe vág és gyógyít. Tertullus ügyvéd mondhatott hízelgő dolgokat a házasságtörő, pénzsóvár helytartónak, Félixnek. Mi, keresztyének tegyünk úgy, mint Nátán próféta, vagy mint Pál, aki ezt mondja magáról: "sem hízelkedő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal nem léptünk fel soha" (I.Thessz 2,5).

Mindennap az Ige fényében-A NYELV MEGSZELÍDÍTETT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jak 3,1-12

1 Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. 2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. 3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. 4Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. 5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: 6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. 7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. 9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: 10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. 11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? 12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!

"Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!"

(2Móz 20,16)

Árthatunk felebarátunknak, mint emberi személyiségnek. Ezért szólt Isten így: "Ne ölj!" Árthatunk egy férfinak vagy nőnek, mint szexuális személyiségnek. Ezért ezt mondta Isten: "Ne paráználkodj!" Árthatunk neki a javak és a szolgáltatások forgalma területén. Ezért Isten így szólt: "Ne lopj!" De árthatunk egy férfinak vagy nőnek a beszédünkkel is. Ezért ezt mondta Isten: "Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" A parancsolat közvetlen módon a bírósági tárgyalóteremmel van összefüggésben. A tanút megkérdezik: "Látta, hogy a férfi ellopta a gyémántokat? Igen vagy nem? Most hát a tanúnak az igazat kell mondania, és csakis az igazat, mert a vádlottat kivégezhetik a tanú beszéde miatt. Ez a parancsolat általánosságban megtiltja a hazugság és a rágalmazás minden formáját, megparancsolja nekünk, hogy szeressük az igazságot, és az igazságot szeretetben szóljuk. A kimondott szó megbízhatósága a társadalom cementje. Amikor azonban az "igen" valószínűleg azt jelenti, hogy "nem", és a "nem tudom" azt jelenti, hogy "nem vagyok hajlandó megmondani neked", akkor a hitelképesség és a bizalom elveszett, és a társadalom többé nem maradhat fenn. A mi világias gondolkodású társadalmunk szüntelenül a teljes összeomlás szélén áll, és nem lepődnénk meg, ha az összeomlás végül is bekövetkezne. A szavahihetőség annyira ritkává válik, hogy amikor az ember igazat mond, alig hiszi el neki valaki. A Biblia az ördögöt a hazugság atyjának nevezi. És manapság bizonyára sok gyermeke van neki. Jakab azt mondja, hogy a mi egymással való érintkezésünkben a legnehezebb dolog a nyelv megszelídítése. A gonosz beszéd több kárt okozott már, mint a kések és a fegyverek. Megtanulni szeretettel szólni, mélységes tisztelettel az igazság iránt, és gondosan megvizsgálva szavainkat, mielőtt elhagyják ajkunkat, nos, ez igen nehéz dolog. Önuralmat igényel, és azt, hogy felülvizsgáljuk lényünk legmélyebbről fakadó indítékait. Nyelvünk csak akkor kerül a szeretet és az igazság ellenőrzése alá, amikor a Szentlélek reánk száll. Ez az új erő, amely az első Pünkösdkor "tüzes nyelvek" képében jelentkezett.

Krisztus mindenek felett- HELYETTES ÁLDOZAT

"Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21). Sokan úgy néznek Jézus halálára, mintha Ő együttérzésből halt volna meg a bűneinkért. Az Újszövetség azt mondja, hogy bűneinket magára vette, mégpedig nem együttérzésből, hanem azonosulva velük. "Bűnné tette" Isten értünk. Elvette bűneinket halálával; halálának magyarázata pedig Atyja iránti engedelmessége volt és nem a velünk való együttérzés. Isten visszafogadott minket, de nem azért, mert engedelmeskedtünk, vagy mert megígértük, hogy bizonyos dolgokról lemondunk, hanem Jézus haláláért és semmi másért. Mondjuk, hogy Jézus Krisztus eljött kijelenteni nekünk, hogy Isten Atyánk és mi gyermekként szerethetjük Őt. Az Újszövetség azt mondja: azért jött el, hogy elvegye a világ bűnét. Azoknak jelenti ki az Atyát, akik Őt Megváltóul elfogadták. Jézus Krisztus soha nem mondta magáról, hogy a világnak jelenti ki az Atyát, hanem hogy botránykő a világ szemében (Jn 15,22-24). A János 14,9 tanítványainak szól. Az Újszövetség sehol sem tanítja, hogy mivel Krisztus meghalt értem, ezért minden kötetezettségem alól kibújhatok. Az Újszövetség azt tanítja, hogy "Ő meghalt mindenkiért" (nem az én halálomat szenvedte el), és én csak az Ő halálával azonosulva szabadulok meg a bűntől és részesülhetek az Ő igazságosságában. A helyettes áldozatnak az Újszövetség két oldalát említi: "Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" és "hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21). Nem tehet Krisztus értem semmit, amíg el nem fogadtam, hogy bennem kiformálódjék.

Isten műhelyében- Egy lélek Jézussal

"Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. " (1 Kor 6, 17)    Hogyan lesz úrrá bennünk Jézus gondolkozása? Ha eggyé leszünk vele, ragaszkodunk hozzá, akkor mindjobban kiformálódik bennünk az Ő lénye. Már az emberekkel való érintkezés is formál minket. Akikkel sokat vagyunk együtt, azoknak önkéntelenül átvesszük a vonásait, modorukat, viselkedésüket. Ugyanígy vagyunk azokkal a könyvekkel, folyóiratokkal és iratokkal is, amiket olvasunk. Az istentelen írások vagy izgató és sikamlós regények olvasása veszélyes dolog. Az a lélek, akit még nem hatott át az Úr dicsősége és beszédének igazsága, mérget szív magába az ilyen irodalomból. Elveszti a Biblia iránti szeretetét, vagy megzavarja bibliaolvasását. Keressük ehelyett a Jézussal való kapcsolatot! Az Úr Jézus egybeforr azokkal, akiknek a számára Ő az első; ezek elnyerik az Ő gondolkozásmódját. Mivel Jézussal az Ige szaván át találkozunk, így az Igében való kutatás arra szolgál, hogy gondolkozásunk, akaratunk egyre jobban egybeolvadjon vele. Így egy lélek leszünk Jézussal. Az Igével való foglalkozás semmiképpen se legyen csak az értelem dolga. Az írástudók Jézus korában minden írásismeretük ellenére is idegenek maradtak az Úrral szemben. Csak értelmi tudásuk volt. Hiányzott belőlük a felülről való világosság. A zsoltáríró könyörgésével kell olvasnunk a Bibliát: "Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát" (Zsolt 119, 18). Éhséggel kell azt olvasnunk; Jézus után, szabadítás, erő és vigasztalás után sóvárogva. Az egész írás róla tesz bizonyságot. De aki nem szomjazik a kegyelem után, az nem találja meg Jézust az Ószövetségben, bármennyit tanulmányozza is, de nem talál rá az Újszövetségben sem Isten egyszülött Fiára, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Aki az Igét nem kíváncsiságból, nem kritikusan, nem megszokott kötelességteljesítésből, hanem éhséggel olvassa, azzal találkozik az Úr Jézus. Az ilyen ember áldást nyer és közelebb jut hozzá, Ő pedig elárasztja és átjárja azt Szentlelkével. Az Ige tükrében az Úr dicsőségét szemléljük és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről-dicsőségre (2 Kor 3, 18). Akkor mi is mindent úgy ítélünk meg, ahogyan Jézus. Az embereket, az eseményeket és a dolgokat úgy látjuk és értékeljük, mint Ő. Most már mindenünk, amink van, az övé. Így, ebben a teljes függőségben és hozzá kötve vagyunk igazán szabadok.

Kenneth Hagin : A meg nem bocsátás!

És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. — MÁRK 11,25.

Jézus közvetlenül az után, hogy megtette azokat a csodálatos, izgalmas, elképesztő és döbbenetes kijelentéseket, amelyek a Márk 11,23–24-ben vannak feljegyezve, (és még soha senkinek nem sikerült behatolni ezeknek a kijelentéseknek a mélységeibe) ugyanott —és ugyanazzal a lélegzettel azt mondta: „És amikor imádkozva megállotok, bocsássatok meg…”

Ha a meg nem bocsátás légköre vesz körül, a hited nem fog működni! Az imáid nem fognak működni! A meg nem bocsátást a hit egyedüli akadályaként említette meg Jézus. Ezért a megbocsátás elsőrendű kérdés kell, hogy legyen. (Ha az imáim és a hitem nem működnek, a megbocsátás kérdése az első, amit megvizsgálok az életemben.) Semmiképpen, soha nem engedem meg, hogy bárkivel szemben meg nem bocsátás kerüljön a szívembe. Megtagadom, hogy bárkiről gonoszat gondoljak. Nem hagyom, hogy bárkire megsértődjek. Nem számít, hogy mit tettek ellenem, nem számít, mit mondtak rólam —nem hagyom, hogy ez hatással legyen rám.

Megvallás: Az imáim működnek. A hitem működik. Nem hagyom, hogy a szívembe meg nem bocsátás férkőzzön. Minden sértődöttséget elutasítok bárkivel kapcsolatban is.

KENNETH COPELAND- Csoda van benned!

Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel! azt mondja a Seregeknek Ura. – Zakariás 4:6

Visszaemlékszem, amikor először vettem részt gyógyító alkalmon az Oral Roberts csodahadjáratain szolgáló csapattal. Egyetemi hallgató voltam és a repülőgép legénységének a tagja. Valamivel több, mint négy éve születtem újjá, és nagyon keveset tudtam Isten dolgairól, különösen az ilyen összejövetelekről. Mégis tagja voltam a csapatnak, és vágytam a kijelentésekre.
Követtem a csapatot a hatalmas csarnokba, ami tele volt beteg emberekkel. Büdös volt, annyira tele volt a levegő betegséggel. Már attól, hogy oda bementem, megborzongtam a félelemtől.

Megfordultam, és amilyen gyorsan csak tudtam az oldalajtó felé indultam. Közben félhangosan Istenhez beszéltem. „Figyelj, Uram, nekem itt semmi keresnivalóm,” mondtam. „Felszállok a greyhoundi buszra és most rögtön hazamegyek. A repülőt nélkülem is haza tudják vezetni.”
Amikor már kint voltam, elkezdtem hangosabban beszélni. Aztán hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Nem tudtam mozdítani. Tudtam, hogy Isten állított meg, mert belül még mindig a buszpályaudvar felé tartottam. De kívül beleragadtam a járdába.

Felnéztem, és azt üvöltöttem, „Engedj el!” De mozdulni sem bírtam.

Kétségbeesetten imádkoztam, „Kérlek, hadd menjek! Nem tudok semmit adni ezeknek az embereknek.”

Ekkor válaszolt nekem Isten. Minden sejtem hallotta. Azt mondta: „TUDOM, hogy semmit sem tudsz nekik adni. De ÉN IGEN, és ezért kereszteltelek meg a Szellememben.”

A lábam hirtelen megmozdult, és tudtam, hogy választanom kell. Vagy az életet, vagy a halált választom. Ezért megfordultam, és visszamentem.

Én el akartam szaladni, de Isten megállított. Tudta, hogy Ő bennem van, és ha ott maradok, és felgerjesztem, ami bennem van, akkor csodák történnek – és így is lett.

Benned is ugyanez a csodatévő Isten él. Körülötted pedig vannak emberek, akiknek szükségük van Őrá. Ezért ne várj többé arra, hogy azt érezd, van erőd megtenni, amire Isten hív, hanem lépj ki! Ha megteszed, fel fogod fedezni, hogy az erő, amire vártál, egész idő alatt benned volt és rád várt!

Igei olvasmány: 2 Mózes 3:1-14.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Imádság - minden helyzetben

"Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak... "(Neh 2,4-5)

Illik-e imádság egy felelős államférfi szájába? Lehet-e a közügyeket imádsággal jó irányba befolyásolni? Kaphat-e védelmet, akár látványos előrehaladást is egy közösség vagy egy nép csak azért, mert hívő tagjai a munkájuk közben is állandó kapcsolatban vannak az élő Istennel?

A Biblia határozott válasza: igen. S erre nagyon jó példa a Kr. e. 5. században élt Nehémiás. Számára az imádkozás nem alkalmi időtöltés volt, hanem életstílus. Akármit csinált, közben eleven kapcsolatban maradt Istennel. Társadalmi felelősségének, népe iránti szenvedélyes szeretetének, a mások nyomorúsága iránti roppant érzékenységének forrása ebben a lelki közösségben volt. Innen táplálkozott erkölcsi tartása, kitartása, leleményessége, határozottsága és szelídsége, ami egy kritikus történelmi helyzetben sorsdöntően jó irányba vitte népe történetét.

Imádkozott, amikor magas pozícióban volt, imádkozott, amikor rossz híreket hallott népe helyzetéről, és Istent kérdezte, mi az ő feladata. Imádkozott a belső és külső ellenségek ármánykodása idején, és ez kihatott az egész közösségre. Így épült fel Jeruzsálem hetven évvel korábban lerombolt fala két hónap alatt - állandó nehézségek közepette is.

A hittel imádkozó hívők szerepe népünk történetének alakulásában sokkal nagyobb, mint gondoljuk. Ezért a felelősségük is nagy, s ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, bűnt követnek el. Nem azt jelenti ez, hogy a történelem Urát bármire rábeszélhetnék, hanem azt, hogy Isten sok jót tartogat az őt nem tisztelő embereknek is. De kellenek, akik ismerik őt, és tartják a kezüket, hogy átvehessék és továbbadhassák ezeket az ajándékokat.

Engem használhat-e Isten erre?

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- Öltözd fel az alázatosságot!

,,Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád ,,

(1 Péter 5:5).

Amint tanulmányozod Isten Igéjét, felfedezed azt a fajta életet, amit Isten tervezett számodra, és azt is, hogy hogyan élheted azt.
Isten elküldte Jézust a világba, hogy tökéletes példát mutasson. Hogyan élt Jézus? Felöltözte az alázatosságot. A Bibliában azt olvashatjuk, hogy: “...megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt...” (Filippi 2:8-9).

Figyeld meg az aláhúzott részt a fenti igeversben. Ebből az látszik, hogy ha megalázod magad, akkor Isten felemel. Nem kell próbálkoznod vagy küszködnöd, hogy magadat felemeld, csak légy
alázatos. Az igazi alázat abban áll, hogy aláveted magad Isten Igéje tekintélyének, befolyásának és hatásának. Az igazi alázat az, amikor befogadod Isten Igéjét a szívedbe, és az alapján cselekszel, és határozottan változtatsz a jellemeden és a hozzáállásodon az Ige által.

Ha például részt veszel egy gyülekezeti alkalmon, és hallgatod Isten Igéjét, akkor hogyan reagálsz rá? Befogadod a szívedbe, vagy arra gondolsz, hogy ezt annak a személynek kellene hallania, aki megbántott Téged? Ne légy ilyen, az alázat jele az, hogy mindig befogadod az Igét saját magadra nézve, hogy az megváltoztassa az életed dicsőségről dicsőségre.

Légy olyan alázatos, mint Krisztus, és azok az emberek Isten Igéjéből, akik a szívük kiváló alázatosságában jártak. Dávid egy jó példa erre. Még akkor is, amikor Saul halálra kereste őt, és lehetősége adódótt volna, hogy ezt megbosszulja, Dávid az Igét cselekedte. Azt mondta: “Oltalmazzon meg engem az ÚR attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az ÚRNAK felkentje ő” (1 Sámuel 24:7).

Nem csoda, hogy Isten azt mondta Dávidról, hogy a szíve szerint való ember (Apcsel 13:22). Milyen megtiszteltetés, ha a mindenható Isten ezt mondja valakiről! Kerüld ki az életedben a büszkeséget és az arroganciát. Öltözd fel az alázatosságot és biztosra veheted, hogy Isten előléptet és felemel Téged.

Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy a mai napon is tanítasz
a beszédedre, és megmutatod az alázat mibenlétét, ezt a
dicsőséges tulajdonságot, ami vonzza az isteni jóindulatod és
előléptetésed. Szeretetben és az Igének való alávetettségben
járok a mai napon. Ámen.

További tanulmányok:

Példabeszédek 29:23;
Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Jakab 4:6
De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.

Napi áhítat- Az emlékezés célja és tápláléka

Hét témája: Idősen is munkálkodva

Olvasmány: 2Pt 1,10–18.

A lényegre emlékezünk. Törekedj a lényeges dolgokra!

„Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába. Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok. De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről. Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.”
Magyarázat

Előfordul, hogy időskorban megromlik az ember emlékezőtehetsége. Ugyanakkor a szenilitás tüneteit mutató öregek azok, akik sok évtizeddel korábbi eseményeket élethűen vissza tudnak adni. Miközben a rövid távú memória kopik, a hosszú távú képes megmaradni. Számos történet szól olyan esetekről, amikor már a szeretteit sem megismerő demens ember gyermekkorában tanult énekeket dúdol vagy igeverseket citál...
Péter apostol legfeljebb csak idősödőnek nevezhető, így korából fakadóan nem jellemzőek rá az imént írtak. Üzenete azonban hídként köti össze a fiatalabb és idősebb nemzedékek élethelyzeteit: emlékeztetni és emlékezni minden korban szükséges! A cél életkortól független és egyértelmű: Jézus Krisztus örök országába bemenni, és az odavezető úton soha meg nem botlani (10–11. v.). Ehhez kell a hitünk alapjára és fedezetére történő folyamatos emlékezés, hogy az semmiképpen ne merüljön feledésbe.
Érdemes úgy élni és olyan élményeket gyűjteni, amelyekre boldogságos lesz visszaemlékezni, ha megadatik rá a lehetőség. Még inkább igaz, hogy az aktív korban elplántált lelki kincsekből élhet az ember, amikor talán az őt körülvevő dolgokat már nem fogja föl teljesen.
(Várady Endre)

Napi áhítat- Helyettes áldozat

Hét témája: Üdvösségünk összetevői 

Olvasmány: 1Pt 3,18–22.

Jézus Krisztus életével, halálával és feltámadásával nem csupán helyettünk oldotta meg az életünket, hanem nekünk!

„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által, aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.”

Magyarázat

Isten az Újszövetségben nem eltörölte a törvényt, hanem Fiában beteljesítette. Jézus az áldozatot bemutató főpap, aki a saját vérével lépett a mennyei szentélybe, és azzal, hogy élve kijött onnan, jelezte, hogy érvényes az áldozat, valóban engesztelést szerzett. Ez a helyettes áldozat viszont egyszeri, mert örökérvényű, nincs szükség ismétlésre. Az engesztelés nem automatikus, csak azokra érvényes, akik beismerik, hogy bűneik miatt meg kellene halniuk, de Krisztus helyettük, miattuk és érettük halt meg, hogy ők élhessenek. Tehát nincs kis és nagy bűn, csak bűn van, ami miatt meg kellene halnunk, de Krisztus elvállalta helyettünk.
Ennyire véresen komoly a harcod a bűnnel szemben? Esetleg túl olcsónak tartod, mert nem kell áldozati állatot sem vinned a paphoz, mert az látható mások számára? Nyilvánosan meg sem kell vallanod, hiszen nincs gyónás a baptista gyakorlatban, ezért mások „nem is tudják”, hogy vétkeztél. Csendben az Úr jelenlétében elmondott imában elrendezheted, vagy a rendezetlenség sem látható mások számára? Aki az életünket megítéli, őt nem lehet félrevezetni, ő mindent tud! Erre figyelmeztet Jézus, amikor ezt mondja: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Uram, segíts mindig őszintén megállni előtted!
Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy aki minket megismer, Krisztussal találkozhasson általunk! (Gal 2,20)

(Tenkely Béla)

Joyce Meyer-Add Istennek a legjobb részt!

Mert szent hegyemen, Izrael magas hegyén - így szól az én Uram, az Úr -, ott fog tisztelni engem Izrael egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek. -Ezékiel 20,40-

Ebben az igerészben azt olvassuk, hogy az első termést, vagy első zsengét, azaz a legjobb részt adjuk Istennek. Hogy teljes békességünk legyen, Istennek kell adnunk az időnk és a dolgaink legjavát. Őszintének kell lennünk magunkhoz, és felül kell vizsgálnunk a fontossági sorrendünket, és ha szükséges bizonyos változtatásokat kell tennünk annak érdekében, hogy Isten az első helyre kerüljön az életünkben.
Ne a maradékot add Istennek; a napodnak azt a részét, amikor már olyan fáradt vagy, hogy gondolkodni sem tudsz rendesen, sőt már a szemedet sem tudod nyitva tartani. Add Istennek a figyelmed első termését. Add neki a napod legjobb részét, mert ez mutatja meg, hogy mi az igazából fontos számodra.
Istent illeti meg az első hely mindenben, amit teszel. Az öltözködéstől kezdve a napirended felállításáig, mindenben kérhetsz segítséget Istentől, hogy olyan döntéseket tudj hozni, amik Őt dicsőítik.
Minden dolgodba bevonhatod Istent, és ezáltal az életed valóban egy szüntelen imává válik (tulajdonképpen átimádkozod magad a napon). Ha tudatosítod magadban az Ő jelenlétét, akkor nem fognak különválni a „világi” tevékenységek és a „megszentelt” tevékenységek, mert Isten része lesz mindennek.
A nap folyamán beszélj Hozzá, kérd, hogy vezessen a döntéseidben, és adjon erőt mindahhoz, amit el kell végezned. Ha felismered, hogy Ő mindig ott van veled, akkor mindenben képes leszel Neki adni az első helyet, Ő pedig egyenesen a békesség ösvényére fog vezetni. Ha pillanatról-pillanatra a Szent Szellem vezetésére figyelsz, akkor ez azt fogja eredményezni, hogy életed minden napját élvezni fogod. Ámen!

Köszöntünk Szent Szellem!- A LELKET AZ EVANGÉLIUM HELYETT A CSELEKEDETEKKEL SZOMORÍTJUK MEG

"Meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szentlelkét, /Szent Szellemet/ aki által megpecsételtettetek a teljes vakságnak napjára." (Efézus 4:30)

Egyetlen rövid emberélet sem gyakorolt olyan hatást a keresztény missziós mozgalomra, mint David Brainerdé. A XIX. század kezdetén több híres misszionáriust ihletett a Szentlélek, miközben ennek a fiatalembernek a naplóját olvasták. Brainerdnek óriási befolyása volt az amerikai őslakosok között, akik közül sokan megtértek. Ő maga azonban az elszenvedett nehézségek következtében harmincévesen meghalt Jonathan Edwards otthonában. David édesapja a connecticuti kolónia tanácsának tagja volt, de a fiú 14 évesen árván maradt. 1739-ben kezdte el a Yale egyetemet, és végig osztályelső volt, mígnem igazságtalanul el nem tanácsolták nem sokkal a diploma megszerzése előtt, amiért támogatta George Whitefieldet és Jonathan Edwardsot, és kritizálta a Yale egyik oktatóját, aki ellenezte a nagy ébredést. Nem sokkal távozása után a Yale-ről Brainerd misszionáriusi szolgálatot vállalt az amerikai őslakosok között. Jonathan Edwards később azt írta, hogy Brainerd megtérése "nem jelentette munkája vagy a vallás terén tett rengeteg erőfeszítésének végét, sőt, a Lélek - szívében végzett - szolgálatának végét sem"  David azonban több alkalommal kezdett attól rettegni, hogy megszomorította a Szentlelket. "Száz és száz alkalommal tagadtam meg minden látszatát annak, hogy cselekedeteimnek bármilyen érdemet tulajdonítsak.. mégis volt egy olyan titkos reményem, hogy vallásos tevékenységeimmel ajánlhatom magam Istennek. Egyszer, emlékszem, szörnyű kín kerített hatalmába, és a gondolat, hogy meg kell tagadnom magam, és minden jóságomtól megfosztva, mezítelenül kell odaállnom Isten elé.. iszonyú volt számomra." Jézus áldozatának jelentősége hozta a felüdülést, amire Brainerdnek olyannyira szüksége volt. "Azon tűnődtem, hogy az üdvösségnek ezzel a módjával, amit egyedül Krisztus igazsága által érhetünk el, az egész világ sem ér fel" - írta örvendező szívvel. A Szentlelket - ahogy Brainerd is felfedezte - semmivel sem lehet annyira megszomorítani, mint azzal, ha üdvösségünket cselekedetekkel próbáljuk meg kiérdemelni. Imádság a mai napra "Istenem, hadd emlékezzem arra, hogy üdvösségem bizonyos, mert a Lélek elpecsételt; s ne engedd, hogy cselekedeteimre nézzek, és elcsüggedjek!" Garrie F. Williams írása alapján

Az én életem ma: Lépésről lépésre a Krisztus által kitűzött célig

A GYŐZELEMHEZ VEZETŐ ÚT

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé kegyességet, a kegyesség mellé atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.” (Péter apostol II. levele 1,5–8)

Ezek a szavak fontos tanítást hordoznak, és megnyitják előttünk a győzelemhez vezető utat. Az apostol bemutatja a hívő keresztényi élet fejlődésének útját, amelynek minden újabb állomása közelebb visz Isten megismeréséhez. Hit, erény, ismeret, mértékletesség, türelem, kegyesség, testvérek iránti kedvesség és segítőkész emberszeretet: mindezek által menekülünk meg, amikor lépésről lépésre felemelkedünk a Krisztus által számunkra kitűzött cél magaslatáig. Így lesz Krisztus „bölcsességül nékünk Istentől, igazságul, szentségül és váltságul” (Korinthusi I. levél 1,30).

Az egymást követő lépéseket azonban nem kell számolgatnunk, amikor elindulunk, mert Jézusra figyelve és Isten dicsőségét keresve előre fogunk haladni. Lépésről lépésre előrébb jutva a legnagyobb magasságba érhetünk fel. Ne csüggesszen el a nagy munka, amelyet egy életen át végezhetsz, mert nem egyszerre kell ezt megtenned. Lényed teljes erejével indulj munkába naponta! Használj fel helyesen minden drága alkalmat, értékeld az Istentől kapott segítséget, és fokról fokra fölfelé emelkedve haladj előre a lelki növekedés útján. Gondolj arra, hogy egyszerre csak ezen az egy napon kell megtenned, amit lehet – Isten egy napot adott neked.
A mennyei feljegyzések megmutatják, hogyan értékelted napjaid lehetőségeit és alkalmait.
Bárcsak helyesen használnál fel minden Istentől kapott napot, hogy meghallhasd a Mester elismerő szavait: „Jól van, jó és hű szolgám!”

Isten csodálatos kegyelme- APRÓ ALKALMAK

''[Ha] valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed'' 

(Prédikátor 9:12)

Semmi sem ébreszt olyan önfeláldozó buzgóságot, és nem csiszolja és erősíti úgy a jellemet, mint a másokért való szolgálat... Nem kell addig várni, amíg valamilyen távoli területre hívnak, hogy elkezdj másoknak segíteni. A szolgálat ajtói mindenütt nyitva vannak. 

Ott élnek körülötted azok, akik a segítségedet igénylik. Özvegyek, árvák, betegek és haldoklók, csüggedtek, lehangoltak, tudatlanok és kivetettek mindenütt vannak. 

Éreznünk kell, hogy különleges feladatunk a szomszédainkért való szolgálat. Keressétek meg, hogyan tudtok a legjobban segíteni azoknak, akik nem érdeklődnek a vallásos dolgok iránt. Amikor meglátogatjátok barátaitokat és szomszédaitokat, tanúsítsatok érdeklődést lelki életük iránt éppúgy, mint földi jólétük iránt. Beszéljetek nekik Krisztusról, a bűnbocsátó Megváltóról. 

Hívjátok meg szomszédaitokat az otthonotokba, és olvassatok nekik a Bibliából és az annak igazságát magyarázó könyvekből. Hívjátok meg őket, hogy énekeljenek és imádkozzanak veletek. 

Ezeken a kis összejöveteleken Krisztus is jelen van, ahogy megígérte, és kegyelme megérinti a szíveket...

Sokan sajnálkoznak, hogy üres életet élnek. Ők maguk tehetik az életüket gazdaggá és befolyásossá, ha akarják. Akik szívükkel, értelmükkel és lelkükkel szeretik Jézust, és felebarátjukat, mint önmagukat, széles területen használhatják képességeiket és befolyásukat. Senki se keressen nagyobb feladatokat, kihasználatlanul hagyva az apró alkalmakat. Míg sikeres lehetsz a kis feladatban, a nagyobb munkába belebukhatsz, és akkor elcsüggedsz. Ha teljes erőbedobással végzed el a kezed ügyében levő feladatokat, akkor alkalmassá teheted magadat a nagyobb munkára. A mindennapi alkalmak figyelmen kívül hagyásával, a kéznél levő kicsiny dolgok mellőzésével sokan gyümölcstelenek lesznek, és elsorvadnak... Egyes területeken, ahová az elviselhetetlen és csüggesztő állapotok miatt sokan nem hajlandók elmenni, az önfeláldozó munkások erőfeszítései meglepő változásokat hoztak létre. Nem emberi erőre, hanem Istenre támaszkodva, türelmesen és kitartóan dolgoztak, és az Ő kegyelme erőt adott nekik. Az így megvalósított sok jót ez a világ soha nem fogja megismerni, de az áldott eredmények majd láthatók lesznek odaát.

Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- Isten igéje

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."

Zsidók 4,12.

Az Ige él
Bár a nyelvek, amiken írták, a héber, a görög, a latin, az arám ma már csak holt nyelvként létezik Isten szava mégis él. Él, mert a holtnyelvekből átfordították a mai nyelvekre és azokban él tovább. Méghozzá nem is akárhogyan, kultúra teremtő módon. Guttenbergnek és a reformációnak köszönhetően (ami természetesen Isten gondviselése következtében szinte egybe esett) a Biblia megújította az európai nyelveket, kultúrákat és az egész gondolkodást. Nincs az egész világon még egy ilyen könyv, ami ennyiféle fordításban létezik, aminek történetei így beívóddtak volna megannyi ország kultúrális alapjaiba, amit ilyen sokan idéztek volna, amire ilyen sokan utaltak volna, ami ennyi festményt és más képzőművészeti-, építészeti-, ének-zenei-, irodalmi-, előadóművészeti (színház, film) alkotást ihletett volna! Össze sem tudjuk számolni.
De Isten igéje önmagára is élő módon utal:
- Isten szava mag (Mt 13,18-23), mely szívünk földjébe hullik, hogy ott jó talajba bújva kihajtson és százannyi jót teremjen.
- Isten szava Jézus (Jn1,1-3. és 14.), a kezdettől fogva, öröktől fogva létező Isten Fiú. Aki Önmaga képes a semmiből életet teremteni, aki értünk hozott áldozata által újjáteremti bennünk a szeretetet.

Az Ige hat
Mert minden élet hatással van a környezetére. Az élő dolgok nem léteznek önmagukban, másoktól függetlenül. Mivel Isten szava nagy befolyással volt és van emberekre, kultúrákra, népekre, világokra mi sem vonhatjuk ki magunkat hatása alól. Életünk során számos alkalommal szembesülünk vele és minden találkozásnál döntést hozunk. Ezek a döntések a későbbiekben hatással vannak ránk. Jellemünk alakulására, világképünkre, a másik emberrel való viszonyunkra. Természetesen ezt a hatást mindig eltorzítja az a közeg, amely közvetíti. Ebben az értelemben mi magunk, keresztények, hívők is. Mert a világ általunk látja Isten szavát és olyannak látja, amilyennek bemutatjuk. Ez nagy felelősség! Olyan nagy, hogy szinte lehetetlen elhordozni és megfelelni neki. Hogyan lennék képes én, a tökéletlen, az emberi, közvetíteni mások felé a tökéletest? Meglepő, hogy Isten mégis minket választott arra, hogy hatással legyünk a világra. Két oka volt rá: az ösztönzés és a példa. Mert, ha befolyással akarok lenni, akkor ez arra ösztönözz, hogy én is változzam, hogy jobb legyek. Így válok példává, útmutatóvá, Krisztusra mutató emberré.

Az Ige kard
Mélyen szántó erő, ami az ember teljes lényét átjárja, a szellemit (elme, lélek) éppúgy, mint a testit (ízületek, velők). Szétválaszt, ha kell erővel, hogy minden benső dolog nyilvánvalóvá váljon. Semmi sem marad titok előtte, semmit sem lehet elrejteni. Isten szava előtt minden nyilvánvalóvá lesz és minden védtelen, de csupán Istennek kiszolgáltatott. A kardot nem mások ellen fordítjuk, mert nem is a mi kezünkben van. Ez az Isten kardja és a Tökéletes Jóság csak a legnemesebb cél elérése érdekében használja fegyverét, de csak a legritkábban arra, hogy pusztítson. Ha pusztít, akkor ezt csak a romlottal, a menthetetlennel teszi.


Az Ige ítél
Ahogyan a kard a a legmélyebbre hat, úgy jut el Isten Igéje lényünk legmélyebb szintjéig, ahová senki más nem juthat el, az akarat, a gondolat a szándék szintjére. Mi, emberek képesek vagyunk arra, hogy rejtve maradjunk mások előtt. Sokszor viselünk álarcot, maskarát, jelmezt a való életben is céljaink elérése érdekében és azt hisszük, soha ki nem derül. De tévedünk. Ha minden embert be is csaphatunk, ha a hazugságainkat már mi magunk is hisszük, Istent nem tudjuk megtéveszteni. Ezért oly nagy erény az őszinteség, mert az őszinte bűnös emberen még lehet segíteni. A Biblia ítélete nem a végső ítélet, nem az utolsó lehetőség! Amikor olvassuk, érezzük felettünk kimondott ítéletét. Ilyenkor nem szabad ellene állanunk, szabadkoznunk, magyarázkodnunk. Ekkor csak egyet szabad, elismernünk és a akkor a gyógyulás elkezdődik és ha ezen az úton maradunk, teljessé válik.

Szerző: Restás László

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes szólt a néphez, és a nép felkiáltott: Isten szava ez és nem emberé!      Csel. 12,22

Heródesnek egyedülálló öltözete volt. Valódi arany és ezüst fonállal volt keresztülszőve, szinte szikrázott a tündöklő napfényben. Ebben a királyi ruhájában ült bele a trónszékébe és nagy beszédet tartott a népnek. Az államfő dicsőségének és pompájának kifejeződése, valamint a nem hiányozható zene, s különösképpen a királyi ruha tündöklése mámorítólag hatott a népre, amely a beszéd végén felkiáltott: Isten szava ez, és nem emberé"! Mi valószínűleg utálattal fordulnánk el a hízelgésnek ilyen olcsó káromlásától. Azonban vizsgáljuk meg magunkat, hogy a külső látszat elvakító hatása, a világi vagy egyházi egyenruhák lenyűgöző ereje nem hat-e miránk is?! A zsidókhoz írt levél olyan keresztyéneknek szólt eredetileg, akiknek a szegényesen egyszerű keresztyén istentisztelet nem volt elég. Hajlamosak voltak arra, hogy visszatérjenek az ószövetségi szertartásokhoz, amelyek külső kellékeikkel a természeti ember lelkének táplálékot adtak. Vajon nincsenek-e ma is az egyházakban olyanok, akiket hasonló veszély fenyeget? Mindezzel szemben legyen helyes látásunk és biztos ítéletünk! Minden, ami az emberi értelmet lenyűgözi, csak emberi lelkesedést válthat ki - mint itt Heródes ünneplésében. Ilyen eszközök azonban sohasem ébresztenek igazi hitet, amely a kísértések és próbák tüzében is megmarad. Ragyogó ruhák és pompás felszerelések sohase vakítsanak el bennünket, és ne csalogassanak ki bibliai józanságunkból. - Ha még olyan embert is, mint Sámuel próféta, így kellett figyelmeztetnie Istennek: "Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát!" (l.Sám 16,7) - mennyivel inkább résen kell lennünk nekünk!

Isten asztaláról- Varga László

"Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!"      Zsoltárok 150,1-6

Ez az utolsó zsoltár. Nem volt szívem kihagyni a szövegéből. Nincs benne dogmatika, még imádság sem, csak boldog, lelkes felkiáltása egy közösségnek, mely megismerte, felismerte, elfogadta Isten jóságát, szeretetét, ezernyi ajándékát. Nem Istennek van erre szüksége. A boldog ember szívéből kívánkozik ki az ének, mint a szerelmes ifjú szívéből szerelmese dicsérete. Ezt nem lehet sem elemezni, sem követelni, sem törvényben előírni. Vagy feltör egy ember, egy közösség lelkéből, vagy soha meg sem érti. Csak az érti meg, aki át tudja élni, annak pedig nincs szüksége magyarázatra. De ha valakit szeretsz, ha valakinek jót, örömet, boldogságot kívánsz, nem kell mást mondanod: Adja Isten, hogy ezzel az örömmel, ezzel a lelkesedéssel törjön elő szívedből ez a hit, ez az élmény, ez a boldog találkozás Istennel, hogy így tudd dicsérni az Urat! Évezredeken át szakad fel boldog emberek lelkéből a kiáltás: Halleluja! - ami annyit jelent: Dicsérjétek az Urat!

Istenem, add meg nekem is legnagyobb ajándékodat, hogy így tudjak lelkesedni, hogy így törjön fel belőlem az öröm azért, hogy Te vagy, hogy Te élsz, hogy szeretsz engem! Jó hallgatni az igét a templomban. Jó értelemmel felfogni annak magyarázatát, hívő boncolgatását. Jó megismerni törvényedet, minden napra szóló útbaigazításodat. De vágyom a hitnek arra a mélységére, hogy lelkem indulatával érezzem, éljem át a veled, személyesen veled való találkozás lelki örömét, és én is teljes szívemből énekeljem: Halleluja, dicsérjük együtt az Urat! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- ISTEN ÉS AZ ANYAGI JAVAK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jak 5,1-11

1 Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! 2Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, 3 aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. 4 Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. 5 Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. 6 Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek. 7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. 8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. 9 Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. 10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11 Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.

"Ne lopj!"

(2Móz 20,15)

Felebarátainkkal mint emberekkel találkozunk, s mint ilyeneket tisztelnünk kell őket. "Ne öld meg felebarátodat! Szeresd őt!" Találkozunk felebarátainkkal mint férfival és nővel, és tisztelnünk kell őket, mint nemiséggel rendelkező emberi lényeket. "Ne paráználkodj! Élj tiszta életet a házasság állapotán kívül és belül!" És találkozunk felebarátainkkal a kereskedelem, a javak és a szolgáltatások forgalma területén. "Ne lopj! Légy sáfára annak, amit rád bíztam!" Isten megtiltja a lopás minden lehetséges formáját, kezdve a bankrablástól, a munkások bérének elsinkófálásán át a munkaidő ellógásáig. És Isten a tolvajlást bűnnek hívja. Társadalmunkban erkölcsi követelményeinket a körülményeknek megfelelően változtatjuk. Bizonyos dolgok talán bűnnek és vétségnek minősülnek, ha azonban elég ember csinálja azokat, akkor ártatlan dolognak kiáltjuk ki azt a bizonyos kihágást. Aztán "már egyszerűen csak élünk vele". Isten törvénye nem ennyire rugalmas. És ha mi azt tartjuk a fő dolgunknak, hogy Isten akaratát cselekedjük a jelenvaló világban, akkor jobban tesszük, ha gondosan ügyelünk, nehogy "modernizáljuk" erkölcsi követelményeinket. Dühíteni tud-e még, hogy társadalmunkat, a legmagasabb rangúaktól a legalacsonyabb rangúakig át meg átjárja a lopás, a megvesztegetés és a mások kiuzsorázása? Gyűlölöd-e még a szélhámosokat? Hiszed-e még, hogy jobb dolog becsületesnek és szegénynek, mint ügyeskedőnek és gazdagnak lenni? Jobban tennénk, ha határozottan eldöntenénk, hogy melyik oldalon állunk. Nemrég valaki azt mondta, hogy az egyház határai valamikor Afrika és Ázsia dzsungeleiben, a missziói mezőkön húzódtak. Most azonban az üzleti élet dzsungelében vannak a határok. Itt döntjük el, hogy kit szolgálunk: Istent vagy a Mammont. És a becsületes, istenfélő ember itt tart ki, mint valami mártír, hordozva a kereszt jelét. Isten nemcsak ahhoz ragaszkodik, hogy tartózkodjunk a lopás minden formájától. Pozitíve azt akarja, hogy vagyonunkat úgy tekintsük, mint valami letétet, amely egy rövid időre ránk van bízva. Az evilági vagyon birtoklásának az egyetlen szép és maradandó előnye az, hogy sáfárok lehetünk, akiknek szabad jót cselekedni azzal, amit Isten egy kis időre reánk bíz.

Krisztus mindenek felett-MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL

"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az ő élete által..." (Róm 5,10).

Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást. Nem is a bűnbánat szabadít meg, a bűnbánat csak jele annak, amit Isten ajándékozott nekem Jézus Krisztusban. Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni az ok helyet. Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba Istennel? Soha! Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel. Amikor Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentően hatalmas váltsága azonnal felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba. Isten kegyelmének természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bűnöm miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Úr Jézus elvégzett. Isten Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár nem tudom hogyan, de -, megszabadultam. Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus Krisztus szentséges halálán. Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján. Bűnös emberek új teremtéssé változnak át, nem bűnbánatuk vagy hitük folytán, hanem Isten csodálatos munkájaként, Jézus Krisztusért, mert ez minden megtapasztalást megelőz. A megigazulásnak és a megszentelődésnek egyetlen megrendíthetetlen biztosítéka maga Isten. Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk; már el vannak végezve a megváltásban. A természetfeletti természetessé lesz Isten csodája révén. Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett: "Elvégeztetett!"

Isten műhelyében- Zúgolódás nélkül!

"Mindent zúgolódások és tétovázás nélkül cselekedjetek! " (Fil 2, 14) Ha Isten gyermekei panaszkodnak, olyanok, mint a kormos lámpák. Gyógyító fény helyett fojtó füstöt árasztanak. Az apostol azt szeretné, ha a hívő keresztyének mint csillagok fénylenének a világon, ez elfordult nemzetség között, amelyben élnek. Nem külsőképpen szakadtak el tőle, de alapvetően mássá kell lenniök, mint a körülöttük levő világ. Ott a zúgolódás, panaszkodás, zsörtölődés és kritizálás otthonos. Isten gyermekei mindent mennyei Atyjuk kezéből fogadnak el, még a nehézségeket és szenvedéseket is. Aki az igazságban jár és gyűlöli az igazságtalanságot és fösvénységet, az megkapja kenyerét és vize sem fogy el (Ézs 33, 15-16). Amikor Izraelre ránehezedett a drágaság, Illés próféta nem zúgolódott együtt a néppel. Bízott az Úrban. Az utolsó időkben még keményebb próbák várnak Isten népére. De zúgolódhat-e egy gyermek apja ellen, akinek szeretetéről és bölcsességéről mélyen meg van győződve? Isten gyermekeihez nem a zúgolódás, hanem a hálaadás illik. Mindenben, amit végezniök kell, mennyei Atyjuktól kapott feladatot látnak. Az Ő szolgálatában tudják magukat, hogyan zúgolódnának hát azon, hogy túl sok a terhük? Nem lenne ez lázadás az Úr ellen, aki pedig oly kimondhatatlanul jót akar az övéivel? Amit saját akaratunkból vállalunk, az természetesen nagyon terhessé, sőt elviselhetetlenné válhat. Aki azonban minden cselekedetét alárendeli Isten akaratának és csak neki szeretne tetszeni, annak nem szabad zúgolódnia, mégha néha nagyok is az igények vele szemben, vagy elmarad a hála, amit talán megérdemelne. A tartós zúgolódás haragossá, mogorvává tesz. Isten gyermekei mindent zúgolódás és tétovázás nélkül tegyenek, azaz aggályoskodás és töprengés nélkül. Helyes, ha először mérlegeljük az elvégeznivalót és azután látunk a dolgokhoz, de ha a folytonos átgondolástól nem jutunk a cselekvésig, ez szánalmas dolog. Ha bizonyos vagy abban, hogy valaminek Isten akarata szerint meg kell történnie, akkor ne gondolkozz sokat, ne adj helyet okoskodásoknak, ne tartóztasson fel és ne fordítson vissza semmi. Cselekedj határozottan! Debora énekében azt olvassuk Rúben törzséről, hogy Rúben nagy volt az elgondolásokban és a tervezésben. Számolt és tervezett, de nem vett részt a szent harcban. Isten gyermekei derűs, tetterős emberek.

Carl Eichhorn-

Isten ígéreteinek tárháza- Isteni biztonság

"Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr"

 (Jer 15,20)

Az istenfélelemben és a hitben való állhatatosság olyanná teszi az embert, mint az erős ércfal, amelyet senki sem tud lerontani vagy áttörni. Az Úr ajándékai az ilyen emberek, akikre rendkívül nagy szükségünk van a gyülekezetben és a világban, de különösen a szószéken.

Ez a mai, hamis világ foggal és körömmel harcol az igazság meg nem alkuvó bajnokai ellen. Úgy látszik, semmi nem bántja úgy a Sátánt és seregét, mint a határozottság. Olyan dühösen támadja a szent elszántságot, mint ahogy az asszírok ostromolták a fallal körülvett városokat. Mekkora öröm számunkra, hogy nem tudja legyőzni azokat, akiket Isten a maga erejével erősített meg. Akiket a különféle tanítások szele hajt ide-oda, egy fuvallatra megdőlnek és elvesznek, de akik szeretik a kegyelemről szóló tanítást, mert már övék a kegyelem ajándéka, úgy állnak, mint a sziklák a háborgó tengerben.

Honnan ered ez a megingathatatlanság? "Én veled leszek" - mondja az Úr, és ez a helyes válasz. Az Úr megsegíti és megmenti hűséges szolgáit az ellenség támadásaitól. Seregek lehetnek ellenünk, de a Seregek Ura velünk van. Ne próbáljunk meghátrálni egy kicsit se, hiszen maga az Úr tart minket helyünkön. Maradjunk ott az Ő erejével.

Napi áhítat-Meghatározó áldás

Hét témája: Idősen is munkálkodva 

Olvasmány: 1Móz 48,8–22

Nincs nemesebb életcél, mint a Mindenható áldásait célba juttatni.

„Amikor Izráel meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek? József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! Izráel szemei az öregség miatt homályosak voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz, ő pedig megcsókolta, és megölelte őket. Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még a gyermekeidet is megláttatta velem. Akkor József elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult. Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára. Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Manassé fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Manassé volt az elsőszülött. Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön! Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át. József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz. És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét! De Efraimot megint Manassé elé tette. Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól.”
Magyarázat

Jákob – később kapott nevén: Izrael –, aki Ábrahámnak unokája, Izsáknak fia volt, e szakaszban megörökített állapotában már nem sok mindenre volt képes (lásd 2. v.). Áldást azonban még tudott osztani. Igaz, manapság nincs efféle jelentősége az atyai áldásnak, de a jót kívánásnak, és a pozitív, isteni lelkület sugározásának azóta is van létjogosultsága, sőt, nagy szükség van rá. Ezt hajlott korban is meg lehet tenni, akár gyengült látás/hallás mellett is, hiszen a Szentlélek indíttatására lelkünk mélyéről, belülről fakad, külső érzékszervek romlásától függetlenül.
Mindezeken túl Jákob itt az áldás átadásának sajátos módjával (14. v.) Isten próféciájának eszközeként működött közre (19–20. v.). Nincs tehát korhatára annak, hogy valakit az Úr fel tudjon használni aktuális üzenete közvetítésére. Pusztán aktív hajlandóság kell hozzá.
Az elmúlás, a veszteség természetszerűleg fájdalmas. A fennmaradó állandóság ellenben vigasztaló. Erre mutat rá a kiemelt igevers: miközben a tekintélyes ősatya halni készül, a mennyei Atya el nem múló közössége kapaszkodót nyújt a később elhunyók számára.
Éljünk a lehetőséggel, ameddig csak Isten örök szeretetének és áldásának közvetítői lehetünk!
(Várady Endre)

Joel Osteen

Mai napon elutasítok minden kifogást. 

Arra kérlek benneteket, éljetek kifogások nélkül. Ez azt jelenti, hogy nem rágódsz rajta, hogy mi a gond veled és miért nem lehetsz boldog. A végzeted nincs elvetve azért, mert volt egy visszaesésed. Nem fognak diszkvalifikálni azért, mert túl ilyen vagy túl olyan vagy. Isten már az idők kezdete előtt tudta, hogy ott leszel, ahol vagy. Legyen új nézőpontod. Utasítsd el a kifogásokat. Ha nem keresel kifogásokat, mindegy mi kerül utadba, Isten azt javadra fordítja. Minden buktatót lépcsőfokká változtat. Talán Néhányan elvesztettétek tüzeteket, lelkesedéseteket. Tárd fel mindazt, amit Isten elültetett benned. Emlékezz rá, Istennel nincsenek hátrányos helyzetek. Mindened megvan a sikerhez. Semmilyen ellened fordított fegyver nem fog célba találni. Ha nem keresel kifogásokat, hadd mondjam el mi fog történni. Isten kegyének egy magasabb fokát fogod megtapasztalni. Új ajtók fognak megnyílni, természetfölötti lehetőségek kerülnek utadba, jelentős összeköttetések. A megfelelő időben leszel a megfelelő helyen. Ami a hátrányodra lenne, Isten azt a javadra fordítja. Túljutsz minden akadályon, legyőzöl minden ellenséget és meglátod, hogy minden álom, minden vágy melyet Isten elültetett szívedben, kijelentem Jézus nevében, hogy valóra válik. /Joel Osteen/

Cseri Kálmán: A Kegyelem harmatja - A Pásztor hangja

Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. (Jn 10,4)

A jó pásztorról szóló példázatban Jézus Krisztus fontos igazságokat mondott arról, hogy ki és hogyan értheti meg az ő tanácsait.

1. A Biblia ritkán ír vezetésről, de gyakran a vezetőről. Vagyis arról, hogy milyen fontos, hogy újra Isten vezetése alá rendeljük az életünket. Mert más megrendelni a vezetést, vagy alárendelni magunkat feltétel nélkül Isten vezetésének. Mi az előbbit szeretnénk, Isten viszont csak az utóbbira hajlandó. Nem elveket taníttat meg velünk, hanem a vele való személyes közösséget kínálja fel. Eközben megismerjük őt, együtt él vele a hívő, nem „probléma" lesz a vezetés, hanem napi gyakorlat.

2. Isten csak a maga útján vezet, és nem ahhoz szolgáltat tanácsokat, hogy a magunk útján hogyan juthatunk előre. Az ókori pásztor nem terelgette nyáját, hanem hívogatta. Nem ő követte a nyájat, hanem előttük járt, és mutatta az utat. Az vezethető és az érti Istent, aki előtt ő, az ő akarata és igéje feltétlen tekintély. Aki bízik benne, bizonyos abban, hogy Isten jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk. Ezért meggyőződéssel követjük. A vezetés tehát azzal kezdődik, hogy a magunk útjáról megtérünk Isten útjára.

3. A pásztor egy sajátos sípoló hangon hívta mindig a juhokat. Azok megismerték a hangját, és így követték. Mivel egész nap együtt voltak, megtanulták, és idegent nem követtek. A Jézussal való állandó együttlét a hívő ember életformája. És a naponkénti bibliatanulmányozás, rendszeres igehallgatás során megszokja a lelki fülünk a Pásztor hangját. Így tudunk majd igeszerűen gondolkozni, dönteni és cselekedni.

Ő egyenként, név szerint ismeri a juhait, de mint nyájat gondozza őket. Én magamban is fontos vagyok neki, de a hívők közösségében lehet fejlődni, és ott vagyunk védve is.

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:

Áldott, aki az Örökkévalóban bízik, akinek reménye az Örökkévaló! Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa, amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja, s nem fél a száraz évszaktól, mert levelei akkor is zöldellnek. Még aszály idején sem aggódik, s termését idejében meghozza. (Jeremiás 17:7-8)

Napi Gondolat:

A bátorság az amikor kilépünk a komfort zónánkból, ellenállunk a félelemnek és megtesszük a nagy lépést az ismeretlen felé.
Soha NE félj az ismeretlentől, az újtól, mert Istened számára semmi rejtett dolog nincs, sem a földön, sem a föld alatt.

Légy tehát bátor, és akkor is menj az új felé amikor mindenki más megáll, vagy visszafordul.
Mielőtt feladnád tedd fel magadnak azt a kérdést:"Miért ne mennék tovább".

Jézus így fogalmaz:"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek erősek!"
Miért szükséges hitben állni? Azért mert mi nem vagyunk sem erősek sem bátrak, de Isten aki hit által bennünk él, hatalmas, erős, bátor. Ő a Királyok Királya, Uraknak Ura!
Engedd hogy Isten rajtad keresztül legyőzze az utadban álló hatalmas Góliátot!

A Jézus nevében!  

 Ámen!